Luke Chapter 24 Extended Notes

Luke 24:50 And he brought them out to

1within view of Bethany in the distance, and
then lifted up his hands and blessed them.
([1] The words in the oldest texts add the
proposition 1pros; [instead of eis] to face; over
against - heōs pros Bēthanian - that is on
Olivet. [Westcott &Hort.]
See Luke 19:29 As he approached the villages
of Bethphage and Bethany, at the foot of the
Mount of Olives, he sent two of his disciples
ahead.
Luke 19:41 And as they proceeded, he burst
into tears at the sight of the city!
Again the procession advanced. The road
descends a slight declivity, and the glimpse of
the city is again withdrawn behind the
intervening ridge of Olivet. A few moments,
and the path mounts again; it climbs a rugged
ascent, it reaches a ledge of smooth rock, and
in an instant the whole city bursts into
view....It is hardly possible to doubt that this
rise and turn of the road was the exact point
where the multitude paused again, and He,
when he beheld the city, wept over it Stanley).
Luke 19:42 Oh Jerusalem, this is your
moment! If only you perceived your peace,
right here, right now! But now it is hidden
from view!
Acts 1:12 Then they returned to Jerusalem
from the Mount of Olives, which is near
Jerusalem, 1a Sabbath’s journey away.
[1] Just more than 1half a mile, which served
as the limit of travel on the Sabbath. The
phrase became a common expression for a
relatively short distance. Holy Spirit says to
me, Don’t let your journey ever take you
beyond the circumference of the proximity of
my Sabbath-rest., However far you travel in
thought or circumstances, Return to your rest
oh my soul, for the Lord has dealt bountifully
with you. Psalm 116. The consciousness of
God’s bountiful dealings with us in Christ is
our only valid rest, and safest place to live our
lives from. See my notes on Luke 1:1-4.)
Luke 24:51 And while 1blessing them, he
2parted from them.
([1] The word, 1eulogeō, is the well done
announcement; often translated, blessing; here
used in the Present Infinitive, which expresses
progressive or imperfective aspect.
́
[2] Then, ιΐστημε 2diistēme- he stood apart
from them [again only a word used by Luke
twice in his gospel and twice in the book of
Acts] The rest of the sentence was a later
addition.)
Luke 24:52 They were overwhelmed and
returned to Jerusalem with great joy!
(Joy is another key theme for Luke: 1:14;
2:10; 8:13; 10:17; 15:7, 10; 24:41.)
Luke Every day they continued to reflect the
1blessing of God in the temple.
([1] Again, as in verse 51, Luke uses the word
1eulogeō; here, ευλογουντες eulogountes
which is a Present Active Participle.
[Participles are verbal adjectives] Luke’s
gospel ends where it began - Luke 1:9 Where
Zechariah was ministering in the temple and
encounters the announcement of prophet
John’s birth...)
Also, John 20:22 Having said this he
1breathed an effusion of Spirit upon them and
said, 2Take Holy Spirit as your Companion.
([1] Having breathed on them, 1enephusēsen.
First Aorist Active indicative of 1emphusaō,
late verb, here only in New Testament, though
eleven times in the Septuagint and in the
Papyri. From en, within, and phuō, to breathe,
beget, bring forth, to spring up, to shoot forth.
It was a symbolic act with the same word used
in the Septuagint when God breathed the
breath of life upon Adam (Genesis 2:7). Jesus
reminds his disciples of how his resurrection
fulfilled the prophetic word in Hosea 6:2 and
Ezekiel 37:1-9. The Valley of Dry Bones,
Ezekiel 37:1-10 And the hand of the Lord
came upon me, and the Lord brought me forth
by the Spirit, and set me in the midst of the
plain, and it was full of human bones. 2/ And
he led me round about them every way: and,
behold, there were very many on the face of
the plain, very dry. 3/ And he said to me, Son
of man, will these bones live? and I said, Oh
Lord God, you know this. 4/ And he said to
me, Prophesy upon these bones, and say to
them, Dry bones, hear the word of the Lord. 5/
me, Prophesy upon these bones, and say to
them, Dry bones, hear the word of the Lord. 5/
Behold, I will bring upon you the breath of
life: 6/ and I will lay sinews upon you, and
will bring up flesh upon you, and will spread
skin upon you, and will put my Spirit into you,
and ye shall live; and ye shall know that I am
the Lord. 7/ So I prophesied as the Lord
commanded me: and it came to pass while I
was prophesying, that, behold, there was a
shaking, and the bones approached each one to
his joint. /8 And I looked, and behold, sinews
and flesh grew upon them, and skin came
upon them above: but there was not breath in
them. 9/ And he said to me, Prophesy to the
wind, prophesy, son of man, and say to the
wind, Thus saith the Lord; Come from the four
winds, and breathe [εμφυσησον
emphusēson] upon these dead men, and let
them live. Hebrew, nâphach ‫ נפח‬to kindle,
inflate, breathe. 10/ So I prophesied as he
commanded me, and the breath entered into
them, and they lived, and stood upon their
feet, a very great congregation.
See John 7:37-39, Also John 14 and 16. The
word 2lambanō, to take what is one’s own, to
take to oneself, to associate with oneself as
Companion.
Holy Spirit seals and confirms our joint-
resurrection with Jesus to be celebrated and
endorsed in Feast of Pentecost.)

Lukács 24. fejezet Bővített jegyzetek

Lukács 24:50 És kivezette őket, hogy a

távolban lévő Betániára 1láthassanak, és akkor
felemelte kezeit, és megáldotta őket.
([1] A legrégebbi szövegekben a szavakhoz
hozzáfűzik az 1pros; [eis] helyett a szembe;
szemközt - heōs pros Bēthanian - azaz az
Olajfán. [Westcott &Hort.]
Lásd Lukács 19:29. Amikor közeledett
Betfage és Betánia falvakhoz, az Olajfák
hegyének lábánál, két tanítványát előre küldte.
Lukács 19:41 És amint haladtak, a város láttán
könnyekben tört ki!
A menet ismét előrehaladt. Az út egy enyhe
lejtőn ereszkedik lefelé, és a város pillantása
ismét az Olajfák közbeeső hegygerince mögé
húzódik. Néhány pillanat, és az út ismét
emelkedik; egy rögös emelkedőn kapaszkodik
fel, egy sima sziklapárkányra ér, és egy
pillanat alatt az egész város látványa
feltör....Aligha lehet kételkedni abban, hogy az
útnak ez az emelkedése és fordulata volt az a
pontos pont, ahol a sokaság ismét megállt, és
Ő, amikor megpillantotta a várost, sírva fakadt
Stanley).
Lukács 19:42 Ó Jeruzsálem, ez a te pillanatod!
Bárcsak érzékelnéd a békédet, itt és most! De
most el van rejtve a szemed elől!
ApCsel 1:12 Azután visszatértek Jeruzsálembe
az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem
közelében van, 1a szombatnyi útra.
[1] Alig több mint fél mérföld, ami a szombati
utazás határaként szolgált. A kifejezés egy
viszonylag rövid távolságot jelölő általános
kifejezéssé vált. A Szentlélek azt mondja
nekem: Ne engedd, hogy utad valaha is a
szombati pihenésem közelségének kerületén
túlra vigyen, Bármilyen messzire is utazol
gondolatban vagy körülmények között, Térj
vissza a pihenésedbe, óh lelkem, mert az Úr
bőkezűen bánt veled. 116. zsoltár. Isten
bőséges bánásmódjának tudata velünk
Krisztusban az egyetlen érvényes pihenésünk,
és a legbiztonságosabb hely, ahonnan
kiindulva élhetjük életünket. Lásd a Lukács
1:1-4-ről szóló jegyzeteimet).
Lukács 24:51 És miközben 1megáldotta őket,
2elvált tőlük.
([1] A szó, 1eulogeō, a jól sikerült bejelentés;
gyakran fordítják áldásnak; itt a jelen idejű
főnévi igenévben használják, amely
progresszív vagy imperfektív aspektust fejez
ki.
́
[2] Aztán, ιΐστημε 2diistēme- elkülönült tőlük
[ismét csak egy szó, amelyet Lukács kétszer
használ evangéliumában és kétszer az
Apostolok Cselekedeteiben] A mondat többi
része egy későbbi kiegészítés.)
Lukács 24:52 Elbódultak, és nagy örömmel
tértek vissza Jeruzsálembe!
(Az öröm egy másik kulcsfontosságú téma
Lukácsnál: 1:14; 2:10; 8:13; 10:17; 15:7, 10;
24:41).
Lukács Minden nap továbbra is Isten 1áldását
tükrözték a templomban.
([1] Ismét, mint az 51. versben, Lukács az
1eulogeō szót használja; itt a ευλογουντες
eulogountes szót, ami jelen idejű aktív
részeshatározó. [A participiumok igei
melléknevek] Lukács evangéliuma ott ér
véget, ahol kezdődött - Lukács 1:9. Ahol
Zakariás a templomban szolgál, és találkozik
János próféta születésének bejelentésével...).
Továbbá: János 20:22 Miután ezt mondta,
1Lelket árasztott rájuk, és ezt mondta:
2Vegyétek a Szentlelket társatokul.
([1] Miután rájuk lehelt, 1enephusēsen. Az
1emphusaō első aorisztikus aktív jelzője, késői
ige, itt csak az Újszövetségben fordul elő, bár
a Septuagintában és a papiruszokban
tizenegyszer. Az en, belülről, és phuō,
lélegezni, nemzeni, kihordani, kihajtani,
kihajtani. Ez egy szimbolikus cselekedet volt,
ugyanazzal a szóval, amelyet a Septuagintában
használtak, amikor Isten az élet leheletét
lehelte Ádámba (1Mózes 2:7). Jézus
emlékezteti tanítványait arra, hogy
feltámadása beteljesítette a Hóseás 6:2 és az
Ezékiel 37:1-9 prófétai szavát. A kiszáradt
csontok völgye,
Ezékiel 37:1-10 És az Úr keze reám szállt, és
az Úr kihozott engem a Lélek által, és a síkság
közepére helyezett, és az tele volt emberi
csontokkal. 2/ És körbevezetett engem
mindenfelé, és íme, nagyon sok volt a
síkságon, nagyon száraz. 3/ És monda nékem:
Embernek fia, élni fognak-e ezek a csontok?
és én mondám: Ó Uram Isten, te tudod ezt. 4/
És monda nékem: Prófétálj ezeknek a
csontoknak, és mondd nékik: Száraz csontok,
halljátok az Úr szavát! 5/ Íme, élet leheletét
lehelem rátok, 6/ és inakat rakok rátok, és húst
hozok rátok, és bőrt terítek rátok, és lelkemet
adom belétek, és élni fogtok, és megtudjátok,
hogy én vagyok az Úr. 7/ És prófétáltam,
ahogy az Úr parancsolta nekem; és lőn,
miközben prófétáltam, hogy íme,
megrázkódtatás támadt, és a csontok
mindegyike közeledett az ízületéhez. /8 És
láttam, és íme, inak és hús nőtt rajtuk, és bőr
mindegyike közeledett az ízületéhez. /8 És
láttam, és íme, inak és hús nőtt rajtuk, és bőr
jött rájuk felül, de nem volt bennük lehelet. 9/
És azt mondta nekem: Prófétálj a szélnek,
prófétálj, emberfia, és mondd a szélnek: Így
szól az Úr: Jöjj el a négy szél felől, és fújj
[εμφυσησον emphusēson] ezekre a
halottakra, hogy éljenek. Héberül, nâphach
‫ נפח‬meggyújtani, felfújni, lélegezni. 10/ Én
tehát prófétáltam, ahogyan ő parancsolta
nekem, és a lehelet beléjük szállt, és életre
keltek, és talpra álltak, egy nagyon nagy
gyülekezet.
Lásd János 7:37-39, valamint János 14. és 16.
fejezetét. A 2lambanō szó, elvenni azt, ami a
sajátunk, magunkhoz venni, társulni
magunkhoz, mint Társ.
A Szentlélek megpecsételi és megerősíti a
Jézussal való közös feltámadásunkat, amelyet
pünkösd ünnepén ünnepelünk és erősítünk
meg).