A zsidó monoteizmus

A zsidóság története Eredet Két eredetmonda maradt fenn: a zsidók Ábrahám vezetésével
Mezopotámián keresztül érkeztek Kánaánba; Mózes Egyiptomból vezette népét Kánaánba; a
12 törzs harcok árán szerezte meg Kánaán földjét.
A zsidó királyság Izrael Dávid és Salamon uralkodása idején, a Kr. e. 10. században élte
fénykorát; a főváros és vallási központ Jeruzsálem volt; Salamon halála után az egységes
állam kettészakadt, létrejött Izrael és a Júdeai Királyság;
A Kr. e. 8. századtól az egymást váltó hóditó birodalmak (az Asszír, az Újbabiloni, a Perzsa, a
Makedón, végül a Római Birodalom) fennhatósága alá került a terület; az asszírok és az
babiloniak a lakosság nagy részét deportálták („babiloni fogság"); a perzsák megengedték a
visszatelepülést
A zsidó vallás
Monoteista: egyetlen istent tiszteltek Jave vagy Elohim néven (mai megnevezései: Teremtő,
Örökkévaló);
Jahve a semmiből teremtette a világot; láthatatlan, de cselekedetei által mindig mindenütt
jelen van;
szövetséget kötött a népével: szabályai betartása fejében segíti és védelmezi őket a bajok
ellen;
a Kr. e. 8. században léptek fel a próféták, hogy helyreállítsák Jahve meggyengült kultuszát: a
prófétai mozgalom átalakította az istenképet: Jahvét a világmindenség egyetlen és mindenható
istenének tekintették: egy igazságos és békés úr eljövetelét hirdették, amelyet a Messiás (isten
küldötte) fog elhozni; a Kr. e. 6. században Jahve kultuszának kizárólagos helyévé a
jeruzsálemi Templomot építettek; máig a Templom megmaradt része, a Siratófal a zsidóság
legszentebb helye.
A Biblia (Héber Biblia, a Biblia Ószövetség része) A zsidóságnak a Teremtó által sugalmazott
szent iratait tartalmazza; nagyrészt héber nyelvű, különböző műfajú szóvégekből:
mítoszok: teremtés, bűnbeesés, vízözön;
történeti mondák: menekülés Egyiptomból, harcok Kánaánért;
vallási szövegek: Tízparancsolat, zsoltárok; • jogi szövegek; • jövendölések, példázatok:
profétai könyvek; • különböző korokban keletkezett részekből illesztették össze; a legrégebbi
és legszentebb része a Tóra (Mózes öt könyve).
Istent tilos ábrázolni, a nevét nem szabad kimondani (Jahve, Teremtő stb.); minden hetedik
napot (sábbát {szombat}) a Teremtőnek kell szentelni, azaz csak vallási feladatokat lehet
végezni (pl. bibliaolvasás, megemlékezés a nép történetéröl); be kell tartani az étkezési
szabályokat: tilos a disznó és a nem szabályosan megölt állat húsának fogyasztása.
 A papság a jeruzsálemi Templomban őrizte a vallás szimbolikus tárgyait: a szövetséget
jelképező frigyládát; az égő csipkebokrot idéző hétágú lámpást, a menórát; a szent iratokat, a
Tóra-tekercseket. 5.
A diaszpórák A római uralom elleni felkelés, a zsidó háború (Kr. u. 66-70) a Templom
lerombolásával és a zsidóság szétszóródásával végződött: a papok helyét a rabbik (tanítók)
vették át; Jeruzsálem irányába tájolt, egyszerű gyülekezeti házakban, zsinagógákban gyűltek
össze imára és a Tóra olvasására.