450
EBTENYÉSZTÉS, YIZSLÁSZAT, AGARÁSZAT, KOPÁSZAT.
Vero Shaw illustrált könyve a kutyáról.
(Fordította és jegyzetekkel ellátta Sclimiedeberg R. 28 színes nyomatú
képpel és nagyszámú tametszvénynyel Kapható Beck Frigyes udv.
könyvkereskedésében, Bécs, Augusztinerstrass e8. = Ára : 33 frt o é.)
A legkitűnőbb és legtökéletesebb mü, melylyel eddig
kynologus a nyilvánosság elé lépett! Igy kezdhetjük is-
mertetésünket és méltán, mert egy oly mü, mely a kriti-
kus szakember várakozását is nemcsak kielégíti, hanem
annak is ujabb és ujabb anyagot nyújt a tanulásra : az
ugy béltartalmánál mint külalakjánál fogva méltó arra,
hogy kitűnőnek és legtökéletesebbnek neveztessék.
Fölötte érdekes olvasni a német szaklapok Ítéleteit
e mü elbirálásánál. A „Hund" szerint ez a legjobb és
legterjedelmesebb kynologiai munka, kitűnő kiállításban.
A „Forstliche Blätter" szerint tenyésztők és eb-kedvelők
számára ez egy nélkülözhetetlen kézi és segédkönyv. Az
„Allgemeine Sportzeitung" szerint ez egy remek, a maga
nemében kitűnő mü, nagyon diszes és pompás kiállításban.
Az illustrátiók kitűnőek. Nélkülözhetetlen könyv stb. A
„ Waidm ann" melegen ajánlja megszerzését. A „West-
Preuss. Zeitung" alapos kynologiai tanulmányt lát a mü
tartalmában. Hasonló elismeréssel nyilatkoznak s csaknem
ugyanazon jelzőket használják a „Wáidmannsheil", „Die
Natur", „Der deutsche Jäger" stb. Legméltóbban és leg-
találóbban szól a műről a „Neue deutsche Jagdzeitung"
néhány sora, melyekben az angol szerzőről az állíttatik,
hogy német alapossággal irta meg kitűnő művét stb. Hogy
mily alaposság vau a műben, azt alább fogjuk látni.
A szaklapok Ítéletei döntő érvekkel bírnak ugyan a
mü megítélésénél, de a valóról könnyen meggyőződhetik
mindenki, ki kezébe véve a művet, azt elejétől végig
lapozgatja.
Vero Shaw müvének tartalma 566 nagy quartlapra
terjed 71 fejezettel. 6 fejezet kivételével 65-ben tárgyalja
a különböző ebfajokat. Az 578-ik laptól a 676-ig bezáró-
lag 16 fejezetben dr. W. Gordon Stablestől a kutya-be-
tegségeknek orvosi és sebészi gyógykezelései foglaltatnak
pathologiával, symptomákkal és orvosi recipékkel. A pó-
tolt rész, a sajtóhibák, tartalomjegyzék s a kutyabetegsé-
gek betüsoros rendje, a 676-ik laptól a 696-ik lapig terjed.
A teljes tartalom tehát 696 lap. Van a munkában 28
szines nyomatú kép és 564 fametszvény. A számos képek
oly tökéletesek, oly gyönyörűek, hogy a laikus is felis-
merheti azokon azonnal a faj-jegyeket.
Mint minden nagyszabású mü, ugy ez is a törté-
nelmi és irodalmi részszel kezdődik. E kettő együtt nyúj-
totta szerzőnek a kútfőket, melyekből dolgozott.
Lássuk az irót, mit tárgyal e két részben :
„Az eddig megjelent szakmunkákban oly kevés figye-
lem fordittatik a régi irók által használt osztályozásokra,
hogy azokról e helyen megemlékezni teljesen igazoltnak
látszik. Encyklopádiákban találhatni kísérletekre a külön-
böző fajok osztályozását illetőleg, ezen osztályozás azon-
ban, a mennyire az előttünk ismeretes, a különböző fajok-
nak vagy csupán csak a test alkatára, vagy más állatok-
kal való összehasonlításukra vonatkozik. Az egyes fajok
vérmérsékletei és tehetségei csaknem, vagy egészen figyel-
men kivül hagyattak. A jelenkor nagyobb ebkiállitásainak
látogatói meg fognak ütközni a névjegyzék egyszerűsége
fölött, melyben a fajok csak kétosztályba soroztatnak, t.
i. a vadászok és nem vadászókéba. Véleményünk szerint
ezen osztályozás elegendő minden praktikus czélra, mint-
hogy manapság, a kutyának behatóbb ismerete következ-
tében, minden fáj használhatósága és tehetsége mindazok
részéről, kik azok iránt érdeklődnek, kellőleg megértetnek
és méltányoltatnak. Ezen kivül a fajok gyarapodása, mely
a,z utolsó években oly sok ujabb különbféleség tenyészté-
Vadász;-Lap. _ _ November 25. 1885.
séből származott, fölöslegessé tesz kimerítőbb osztályozást,
mely az egyes fajoknak megkülönböztetését hamarább meg-
nehezítené, mint megkönnyítené.
A régibb irók többsége, az általuk összeállított jegy-
zékben különböző osztályozásokot használt, s ezeket ismé-
telni fogjuk, mert történeti becscsel birnak ; mindamellett
Cuviernek tudományos osztályozását is figyelemre fogjuk
méltatni, melyben a kutyának testalkotása más emlős-
állatokéval basonlittatik össze.
Mielőtt azon különböző müvekről, melyek Angliában
időről-időre megjelentek, megemlékeznénk, megjegyezzük,
hogy a keresztény időszámitás kezdetén a régiek által a
tizenhat vagy tizenhét ismert kutyafaj közül csak kettő
tartatott vadászkutyának: az agár és a nyomozó kutya
(Spürbund). Arrion, kit a fiatalabb Xenophonnak is nevez-
tek s ki Kr. u. 130-ban irt, azt is bebizonyítja, hogy ku-
tyák, melyek szemre vadásztak, idősb Xenopbon idejében
teljesen ismeretlenek valának.
Egyszersmind leirja Arrion egész pontossággal a mi
ujkorbeli agarunkat, s ezen szerzőnek névtelen fordítója,
ki a szerző műveit annyira megkedveltette, bebizonyítja,
hogy ezen kutya a kelták előtt ismeretes volt s tőlök ke-
rült az más népekhez.
A kutyákról szóló legrégibb angol mü, a Langley Ede
által irt kézirat, melynek neve : „The Mayster of Pame"
(Vadászat mestere), s mely a brit muzeumban van. A XIV-
dik században jelent meg s főképen a vadászatot tárgyalja,
miközben gyakran emlittctnek a kutyák is.
A legrégibb nyomtatott angol munka, melyben az
akkor létezett kutya-fajok vannak megemlitve, „Mezei
sport könyve" Berner Juliánnának,a Sopwell-apáczaklastrom
főnökének Hertforsbireben. Ezen urnő, ki a XIV-ik század
vége felé született, fentebbi munkájában azt mondja:
„ A kutyák nevei következők: először az agár, azután
a bastard (korcs), a mongrel (szintén korcs), a mastif (an-
gol jszelindek), a kopó, a fürjező kutya, a nyomozó kutya,
a kenetty's (?), földi kutya (borz-eb), mészáros kutya, házi
kutya, kutya gyűrűzött farkkal, hegyes fülű kutyák és
ölebek, melyek a bolhákat elveszik." (Helyesebben kife-
jezve: a bolhákat magukba szedik.)
Ezeu sorozatból az látszik, hogy az iró előtt csak
korlátolt számú kutya-fajok voltak ismeretesek. Mindaz-
által a jegyzék nagyon érdekes annyiban, a mennyiben
feltünteti, hogy sok az akkori időben létezett fáj mai
napig megtartotta elnevezését, jóllehet a fajok azóta nagy
számban elszaporodtak.
A közelebbi mü, melyet idézhetünk, egy rövid érte-
kezés az angol kutyákról, mely eredetileg latin nyelven
1576-ban dr. Caius János, Erzsébet királyné házi orvosa
által tétetett közzé. A műnek ó-angol fordításából átvesz-
szük a következőket: „Minden angol kutya, vagy neme-
sebb fajú, ilyenek: a vadász-kutyák; vagy közönséges
fajúak, melyek különböző ezélokra alkalmasak ; vagy végre
nemtelen fajú, mint az ölbe való és szoba-kutya."
Ezen csoportok elsejét Caius két részre osztja, t. i.
Venatici (vadászok), melyek a szőrös vadra valő vadászat-
nál használtatnak; és Aucopatorii (madarászok), melyeket
a szárnyas vadra való vadászatnál használnak.
A szerző a vadászókat következőleg irja l e :
a -o > j Leverarius: nyúlra váló kutya (kopó).
1 | 1 Terrarius: földi kutya (tacskó).
~ sä ^ I Sanguinarius : véreb.
a -e ^ -S / Agaseus: gase-kutya (igen nagy agár).
- >H 1 Leporarius : agár.
^ ® ß ^ J Lorarius: vezér-kutya (szintén kopó. Közlő).
-g\g -b [ Verticus : borz-eb.
M ®> Canis f u r a x : tolvaj-kutya (lopni szerető).
Az ezután következő részben szól azon kutyákról,
melyeket a szárnyas vadra való vadászatnál használnak,
 November 25. 1885. Vadász-Lap.
t. i. a madarászókról. Ezek állottak az indexből (álló,
jelző) vagy setterből és az aquaticusból vagy spánielből.
A harmadik rész a kis f'ürjező ebnek (spaniell, gentle
vagy comforter) van szentelve.
A negyedik rész a nyájőrző (canis pasteralis) és házi
kutyáról szól (canis villaticus v. carbenarius), melyeknek
különböző nevük van, mint: őrző-kutya, mészáros kutya,
hirvivő-kutya, éjjeli kutya, vizhuző, a tinker's curr és a
fencer.')
A hatodik részben van: admonitor (házi-kutya, disz-
nó - fürkészőnek is használva), vernerpator (tacskó-faj,
uyársforgatáshoz (?), saltator (ölbe való kutya).
Ezen kutya-fajok Berner kisasszony ideje óta jelen-
tékeny gyarapodást tüntetnek fel. Dr. Caius azonban nincs
egészen tisztában, a mit a kutyákról mond; de minthogy
műve az egyedüli angol mű, mely a különböző ebfajokkal,
azoknak rendje és módjával foglalkozik, a mint használtat-
nak, könyve minden hibája mellett is nagy becscsel bir.
Linné következőleg osztályozza a kutyákat:
Canis familiaris: házi-kutya
„ domesticus: juhász-kutya
„ pomeranus: a spitz 2 )
„ sibiricus: szibériai-kutya
„ islandicus : islandi-kutya
„ aquaticus major : nagy vizi-kutya
„ aquaticus minor : kis vizi-kutya
„ brevipilis pyrame: fürjező ebfaj
„ parvus melitans : maltai-kutya
„ extrarius ) . ,
, hyspanicus } s P a m e l
„ pilosus : a szőrös maltai-kutya
„ leoninus: oroszlán-kutya (külső alakjánál fogva)
„ variegatus : kis dán-kutya
* hybridus: a bastard mops v. roquet
„ fricator: a mops
„ molossus : a bulldogge
„ anglicus ; angol-kutya (mastif, v. bulldogge)
„ sagax : német kopó
„ gallicus ; franczia kopó
„ scoticus : a véreb
„ avicularis : simaszőrü vizsla
„ aquatilis : az uszkár 3 )
„ cursorius : az agár
„ hibernieus : az Írországi kopó
„ turcicus: a török kopó
„ graius : a skót kopó
„ graius hirsutus: a borzasszőrű skót-kopó
» italicus : az olasz agár
„ orientális : a perzsa agár
» egyptus : a kopasz agár
„ laniaris : agár faj
„ fuillus: disznófogó
„ vertigus : borzeb
„ americanus : amerikai kutya
„ antarcticus: ujhollandi kutya.
A Gervase Markham és N. Cox által közzétett mű-
vekben kiválólag a vadászkutyák s' azok használata van
tárgyalva; a többi fajok csak csekély méltatásra találnak
abban. Ezen könyvek nem lehetnek mérvadók, s olyano-
kul nem is tekinthetők.
Linné ideje óta a fent nevezett fajok közül több ki-
halt, mig mások egymással összekeveredtek (elfajzottak);
mindamellett világos, hogy a svéd természetbúvár által
fölemiitett fajokhoz sok hasonló és még most is élő faj
kerül elő.
') Ezek közül egy-kettőnek mily czélra lett használatát ma-
napság már nem lehet meghatározni. Közlő.
2
) Nincs magyar neve. Közlő.
3 4
) Jobb szavunk nem lévén, kénytelenek vagyunk a roszat
használni. Közlő,
451
A Dániel által ezen század elején közzétett „Book
of Rural Sport" czimü műben található az angol kutyák
egy osztályozása, melyben bárom osztályt különböztet meg
egymástól: A) A legnemesebb fajokat; _B) Örző-kutyákat ;4)
C) Bastard-kutyákat (korcsok). Azelső osztály ismét három
alosztályra osztatik : 1. Vadászé-kutyák 5 ) 2. Szárnyasokra
való kutyák. 3. Ölebek. Ezen osztályozás ugyanaz, mint
a Dr. Caiusé.
Dániel müve magában foglal egy nevezetes, Buffon
által szerkesztett, leszármazási táblázatot a különböző eb-
fajokról, mely szerint minden kutyának a nyájőrző kutyá-
tól kellett leszármaznia.
Cuvier osztályozása, mint fentebb említve volt, ki-
válólag a különböző fajoknak testalkotására van fektetve.
Ö valamennyi kutyát bárom csoportba osztja, t. i. vagy
házi-kutyák (mátins), fürjező-kutyák és doggok csoport-
jába. Az első csoportba tartozókról azt mondja, hogy ana-
tómiai ismertető jelük az inkább vagy kevésbé hosszúkás
fej, melynek falcsontjai egymáshoz közelednek. Eme ka-
tegóriába állítja a dingót v. ujhollandi kutyát, a molos-
sust, a dán-dogot, a kisebb dán v. dalmatiai kutyát (? K.)
a skót- vagy ír-agarat, az olasz agarat és a disznófogót.
A második osztályba (fürjező kutyák) tartozó kutyák
feje közép bosszúságú; a koponyacsontok nem közelednek
egymáshoz, hanem inkább előre állnak és megnagyobbít-
ják a fejüreget. Ezen csoportba tartoznak, a különféle für-
jező ebfajokon kivül, az ujfundlandiak, a havasi kutyák
(ezen faj félig a bulldogghoz és félig az ujfundlandihoz
tartozott s az adomák után, melyeket ezen kutyákról, mint
az eltévedt utasok feltalálóiról beszélnek, kétségtelenül
a szt.-bernáthegyi fajhoz tartozónak kell tartani), a vadász-
kutyák, a nyájőrző kutyák és farkas-kutyák
A harmadik csoport (doggok) azon fajokból áll, me-
lyeknél az orr kissé rövid, a koponya magas, s a homlok-
csontok szembetünőek, s a melyeknél az alsó állkapocs a
felsőnél előbbre áll. Ezen osztályba helyezi Cuvier a bull-
doggot és mastifot;nekünk azonban ugy tetszik, hogy a masfif
nem tartozhatik amazzal egy osztályba, melynek fő ismer-
tető jele az előreálló alsó állkapocs; azonkívül a molossus
Cuvier által az első csoportba helyeztetett.
Bewick műve, minthogy a tárgy nem bir eredeti-
séggel, inkább csak illustratiói miatt becses, mert rajzai
rendkivül érdekesek.
Miután a legnevezetesebb régi Írókat és azoknak osz-
tályozásait megemlítettük, áttérünk tárgyunk részletezé-
sére s mutatványul a szt.-bernátbegyi ebek leírását köz-
lendjük lapunk legközelebbi számában, a nagybecsű mun-
kából. T.
Szabolcsi elegy-agár-verseoy.
(A „Vadász- és Verseny-Lap"-ból.)
A szabolcsi agarász-egylet versenyeit f. hó 9-én és
a következő napon tartotta; összejövetel Nyíregyházán az
„Európa" szállóban volt, hol is az első napi verseny után
társasebéd s rögtönzött tánczmulatság rendeztetett, mely
utóbbi Bencze Gyula jóhirű zeuekara mellett reggelig tar-
tott, a csárdások sokszori ujrázásával, s magyaros jó kedv
lengte át az egész mulatságot. — A hölgyek közül részt
vettek : br. Horváth Gidáné leányával Ilonával és Zoltán
Anna kisasszonynyal, Kállay Akosné Juliska és Luczia
leányaival, Zoltán Jánosné, Kállay Zoltánná, Gencsy Sá-
mulné, Molnár Czeleszta nővérével, Graefl Jenőné és gróf
Festetics Pálné.
Első nap versenyeinket a nagykállői tarlókon tartot-
tuk, szép tiszta, napfényes időben, bár egy keveset hűvös
szél lengedezett, s még érezhetőbb volt a szél hűvössége,
mert nagyon kevés füleseket találtunk, daczára annak,
) Farín-dog ( a n g . ) = k o m o n d o i \ Közlő.
Ide tartoznak általában a kopófélék, Közlő.