Gondoltad volna?

Varnyú Kristóf, Ray Hanna: Súlyos kis titkaink nyomán

2023. FEBRUÁR 27.

Személyek:
 Kiss Emma
 Fekete Atilla
 Apa (Péter)
 Anya
 Léna
 Dublőr Emma
 Osztály
 Idős néni

I. Szín
A színpadon egy ágy van, ami Emma szobáját szimbolizálja az anyja házában. (apja házában
lévő szobájához változtatás!) https://www.youtube.com/watch?v=BKlwQyVw63k ez a zene
megy egy ideig, (1:42-ig, de lehet a végéig is).
Emma jön be, leül az ágyára, s elkezdi panaszolni Lénának, hogy az anyja mennyire
megváltozott.
Emma: Én nem tudom, hogy mi lehet. Anya nagyon zaklatottá vált az utóbbi időben.
Jelentéktelen dolgokon is felháborodik, mint amilyen az ,,Anya, hová tetted a lila felsőm?’’
vagy az ,,Anya, hova lett a távirányító?’’ . Nem értem, mi lett vele.
Léna: Ne aggódj, minden rendben lesz. Lehet van valami, amit rendbe kell tegyen, de okos
anyád van, sikerülni fog neki.
Emma: Nem tudom mi lehet. A tanárok is rám vannak szálva, mert leromlottak a jegyeim.
Egyszerűen nem megy a tanulás. Múltkor is ültem az ágyamon és tanulni próbáltam, de tele
volt az eszem, hogy mi lehet vele. Úgy viselkedik, mint mikor elvált aputól.
Léna: Hát itt a megoldás. Lehet apuddal van a probléma. (Emma ledöbbent arcot vág, és
belemélyed a gondolkodásba.) Na, én pont most látom, hogy már 8 óra van. Haza kell
mennem, hajat akarok még mosni.
Emma: Apa történt anyával. Rendben, köszi Léna, hogy eljöttél, és tudtunk beszélni. TE
mindig ott vagy, ha kellesz.
Léna: Nincs mit Emma, erre is valók a barátok. (Léna kimegy.)
Emma: (meséli a közönségnek) Apum az a személy, akivel igaz, hogy voltak szép emlékeim,
de mikor benőtt a fejem lágy, rájöttem, hogy egy részeges, nárcisztikus, birtokló és veszélyes
személy. Ekkor az összes szép emlék a fullasztójává vált. Mikor anya a sarkára állt, és elvált,
akkor volt ilyen stresszes, depresszív, míg meg nem nyerte a gyermekfelügyeleti jogot. Utána
kivirult, újjászületett. Apa volt az, aki ebbe nem tudott belenyugodni. Főleg az egója miatt.
(Anya jön be a szobába.)
Anya: Emma, valamit el kell mondanom neked. (Emma közbevág)
Emma: Apával van valami? Úgy viselkedsz, mint mikor váltatok. Igaz, hogy kicsi voltam
még, de tisztán emlékszem.
Anya: Pert indított ellenem, és megnyerte. Oda kell költöznöd. Méghozzá holnap.
(Emma arcán a ledöbbent félelem látszik, az anyja megöleli, s a fülébe súgja)
Anya: Ne félj, visszaszerezlek.
Emma: Nem akarok apához menni. Nem akarok apához menni... Nem akarok... (elsírja
magát)
Anya: Minden rendben lesz, ne aggódj. (gymás karjában sírnak)
Emma: Magamra hagynál egy kicsit?
Anya: Persze. Nyugodj meg kicsim, minden rendben lesz. Visszaszerezlek, igérem. (evvel
kimegy a szobából)
Emma: (közönségnek) Az igéret szép szó. Pontosan. Szavak, tettek nélkül. Üres, reményteli
szavak. A remény talán a legveszélyesebb dolog az életben. Elhiszünk valamit, igazából
akármit, csak azért, mert hinni akarunk benne. Veszedelmes, mert a remény, remény is
marad. (cseng a telefon)
Léna: Szia Emma. Na mi van? Hiányoztam?
Emma: Szia. Szörnyen. Már majdnem 24 órája nem hallottam a hangod. Kezdtem aggódni.
Léna: (röhög) Már majdnem elfelejtettem, milyen egyedi humorérzéked van Emi.
Emma: (szomorú hangon) Azt nem szabad elfeljteni.
Léna: (átveszi a hangulatot) Ne aggódj, még 2 nap és újra láthatjuk egymást minden nap.
Alig férek a bőrömbe, hogy nemsokára boldogíthatjuk egymást nap nap után...
Emma: (meggyötört hangon)Aludnom kéne.
Léna: Hát persze. Aludj jól.
Emma: Te is.
Léna: Emi.
Emma: Igen?
Léna: Még csak két éjszaka.
Emma lefekszik, fények le, hangfelvételről.
Emma álmai: (hangfelvételről, emma hangjával) A. Ez is A. Léezik, hogy minden utca neve
A? Mi vagy ki lehet az?... A sulim névtáblája. Basszus, még azon is csak egy A betű van...
Jaj, ki ez? ... Valami rémísztő alak. Sötét haj, sötét ruházat. Magas... Nem láttam teljes
egészében... Talán ő lehet A? ... A... Itt a monogramja... Tipikus férfi írás, és az alakja is az
volt... (Hosszú csend, fények fel, Emma felriad.)
Emma: (liheg) Mi volt ez? Ez már nem az első... És folyton ez az A. Ki ő?
Anya: (bekiált kintről)Lányom, indúlnunk kell, menned kell apádhoz.
Emma: Oké, megyek...
( Emma ki, fények le) MÉG EGY PERC – BÚCSÚ https://www.youtube.com/watch?
v=6ekrtfqHUGY
A szinpad a dal alatt átrendeződik. Fele Emma szobája, fele pedig egy tanterem. (Ez a
felállás lehet akár az elejétől is, ha nem megoldható az átrendezés.)

II. Szín
Nagyon tompa fény jön fel lassan, a szinpad egy része tanterem, a másik része Emma
szobája, ahol emma fekszik. Egy duglőr (aki Emmát játsza el), Atilla és Léna játszák el azt,
lassan, kimért mozdulatokkal, amit Emma álmodik, közben emma meséli hangfelvételről a
következő szöveget:
Emma: (hangfelvételről) A kilencedik osztály végen, nem a legfényesebben sikerült, de ez
nem értekel. Az, hogy idén fog-e érdekelni, azt nem tudom, de majd meglátjuk. A
tenteremben a tolltartóm zipzárjával játszom, mert szétvet az ideg. Léna felém közeledik.
Többször szóltam neki, de nem reagált. Gőzöm sincs, hogy mi lehet vele. Aztán elfogott az a
furcsa érzés. A hátamat bizsergeti, a tarkóm melegíti, a kezeim jég hidegek. Aztán a küszöb
reccsenésére kapom fel a fejem, s meglátom őt. Megáll a zöld tábla előtt, amin ott van az a
bizonyos betű. Igen, az a betű. A. Ez az egy betű tönkre tesz.
Ekkor fények fel, a duglőr, Atilla és Léna kiszaladnak. Emma felkel, ránéz a mobiljára.
Kiugrik az ágyból örömében, felöltözik s az iskolába megy. (az a tanterem a szinpad felén a
suli) Az osztályterem ajtajában áll, pont ott van csak hely Léna mellett, mint az álmában.
Bambán áll, csodálja az osztályt, Léna szól hozzá.
Léna: Mi az istenért nem jössz már ide, és amúgy is hol voltál, ja és miért nincs rajtad
ünneplő? Hívatlak. Sokszor. Néha tudod megnézhetnéd a telefonod, vagy felhangosíthatnád,
ha már van.
Emma: Tegnap este elfelejtettem felhúzni az ébresztőmet, ezért elaludtam és
fénysebességgel kellett felöltöznöm, elindulnom, majd félúton eszembe jutott, hogy kikellett
volna öltözni.
Ekkor áll meg Atilla az ajtóban. Síri csend, Emma is észrevesz, hogy bejött, felméri, rájön,
hogy ő A.
Atilla: Miattam igazán ne zavartassa magát kisasszony.
Emma: Kisasszony?
Atilla bemegy az osztályba, megáll a tábla előtt.
Atilla: Jó reggelt! A nevem Fekete Attila, azért vagyok itt mert ebben az évben én fogok
önöknek történelmet oktatni. (Emma innentől nem figyel és elszégyenli magát.) Ma nem lesz
nagy tanulás, ismerkedni fogunk, laza óra lesz. (Atilla észrevesz, hogy Emma nem figyel, s
csak hallgatnak, hátha észreveszi magát. Egyszer csak odaszól.
Atilla: Kiss Emma!
Emma: Igen?
(Léna kezébe temeti arcát, röhög.)
Atilla: Névsorolvasás van. (förmed rá passzív agresszívan)
Emma: Mint látja, jelen vagyok.
Atilla: Igen látom, tudja van szemem.
Megszólal a csengő, felcsendül következő dal: Demjén Ferenc És Szinetár Dóra –
Iskolatáska https://www.youtube.com/watch?v=ZqabmZ8S5rY (1:10-ig) közben Atilla
kimegy, Léna és Emma beszélgetni kezdenek a padban.
Léna: Mi történt az elmúlt 15 percbe? "Mint láthatja jelen vagyok."...
Emma: Ő kezdte a sértegetést...
Léna: De ő a tanárod.
Emma: És, ez feljogosítja rá, hogy megalázzon?
Léna: Nem. Persze, hogy nem, de ezzel most rendesen kihúztad nála a gyufát.
Emma: Nem érdekel!
Fények le, folytatódik a dal a végéig. https://www.youtube.com/watch?v=ZqabmZ8S5rY

III. Szín
Emma iskoláb indúlna, erre apja odaszól hozzá.
Apa: Én mindent megteszek érted.
Emma: Utállak!
Apa: A sok szívesség mellett nem olyan nehéz betartani néhány egyszerű szabályt.
Emma: (gondolatai hangfelvételről) hihetetlen, hogy milyen nyíltan fenyeget a hangsúlyával
az ellentétes szavai ellenére is. (csak hallgat, és néz)
Apa: Iskola után azonnal haza jössz. Nincs kitérő, nincs boltba járás, van mit enned szívem.
Emma: (továbbra is csak hallgat, csak hangfelvételről) Nem hiszem hogy bármilyen fiút fog
a közelemben látni. Nincs most arra lelki erőm, hogy mesébe illő szerelembe essek. Amúgy
sem hiszek benne. Egy éve talán még álmodoztam róla, de egy ideje már eszembe sem jutott.
A korlátozása attól még feldühít. Ilyenkor letudnám köpni azt az álnok képét. Talán egy szép
napon megteszem.
Apa: Ha meglátok bármilyen fiút a közeledben, hidd el kicsim sok szabályt hozhatok még.
És ezt nyugodtan vedd figyelmeztetésnek!
Emma: (csak hallgat)
Apa: Megértetted?
Emma: Igen, meg. (mondja, majd ezt gondolja, ami hangfelvételről megy) Meg gondoltam
magam. Ha bosszút állok az nem egy enyhe kis köpet lesz. Az fájni fog, neki. Szenvedni fog.
Ha eljön a megfelelő idő, tönkre fogom tenni, és mosolyogva nézem végig ahogyan
darabokra hullik az élete. (majd elmegy a suliba)
Iskola:
Emma és Léna büfébe mennek, mert lyukas órájuk van. Ott összefutnak Atillával.
Emma: Nézzd már milyen feszes pólóban van. Kirajzolódnak az izmai. Szabad ilyet egy
iskolában egyáltalán?
Léna: Nem tudom, hogy szabad-e, de nagyon szexi...
Emma: Rá ne gerjedj!!!
Atilla: Hölgyeim, maguknak nem órán kellene lenniük?
Léna: Nem, mert lyukas óránk van.
Atilla: Értem... És várják már az első történelemórát?(Emma megforgatja a szemét) Esetleg
szeretne valamit mondani Emma kisasszony?
Emma: Nem nagyon érdekel. Úgyis aludni fogok...
Atilla: Ha rajtam múlik, biztos egy pillanatra sem csukja be a szemét majd.
Emma: Még szerencse, hogy nem mgán múlik...
Atilla, kimegy, majdem nekimegy Emmának. Közben odasúgja neki:
Atilla: Majd meglátjuk...
Léna: Mi van veled? Evvel a tanárral minig veszekedni akarsz?
Emma: Úgy tűnik, igen.
Síri csend, becsengetnek, töri óra lesz, bemennek a tanterembe. Emma lehajtja a fejét a
padra, és álomba merül. Léna keltegeti, mikor elindul feléjül Atilla, de Emma nem kel fel.
Atilla felrántja a padról.
Atilla: Emma!
Léna: Ne aggódjon tanár úr biztosan nagyon kimerítette a sok semmit tevés lyukas órán.
(Atilla felrántja.)
Emma: Hozzám ne merjen nyúlni!
Atilla: (közel hajul hozzá, és suttogja) Akkor nyúlok hozzád, amikor akarok!
Emma csak hallgat, Atilla elkezdi az órát, kicsengetnek, Emma a hirdetőtáblához megy, s
olvasni kezdi
Emma: 14:00 – matematika korrep.- Kovács Lajos
14:30 – matematika korrep.- Horváth Márta
15:00 – komplex(fizika/kémia) korrep.-Lukács Sándorné
15:30 – komplex(biológia/földrajz) korrep.- Major Tamás
16:00 – magyar(irodalom/nyelvtan) korrep.- Boglár Emőke Tünde (elmélkedni kezd
hangosan) Na szóval... Matekra biztos nem megyek be, a fizika kémia párosítás kés
öngyilkosság, biosz föci még jó lehet, de az sem az igazi... Magyar! Az tökéletes, elég későn
is van, meg nem szúrnám magam nyakon rajta...
Atilla közeledik emmához, majd megáll mögötte.
Atilla: Magácska elég egy makacs teremtés.
Emma: Maga pedig szörnyen élvezi.
Atilla: Esetleg szeretne különórákat venni? Mi nem megy?
Emma: Nekem minden megy!
Atilla: Úgy érti semmi?
Emma: Vicces.
Atilla: Melyik tantárgyra gondolt?
Emma: Magyar.
Atilla: Úgy látom megy. Ha aludni akar az óráimon, akkor be kell hoznia a lemaradásokat.
Majd korrepetálom én.
Emma: Nem kényszeríthet.
Atilla: Ó, dehogynem! És fogom is. Megbeszélem Emőke tanárnővel a magyart. Ez ellen
nem tehet semmit.
Emma: Rendben.
Atilla: Most fejezett?
Emma: Igen.
Atilla: Akkor jöjjön most.
Emma: El kell érnem a buszt.
Atilla: Nem kell elérnie, majd én hazaviszem.
Emma: Autóval? Maga?
Atilla: Igen.
Kimennek az autóhoz. Az autó két székből áll, Atilla fogja a kormánykereket szemből jobb kéz
felől ül.
Atilla: Hová szállítsam?
Emma: Akác utca 23. Tudod hol van?
Atilla: Tudom. ... Itt várlak, intézd el, amit akarsz.
Emma: Szia Anya. Bemehetek?
Anya: Mit keresel itt?
Emma: Bemehetek?
Anya: Nincs most erre id. (Emma bemegy)
Emma: Dehogynem. Mi történt anya? Miért kellett apához költöznöm?
Anya: Kicsim én annyira sajnálom. Én küzdöttem. Tényleg küzdöttem, de apáddal nem lehet
szembe menni. Mindig megszerzi azt amit akar.
Emma: Hazudsz. (szekítja félbe) Mi történt?
Anya: Ezt te nem értheted.
Emma: Hamarosan haza kell érnem, nyögd már ki!
Anya: Mégis mit akarsz tőlem? Minden rohadt papír az én nevemen volt, nem tehettem mást!
Emma: Milyen papírok?
Anya: Ingatlanok.
Emma: Van róluk másolatod?
Anya: Nincs.
Emma: Ne. Hazudj. Nekem.
Anya: Pont olyan vagy, mint ő.
Emma: Ezek szerint eladtál a szabadságodért. Nem fog megtörni az érzelgős dumád. Hozd a
papírokat!
Anya: (előhoz egy csomó papírt) Ennyi van meg, ezekről tudok, de lehet van több is.
Emma: Na látod, nem is tvolt ez olyan nehéz. Anya. (Evvel kiegy, és beszáll Atilla mellé,
aki hazaviszi. Ott kiszáll, Atilla utánaszól.)
Atilla: A köszönés luxus?
Emma: Megint letegezett.
Atilla: Maga is engem. (kimegy)
Emma: (elmélkedih) Honnan tudta, hogy anyámhot visz, és utána apámhoz kell vigyen?
Gyanus... De ennek mostmár a végére járok. (kimegy a szinpadról)
Fények le, felcsendül a zene: https://www.youtube.com/watch?v=eUC4OvHyxGg (Kis Kevin:
Fel nem adhatom)
 IV. Szín
Emma a szobájában az anyja által kapott papírokat tanúlmányozgatja...
Emma: Adásvételi szerződés... Kékes utca 14... Vevő: Földes Zsuzsanna... Az anyám.
(Másik papírért nyúl) Ezen is anyám a vevő... (papírér és ceruzáér nyúl) Fel kell írnom
ezeket a címeket... (Felír néhány címet, majd a mobiljáért nyúl.) Na most keressünk rájuk.
Kékes utca 14... Semmi.
Futó utca 12... Semmi.
Herceg utca 6... Semmi.
Magvas utca 29... Se... mi?! Cikkek... " A rejtélyes férfinak nyoma veszett"... " A lakók
értetlenül állnak az eltűnés előtt "... Ezek mind 2013-as cikkek... Na nézzük
meg. ,,Halálesetek 2013” " Beazonosíthatatlan holttestet találtak a határon." Na, ez már
érdekes. A két cikk 3 nap eltolódással jelent meg. Nem igaz, hogy nem kötötték össze a két
ügyet... El kell jutnom a lakóparba, és beszálnem kell az ott élőkkel. Rá kell vennem Atillát,
hogy elvigyen. Arra pedig nem is kell sokat várnom, mert pont most kell mennep korrepre...
Emma elmegy korrepre, s ott Atillával már a parkolóban találkozik.
Emma: Tanár úr!
Atilla: Kisasszony! (Emma közelebb lép, mire Atilla ,,felméri a terepet”)
Emma: Ez meg mi volt?
Atilla: Mire gondolsz?
Emma: Nem kellene így nézned.
Atilla: Nem kellene szó nélkül otthagynod a saját kocsimban...
Emma: Mondtam, hogy sietek.
Atilla: Na jól van, mit szertnél?
Emma: Arra gondoltam, hogy kivételes figyelemmel figyelem az órád...
Atilla: Hová?
Emma: Na. Örülök, hogy így vág az eszed. A vízimalom lakóparkba.
Atilla: És ha tudnom szabad, miért kell mindent titokban elintézned?
Emma: Új szabályok jöttek érvénybe. Nem láthatok senkit.
Atilla: Rendben van ez így neked?
Emma: Dehogyis! Ezért akarok most kideríteni pár dolgot.
Atilla: Szereted?
Emma: Gyűlölöm.
Atilla: Akkor miért kell vele élned?
Emma: Ott a pont.
Atilla: Akkor ezt akarjuk kideríteni?
Emma: Akarom!
Atilla: Ebbe már belekevertél kisasszonyom.
Emma: Magvas utca 29... Amúgy meg holnap megyek egy buliba. Ott lesz egy csávó, aki
rendőrnek tanul, és belém van zúgva. Attól kértem el
Odaérnek, Emma becsenget egy házba. Ott egy idős néni nyit ajtót.
Atilla: Te meg mit csinálsz?
Emma: Mondtam, hogy ki kell derítenem valamit.
Atilla: És ahhoz idegeneket kell zaklatni?
Emma: Úgy látszik igen.
Atilla: Ha nem lennél, komolyan ki kellene találni...
Idős néni ajtót nyit.
Néni: Jó napot. Miben segíthetek?
Emma: Jó napot. Szeretnék önnek feltenni pár kérdést egy pár évvel ezelőtti eltünésről.
Megengedi?
Néni: Már maguk is ilyen újságírók?
Emma: Igen, ezért szeretnénk kikérdezni. Nem zavarná, ha rögzíteném a beszélgetést?
Néni: Nem, csak nyugodtan. Ha evvel a munkáját segítem...
Emma: Nagyban segít a pontos részletek miatt. (Elindítja a hangfelvételt a mobilján) Ismerte
a férfit, aki eltűnt?
Néni: Nem igazán. Azt hiszem senki sem ismerte őt. Érdekes volt a megérkezése.
Beköltözött a házba és senkivel sem beszélt az eltűnése napjáig. Nem is tudom ki értesítette a
rendőrséget, egyszer csak itt voltak és átkutatták a házat, de az olyan volt mintha sosem élt
volna benne senki. Mind ez már 9 éve történt.
Emma: Tudja, hogy mi volt a neve?
Néni: Sajnos nem. Már akkor sem tudtam megmondani a nyomozóknak. De egyszer
hallottam, hogy telefonál valakivel a postaláda előtt. Úgy tűnt mintha vitatkoznának. Akkor
mondott egy nevet.
Emma: És mi volt ez a név?
Néni: Péter.
Atilla: Rendben, mostmár mennünk kell. Minden jót.
Néni: Értem én. Ezek a sietős fiatalok...
Nénike elmegy, ők is arrébb mennek, beszállnak az autóba, s elinúlnak Emma apja háza felé.
Emma: (gondolatai hangfelvételről) Istenem. Mit tett az apám. Ez már túl lép egy határon.
Lehetséges volna, hogy ő ölte meg? Amim lehet ellene, az túl sok egy gyerekes
visszavágáshoz. Amim lehet ellene az elég egy véres bosszúhoz. De Atilla miért volt ennyire
halgatag? Miért szakította félbe a beszélgetést?
Atilla: Minen oké?
Emma: Igen persze.
Atilla: És mi az pontosan, amit apád nem enged meg?
Emma: Jobban leszűkítenénk a kört, ha arra válaszolnánk, hogy mit enged meg. Igazából
iskolába még járhatok.
Atilla: És ha baj van fel tudsz hívni bárkit is?
Emma: Nem. Csak engem tudnak hívni. Nem ad pénzt, és nem tölt a telefonomra, hogy
bárkit fel tudjak hívni.
Atilla: Akkor írd be a számod.
Emma: Miért?
Atilla: Csak írd be!
Emma: Jól van.
Atilla: Akkor te most menj, mielőtt meggondolom magam, és haza viszlek.
Emma: Tessék?
Atilla: Úgy érzem, hogy nem vagy itt biztosnágban, és mivel én vagyok itt a felelősségtudó
felnőtt, tennem kéne valamit.
Emma: Rendben, megyek.
Atilla: Szia.
Emma: Viszontlátásra tanár úr!
Bemegy a házba, ahol az apja várja.
Apa: Kinek az autójából szálltál ki édes kicsi lányom?
Emma: 1! Nem vagyok édes, se kicsi.
2! Milyen kíváncsi lett valaki?
Apa: Mondtam, hogy tartsd be a szabályokat.
Emma: Én meg mondtam, hogy nem érdekelnek a szabályaid.
Apa: Így játszunk? Akkor ahányszor megszeged a szabályokat, nem lesz hol éjszakáznod,
mert kiraklak.
Emma: Az sem érdekel. Fel tudom magam találni, tudod engem még szeretnek... (Kimegy a
házból, egyszer csak cseng a telefonja)
Emma: Jó számot adtam meg.
Atilla: Észrevettem. Hol vagy most?
Emma: Az utcán.
Atilla: Ha jól emlékszem, haza vittelek.
Emma: Csak kijöttem kiszellőztetni a fejem.
Atilla: És ez apádnek belefér?
Emma: Nem akarok erről beszélni. Ez a bün...
Atilla: Állj meg ott, ahol vagy. 2 perc és ott vagyok.
– Szállj be, hazaviszlek.
Emma: Haza?
Atilla: Igen, a lakásomba. Persze csak ha nem akarsz az utcán éjszakázni.
Ruhát megoldod? De persze alhatsz meztelenül is ha szertnél, de utcai ruhában biztos nem
alszol az ágyamban.
Emma: A te ágyadban?
Atilla: A kanapé kétszemélyes és kényelmetlen, nem férnél el rajta.
Emma: És te hol alszol?
Atilla: Természetesen az ágyamban.
Emma: Nem is gondoltam volna, hogy úriember lennél. De én sem vagyok egy törékeny
hercegnő.
Atilla: Hercegnő? Te egy kemény királynő vagy, aki a sorsom a kezében tartja.
Emma: És te ki vagy ebben a mesében?
Atilla: Minden királynőnek van egy testőre.
Emma: Ez vitathatatlan.
Befekszenek az ágyba, közelednek egymás felé, fények le, zene:
https://www.youtube.com/watch?v=CYSEt2Hq89Y Presszer Gábor: Te majd kézen fogsz és
hazavezetsz
Felállnak, egymás karjában, csókolóznak, összebújva, pizsamában vagy meztelenül, esetleg
egy duettáncot lehet beilleszteni, közben a statiszták átrendezik a szinpadot. PIROS FÉNY!!!
 V. Szín
A statiszták Emma szobájává és az utcává alakítják át a szinpadot! Emma felkapja az egyik
eldobott adásvételi szerződést.
Emma: Kékesi utca 14. Most azonnal oda kell jussak. Atilla, odavinnél?
Atilla: Van más választásom?
Emma: Kell?
Atilla: Úgyse kapnék...
Emma: a) igen, b) a.
Atilla: Gyerünk...
Odaéenek az utcába, majd Emma észreveszi, hogy Atilla kicserélte a rendszámot! NAGY
HANGSÚLYT FEKTETNI RÁ!
Atilla: Rájöttél valamire?
Emma: Rá...
Atilla: És nem szeretnéd megosztani?
Emma: Most nem. Telefonján nézegeti a híreket, szemléli a házat, ami ugyanúy néz ki, mint
a magvasutcai ház. Emma gondolatai hangfelvételről.
Emma: A fény csak Emmára irányul, pontfény. (hangfelvétel, közben a telefonját nézi) ,,
Nagy Imrét, a veszélyes gyilkost 5 éve zárták rács mögé, életfogytiglanra ítélve a brutális,
könyörtelenség miatt, amit saját feleségével művelt, most mégis kiengedik a nagyvilágba, ezt
a veszedelmes személyt, jó magatartásra hivatkozva, miközben az a hír járja hogy a
börtönben csak még kegyetlenebbé és lelketlenebbé vált, amit cellatársain szívesen gyakorolt.
Hihetetlen, hogy ehhez hasonló bekövetkezhet, de hát ez Magyarország emberek!” Egy képet
is csatoltak az íráshoz. Te jó, ég. Az ingatlanokat a kormány intézte, ez biztos, de nem
értettem mi ez a nagy titoktartás. Ezt az embert igazából oktalanul engedték ki a börtönből,
mi az amiért egy életveszélyes gyilkost valaki szabadon enged? Csakis egy fentről érkező
utasítás lehet az, és természetesen honnan érkezhet ilyen? Hát persze, hogy a kormánytól,
akik ingatlanokat intéznek. Ingatlanokat amibe utánna beköltözhet a tettes. Egy jó környék,
és egy szép ház. A postaládára pillantok. Egy új név. Egy új élet. De miért? Összesen
tizenkettő ingatlan van. Abból egy lakos halott. Vajon mindegyik gyilkos? Ha igen akkor a
határmenti gyilkosság áldozata is egy szabadult rab volt. Mind azok. Uram atyám. Minél
hamarabb megkell néznem a többi lakost. Ha a sejtésem helyes akkor megvan az
összefüggés; gyilkosok új élettel és egy eltörölt múlttal. Egy ajándék a kormánytól. De
megint visszatér a kérdés: miért? Mitt tehettek egy ilyen szabadságért? (Atillára néz, enyhén
sejtelmesen, majd elmosolyodik, atilla meg csak idegesen nézi.)
Emma: Miért lettél tanár?
Atilla: Egy lány miatt.
Emma: Ki ő?
Atilla: Régen azt hittem tudom, de mostmár nem vagyok benne biztos.
Emma: Szeretted?
Atilla: Nem ismertem. Egy hármas esküt tettünk. A bátyádnak, a lánynak akit túlságosan
szeretett, de nem úgy ahogy gondolnám, és az embernek aki ezt az egészet gyűlölte.
Emma: Bonyolultnak tűnik. És teljesítetted az esküt?
Atilla: Félig.
Emma: Valaha teljesíteni fogod?
Atilla: Nem tudom.
Emma: Elárulod majd hogy mi volt az?
Atilla: Úgy is rá fogsz jönni.
Emma a telefonjára pillant, majd döbbenten néz rá Atillára. Utána valamit írni kezd rajta.
Emma: Rájöttem!
Atilla: Mire?
Emma: Épp most vádoltalak meg szexuális erőszakkal.
Atilla: Hogy mi vaaa? Mit csináltál?
Emma: Új állásod van. Amúgy megérdemled ez a kis megalázást...
Atilla: Akkor felteszek még egy kérdést. Mi a fasz? Miért vádoltál meg?
Emma: Csak véghez viszem az esküd. Azt mondtad, hogy úgyis rájövö mi az, csak arra nem
gondoltál, hogy ilyen hamar. Igazából már egy ideje tudom, de csak most nyert minden
értelmet. Nem mondtam neked, hogy miért nyomozunk apám után, de nyilván való, hogy
tudod, egy olyas valami élén áll ami emberek életével játszik. Koholt vádakkal juttat fontos
személyekkel börtönbe embereket majd ott megöleti őket. Egyszer rossz embert öletett meg
nem igaz?
Atilla: Azt a rohad. Tudod...
Emma: Nincs családod. Az egyetlen ember aki valaha volt neked az a bátyád. Ő volt az
egyetlened, de aztán elmondásod szerint elment. Először akkor kezdtem el gyanakodni
amikor először elvittél anyámhoz. " Mégis miért kell titokban eljutnod anyádhoz, hogy aztán
visszaosonj apádhoz?" Pontosan ezt kérdezted tőlem akkor, és tudtam, hogy megnézted a
rendszerbe a címet ahol élek, nem vagyok hülye én is ezt tettem volna, de az iskolai gépbe
apám címe nem szerepelt, de te mégis tudtad. Furcsa volt, de elengedtem a fülem mellett,
majd megint hibáztál. Miután hazavittél, és rossz lett a helyzet, pont jókor hívtál. Mintha
tudtad volna. Emlékszem, hogy elmerengtem az autóban, mi van ha nem is mentél haza? Mi
van ha figyeltél? Félelmetes egy gondolat. Aztán apám egyik embere meghalt, nekem pedig
eszembe jutott, hogy apám mennyire egy féltő ember. Mi van ha rád állított valakit, hiszem
látta a rendszámod. Majd amikor másodszorra vittél haza már nem a ház előtt álltál meg.
Nem akartam észrevenni az összefüggést, de muszáj voltam. Ezek után a rendszámot is
lecserélted. Már csak az a kérdés, hogy képes lennél- e ölni? Miért ölnél meg akárkit azért
mert esetleg kutakodik utánad? Csakis egy hatalmas, mocskos titok miatt. És itt még nincs
vége, ugye? Az eskü. A bátyádnak, a lánynak akit túlságosan szeretett, de nem úgy ahogy
gondolnám, és az embernek aki ezt az egészet gyűlölte. Az eskü egy hatalmas bosszú
hadjárat. A múltkor volt egy álmom egy fiúról, aki vigyázott rám kiskoromban. Szeretettel
nézett rám, amin apám kikészült. -Attila karjai megfeszültek.- Ma reggel kaptam egy listát,
rajta nevekkel, akik gyilkosok miatt haltak meg a börtönökben. Egy név kiszúrta a szemem.
"Fekete Dominik" Sok a névrokon ebben az országban és nem is találtam volna különösnek
ha nincs ott a születési dátum. 04.12. A kicseszett kód a lakásodhoz. Végig tudtál mindent.
Sokkal előbb rájöttél mint én. A bátyád apámnak dolgozott. Rám vigyázott. És szeretett
engem. Apám pedig bekapcsolt. Azt hitte nem úgy szeret, ahogy gyereket illik, pedig
hatalmasat tévedett.
Atilla: A bátyám imádta a gyerekeket. Nem úgy szeretett téged, de az az elmebeteg azt hitte.
Emma: Ezért koholt vádakkal lecsukatta, majd a börtönben megölték. Te pedig megesküdtél,
hogy bosszút állsz. Te ölted meg a gyilkosát, és te vagy a határmenti gyilkos. Kilenc éve
történt. Tizenhat évesen ölted meg, és sosem találtak meg. A bátyádat megbosszultad, tehát
már csak én meg apám maradtunk. Én vagyok a lány. Egész életemben nyomon követtél,
miattam lettél tanár, hogy közel kerülhess hozzám. Az egész életed rám tetted fel. Rajtam
keresztül akartál bosszút állni apámon. Mindent rám tettél fel. Mindent. És ez hatalmas hiba
volt, mert nem ismertél.
Fények lemennek. Zene megszólal: https://www.youtube.com/watch?
v=pUZeSYsU0Uk&list=RDQMuFsWya6PMdg&start_radio=1