1.

A táj motívumának megjelenése Petőfi

Sándor költészetében

Bevezetés:
● a magyar költészetben az első tájleírást Janus Pannonius: Búcsú
Váradtól című versben olvashattuk
● később Csokonainál a természet menedéket jelent a világ elől az
emberi kiteljesedés helyszíne
● Berzsenyinél a lírai én lelki állapotának kivetődését olvashatjuk
● Petőfinél egy új tájeszmény jelenik meg ez pedig „Az Alföld” ami
szűkebb szülőhazája
● Az alföldi táj végtelensége összekapcsolódik a szabadság
kifejezéseivel
● versekben tájleírás, Petőfi társadalmi, politikai elképzeléseiben
kapcsolódik össze
● a 20 századi magyar irodalomban az alföld Juhász Gyula
költészetében kap központi szerepet
● Ady Endre és József Attila tájverseiben belső metaforikus tájat
láthatunk
Az Alföld:
● az első két versszakban két tájeszményt állít egymással szembe
● az egyik a Kárpátok zord vadregényei
● a másik az alföld
● csodálja a Kárpátokat de az alföldet mégis értékesebbnek tartja
● ennek okai az Alföld a szülőhazája tehát érzelmileg kötődik hozzá
● a „börtönből szabadult sas lelkem” metafora pedig azt jelenti, hogy
az Alföld számára a szabadság jelképe
● a 3. versszaktól az Alföldi táj jellegzeteségeit veszi számba
● fentről indul a sas nézőpontjából látjuk a megszemélyesített tájat
● ezt követően a nézőpont fokozatosan szűkül
● a 4. versszakban a gulya látványa tárul elénk
● ennek a versszaknak a hangulata nyugodt a magánhangzók
változása az állatok mozgásának lassúságát idézi
● az 5. versszakban a ménes bemutatása történik
● az előző versszakkal ellentétben itt a dinamikusság, gyorsaság
figyelhető meg
● ennek kifejező eszközei a hanghatások
 ● a 6. versszakban a tanya képe jelenik meg a búzamezőben az
előző szakaszhoz vissza nyitva, itt a hangulat megnyugszik idillivé
válik
● a 10 versszakig az Alföldi táj jellegzeteségi közül megjelenik a
nádas a vadludakkal, a csárda benne a betyárokkal, a királyi
dinnyés, a vércse, az árvalányhaj, a szamárkenyér és végül a
gyíkok
● a legapróbb részlet után a nézőpont hirtelen kitágul ismét fentről
nézzük a tájat ezzel az Alföld végtelenségének az illúzióját kelti
● az utolsó versszak sorai Vörösmarty Mihály: Szózat című versét
idézi
● az Alföldi táj szeretete összekapcsolódik a haza szeretetének az
érzésével
Puszta télen:
● a versben a téli puszta látványát olvashatjuk
● a művet Pesten a meleg szobában írja
● visszaemlékezik a puszta látványára
● a vers egy felkiáltással indul, ami szójátékot tartalmaz
● a puszta szót használja melléknévi azaz üres jelentésekben és
főnévi azaz síksági jelentésben is
● az 1. versszak megszemélyesítésre épül, az őszt személyesíti meg
a rossz gazda alakjában, aki elpazarolja a tavasz és a nyár
értékeit, így a tél csak ürességet talál
● a 2. versszakban a téli táj megjelenítése a negatív festés
eszközével történik
● a tavaszra, nyárra jellemző hanghatások olvashatók tagadottan,
így szembesít bennünket a veszteséggel és kifejezi azt is hogy a
táj csendes és néma
● a 3. versszak hasonlatra, megszemélyesítésre épül
● ezekkel a költői eszközökkel jelzi a táj mozdulatlanságát, az életerő
csökkenését, az élettelenséget
● az első 3 versszak után a 4-től a 6-dik versszakig az emberek
világába visz be bennünket
● az emberek élete a belső térben zajlik
● életritmusuk lelassul ennek egyik kifejező eszköze, hogy a pipa
meggyújtására egy egész versszakot szentel
● a 7. versszaktól kezdve ismét kint vagyunk a természetben, a
pusztán
● a 7. versszakban téli vihar bemutatása történik, az előbb
nyugalommal szemben ez mozgalmasabb
● a 8. versszakban a napszak az alkony, ködös, homályos,
kísérteties hangulati pusztát olvashatunk
● megjelenik a betyár alakja, mögötte két állat, a halál és a farkas
● ezek magányára, fenyegetettségére utal
● megjelenik Petőfi társadalmi politikai elképzelése a királyok és
zsarnokok bukásáról