6.

tétel
Egyenlet-megoldási módszerek, ekvivalencia, gyökvesztés, hamis gyök; másodfokú vagy
másodfokúra visszavezethető egyenletek

EGYENLETMEGOLDÁSI MÓDSZEREK
Egyenletek megoldása során van néhány alapelv, amit minden típusú egyenlet megoldásánál
figyelembe kell venni.

 Alaphalmaz/értelmezési tartomány meghatározása

 A feladat is előírhat egy alaphalmazt, de algebrai okokból is szűkülhet, amiatt, hogy
mindkét oldal értelmes legyen.
 A megoldáshalmaz tartalmazza az értelmezési tartomány azon elemeit, amelyek
kielégítik az egyenletrendszert. Tehát az algebrai lépésekkel helyesen levezetett
gyökök közül is csak az alaphalmazba esőket lehet elfogadni.
 M ⊆ D ⊆ A ⊆ ℝ (M: megoldáshalmaz, D: értelmezési tartomány, A: alaphalmaz)
 Leggyakoribb megoldási módszer a mérleg-elv, vagyis a két oldal egyenlő változtatása.
 A rendezési lépések során fontos különbséget tenni ekvivalens és nem ekvivalens
lépések között. Ekvivalens lépések esetén sem gyökvesztés, sem hamis gyök nem
lehetséges, hiszen ezek a lépések nem változtatják a megoldáshalmazt.
 Bizonyos egyenletek megoldásánál rákényszerülünk nem ekvivalens lépések
végzésére (pl. a négyzetre emelés).
 Amikor odafelé következik, visszafelé nem:az ilyen típusú lépések a
megoldáshalmazt esetleg bővítik, de nem szűkítik, így gyökvesztéssel nem
járhatnak, viszont kaphatunk hamis gyököt, ami viszont ellenőrzéssel kiszűrhető.
Így ilyen típusú lépéseknél kötelező ellenőrizni. Tipikus példa: gyökös
egyenletek négyzetre emelése.
 Amikor az előző sorból nem következik a következő sor, csak visszafelé: az ilyen
típusú lépések gyökvesztéssel járnak. Ezt nem lehet korrigálni (mint pl. az előző
fajtát ellenőrzéssel). Ilyen lépés pl. az ismeretlennel való osztás, vagy a párosadik
gyökvonás (általában). Csak az alaphalmaz vizsgálatával lehet eldönteni, hogy
egy adott lépés ekvivalens-e vagy sem. Tipikus példa: ismeretlennel való osztás.

Hasznos módszerek egyenletek megoldásában

JO: szig. mon nő

legfeljebb 1 mo. lehet BO: szig. mon csökken

1. Új ismeretlen bevezetése (erről majd később)
2. A két oldal monotonitásának vizsgálata.
3. Esetszétválasztás (pl. abszolútértékes egyenletek)
4. Grafikus módszer
5. Diofantikus egyenleteknél az oszthatóság vizsgálata (𝑥 ∈ ℕ, 𝐴 = ℤ)

Bármilyen módon oldottuk meg az egyenletet, ellenőrizni mindig kötelező, vagy

hivatkozhatunk az ekvivalenciára, ha tényleg csak ekvivalens lépéseket végeztünk.

Az ötöd vagy annál magasabbfokú egyenleteket általános esetben nem lehet megoldani,
viszont vannak olyanok, amiket lehet kezelni.
1. oldal
A legjellemzőbb, hogy új ismeretlent lehet bevezetni, ez a többi tanult egyenlettípusnál
(logaritmus, gyökös, trigonometrikus, exponenciális, algebrai tört) is nagyon gyakori. Így
ezek gyakran másodfokú egyenletekre vezetnek vissza.

MÁSODFOKÚ EGYENLET
A másodfokú egyenletet 0-ra rendezve szokás megadni, (ha nem így van, akkor mérleg-elvvel
ilyen alakra hozzuk).
Általános alakja: 𝑎𝑥 2 + 𝑏𝑥 + 𝑐 = 0, ahol 𝑎 ≠ 0, és 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ ℝ
A másodfokú egyenletnek van megoldóképlete, amiből mindig meg lehet állapítani a
gyököket (vagy azt, hogy nincsenek gyökök).
−𝑏± 𝑏 2 −4𝑎𝑐
Tétel:𝑥1,2 = 2𝑎
A megoldóképlet a másodfokú függvény zérushelyeit adja meg. Ha nincs megoldása az
egyenletnek, akkor a függvény vagy teljesen az x tengely felett vagy teljesen alatta van.

Def: Diszkrimináns: Ha 𝑎𝑥 2 + 𝑏𝑥 + 𝑐 = 0 a másodfokú egyenlet általános alakja (ahol

𝑎 ≠ 0, 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ ℝ), akkor a 𝑏 2 − 4𝑎𝑐 kifejezést a másodfokú egyenlet diszkriminánsának
nevezzük és D-vel jelöljük. (A diszkrimináns a latin „meghatároz” szóból ered, mert
meghatározza a gyökök számát).
Tétel: 𝐷 < 0 nincs gyök
𝐷 = 0 1 gyök/2 egybeeső gyök/egy kétszeres gyök
𝐷 > 0 2 gyök (2 különböző)
Tétel:Gyöktényezős alak: ha 𝑎𝑥 2 + 𝑏𝑥 + 𝑐 = 0 𝑎 ≠ 0 egyenletnek léteznek gyökei és
azokat 𝑥1 -gyel és 𝑥2 -vel jelöljük, akkor 𝑎𝑥 2 + 𝑏𝑥 + 𝑐 = 𝑎(𝑥 − 𝑥1 )(𝑥 − 𝑥2 )
(Ha nincsenek gyökei, akkor nem alakítható szorzattá).

GYÖKÖK ÉS EGYÜTTHATÓK KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉSEK

Tétel:Ha az 𝑎𝑥 2 + 𝑏𝑥 + 𝑐 = 0(𝑎 ≠ 0és 𝑎, 𝑏, 𝑐 ∈ ℝ)másodfokú egyenletnek léteznek gyöke
(vagyis 𝐷 ≥ 0) és ezeket 𝑥1 -gyel és 𝑥2 -vel jelöljük, akkor:
𝑏 𝑐
𝑥1 + 𝑥2 = − 𝑎 𝑥1 ∙ 𝑥2 = 𝑎  Viète-formulák

Bizonyítás: szabadon választható, hogy melyik gyök 𝑥1 és melyik az 𝑥2 . Felhasználom a

másodfokú egyenlet megoldóképletét:
−𝑏+ 𝐷 −𝑏− 𝐷
𝑥1 = 𝑥2 =
2𝑎 2𝑎

−𝑏 + 𝐷 −𝑏− 𝐷 −𝑏+ 𝐷−𝑏− 𝐷 2𝑏 𝑏

1. 𝑥1 + 𝑥2 = + = =− =−
2𝑎 2𝑎 2𝑎 2𝑎 𝑎
−𝑏+ 𝐷 −𝑏− 𝐷 −𝑏+ 𝐷 −𝑏− 𝐷 𝑏 2 −𝐷 𝑏 2 − 𝑏 2 −4𝑎𝑐
2. 𝑥1 ∙ 𝑥2 = = = = =
2𝑎 2𝑎 4𝑎 2 4𝑎 2 4𝑎 2
4𝑎𝑐 𝑐
=
4𝑎 2 𝑎

Q.E.D

2. oldal
MÁSODFOKÚRA VISSZAVEZETHETŐ EGYENLETEK
 Magasabbfokú egyenletek
 (Az első és másodfokú egyenlet megoldóképlete ókori eredmény.)
 A harmadfokú egyenlet megoldóképlete, a Cardano-képlet, középkori Ezzel a két megoldóképlettel
eredmény. már nem lehet a valós számok
 A negyedfokú egyenlet megoldóképletét Cardano tanítványa találta körében számolni (azered-
mény lehet valós szám)
meg a középkorban.
 Ötöd vagy annál magasabb fokú egyenletnek nem létezik megoldóképlete (ezt Galois
és Abel munkássága alapján tudjuk)

 Az algebra alaptétele szerint egy n– ed fokú egyenletnek maximum n gyöke lehet

(ebbe a többszörös gyökök többszörösen számítanak bele). A komplex számok
körében n– ed fokú egyenletnek n db gyöke van.

Alkalmazások
 Bármilyen olyan terület, ahol matematikai modellezést alkalmaznak (pl. fizikában,
közgazdaságtanban).
 Egyenes vonalú egyenletes mozgás egyenlete elsőfokú egyenlet, a másodfokú a
gyorsulásé (út-idő függvényben kifejezve), Kepler törvények harmadfokú egyenletek
 Az összes fizikai folyamatot egyenlettel írjuk le.
 Az üstökösök, bolygók pályáját is egy másodfokú függvény írja le.
 Sebességgel, munkavégzéssel, teljesítménnyel kapcsolatos tipikus feladatok.

3. oldal