Fogalmak:

államcsíny: Erőszakos hatalomátvétel, szélesebb néptömegek támogatása nélkül, többnyire katonai erő
alkalmazásával.
diktatúra: Olyan kormányzási forma, ahol egyetlen vezető pozícióban lévő személy avagy diktátor,
minden hatalmat abszolút módon gyakorol.
francia nemzeti nagyság (grandeur): Napóleonhoz kötődő dicsőség élérése iránti vágy, katonai
győzedelmek és dicsőség szerzése a cél.
keleti kérdés: Ilyen néven szokták emlegetni azokat a politikai viszonyokat, melyek a török
birodalomnak a XVIII. században bekövetkezett hanyatlásával keletkeztek. A Balkánnal kapcsolatos
kérdések.
kisnémet egység: Németország létrehozás Porosz vezetéssel, Ausztria kizárásával, „németebb egység”
nagynémet egység: Németország létrehozása Ausztria vezetésével, a Német Szövetség és a Habsburg
birodalom alkotta volna, kevésbé német egység.
Német Császárság: A német egyesítéstől fennálló nemzetállam, másnéven a Második Birodalom.
a párizsi kommün: párizsi községtanács, szocialista államszervezet. 2 hónapig álltak fenn, kommunista
párt.
monopóliumok: A piac felosztása, árak egyeztetése (kartell), vagy vállalatok teljes összeolvadása
(tröszt), vezetőjüknek hatalmas gazdasági és politikai hatalma volt.
demográfiai robbanás: A népességszám ugrásszerű, gyors növekedése, viszonylag rövid idő alatt.
emigráció: Egy adott ország elhagyása, olyan céllal, hogy tartósan másikban éljen, oka a gyors
városiasodás, politikai helyzet.
polgári állam: Nemzeti alapon szerveződtek, nem tűrték a nemzeti kisebbségek törekvéseit,
biztosította az alkotmányos szabadságjogokat.
választójog: Az állam polgárainak azon joga, melynek során részt vesznek a közösség vezetőjének
megválasztásában.
szekularizáció: Az egyház és a politika szétválasztásának folyamata.
Bismarck rémálma: Francia, orosz szövetség, két frontos háborúba keveredhet ezzel Németország.
ütközőállam: Két nagyobb, egymással ellenséges hatalom között fekvő semleges állam. Pl. Brit-Orosz
Afganisztán
transzibériai vasút: Vlagyivosztokot és Moszkvát összekötő vasútvonal.
rezervátumok: Az őslakosok számára kijelölt területek, a telepesek kényszerítették ide az indiánokat,
mostoha körülmények közé. Az USA-ban hozták őket létre.
rabszolgatartás: Az USA-ban lévő ültetvényes gazdálkodásra nagyon jellemző, a munkaerőt
megfosztották az alapvető emberi jogaitól, a gazdája tulajdona, ingyen dolgoztatják. Az USA déli
részén jellemző.
abolicionizmus: Eszme a rabszolgatartást teljesen elítélők és annak eltörlése oldalán állók vallották
Amerikai Konföderált Államok: 11 déli állam építi fel, fővárosa Richmond. Kilépésük oka, hogy az
elnökválasztáson Lincoln nyert.
domínium: államforma, Nagy-Britanniától való lazább függés, saját parlamentet és felelős kormányt
jelentett. Kanada és Ausztrália kapta meg.
revans: A franciák külpolitikáját megalapozó eszme(visszavágás), nem tudtak belenyugodni Elzász és
Lotaringia elvesztésébe.
a világ újrafelosztása: Az újabb gyarmatosító hatalmaknak nem jutott elég szabad terület ezért a
gyarmatok újrafelosztására törekedtek, egymástól vagy elgyengült régi nagyhatalmaktól tudtak
területet szerezni.
imperializmus: birodalmak kialakítására irányuló törekvés, amely más országok gazdasági
kizsákmányolását célozza.
nyitott kapuk elve: Az USA által meghirdetett kereskedelmi rendszer, egyenlő feltétellel vehet részt
minden gyarmatosító a kínai kereskedelemben.
Monroe-elv: Az USA külpolitikáját meghatározó gondolat, az európai hatalmak gyarmatosítási
törekvéseivel szegül szembe, illetve a gyarmatosítás határozott tagadása. Elég másokat gazdaságilag
leuralni. „Amerika az amerikaiaké”
Meidzsi-reform: Meidzsi japán császár uralkodása alatt történő reformok, Japán megnyitja kapuit a
világ felé, iparban és az oktatásban jelentős fejlődés.
torlódó társadalom: A régi feudális berendezkedés és az új tőkés jellegű berendezkedés együttes
együttléte.
Kommunista Kiáltvány: Marx és Engels munkája, a kommunisták szövetségének hivatalos
pártprogramja, 1848-ban keletkezik.
Internacionálé: A marxizmust elfogadó pártok nemzetközi szervezete. Tagjai a munkásmozgalmi
pártok
osztályharc: Egymástól elkülönülő (az uralkodó és akit leuralnak), ellentétes érdekű társadalmi
osztályok közti harc.
kommunizmus: Olyan társadalmi forma, ahol a társadalom tagjai szükségletük szerint részesednek az
anyagi javakból és képeségük szerint adnak a közösség javaiba
revizionizmus: Vezéralakja Bernstein, a marxi forradalom elmélet felülvizsgálata, miszerint a
demokratikus úton kell hatalomhoz jutni, nincs szükség a proletárdiktatúrára
bolsevizmus: A marxista elmélet gyakorlati megvalósítása a bolsevikok pártjában.
keresztényszocializmus: XIII. Leó pápa támogatja az egyház szociális munkáját a munkásság körében
és a keresztény szakszervezetek létrehozását.
az evolúció elmélete: Darwin által megfogalmazott tanulmány, az élőlények alkalmazkodása a
környezethez. 1859

szociáldarwinizmus: Darwin elméletét társadalmi csoportokra és emberfajtákra alkalmazzák.

Évszámok:
III. Napóleon császár lesz: 1852
Francia vereség Németországtól: 1870
krími háború: 1853-’56
Románia létrejötte: 1859
solferinoi csata: 1859
olasz királyság: 1861
Háború schleswig-holsteinért: 1864
königgratzi csata: 1866
sedani csata: 1870
Német Császárság születése: 1871
a három császár szövetsége: 1873
orosz-török háború: 1877-’78
San-Stefanó-i béke:1878
berlini kongresszus: 1878
kettős szövetség: 1879
hármas szövetség: 1882
amerikai polgárháború: 1861-’65
telepítési törvény: 1862
a feketék felszabadítása: 1863
Szuezi csatorna: 1869
fashoda-i válság: 1898
nyitott kapuk elve: 1899
Meidzsi-reform: 1868
orosz-japán háború: 1904-’05
francia-orosz szövetség: 1893
(kettős)antant: 1904
hármas antant: 1907
Kommunista Kiáltvány: 1848
II. Internacionálé: 1889
Rerum novarum körlevél: 1891
Oroszországi Szociáldemokrata Néppárt létrejötte: 1898
bolsevik irányzat kialakulása: 1903
orosz forradalom: 1905
A fajok eredete: 1859
Személyek:
III. Napóleon-Louis Bonaparte: köztársasági elnök, a hadsereg főparancsnoka, államcsínyt hajt végre,
francia császár, jelentős külpolitikai szerep.
Cuza ezredes: Románia létrejöttekor francia ösztönzésre és támogatással Moldvában és Havasalföldön
is őt választják fejedelemnek.
Cavour: Piemont miniszerelnöke, támogatta az ipari forradalom terjedését, olasz nemzetállam híve,
III. Napólon miatt csak É-Itáliát tudja egyesíteni, D-Itália csatlakozása érdekében seregeit Napóleon
ellen küldi.
Henri Dunant: svájci orvos, megalapította a Vöröskeresztet.
Garibaldi: sok korábbi felkelés vezetője, csapataival megdönti a nápolyi királyságot,
Otto von Bismarck (Vaskancellár): a Német Egység létrehozója, diplomata Szentpétervárott és
Párizsban, Porosz kancellár.
Rothschild család: nagy vagyonnal rendelkező, zsidó származású család, 1804-ben uzsorakölcsönt
adott a dán királynak.
Ülő Bika: sziú törzsfőnök, fellázadt és népe megveret Custer tábornokot Little Bighornnál, majd mikor
az amerikai hadsereg került fölénybe kanadai földre menekült.
Abraham Lincoln: 1860-as elnökválasztáson a republikánus párt jelöltje, győz.
Meidzsi: japán császár, aki félreállította a nagyvezért és eltörölte a feudális rendszert, reformokat
vezet be.
Marx: német filozófus, közgazdász, a kommunista munkásmozgalom és a marxizmus ihletője.
Fő műve: Kommunista Kiáltvány
Engels: német filozófus, segített a Kommunista Kiáltványt kidolgozni.
XIII. Leó pápa: pápasága alatt jön létre a keresztényszocializmus, támogatja az egyház szociális
munkáját
Lenin: jogász, ügyvéd, cárellenes oldalra állt, a bolsevikok vezéralakja, kidolgozza a permanens
forradalom elméletét.
II. Miklós cár: az orosz cári diktatúra vezetője, álreformokat hoz létre a mozgalmak leverése,
leszerelése érdekében.
Darwin: angol természettudós, fő műve: A fajok eredete
Nietzsche: német származású, szerinte a régi világ értékei elvesztették tartalmukat és a szolgaerkölcs,
tömegerkölcs uralkodik.
Schopenhauer: a világ lényege a megismerhetetlen és kiszámíthatatlan akarat, amely az embereket is
irányítja.
Freud: bécsi orvos, megalkotta a modern pszichológia alapját(pszichoanalízis)
Esszék:
Szocialista irányzatok és munkásmozgalmak

A XIX. század végére a munkásság jelentős társadalmi tényezővé vált. Ereje abban rejlett,
hogy minden más társadalmi csoportnál jobban szervezhető volt, egyszerűbben mozgósított nagyobb
tömegeket. A polgári szabadságjogok révén jelentős munkáspártok jöttek létre.
Az utópista szocializmusnak nevezzük azt a közösségi tulajdonon alapuló ideális államra
vonatkozó 1848 előtti elméleteket. Legismertebb gondolkodóik Saint-Simon, Fourle és Owen voltak.
A problémát a piaci versenyben és a javak igazságtalan elosztásában látták. Ezek az elgondolások
gyakran kivitelezhetetlenek voltak ezért nevezzük őket utópisztikusnak.
Azokat, akik a munkásság problémáit a magántulajdon létezésére vezették vissza,
szocialistáknak, eszméiket szocializmusnak nevezzük. Ennek egyik irányzata a marxizmus
(kommunizmus) melyet Marx és Engels dolgozott ki. Marx 1848-ban írta meg a Kommunista
Kiáltványt, amiben a kommunisták programja volt benne, összefoglalja milyen célokat tűztek ki a
fejlődés érdekében, és leírja benne a saját nézeteit a társadalom fejlődéséről. Marx elmélete az
osztályharcon alapszik, hogy a burzsoázia és a proletárok a két szembenálló felek. Az ellentétes erők
harcaként fogta fel ezt. Marx a proletáriátus győzelmét erőszakos úton képzelte el, a proletáriátus
győzelme után diktatúrát gyakorol mindaddig amíg a magántulajdon meg nem szűnik. Az új
osztálynélküli társadalomban a kommunizmusban nincs magántulajdon.
A bolsevizmus Oroszországban fejtett ki jelentős hatást, a paraszti országban a munkásság
1898-ban létrehozta az Oroszországi Szociáldemokrata néppártot. A rossz körülmények között élő
párttagok radikális reformokat akartak, ilyen nézeteket vallott Lenin is, szerinte erőszakkal kell
megszerezni a hatalmat, és proletárdiktatúrát bevezetni. Az őt támogatókat nevezzük bolsevikoknak.
A marxizmus elfogadó munkáspártok 1889-ben Párizsban nemzetközi szervezetet hoztak létre,
a II. Internacionálét. A hatalom megszerzését tűzték ki célul azonban eszköz tekintetében több
ellentétes irányzat alakult ki. Az évtizedes béke az életkörülmények javulását hozta emiatt a marxi
forradalomelméletet revízió alá vették és inkább parlamenti úton akarták átvenni a hatalmat és az
általános, titkos választójogot, a szociális vívmányok bevezetését tűzték ki célul.
A keresztényszocializmus XIII. Leó pápa főpapságához kapcsolódik, a pápa támogatta az
egyház szociális munkáját a munkásság körében, e tevékenységből bontakozott ki a
keresztényszocializmus. Főként Ausztriában és Franciaországban jelentek meg ilyen pártok, céljuk az
ellentétek feloldása.
 Nagyhatalmi konfliktusok Európában – A szövetségi rendszerek alakulása

A 19. század második felében a 1871-ben német egység létrejötte után Bismarck német
kancellár, a francia visszavágástól tartva Franciaország elszigetelésére törekedett. Folytatta az
oroszokkal az együttműködést, a két nagyhatalomhoz Ausztria is, hogy a hatalmak külpolitikai
helyzetét megszilárdítsa. Ez volt az úgynevezett 3 császár szövetsége melyet 1873-ban hoztak létre.
Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között azonban a Balkánon éles érdekellentét
állt fenn. Az Oszmán Birodalom hanyatlása az elnyomott népek felkeléséhez vezetett, melyeket a
törökök kegyetlenül levertek. A béke megtárgyalása érdekében összehívott konferencián a szultán
elutasított Bulgária és Bosznia-Hercegovina autonómiáját, ezt kihasználva a cár háborút robbantott ki.
Több hónapos véres harc után eljutottak Isztambulba. 1878-ban a San-Stefanó-i békében a törökök
beleegyeztek az egész Balkán elvesztésében, kikéve Isztambult.
A nagyhatalmakat sértette a béke kimenetele, ezért a berlini kongresszuson 1878-ban újra
osztották a területeket és jelentős részeket török kézen hagyták, Bosznia-Hercegovinát pedig
megszállta a Monarchia. Ez a döntés Bismarckot arra a belátásra juttatta, hogy az oroszokat és a
Monarchiát nem tudja egyszerre megtartani. A Monarchia mellett döntött, ez a három császár
szövetségének fellazulásához vezetett. A berlini kongresszusból kibontakozó együttműködést
Bismarck és Andrássy Gyula gróf szövetséggé erősítette 1879-ben, ezt kettős szövetségnek nevezzük.
A gyarmati politikában Franciaországgal szembekerülő Olaszország csatlakozásával 1882-ben létrejött
a hármas szövetség.
Oroszország Európában szövetséges nélkül marad ezért keletre fordul, az egyetlen, aki szóba
jöhet Franciaország volt, ebből létrejött az orosz-francia szövetség. A britek számára nem volt fontos
az erős szövetség így Olaszországgal és a Monarchiával megkötötték a háromhatlami egyezményt
1887-ben. Mikor számukra veszélyessé vált a megerősödött Németország felhagytak a támogatásukkal
ás a franciák mellé álltak inkább. Ebből létrejött a szívélyes megegyezés 1904-ben, azaz az angol-
francia szövetség (antant). A britek közeledtek az oroszokhoz, 1907-ben megkötik az orosz-angol
szövetséget ezzel létrejön a hármas antant.
 Bismarck és a német egység megszületése

1848-ban nem sikerült a forradalommal létrehozni Németország egységét, a dinasztikus megoldások

kerültek előtérbe. Két német tekintélyes uralkodóháznak, a Habsburgoknak és a Hohenzollereknek volt
esélye a német egység megteremtésére. A Habsburgok a német államok lazább egységét akarta
megvalósítani, ahol megmaradt volna a tagállamok önállósága, ez volt a NAGYNÉMET ELV. Majd a 18.
sz-ban Poroszország katonailag és gazdaságilag a Habsburgok fölé kerekedett, így a porosz Hohenzoller
dinasztia eredményesebben léphetett fel az egységesítés érdekébe, akik egy Ausztria nélküli porosz
vezetésű No. a modern egységes nemzetállam létrejöttét jelentette. Ez a KISNÉMET EGYSÉG. Politikai
irányítójuk Vilmos az uralkodó mellett, Otto von Bismarck a porosz min. eln. volt.

A konzervatív B. az ügyes diplomáciában és a hadseregben látta az erőt. Általános hadkötelezettséget

vezetett be és a katonák kiképzésben részesültek, illetve modernizálták a hadsereget. Poroszország számára
kedvező volt, hogy Nagy-Britannia nem ellenezte a porosz vezetésű No. létrejöttét, de B. tudta, hogy No-
val szomszédos 3 nagyhatalomnak nem áll érdekében egységes német állam kialakítása. B 1863-ban
megengedte, hogy az oroszok porosz területeken üldözzék a lengyel felkelőket, így elnyerte az oroszok
jóindulatát. Majd B. arra törekedett, hogy a másik 2 nagyhatalmat külön-külön győzze le. Az Ausztria
elleni háborút a Schleswig-Holsteinért kirobbanó háborúban készítette elő (1864). Ezt a két tartományt
egykor Dánia szerezte meg, ezért Poroszország és Ausztria egységesen lépett fel a német államok nevében.
Schleswig porosz, Holstein habsburg kézre került. De a valódi győztes B lett mersz szövetségesként
kiismerték az osztrák sereget, majd Holsteint is porosz igazgatású állammá választották és ez vezetett az
Ausztria elleni háborúhoz. B mielőtt szembekerült volna Ausztriával, félrevezette III. Napóleont, hogy nem
áll szándékában egész No-t egyesíteni és a fr-ák területet kaphatnak a Rajna mentén, aki bízott abban hogy
mindezt területszerzés szempontjából kihasználhatja. B. Bécs ellen a magyar kártyát is kijátszotta, Klapka-
légió Ausztria ellen indult.

1866-ban Königgrätznél a poroszok legyőzték sz osztrákokat. A porosz osztrák háborút lezáró békében a
(1866 Prága) B. enyhe feltételeket szabott: Ausztria nem veszített területeket, de el kellett fogadnia, hogy
nem akadályozza a porosz vezetésű német egység létrejöttét. A poroszok azt remélték, hogy az osztrákok
nem fognak össze a fr-ákkal, amikor majd Franciaországgal kerülnek szembe.

POROSZORSZÁGHOZ CSATOLTÁK A NÉMET ÁLLAMOKAT.

Rövidesen szembe kerültek a franciákkal. Sedan (1870) vereséget mértek a poroszok a franciákra. Mivel
Ausztria nem avatkozott közbe, így aporoszok Párizsig nyomultak. A győzelem hatására a DÉLNÉMET
ÁLLAMOK is csatlakoztak a porosz vezetésű szövetséghez.

1871. jan 18-án a versailles-i palota tükörtermében kikiáltották a német császárságot.

1871. május Frankfurtban a háborút lezáró békét a poroszok diktálhatták. A franciák kénytelenek voltak
elismerni az egységes No-t, hatalmas hadisarcot fizettek és No-hoz csatolták Elzászt és Lotharingiát.

No. szövetségi állam lett, amelyben nagy hatalmat adott a császárnak, aki a min. elnököt is kinevezte és aki
a császárnak volt felelős.
Az USA polgárháborújának előzményei, menete és következményei

Amerika területén 19. sz első felében megszerzett termőföldeket bevándorlók milliói lepték el. A K-
partvidék városainak ipara gyorsan fejlődött. A kedvező lehetőségek jelentős európai tőkét vonzottak, ami
növelte a fejlődést. Az USA a nemzetközi kereskedelembe mezőgazdasági iparcikkekkel kapcsolódott be. É
gabonáját és a D-i ültetvények terményeit, a gyapotot Európába exportálták.

Ebben az időben a D-i és az E-i részei eltérően fejlődtek, a két országrész érdekei különböztek. É abban
volt érdekelt, hogy Amerikában dolgozzák fel a gyapotot és a D-i államok az E-iak által előállított
iparcikkeket vásárolják. Ennek érdekében VÉDVÁMRENDSZER kialakítására törekedtek. A D-iek pedig
az európaiakkal folytatott SZABADKERESKEDELMET pártolták. Az ellentétet az újonnan benépesülő
területek csatlakozása élezte ki, ugyanis egy állam felvételekor el kellett dönteni, hogy engedélyezik e a
rabszolgatartást. Ez meghatározta, hogy az É-i vagy a vagy a D-i érdekek érvényesülnek-e.

A rabszolgakérdés összecsapásokhoz vezetett. Az É-iak megalakították a Republikánus Pártot (1854),

amely programja: VÉDVÁMOK bevezetése, RABSZOLGA- FELSZABADÍTÁS és a farmereknek
kedvező szabad földfoglalás biztosítása. Az 1860-as elnökválasztáson a republikánus Lincoln győzött, mire
11 D-i állam kilépett az Unióból és megalakították a KONFÖDERÁLT AMERIKAI ÁLLAMOKAT,
amely fővárosa Richmond lett. Az É-iak ezt a kiválást törvénytelennek nyilvánították és ezzel kirobbant a
POLGÁRHÁBORÚ (1861)

A polgárháború tkp. gazdasági érdekek miatt robbant ki. Az ABOLICIONISTA mozgalmak a rabszolga-
felszabadításáért küzdöttek.

a polgárháború az erőviszonyoknak megfelelően alakult. Az amerikai hadsereg tisztikara többnyire D-

iekből állt (Lee tábornok), ezért kezdetben a D-iek értek el sikerteket. É lakossága 22 millió, D-en pedig 9
millió lakos állt szemben, így hamarosan É kerekedett felül és mivel a flotta az É-i kézen volt, ezért
megakadályozták, hogy a D-iek Európából árukat szerezzenek be. Vágül Grant tábornok vezetésével É
legyőzte D-t.

A polgárháború folyamán Lincoln javaslatára, hogy megnyerjék a farmereket kiadták a TELEPÍTÉSI

TÖRVÉNYT. (1862) Néhány dollár ellenében minden amerikai állampolgár jogot nyert arra, hogy egy 113
holdas földet, a Ny-i szabad földekből parcellákat szakítson ki. 1863-ban nagy jelentősége volt annak, hogy
felszabadították a feketéket. Észak győzelmének köszönhetően az USA egységes maradt és ezen a nagy
belső piacon a gazdasági fejlődés az általuk meghatározott módon folytatódhatott. A rabszolgaságot
megszüntették, de mivel nem volt nekik tulajdonuk így igazi egyenlőséget sem nyertek. Mindezt a D-i
szélsőségesek kényszernek érezték és megalakították a Ku-Klux-Klánt, amely terrorakciókat hajtott végre a
támogatók ellen.

Évekkel később a D-i államok visszanyerték az Unión belüli szuverenitásukat és ezekben az államokban
olyan törvényeket hoztak, amelyek nem állították vissza a rabszolgaságot, hanem megkülönböztették a
feketéket.
 Az ipari forradalom második hulláma

Az ipari forradalom a 19. század 2. felében átformálta egész Európát és Amerikát. A folyamatos
gazdasági és technikai fejlődés a század végére fellendült. A fellendülés motorja a NEHÉZIPAR (vasipar,
gépipar, vegyipar). A fejlesztések egyre szorosabban kötődtek a tudományos eredményekhez, amelyek új
eljárások, új E hordozók, új erőgépek és anyagok alkalmazását tették lehetővé. Az iparban és a
bankvilágban hatalmas tőke halmozódott fel és ez segítette az ipari újítások ipari alkalmazását. A
GAZDASÁG ÚJABB, JELENTŐS TÁRSADALMI ÉS ÉLETMÓDBELI VÁLTOZÁSOKAT HOZÓ
NEKILENDÜLÉSÉT SZOKÁS 2. IPARI FORRADALOMNAK NEVEZNI.

A 19. sz. fő E forrása a SZÉN volt és alapanyagként a VASAT használták, amelyet az ACÉL váltott fel.
A hatékonyságot az üzemek méretének növelésével is fokozták. A gőzgépekből hatalmas teljesítményeket
hoztak ki. A vasutak nagy sebességgel robogtak és a gőzhajók gyorsan átszelték az óceánt. A korszak új E
forrása a Kőolaj, új erőgépe a belső égésű motor (Otto, Daimler, Benz). a vegyiparban megkezdődött a
kőolaj finomítás, illetve a robbanómotor, ami segítette a közlekedés fejlődését. Megkezdődött a nagyipari
autógyártás és a repülés fejlesztése (Wright testvérek). A gépkocsi kezdetben ritka volt majd megkezdődött
a tömeges termelése, amelyet a Ford alakított meg és elkezdődött a szalagrendszer alkalmazása, amely
megteremtette a 2. ipari forradalom jellemzőit: létrehozása hatalmas tőkét igényelt, nem lehetett kisgépek
nélkül bevezetni, a szükséges fényt az izzólámpák szolgáltatták, így a termelékenység révén olcsóbbá
váltak az áruk és így bővült a piac.

Az ELEKTROMOSSÁG is megjelent és ezzel megoldották a világítást (izzólámpa, Edison) és a

transzformátor pedig lehetővé tette az áram olcsó szállítását. A villanymotorokat üzemek E forrásaként is
alkalmazták. Az elektromosság révén a HÍRKÖZLÉS is gyors ütemben fejlődött. (Bell- telefon, Marconi-
drót nélküli távíró). A világítás megoldása lehetővé tette a 3 műszakos termelést és a futószalagok
működését.

A dinamit feltalálása segítette a bányászatot és a hadiipart. A tömegtermelés a fogyasztás növekedését

eredményezte.

Az ipar a 19. sz harmadáig a SZABAD VERSENYBEN FEJLŐDÖTT, azaz a gyengék kiestek, a

hatékonyak megerősödtek és így a gazdaság növekedett. Ezt a korszakot SZABADVERSENYES
KAPITALIZMUSNAK nevezzük.

Az újabb ipari forradalom beruházásai hatalmas tőkét igényeltek. A versenyben erősebbek több
vállalkozást olvasztottak magukba és a bankok is betársultak a vállalatokba (FINÁNCTŐKE), azonban a
nagyvállalatok szövetséget un. MONOPÓLIUMOKAT hoztak létre és ez KORLÁTOZTA A VERSENYT.
A monopóliumok fajtái:

-KARTELL: amikor a piacot felosztották és az árakat egyeztették.

-TRÖSZT: vállalatok összeolvadása.

A monopóliumok kevésbé kötődtek egy ország piacához. Ott fektettek be, ahol a legkedvezőbb feltételek
kínálkoztak. (nyersanyag, piac, olcsó munkaerő)

A monopóliumok élén régi vállalkozók és újonnan felemelkedett családok álltak, akiknek kezében nagy
politikai és gazdasági hatalom összpontosult. Pl.: Rockefellerek, Fordok, Kennedyk, Rotschildok.