A társadalmi kommunikáció fontosabb színterei

A kultúraközi kommunikációról
Horányi Özséb Társadalmi kommunikáció című művéből, A társadalmi
kommunikáció fontosabb színterei rész harmadik pontját szeretném bemutatni, ami a
kultúraközi kommunikációról szól.
E rész elején az író leírja, hogy ez a fajta kommunikáció a különböző kultúrák közötti
érintkezésekre vonatkozik, hogyan tudnak kommunikálni, illetve együttműködni a különböző
kulturális kódokkal és képességekkel rendelkező emberek egymással. A történészek főként a
felfedések korára utalnak, arra a korra, amikor először volt megfigyelhető a történelem során
a kultúrák közötti érintkezés.
Jól bemutatja, hogy a különböző kultúrájú emberek közötti kommunikáció a társadalmi
kommunikáció egy speciális formája, ennek konkrét esetei azok között valósulnak meg, akik
egymástól különböző kultúrával rendelkeznek. Viselkedésükben, gondolkodásukban az adott
kultúra már benne van.
A következő részben bemutatja az író az olvasó számára, hogy miként,
hányféleképpen jelölhetik a kultúra fogalmát. A felsorolt definíciók között számos hasonlóság
figyelhető meg (társadalmak egészének életstílusa, átvett társadalmi, vagy kulturális örökség,
a világ szemléletének, a gondolkodásnak a módja …stb.).
A következőkben leírja a tudás és a kulturális jelentését, utóbbinál meghatározza, hogy azon
dolgok összessége, amely lehetővé teszi, hogy az emberek és csoportok az ugyanabban a
társadalomban élők számára értelemmel bíró módon viselkedjenek. Véleményem szerint is az
effajta kommunikáció előfeltétele a közös tudás, amely a társadalmi cselekvés, előrejutás
alapjául szolgál, a kultúra meghatározza azokat. A közös kulturális tudás, ahonnan mindenki
meríthet, ami segít a többiekkel együttműködni, ez fontos.
A fejezetben az író említi Ward Goodenough-ot akinek a gondolataival egyetértek én is,
miszerint a kultúra egy tanult mentális rendszer, amely az emberek fejében található. Egy
„ideális rend”, amelyet a közösség birtokol. Ezek előírják, hogy miképpen kell a világban
viselkedni, miként lehet a világról gondolkodni. Őrzi a múlt tapasztalatait, amellett, hogy
folyamatosan értelmezi az újakat, amelyek visszatükröződnek a kulturális mintákban. Ezek a
minták megtanulhatók (idegenek számára is) és elsajátíthatók. Goodenough szerint: egy
társadalom kultúrája az, amit az egyénnek tudnia, vagy hinnie kell ahhoz, hogy a társadalom
többi tagja számára elfogadható módon működjön, ez egyéni elhatározás kérdése is.
A kulturális különbségeket időbeli, térbeli és társadalmi szempontból is értelmezhetjük a
leírtak szerint, azonban fontos figyelembe őket nemzeti, illetve etnikai összehasonlításban is:
- a nemzetek kulturális rendszerek, amelyeket homogenitás és erős integratív
funkció jellemez
- minden nemzet és etnikai csoport sajátos kulturális rendszerrel rendelkezik,
amelyek között lehetnek hasonlóságok, de meghatározó a közöttük levő különbség
- az egyén hovatartozása meghatározza viselkedését, ennek megfelelően saját
nemzeti, etnikai reprezentánsuk van
- a különböző nemzetekhez tartozó individuumok közötti kommunikáció mindig és
szükségszerűen kultúraközi kommunikáció.

Ezek után az író kifejti, hogy lehet e a nemzetet vagy valamely etnikai csoportot mint
kollektív személyiséget tekinteni.
Kultúra és személyiség: egyes kultúrákra jellemző módok, személyiségtípusok nem a
veleszületett sajátosságai az adott csoportnak, hanem az a kultúra megtanulása, a szocializáció
során elsajátított tulajdonságok, tehát a kultúra, véleményem szerint is hatással lehet az
emberek személyiségének alakulásara.
A fejezet végén jól összefoglalva: a kultúrák különbözőek és jól
megkülönböztethetőek, a kommunikációt és a kultúrát nem lehet elválasztani egymástól, az
egyik nincs a másik nélkül, a különböző kultúrával rendelkezők beszélgetésük során mindig
valamilyen formában reprezentálják saját kultúrájukat, valamilyen kultúrát képviselni egyet
jelent annak kommunikációs sajátosságát képviselni és ugyanahhoz a kultúrához való tartozás
megkönnyíti, a más kultúrához való tartozás pedig megnehezíti a kommunikációt.
Véleményem szerint is, ahogyan a fejezetben van, a kultúra egy eszköz, amelyet folyamatosan
létrehozunk és alakítunk, változtatunk, azaz a legkülönbözőbb társadalmi helyzetekben
alkalmazunk.

Elek Barbara
TPFK
Budapest
Szabad bölcsészet 4. levelező
Társadalmi kommunikáció