A tételek

1. Agyi vérkeringés – Artériás keringés, Carotis rendszer

2. Agyi vérkeringés – Artériás keringés V-B rendszer
3. Agyi vérkeringés – Vénás keringés, Gerincvelő keringése
AGYI VÉRKERINGÉS
– a nagyartériák a test minden részében végartériák (egyik artéria a másikkal nem keveredik)
– az agyi vérellátás legjellemzőbb tulajdonsága, hogy vannak úgynevezett kolaterálisok: az
egyik artéria szükség esetén kaphat vért a másik artériától (ebben különbözik elsősorban a test
többi vérellátásától), ezzel biztosítja az agy oxigénellátását (akkor is, ha valami keringési
vagy szűkületi nehézsége van annak), hogy a vér eljusson a megfelelő helyre
– az artériák viszik az oxigenizált vért
– a vénák viszik el az agyból a széndioxiddal dús, oxigénhiányos, elhasznált vért
– 2 nagyobb keringési rendszer van az agyban:
∙ Elülső: a Carotis rendszer (nyakon vastag ütőér – mk. oldalon kitapintható): ez
biztosítja az elülső agy vérellátását
∙ Hátulsó: a Vertebralis basilaris rendszer: hátul, a csigolyák oldalrésein megy a
két vertebralis, az agytörzs elülső részén megy be a két artéria és az agytörzs híd
alapján egyesül a két vertebrális artéria basilárissá
→ a kettő között van egy gyűrű: a Willis-kör, ezen keresztül a két rendszer
kapcsolatban van egymással. Ez azért fontos, mert ha az egyikben zavar keletkezik,
akkor a másik rendszerből kap egy kis „jó vért”
!!!!! – az agynak nagyon fontos a vér! Annak ellenére, hogy az agy a test 2%-át teszi ki, az
oxigén- és energiafelhasználás negyedét az agy viszi el (az agyi anyagcsere forrása az oxigén
és a szőlőcukor) → van egy belső szabályozórendszere, mely egy állandó vérellátást biztosít:
az agyi autoreguláció
– az agyban percenként 750 ml vér áramlik
– a szürkeállomány több oxigént fogyaszt, mert itt t9rténik az információfeldolgozás

CAROTIS RENDSZER
– az aortaívből ered (carotis communis = nyaki verőér)
A carotis communis 2 ágra oszlik:
1. Carotis externa (külső nyaki verőér): a hajas fejbőrt és az arcot látja el
2. Carotis interna (nyaki ütőér): 2 nagy agyi artériára oszlik:
a) Arteria cerebri media: az agyfelszínt látja el vérrel
b) Arteria cerebri anterior: belülről látja el vérrel
– a carotis rendszer látja el a nagyagyféltekének a homloklebeny, falilebeny részét, a belső
felszínt, a köztiagyat, az agytörzs felső részét, tulajdonképpen a diencephalont (köztiagy)

A VERTEBRALIS BASILÁRIS RENDSZER

– hátul, a csigolyák oldalrésein megy a két vertebralis, az agytörzs elülső részén megy be a
két artéria, a nyúltvelő mentén végighaladva a híd alapján egyesül a két vertebrális artéria
basilárissá, de mielőtt egyesülnek, mindkettő ad egy-egy ágat, ami az arteria spinalis
aneterior)
– a vertebro basiláris rendszer az agytörzset, kisagyat, a nyakszirti lebenyt, illetve a thalamus
hátsó részét és a temporalis mediális struktúráit látja el vérrel

A GERINCVELŐ VÉRELLÁTÁSA
– dupla biztos vérellátása van: a hátulról jövő két vertebrális artériának van egy lefele jövő
ága: az arteria spinalis anterior → ez adja az egyik vérellátást (a hátulról jövő két
vertebrális, mielőtt basilárissá egyesülne, mindkettő ad egy-egy ágat, ez az arteria spinalis
anterior)
– a másik vérellátás: a segmentális artériák, melyek bizonyos magasságokban befutnak az
aortából (szívből kilépő legvasatagabb ér), innen oldalágak formájában futnak be.
Keringése:
– szegmentális ágait a bordaközi erekből eredő ágai adják (a gerincvelő felszínén 3
hosszanti törzset képeznek, köztük ív alakú összeköttetések vannak)
– a gerincvelőt az arteria vertebralis látja el
Vénák: az elvezető erek a dura mater felszínén nagy vénás fonatokban gyűlnek össze
– az agyban a kisebb erekből nem a nagyobb vénákba vezetődik a vér, hanem az úgynevezett
vénás szinuszokba, ami az agyhártyák kettőzetébe (dura) lévő üregekbe folyik bele (!!! Itt
nincs billentyű, ami pumpálná a vért, ezért könnyen kialakulhat trombózis pangás, fertőzés
esetén → vénás trombózis)
– az agyban, a capillárisokban van egy funkcionális elválasztó gát: a VÉR-AGY GÁT (BBB
– blood-brain-barries): védi az agyat a különböző ártalmas anyagok bekerülésétől → gyakran
a gyógyszerek ezért hatástalanok, mert gátolja a bekerülést

4. Az agy makroszkópos szerkezete: Frontális lebeny

5. Az agy makroszkópos szerkezete: Temporális lebeny
(halántéklebeny)
6. Az agy makroszkópos szerkezete: Parietális (fali) és Occipitális
lebeny (nyakszirti)
Az agy (encephalon):
– primér agyhólyagból fejlődik ki
– súlya: 1200–1500 gramm
– a csontos koponyában helyezkedik el
– 3 része van:
1. Cerebrum (Nagyagy)
2. Cerebellum (Kisagy): ősi agyi struktúra, a mozgás szabályozásának hibajavító
része
3. Agytörzs: a köztiagy (diencephalon) alsó határától a gerincvelő felső határáig
terjedő agyterület, a gerincvelő folytatása az agyvelő féltekéi felé, itt helyezkednek
el az agyidegmagvak (12 pár agyideg)
– az egész idegrendszer ectodermális eredetű

NAGYAGY
– két féltekére (hemispherium) tagolódik (a corpus callosum köti össze: ez egy kéregtest,
ezen mennek az asszociációs pályák – ha hiányzik, kognitív funkciózavar lép fel)
– subcorticális magvak (törzsdúcok v. basalis magvak / basalis ganglionok: szerepet
játszanak a testtartás és az akaratlagos mozgások szabályozásában)
– a gerincvelő folytatása az agyvelő alsó, a koponyaalapon fekvő felszínén, nyúltvelő, majd
ennek folytatása a híd
– a hídból hídkarok vezetnek a kisagy felé
– az agyalapon helyezkedik el:
– az agyvelőt ellátó artériák rendszere
– agyidegek be- és kilépő részei
– az agy felületén gyrusok v. tekervények vannak
– a bemélyedések a sulcusok (árkok) → a mélyebb árkok a fissurák
– agylebenyek (úgyanúgy osztjuk fel, mint a csontokat):
1. Homloklebeny (lobus frontalis)
2. Fali lebeny (lobus parietalis)
3. Nyakszirlebeny (lobus occipitalis)
4. Halántéklebeny (lobus temporalis)
– a homlok- és a falilebeny közötti határ, barázda a sulcus centralis. A barázda előtt
és mögött egy-egy azzal párhuzamosan futó, hosszabb elülső és hátulsó központi
tekervény látható:
a) gyrus precentralis (elülső): a homloklebenyhez tartozik, a test primér
mozgató területe, az akaratlagos mozgásokat szabályozza
b) gyrus postcentralis (hátulsó): a fali lebenyhez tartozik, elsődleges érző
terület
– alulról nézve: a homloklebeny élesen elválasztódik a halántéklebenytől és nincs
átmenet a nyakszirtlebeny felé
– a féltekéket (hemispheriumok) lebenyekre (lobusok) oszthatjuk → 4 lebeny

FRONTÁLIS LEBENY (HOMLOKLEBENY):

– elölről: az agyvelő (encephalon) elülső pólusa (polus frontalis)
– hátul: sulcus centralis (ettől hátrafelé a fali lebeny)
– medialisan: fissura longitudinalis
– lobus temporalistól: sulcus lateralis
– mélységi határa: sulcus cinguli (gyrus cinguli a legnagyobb összekötő réteg, mely összeköti
a lebenyeket és működésüket összedolgozza)
– a sulcus centralis előtti tekervény a gyrus precentralis, mley a homloklebeny része, a test
primér mozgató területe, az akaratlagos mozgást szabályozza
– felszíne domború → 3 nagyobb álandó tekervénye van, elölről hátrafelé húzódó (gyrus
frontalis superior, gyrus frontalis medius, gyrus frontalis inferior)
– ide tartoznak a prefrontális agykérgi területek és az asszociatív multimodális területek
– fontos szerepe van: gondolkodásban, kreativitásban, tervezésben, döntéshozatalban,
algoritmus, figyelem (intellektuális működés + szociális viselkedés szabályozásában)
– prefrontális agykérgi terület (óriási terület): a gondolkodásért felelős terület (kimeneteli
funkciók mint pl. absztrakt gondolkodás, analízis) → ez egy asszociatív terület
– a lényeglátás a frontális lebeny működésének jó előrejelzője (különféle tesztekkel
vizsgálják működését: pl. kártyarendező)
– Ide tartozik a Broca-beszédközpont (beszédprodukcióért felelős terület)

TEMPORÁLIS LEBENY (HALÁNTÉKLEBENY)

→ Hallóközpont
– a Sylvius-árok alatt terül el
– itt található a hallóközpont
Szerepe van: – memóriafolyamatok
– érzelmek szabályozásában
– motiváció
– a Sylvius-árok hátsó végénél, a parietális, az occcipitalis és a temporalis lebeny
találkozásánál van a Wernicke-központ, vagyis a beszédértés központja → íves köteggel
vannak összekötve: ez a köteg, a fasciculus arcus (köteg + ív) köti össze a Wernicke értő
beszédközpontot a Broca motoros beszédközponttal.
Afázia:
– ez önmagában is sérülhet → ezt úgy hívjuk, hogy vezetéses afázia (mindent ért, meg
tudja mondani, de nehezen találja a szavakat, ill. a megfelelő szavat)
– Wernicke-afázia: semmit nem ért, összevissza beszél

PARIETÁLIS (FALI)
→ Érzőkozpont
– elülső határa a sulcus centralis (hátrafelé nincs éles határa, nagy kiterjedésű)
– itt található a gyrus postcentralis, az elsődleges érző terület: az érzéseket (tapintás, hő,
fájdalom) feldolgozó érzőközpont található itt
– ízérzés centruma
– megismerő funkciók

OCCIPITÁLIS LEBENY (NYAKSZIRTI)

→ Látóközpont
– az agyvelő hátsó pólusát képezi
– különböző tekervényeket különböztetünk meg rajta: – felső
– alsó tekervények
– kisebb
– itt található a látóközpont (2 szemmel látás, színlátás, 3D-s látás)

7. A limbikus rendszer
Limbikus lebeny: nem anatómia, hanem funkcionális lebeny
– az érzelmi életért felelős dolgok tartoznak ide + ösztönök + memória
Limbikus rendszer:
– limbus = perem
– minden lebenyt érint a köztiagy (diencephalon) körül lévő gyrus cinguli által
– gyrus cinguli = a legnagyobb összekötő kéreg: minden lebenyt összeköt, minden lebeny
működését – érzelmi élet, belső működések stb. – összedolgozza
(A corpus callosum: kérgestest, harántirányú idegrostokból áll, a legnagyobb összeköttetés a
két agyfélteke között. Ekörül van egy tekervény, mely körülöleli, ezt hívjuk gyrus cingulinak.
A gyrus cinguli összeköti a különféle lebenyeket a limbikus rendszerrel – érzelmek,
motiváció, ösztönök. A corpus callosum olyan összekötő agykéreg, mely különféle
gondolkodási elemeket kapcsol az ösztönökhöz, érzelmekhez – pl. olvasáskor a látás és
beszédértés → a látás az occipitális lebenyben van, a beszédértés a Wernicke-mezőn → az
olvasás központja a kettő között van)
– későn fedezték fel, úgy is hívják: visceralis agy
– ide tartozik még:
∙ Hypothalamus (vegetatív funkciók központja)
∙ Amigdala (alapérzelmekért felelős terület, mandulamag-érzelmek: pl. jók: öröm,
nyugalom stb. és rosszak: szorongás, félelem, szomorúság)
∙ Hippocampus, lat. csikóhal (memóriadiszpécser): az érzelmi életrét felelős és a
memóriáért + a szervezet belső egynesúlyának irányítását végzi.
– összeköttetésben van a szaglórendszerrel
– összedolgozza az ember számára fontos részeket
Limbikus funkciók: érzelmek (szeretem / nem szeretem), jutalmazás-büntetés
(hypothalamusba → csoki jutalmazás), versenysiker (pl. Forma–1-es versenyző → veszély →
győzelem mámora), büntetés (elkerülés, félelem)
– a limbikus kéreg úszik a különböző neurotranszmitterekben (ingeröletátvivő anyagok):
dopamin (öröm), glutamát (ingerlékenység), szerotonin (kényszercselekvések)
Hypothalamus:
– valamennyi vegetatív funkció központja
– a hormonális anyagcsere-szabályozásban van szerepe
 – a III. agykamra és a thalamus alatt helyezkedik el, nagyon pici területen
– azok a működések, melyeket a hypothalamus ellenőriz: vérnyomás, pulzus,
testhőmérséklet, étvágy, szomjúság, bélmozgás, bélnedvek, pupilla szűkülés-tágulás,
hormonok (pl. oxytocin, vasopressin) szabályozása
– funkciói: az említett működések szabályozása
Hippocampus:
– memória-diszpécser → kiválogatja, hogy melyek azok az információk, amelyek fontosak,
ezeket elraktározza és a kikereséseben is szerepe van
– a memóriának 3 része van: tárolás, előhívás és felismerés
– lateralizált funkció → a verbális információkat a bal hippocampus (jobb kezeseknél), a
vizuális információkat a jobb hippocampus végzi
!!! Ha mk. hippocampus károsodik, többé nem lesz memóriája az egyénnek! (= amnéziás
szindróma), de ez nem egyenlő a mozgásmemóriával, mert a kisagyban és a basalis
ganglionokban tárolódnak és válnak automatikussá a mozgások)
– elöl-oldalt van az amigdala
Amigdala (mandulamag):
– a temporális lebeny elülső pólusán helyezkedik el
– elsősorban az affektív motoros jelenségekben van szerepe (düh, menekülés, verejtékezés –
pl. patkányok az amigdala „kisülésekor” agresszívvé válnak, fel-le rohangálnak)
– akaratlan mozgáskomplexumok, automatizmusok (nyelés, rágás, testtartás)
– epilepsziában a leginkább beinduló agyterület → legepileptogénebb terület, mert
tanulékony, nagy a plaszticitása, ezért az epilepsziás kóros működést is „megtanulja”
– szoros kapcsolatban van a szaglással + hypothalamussal + érzelmekkel

8. Kisagy szerkezete, funkciója

Kisagy: egy ősi agyi struktúra
– a mozgás szabályozásának hibajavító része (automatikusan javítja a hibát)
– sok sejtje van és nagyon gyors pályái
Anatómiailag:
– A hátsó koponyagödörben van
– A tentorium cerebelli (kisagysátor) a dura kettőzött rétege → ez választja el a hátsó
koponyagödröt a többitől (itt kevés a hely: ha nyomás keletkezik, a tünetek hamar
jelentkeznek és kevés a kompenzációs lehetőség)
– A kisagysátor a nagyagytól választja el → közte és az agytörzs között helyezkedik el a
IV. agykamra (gyakrolatilag a kisagy meglovagolja az agytörzset és a IV. agykamrát)
– Felszínén sok tekervény és barázda van
– 2 féltekéből áll a kisagy is, melyeket a középvonalban kb. kisujjnyi vastag test, a
vermis (féreg) köt össze egymással → a kisagynak is vannak lebenyei és magvai
– 4 magcsoportja van: dentatus, globosus, emboliformis, fastigii
 – Van egy: filogenetikai (fejlődési)
funkcionális tagozódása
anatómiai
I. A legősibb rész az archicerebellum:
– az egyensúllyal és a szemmozgatási kontrollal van kapcsolatban
– funkcionálisan: vestibulocerebellum
– anatómiailag: flocculonodularis lebeny
II. Fejlődési sorrendben a második az izomtónus és akaratlagos mozgás szabályozásában
játszik szerepet, a gerincvelőből kapja az információt
– Funkcionálisan: spinocerebellum
– Anatómiailag: elülső lebeny
III. A harmadik a legfejlettebb és legnagyobb rész
– Fejlődéstanilag: neocerbellum: finom-, akaratlagos, tanult mozgások
indítása/tervezése a feladata, az agykéregből kapja a bemenetet (pontos,
finommozgások koordinációja)
– Anatómiailag: hátulső lebeny
– Funkcionálisan: cerebrocerebellum
→ mindháromhoz tartoznak: magvak, rostok, kimenetek, bemenetek stb.
– a kisagy 3 rétegű cortex → egyszerű áramkörök működnek nagy mennyiségben (kicsi,
gyors, sok)
– az agy többi részéhez 3 pár agykar köti:
∙ hídkar (brachium pontis): legerősebb kar, a kisagyat a hídhoz köti
∙ brachium conjunctivum: a felfelé kötő kar
∙ corpus restiforme (kötélképű test): a nyúltvelőhöz kötő kar
Működése:
– akaratlagos mozgások összerendezése (az összerendezett, koordinált mozgás a
kisagy útján valósul meg)
– szerepe van a normális izomtónus és a test egyensúlyi helyzetének biztosításában
– eléri, hogy a szándékolt mozgások a legharmonikusabban és leggazdaságosabban
menjenek végbe (minden eltérést korrigál: pl. erő, gyorsaság, távolság,
indítás/megállás → e képesség kiesése: ataxia)
– biztosítja az egyensúlyhelyzet megtartását, a nehézségi erővel szembeni testhelyzet
megtartását
(kis mennyiségű alkohol befolyásolja e funkció működését!)
9. Agytörzs
Agytörzs:
– az idegrendszer viszonylag kisméretű, de működés szempontjából létfontosságú része
→ fontos reflexközpontok vannak itt: pl. köhögés, tüsszentés, nyelés, hányás,
nyálelválasztás, szemhéjzárási reflexek
– összehangolja a testtartás beállításáért felelős összetettebb reflexmechanizmusokat a
vestibularis (VIII.) idegmagvakhoz kapcsolódó rendszer segítségével
– 2 létfontosságú központi területe: a vérkeringést szabályozó vazomotor és a légzést
vezérlő légzőközpontok rendszere
– a köztiagy (diencephalon) alsó határától egészen a gerincvelő felső határáig terjedő
terület
– a gerincvelő folytatása az agyvelő féltekéi felé
– 3 része van:
∙ Középagy (mesencephalon)
∙ Híd (pons)
∙ Nyúltagy (medulla oblongata)
Funkciói:
– Átjáróként szolgál a felszálló és leszálló pályák számára, melyek a gerincvelőt
összekötik az előagy különböző részeiben lévő magasabb idegi központokkal
(funkcióját tekintve a KI érző és mozgató funkciójáról beszélünk)
– Létfontosságú reflexek központjait tartalmazza (melyek összefüggnek a légzés,
vérkeringés, tudatállapot szabályozásával)
– A III. (nervus occulomotorius, szemmozgató ideg) és VI. agyidegek fontos magjai
helyezkednek el benne
(a motoros dolgok mindig elöl vannak, a gerincvelőben is, a kéregben is, mögötte, hátul az
érző → minden pályának megvan a maga helye, a felefele és lefele szálló pályáknak is.)
Retikuláris rendszer:
– innen, az agytörzsből indul
– szelektív figyelmet biztosít
– a thalamuson keresztül kapcsolgatja ki/be a csatornákat
Nyúltvelő:
– a gerincvelő folytatása, a nyakszirtcsont nyílásától a hídig terjedő test
– kúp alakú
– felszínén hosszanti barázdarendszer van:
∙ elülső barázda: két oldalán a lefele húzódó motoros pályák
(piramisrendszer) emelkednek ki
∙ hátsó barázda: két oldalán 2-2 köteg → érzőpályák
– oldalsó részét az oldalköteg foglalja el, amely a kisaggyal hoz létre kapcsolatot
Híd:
– páratlan, gesztenye nagyságú és alakú test, az agyalapon fekszik, az agykocsonyák
mögött
– fontos pályákat közvetít a gerincvelő-nyúltvelő-nagyagy és részben a nagyagy-
kisagy között
– állományának fő része elkeskenyedik és oldalfelé behatol a kisagyba
Középagy:
– a látó- és hallópálya reflexközpontja (hangra fordítjuk tekintetünket, fejünket)
– felső agyidegek magvai
– kb. 2 cm hosszú, a hidat köti össze az előaggyal.
– innen lépnek ki a sodoridegek (nervi trochleares IV. – az egyetlen pár agyideg, amely
az agytörzs hátulsó felszínén lép ki)

10. Diencephalon (Köztiagy)

A köztiagy: a kisagyat a nagyaggyal, az agytörzzsel köti össze → tehát minden között van a
köztiagy
– az előagyhoz tartozik
– fő részei: a thalamusz és a hypothalamus
Thalamusz:
– nagy szürkeállomány tömeg, mely a köztiagy nagyobbik részét alkotja
– a III. agykamra két oldalán helyezkedik el
– olyan központ, ahol sok információ integrálódik és kapcsolódik át az agykéreg és más
kéreg alatti központok felé → előintegráló szerepe van
– fogadja a fő érző pályákat (! A szaglópálya kivételével) – az érzőinformációk itt már
valamilyen szinten feldolgozódnak, elődolgozva közvetíti az információkat az
agykérgi központok felé
– a látási és hallási átkapcsoló központokkal szoros kapcsolatban van
– sok magcsoportja van → motoros, érző, érzelmi része is van
Működése:
∙ Specifikus átkapcsoló és előfeldolgozó, reléállomás, átkapcsolódás
– különböző érzőfunkciók: halló-, látó-, szaglópálya, finomérzés, nyomás, hő,
fájdalom → a test bármely részéről jöhetnek információk és a thalamusban
osztályozódnak (kellemes/kellemetlen)
∙Non-specifikus
– aktiváló szerep (a bejövő ingereket értékeli és az aktiválást az agykéreg felé
viszi: éberség, figyelem
Hypothalamus:
– vegetatív funkciók központja, a hormonális anyagcsere-szabályozásban van szerepe
– mindenféle belső működés szabályozásáért felelős
– a III. agykamra és a thalamusz alatt helyezkedik el
– vannak:
∙ endokrin működései (hormon típusú anyagok): oxitocin (kötődés hormonja),
ADH (vizeletkoncentráló hormon), irányító hormon. Van stimuláló hormon is,
ez irányítja a belső elválasztású mirigyeket.
∙ visceralis központ: éhségközpont, jóllakottság, szomjúság stb. szabályozó
központ, ébrenlét-alvás központ
– a szervezet élettani működését befolyásolja: hőmérséklet, éhsés/szomjúség, védekezési
rekció, vizelési gyakoriság, vérnyomás, pupillareflexek )minden olyan működést,
amelyeket a thalamusz ellenőriz)
11. Liquor és keringése
Liquor (agy-gerincvelői folyadék):
– az agykamrákban termelődik – a plexus choroideus (agykamrákban elhelyezkedő,
speciális hámmal fedett érfonat) termeli
– az agyat, illetve a gerincvelőt a pókhálóhártyán belül körülvevő testfolyadék
– az emberben 120-150 ml térfogatú folyadék
– Keringése: az oldalkamrákban termelődött liquor az agykamrák közötti nyíláson jut
be a III. agykamrába (az oldalkamrákat szarvak alkotják), innen a Sylvius-féle zsilipen
át útja a IV. agykamrába vezet. A IV. agykamrából a folyadék a Magendie- és a
Luschka-nyílásokon jut ki az agyból és jut el a gerincvelőt körülölelő pókhálóhártya
alatti (ez a subarachnoideális tér) térbe. A vénás keringésbe a sinus sagittalis
superioron keresztül szívódik vissza a pókhálóhártya bolyhai segítségével.
– az agy és gerincvelő gyakorlatilag a liquorban lebeg, így táplálja és védi az
idegszövetet a mechanikai behatásoktól
(Hydrocephalus: az agyon belüli csatornák elzáródnak, az agykamrákban
felgyülemlik a folyadék, melynek következtében kitágulnak a kamrák, ez okozza a
vífejűséget → shunt beültetése túlnyomás esetén)
– a liquor tartalmaz: vizet, szőlőcukrot, ásványi sókat, fehérjét és kevés vérsejtet
Agykamrák (ventriculi): a hátulsó agyvelő üregéből lesz a IV. agykamra, a középső agyvelő
üregéből a III. agykamra, az előagyvelő üregéből az oldalkamrák.
IV. agykamra (ventriculus quartus)
– liquort termelő plexust tartalmaz. Három nyíláson keresztül jut a liquor a
subarachnoidális térbe, a Magendie- és a Luschka-csatornákon keresztül.
III. agykamra (verticulus tertius)
– oldalfalát a két thalamus, alját a hypothalamus alkotja. Tetején van a plexus
choroideus (hámmal fedett érfonat), ez termeli a liquor cerebrospinalist. Elöl
összzeköttetésben van az oldalkamrákkal a kamraközi nyíláson (Monro-féle nyílások)
keresztül, hátrafelé pedig a IV. agykamrával a Sylvius-féle csatornán keresztül.
Oldalkamra (venticulus lateralis)
– páros üreg, itt is van liquor-termelődés. Az elülső szarvakat kötik össze a III.
agykamrával a kamraközi nyílásokon.

12. Subcorticalis magvak, szerepük, működésük. Diencephalonban

fehér állományban lévő szürke magvak
Extrapiramidalis rendszer:
Az extrapyramidalis pályák eredő sejtjei nem az agykéregben, hanem a kéreg alatti, ún.
subcorticalis dúcokban vannak. Az extrapyramidalis rendszerhez számos pálya tartozik,
amelyek különböző kéreg alatti központokból erednek, funkciójukat tekintve
azonban egységesek.
Szerepük van:
- Az akaratlagos mozgások egyes szakaszainak „sima” egésszé való
összeolvasztásában (a mozgások harmonikussá tételében)
- Bizonyos automatikus és kísérőmozgások kivitelezésében (pl. járáskor a karok
automatikus kísérőmozgást végeznek)
 - Az izomtónus szabályozásában
- Az emocionális reakciókban (emocionális állapotokat kísérő mimika)
- Az egyedi élet fenntartásához szükséges védekező, menekülési, támadásos
mozgásokban
- A már automatikussá vált mozgások az extrapyramidalis pályarendszeren
keresztül jutnak érvényre (egy új sport elsajátításakor -pl. síelés- a motoros
impulzusok a piramispálya felől érkeznek, a gyakorlott síelőnél ez a funkció
egészében az extrapyramidalis rendszer irányítása alá kerül

Az extrapiramidális rendszer szerepe az izomműködés agyi kontrolljában:

A hemispheriumban, valamint a felső és az alsó agytörzsben elhelyezkedő extrapiramidalis
központok: a corpus striatum, a pallidum, a thalamus alatt elhelyezkedő nucleus
subthalamicus, a középagyi két mag: a nucleus ruber, valamint a substantia nigra,
valamint a nyúltvelőben az oliva inferior mind egymással, mind pedig a thalamussal, a
formatio reticularisszal, a kisaggyal, a gerincvelő útján közvetve az izmokkal állnak szoros
összeköttetésben
Ez a gazdag és sokirányú összeköttetés biztosítja, hogy az extrapiramidalis rendszer
ellenőrizni képes az akaratunktól független összes sztereotip mozgást, továbbá sok
izomcsoport szimultán összehúzódását
Alacsonyabb rendű állatokban, pl. madarakban az agykéreg még gyengén fejlett, ezért az
extrapiramidalis rendszer felelős valamennyi mozgásért

Subcorticalis magok:
- A féltekék fehérállományába ágyazottan elhelyezkedő fontos szürke magok
- Működésileg a nagyagykéreg alá rendeltek

a) FARKOS MAG (nucleus caudatus)

 A thalamust körülvéve, a féltekék üregétől (oldalkamrák) laterálisan, a
lencsemagtól medialisan található.
 A farkos mag és a lencsemag külső részét a köztük lévő összeköttetések folytán
közös névvel csíkolt testeknek (corpus striatum) nevezzük.
b) LENCSEMAG (nucleus lentiformis)
 A farkos magtól és a thalamustól fehérállomány választja el.
 A capsula interna kisebb sérüléseire-pl. vérzés a pályarendszerek teljes féloldali
kiesését okozhatja (pl. teljes féloldali bénulás a capsula internán átfutó
piramispálya sérülése esetén)
 Két részre tagolódik: egy külső, sötétebb színezetűre és egy belső világosabbra.
c) MANDULAMAG (nucleus amygdaloideum)
 A halántéklebeny elülső pólusán elhelyezkedő kis szürke mag
 Szerepe kevéssé tisztázott
 Összeköttetése alapján valószínűleg szaglóközpont
 a limbikus rendszer részét képezi
d) ZÁR (claustrum)
 Ugyancsak a törzsdúcokhoz tartozik
 A lencsemag és az insula közötti szürkeállomány
 - Funkcionálisan a lencse mag és a farkos mag az extrapiramidalis rendszer fő
központja.
- A külvilágból a thalamuson, a test belsejéből pedig a köztiagyon keresztül kapott
információk alapján az agykéreg (tehát tudatos irányítás) beiktatódása nélkül közvetlen
válaszokat ad, és így irányítja az összes akaratunktól független mozgásokat (kísérő
mozgások, mimika).

13. Agyidegek anatómiája és funkciója: Érző

14. Agyidegek anatómiája és funkciója: Mozgató
15. Agyidegek anatómiája és funkciója: Kevert
Agyidegek:
– 12 pát agyideg van
– római számokkal jelöljük
– a fej: érző
motoros beidegzését végzik
vegetatív
– az agytörzsben van az átkapcsolódási helyük
– összetételük változó (ebben különböznek):
• tisztán motoros
• tisztán érző
• kevertek (vegetatív rostk + motoros + érző)
– érző rostokat tartlamaznak: I (nervus olfactorius – szaglóideg), II (nervus opticus –
látóideg), VIII (vestibulocochlearis – egyensúly, hallás)
– mozgatóideg: IV (trochlearis – szemmozgató ideg, szemgolyót lefele tolja), VI
(abducens – szemmozgató, oldalra húzó), XI (accessorius – nyakbiccentő), XII
(hypoglossus – a nyelv izmait idegzi be)
– kevert ideg: III (nervus oculomotorius – szemmozgató izmok), V (trigeminus –
háromosztatú ideg), VII (faciális – arcimokat beidegző), IX (glossopharingeus –
nyel, gége, garat), X (vagus – bolygóideg)
Érző rostokat tartalmazó agyidegek:
I. NERVUS OLFACTORIUS (SZAGLÓIDEG):
– szaglási információkat közvetít az agyba
– receptorai az orrnyálkahártyán található kemoreceptorok → a bulbus
olfactoriusba közvetítik az információt, a frontális lebenyben dolgozódnak fel
– a limbikus rendszerrel kiterjedt kapcsolata van

II. NERVUS OPTICUS (LÁTÓIDEG):

– receptorai: fotoreceptorok (csapok → színlátás, pálcikák →scotopius,
fekete-fehér látás)
– retina (recehártya): itt helyezkednek el a fotoreceptorok, ezek veszik fel a
fény-jelt → majd a ganglionsejtekben elektromos jelt generálnak (különböző
típusú receptor van pl. a fényerősségre, színre, mozgásra stb.)
 – a retinából a mögötte lévő hártyában (ganglionális réteg) már átkapcsolódás
történik → a ganglionsejtek hosszú nyúlványai (axonok) tömörülnek egy
idegbe: ez a látóideg
!!! látóideg-vizsgálatoknál mindig megnézik a retinát, az ereket, a látóidegtőt
(ez az a hely, ahol a rostok tömörülnek és látóideg formájában kilépnek)
(!!! pangásos pupilla: emeélkedik az intracraniális nyomás és a látóideg
rostjai megduzzadnak, kitüremkednek)
– a nervus opticusok a koponyalapon haladnak a chiasma opticumig → itt
kereszteződnek a látóidegrostok: a két külön szemből és a külön látótér-félből
érkező információkat az occcipitális lebeny mindkté fele megkapja, ezért látunk egy
képet
– a szemben van egy lencse: ez is megtöri és keresztezi a látott képet =
kétszeres kereszteződés történik
– a látásinformációk elsődleges feldolgozása az occcipitalis lebenyben, a
fissura calcarina terüetén történik → ezt úgy hívjuk: tractus opticus (látópálya): a
retinától az occipitalis lebenyben a látókéregig tartó hosszú pálya, mely anterior-
posterior irányban végigmegy az agyon.
VIII. VESTIBULOCOCHLEARIS:
– tisztán szenzoros, érző ideg
– két érző-ideg egyesült: egyensúly + hallás idege (két ideg egyben)
– ez továbbítja az egyensúlyérzést és a hallást a belső fülből
– a belső fülben vannak: a hallóreceptorok, illetve az egyensúlyreceptorok
→ a hallóreceptorok a csigában
→ az egyensúlyreceptorok két helyen vannak:
• a féköríves járatokban (a fej mozgásáról tájékoztatják az
idegrendszert)
• zsákocskákban és az utriculusban (a fej helyzetéről informálnak)
= innen gyűlnek a rostok, együtt futnak be a koponyába a temporális csont
külső részén, majd az agytörzsben átkapcsolódnak, innen a thalamusba (átkapcsoló állomás,
előfeldolgozó) mennek, innen mennek fel az agykérgi központok felé

Motoros rostokat tartalmazó idegek:

IV. NERVUS TROCHLEARIS (SODORIDEG):
– szemmozgató izmot beidegző ideg
– tiszta motoros
– a felső ferde szemizmot idegzi be, ami lefelé tolja a szemgolyót (ha béna, nem tud
lefelé nézni, így a szem mindig felfelé áll → ezért, főként lépcsőn lefelé menéskor,
kettőslátás jelentkezik, hiszen lefele kellene nézni, de a szemgolyót nem tudja lefele
tolni)
VI. ABDUCENS (TÁVOLÍTÓ IGED):
– egyetlen izmot idegez be: oldalra húzó egyenes szemmozgató izmot
– ha béna, nem tud oldalra nézni azon az oldalon (convergens strabizmus)
XI. ACCESSORIUS (KIEGÉSZÍTŐ IDEG):
– van egy agyideg részecskéje és egy nagy spinális idegi részecskéje (félig ide, félig
oda tartozik)
– a nyakbiccentő izmokat idegzi be → elsősorban fej-, nyak- és vállmozgások (ha
béna, a fej a sérült oldalra fordul)
– vannak olyan rostja, melyek a nyak spinális idegeiből felfele haladva bemennek a
koponyába, ott csatlakoznak a koponyaréshez és accessorius formájában jönnek ki
XII. HYPOGLOSSUS (NYELV ALATTI IDEG):
– a nyelv izmait idegzi be
– tisztán motoros
– motoros magvai a nyúltvelőben vannak
– ha sérült, a nyelv kinyújtásakor a sérült oldalra tér ki

Kevert rostokat tartalmazó agyidegek:

III. NERVUS OCULOMOTORIUS (SZEMMOZGATÓ IZMOK):
A szemmozgató izmok: fent is és lent is van 2-2 izom (1-1 egyenes és 1-1 ferde), belül és
kívül 1-1 izom (egyenes). Az egyenes izmok húzzák, a ferdék tolják a szemgolyót. A belső
egyenes befelé húzza, a külső egyenes kifelé, a felső egyenes felfelé, az alsó egyenes lefelé
húzza a szemgolyót. A felső ferde lefelé tolja ferdén, az alsó ferde felfelé tolja ferdén.
Beidegzi:
– a két motoros (IV. trochlearis és VI. abducens) kivételével az összes többi
szemmozgató izmot → a külső és belső szemizmokat (a belső szemizmok működése
automatikus, az ezekhez futó rostok vegetatív rostok = automotoros rostok)
– a pupilla (tágasságot szabályozó izom) és a lencse izmait (homorúságot, laposságot
beidegző izom → ennek megfelelően akkomodál a szem közeli és távoli tárgy
nézésekor: közeli tárgy esetén domború, távoli estén lapos a lencse)
– a felső szemhéj emelő izmait
A hídban levő magokban kapcsolódik át.
Sérülése (ophtamoplégia) lehet: részleges (néhány ágat érint, vagy csak bizonyos agytörzsi
magvakat) / teljes (minden károsodik – pl. becsukódik a szem, nem tudja kinyitni,
maximálisan tágulnak a pupillák, a szemgolyó kifelé és lefelé csúszik)
Koponyaűri nyomás esetén az oculomotorius ráfeszül a kisagysátorra, a nyomás jobban
odapréseli az ideget, és mivel a vegetatív rostok ott futnak, melyek a pupillát szabályozzák →
kitágul a pupilla.
V. NERVUS TRIGEMINUS (HÁROMOSZTATÚ IDEG)
– érző, motoros és vegetatív rostjai is vannak = kevert ide
– az ÉRZŐ komponensnek 3 nagy ága van:
1. homlok bőrének beidegzése (felső rész) V/1
2. felső állkapocs (középső rész): arc középső része, fogak V/2 a fogorvos ezt
3. alsó állkapocs (alsó rész) V/3 érzésteleníti
– a durát is beidegzi → nagyon érzékeny ez az ideg → hirtelen fájdalom (pl. fogfájásnál
villámcsapásszerű, erős fájdalom)
– a trigeminus három szála egy nagy ganglionba fut össze, ezt úgy hívjuk: Gasser-dúc (itt
keletkezik a villácspásszerű fájdalom)
– a MOTOROS része idegzi be a rágóizmokat
– a VEGETATÍV része a nyálmirigyek egy részét
– a V/1 (homloktájék, szem, orr) és a V/2 (arc középső része, fogak) érző
– a V/3 a rágizmok motorosan és az álltájék, alsó fogak, nyelv elülső része szenzorosan
VII. NERVUS FACIÁLIS (ARCIZMOKAT BEIDEGZŐ):
– az arcizmokat idegzi be (arcizmot, mirigyeket és az ízt)
– szomatomotoros rostjai a mimika harántcsíkolt izmait idegzik be (szemzáró izmok,
homlokráncoló izmok, szájmozgató izmok – !!! kivéve rágóizmok, ezt a trigeminus idegzi be)
– vegetatív rostjai: nyálmirigyek, könnymirigyek
– szonzoros rostjai: íz-érzés a nyelv első 2/3-ról közvetíti az ízeket (édes, sós)
– a faciális magjai az agytörzsben vannak (az átkapcsolás itt történik), a hídban (pl. nukleáris
bénulás: ilyenkor nem az idegben van a sérülés, hanem a magban → kicsit logikátlan
bénulások alakulnak ki, ilyenkor egy magcsoport lehet csak érintett)
!!! a nukleáris bénulás mindig alsó motoneuron bénulás (más idegeknél is van ilyen), mert
a mag a perifériás ideghez tartozik
!!! minden motoros agyidegnek van egy központi felső motoneuron irányító rostja (a
cortico bulbaris pályán keresztül halad az agyideghez)
∙ alsó és felső motoneuron: funkcionális felosztás, azt mutatja meg, hogy a mozgató
rendszernek 2 neuronja van, ami végigviszi az információt.
→ Az alsó motoneuron: az agyidegek motoros rostjaiban és a perifériás idegekben
megy, illetve a spinális idegekben, melyek mozgatják a test izmait.
→ A felső motoneuron a kéregből jön (ez a piramis pálya), és attól függően, hogy
meddig megy, vagy a fej mozgató részeihez viszi az információt (a cortico bulbarison
keresztül), vagy a gerincvelőbe a spinális idegekhez (a cortico spinalison keresztül)
– az agyidegeknél általában kétoldaliak a felső motoneuron beidegzések (nyelés,
nyelvmozgatás), kivéve az alsó faciálist → pl. centrális faciális bénulásnál a szemét
be tudja csukni és a homlokát is ráncolni, de „vicsorításnál” lelóg az egyik oldal.
Tehát nem az ideg béna, hanem a fölötte lévő pályán történi valami sérülés. Ha az ideg
 bénul: Bell-paresis – perifériás faciális paresis –, vagyis a három ág közül egyik sem
működik.)
IX. GLOSSOPHARYNGEUS (NYELV, GARAT, GÉGE):
– glosso = nyelv
– az ízingerek hátsó 1/3-át dogozza fel (keserű)
– érző rostjai: szájüreg, gége, garat, hangszalagok
– beidegzi a nyálmirigyek egy részét + garat és gége izmait
X. VAGUS (BOLYGÓIDEG):
– nagyon hosszú
– beidegzi a zsigereknek mind a motoros, mind az érző komponenseit
– ágat ad a garathoz, gégéhez, tüdőhöz, szívhez, májhoz, léphez, gyomorhoz
– az autonóm szabályozás paraszimpatikus részét biztosítja (a paraszimpatikus a vaguson
megy, a szimpatikus pedig a gerincvelő melletti dúcból indul és a perifériás idegekkel megy )
(paraszimpatikus → nyugalom)
– magvai az alsó agytörzsben vannak
Sérülések:
– bulbaris paresis, glossopharingeus és vagus környéki bénulás → dysarthriás, nem jól artikulál,
nem tudja a gégéjét mozgatni (környéki ideg eredetű, az agytörzsi magvak sérülnek – alsó
motoneuron zavar)
– felső motoneuron károsodás esetén a zavar a cortico bulbaris pályán keletkezik, a tünetek
hasonlóak: pseudobulbaris paresis
Honnan tudjuk, melyik?
– perifériás károsodás esetén (alsó motoneuron) hyporeflexia, hypotónia
– felső motoneuron károsodás esetén: hyperreflexia, spaszticitás
!!! mandibuláris reflex-teszt (állkapocs laza, megkopogtatjuk. Ha hyperreflex, akkor
összecsapja)
+ gége-garat reflex vizsgálat (nyitott szájjal lágyszájpad vizsgálata – ha lelóg, nem jó)

16. Afferens pályák : somestesia

A gerincvelő fehérállományát építik fel:
∙ hosszú, felszálló érző pályák (afferens) ↑
∙ hosszú, leszálló motoros pályák (efferens) ↓
∙ belső, saját pályarendszerek
A periférián (bőr, ízületek, izmok) a receptorok által felvett érző-ingerület a gerincvelői
idegek útján a hátulsó gyökéren keresztül lép be a gerincvelőbe.
– a sejtek centrális nyúlványai funkciójuktól függően 4 úton haladnak tovább a
gerincvelőbe:
 a) az elülső szarvi motoros sejteken végződő rostok a gerincvelői feltétlen reflex
kialakításában vesznek részt
b) a hő- és fájdalomérzést, durva tapintást felvevő rostok felfelé, a nyúltvelő felé
haladnak, az elülső-oldalsó kötegben
c) a propriocepció, vibráció és a diszkriminatív tapintás is a nyúltvelő felé halad,
a hátulsó kötegben
d) a negyedik részük a hátulsó szarvban átkapcsolódva megy a kisagyba
Különböző kvalitású érzőingerületet szállítanak az agyvelőbe, ahol az motoros impulzust
vált ki, mely ismét a gerincvelőn keresztül a leszálló (efferens) pályákon keresztül hoz
létre motoros választ. Ezen belül 3 csoportot különböztetünk meg:
– az elülső-oldalsó köteg: neuritjai a thalamusba futnak (elemi nyomás-, durva tapintás-,
fájdalomingerületet vezetnek)
– oldalköteg: az izmokból-ízületekből a kisagyhoz szállít információt
– hátulsó köteg: rostjai a nyúltvelőben kereszteződnek, a thalamusban átkapcsolódva jutnak
az agykéregbe → a pontos felismerést szolgálja, az ingerület keletkezési helyének, módjának,
sajátosságainak magasabb rendű észlelése válik lehetővé + propriocepció (saját mozgás,
testhelyzet érzékelése)
– speciális érzet: hallás, látás, szaglás

17. Hallópálya
– a hanghullám mechanikus energia
– a hangnak van: frekvenciája (ez adja a hangok mélységét és magasságát), erőssége
hangos/halk, decibelben mérjük), magassága, mélysége (frekvenciában mérjük)
– a fülnek 3 része van:
a) külső fül: hangtovábbító rész, a középfül és belső fül védelmi szerepét látja el, a
dobhártya választja el ezektől
b) középfül: három csontocska található itt: kalapács, kengyel, üllő. Szerepük
elsősorban a hang felerősítésében van – a dobhártya feszessége szabályozza: itt
van egy motoros visszacsatolás, a nervus facialis beidegzése révén, ez szabályozza
a dobhártya feszességét → védi a belső fület a nagyon erős hangoktól
c) belső fül: csigából és a félkörös ívjáratokból áll. (A szem mögött helyezkedik el,
a temporális csont piramis részében): az idegimpulzusokat generálja és
elektromos jellé transzformálja a mechanikus energiát
(És utána vannak az átkapcsolások, van több agytörzsi átkapcsolás és egy
thalamikus átkapcsolás.)

– van egy fülkürt is (a középfül és az orr belső része között): szerepe a nyomás-
kiegyenlítődésben van
– a belső fülben elhelyezkedő csigából (Corti- szerv) kiinduló hallóideg (nervus cochlearis)
rostjai a hídban fekvő hallómagokban végződnek.
– a második neuronrendszer a tulajdonképpeni hallópálya (lemniscus lateralis), részben a
colliculus inferiorhoz, részben a corpus geniculatum medialéhoz, valamint a thalamushoz
fut.
 o Előbbi a hallási ingerületekkel kapocsolatos reflexek afferens (érző) szárát
képezi (a fejnek, a szemgolyónak a hang irányába való odafordulása)
o Utóbbiak a hallás kérgi központjához (gyrus temporalis superior, Hessl gyrus,
area acustica: Brodmann 41- 42) futó utolsó neuronok kiindulási helyei.
– a hanginformációk a hallókéregben tudatosulnak.

Kérgi központ:
 A hallás elsődleges kérgi központját a felső halántéki tekervénybe lokalizáljuk.
 Itt történik a fül felől érkező hangimpulzusok feldolgozása.
 A hangok hallási emlékképek alapján való felismerése az elsődleges központ körül
elhelyezkedő másodlagos, majd a harmadlagos kérgi központokhoz kötött.
 Ez utóbbival áll szoros összefüggésben a szenzoros beszédközpont is,
amelyben a szavak akusztikus emlékképei tárolódnak.(hallott beszéd értése)
 Sérülése (szenzoros affázia) esetén a beteg hallja a szavakat, de nem érti
őket. Ez a motoros beszédközpontra is kihat, és a szavak helytelen
kiejtéséhez vezet.

Superior oliva: itt kapcsolódik át a jobb és a bal fülből jövő impulzus  ezt a kettőt
összerakja  ez alapján tudjuk a hangforrásnak a helyét beazonosítani. A hallókéregben
történik az észlelés, a korábbi tapasztalattal való összehasonlítás.
A hallócsontocskák kb. 30x-ára erősítik a nyomást, és a hallócsontocskákon történő átvitel az
ovális ablakban adódik át a belső fülbe.

Csiga: hártyarendszer. Ebben van egy speciális érzékszerv az ún. Corti-szerv, ami
tulajdonképpen a hang érzékszerve. (A csigában folyadék áramlik. Az ovális ablak nevezetű
hártyán adódik át a hallócsontocskák által tovább vitt mechanikus impulzus, a perilimfa
nevezetű folyadékra – két folyadéktér között van a Corti-szerv)
Két magyar Nobel díjas: Békésy György  hallás, a Bárány Róbert  egyensúlyszerv
működését írta le.

Neurális mechanizmus: (átkopcsolás a nyúltvelőben, a középagyban, thalamuson)

Több lépcsős átkapcsolásokról beszélünk. Mint minden érző idegnek, így a nervus
akusztikusnak is van egy ganglionja, amelnyek a neve: ganglion spirale.
A kimenő rostok, azok a nyúltvelőbe mennek, ahol a nucleus cochlearisban kapcsolódnák
át, illetve a nucleus olivaris superiorban kereszteződnek.Tehát voltak olyanok, amelyek
csak azonos oldaliak, vannak olyanok, amik átmennek a másik oldalra. Ennek a lényege az,
hogy minkét fülből kap az agykéreg információt. Binaurális a hallás.
A másik átkapcsolás a középagyban van. Van két colliculus, az egyik a colliculus inferior
(hallás), és a colliculus superior (látás).Ha a hang valahonnan jön, akkor egy reflexes
mozdulat jön létre, fordul a szem, a fej, a nyak, tehát ezek a típusú átkapcsolások, amelyek
nem tudatosak, tulajdonképpen a hang irányába való fordulást és a jobb észlelést biztosítják,
(a colliculus inferiorban történő átkapcsolásokfej, szem automatikus mozgások)
A következő átkapcsolás a thalamusban történik. Tehát MINDEN ÉRZŐ PÁLYA
(KIVÉVE A SZAGLÁS) ÁTMEGY A THALAMUSON.
Az utolsó állomás az agykéreg. Ami a temporális lebenyben van (Hesl gyrus), a Sylvius-
árok közeli részén van. És itt van hozzá közel a Wernicke a beszédértés központja, mert
általában füllel hallunk, de ha nem füllel hallunk, a süket-némák tapintással kommunikálnak,
az a kéz jelekhez kötődik, ami szintén közel van a Wernickéhez.

Beszédészlelés: a Wernicke területhez kötött. A Broca és a Wernicke össze vannak kötve

egy ún. íves köteggel a fassiculus arcuatussal (ez mélyen a halántéklebenyben megy), ami a
két beszédközpont összeköttetését végzi. Ha ez sérül, akkor specifikus – vezetéses - afázia
jön létre.(nem találja a szavakat, nem tudja elismételni, de jól ért, és a spotán beszéd is jó)
A primer hallókéreg körül van secunder és tercier hallókéreg, ahol a hallás által észlelt
információknak az értelmezése történik.  hozzárendeli a tapasztalatot, emléket, asszociáció
útján a tartalmat.
Az olvasott szöveg értése egy kicsit hátrébb a tercier látókéreg felé van, a hallott szöveg
megértése, pedig a Wernickeben. Külön terület de nagyon közel van egymáshoz.

Halláskárosodás:
– leggyakoribb testi károsodás (azt mondják, hogy a süketség a szociális interakció,
kommunikáció szempontjából sokkal rosszabb, mint a vakság)
(A normál beszéd 60 decibel között mozog, 82 decibelnél a kicsit kiabálós beszéd, aki ezt
nem érti, azt süketnek nevezzük. A hallókészülék ma már tudja szelektíven a bizonyos
frekvenciákat felerősíteni, a régiek többé-kevésbé mindegyiket felerősítette. A különféle
süketeknek különféle frekvenciasávban van egy specifikus kiesésük, amit szelektíven kell
erősíteni, de nem tökéltes.)
Többféle típusú károsodás létezik:
 fülzsír is azt okozhat
 gyulladás  hallócsontocskák nem mozognak rendesen, a hangot nem tudják
rendesen átvinni az ovális ablakba
 dobhártya tünetek  van olyan akinek nincs (dobhártya nélkül születik  műtéttel
meg lehet oldani), vagy tönkremegy.
 a gyulladástól a csontocskák összecsontosodhatnak, és ilyenkor a hangerősség
kiegyenlítésében van probléma
Az állandó zaj tönkre teszi a szőröket.

Két alapvető süketség létezik:

o vezetéses: a külsőfül, középfültől, egészen a Corti-szervig valami akadályozza (lehet
középfülgyulladás, füldugulás stb., számos oka lehet  nem jut oda a hang)
o percepciós: az idegi mechanizmus nem működik itt pedig oda jut a hang, de nincs
ami átgenerálja

Egyensúly
Az egyensúly biztosítása 3 érzőszervi rendszerhez köthető folyamat:
o Látórendszer
o Propiocepció (különböző testrészek testhez viszonyított helyzetének érzékelése)
o Vestibuláris (egyensúlyérzékelés rendszere)

A testtartáshoz, és a szemmozgások koordináláshoz is elengedhetetlen érzékelés maga az

egyensúlyi helyzet.
A nystagmus (szemmozgás zavar) a vestibuláris rendszer kapcsolatainak a károsodásából ered
(főleg a kisaggyal).
látás + propriocepció + vestibuláris rendszer → ebből a 3 rendszerből kapott információkat
adja az agy össze úgy, hogy észre se vesszük, és pontosan tudjuk, hogy milyen egyensúlyi
helyzetben vagyunk.

18. Látópálya
Látás: érzékelés és észlelés közötti különbségtétel:

érzékelés: alacsonyabb rendű (pl. színlátás), érzékeszervekhez (pl. szem) kötött folyamat

észlelés: magasabb rendű, kognitív folyamat, agykérgi működéshez kötött (pl. tárgyak
meghatározása, távolságészlelés stb.)

Érzékelés – Látórendszer – Szem

A szem részei
– szaruhártya (cornea): a szem első fél, szferikus része, önmagában töri a fényt
– mögötte van a lencse, amely izmokkal (musculus ciliaris) van a szem kapszulájához rögzítve.
Amikor ez az izom összehúzódik (közeli tárgyat nézünk), a lencse megfeszül, vékonyabb lesz.
Amikor elernyed (távoli tárgyat nézünk) az izom, akkor a lencse kidomborodik és jobban töri
a fényt. Ezt a folyamatot nevezzük akkomodációnak.
– Iris, szivárványhártya: a szemszín meghatározója
– a külső hártya mögött van egy érhártya, és az érhártyán kívülről befele haladva van az ún.
ideghártya, vagyis a retina. A retinában helyezkednek el a látási információkat felvevő
receptorok (csapok, pálcikák).
– vakfolt: a sejtek axonjai összefutnak itt a szemfenék hátsó részén, ez a szemideg indulási
helye, innen mennek az agy felé az itt csoportosuló axonok látóideg formájában.
– Szemgolyó: gömb alakú. A lencse, a szaruhártya úgy törik a fényt, hogy a fénysugarak egy
pontban metszik egymást a retina hátső helyén: ez az éleslátás. Eltérések: a szem tojásdad
alakú, akkor a sugarak metszése a retinán lévő éleslátás helyén belül metszik egymást:
mínuszos szemüveg, konkláv lencse, miopok. Másik esetben is tojásdad alakú, de a fordított
formában: elölről hátra lapírott, étt a retina mögött metszik egymás. Pluszos szemüveg.
– A szemben mint érzékszervben helyezkednek el a látásért felelős receptorok, a retinában.
– A vakfolt a nervus opticus (látóideg) kilépési helye. A látóideg közepében megy egy artéria
és egy véna, melyek szerteágaznak a szemfenék hátulján.
– Az akkomodáció velejárója az akkomodációs pupillareflex (ha távolba nézünk, kitágul, ha
közlere, picit összehúzódik) → szabályozza a beengedett fénymennyiséget. Ez a pupillareflex
a III. agyidegen keresztül valósul meg, a occulomotoriuson keresztül (pl. egy fiatalnál, ha
nincs akkomodáció az egyik szemén, ez is jelezheti a nervus occulomotorius agyideg
károsulását).

Minden érző rendszernek van:

– Receptora
– Ingerközvetítő része
– Elemző, agykérgi része

Az ingerfelvétel a vizuális rendszerben a retinában lévő receptorokon keresztül történik, melyek

elektromágnesen ingerre érzékenyek és fotoreceptoroknak nevezzük. Az inger továbbítása a
 receptorhoz kapcsolódó ganglionon keresztül tröténik, és a tudatosulás, a percepció pedig az
agykéregben.

A látási percepció részei

A retinában a fényre érzékeny receptorokból kétféle típus van jelen:

o Csapok (kb. 6 millió van egy ember szemében) – színlátás, éleslátás, csak erős
fényben működnek
o Pálcikák (sokkal több van, mint csap, kb. 120 millió) – fehér-fekete + tájékozódást
biztosítanak szürkületi fényben
– A retinán való eloszlásuk különböző: az éleslátás (makula, fovea) helyén inkább csapok
vannak, ezek felelnek a színlátásért, az éleslátásért
– A foveától a retina felé haladva vissza, szaporodik a pálcikák száma, a retina perifériáján
szinte kizárólag pálcikák vannak. Ezek nem színérzékenyek, csak fehér-feketében látnak. Ez a
látástípus van szürkületkor pl. , viszont biztosítják a tájékozódást rossz fényviszony mellett is.
– A retinában történik a signal transdukció, vagyis a jelátvitel, mely a csapokban és a
pálcikákban történik, a bipoláris és ganglion sejtekbe kötődve közvetítik tovább az
információt

Receptív mező: az idegrostnak az a része, amit a neuron „lát”, vagyis a látótérnek az a pici kis része,
ami szinte nem is érzékelhető méretű. Tulajdonképpen az információfeldolgozás a retinában is úgy
történik, hogy vannak olyan sejtek, amik ki vannak kapcsolva, és körülöttük olyanok, melyek be
vannak kapcsolva (on és off sejtek). Valamilyen módon már a retinában is rendeződik az inger, oly
módon, ami elősegíti, hogy pl. hol legyen a kontraszt határa. Pl. hogy a kontúrt észrevegyük, az úgy
történik, hogy a retinában lévő sejt on állapotban van, akkor a körülöttük levő ssjtek off állapotban,
és ezáltal tudjuk pontosan behatárolni a látott terület határát és a kontúrokat.

Színelméletek:

Pl. trikromatikus elmélet → 3 alapszínt különböztet meg: kék, zöld, vörös, más elméletek kék, sárga,
vörös stb. + Sokfélék

Látórendszer
Az agynak a nyakszirti lebenyében vannak azok az agykérgi területek, melyek a vizuális információkat
feldolgozzák. A szem és a vizuális információkat feldolgozó agykérgi terület között van 2 átkapcsolási
rendszer: a látóideg rosjtai (a bal és jobb oldali) a chiasma opticum területén részben
kereszteződnek. A retina mediális felszínéről érkező rostok kereszteződnek, a laterális részből jövő
rostok viszont nem kereszteződnek. Mivel a lencse megtöri a fényt, ezért a retinának a laterális
részébe a látótérnek a mediális része tükröződik le, úgyhogy a keresztezett rostoknak a bitemporális
látótér felel meg a lencsében történő fénytörés miatt. Ez a részben való kereszteződés biztosítja azt,
hogy tovább menve, az úgynevezett tractus opticuson, ami a thalamusig történik, illetve a
thalamustól az agykéregig futó rostokban, amit úgy hívnak, hogy radiatio optica: az egyik szemből és
a másik szemből levő rostok fekete-fehér csíkszerűen összerakódnak, és ezálta tudja a termáészet
biztosítani azt, hogy annak ellenére, hogy két szemmel nézünk, és két agykérgünk van, egy képet
látunk. Tehát mindkét occipitális elemző agykéreg információt kap a mediális és a laterális térből is,
illetve rétegeződéssel a keresztezett és keresztezetlen rostokból is. Egy képet látunk egy szemmel, és
két szemmel is, mert az agy összerakja ezeket a pontokat.

Fovea, makula: sárgafolt, éleslátás.

Látóidegfő: a közepéből futnak az erekk szanaszét a szemfenéken.

Látórendszer károsodása
Amikor nyomás van az agyban, nem tud másfele menni, mint a két szem és az öreglyuk (itt
csatlakozik a gerinc a koponyához) felé. A koponyaűri nyomás tükröződik a szemfenéken: egy
gombaszerű előreboltosulás lesz ennek következtében, amit dipotriában lehet mérni, hogy mikor
látjuk élesen.

A látórendszerben szabályosan vannak a látósejtek elrendezve, a rostok lefutása is teljesen

szabályozott, pontosan meghatározott, hogy melyik hol kereszteződik és hogyan érik el az agykérget,
ezért károsodás esetén a rendszerben való hiány leképződik a látótéren.

!!!!!!! → a látótérvizsgálat nagyon fontos!!! Mert ha valakinek bizonyos típusú láétótérkiesése van,
az pontosan utal arra, hogy a látórendszerben melyik részén vana sérülés (látóidegben, a chiasma
körül, vagy kívülről nyomja valami stb.) Minden sérüléshelynek megfelel egy bizonyos típusú
látótérkiesés (számítógépes periméterrrel lehet mérni).

Az agykérgi területek hierarchikus szervezettségűek, a területeket (mind szenzoros, mind motoros

funkciók tekintetében) elsődleges, másodlagos, harmadlagos területekre osztjuk.

– a primér terület az egyszerű ingerületfeldolgozást jelenti

– a szekunder terület az elemi, de modalitásspecifikus információkat adja össze, de még
jelentést nem társít hozzá
– a tercier terrületek azok az asszociációs területek, amelyek összedolgozzák a különféle
modalitásokat, számukra jelentéssel bíró információvá (multimodális területek)

pl. látásnál az elsődleges terület a vizuális modalitások érézkelését végzi (fény, kontraszt, szín) – ha
ingereljük a beteg primér vizuális területét, villanásokat, fehér-fekete csíkokat, valamilyen színeket
lát, de sem alakzatot, sem jelentést nem társít hozzá

– a másodlagos területeken pl. fényerősség + kontraszt + szín → itt valamiféle érzékelés van,
de megmarad a vizuális információnál: látunk alakzatot, színt, formát stb., de nem tesszük
kontextusba (nem kötjük az emlékeinkhez vagy malamilyen más érzékelési modalitáshoz) →
nem tulajdonítunk jelentőséget
– terciális területen összedolgozódnak az információk és számunkra jelntéssel bíró
információvá válnak

Amikor eléri az inger az occipitális lebenyt, a primér látógéregben elemi információkat érzékel az
agykéreg: szín, kontraszt, fény, a secunderben ezek az elemi formák összeállnak komlpex formává: pl.
arc, ember stb. és a terrcier, a vizuális asszociációs területeken alakul ki az az észlelés, ami
egyénspecifikus. Az egyénspecifikussághoz hozzátartoznak a korábbi tapasztalatok, emlékek. Itt
történik az összerendezés, a képzeletbeli objektumokkal való összevetés – ez a tercier vizuális
asszociációs kérgen belül történik, ami az occipitális lebenynek a parietális, illetve a temporális
lebeny felé eső része. A parietális és a temporális felé eső occipitális lebeny két ingermodalitást
külön-külön dolgoz fel: egyik a ventrális rész (a halántéklebeny felé fut ki, és ezek arra adnak választ,
hogy mit látunk?), másik a dorsalis rész (a parietális lebeny felé fut ki, a honnan hová? vizuális
kérdére ad választ – a vizuális érzékelés mozgásos komponenseit dolgozza fel.

Disszociáció
Kísérletek, amik azt bizonyítják, hogy nem szemmel látunk, hanem aggyal
Pl. Titchener illúzió (két különböző méretű körökből álló virág, közepe egyforma, mégis a
kisebb körökkel körbevettnél nagyobbnak látjuk → ez binyíték arra, hogy mindig valamihez
 viszonyítva érzékelünk dolgokat, mindig a korábbi tapasztalatokra alapoz az occipitális
lebeny. A korábbi tapasztalatokkal és az elképzelézekkel összevetve működik!!!!

Az hogy hogyan észlelünk vizuális információkat, függ attól is, milyen a lelki alkatunk,
érdeklődésümnk, mihez szoktunk (pl. váza vagy arc?), individuális, hogy ki mit lát.

19. Efferens pályák, piramispálya

A gerincvelő fehérállományát pályarendszerek építik fel (itt futnak az idegpályák)
1. hosszú, felszálló, ún. afferens pályák – ezek az érzőingerületeket szállítják
2. hosszú, leszálló, ún efferens pályák – ezek a motoros pályák, melyek a motoros
utasításokat szállítják a megfelelő izomcsoportig

Motoros pálya: A motorosan lefutó pályák a piramis pályák, amelyek a gyrus precentalisból
(elsődleges mozgató terület – akaratlagos mozgások), az agykéregből szállítják a rostokon
keresztül a motoros utasításokat az megfelelő izomcsoportig. A felső motoneuron tehát az
agykéregből a gyrus precentrálisból indul, onnan jönnek az axonok, az elülső szarvban
vannak az alsó motoneuronok testei, melyre az axonok átkapcsolódnak, és az ezekből induló
nyúlványok (axonok) mennek ki az izmokhoz (tehát az elülső szarv már valójában a perifériás
idegrendszer része).
A piramispályának 2 része van
1. cortico bulbaris (a fej izmainak szállítja a motoros utasítást – és a nyúltvelőben, vagyis
az agytörzsben végződik)
2. cortico spinalis (a gerincvelőn lefutó része, ami a különféle testi izmokhoz megy

A gerincvelő szürkeállománya tartalmazza a sejttesteket, ennek pilllangó alakú formája van és

ez 3 tartományra osztja a gerincvelő fehérállományát: hátsó, oldalsó és elülső kötegre.
A hátsó kötegben mennek fel az érzőpályák, az elülső kötegben a motorosak. (!!!A motoros
mindig elöl van, az érző pedig hátul.) Az oldalsó kötegben jönnek le a motorosak és
mennek fel az érző pályáknak a második típusa.

A pyramis rendszer:
Az akaratlagos, egyszeri, és elsősorban a tanult, tanulás alatt lévő, nem automatikus
mozgásoknak az indító rendszere, illetve az ide tartozó pályák, az ennek a rendszernek a
pályái. Általában pyramis pályáról beszélünk, és az evolúció során később jelent meg, és az
akaratlagos mozgást indítja: Fogd, meg a bögrét  megfogom. Tehát ezek az utasítások a
pyramis rendszeren keresztül jutnak el az izmokba. Szomatotópiás elrendeződése van a
mozgásnak, néhány együtt dolgozó izomnak egy egymáshoz közel eső vetülete az
agykéregben (tehát nem izom szerint van, hanem mozgás szerint).

Nem csak az agykéregben van szomatotópos elrendezés, hanem a pályákban is, tehát
minden rostnak megvan a maga helye. A pyramis pálya nem a pyramis sejtekről kapta
a nevét, hanem az agytörzsnek egy részéről, amit úgy hívunk, hogy pyramis, ahol
kereszteződik a pyramis pálya (agytörzs és a gerincvelő határán helyezkedik el). A
pyramis pályának az indító sejtjeit is pyramis sejteknek nevezzük.
Mindegyik piramis sejtnek egy axonja van, melyek összecsoportosulnak, és áthaladnak a
capsula interna-n, amelyet a cerebri media lát el vérrel. (és ez nagyon gyakran sérülékeny
terület). Itt nagyon sok rost viszonylag kis helyen megy át, ezért a kis lézió is súlyos
tüneteket ad.
20. Mozgásszervezés, mozgató körök
Motoros rendszernek 2 alrendszere van:
⋅ szomatomotoros:
- vázizmok irányítása
- akaratlagos afferens/efferens
- piramis – nem automatikus, új tanulandó mozgások
- extrapiramidális – automatikus mozgások
- kisagyi – mind együtt dolgoznak
⋅ viszceromotoros:
- belső szervek, sima izmok
- nem akaratlagos
Mozgásszabályozó körök:
⋅ Striatum kör – mozgások irányát és a mozgáskitérések mértékét szabályozza

⋅ Cerebellaris kör – mozgás indítását szabályozza és az izomműködést hangolja

össze

A mozgásszabályozó rendszert értjük alatta, minden izomnak az idegrendszeri szabályozását.

Az izmok lehetnek (belső szervekben) sima izom, valamint harántcsíkolt izom.

A motoros rendszernek 2 alrendszere van:

o SZOMATOMOTOROSami a harántcsíkolt izmokat idegzi be.

o VISZCEROMOTOROSami a belső szerveknek sima izmait idegzi be (belek

működése, vizelet, amelyek akaratlanul, de a központi idegrendszeri irányítás által
irányított izmok, ide tartozik a szív is, ami harántcsíkolt izom szövettanilag, viszont
működésileg zsigeri izom, nem tudjuk a szívünket akaratlagosan gyorsítani, lassítani)

SZOMATOMOTOROS RENDSZER:
A vázizomzatnak az akaratlagos működéséért felelő központi idegrendszeri rendszer. A
szomatomotoros az a testben a vázizmokat idegzi be, a szomatoszenzoros az pedig a
testfelszínről, izmokból, inakból kap érző visszajelzést.

Az afferens: szomatoszenzoros, és az efferens a szomatomotoros.

A szomatomotoros a központi idegrendszerből az agykéregből száll le egészen a
harántcsíkolt izmokig, amelyek az effektorok, tehát a kivitelező szervek, a
szomatoszenzoros meg a receptorokból szállnak fel egészen az agykéregig.
Tehát van szomatomotoros, és viszceromotoros, amely a zsigereknek, a bennük lévő sima
izmoknak, és a mirigyeknek a beidegzését végzi, ez nem tudatos kontroll alatt áll,ez
automatikus kontroll alatt áll (belek, húgyhólyag, méh összehúzódás stb.)

A szomatomotoros működéseknek a fő kivitelező pálya rendszere a pyramispálya. Ha

alrendszerekben gondolkozunk, akkor a fő kivitelező rendszer, az a pyramis rendszer, és
ehhez kapcsolódik még két alrendszer:
o Extrapyramidális rendszer
o Kisagyi szabályzórendszer
Ezek együtt dolgoznak minden apró kis mozdulaton. Mindig szem előtt kell tartani, hogy ez a
3 alrendszer, ez mindig együtt dolgozik.

A pyramis rendszer:
Az akaratlagos, egyszeri, és elsősorban a tanult, tanulás alatt lévő, nem automatikus
mozgásoknak az indító rendszere, illetve az ide tartozó pályák, az ennek a rendszernek a
pályái. Általában pyramis pályáról beszélünk, és az evolúció során később jelent meg, és az
akaratlagos mozgást indítja: Fogd, meg a bögrétmegfogom. Tehát ezek az utasítások a
pyramis rendszeren keresztül jutnak el az izmokba. Szomatotópiás elrendeződése van a
mozgásnak, néhány együtt dolgozó izomnak egy egymáshoz közel eső vetülete az
agykéregben (tehát nem izom szerint van, hanem mozgás szerint).

Nem csak az agykéregben van szomatotópos elrendezés, hanem a pályákban is, tehát
minden rostnak megvan a maga helye. A pyramis pálya nem a pyramis sejtekről kapta
a nevét, hanem az agytörzsnek egy részéről, amit úgy hívunk, hogy pyramis, ahol
kereszteződik a pyramis pálya, (agytörzs és a gerincvelő határán helyezkedik el) . A
pyramis pályának az indító sejtjeit is pyramis sejteknek nevezzük.
Mindegyik piramis sejtnek egy axonja van, melyek összecsoportosulnak, és áthaladnak a
capsula interna-n, amelyet a cerebri media lát el vérrel. (és ez nagyon gyakran sérülékeny
terület). Itt nagyon sok rost viszonylag kis helyen megy át, ezért a kis lézió is súlyos
tüneteket ad.

Tehát a pyramis pályának van két része (két tractusa):

o Tractus cortico bulbaris (arc izmaihoz megy)
o Tractus cortico spinalis (gerincvelőbe megy le)
A mozgatórendszerben tulajdonképpen 2 db idegsejt összekapcsolása történik. Az egyik a
kéregből megy az agytörzsig, illetve a gerincvelőig ahol átkapcsolódik, és onnantól megy
valamelyik környéki idegen. Funkcionálisan az agykéregtől az agytörzsig, ill. gerincvelőig
menő részt hívjuk felső motoneuronnak (felső beidegzést végzi, szemben az alsóval,
amelyik valamelyik környéki idegen, ill. valamelyik agyidegen fut).
Funkcionális felosztás, amely a mozgató rendszert 2db neuronra bontja (felső, ill. alsó
motoneuron). A kéregtől az agytörzsig megy a tractus cortico bulbaris, ill. ez egy felső
motoneuron, Tudjuk, hogy a hosszú pályák általában kereszteződnek, tehát a bal
agyféltekéből induló pálya, a jobb testfél izmait idegzi be ill. fordítva. A fej, gége garat, arc
és szem izmai álltalában mindkét oldalról kapnak, supranukleáris, tehát az átkapcsolás
feletti, felső motoneuron által közvetített beidegzést. Szemmozgatóizmok, járomcsonthoz
kapcsolódó izmok azok kétoldali beidegzésűek, Kivétel: facialis alsó ága által beidegzett
izmok (száj) egyoldali – ellenoldali. Kizárólag ellenoldali (egyoldali) beidegzést kap a száj,
az alsó állkapocs, a nyelv.
A lefelé menő rostoknak a nagy része kereszteződik ott a pyramisban (nyúltvelő, és
gerincvelő határán), és átmegy az ellenoldali gerincvelőbe, és annak az oldalsó kötegében
megy le. A tractus cortico bulbarisnál pedig vannak keresztezett és keresztezetlen rostok is.
A szürkeállomány az mindig idegsejt, a fehérállomány meg mindig idegrost. A felső
motoneuronnak a sejtje a kéregben van, az axonja, a rostja meg megy lefelé, egészen addig a
bizonyos helyig, ahol átkapcsolódik, egy másik testre. Az átkapcsolódás az mindig magban
van.
 Ha a pyramis pálya bármely részén, ha károsodás van, akkor a lézió alatt béna lesz a
megfelelő terület, amely eleinte petyhüdt (első néhány órában), majd később a bénulás
tónusfokozódással jár, amit úgy hívunk, hogy spaszticitás, valamint reflexfokozódással is jár.
Az agytörzsben a motoros magvaknak a nagy része kétoldali, supranukleáris, tehát a magok
feletti kérgi beidegzést kap, tehát ha az egyik oldallal valami baj történik, akkor a másik
oldaltól még kap beidegzést (arc izmainak a nagy része). A kimenő idegrostok feletti részt
nevezzük felső motoneuronnak, a kimenőt pedig alsó motoneuronnak.
Ezzel szemben a spinalis idegek beidegzése egyoldali ellenoldali. És itt a pályákban futó
rostok legnagyobb része kereszteződik az agytörzsben (70-90%-ban) és a gerincvelőnek az
ellenoldali oldalsó kötegében fut le. Van a rostoknak egy kis része, amikor nem
kereszteződik, hanem ugyanazon az oldalon egyenesen fut le, a megfelelő magasságig és ott
kereszteződik. Tehát mindegyik rost kereszteződik, csak nem ugyanazon a helyen. Tehát
összefoglalva nagy része a nyúltvelő gerincvelő határában kereszteződik, kis része pedig a
magasságban.

Extrapyramidális rendszer:

Ez egy ősi, filogenetikailag régebben kialakult rendszer. Részben részt vesz az akaratlagos
mozgásokban is, de az automatikus mozgások mind az extrapyramidális rendszeren
valósulnak meg (tanultak, pl.: járás, egyensúly, ami tanult, de automatikussá vált). Vannak
olyanok, amelyek automatikusak, de nem tanultak, pl.: a gesztusok, ha valaki örül valakinek,
akkor automatikusan tárja ki a kezét stb.)

Mi megy a pyramis pályán keresztül?Minél finomabb egy mozgás (írás, gyöngyfűzés)

azok a pyramis pályán keresztül valósulnak meg.

A pyramis pálya, az a primer motoros kéregből indul (gyrus precentralis). Ezen kívül a
premotoros kéreg (mozgástervet készíti), a szuplementer motoros kéreg (tartást
befolyásolja), ezekből indulnak azok a pályák, amelyek később a bazális ganglionokon
átkapcsolódva visszajönnek a pyramis pályába, és ezek azok az agykérgi motoros területek,
amelyek az ún. extrapyramidális rendszerhez tartoznak, de kérgi területek. Tehát úgy kell
elképzelni, hogy vannak agykérgi területek, a pályák, az átkapcsolások, és a
visszakapcsolások.

Az akaratlagos mozgások szabályozását supraspinalis struktúrák, pályák (agykéreg, bazalis

ganglionok, kisagy), valamint spinalis szinten a mono- és polysinaptikus reflexeket alkotó
sejtek biztosítják. A gerincvelő elülső szarvának motoros sejtjeivel a motoros cortexből és az
agytörzsi centrumokból leszálló pályák kapcsolódnak. A basalis ganglionoknak és a
cerebellumnak is fontos szerepe van a mozgások szabályozásában. Mindkettő a cortexből és
a perifériáról származó információt párhuzamosan dolgozza fel és a thalamusban való
átkapcsolódás után a motoros cortexbe visszajuttatott információlehetővé teszi a szándékolt
mozgások pontos kivitelezését.

Motoros cortex
Több motoros funkciót szervező kérgi terület van, de a legfontosabbak a következők:
primaer motoros cortex, praemotoros cortex, supplementaris motoros area (SMA) és a gyrus
cinguli (övtekervény) elülső része.

A primaer motoros cortex (PMC)

 A primaer motoros cortexben szomatotópiás szerveződés van (motoros homunculus). A
homunculus fejjel lefelé helyezkedik el a konvex lateralis felszínen, a fej és a kézujjak
egymás mellett helyezkednek el, majd a törzs következik. A lábak a medialis felszínre
hajolnak. A fej alatt a legalsó részen helyezkedik el a gége és a nyelv.
A primaer motoros cortex károsodása a kéz és a finom, pontos kézujj mozgások zavarát
okozza.

Praemotoros cortex
A Praemotoros cortex ellenőrzi a törzs és proximalis végtagok mozgásait. Ez a corticalis
terület a kivitelezett mozgás előtt aktivált állapotban van, mely azt jelenti, hogy fontos
szerepe van a mozgás előkészítésében. Károsodásakor gyengeség lép fel a végtagok
proximalis izmaiban, megnehezülnek azok a mozgások, amelyek az egész karra
vonatkoznak.
Supplementaris motoros area (SMA)
Az SMA-ban is szomatotópia van: elől van a fej, a testrészek a valóságnak megfelelő
arányban és egymásutániságában követik egymást. Fontos szerepe van a mozgások
előkészítésében és a szándékolt, tanult, szekvenciális, bimanuális mozgások
megszervezésében. Az SMA károsodásakor a beszéd és a mozgás beindítása megnehezül,
károsodik a két kéz koordinált mozgása, „alien limb" (idegen végtag) fenomén észlelhető.

Cingularis motoros cortex

Rostokat ad a gerincvelőbe, a basalis ganglionokhoz és rostokat kap a praemotoros cortextől.
A cingularis motoros neuronok aktivációja a belsőleg szándékolt mozgások és komplex
motoros feladatok végzésekor észlelhető. A cingularis cortex stimulációja komplex motoros
reakciót vált ki.

A supraspinalis leszálló motoros pályák

A perifériás motoneuronokra ható centrális impulzusokat az alábbi pályák közvetítik:
1. Corticospinalis és a corticobulbaris, 2. Cortico-reticulo-spinalis, 3. Cortico-rubro-
spinalis, 4. Cortico-tecto-spinalis, 5. Vestibulospinalis, 6. Raphe-spinalis, 7. Coerulo-
spinalis

A corticospinalis és corticobulbaris pálya

Ez a pálya tulajdonképpen a felső, centrális motoneuronok pályája. A corticospinalis pálya a
kéregből a corona radiatán keresztül a capsula interna hátsó szárában fut le, a rostok
sorrendje elölről hátra: arc – felső végtag – törzs – alsó végtag.
A pyramison áthaladó rostoknak 85%-a a nyúltvelő alsó részén kereszteződik, a tractus
corticospinalis lateralis a gerincvelő oldalkötegében száll le. A kereszteződés adja a
makroszkopikusan is látható alsó nyúltvelői két kiemelkedést, pyramist (a pálya erről lett
elnevezve). A pyramisrostok 15%-a keresztezetlenül, azonos oldalon az elülső kötegben a
fissura mediana anterior két oldalán mint tractus corticospinalis anterior halad lefelé, és egy
része a megfelelő szelvényekben kereszteződik a gerincvelő commissura anteriorjában.
Az agytörzsből indul az izomtónus szabályozásában fontos reticulospinalis pálya, amely a
spinalis motoneuronokon végződik. A corticospinalis tractus befolyásolja a szegmentális
spinalis reflexkört, az interneuronokat. A spinalis afferens pályákhoz is kollateralisokat
küld, elsősorban azon szegmentumokban, ahol a finom ujjmozgásokat közvetítik.
 A corticobulbalis pálya a leszálló corticospinalis pályáról leválva az agytörzsben a mozgató
működésű agyidegek magjain végződik.

A tractus corticospinalis károsodásának tünetei

1. Paresis (izomgyengeség) vagy plegia (bénulás), mely a distalis izmokban a
legkifejezettebb – elsősorban a kéz finom mozgásai károsodnak
2. Saját reflexek fokozottak (hyperreflexia), a reflexogén zóna kiterjedhet, távolabbi
helyről is kiválthatók. Idegen reflexek kiesnek (Pl. hasbőr-, talp, cremaster reflex)
3. Kóros reflexek (Babinski-jelek) lépnek fel, melyek az alsó végtagon a
legkifejezettebbek. Két csoportra oszthatók: dorsalflexiósak (Babinski, Oppenheim,
Gordon, stb.) és plantarflexiós (pl.: Rossolimo reflex).
4. Spasticus tónusfokozódás lép fel.
5. Izomatrophia a pyramis pálya károsodására nem jellemző, de hosszú idő után egyes
izmokban nem nagyfokú inaktivitási atrophia lehet

Mozgásszabályozó körök
Két fontos mozgásszabályozó kört ismerünk: mindkettő az agykéregből indul és az
információt a thalamuson keresztül ugyanoda küldi vissza.
A „striatum kör” az agykéreg széles területeiről szedődik össze, a striatumban kapcsol át a
ventralis anterior (VA), ventralis lateralis (VL) és mediodorsalis thalamus magokra,
ahonnan a pálya az agykéreg szupplementer motoros régiójába tér vissza. (Mozgások
irányát és a mozgáskitérések mértékét szabályozza)
A „cerebellaris kör” az agykéreg somatomotoros régióiból indul, a pons magokon
átkapcsolva a kisagykéregbe projiciál, majd innen szintén a thalamus (VL) közvetítésével
kapcsol vissza az agykéreg motoros területeire. (Mozgás indítását szabályozza és az
izomműködést hangolja össze)
Az azonos működési elv ellenére a striatum kör és a cerebellaris kör funkciója jelentősen
különbözik egymástól. A cerebellum a mozgás indítását szabályozza és az
izomműködést hangolja össze, míg a striatum kör főként a mozgások irányát és a
mozgáskitérések mértékét szabályozza. A működés különbsége a két rendszer anatómiai
felépítéséből érthető meg. A cerebellum a spinocerebellaris rendszeren keresztül direkt
információt kap a gerincvelőből és az agytörzsből. A motoros striatum szenzoros
visszajelentést csak az agykéregből kap, a gerincvelőből nem.
A striatum kör
A basalis ganglionok rendszere az alábbi magokból áll: nucleus caudatus, nucleus
accumbenx, putamen, globus pallidus (GP), nucleus subthalamicus (NST), substantia nigra
(SN). A GP a capsula interna oldalán fekszik, pars internára (GPi) és externára (GPe)
osztható.
A nucleus subthalamicus a VL mag alatt található. A substantia nigra két részből áll, a
dorsalis pars compactából (SNc) és a ventralis pars reticularisból (SNr). A nucleus caudatus
és a putamen szöveti felépítése hasonló, funkciójuk azonban jelentősen különbözik.
A putamen bemenetele döntően a motoros kéregből származik; kiesése mozgászavart
eredményez, ezért a neve motoros striatum. A putamen elsősorban a vázizmok mozgását
szabályozza, a nucleus caudatus a szemmozgások szabályozására hat, és a cognitív
működésekben és a magatartás szervezésében vesz részt.
A basalis ganglion kör
A basalis ganglionoknak fontos szerepük van a motoros működések kontrolljában. Basalis
ganglionok részei: putamen, nucleus caudatus, globus pallidus (paleostriatum), substancia
nigra, nucleus subthalamicus (NST), nucleus accumbens, tuberculum olfactorius bizonyos
részei (ventralis striatum).
A basalis ganglion kör direkt és indirekt pályarendszerből áll. A direkt cortex-neo-striataus
pálya excitatoros működésű glutamáterg neuronokat tartalmaz. A striatumból mind a GPi-
hez és a SNr-hoz, mind a SNc-hoz GABA-erg és substance P átvitelű neuronok kapcsolnak
át, ez a rendszer gátló hatású. A GPi-ból és a SNr-ból ugyancsak gátló hatású GABA-erg
pálya éri el a thalamust.
A direkt pályarendszer elsősorban Dl dopamin receptorokat tartalmaz. A thalamus akkor ak-
tiválja a szupplementer motoros kérget, ha a gátlás alól felszabadul. Ez akkor lehetséges, ha a
striatum gátolja a GPi és SNr gátlását a thalamus VA és VLo magjaira.
Az indirekt pálya ettől eltérően működik. A gátló pálya (GABA és encefalin synapsisok)
szintén a striatumból indul, a GPe-ba vezet, majd innen a nucleus subthalamicusba (GABA-
erg gátlás), végül glutamáterg excitatoros synapsisokkal kapcsol vissza a kimeneti magokhoz
(GPi, SNr).
Az indirekt pálya elsősorban D2 (GABA-encefalin) receptorokat tartalmaz. A
corticostriatalis serkentés a GPe-ban GABA és encefalin médiáit gátlást hoz létre, amely
felszabadítja a gátlás alól a nucleus subthalamicust (NST). A NST glutamáterg
rendszereken keresztül aktiválja a kimeneti gátló magokat (GPi és SNr), amelyek a
thalamus működését gátolják, így a szupplementer motoros kéreg aktiválása csökken.
Parkinson-betegségben az alapvető biokémiai változás a substantia nigra pars compacta
dopaminhiánya, amely a striatumon keresztül a gátló hatású GABA-erg mechanizmusok
aktiválásával jár együtt.
Ha a thalamus nem aktiválja a motoros kérget, ennek következménye akinesia,
rigiditás és tremor lesz, a leszálló rendszerek gátlása a járás, állás és posturalis reakciók
romlásához vezet. A transzmitterszabályozás felborulása ugyanúgy létrehozhat
mozgásgátlást, mint az akaratlan mozgások megjelenését. A cortex-basalis ganglion-
cortex motoros kör befolyásolja a szemmozgásokat is.

21. Gerinc, gerincvelő, szerkezete, pályarendszerek, szerveződésük

A gerincvelő a központi idegrendszer része mind anatómialilag, mind funkcionálisan.
anatómialiag a központi idegrendszer része, de funkcionáliisan van néhány sejtje, amelyekből
majd a környéki idegek rostjai indulnak, és azok a környéki idegrendszerhez tartoznak.
A gerincvelőn végigfutnak azok a rostok, melyek a környezetből szállítják az információt a
KI felé, illetve a lefelé futó mozgató pályák a KI utasításait szállítják az izmokhoz (input-
output)
A velőcső szelvényezett már kezdetektől fogva. Ezt szegmentációnak nevezzük. A gerincvelő
szerveződés pedig ennek a szelvényezettségnek megfelelő.
A gerincvelő hosszú, henger alalkú szerv, kb. 1 ½ cm széles és 40-45 cm hosszú. Újszülöttben
kitölti a csatornát, a növekedés során viszont a csontos gerinc sokkal gyorsabban nő, mint a
gerincvelő, tehát növekedéssel egyre nő a távolság a gerinccsatorna cége és a gerincvelő vége
között. Felnőtt korra kb a 12. hátcsigolyáig ér nőknél, és az első lumbálisig férfiaknál. A
szelvények betű+szám számozással vannak megkülönböztetve, a számozás megfelel a
csigolyák számozásával.

A gerinccsatorna ágyéki és keresztcsonti szakaszát a gerincvelő alsó részéből

lófarokszerűen rendeződő idegek töltik ki
A gerincvelőn a következő szakaszokat különböztetjük meg:
 Nyaki (cervicalis) szakasz
 Mellkasi (thoracalis) szakasz
 Ágyéki (lumbalis) szakasz
 Keresztcsonti (sacralis) szakasz
 Farkcsonti (coccygealis) szakasz
 Minden szakasz a kilépő gerincvelői idegpárok számától függően, szimmetrikusan
szelvényekre tagolódik
 A nyaki szakaszon 8, a mellkasin 12, az ágyékin 5, a keresztcsontin 5 és a farkcsontin 1
szelvényt találunk
 Így tehát a 31 pár gerincvelői idegnek megfelelően 31 pár szelvényből áll
 A gerincvelő felszínén több finom, hosszanti barázda vonul végig
 A mélyebb elülső és hátsó felszíni barázda a gerincvelőt két szimmetrikus részre
osztja
 A két oldalsó barázda, melyeken a gerincvelői idegek lépnek ki, mindkét oldalon 3-3
(elülső, oldalsó, hátsó) kötegre osztja a gerincvelő fehérállományát

Fehérállomány- szürkeállomány
- A gerincvelő keresztmetszetén szabad szemmel is jól láthatóan két állomány
különül el
- Az egyik a pillangó alakra emlékeztető belső szürkeállomány
- A másik pedig egy külső fehérállomány, amely az előbbit körülveszi
- A szürkeállomány mellső, vaskosabb része az elülső szarv, a hátsó karcsúbb része a
hátsó szarv + a mellkasi szakaszon az elülső és a hátsó szarv között még oldalfelé
kiemelkedik az előbbieknél jóval kisebb oldalsó szarv
- Ezek a szarvak a gerincvelő egész hosszában tekintve, szürke oszlopok
- A kétoldali szürkeállományt a központi szürkeállomány kapcsolja össze, ami egyúttal
magában foglalja a gerincvelő egész hosszában végighúzódó, liquorral kitöltött
központi csatornát
A gerincvelő finomszerkezete
- A szürkeállományt idegsejtek alkotják
- A fehérállományt idegrostok, ún. idegpályák építik fel
 A központi idegrendszeren belül az idegrostok pályákat alkotnak
 Ezeket a rostokat a központi idegrendszeren kívül idegeknek nevezzük
- Funkcionálisan a szürkeállomány, a kapcsoló, szabályozó központot jelenti
- A fehérállomány pedig az ingerületet vezető rendszert jelenti
Szürkeállomány

- Az idegsejtek csoportokba rendeződnek=> ezek a magok

- Elülső szarv: kizárólag motoros sejteket tartalmaz, amelyek neuritjai a gerincvelői
idegek izmokhoz futó motoros rostjait képezik
 - Hátsó szarv: érző sejteket tartalmaz, amelyek impulzusaikat a periféria felől belépő
gerincvelői érző idegek felől kapják
- Oldal szarv: vegetatív sejteket tartalmaz, ezek elsősorban a motoros gyökérhez
kapcsolódva hagyják el a gerincvelőt
- Ezenkívül speciális sejtek a gerincvelőn belüli összerendezést szolgálják, ezek az ún.
kapcsolósejtek
Fehérállomány

- Túlnyomóan velőhüvelyes rostok alkotják

- Ezek döntően funkciójuk alapján kötegekbe, pályákba rendeződnek
A gerincvelő pályarendszere
- A gerincvelő fehérállományát pályarendszerek építik fel:
hosszú, felszálló, ún. AFFERENS (érző)
- a periférián (bőr, izmok…) a receptorok által felvett érző ingerület a
gerincvelői idegek útján a hátsó gyökéren keresztül lép be a gerincvelőbe
- e neuronok sejtjei a csigolyaközti dúcokban helyezkednek el
- a gerincvelőben pályákká rendeződött afferens rostok a felszálló,
AFFERENS pályarendszert alkotják
- ezek viszik a különböző minőségű érző ingerületet az agyvelőbe
- ott (az agyvelőben) tudatossá válik, motoros impulzust vált ki, amely ismét
a gerincvelőn keresztül a leszálló rendszerek útján hoz létre motoros
választ
hosszú, leszálló, ún. EFFERENS (motoros)
 a motoros pályarendszer elülső- oldalsó kötegben helyezkedik el, és 3
csoportból áll:
A) PIRAMISPÁLYA
 Az agykéreg piramis sejtjeiből indul ki
 Neuritjai a nagyagyon, az agytörzsön keresztül, a nyúltvelőben
kereszteződve, a gerincvelő oldalkötegében haladnak lefelé és
az elülső szarvi, nagy motoros sejteken végződnek
 A pálya kereszteződik=> ezért a jobb testfélt a bal agykérgi
centrum, a bal testfélt pedig a jobb agykérgi centrum idegzi be
motoros sejtekkel
 Az akaratlagos mozgások centrális neuronja=> az agykéregből
rajta keresztül jutnak el a motoros impulzusok a gerincvelő
elülső szarvi motoros sejtjeihez, ahonnan a perifériás neuron
kiindul. Ez az elülső gyökéren keresztül a gerincvelői ideg útján
jut el a vázizmokhoz és váltja ki az akaratlagos
izommozgásokat.
 Gátlólag és fékezőleg is hat az egyszerű gerincvelői reflexekre
B) EXTRAPIRAMIDÁLIS PÁLYA
 Neuritjai az elülső- oldalsó kötegben haladnak lefelé, és az
elülső szarvi motoros sejtekben végződnek
 Számos pálya tartozik az extrapiramidálishoz, amelyek
különböző kéregalatti központokból erednek, funkciójukat
tekintve azonban egységesek
 o Szerepük van: az akaratlagos mozgások harmonikussá
tételében+ bizonyos automatikus és kísérő mozgások
kivitelezésében+ az érzelmi reakciókban (pl. érzelmi
állapotokat kísérő mimika)

C) VEGETATÍV PÁLYÁK
 Az agyvelő vegetatív központjaiból kiinduló motoros pályák
 A gerincvelő oldalsó kötegében húzódnak lefelé
 Az oldalsó szarvi vegetatív sejteken végződnek
 A következő neuron innen halad a perifériára
 A vegetatív működések számára (szervek simaizmai, erek…)
ezek a pályák szállítják az impulzusokat.
2. belső, ún. SAJÁT pályarendszerek építik fel
 a gerincvelői reflextevékenység szolgálatában áll
 a gerincvelő az érző idegek útján a test egész területéről kap impulzusokat,
amelyekre saját rendszere révén magasabb agyi központok informálása
nélkül, közvetlenül is képes választ adni=> pl. PATELLA- reflex: a térdkalács
alatti ín megütése a combfeszítő izom összehúzódását váltja ki; ez esetben az
ín felöl befutó afferens impulzusok közvetlen tevődnek át a neuronra.

A gerincvelő burkai: Mind az agyvelőt, mind a gerincvelőt 3 kötőszöveti burok veszik körül,
melyeknek jelentős szerepük van az agy és a gerincvelő védelmében, rögzítésében és
nedvkeringésében. A külső burok a kemény agyburok (dura mater), a középső a
pókhálóhártya (arachnoidea) és a belső a lágy agyhártya (pia mater).

 Dura mater: (kemény agyhártya) a keresztcsont csatornájának közepéig

terjed, ahol vakon végződik. Tölcsérszerű kitüremkedések formájában
ráterjed az agyi és a gerincvelői idegek kezdeti szakaszára is. A dura és az
alatta fekvő pókhálóhártya között keskeny rés van.
 Arachnoidea: a középső vékony pókhálóhártya, mely beburkolja a gerincvelőt
és az agyvelőt, de nem követi azok felszínének egyenetlenségeit. A
gerinccsatornában ennek felszínéről finom kötegek húzódnak a durához,
amelyek hozzájárulnak a gerincvelő rögzítéséhez.
 Pia mater: szorosan rátapad az agy és a gerincvelő felszínére, és befordul
annak barázdáiba és hasadékaiba is. Ezáltal az arachnoidea és a pia mater
között rés jön létre, amelyet az agykamrákból származó liquor tölt ki. Nagyobb
bemélyedések felett ez a rés tágabb. Ezeket a helyeket nevezzük
ciszternáknak. Legfontosabb ciszterna a kisagy és a nyúltvelő között található,
amely agyfolyadék nyeréséhez élőben hozzáférhető.
22. Vegetatív idegrendszer működése, fontosabb struktúrák
Az idegrendszer fontos szerepet játszik akaratunktól független működések szabályozásában is
(belek mozgása stb.).
Tehát a belső miliő biztosítását a vegetatív idegrendszer látja el.
Az autonóm idegrendszer strukturális alapja a reflexív.
Az impulzusok a zsigeri receptorokból a zsigeri afferens pályákon jutnak a központi
idegrendszerbe, ahol integrálódnak majd, a vegetatív efferens neuronok viszik vissza a zsigeri
effektorokhoz. Továbbá vegetatív efferens rostok mennek még a simaizmokhoz (érfal)
mirigyekhez (bőr).
A vegetatív reflexív efferens szára pregangllionaris és posztganglionaris neuronból áll.
A preganglionaris neuronok a központi idegrendszeren kívül, vegetatív idegdúcokban
kapcsolódnak át.

A vegetatív idegrendszer két részre osztható:

a) szimpatikus
b) paraszimpatikus
Különbség: ellentétes hatásúak, ingerületátvivő anyag más az idegvégződésekben.

Szimpatikus idegrendszer
A szimpatikus idegrendszert a gerinc két oldalán húzódó határlánc vagy dúclánc képviseli,
amely összeköttetésben áll a gerincvelővel és a célszervekkel. A gerincvelő oldalszarvában
helyezkednek el a preganglionaris neuronok sejttestjei. A neuritok elülső gyökérben lépnek
ki a gerincvelőből, majd önálló velőshüvelyes rostokként futnak be a határlánc
ganglionjaiba, ahol a postganglionaris neuronokkal szinaptizálnak. Innen a postganglionaris
velőshüvely nélküli rostok vagy a perifériára futó szomatikus idegekhez csatlakoznak, és
beidegzik a testtájakat (a bőr mirigyeit, a szőrszálakat merevítő simaizom rostokat, és a
különböző zsigereket)

Paraszimpatikus idegrendszer
Részben az agytörzsben, részben a sacralis gerincvelőben helyezkedik el. A paraszimpatikus
preganglionaris rostok a célszervek falában kapcsolódnak át, így a postganglionaris neouron
a szimpatikus idegrendszertől eltérően rövid (néhány milliméter).

Ingerületátvivő anyag: acetilkolin, ezt a rendszert kolinerg rendszernek is nevezzük.

Míg a postganglionaris szimpatikus neuronok transzmitter anyaga: noradrenalin, így ez az
adrenerg idegrendszer.

A vegetatív idegrendszer hatása különböző szervekre:

Szerv szimpatikus hatás paraszimpatikus hatás

Szem tágul szűkül
Emésztőmirigyek érösszehúzódás
szekréciófokozódás
Verejtékmirigyek szekréció -
Szív fokozott aktivitás csökkent aktivitás
értágulat érszűkület
Érrendszer vasoconstrictio -
vasodilatatio -
asoconstrictio vagy -
vasodilatatio
Tüdő tágul szűkül
Enyhe vasoconstrictio -
Bélizomzat csökkent perisztaltika fokozott
perisztaltika00
fokozott sphinctertónus csökkent
sphinctertónus
Máj glükózfelszabadulás -
Vese csökkent kiválasztás -

A vegetatív idegrendszer általános funkciói: A szimpatikus izgalom a szervezet egészét

fokozott aktivitásra készteti. Eredménye: fokozott teljesítmény! A paraszimpatikus hatás a
helyreállító folyamatokban játszik szerepet, és a szervezet nyugalmi fázisában jut érvényre. A
szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer működési egyensúlya a testműködések
harmóniájának biztosítéka.

Hypotalamus működése:
A vegetatív működések fő agyi központjai a hypotalamusban vannak.
Ezek a működések a következők:
1. cardiovascularis szabályozás
2. testhőmérséklet szabályozás
3. a vízháztartás szabályozás
4. a táplálkozás szabályozása
5. az általános ingerületi szint szabályozása
6. az endokrin funkciók szabályozása.

A hypotalamus hátulsó részének ingerlése:

- vérnyomás és szívritmus emelkedését eredményezi
A hypotalamus elülső része felelős:
- a vér hőmérsékletének szabályozásáért,
- a vese szabályozásáért.
A hypotalamus:
- oldalsó része éhségközpont,
- a mediális része a jóllakottság központ.

A hőszabályzó mechanizmus:
- bőrerek
- verejtékmirigyek
- adrenalin termelése
- noradrenalin termelése
- pajzsmirigyfunkció szabályozásával valósul meg.
Ezek mindegyike szerepet játszik a hőtermelő, hőleadó folyamatokban.

A nagyagy vegetatív központjai:

 Különböző érzelmi állapotokban azt tapasztaljuk, hogy az agykéreg egyúttal az alsóbb
vegetatív központokat is ingerli, és vagy serkentőleg, vagy gátlólag hat a hypotalamusra.
Ilyen kérgi központok a prefrontális, valamint a temporális lebenyekben vannak.
Innen kiinduló impulzusok például olyan vegetatív hatásokat váltanak ki, mint a hirtelen
pszichikus sokk.
 Pars sympathica
 Pars parasympathica

23. Gyöki szerveződés

– a gerincvelő szürkeállományának szarvaiból ideggyökerek lépnek ki
– a szürkeállomány elülső szarvából lép ki a gerincvelői ideg elülső/ mellső gyökere
(szomatikus és vegetatív mozgató rostok)
– a szürkeállomány hátsó szarvába lép be a hátulsó, érző vagy hátulsó gyökér.
– a hátulsó gyökéren, a mellső gyökérrel való egyesülés előtt, orsó alakú megvastagodás van,
ami dúcsejtek halmazából áll. (csigolyaközti dúc/ ganglion spinale)
A ganglion spinale sejtjei pszeudounipoláris idegsejtek. Abban különböznek a központi
idegrendszer sejtjeitől, hogy egyik nyúlványuk hosszan fut a perifériára, másik (központi)
nyúlványuk befut a gerincvelőbe.
A gangliontól oldalra az elülső és a hátulsó gyökér egyesül, felvéve a vegetatív gyökereket is.
A rostok keverednek és vegyes mozgató, érző, vegetatív ideget alkotnak  NERVUS
SPINALIS
Nervus spinalis
– vékonyabb háti és erősebb mellső ágra oszlik
– A háti ág a gerinc mentén fekvő mély hátizmokba és az őket fedő bőrben ágazódik el.
– A mellső ág: vagy magában fut ki a perifériára (bordaközi idegek) és egy- egy
testszelvényt lát el, vagy a szomszédos idegekkel összefonódik, és fonatokat
(plexusok) alkot.
– a nyak, a felső és alsó végtag ilyen fonatokból kapja beidegzését.
– A fonatképződés által egy- egy idegben több szelvényből való rostok kerülnek össze.
A gerincvelői idegek elülső ágai által képzett fonatok a következők:
1. NYAKI FONAT (plexus cervicalis)
A felső négy nyaki gerincvelői ideg elülső ágaiból (C1 – C4) tevődik össze.
A felső négy nyaki csigolya harántnyúlványán fekszik.
Motorosan beidegzi a nyak izmait, érzően a nyak bőrét, és mozgató rostokat küld a
rekeszizomba. (nervus phrenicus)

2. KARFONAT (plexus brachialis)

Az alsó négy nyaki (C5 – C8) és az első háti gerincvelői ideg (Th1) elülső ágaiból áll elő.
Jóval erősebb, mint a nyaki fonat.
A mellkasfal izomzatához és bőréhez futó kisebb ágak leválása után, a kulcscsont alatt a
hónaljárokban három kötegre oszlik, amely kötegekből a felső végtagot ellátó idegek erednek.
A plexus brachialis fontosabb idegei a következők:
– Nervus axillaris: a vállövhöz tartozó deltaizom motoros idege
– Nervus musculocutaneus: a felkari hajlító izomcsoport mozgató és az alkar bőrének
érző idege
– Nervus radialis: a felső végtag összes feszítőizmainak motoros és a hátsó bőrtájék
érző idege
– Nervus medianus és nervus ulnaris: az alkaron elhelyezkedő hajlítóizmok (ujjhajlító
izmok) mozgató és a tenyértájék érző idegei.
A fenti idegágak vegetatív rostokat is visznek a perifériára, és ellátják a felső végtag ereit és
mirigyeit (bőr).

3. ÁGYÉKI FONAT (plexus lumbalis)

A hátsó hasfalon az ágyéki gerinc két oldalán az utolsó háti (Th12) és az első négy lumbális
ideg (L1 – L4) mellső ágaiból alakul ki.
Ágai beidegzik a comb közelítő (nervus obturatorius) és feszítő izmait (nervus femoralis),
továbbá kisebb ágak a hasfal alsó részének bőrét és izmait.

4. KERESZTCSONTI FONAT (plexus sacralis)

– Az utolsó ágyéki (L5) és a sacralis idegek (S1 – S5) elülső ágaiból képződött fonat a
keresztcsont elülső felszínén helyezkedik el.
– Ágai ellátják a fartájék izomzatát, továbbá a külső nemi szerveket (n. pudendus),
azok bőrét és izomzatát, a gát és a végbélnyílás tájékát.
– A plexus sacralis ága a test legerősebb idege, az ülőideg (nervus ischiadicus). Az
ideg a medencéből kilépve, a comb háti oldalán, a combhajlító izmok között húzódik
lefelé.
– A térdízület magasságában két ágra oszlik, amelyek közül: az egyik a lábszár elülső
felszínének bőrét és az ujjfeszítő izmokat (n. peroneus),
a másik a lábszár háti oldalának bőrét és az alszári, valamint a talpi hajlító izmokat idegzi be.
(n. tibialis)

Bordaközi idegek (n. intercostales) A 12 háti ideg elülső ágai nem képeznek fonatokat,
hanem egyenként futnak hátulról előrefelé a megfelelő bordaközökbe. Beidegzési területük a
mellkasfal és részben a hasfal bőre és izomzata.

A 31 pár gerincvelői ideg hátsó ágai általában vékony, gyakorlati szempontból nem jelentős
idegek, amelyek rövid lefutás után a hát bőrében és izomzatában ágazódnak szét.
24. Fontosabb környéki idegek és funkciójuk
Funkciója: ingerületszállítás
Idegekből áll: érző + motoros + kevert (érző + motoros + vegetatív)
Az agytörzsben és gerincvelőben az izmokig vannak a motoros pályák.
A környéki receptoroktól a központ felé vezető pályákon az érző idegek.
Ennek megfelelően a környéki idegek, attól függően, hogy milyen funkciót látnak el,
lehetnek: érző, motoros, kevert idegek.
A környéki idegekrendszerhez tarozik:
– 12 pár agyideg
– 31 pár gerincvelői ideg
– Plexusok (a környéki idegek és a gyökök közötti fonatok, mleyek a láb és kéz
területén találhatók – a karfonat a kulcscsont mögött, hónalj alatt, a lumbosacralis
plexus pedig a kismedencében található, lábba menő idegek fonata)
– Ganglionok (az érző idegeknek a hátsó gyökön belépő részein kiszélesedő,
idegsejteket tartalmaző rész)
A perifériás rendszer elemei:
Gericvelői keresztmetszet:
– A szenzoros rész a bőrben való receptoroktól indul (szomatoszenzoros idegrost), ami a
gerincvelő felé halad, a hátsó gyökön lép be
– A motoros idegrost az elülső gyökön lép ki, az elülső szarvban lévő motoneuronnak az
axonja alkotja, és a harántcsjkolt izmok felé megy (!!! Ezáltal a szomatomotorikus
idedrendszerhez tartozik)
– A szürkeállomány a sejttesteket tartalmazza
– A fehérállomány a fel és le futó pályákat
Környéki idegrendszer keresztmetszete:
– Az idegrostok külön rostállományban vannak szervezve, ezeknek is van egy burka.
Az idegrostok csoportokba szerveződve vannak a környéki idegekben és van
borítóhártyájuk. 3 féle borítóhártya van: epineurimnak hívják a teljes ideget borító
hártyát, perineurim a köteg borítóhártyája és endoneurium az egyes rostok
borítóhártyája
A perifériás idegrendszer részei:
– Receptorok: kapcsolatban vannak a szenzoros rostokkal, ezeken keresztül továbbítja
az ingerületet. Feladata az ingerfelvétel és a -továbbítás
– Motoros idegvégződések: az idegek izomrosttal kapcsolatos része (neuromuscularis
átmenet)
– Izomrostok és mirigyek beidegzése (a mirigyekhez menő rostok is motorosak)
– Környéki idegek
– Ganglionok (dúcok): a hátsó gyökön találhatók, a környéki IR idegsejtjei vannak itt

Gerincvelői idegek felosztása

A gerincvelőből kilépő 31 pár gerincvelői ideg megoszlása a gerincvelői
szelvényezettségnek megfelelően a következő:
- 8 pár nyaki ideg
- 12 pár háti ideg
- 5 pár ágyéki ideg
- 5 pár keresztcsonti ideg
- 1 pár farkcsonti ideg

A gerincvelői idegek mellső ágai által képzett fonatok a következők:

- Nyaki fonat (plexus cervicalis)
- Karfonat (plexus brachialis)
- Ágyéki fonat (plexus lumbalis)
- Keresztcsonti fonat (plexus sacralis)

A perifériás idegnek legtöbbje kevert, de van néhány, amelyik csak motoros, illetve amelyik
csak érző, de általában kevertek. És vannak benne vegetatív rostok is.

(A receptorok különfélék lehetnek:

– a bőrben sokféle található: pontos tapintás, durva nyomás, hideg-meleg stb. –
az ő nyúlványuk képezi az érzőidegeket.
– Attól függően, hogy a testben hol helyezkednek le, lehetnek:
– exteroreceptorok (bőrből szállít inf.)
– interoreceptorok (belső szervekből – zsigerekből)
– proprioceptorok (ín-izom-ízület) → nyújtási inger

!!!! Fontos – Proprioceptorok: az ín-ízület-izom kapszuláin található receptorok,

melyek a mélyérzésért felelő receptorok, a helyzet- és mozgásérzékelés receptorai.
És ezeknek a receptoroknak az ingerülete lehet: nyújtás és izomterhelés. Ez azért
fontos, mert az izomrostokon keresztül részt vesznek az izomtónus szabályozásában.
Kétféle receptor van:
1. Helyzet-mozgás érzékelő receptorok (izomorsó: nyújtásra és nyújtási
sebességre alkalmas)
2. Golgi-ín: terhelésre érzékeny receptor)

Bordaközti idegek: A 12 háti ideg fonatot nem képez, hanem egyenként futnak hátulról előre
megfelelő bordaközökben.

Plexusok:
A cervico-brachialis és a lumbosacralis gerincvelői elülső gyököknek a fonatai.
 Cervicobrachiális (nyak illetve kéz)  külön van cervicális és brachiális plexus. Az
elülső gyökök anastomózisa alakítja ki a plexusokat. C1-T1
 Lumbosacrális (L1-S4)
A cervicobrachiális plexusból indulnak ki azok az idegek, amelyek beidegzik a nyakat, a
vállat, a felső végtagot. Tehát a cervicálisból és a brachilisból erednek a felső végtag nagy
idegei.

Amelyek a következők:
o Nervus axilláris: hónaljideg (a váll izmait idegzi be)
o Nervus musculocutaneus: musculo jelentése izomzat, a cutaneus pedig bőrt jelent, és
ez a felkar flexorait idegzi be.
 o Nervus radiális: hátulról jön, és emeli a kezet, a kézfejet („szerelmesek-
bénulása”átöleléskor, mankózáskor, részegen alváskor)
o Nervus medianus: kéz közepén megy, a kéztőben átmegy egy alagúton (carpalis alagút
szindróma) (konduktoroknál gyakori, „nem tudja átfogni az üveget”)
o Nervus ulnaris: belül fut, a könyök mediális részénél a sulcus ulnarisban, ha beverjük,
ez az ideg fáj

A perifériás idegnek legtöbbje kevertt, de van néhány, amelyik csak motoros, illetve amelyik
csak érző, de általában kevertek. És vannak benne vegetatív rostok is.

A vegetatív rostoknak két része van, két funkcionális egységet alkotnak:

o Szimpatikus: az eredete a szimpatikus dúc lánc, amely a gerincvelő mellett van, tehát
ezek a szimpatikus rostok együtt mennek a spinális idegekkel.
o Paraszimpatikus: egyik része fentről, a n. vagusból, másik része lentről a sacralis
paraszimpaticus központokból jön. Fentről a bolygó idegen keresztül jönnek (ami egy
agyideg, a neve a vagusezek mennek a szívhez, a tüdőhöz stb.). Lentről pedig a
sacrális gerincvelőben van egy paraszimpatikus köteg, és ezek mennek a nemi
szervekhez, a végbélhez stb.

A karfonat tünetei elsősorban fájdalom és bénulás, amely nem egyezik meg sem a
szegmentálissal (ami csíkszerű, megfelel egy-egy gerincvelői szegmentum izombeidegzési
területének), sem pedig a perifériás bénulással.

Brachiális plexus idegei: A kulcscsont alatt jön, mögötte helyezkedik el.

Az ágai a következők:
1. Elülső résznek az idegei:
 N. musculocutaneus: izom, és bőr beidegzési terület, a bicepszet idegzi be az izmok
közül, és a felkar flexor, és alkar oldalsó (külső, extensor oldal) része a bőr beidegzési
területek vannak itt.

 N. mediánus: elülső alkar és az ujjak flexiós mozgását idegzi be, és az öregujj

adductorát, a carpális alagúton megy át a tenyérhez, leggyakrabban a carpális
alagútban károsodik.
 N. ulnaris: belső oldalon fut, a könyökben ki lehet tapogatni, ennek van egy ulnaris
alagútja, utolsó két ujjat idegzi be.

2. Hátulsó résznek az idegei:

 N. axillaris: hónaljból jön ki, és a deltoideus a fő izom amit beidegez.

 N. radiális: a felkarcsonton áttekeredik, felkarcsont töréskor gyakran károsodik.

Gyakran nyomódik meg, mankónál, átöleléskor stb.(Pl.: nem tudja megemelni a kezét)

A lumbosacrális plexusból indulnak ki azok az idegek, amelyek az alsó végtagot idegzik be,
tehát ezek az alsó végtag idegei. Retroperitonálisan helyezkedik el, tehát a hashártya mögött a
kismedencében.

Amelyek a következők:
 o Nervus ischiadicus, ami kettéoszlik a térdhajlatban a n. peroneusra, illetve, a n.
tibialisra.
o Nervus femoralis
o Nervus obturatorius

Lumbális plexus: Hasfal izmait ( m. psoas).

 N. femoralis: térd, láb flexorok, lábemelés. A gát szalagai alatt, a flektor oldalon
idegzi be a térd extensorokat. Jellemző fájdalom a térdben van.
 N. obturatorius: comb adductorait idegzi be

Sacrális plexus:
 N. ischiadicus: Jellemző fájdalom a far- és csípőcsontban. Két ágra oszlik a peroneus
és a tibiális.
 N. peroneus: a lábfej extensorokat idegzi be. Emeli a lábfejet, bénulása: csüngő láb,
szteppelő járás
 N. tibialis post: a lábfej flexorait idegzi be.  Bénulás: nem tudja nyomni a gázpedált,
nem tud lábujjhegyre állni..

A perifériás idegnek, a károsodásának a foka szerint 3 súlyossági fokú bénulást (károsodást)

különböztetünk meg:
o Neurapraxia: az axon ép, a myelin hüvely részben ép marad, de kívűlről
elnyomódik ami funkció zavart, ami reverzibilis, teljes egészében meggyógyul pár
hét alatt.

o Axonotmesis: az axon elszakadt, a hüvely ép marad van regenerációaz

idegrostok képesek, naponta egy millimétert nőni, és ezáltal közelednek egymás
felé. Ha elszakad egy ideg, és körülötte lévő hártyák épek, akkor az összenő.

o Neurotmesis: minden, a burok és az axon is szakad,ha nem varrják össze, akkor

teljes bénulás.

A Schwann sejtek termelik a myelint, ami bevonja az axont, és ha csak ez a myelin sérül,
ilyenkor alakul ki az ún. kondukciós blokk (az ingerület nem vezetődik át).

Neuropáthia: 1 ideg: mononeuropathia (általában mechanikus). Több ideg (ált. szisztémás

okok) szimmetrikusan érintettek az idegek (diabetes, alkohol). Elektroneurográfiával
idegvezetési sebességet (motoros, szenzoros) mérünk. ortodrom ingerlés: proximálisan
ingerlünk, és distálisan mérünk.

Axonális neuropáthia: A myelin hüvely ép, de maga az axon (az idegsejt nyúlványa)
„tönkremegy” itt már nem nagyon lehet segíteni.

Demyelinizációs neuropathia: myelinhűvely sérül, kondikciós blokk.

Kombinált axonális+demyelinizációs neuropathia.

Az idegvezetés regisztrálása: ingerlés és válasz. Amit nézünk, az a válasz amplitúdója, és

nézzük a latenciát (a latencia az, az ingertől a válasz kialakulásáig eltelt idő.)
 o Ha a latencia nyúlik meg, és az amplitúdó marad olyan, amilyen, az demyelinizációra
utal, tehát lassú a vezetés.
o Amikor a latencia jó, de az amplitúdó csökken, az pedig axon károsodásra utal.

Az idegvezetés mérés lehet szenzoros (lentről felfelé), illetve motoros (fentről lefelé) is.

Karfonatok:
 Felső karfonat bénulás Erb Dusen féle): elsősorban a vállat érinti, nem tudja vállban
emelni a karját
 Alsó karfonat bénulás: kezét nem tudja használni
 van komplett karfonat bénulás is (felső+alsó).

A karfonat nem tartozik sem a szegmentális, sem a perifériás elrendeződéshez. Mindig

egyoldali, az egyik kar fáj, ha felső, akkor a váll, ha alsó, akkor a kéz alsó része, de nem
passzol bele sem a perifériás bénulásba, és nem passzol bele a magassági szegmentális
bénulába sem.
Ha lumboscrális plexusról van szó, akkor a csípő része fáj, vagy a lábszár alsó része, ha a
csípő része, akkor mind a hajlítók, mind a feszítők.
Ha a betegség a gerincvelőtől lefelé van, tehát ha gyököt érintő, plexus eredetű, vagy magát a
perifériás ideget éri, akkor alsó motoneuron zavar miatt parézis van, csökkent a tónus és
hiporeflexia van.

Mononeurophátia:
Egy darab perifériás ideget érinti, és ez a folyamat általában mechanikus (pl.: mankóval jár
és elnyomta, eltörte a lábát stb.)
Vannak olyan helyek, minden környéki ideg lefutásánál, ahol keskeny az alagút (pl.: carpális
alagút), ilyenkor helyszűke miatt alakulhat ki a lézió. Carpális szindróma a leggyakoribb
mononeurophátia, a nervus mediánusnak a tüneteivel jár.

Mononeurophátia multiplex:
Egy-egy ideget, de kombinálva érinti a betegség. (pl.: cukorbetegnek a szemizom paresise)

Polineurophátia:
Mindkét oldalt érintő, több perifériás ideget egyszerre érintő betegségről van szó.
Örökletes betegségek:
o Spinális eredetű izom athrófiák ( ez idegbetegség, nem izombetegség, ahogy a nevéből
következne)
o Ide tartozik: Spinális musculáris athróphia (SMA, több típusa van)
o A lefolyás gyorsasága szerint osztják be ilyen, vagy olyan formákba.

Tünetek, amelyek perifériás ideg eredetű dologra utalnak:

 Neurogén fájdalom: jellemző típusa az égő érzés
 Paresthesia: hangyamászás, tűszurkálás
 Hypestesia: érintésre nem érez
 Gyengeség
 Atrophia: perifériás betegségeknél nagyon kifejezett (alsó motoneuron)az izmot
érinti, mégpedig hosszúságban, szélességben, izomtömegben
 Autonóm diszfunkciók: száraz bőr, hirtelen piros, hirtelen fehér (vérerek nem tágulnak
megfelelően), hámló bőr, fekélyek.
 Fasciculáció: „táncol az izom” (csak bizonyos izomrostokat érint), fiziológiás jelenség
is, amikor az ember
nagyon fáradt.