Curie házaspár és a radioaktivitás története

Maria Salomea Skłodowska-Curie Varsón született 1867. november 7-

ben és Passy-ban halt meg 1934. július 4-én. Lengyel fizikus és
vegyész, aki Franciaországban élt és tudományos eredményeit is itt
érte el. A radioaktivitás úttörő kutatója. Ő volt a párizsi Sorbonne els ő
női professzora, azonkívül elsőként kapott kétszer Nobel-díjat, a fizika,
illetve a kémia területein végzett munkájáért. 1903-ban Henri
Becquerellel és férjével, Pierre Curie-vel megosztva kapta meg
a fizikai Nobel-díjat, majd 1911-ben egymaga a kémiai Nobel-
díjat.

Házaspár: Első szerelme Ciechanówban volt az ottani földbirtokosnak a

fiával. Kazimierz Żorawskiba. Ugyan a szerelem kölcsönös volt, de a
szülőknek nem tetszett a házasságkötés egy nincstelen rokonnal, és az
ötletet visszautasították, Kazimierz pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy ellenálljon szülei
akaratának. Miután Marie elvesztette állását, a Balti-tenger mellett, Sopotban szerzett
nevelőnői munkát, amiből egy éven keresztül támogatta Bronisławát.
1890 elején Bronisława, aki közben férjhez ment, meghívta Mariát magukhoz Párizsba.
Marie nemet mondott, mivel egyrészt nem volt az egyetemi tandíjra pénze, másrészt mert
még mindig reménykedett abban, hogy a házasság Kazimierz Żorawskival sikerülni fog.
Visszatért apjához Varsóba. Házitanítóskodott, és megkezdte tudományos tréningjét a
mezőgazdasági és ipari múzeum laboratóriumában unokafivére, Józef Boguski felügyelete
alatt, aki korábban Dmitrij Mengyelejev orosz kémikus asszisztenseként dolgozott.
Amikor 1891-ben Żorawski levélben szakított Mariával, Maria eldöntötte, hogy mégis
Párizsba megy. A Żorawskival való szakítás mindkettőjükre tragikus hatással volt. Żorawski
rövidesen doktorátust szerzett, majd megkezdte akadémiai karrierjét, mint matematikus, de
Mariát nem tudta elfelejteni. Idős professzorként gyakran elüldögélt Maria Skłodowska
szobránál a varsói Rádium Intézet előtt, melyet Skłodowska alapított 1932-ben.

Radioaktivitás: 1896-ban Henri Becquerel először jött rá arra,

hogy az uránsók olyan sugarakat bocsátanak, ki magukból
melyek hasonlítanak a röntgensugárzás átható erejéhez.
Bemutatta, hogy ez a különleges sugárzás különbözik a
foszforeszkálás jelenségétől, mert nem egy külső
energiaforrás hatására történik, hanem spontán jön létre, mely
magából az uránból ered. Becquerel ezzel felfedezte a
radioaktivitást.
Ekkor Madame Curie – ahogyan Franciaországban nevezték
– elhatározta, hogy egy érdekes technikai eszköz
segítségével vizsgálja az uránsugárzást. Tizenöt évvel
korábban férje a testvérével együtt talált fel egy szerkezetet,
amivel rendkívül kicsi elektromos áramot is lehetett mérni. Az
elektrométer használata közben Marie felfedezte, hogy az uránsugárzás az urán kísérleti
mintadarabját körülvevő légtérben elektromos áramvezetést okoz.
Felfedezésének első eredménye az volt, hogy az urán aktivitása a jelenlévő urán mennyiségétől
függ. Kimutatta, hogy a sugárzás nem a molekulák egymásra hatásának eredménye, hanem
magukból az atomokból erednek. Tudományos szempontból nézve, ez volt Curie legfontosabb
egyéni munkája. Szisztematikus kutatásai során két uránásványt vizsgált: az uránszurokércet és
a kalkolitot. Elektrométerével kimutatta, hogy az uránszurokérc négyszeresen aktívabb magánál
az uránnál, míg a kalkolit kétszeresen. Így arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben
korábbi feltevése (mely szerint az urán aktivitása a mennyiségtől függ) helyes volt, akkor a két
ásvány, tehát az uránszurokérc és a kalkolit valamiféle más, sokkal aktívabb anyagot is kell, hogy
tartalmazzon, mint csak magát az uránt.
A világon már számtalanszor voltak balesetek atomerőműveknél (pl: Csernobil) ahol voltak
jelentős számú halálesetek, de volt egy ember, aki a legtöbb radioaktivitással rendelkezett.
Hisashi Ouch 21 évvel ezelőtt nagymennyiségű sugárzást kapott. Ennek ellenére 83 napig még
életben volt.
Források: https://hu.wikipedia.org/wiki/Marie_Curie https://hu.wikipedia.org/wiki/Radioaktivit%C3%A1s