AZ ÍRÁSBELI ÉRETTSÉGI VIZSGÁN

SZÁMONKÉRHETŐ MEMORITEREK

Ez az érettségi segédanyag azon memoritereket tartalmazza, amelyek az írásbeli érettségi vizsgán (NAT
2020 középszintű magyar érettségi) – az Irodalmi feladatlap feladataiban – számonkérhetőek. Fontos, hogy
az Irodalmi feladatlapban csak a teljes memoriterekhez és a konkrétan kijelölt részletekhez kapcsolódó
feladat/kérdés szerepelhet. Ennek értelmében tehát az alább látható műveket kell felismerni, kiegészíteni,
leírni tudni.

A szövegek forrása: A NAT 2020-nak megfelelő irodalmi szöveggyűjtemények: 9. évfolyam (OH-MIR09SZ),

10. évfolyam (OH-MIR10SZ), 11. évfolyam (OH-MIR11SZ), 12. évfolyam (OH-MIR12SZ)

Összeállította, szerkesztette: Nagy Viktor

NV © 2024

Tartalomjegyzék Kölcsey Ferenc: Himnusz............................ 5

9. évfolyam ..................................................... 2
Anakreón: Gyűlölöm azt… .......................... 2
Catullus: Gyűlölök és szeretek .................. 2
Janus Pannonius: Pannónia dicsérete ........ 2
10. évfolyam ................................................... 3
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem 3
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez .......... 3
Berzsenyi Dániel: Osztályrészem (1. versszak)
.................................................................. 4
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (1. versszak) 4
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I.) (1.
versszak) .................................................... 4
Vörösmarty Mihály: Szózat .......................... 6
Petőfi Sándor: Fa leszek, ha… ..................... 7
Petőfi Sándor: A bánat? egy nagy oceán… .. 7
11. évfolyam.................................................... 7
Arany János: Toldi estéje (I. 1., VI. 28. versszak)
.................................................................. 7
Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én… ... 8
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában ............. 8
Babits Mihály: Jónás imája.......................... 9
12. évfolyam.................................................. 10
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén.... 10
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet? ........ 10

1
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

9. évfolyam

Anakreón: Gyűlölöm azt…

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborut emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
Radnóti Miklós fordítása

Catullus: Gyűlölök és szeretek

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt?
Mit tudom! Ezt érzem. Szenvedek, ezt tudom én.
Illyés Gyula fordítása

Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:

így van ez, és a szívem élve keresztre feszít.
Szabó Lőrinc fordítása

Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded?

Mit tudom én. Így van: érzem és öl e kín.
Kerényi Károly fordítása

Janus Pannonius: Pannónia dicsérete

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
Berczeli Anzelm Károly fordítása

2
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

10. évfolyam

Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
1802

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Főldiekkel játszó Kertem nárcisokkal
Égi tűnemény, Végig űltetéd;
Istenségnek látszó Csörgő patakokkal
Csalfa, vak Remény! Fáim éltetéd;
Kit teremt magának Rám ezer virággal
A boldogtalan, Szórtad a tavaszt
S mint Védangyalának, S égi boldogsággal
Bókol úntalan. Fűszerezted azt.
Síma száddal mit kecsegtetsz? Gondolatim minden reggel,
Mért nevetsz felém? Mint a fürge Méh,
Kétes kedvet mért csepegtetsz Repkedtek a friss meleggel
Még most is belém? Rózsáim felé.
Csak maradj magadnak! Egy híjját esmértem
Biztatóm valál Örömimnek még:
Hittem szép szavadnak: Lilla szívét kértem;
Mégis megcsalál. S megadá az ég.

3
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

Jaj, de friss rózsáim Hagyj el, óh Reménység!

Elhervadtanak; Hagyj el engemet;
Forrásim, zőld fáim Mert ez a keménység
Kiszáradtanak; Úgyis eltemet.
Tavaszom, vígságom Érzem: e kétségbe
Téli búra vált; Volt erőm elhágy,
Régi jó világom Fáradt lelkem égbe,
Méltatlanra szállt. Testem főldbe vágy.
Óh! csak Lillát hagytad volna Nékem már a rét hímetlen
Csak magát nekem: A mező kisűlt,
Most panaszra nem hajolna A zengő liget kietlen,
Gyászos énekem. A nap éjre dűlt.
Karja közt a búkat Bájoló lágy trillák!
Elfelejteném, Tarka képzetek!
S a gyöngykoszorúkat Kedv! Remények! Lillák!
Nem irígyleném. Isten véletek!
1803

Berzsenyi Dániel: Osztályrészem (1. versszak)

Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.
1799 körül

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (1. versszak)

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
1804-1808 között

Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz (I.) (1. versszak)

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon? Végleges formája 1810-ben

4
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

Kölcsey Ferenc: Himnusz

A magyar nép zivataros századaiból
Isten, áldd meg a magyart Hányszor zengett ajkain
Jó kedvvel, bőséggel, Ozman vad népének
Nyújts feléje védő kart, Vert hadunk csonthalmain
Ha küzd ellenséggel; Győzedelmi ének!
Bal sors akit régen tép, Hányszor támadt tenfiad
Hozz rá víg esztendőt, Szép hazám kebledre,
Megbünhödte már e nép S lettél magzatod miatt
A multat s jövendőt! Magzatod hamvvedre!
Őseinket felhozád Bújt az üldözött s felé
Kárpát szent bércére, Kard nyúl barlangjában,
Általad nyert szép hazát Szerte nézett s nem lelé
Bendegúznak vére. Honját a hazában,
S merre zúgnak habjai Bércre hág és völgybe száll,
Tiszának, Dunának, Bú s kétség mellette,
Árpád hős magzatjai Vérözön lábainál,
Felvirágozának. S lángtenger fölette.
Értünk Kunság mezein Vár állott, most kőhalom,
Ért kalászt lengettél, Kedv s öröm röpkedtek,
Tokaj szőlővesszein Halálhörgés, siralom
Nektárt csepegtettél. Zajlik már helyettek.
Zászlónk gyakran plántálád S ah, szabadság nem virúl
Vad török sáncára, A holtnak véréből,
S nyögte Mátyás bús hadát Kínzó rabság könnye hull
Bécsnek büszke vára. Árvánk hő szeméből!
Hajh, de bűneink miatt Szánd meg Isten a magyart
Gyúlt harag kebledben, Kit vészek hányának,
S elsújtád villámidat Nyújts feléje védő kart
Dörgő fellegedben, Tengerén kínjának.
Most rabló mongol nyilát Bal sors akit régen tép,
Zúgattad felettünk, Hozz rá víg esztendőt,
Majd töröktől rabigát Megbünhödte már e nép
Vállainkra vettünk. A multat s jövendőt!
Cseke, 1823. január 22.

5
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl Az nem lehet, hogy annyi szív
Légy híve, oh magyar; Hiában onta vért,
Bölcsőd az s majdan sírod is, S keservben annyi hű kebel
Mely ápol s eltakar. Szakadt meg a honért.

A nagy világon e kivűl Az nem lehet, hogy ész, erő,

Nincsen számodra hely; És oly szent akarat
Áldjon vagy verjen sors keze: Hiába sorvadozzanak
Itt élned, halnod kell. Egy átoksúly alatt.

Ez a föld, melyen annyiszor Még jőni kell, még jőni fog

Apáid vére folyt; Egy jobb kor, mely után
Ez, melyhez minden szent nevet Buzgó imádság epedez
Egy ezred év csatolt. Százezrek ajakán.

Itt küzdtenek honért a hős Vagy jőni fog, ha jőni kell,

Árpádnak hadai; A nagyszerű halál,
Itt törtek össze rabigát Hol a temetkezés fölött
Hunyadnak karjai. Egy ország vérben áll.

Szabadság! itten hordozák S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Véres zászlóidat, Népek veszik körűl,
S elhulltanak legjobbjaink S az ember millióinak
A hosszu harc alatt. Szemében gyászköny űl.

És annyi balszerencse közt, Légy híve rendületlenűl

Oly sok viszály után, Hazádnak, oh magyar:
Megfogyva bár, de törve nem, Ez éltetőd, s ha elbukál,
Él nemzet e hazán. Hantjával ez takar.

S népek hazája, nagy világ! A nagy világon e kivűl

Hozzád bátran kiált: Nincsen számodra hely;
"Egy ezredévnyi szenvedés Áldjon vagy verjen sors keze:
Kér éltet vagy halált!" Itt élned, halnod kell.

1836

6
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

Petőfi Sándor: Fa leszek, ha…

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy…
Csak, hogy lényink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:

Akkor én csillagá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között

Petőfi Sándor: A bánat? egy nagy oceán…

A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az oceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt

11. évfolyam

Arany János: Toldi estéje (I. 1., VI. 28. versszak)

I. 1.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
[…]

7
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

VI. 28.
„Végső rendelkezést tennék: de hát minek?
Nem igen van: miről. S ha volna sincs: kinek.
Nem hagyok örököst... csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szivedre - - meg a magyar népet.”
„Szeresd a magyart, de ne faragd le” - szóla,
„Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
1847-1848

Ady Endre: Góg és Magóg fia vagyok én…

Góg és Magóg fia vagyok én, Fülembe forró ólmot öntsetek,
Hiába döngetek kaput, falat Legyek az új, az énekes Vazul,
S mégis megkérdem tőletek: Ne halljam az élet új dalait,
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Tiporjatok reám durván, gazul.

Verecke híres útján jöttem én, De addig sírva, kínban, mit se várva
Fülembe még ősmagyar dal rivall, Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
Szabad-e Dévénynél betörnöm S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Új időknek új dalaival? Mégis győztes, mégis új és magyar.

1905

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold, Fut velem egy rossz szekér,
Az éj milyen sivatag, néma, Utána mintha jajszó szállna,
Milyen szomoru vagyok én ma, Félig mély csönd és félig lárma,
Milyen csonka ma a Hold. Fut velem egy rossz szekér.

Minden Egész eltörött, 1909

Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

8
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
1939

9
 Az írásbeli érettségi vizsgán számonkérhető memoriterek

12. évfolyam

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén vagy engem is egyetlenegy
ki gyújtja s oltja csillagod sötétlő maggá összenyom
csak az nem fél kit a remény s nem villantja föl lelkemet
már végképp magára hagyott egy megszülető csillagon

én félek még reménykedem valaki jár a fák hegyén

ez a megtartó irgalom mondják úr minden porszemen
a gondviselő félelem mondják hogy maga a remény
kísért eddigi utamon mondják maga a félelem

valaki jár a fák hegyén 1994

vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?

Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
1957

10