A kereszténység kialakulása és főbb tanításai

Kialakulása:
- A görög-római hitvilág kiüresedett, elvesztette misztikus, bensőséges vonásait.
- A vallási gyakorlatok az egyéntől csak a szertartásokon való részvételt követelte meg, az istenekkel való szoros kapcsolatot, a hitet
nem.
- Baj esetén nem nyújtott vigaszt az embereknek és nem kínálta a vallásos áhítat élményét.
- A mélyebb vallási élményekre vágyók a keleti kultuszok felé fordultak. A keleti hódítások után számos keleti kultusz terjedt el a
birodalomban. A legjelentősebb a perzsa eredetű Mithrasz-kultusz és az egyiptomi Ízisz-kultusz.
- A Kr.e 1.századra Palesztina királyai elismerték a római fennhatóságot.(a nép többsége ezt árulásnak vette).
- A zsidók a római uralom idején követhették egyistenhívő vallásukat. (vallásuk központja Jeruzsálemi templom volt)
- A farizeusok-azaz, írástudók céljuknak tekintették a vallási hagyományok megőrzését. Ragaszkodtak az ősi hitelvekhez,
törvényekhez. Nézetük szerint a kis közösségek vallásgyakorlata a zsinagógákban. Itt felkészült tanítók – rabbik – magyarázták az
Ószövetség előírásait és vezették a szertartásokat.
- A zsidóság régóta várta a Megváltót, a Messiást, aki megszabadítja az országot elnyomóitól.->az Ószövetségben számtalan helyen
megjövendölik.
- A zsidóság körében a felfokozott messiásvárás közben született meg a legelterjedtebb világvallás: a kereszténység.

Igehirdetők léptek fel pl.: Keresztelő János:

 aki a Megváltó közeli eljöveteléről tanított és bűnbánatra intette a népet
 a „megtisztulást” jelképezte: követőit megmártotta a Jordán folyó vizében-(keresztelés)
 a sokaság hallgatott rá és a zsidó uralkodó (Heródes Antipasz) kivégeztette

Jézus Krisztus:
 Heródes uralkodása alatt (Krisztus előtt 37-4) Betlehemben született , de Názáretben nőtt fel.
 Jézus 30 évesen kezdte hirdetni, hogy Messiásként, Isten fiaként azért érkezett, hogy megváltsa az emberek bűneit ( ő
már a megváltást hirdette )
 Jézus tanításaiban az embertársak és Isten szeretetét, elfogadását, a megbocsátást hangsúlyozta.
 Életével és földi ténykedésével példát mutatott

Evangéliumok:
Jézus Krisztus életének eseményeit tartalmazzák, halála után jegyezték le- Máté,Márk, Lukács,János.
Az evangélium jelentése örömhír. Az egyház később hitelesítette és bevette a keresztények szent könyvébe a Újszövetségbe
(Ószövetség mellett a Biblia másik fő része)

Apostolok:
Jézus tanítványai. Júdea városait járták Jézussal és hirdették a közelgő végítéletet—Isten dönt arról, hogy üdvözülünk-e (örök élet)
vagy kárhozatra jutunk

Jézus főbb tanításai:

Az üdvözül, aki Istenhez méltó életet él.
Isten dönt arról, hogy elnyerjük-e az örök életet vagy kárhozatra jutunk.
Tanításainak lényege a szeretet Isten és embertársaink iránt (megbocsátás nélkül nincs szeretet).
Életével, tevékenységével is példát mutatott, megtestesítette azt a magatartást, amelyet Isten követelt az emberektől

Jézus- Keresztelő Jánoshoz hasonlóan- veszélyessé vált a helyi hatalom és a rómaiak számára.
Pontius Pilatus, Júdea helytartója (Kr.u 26-36) a zsidó főpapok kérésére a legmegalázóbb módon: 33 éves korában keresztre
feszítéssel kivégeztette.
Halála után hívei őt tekintették a Megváltónak, várták második eljövetelét.
Jeruzsálemben tanítványaiból Péter apostol vezetésével kis közösség jött létre.
 Péter, aki Jézus jövendölése szerint 3szor tagadja meg tanítómesterét, eredetileg Simonnak nevezték
 Jézus azonban Péternek szilárd hitéért, mert ennek jelentése „kőszikla”

Jézus hívei kezdetben zsidók voltak.

Tanai azonban az egész hellenisztikus világban elterjedtek, ezért a keresztény vallás kilépett a zsidóság köréből, ebben nagy szerepet
játszott Pál apostol:
- Pál eredeti neve: Saul volt.
- A diaszpóra zsidóságából származott.
- Szüleitől farizeus nevelést kapott, ellensége volt a keresztényeknek, de a Damaszkusz felé vezető úton megjelent előtte Jézus és
megtért (pálfordulás), felismerte, hogy az evangéliumnak a pogányok közötti hirdetése lesz az ő életének legfőbb feladata. Ő lett a
pogányok apostola. Útjai nyomán sorra jöttek létre keresztény közösségek.
- Legfontosabb tanításai: aki hisz Istenben üdvözül: így a vagyonos társadalmi rétegek számára is megnyílt az út a hit felé.
- Elítélte a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a gyűlöletet és az erőszakot.
- Isten nem csak a zsidóké.
- Pál tevékenységének is köszönhetően a kereszténység megbékélt az állammal, a társadalmi különbségekkel.

A kereszténység alaptanítása:
 A kereszténység lényege az Isten- és emberszeretet.
 Két legfőbb parancsolata: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből" és "Szeresd
felebarátodat, mint tenmagadat".
 A keresztény istenfogalom szerint Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek.
 Az embert Isten "saját képmására" teremtette. Ádám - az emberiség ősapja - azonban megszegte Isten parancsát így el
kellett hagynia eredeti lakhelyét, a Paradicsomot. A keresztények hite szerint ezért minden ember eredendően bűnös, és mindenkire
ítélet vár. Az egyedüli kiutat Isten kegyelmének elfogadása jelenti.
 A lélek a halál után elkövetett tetteinek megfelelően elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.
Az igazak örök életre mennek, a bűnösök pedig a pokolba kerülnek.
Egyes keresztény felekezetek szerint azok, akiknek halálukkor bocsánatos bűnük volt, a "tisztítótűzbe" (purgatórium) kerülnek, hogy
ott szenvedéseik révén megtisztuljanak.

Az egyház kialakulása:
- Kr.u 2. századtól keresztény közösségek szerveződtek.
- Az első közösségek kezdetben laza szerkezetűek voltak, összejöveteleiket éjszaka tartották, közös étkezéssel, imádsággal,
énekléssel. Nem voltak kötött szertartásaik, papjaik, tisztviselőik.
- Templomaik, temetkezési helyeik a földalatti katakombák voltak.
- Később aztán kialakultak az állandó tisztségek:
-› Püspök (episzkoposz): a közösség pénzügyeit intézte, aztán később a szertartásokat irányító személye lett. Minden város
gyülekezetének élén a püspök állt.
-› Szolgák (diakónosz): a szegényeknek rendezettt szeretetlakomák felszolgálói voltak, majd a papok segítői lettek.
-› Idősebbek (presbiterek): a közösség idősebb, tekintélyesebb tagjai voltak, akikből később kialakult a papság, amely fokozatosan
elkülönült a világiaktól.
Az egyház belső felépítése a hierarchia tiszteletén alapult.
- A szertartások állandósultak pl.: keresztelés, áldozás, házasságkötés, temetés.
- Kialakultak a keresztény ünnepek: vasárnap.
- A provinciák püspökei összejöveteleket, zsinatokat tartottak: hit kérdéseiről, a szent iratok értelmezéséről tanácskoztak.
- A római államhatalom kezdetben nem szállt szembe, azonban a keresztények megtagadták a császárok istenesítését és hitük
terjesztésére törekedtek kegyetlen üldözések voltak, de nem értek célt.
Kr.u IV. századra a lakosság jelentős része az új követője lett.

Miután a kereszténység megbékélt a világi hatalommal és elfogadta a társadalmi különbségek létezését, Constantinus császár
felismerte, hogy nem üldözni kell keresztényeket, hanem támaszkodni kell az új vallásra.
313-ban Milánóban kiadott rendeletével, ediktumával biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlatát.
Az új vallás a legfőbb összekötő kapoccsá vált a birodalomban.
A kereszténység tehát az egész birodalomra elterjedt és ebből következett, hogy a szertartásokban, a hitelvekben különbségek
alakultak ki.
325-ben a niceai zsinaton tisztázták a hitelveket. 391-ben az egységes Római Birodalom utolsó császára, Theodosius államvallássá
tette.