A művészetterápia története,

előzményei és irányzatai
„Az elmebetegek művészete megmutatná a művészet
lényegét..tisztán..”
(Mc. Gregor)
Philippe Pinel (1745-1826) francia elmeorvos

- Az 1793-ig bilincsbe verve

és láncon tartott elmebetegek
felszabadítója, a pszichiátriai-orvosi
rendszer és szemlélet egyik úttörőjének;
megértő, humanista magatartásának ezen
a téren is tanúi lehetünk.
Auguste Ambroise Tardieu (1818-1874)

- Elsőként alkalmazza az elmebetegség

bizonyítására a rajzaikat az igazságügyi
orvostanban (500 rajzot gyűjtött össze és
azokat megjegyzéseivel, gondolataival
értelmezte)
Cesare Lombroso (1885-1909)
pszichiáter,kriminológus

- „A lángész és őrület” c. könyv szerzője

- Az elmebetegség és a bűnözés
eredetében az öröklődést tartotta
alapvetőnek
- A zseni adottságát a pszichózissal
hozta kapcsolatba
Marcel Réja (1873-1957)
(Paul Gaston Meunier orvos, pszichiáter)

- Elmebetegek rajzával, költeményeivel egyaránt

foglalkozott, s erről 1907-ben könyve is jelent meg.
- Pácienseinek képeit és rajzait három nagy csoportra
osztotta: Az elsőbe a művészi érték nélküliek tartoztak,
gyakran firkák vagy kivehetetlen ábrák, a másodikba a
dekoratív jellegűek, főként ornamentikával, míg a
harmadikat valamilyen gondolatot vagy érzelmet
kifejezők képeztek.
- Ő is foglalkozott betegei képeinek primitív törzsek,
ősbarlangok lakóinak alkotásaihoz való hasonlóságával.
• Philippe Pinel történelmi tette után
intézetek jöttek létre, ahol zártan, de azon
belöl mégis emberi körülmények között
élhettek az elmebetegek.
• Mindennapi életük egyik értelmes
tevékenysége lett az alkotás.
• Akadtak közöttük kiemelkedő tehetségek,
mint például Adolf Wölfli
Walter Morgenthaler
(1882-1965)

- a Bern melletti waldaui

elmegyógyintézetben Adolf
Wölfli nevű szkizofréniás
betegéről (1864-1949) 1921-
ben megjelent, Egy elmebeteg
mint művész című úttörő
könyvében mint művészről, s
munkájáról mint művészi
teljesítményről írt .
Adolf Wölfli
• Hans Prinzhorn (1886-1933) művészettörténész, orvos

- Munkássága mérföldkő a fejlődésben

- Elmebetegek képalkotása („Bildnerei der
Geisteskranken") című könyvét először 1922-ben,
másodszor 1923-ban, s változatlan utánnyomásban
1968-ban adták ki. A heidelbergi klinika 5000 darabból
álló gyűjteményét dolgozta fel.(…a nácik nagy részét
megsemmisítették..)

- A szerző a Kari Wilmann klinikai igazgató által alapított

gyűjtést folytatta, és német, olasz, osztrák, svájci,
valamint holland elmegyógyintézetekből is gazdagította
anyagát. Először művészettörténetből szerzett diplomát.
Csak ezután lett orvos, és került az említett klinikára. A
filozófus, grafológus Ludwig Klagesnek követőjeként
anyagát — nyilván az ő hatására — elsősorban formai
elemzés alá vette.
• A gyűjtemény 75%-ában szkizofréniások művei
találhatók. A játékosság, a forma, az
ornamentika, a rend és az ábrázolókészség
mellett Prinzhorn részletesen foglalkozott a
szimbólumokkal, a kórképből átvetülő kóros
mechanizmusokkal (hasadás, disszociáció,
autizmus stb.).
• Lombrosóhoz hasonlóan ő is egybeveti anyagát
a gyermekek rajzával. Ugyancsak analógiákat
keres a primitív, az archaikus és a középkori
művészetben.
- A pszichózisban elmosódnak
az én-határok. A beteg nem
tudja elhatárolni
magát a környezetétől.

- A heidelbergi gyűjteményt
tovább gyűjtötték és
tanulmányokat írtak róla (Jádi F.
és Inge Jádi)
- Max Ernst, Paul Clee és a szürrealisták is
tanulmányozták az anyagot
Oscar Pfister (1873-1956)

- Lélekelemzőként először alkalmazta a

képi kifejezést aki Jósé nevű
művészbetegével rajzoltatott, és ezt
szóbeli közléssel együttesen használta fel.
Más irányú anyaggyűjtésével egybevetve
esztétikai célokra is felhasználta: az
expresszionizmust próbálta ezúton
megközelíteni.
Hermann Rorschach (1884-1922)
- a nevéhez fűződő világhírű teszt feltalálója — két
úttörő tanulmányt is írt. Az elsőben (1913) egy 44 éves,
elmagányosodott szkizofréniás művészi ambíciójú
szobafestő Utolsó vacsora című képét elemzi
A második — ismertebb esetében — egy szkizofréniás
férfibetegével pszichoanalitikus kezelést kísérelt meg, s
közben rajzoltatott, festetett vele (1914, 5. ábra). A 27
esztendős Z. nevű férfibetege több alkalommal feküdt
pszichiátriai osztályon, kezdetben kataton, majd paranoid
nagyzásos és üldöztetéses téveszmékkel.
 Robert Volmat (1921—1998)
-már kezdő pszichiáter korában foglalkozott Villejuif és
Villeevrard osztályain a képi kifejezés pszichopatológiájával, az
első francia atelier megnyitásának gondolatával. 1950-ben a párizsi
Szent Anna-kórházban a Világ Pszichiátriai Kongresszus
alkalmával hatalmas, nagy sikerű kiállítást rendezett, melynek
anyagát 1956-ban Pszichopatológiai művészet („L'art
psychopathologique") címmel, könyv formájában is feldolgozta.
1959-ben Veronában megalapította a Nemzetközi Kifejezés-
pszichopatológiai Társaságot (a SIPE-t, Société International de
Psychopathologie de l'Expression). 1960-ban lett a besanconi
egyetem professzora. A Világ Pszichiátriai Társaságban (World
Psychiatric Association) ugyancsak kialakította a megfelelő
szekciót, és sokat dolgozott, szervezett, vezette a SIPE-t haláláig.
• Reuter Kamilló

-1920-ban Pécsett gyűjteni kezdte az elmebetegek rajzait

-”pszichotikus művészeti mozgalom”
- az avantgard művészetre nagy hatással voltak

- A XX. század jellegéhez hozzá tartozik a különcség, a másság

hangsúlyozása – a konvencióktól való eltérés.
A pszichotikus művészet a kultúra része lett

- A II. világháború után

- a pszichoterápiás és csoportelméletek terjednek
- a gyógyszerezés lerövidíti a kezeléseket
- a pszichotikus művészet elveszti a talaját
- ezzel párhuzamosan tudatosan kezdik alkalmazni a kezelés során
a művészeteket
Jakab Irén
-Pécs, 1950. A kórtörténetek mellé csatolták a
páciensek rajzait, Martyn Ferenccel együtt
rendszerezték a képeket
-Svájcban Bleuler prof.-nál gyűjt rajzokat
-Alfred Báder (Losan)– rajzfilmfigurákat használ. A
film felhasználása a gyógyításban – a beteg is
szerepel benne és rajzokkal egészítik ki. A
betegek írják, rendezik, filmezik és szerepelnek
benne. Minden fázist és szerepet megbeszélnek
pszichológiai szempontból is.
Amerika
-Karl-Meninger klinika (Freudi analitikus iskola) -
dinamikus értelmezések
Boston-1966-74- ig a Harwardon oktat
1974-től a Pittsburgi egyetemen dolgozik
Jakab Irén
• művészetterápiás módszerrel előre ki lehet
szűrni időben a patológiát – iskolás korban
• csoportos formában jól alkalmazható
• video és családterápia

- a kreatívitás négy fázisát írta le

1. Motiváció
2. Kreatív készség
3. Alkotás folyamata
4. Mű
1. Motiváció

- tudatos (a művész szakmai körülményei)

- nem tudatos (a feszültség kiengedése,
szublimáció, átalakítás)
• 2. Kreatív készség
-alkati sajátosságok, genuin vonások
-tanult folyamat is lehet

Kép központúság – jobb félteke – emóciók, zene

„Kéz erotika” (Hermann Imre) -festői tehetség
-tovább fejlődik a festőknél (a
libidó a kezet szállja meg- perifériás intelligencia)

CHRISTOFER BOLLAS
- a tudattalan formai intelligenciája – a szó melletti
- szavakra nem fordítható át, csak esztétikai olvasata lehetséges,
csak esztétikai síkja van
- a tudattalan nem csak tartalmi, hanem formai aspektusokat is
hordoz – esztétikai síkja is van
3. Az alkotási folyamat

- Inspiráció, ihletettség - szürrealisták automatikus írásai

Kontrollált regresszió – énpszichológiai elmélet
Nem a személyiség esik vissza egy korábbi fejlődési
stádiumba.

Pozitív regresszió
- katarzis, orgazmus – regresszív tapasztalatok - csak a
személyiség egy része vonódik be a regresszióba
Az énhatárok nem szűnnek meg.
• Az alkotás nem csak ösztönvezérelt, de
van énvédő jellege is.
• Szublimálás - feszültségcsökkentő,
stabilizáló aspektusa is van.
• Énkitágulás, idealizálás.(Kohut)
Az énünk „beletágul” a műbe

A terapeuta saját kreatívitását használja a

segítésben.
Jakobi Jolán és a jungiánusok
-a Jungi iskola képviselője
C.G.Jung (1920) rendszeres elemzés
- a mandalák szerepe a művészetterápiában

-M. Naumburg (1950)

- freudi analitikus iskola

- A II. világháború után változik a helyzet

- a pszichoterápiás csoportelméletek elterjednek
- antipszichotikumok – gyógyszerezés lerövidíti a
kezeléseket, nem töltenek hosszú időt már az intézetben
- a pszichotikus művészet elveszíti a talaját, de ezzel
párhuzamosan tudatosan kezdik alkalmazni a kezelés
során a művészetet
• - Adamson – Angliában – a terapeuta
„bábáskodik” a mű születéséhez
• Tárgykapcsolatelméleti iskola
• Benedetti – áttételi jelenségeket vizsgálja
• Amerikai iskola: Naumburg (1966), Jakab (1969)
• Ulman (1971), Kramer (1971), Wadeson
(1980)…
 A posztmodern szelf-elméletek és
az interszubjektivitás
-a terapeuta nem feltáró, inkább reparatív,
szelfkorrektív terápiás kapcsolatot alakít ki
(a szelf-érzetek torzulásait korrigálja)

Interszubjektivitás – integrálódás a
kreativitás által
Az egzisztencialista pszichoanalízis alkalmazása a
képzőművészet terápiában
• Ludwig Binswanger (1946) – Freud tanítvány
• Medard Boss
• „Létezni annyit tesz, mint lenni és reflektálni erre.”
• Jean Paul Sartre