1, Gázok:

Ideális és reális gázok leírása. Állapotjelzők, állapotegyenletek, Boyle–Mariotte törvény, Gay-Lussac

törvények, van der Waals-egyenlet, viriál-egyenletek. Kritikus állapot. A kinetikus gázelmélet alapjai.

Ideális és reális gázok leírása:

Tökéletes gáz: A tökéletes v. ideális gáz olyan „hipotetikus” anyag, amely követi a tökéletes gáz
állapotegyenletét. Kis nyomáson és nagyon magas hőmérsékleten szinte minden gáz „tökéletesen”
viselkedik.
Reális gáz: Kísérleti tapasztalat az, hogy a reális gázok − különösen nagy nyomáson és alacsony
hőmérsékleten − nem követik a tökéletes gáz állapotegyenletét. Ez azzal értelmezhető, hogy a
gázrészecskék között vonzó és taszító kölcsönhatások lehetségesek, továbbá nem tekinthetünk
el a részecskék saját térfogatától sem.

A vonzó kölcsönhatással magyarázható az is, hogy a reális gáz az ún.kritikus hőmérséklete alatt izoterm
összenyomással cseppfolyósítható.
A kompresszibilitási együttható (az összenyomhatóság) jele Z:

Ahol Vm = V/n a gáz moláris térfogata (m3/mol).

Tökéletes gázra Z = 1 bármely nyomáson.
Állapotjelzők, állapotegyenletek:
Egy anyagi rendszer fizikai állapotát a különböző makroszkopikus tulajdonságai definiálják.
Az állapot meghatározására alkalmazott fizikai mennyiségeket állapotjelzőknek nevezzük, melyeknek két
csoportja van: extenzív (pl. tömeg, energia) és intenzív (pl. hőmérséklet, nyomás).
Extenzív: ezek értékei rendszerek egyesítésekor összeadódnak
Intenzív: ezek értékei rendszerek egyesítésekor kiegyenlítődnek.
Az állapotegyenlet az állapotjelzők között fennálló, egyértelmű függvénykapcsolat, pl. f(p,V,T, ...) = 0.
A tökéletes gáz állapotegyenlete:

ahol p a gáz nyomása, V a térfogata, n az anyagmennyisége, T a hőmérséklete, R pedig az ún. egyetemes

gázállandó (értéke 8,314 J⋅mol‐1⋅K‐1 vagy 8,206 × 10‐2 L⋅atm⋅mol‐1⋅K‐1).
Boyle-Mariotte törvény:
pV = állandó, ha n és T állandó (izoterm változás)
Állandó hőmérsékleten az állandó tömegű ideális gáz V térfogata és p nyomása között fordított arányosság
áll fent:

p1  V1  p2  V2
Gay‐Lussac I. törvénye:
V/T = állandó, ha n és p állandó (izobár változás)
Állandó tömegű ideális gáz állandó nyomáson történő állapotváltozásával a gáz térfogata egyenesen
arányos a gáz abszolút hőmérsékletével:
V1/T1 = V2/T2
Gay-Lussac II. törvénye:
p/T = állandó, ha n és V állandó (izochor változás)
Állandó térfogaton történő állapotváltozás során az állandó tömegű ideális gáz nyomása egyenesen
arányos a gáz abszolút hőmérsékletével:

p1/T1 = p2/T2
Van der Waals‐egyenlet:
A van der Waals‐féle állapotegyenlet n mól reális gázra:

Egy mól reális gázra:

Az a és a b a két korrekciós konstans. A reális gázokban is véletlenszerűen mozgó molekulák vannak, de

rugalmatlanul ütköznek, mivel a molekulák között vonzó- és taszító kölcsönhatások vannak, így a p-t
korrigálni kell. Továbbá nagy nyomáson a molekulák mérete a szabad úthossz és a V térfogatához
már nem hanyagolható el, ezért a V-t is korrigálni kell.
A térfogat korrekció: a molekulák térfogatával arányos, a b konstans. V helyett (V-b) lesz. A b függ az anyagi
minőségtől, a hőmérséklettől viszont nem.
Nyomáskorrekció: a gázrészecskék közötti vonzó és taszító hatásokból ered.
 a 
A p helyett  p  2  lesz. Az a is anyagi minőségtől függ, de a hőmérséklettől nem.
 Vm 

Viriál-egyenletek:
A Z értékének nyomásfüggését az ún. viriál állapotegyenletek írják le:

ahol B’,C’, ... illetve B, C, … hőmérsékletfüggő,

valódi fizikai jelentés nélküli viriál‐együtthatók.
Kritikus állapot:
Ha egy gőzt izotermikusan összenyomunk, akkor az folyadékká válik, cseppfolyósodik. Egy gázt izoterm
összenyomással azonban csak úgy lehet cseppfolyósítani, ha azt előbb az ún. kritikus hőmérséklete (Tc) alá
hűtjük.
A kritikus hőmérsékletű gáz/gőz cseppfolyósításához szükséges minimális nyomást kritikus nyomásnak (pc)
nevezzük. A kritikus hőmérsékletű és nyomású gáz térfogata a kritikus térfogat (Vc). A kritikus állapotban a
gőz‐folyadék határfelület elmosódik, eltűnik.
A kritikus állapotjelzők és a van der Waals‐állandók között a következő összefüggések érvényesek:

 Ezek a kritikus állapotjelzők

A kinetikus gázelmélet alapjai:
1. A gáz kicsiny, m tömegű részeszkékből áll (atomok, molekulák; Dalton, Avogadro), amelyek egyenes
vonalú, állandó sebességű (v) mozgást végeznek mindaddig, amíg a fallal vagy egy másik részecskével nem
ütköznek (Newton). Ekin = ½ mv2
2. A molekulák gömbszerűek és méretük elhanyagolható a rendelkezésre álló teljes térfogathoz (d << V) ill.
a közepes szabad úthosszhoz képest (d << λ).

3. A részecskék közötti ütközések teljesen rugalmasak (nincs sem energiaveszteség, sem energianyereség
az ütközések során).
4. A részecskék között, valamint a részecskék és a fal között nincsenek sem taszító, sem vonzó
kölcsönhatások.
5. A tartóedény falai merevek és nem mozognak.