SZEMÉLYISÉGPSZICHOLÓGIA 2

ELŐADÁS

Pszichoanalízis és ego-pszichológia

I. Fogalmak
Én: a másoktól elkülönült létezésünk személyes élményét kifejező szavunk, egyszerre jelöli az
individualitás megélésének alanyi (átélő, megismerő, cselekvő) és tárgyi (észlelt, megismert)
oldalát.
Éntudat: individualitásunk tudatosítása.
Ego: pszichoanalitikus fogalom, funkcióegyüttes, amely közvetít az ösztönén-külvilág, illetve az
ösztönén-felettes én között
Self: 1) Az én, mint leképezett tárgy (énképek, én-fogalmak, én-sémák) (kognitív pszichológia)
2) A legmélyebb, legteljesebb önmagunk (mély-én, valódi én) à Jung: Selbst
(humanisztikus pszichológia)
Identitás: az önmagunkkal való azonosság tudatos élménye

II. A freudi pszichoanalízis

- megalkotója Sigmund Freud (1856-1939)
- alapfelvetése a tudatos és tudattalan folyamatok elválasztása (tudattalan=elsődleges
folyamatok, tudatos= másodlagos folyamatok)
- nem csupán elmélet, hanem terápiás módszer egyaránt
> a terápiánál a hangsúly a múltbeli események elemzésén van, a viselkedés okainak
kutatásán
> eszköze a tudattalan konfliktusok feltárására irányul (pl. álomelemzés, szabad
asszociációk)
1. A pszichoanalízis története
- Freud franciaországi utazása: Jean Charcot à hisztériás betegeket kezelt hipnózissal,
melynek segítségével megszabadulnak hisztériás tüneteiktől
- hazatérve: Joseph Breuer-rel közösen à Anna O. esettanulmánya (gyógyító beszélgetés
menete)
- Elisabeth esete: önálló publikáció, a szabad asszociációs módszer kezdete
2. A freudi elmélet
a) Topológiai modell (Jéghegy-modell)
o a személyiség két alapösszetevőre bontható
I. TUDATOS TARTOMÁNY= a jéghegy csúcsa
• a valóságelv vezérli
> a valóság követelményeihez, a társadalmi együttélés
szabályaihoz való alkalmazkodás
> arra kényszerít, hogy bizonyos örömökről lemondjunk a
későbbi nagyobb kínok elkerüléséért, vagy felvállaljunk a
jelenben kellemetlenségeket, a későbbi örömök érdekében
• munkamódja a másodlagos folyamat
> az élmények racionális, logikus, rendszerező, kategorizáló
feldolgozása
II. TUDATTALAN TARTOMÁNY= a jéghegy vízalatti, nagyobb része
• az örömelv vezérli
> lelki folyamatok célja az öröm keresése és a kín elkerülése

1
 • munkamódja az elsődleges folyamat
> az élmények irracionális, logikát nélkülöző feldolgozása
• két további tartományra bontható:
(1) Tudatelőttes tartomány: van átjárás a tudatos felé
(2) Tudattalan tartomány

b) Strukturális modell
o feltevése, hogy a lelki élet felfogható egy készülék működéseként, amelynek téri
kiterjedést tulajdonítunk és több részből áll (ID, ego, szuperego)

1. ID (ösztönén)
• a legrégebbi lelki tartomány
• tartalmazza mindazt, ami öröklött (főleg az ösztönöket)
• az energiatárolás helye
• teljes mértékben tudattalan
• a személyiség biológiai összetevője
2. EGO (én)
• alkalmazkodást szolgáló funkcióegyüttes
• részt vesz az önfenntartásban: észlel, emlékezik, aktivitásokat fejt ki
• közvetít az id, a valóság és a szuperego között: féken tartja az
ösztönöket, keresi az ösztönök kielégülésének legveszélytelenebb
módjait
• nagyrészt tudatos, de van egy kevés tudattalan része is (ezek az
elhárítómechanizmusok)
• a személyiség pszichológiai összetevője
3. SUPEREGO (felettes én)
• időben legkésőbb alakul ki
• nagyrészt tudattalan
• tartalmilag két részre osztható
(1) lelkiismeret (szabályokat, tiltásokat tartalmazó büntető rész)
(2) én-ideál (anyai, apai ideálokat tartalmazó jutalmazó rész)
• legfontosabb feladata a kielégülés korlátozása
• a személyiség szociális összetevője
3. Alternatív elképzelések Freud nyomán
- neofreudiánusok: az ösztönös erők helyett a kultúra, a tanulás, a szociális kapcsolatok
fontosságát hangsúlyozták (pl. Adler, Jung, Rank)
- Jung: nagyobb hangsúly az álmokon és a szimbolikus folyamatokon
- Rank: a születés traumája, mint legfontosabb esemény

III. A jungi analitikus pszichológia

- megalkotója Carl Gustav Jung (1875-1961)
- feltételezése szerint az emberi psziché két egymást kiegészítő szférából áll
TUDAT (másodlagos) és TUDATTALAN (elsődleges)

§ a psziché tág tartományának egy kis

része
§ legfiatalabb struktúra
§ az én és a pszichés tartalmak közötti
kapcsolat fenntartásáért felelős funkció
§ tudatossá az a folyamat válik, amelyet az
ÉN értékel
§ egyszerre csak kevés tartalmat képes
befogadni 2
1. A tudat működése (a négy főfunkció)
GONDOLKODÁS ÉRZÉS
> racionális > racionális
> logikai > „kellemes vagy
következtetés kellemetlen „

ÉRZÉKELÉS INTUÍCIÓ
> irracionális > irracionális
> úgy fogja fel a > a dolgokban rejlő
dolgokat, ahogyan lehetőségek tudattalan
azok vannak belső észlelése

Fő-funkció
• ez határozza meg az egyén lélektani típusát
• teljes egészében tudatos
• az egyénben a leginkább differenciált, túlsúlyba került funkció
Alárendelt funkció
• teljes mértékében a tudattalanhoz kötött
• nem használja a személy a világhoz való alkalmazkodása során

2. Orientációs módok
a) Extraverzió
• a személy a környezethez való alkalmazkodás során a külső, kollektív normákat, a korideáljait
stb. követi
• orientációjában a kívül lévő dolgok segítik
b) Introverzió
• a személy reakcióját a szubjektív tényezők határozzák meg
• a szubjektum a kiindulási pont

3. A jungi személyiségmodell: a személyiség összetevői

AZ ÉN (ego)
• a tudat középpontját képezi
• a nyugati kultúrában különösen hangsúlyos szerepet kap
• feladata általánosságban a környezethez való alkalmazkodás
• elsősorban általános test-sémából áll

PERSZÓNA („szerepszemélyiség”)
• alkalmazkodást szolgáló funkciókomplexum
• kizárólag a tárgyakhoz, külvilághoz kötött
• magába foglal: társadalmi viselkedésformákat, megjelenést, testtartást, járást, öltözködést
• a jól működő perszóna védő és szabályozó szerepet tölt be, de ha rugalmatlanná válik, a fejlődés
gátja lehet

ÁRNYÉK
• velünk született kollektív hajlam, amelyet morális alapon elvetünk, elfojtunk
• ellentétben áll tudatos elveinkkel
• minden emberben megtalálható a „sötét oldal”

3
4. A személyes és kollektív tudattalan
SZEMÉLYES TUDATTALAN
• közvetlenül a tudat körül helyezkedik el
• ide kerül minden olyan tartalom, ami éppen a tudatból kiszorul
• szabad átjárás a tudat felé
• az ide kerülő tartalmak bármikor újra a tudatba emelkedhetnek
• egyéni életút során felhalmozódó tapasztalatok

KOLLEKTÍV TUDATTALAN
• ösztönök és archetípusok alkotják
• itt összegződnek az emberiség története során megélt élmények
• az emberiség szellemi öröksége
• tartalmai lehetnek:
> általános emberi természetű helyzetekre vonatkozó tartalmak (pl. szülés, halál)
> emberi viszonyok (pl. szülő-gyermek kapcsolat, anya és apakép)
• tartalmai álmokban, fantáziákban jönnek felszínre
• megragadható elemei az archetípusok (ősképek)
> lehetőségként vannak jelen
> az egyéni fejlődés során aktualizálódhatnak à személyes jelentést nyerve a tudat közelébe
kerülhetnek
> legfontosabb archetípusok:
a) Selbst: a legbensőbb, a legteljesebb önmagunk archetípusa
b) Anima: a női jelleg „veleszületett” képe a férfi tudattalanjában
c) Animusz: a férfi jelleg „veleszületett” képe a nő tudattalajában

IV. Az én-(ego)-analitikusok

1. Az ego-pszichológia fő jellemzői
- fókuszban az ego az ösztönén helyett
- felvetése, hogy az ember veleszületett képessége, hogy hatékonyan alkalmazkodjon
- az ego az ösztönéntől független autonóm személyiségösszetevő
- az ego kialakulásának két lehetőségét feltételezik
(1) A veleszületett ego-magokból a konfliktusmentes alkalmazkodás folyamatában
(elsődleges autonómia)
(2) A belső és külső konfliktusok nyomán az ösztönénből alakult ki
(másodlagos autonómia)
- az ego nem csupán funkcióegyüttes, hanem identitás-érzést lehetővé tevő tartalom à
lehetővé teszi az én-érzés megélését
- énanalízis:
> a pszichoanalízis egyik formája, amelyet az ego-pszichológusok alkalmaznak
> nagy hangsúlyt fektet az ego adaptív folyamataira (észlelés, tanulás, memória)
> aktuális problémák feltárása
> terápiás kapcsolatban az újranevelést hangsúlyozza, amihez a beteg bizalmát el kell
nyerni

2. Az ego-pszichológia fontosabb képviselői

HEINZ HARTMANN (1894-1970)
• feltételezte egy autonóm velünk született ego-apparátus létezését
• szerinte az én kétféle üzemmódban tud működni

4
 (1) Konfliktuscsökkentés esetén: a konfliktusos szférában fejti ki a működését (pl.
vágykielégítés)
(2) Alkalmazkodás elősegítése esetén: a konfliktusmentes szférában működik (pl.
gondolkodás, tervezés, alkalmazkodás)

ANNA FREUD (1895-1982)

• gyermekek pszichoanalitikus terápiája
• „Az én és az elhárítómechanizmusok” c. könyve
• nem patológiásnak tekintette az elhárítást, hanem azt gondolta, hogy azok a megküzdésben
játszhatnak szerepet

ROBERT W. WHITE (1904-2001)

• effektancia-motívum: az ember veleszületett szükséglete, hogy hatást gyakoroljon a
környezetére
• kompetencia-motívum: arra késztet, hogy hatékonyabban bánjunk a környezetünkkel (az
effektancia-motívumból alakul)

ERIK H. ERIKSON (1902-1994)

• szerinte az ego az identitás-érzés és a személyiség élethosszig tartó fejlődését biztosító
tényező

A személyiség, illetve az én-fejlődés a környezethez való

viszony változásainak összefüggésében

I. Freud fejlődéselmélete

1. A személyiségstruktúrák kiépülése
- születéskor csak az ösztönén van jelen
- később az ösztönénből válik el az ego à az ösztönén és a külvilág közötti konfliktus hatására
- végül kívülről, a szülők közvetítésével kerül be a személyiségbe

2. A pszichoszexuális fejlődési elmélet

- libidó: az emberi test fejlődése során mindig azt a testtájat „szállja meg”, amely az adott
életkorban a legalkalmasabb az örömszerző viselkedésre
- stádiumok:
1. orális szakasz
2. anális szakasz
3. fallikus szakasz
4. latencia szakasz
5. genitális szakasz

I. ORÁLIS SZAKASZ (születéstől 18 hónapos korig)

§ a libidó az orális zónát „szállja meg” = a csecsemő szinte mindent a szájába vesz, az
ajkakon és a szájon keresztül lép kapcsolatba a külvilággal
§ a száj egyrészt a feszültségcsökkentés (pl. evés) és a kellemes élmény (pl. szopás)
forrása
§ két további alszakaszra bontható:

5
 (1) Orális bekebelezés fázis (6hónapos korig)
Þ a csecsemők magukhoz vesznek dolgokat (pl. ételt)
Þ a csecsemő szinte teljesen védtelen és függő
(2) Orális szadisztikus fázis (6-18 hónapos korig)
Þ a szexuális élvezet a harapásból és a rágásból származik

II. ANÁLIS SZAKASZ (18 hónapos kortól 3 éves korig)

§ a végbélnyílás környékét szállja meg a libidó
§ a székletürítés lesz a fő örömforrás
§ a korszak fő eseménye a szobatisztaságra nevelés (ez az első olyan történés, amikor
külső környezeti gátak korlátozzák a belső vágyakat)

III. FALLIKUS SZAKASZ (3 éves kortól 5 éves korig)

§ a fő örömszerző terület a nemiszerv, de mivel az még nem fejlődött ki funkcionálisan,
így csak pregenitális értelemben
§ Ödipális konfliktus:
Þ a kisfiúk azon vágya, hogy az anyjukat birtokolják és apjuk helyébe
lépjenek (a kisfiúk első vonzalmának tárgya az anyjuk)
§ Elektra konfliktus:
Þ a kislányok első vonzalmának tárgya az apjuk és az anyjukra féltékenyek,
vetélytársként tekintenek rá

Az ödipális és az elektra konfliktus

megoldásával, a felettes-én kialakulásával
ér véget a fallikus szakasz

IV. LATENCIA SZAKASZ (6 éves kortól a serdülőkorig)

§ testi örömszerzés értelmében lappangó (=látens) időszak
§ a szexuális késztetések kevésbé aktívak
§ a gyermekek figyelmüket más felé fordítják à kisiskolás korban gyakran a tanulás, új
ismeretek szerzése áll fókuszban

V. GENITÁLIS SZAKASZ (serdülőkor)

§ a genitális örömszerzés a legfőbb örömforrás (de csak ha a korábbi szakaszokban
megfelelő megoldásokat talált a fejlődés kríziseire)
§ a pszichoszexuális fejlődés Freud szerint itt megáll

3. Fixáció, megrekedés
- a felnőttkorban megjelenő kóros lelki működések gyakran vezethetők vissza egyes
szakaszokhoz à az ilyen személy nem tudott megfelelően végighaladni a libidófejlődés
stádiumain à valamelyik szinten fixálódott
- fixáció (megrekedés): azért következik be, mert az adott fejlődési fázisban a megfelelő
erogén zóna vagy nem elégült ki vagy túlzott ingerlésben részesült
- a fixáció lehetséges következményei:
Þ hajlamossá válik a személy arra, hogy ha későbbi életében problémája adódik,
visszacsússzon (regrediáljon) a fixált periódus problémamegoldási szintjére

6
 Þ a fixált szint kielégülési mintái fogják uralni a személy viselkedését, tartós
jellemvonássá szilárdul
- a megrekedés helye szerint lehet:
(1) Orális fixálódás esetén jellemző személyiségjegyek:
Þ függő, hiszékeny, féltékeny, szarkasztikus és verbálisan agresszív
(2) Anális fixálódás esetén jellemző személyiségjegyek:
Þ kiürítő: rendetlen, kegyetlen, destruktív
Þ visszatartó: önfejű, tiszta és rendes, szurkálódó
(3) Fallikus fixálódás esetén jellemző személyiségjegyek:
Þ férfiaknál: agresszív szexualitás, túlzott karriertörekvés, vagy szexuális és
szakmai impotencia
Þ nőknél: kacér csábító viselkedés, amely nem vezet szexuális kapcsolathoz

II. Erik H. Erikson (1902-1994) pszichoszociális fejlődéselmélete

- társadalmi-kulturális hatások beépítése a freudi modellbe
- ego hangsúlya az ösztönénnel szemben
- élméletének középpontjában az énidentitás áll
- pszichoszociális hangsúly: figyelembe veszi a személy szociális környezetét is a fejlődés
során
- Erikson szerint a személyiségfejlődés egész életünkön át tart

1. Epigenetikus elv
- a személyiségünk összetevői születésünktől fogva adottak à de az egyes összetevők
kimunkálásának van egy életkorfüggő optimuma
- a személyiségtényezők felszínre hozásának sorrendje kötött à az epigenetikus elv érvényesül
(vagyis, hogy minden szakasz a megfelelő időben jelentkezik)
- a legfontosabb összetevők 8 életkori ciklusban kerülnek felszínre

2. Normatív krízis
- a személyiségfejlődés
minden szakaszának
végén át kell esnünk
egy normatív krízisen
- normatív= „normális”,
minden ember számára
bekövetkezik
- krízis= fordulópont,
amely vagy növekedési
lehetőség, ha a krízist a
személy adaptívan meg
tudja oldani (de egyben
sérülékennyé is teszi a
személyt)
- a krízis kimenetele
kétféle lehet
(énerő/éngyengeség)

7
 I. ORÁL-SZENZOROS SZAKASZ (csecsemőkor: 0-1 év)
§ uralkodó funkció az oralitás
§ a szopás az egyetlen olyan funkció, amelyben nem mindegy, hogy ő maga mennyire
aktív à hiszen rajta múlik
§ a szopáson keresztül tanulja meg az adni és elvenni funkciókat
§ krízis: alapvető bizalom vagy alapvető bizalmatlanság (ősbizalom)
§ énerő: a remény (=tartósan hinni abban, hogy vágyaink teljesülnek)

II. ANÁL-MUSZKULÁRIS SZAKASZ (kisgyermekkor: 2-3 év)

§ izomműködés akaratlagos irányítása lehetővé válik à a székletürítést is szabályozni
tudja a gyermek à szobatisztaságra nevelés
§ szabad akarat átélése + autonómia érzése (a gyermek az anyától független lény)
§ krízis: autonómia érzése vagy szégyen és kétség
§ énerő: akarat (=eltökéltség, hogy szabadon cselekedjünk)

III. GENITÁLIS-LOKOMÓCIÓS SZAKASZ (óvodáskor)

§ a gyermeki infantilis szexualitás időszaka
§ élénk fantáziatevékenység
§ erős kíváncsiság ébred a gyermekben a környezete iránt à kialakul a kezdeményezés
érzése à ha ez gyakran büntetésbe torkollik, kialakulhat a bűntudat
§ krízis: kezdeményezés érzése vagy bűntudat
§ énerő: szándék (=bátorság, melynek révén elérjük céljainkat, anélkül, hogy közben
bűntudatot éreznénk)

IV. LATENCIA SZAKASZ (iskoláskor: 6-11 év)

§ a nemi ösztönök nem aktívak
§ megjelenik a teljesítményképesség à a gyermek átélheti, hogy produktív, alkotni
képes
§ megalapozódik a munkához való viszony
§ krízis: teljesítmény vagy kisebbrendűség érzés
§ énerő: kompetencia (=képesek vagyunk, olyasmit tenni, amit mások pozitívan
értékelnek)

V. PUBERTÁS ÉS ADOLESZCENCIA (serdülőkor)

§ az identitás kialakulásának és tudatos felvállalásának időszaka
§ a nemi érés élményével való megbirkózás
§ a felnőtt szerep bizonytalansága
§ ha a korábbi normatív krízisek sikeresen zárultak, akkor várhatóan sikeresen és időben
lezárul az identitásválság és kialakul a szilárd én
§ krízis: identitás (az integrált én érzése) vagy szerepkonfúzió (az énkép összetevői
egymással összeegyeztethetetlennek tűnnek)
§ énerő: hűség (= a saját identitásunkhoz való ragaszkodás)

VI. KORAI FELNŐTTKOR

§ az intimitás időszaka
§ életfeladat valódi érett párkapcsolatot kialakítani: nem önmagunk pótlékát keresni a
társunkban, hanem egy ’teljes’ másik embert (feltétele a szilárd identitás)
§ krízis: intimitás (meleg, meghitt kapcsolat valakivel) vagy izoláció (képtelenség
igazi emberi kapcsolat kialakítására)
§ énerő: szeretet (=olyan kölcsönösség, amely legyőzi az ellentmondásokat)

8
 VII. FELNŐTTKOR
§ krízis: generativitás (alkotóképesség) vagy stagnálás
§ alkotóképesség kialakulása à vagyis valaminek a létrehozása, amely túlél bennünket
(pl. gyereknevelés)
§ stagnálás: a személy képtelen a jövőnek szentelni magát, ehelyett a saját
szükségleteivel van elfoglalva, énközpontú
§ életközépi válság
§ énerő: gondoskodás

VIII. ÉRETTSÉG (öregkor)

§ krízis: énintegritás (a személyiség elfogadott egysége, megbékélés) vagy
kétségbeesés (félelem a haláltól, az élet rövidségétől)
§ énerő: bölcsesség

III. Jane Lovinger (1918-2008) fejlődéselmélete

- Lovinger szerint az én funkciója: a tapasztalatok szintetizációja (összefogása) és
integrációja (egységbe rendezése), az alkalmazkodás előmozdítása érdekében
- az énfejlődés: az én szintetizáló funkciójának változásai és kibontakozása az életút során
- elmélete többszakaszos

1. A többszakaszos énfejlődési elmélet (Lovinger, 1987)

- a fő szerepet az én kapja Ezekre a képességekre
Þ a morális karakter elsajátításában, az én lépésről lépésre,
Þ az ösztönkésztetések kontrolljában, hosszú idő és sok
Þ a viselkedésszabályok belsővé válásában. tapasztalat után tesz
szert

I. A KORAI ÉNFEJLŐDÉS SZAKASZAI

1. Preszociális szakasz: az én és nem-én elkülönítésén történő munkálkodás időszaka.
2. Szimbiotikus szakasz: az anyától való elkülönültség megszilárdulásának szakasza, ezt
nagyban elősegíti a nyelv fejlődése.
3. Impulzív szakasz: a gyerek ebben a szakaszban szándékosan szabadjára engedi
ösztönkésztetéseit, hogy kifejezze független létét à viselkedése ezáltal impulzív és
követelőző, másokkal való kapcsolatai az én igényeit szolgálják elsősorban.

II. AZ ÉNFEJLŐDÉS KÖZBÜLSŐ SZAKASZAI

(az ösztönkésztetések kontrollja)
4. Önvédő szakasz: a szabályok elsajátításának kezdete (szabályok=a büntetések
elkerülésének iránymutatói)
5. Konformista szint: megkezdődik a szabályok internalizálása, a gyermek saját jólétét és
biztonságát valamilyen szociális csoporthoz köti (család, kortársak) es azért tartja be a
szabályokat, mert azokat a csoport is elfogadta.
6. Lelkiismeretes-konformista szakasz: megkezdődik a szabályok alól való kivételek
felismerése és annak tudatosítása, hogy a saját viselkedés sem tökéletes, de a viselkedés
még konformista.
7. Lelkiismeretes: ebben a szakaszban már a bűntudat és nem a szégyen gátolja meg, hogy
áthágjuk az erkölcsi előírásokat (vagyis magunkért és nem a csoport előtti leégés
elkerülése érdekében cselekszünk)

9
 III. AZ ÉNFEJLŐDÉS MAGASABB SZINTJEI
8. Individualista szint: a személyben fokozottan tudatosul a saját egyénisége és sajátos
életstílusa, ezzel egyidejűleg fokozódik az egyéni különbségek iránti tolerancia
9. Autonóm szint: a saját szükségletek közötti konfliktusok tudatosulása, mások autonómia
iránti szükségletének elismerése
10. Integrált szakasz: a saját szükségletek közötti konfliktusok megoldása, puszta tolerancia
helyett mások nézőpontjának tisztelete. (A népesség csupán 1%-a éri el ezt a szintet)

A személyiségfejlődés jungiánus és humanisztikus

elméletei

I. C.G. Jung fejlődéselmélete

- INDIVIDUÁCIÓ = önmagunk lényegévé válni
Þ a tudat és a tudattalan egyre összekapcsolódik, egymással viszonyba kerül
Þ a pszichikus fejlődés lassú, akaratlan folyamat, meghatározott mintát követ
Þ két szakaszra osztható
(1) Az élet első felében a külvilág felé fordulunk
> megszilárdul az én
> a fő funkció és az uralkodó lélektani típus elkülönül
> kifejlődik a megfelelő perszóna
> az egyén alkalmazkodik a külvilághoz
(2) Az élet második felében a belső realitás felé fordulás kerül középpontba
> mélyebb önismeret, tudattalan személyiségvonások felismerése
> az árnyék tudatosítása
> anima/animusz integrálása
Þ szervező központja a Selbst
- ÖNMEGVALÓSÍTÁS = önmagunk elfogadása olyannak, amilyenek természetünk szerint
vagyunk
Þ jellemformálás, világnézet alakítása
Þ mások felé tolerancia, kedvesség felszínre hozása
- egész életen át tartó fejlődés gondolata
- terápia: terapeuta és páciens egyenrangú felek, kölcsönösen hatnak egymásra

II. A humanisztikus-egzisztenciális mozgalom

- humanisztikus pszichológia: az egyéneket egységes és egyedi lényekként fogja fel, akik
szabadon választanak és belső lehetőségeik kiterjesztésére törekszenek
è képviselői pl. Allport, Murray, Rogers
- egzisztencialista pszichológia: eszerint az ember az élet értelmének keresésével foglalkozik
è képviselői pl. Binswanger, Frankl, May
- fenomenológia: filozófiai-elméleti irányzat, azt állítja, hogy az egyén viselkedését teljes
mértékben a fenomenális mezője határozza meg

Minden ember folytonosan

változó élményvilágban él,
aszerint reagálunk a
külvilágra, ahogyan ezt mi
egyénileg megtapasztaljuk

10
 - fenomenális self: a fenomenális mező azon része, amelyet a személy „én-ként” él meg.
è alapvető késztetés, hogy az ember megerősítse és megőrizze

1. Carl Rogers elmélete

- fenomenológiai megközelítésű elmélet
- központi fogalma a self-fogalom
- Rogers szerint a személyiségfejlődés végpontja:
> egy olyan helyzet, amelyet a belső feszültségektől, szorongástól valómentesség
jellemez
> maximális valóság felé irányuló alkalmazkodás
> olyan egyéni értékrend kialakulása, amely nagymértékben megfelel az emberi fajnak
- a személyiség kliensközpontú szemlélete
> a selfet nem fenyegeti semmilyen veszély, elfogadó, ítélkezés mentes környezetben
van a kliens

Propozíciók
(1) Minden ember folytonosan változó élményvilágban él, amelynek ő a középpontja
(fenomenális mező)
(2) Az egyén úgy reagál a mezőre, ahogy azt tapasztalja és észleli. Ez a perceptuális mező a
realitás az egyén számára.
(3) Az organizmus a fenomenális mezőre, mint szervezett egészre reagál.
(4) A szervezet alapvető tendenciája és törekvése, hogy megvalósítsa, fenntartsa és
továbbfejlessze az élményeket szerző organizmust (önaktualizációs potenciál).
(5) A viselkedést az észlelt mezőre adott reakciónak tekintjük, vagyis a viselkedést nem
okozza valami, ami a múltban történt.
(6) A viselkedést érzelmek kísérik, az érzelmi reakciók intenzitása a szervezet
önfenntartása, önfejlesztése és a viselkedés közötti kapcsolat észlelésének
megfelelően változik.
(7) A viselkedés megítélésének legjobb kiindulópontja magának az egyénnek a belső
referenciarendszere.
(8) A teljes perceptuális mező egy része fokozatosan differenciálódva, mint self válik ki.
(9) A környezettel való interakció, és főleg a másokkal folytatott értékelő interakciók
eredményeként alakul ki a self struktúra.
(10) A gyermek self-élményének egyik legelső és legfontosabb vonatkozása az, hogy szeretik
a szülei.
(11) Amikor az egyén életében tapasztalatokat szerez, ezeket vagy
a) szimbolizálja, észleli és bizonyos összefüggésbe szervezi a self-el,
b) figyelmen kívül hagyja, mivel nincsenek a self-struktúrával észlelt
kapcsolatban,
c) megtagadja a szimbolizációt, vagy torz szimbolizációt alakít ki, mivel a
tapasztalat nem konzisztens a self-struktúrával.
(12) A szervezet legtöbbször azokat a viselkedésmódokat valósítja meg, amelyek
konzisztensek self-fogalmával.
(13) Ha nem szimbolizált viselkedést hív elő egy élmény, akkor a viselkedés inkonzisztens
lehet a self struktúrájával à ilyen esetben a személy nem tartja sajátjának a viselkedést.
(14) Pszichológiailag rossz alkalmazkodás van jelen akkor, amikor a szervezet megtagadja
a tudatosságot olyan lényeges szenzoros és viszcerális tapasztalatokról, amelyek
következésképpen nem szimbolizálódnak, és nem szerveződnek a self-struktúra egészébe.
(15) A jó pszichológiai alkalmazkodás, akkor van jelen, ha a szervezet befogadja ezeket az
ingereket és így azok szimbolizálódnak és konzisztens kapcsolat alakul ki a self-el.

11
 (16) Páciens központú terápia: self tanulási folyamat à az egyén tapasztalatai és élményei
szimbolizálhatóvá válnak és tudatos formában lesznek elérhetők.
(17) Ahogy az egyén egyre több tapasztalata válik tudatossá, egyre jobban megérti
környezetét, társait.
(18) A szervezet egészként dönt arról, hogy ami vele történik, az neki jó vagy rossz
(organizmikus értékelőfolyamatok)

A self fejlődése
o születéskor még nem rendelkezünk éntudattal
o csecsemőkorban jelenik meg először a self-élmény (érzés, hogy önmagunk vagyunk)
o csecsemőknél még differenciálatlan egységként működik a szervezet:
> a testi-lelki tapasztalások összhangban vannak
> a szevezet egészként reagál akár testi akár pszichés hatás éri
o az élményfeldolgozást az organizmikus értékelő folyamatok uralják
o később megindul a differenciálódás, létrejön az én-fogalom
> ez azt jelenti, hogy a gyerek képes lesz a környezetétől elkülönülő lénynek
megélni önmagát
o az énkép kialakulását követően két új szükséglet jelentkezik:
> pozitív értékelés szükséglete
> önelfogadás szükséglete
o mások pozitív értékelése az egyénre nézve nagyon fontos
> a személy ekkor éli meg önmagát
> hatására kialakul az erős én-érzés
o ha a környezet nem elfogadó: a gyerek nem adekvát szükségletei szerint fog viselkedni,
hanem mások kívánsága szerint alakítja önmagát
A SELF FEJLŐDÉSÉNEK FOLYAMATA
1. Organizmikus értékelő folyamatok
2. Differenciálódás (self-szimbolizáció)
3. Pozitív elfogadás szükséglete
4. Önelfogadás szükséglete
5. Érték-feltételek fejlődése
6. Self és tapasztalat közötti inkongruencia kialakulása
7. Viselkedésbeli ellentmondásosság
8. Fenyegetésélmény és elhárítások
9. Összeomlás és dezorganizáció
10. Újraintegrálódás

2. Abraham Maslow elmélete

SZÜKSÉGLETPIRMAIS (1954)
• D (deficit) hiány szükségletek
- alacsonyabb szintek motívumai
- cél a kellemetlen állapotoktól való megszabadulás
- a kielégítés homeosztatikus módon történik
- egyik feljebb lévő szükséglet sem valósulhat meg ezek kielégülése nélkül
- pl.: fiziológiai szükségletek, a biztonság szükséglete, a szeretet, valahová tartozás
szükséglete

12
 • B (being) létezés, növekedés szükségletek
- a kellemes állapot növelése a cél
- cél, hogy azzá váljunk, amit
képességeink lehetővé tesznek
- akkor indulhat el a kielégülésük, ha a D
szükségletek kielégítődtek
- pl.: kognitív szükségletek, esztétikai
szükségletek, az önmegvalósítás
szükséglete, transzperszonális szint

Az alapvető szükségletek jellemzői

§ az alapvető szükségletek rangsora nem merev
§ a D-szükségletek kielégülésének hiánya
ellenére jelentkezhet az önmegvalósítás igénye
§ ha egy szükséglet hosszú időn keresztül
kielégített, előfordulhat, hogy alulértékelődik
§ az erősségi sorrendről nem a viselkedés
alapján, hanem a tudatosan érzett hiányok
vagy kívánságok alapján beszélünk
§ nem kell egy-egy szükségletet 100%-osan
kielégíteni ahhoz, hogy a következő
megjelenjen
§ az átlagos emberben tudatalattiak
§ kultúrafüggetlenek
§ nem minden viselkedést határoznak meg az
alapvető emberi szükségletek
§ a szükségletek kielégítésének akadályoztatása
pszichopatológiákhoz vezethet

ÖNMEGVALÓSÍTÁS
• létezés állapota
- ebben az állapotban a hiánymotívumok az uralkodók, ők az alapszükségletek által
vezérelt emberek
• valamivé válás állapota
- ebben az állapotban a növekedési motívumok uralkodnak, ők a növekedési
szükségletek által vezérelt emberek
• önmegvalósítás állapota
- „az az igény, hogy az ember, amivé tud, azzá legyen.”

Az önmegvalósító személy
- a valóságot hatékonyan észleli
- önmaga, mások és a természet elfogadása
- feladatközpontúság, spontenaitás, egyszerűség, természetesség
- lelki függetlenség: igény a magánéletre
- függetlenség a környezetétől
- a valóság legvégső kérdései iránti érdeklődés (csúcs/ misztikus élmény)
- kevés, de mély társas kapcsolat
- előítéletmentesség, etikai szilárdság, alkotóképesség

13
 D-szeretet B-szeretet
• deficitszeretet, hiányszeretet, önző szeretet • a másik személy léte miatt érzett szeretet
• birtokló • szükségletmentes, önzetlen
• eszköz • csodáló
• kielégíthető • belsőleg élvezhető
• soha nem telítődik

A tárgykapcsolati elméletek és a selfpszichológia

I. A tárgykapcsolati elméletek
- minden olyan elmélet, amely a valós külső személyek és a belső képek közötti
kapcsolatok fontosságával foglalkozik (elsődleges gondozóval való kapcsolat)
- pszichoanalitikus elméletek közé tartoznak
- kizárólag a korai személyiségfejlődésre vonatkozik (az Ödipális konfliktust megelőző
időszak)
- hangsúlyozzák a csecsemő korai környezetének a hatását

1. Az elméletek fő jellemzői
- elsődleges szükségletünk a másokkal (tárggyal) való kapcsolat
- az elkülönült én kialakulása egy szakaszos fejlődési folyamat eredménye (ez 3 éves korra
lezárul)
- a gyermek önmagáról és másokról képzeteket alakít ki (self és tárgy-reprezentációk)
- az egészséges képzetek kialakításáért a korai „tükröző” anya-gyermek kapcsolat felelős
- a korai kapcsolat szakasz-specifikus deficitjei meghatározott patológiák kialakulását
eredményezik
- újítások a pszichoanalitikus elméletekhez képest:
è az alkalmazkodás konstruktív
è az én (ego) nem csak funkcióegyüttes, hanem reprezentáció is
è az én a környezettel aktív kapcsolatban fejlődik
è a legkorábbi fejlődési szakaszok deficitjének következményei a pszichotikus és
borderline zavarok

2. A tárgykapcsolati elméletek képviselői és elméleteik

I. MELANIE KLEIN elmélete (1882-1960)

§ inkább csak történetileg fontos, nem tekinthető tipikus tárgykapcsolati elméletnek
§ Freud halálösztön elméletére épít
§ másodlagosan foglalkozik az anya-gyermek kapcsolat korai hatásaival
§ úgy gondolta, hogy kezdetben a csecsemő saját „börtönében” él à meg akar szabadulni
agresszív késztetéseitől à ezeket kivetíti a külvilágba, potenciális veszélynek fog fel
minden eseményt
§ a „börtönből” való kilépés a projektív identifikáció mechanizmusával történik (ez a kleini
modellben a fejlődés természetes része) à ezután tud elkülönülni az én a másoktól
§ hasítás: ugyanarról a tárgyról két egymástól elkülönülő képet alakítunk ki, amelyekhez
eltérő módon viszonyítunk (0-3 hónapos kor között ez egy természetesen előforduló
kognitív funkció)

14
 § projektív identifikáció: énhatár elmosódásával járó művelet, amely során a gyermek
kivetíti a negatív késztetéseit, majd az anya reakciójának megfelelően módosítva vételezi
őket vissza
Þ a kivetített késztetéseit az anya feldolgozza és visszajelez a számára à így a
gyermek azt élheti meg, hogy késztetései nem veszélyesek
Þ anyukáját erősnek és biztonságosnak látja + ha sikerül a projektív identifikáció,
akkor magáról is ilyen képet alkot à egyre kevésbé lesz szüksége projekcióra és
hasításra
§ paranoid-szkizoid pozíció: a csecsemő a kezdetektől tudattalan halálfélelmet érez
(=” elsődleges szorongás”) és a hasítás révén minden jóságot (szeretet, öröm) egy ideális
tárgynak tulajdonít és minden fájdalmat, kínt egy üldözőnek
§ depresszív pozíció: az anya a jó és a rossz élményekért is felelős à depresszív
szorongást él át emiatt (=bűntudat, hogy a szeretett tárgy ugyanakkor ellenséges is)
§ a kleini elmélet kritikái:
- túlhangsúlyozza a halálösztön szerepét, a személy és környezet kölcsönhatásának
kevés hatást tulajdonít
- a csecsemőnek az élet első felében bonyolult felnőtt megismerési módokat tulajdonít

II. MARGARET S. MAHLER elmélete (1897-1985)

§ anya-csecsemő laboratóriumi megfigyelése
§ elméletének központi fogalmai a szeparáció és individualizáció
§ szakaszelméletet dolgozott ki
§ normál autisztikus fázis: a csecsemő az első hónapban még nem nyit a külvilág felé (az
ingerbarrier minden külső ingert kiszűr, a baba alvásszerű állapotban van)
è patológiás működés: autisztikus pszichózis
§ szimbiotikus fázis: a második hónaptól kezdődően van egy homályos „tárgy” -tudata, de
úgy viselkedik, mintha az anyával egy egység lennének
è patológiás működés: szimbiotikus pszichózis
§ Mahler a korai fejlődést szakaszokra bontja (ezek a szeparáció-individualizáció
alfázisai):
1) A differenciáció és a testkép alakulása (4-9 hónap)
o „kikelés”: a csecsemő az anya-gyermek védőburkából kilép az éberség
állapotába és elkezdi felfedezni a külvilágot
o elkezdi megtapasztalni testhatárait
2) Gyakorlás (10-18 hónap)
o a gyermek fizikai értelemben képes eltávolodni az anyától, de újra és újra
visszatér hozzá
o az anyai biztonságban szabadnak érzi magát, de valójában még erősen
függ az anyától
3) Újraközeledés (18-24 hónap)
o egyre élesebb elkülönülés az én és a tárgy között
o közeledés-eltávolodás ambivalenciája: szeretne egységben maradni az
anyával, de ugyanakkor szeretne önálló lényként is működni
4) Az individualitás megszilárdulása és az emocionális tárgykonstancia kezdetei
(3év)
o ha a korai személyiségfejlődésben az anya megfelelően reagált a babára,
akkor ekkorra a baba képes a „jó és rossz anyaképzeteket” egységesíteni
o ennek következtében képes egy érzelmileg stabil anyaképzet kialakítására
o saját magát is egységes és független lényként éli meg

15
 § a mahleri elmélet kritikái:
- kutatások cáfolják az autisztikus és szimbiotikus fázisok állításait
- a kötődéselmélet szerint az újraközeledési krízis nem normatív szakasz, csak a
szorongó/ambivalens kötődésre jellemző

III. BÁLINT MIHÁLY elmélete (1896-1970)

§ magyar származású
§ terápiájának középpontjában a korai anya-gyermek kapcsolat áll
§ elmélete szerint a súlyos pszichés zavarok elsődleges oka a tárgykapcsolat zavar (őstörés)
§ általa kidolgozott esetmegbeszélő módszer: „Bálint csoport” (általános orvosoknak nyújt
segítséget a betegek pszichoterápiás tüneteinek kezelésében)
§ elsődleges szeretet: már a születés után a libidó egy része a tárgyhoz kötött,
összefüggésben áll a világ iránti alapvető bizalommal, a biztonságérzettel és a
kompetenciával (Freud „elsődleges nárcizmus” fogalma helyett vezette be saját
elméletébe)

IV. WILLIAM R. D. FAIRBAIN (1889-1965)

§ az ember fő motivációja a kapcsolódás(tárgy-kapcsolat) à a libidó elsődlegesen nem
örömkereső, hanem tárgykereső
§ a hasítás művelete révén „rész-tárgyak” képződnek le à ezeket internalizálja a csecsemő
§ terápiájában a rész-tárgyak újraintegrációjának megsegítése a cél

V. DONALD W. WINNICOT (1896-1971)

§ prototipikusan tárgykapcsolati elmélet
§ fókuszban az „elég jó anya” motívuma à ez az egészséges korai fejlődés alappillére
(hiánya súlyos pszichopatológiákhoz vezet)
§ tartó környezet: fizikai és lelki értelemben biztonságot nyújtó környezet, amely
elengedhetetlen feltétele, hogy a gyermek teljesnek és folytonosnak élhesse meg önmagát
§ „elég jó anya”: aktívan alkalmazkodik a csecsemő szükségleteihez és ezt fokozatosan és
annak megfelelően csökkenti, ahogy a csecsemő egyre inkább képes kezelni az
alkalmazkodás hiányát és elviselni a frusztráció következményeit
è kezdetben tökéletesen kiszolgálja a gyerek szükségleteit, később egyre inkább
hagyja, hogy a gyerek maga küzdjön meg a nehézségekkel
è ha az anya képtelen elég jó környezetet nyújtani, a gyermek fejlődése megszakad,
hamis self alakul ki
è priváció: az elég jó anyaság teljes hiánya (Skizofréniához vezet)
depriváció: az elég jó anyaság részleges hiánya (személyiségzavarhoz vezet)
§ átmeneti tárgy: olyan tárgy, amely olyan szimbolikus jelentést hordoz a gyermek
számára, hogy az anyát pótolhatja, amikor az nincs jelen (pl. takaró, cumi, kedvenc játék)
§ Winnicot szakaszos fejlődéselmélete:
1) Abszolút dependancia (első hónapok)
o a csecsemő csak az anyával együtt létezik, integrált állapotban
o anya alapvető feladata a tartás (holding) és a befogadó környezet
megteremtése
2) Relatív dependancia (6 hó-2 év)
o a csecsemőben elkezd tudatosulni a függőségi helyzet és megindul a
perszonalizáció
o „handling”: az anya tükröző funkciót teljesít, amiben a gyerek
megtapasztalhatja önmagát
3) Valódi tárgykapcsolatok és az objektív valóság kialakulása

16
 VI. OTTO KERNBERG (1928-)
§ összegzi az énpszichológia és a tárgykapcsolati elméletek állításait
§ a személyiségfejlődés folyamatát 3 szempont szerint tárgyalja
> elhárítómechanizmusok minősége alapján 2 szakasz
> az internalizáló jellege alapján: (1) introjekció, (2) identifikáció, (3) énidentitás
építése
> komplex szakaszolási elv: 5 fejlődési stádium
§ borderline személyiségzavar tárgyalása
§ Kernberg fejlődéselmélete:
(1) Normál autizmus (az élet első hetei)
o a szelftárgy-reprezentációk differenciálódnak
(2) Normál szimbiózis (az első életév első fele)
o a kellemes és kellemetlen élmények jó és rossz szelf-tárgy reprezentációkba
szerveződnek
o ha itt elakadás van kialakulhat mániás-depressziós pszichózis, skizofrénia,
paranoid pszichózis)
(3) A szelf és a tárgy képzetei differenciáltabbá válnak (18-36 hónap)
o a hasítás, mint legfőbb elhárítás helyét az elfojtás veszi át
o ha itt elakadás van kialakulhat borderline, nárcisztikus, antiszociális
személyiségzavar
(4) Az én és tárgyképzetek integrációja (Ödipális időszak)
o megszilárdul az én-azonosság
o ha itt van elakadás kialakulhatnak neurotikus patológiák vagy magasabb
szintű személyiségzavarok: elkerülő, kényszeres, depresszív, hisztériás
személyiségzavar
(5) Az én és a felettes-én integrációja
§ a borderline személyiségzavar jellemzői
o Kernberg szerint a pszichés szerveződés egy szintje
o általános éngyengeség jellemzi: a személy hasít a jó (libidinális) és a rossz
(agresszív) szelf és tárgyképzetek között
o a borderline személyek nem képesek integrálni a jó és a rossz szelf és
tárgyképzeteket
o az integrált én hiánya miatt a szorongásaikat primitív elhárításokkal kezelik
o identitásdiffúzió jellemző rájuk
o ép realitásérzéssel rendelkeznek, de hajlamosak álomszerű gondolkodásra

II. A selfpszichológia

1. Heinz Kohut (1913-1986) elmélete

- azt feltételezte, hogy a self fejlődése a szexualitás fejlődésével párhuzamosan történik, de
attól független
- a self fejlődése szorosan összefonódik a nárcizmus fejlődési útjával
- hangsúlyozta a másik emberrel való kapcsolat fontosságát
- self-tárgy: az a személy, aki kielégíti nárcisztikus szükségleteinket
è kora gyermekkorban a selftárgyak a szüleink, akiket saját selfünk kiterjesztésének
élünk meg, később bárki lehet
- a nárcisztikus szükségletek különböző formái: Ezek az igények az
a) tükröző igény: a másik embertől jóváhagyó, megerősítő választ várunk egész élet folyamán
b) idealizáló igény: a másik embert mindenhatóként szeretnénk érzékelni fennmaradnak és
c) iker-igény: szeretnénk pont olyanná válni, mint az idealizált másik párhuzamosan
futnak a
tárgyszeretet
területén észlelhető
17 fejlődéssel
 - tükrözés: a self-tárgyak azon funkciója, hogy pozitív, empátiás, elfogadó módon elégítsék a
gyermek nárcisztikus igényeit
è megfelelő mértékben segíti a gyermek önelfogadását és az énkép realitásához vezet
è zavara azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a gyermek nem lesz képes a megfelelő
self-érzés kialakítására és felnőttkorban mélyebb nárcisztikus igényei támadnak

2. Daniel Stern elmélete

- a kompetens csecsemő, mint koncepció bevezetése
- szemben a rekonstruált gyermekkorral, a valódi gyermekkort igyekezett megfigyelni
- a klinikai csecsemő képét felváltja a megfigyelt csecsemő
- szerinte az anya-gyermek kapcsolatban nincs differenciálatlan és szimbiotikus szakasz
- selférzés: születéstől jellemzi a csecsemőt,
- a selférzés fejlődési szakaszai:
1) Bontakozó self (0-2 hónap)
o már van integrálatlan self-élmény a kezdetektől
o a főként fiziológiai alapokon nyugvó test-selfet megalapozó képességek:
a) amodális percepció: képesség arra, hogy az ingereket az egyik
érékszervi modalitásból a másikba transzformáljuk
b) mozgásminták felismerése
c) érzelmek, érzések percepciója
2) Magself (2-6/7 hónap)
o a magself és a mag-másik stabil érzésének kialakítása
o a magself az első észlelt szerveződés a saját testével kapcsolatban
o 4-féle élménytípus alkotja:
a) self-agencia (a hatóerő, cselekvőképesség érzése)
b) self-affektivitás (belső érzelmi állapotok)
c) self-koherencia
d) self-történet
o a másik személy, mint a selfet szabályozó másik, elengedhetetlen
3) Szubjektív self (6/7-15 hónap)
o a gyerek felfedezi, hogy meg tudja osztani tapasztalatait mással à
interszubjektív kapcsolat élménye
o a kapcsolatban az affektus cseréje a fő cél
4) Verbális self (15-18 hónap)
o megjelenik a verbalitás, a self-élmények megosztásának új lehetősége

Kontroll és kontrollhitek

I. A kontroll, mint cselekvés és szükséglet

- egyes szerzőknél a kontroll kérdésköre, mint cselekvés és szükséglet jelenik meg, míg
másoknál kognitív elvárásként jelenik meg

1. Angyal András (1965): autonómia vs. heteronómia

- autonómia: önmagunk általi irányítottság
- heteronómia: a környezet erői által való irányítottság
- az autonóm tendencia néhány kifejezési formája:
• mozgás (akciók) késztetés (pl. az akadályok legyőzésének öröme)
• kíváncsiság, tudásvágy
• szerzésre, tulajdon halmozásra irányuló késztetés

18
 • fölényhelyzet elnyerésére irányuló késztetés
• sérthetetlenség érzése a külső behatásokkal szemben

2. Allport (1937): funkcionális autonómia (a motívumok átalakulása)

- egy eredetileg extrinzik (külső erők által) irányított viselkedés intrinzik motivációjúvá válik
(vagyis belső erők által irányítottá)
- pl.: vallásos rutincselekvés à vallásos vágyakozás

3. Robert White (1959): a motiváció fogalmának kritikai áttekintése

- Freud elméletét kritizálva bevezette az effektancia és kompetencia fogalmakat
- Freud elmélete frusztrációkhoz kötötte az ego-funkciók fejlődését

Effektancia
• korai gyermekkorban ez a jellemző
• arra ösztönzi a gyereket, hogy hatást
gyakoroljon a környezetére
• ebből alakul ki az én energiáinak fő
levezetési formája
• szelektív, irányított és kitartó tevékenység
jellemző rá
• célja a hatékonyság érzésének elérése
Kompetencia
• később figyelhető meg
• a szervezet azon képessége, hogy
környezetével hatékony interakciót képes
lebonyolítani
• az alkalmazkodó én alapjául szolgál
• a cselekvés maga a cél, a „hogyan” a
lényeg

II. Kontroll, mint kognitív elvárás

1. Rotter (1966): kontroll-hely elvárás
- B kontroll-hely elvárás: a tettei és azok következményei között a személy kapcsolatot lát
- K kontroll-hely elvárás: a személy külső ágensnek (pl. sors, véletlen, hatalom stb.)
tulajdonítja tette következményeit

2. Seligman (1971, 2000): tanult tehetetlenség, tanult optimizmus

- tanult tehetetlenség: sorozatos kontrollálhatatlannak megélt helyzetek hatására kialakult
motiválatlanság és a próbálkozás feladása
Þ a K kontroll-hely egy sajátos negatív formája
Þ attribúciós folyamatok jelentősége
- optimizmus: a személyre jellemző magyarázó stílus
- optimista az a személy, aki a rossz eseményeket külső, stabil, specifikus okokra vezeti
vissza

III. Kontroll típusok

- reaktancia (Brehm, 1972): azok a célok, amelyek élérésében az egyén akadályoztatva van,
nagyobb értéket nyernek, mint amilyennel korábban bírtak
- kognitív disszonancia (Festinger, 1957): az olyan szituáció, amelyben az egyén a
meggyőződésétől eltérően cselekszik à kellemetlen érzésállapottal jár, ezért a személy
hozzáigazítja a meggyőződését a magatartásához
- énhatékonyság (Bandura): a saját cselekvés hatékonyságába (sikerébe) vetett hit
- elsődleges kontroll: a személy konkrét beavatkozással vagy tervekkel kívánja befolyásolni a
történteket
- másodlagos kontroll: a személy úgy érzi, hogy direkt módon képtelen kontrollt gyakorolni,
ezért a helyzet elviselhetőbbé tételére tesz kísérletet
- négy kontrolltípus (Rothbaum, Weis, Snyder, 1982)

19
 1) Prediktív kontroll
• elsődleges prediktív kontroll: az események előrejelzésének a képessége, reális
tervek készítése
• másodlagos prediktív kontroll: az eseményekkel kapcsolatos elvárások olyan
megfogalmazására való törekvés, hogy a csalódás mindenképp elkerülhető
legyen

2) Illuzórikus kontroll
• elsődleges illuzórikus kontroll: a személy a véletlen által determinált
helyzetekben is kompetensnek érzi magát
• másodlagos illuzórikus kontroll: a személy a szerencsét úgy tekinti, mint
születési adottságot (pl. szerencsés csillagzat alatt születtem)

3) Vikariációs kontroll
• elsődleges vikariációs kontroll: a személyek megpróbálják konkrét viselkedéssel
befolyásolni azokat a hatalmon lévő személyeket, akiken keresztül
kontrollálhatják az eseményeket
• másodlagos vikariációs kontroll: a személyek keresik a hatalmasságok
társaságát és az ő árnyékukban ők is úgy érzik, hogy alakítóik az eseményeknek

4) Interpretációs kontroll
• elsődleges interpretációs kontroll: a személy erőfeszítéseket tesz a helyzet
megértésére, a befolyásoló tényezők feltérképezésére
• másodlagos interpretációs kontroll: magyarázatkészítés arra, hogy miért
fogadható el egy helyzet úgy, ahogy van

IV. Kontroll-illúziók

1. Totális ego (Greenwald, 1980)

- egocentrizmus: a megítélésnek és emlékezésnek az a hajlama, hogy az én-re
összpontosítson
- beneffektancia: hajlam, hogy az én-t úgy fogjuk fel, mint ami hatékonyan eléri a kívánt
eredményeket és elkerüli a nemkívánatosakat
Þ az a tendencia, hogy a sikereket a kudarcoknál készségesebben idézzük fel
Þ hajlandóság a felelősség vállalására siker esetén, de kudarc esetén nem
Þ azonosulás a győztesekkel
- kognitív konzervativizmus: az a tendencia, hogy ellenálljunk a kognitív változásoknak

2. Pozitív illúziók (Taylor, 1988)

- a mentálisan egészséges emberekre a valóság pozitív torzítása jellemző (a depressziósokra
vagy alacsony önértékelésűekre nem jellemző)
- területei: irreálisan pozitív elképzelések az énről
túlzott személyes kontroll-érzet
irreális optimizmus
- a legtöbb ember pozitívabbnak látja magát az átlagnál
- az emberek többsége jobbnak látja magát, mint ahogy őt mások észlelik
- inkább pozitívabb énképet építünk fel
- túlértékeljük a szerepünket a sikerben
- pozitív irányba torzít a percepciónk és a memóriánk
- az emberek nagyrésze úgy gondolja, hogy szebb jövője lesz, mint a többieknek

20
 Védekező és konstruktív alkalmazkodás. Az
alkalmazkodási stratégiák diszpozicionális, fejlődési és
helyzeti megközelítése

I. Klasszikus analitikus értelmezés

- megküzdés: azokat az egomanővereket jelenti, amelyekkel az ego a külvilágból jövő
fenyegetéseket kezeli
ü tárgya és célpontja a külvilág
ü tudatos szembeszállás az ismert külső veszéllyel
ü tudatos elkerülése a fenyegető helyzeteknek
- elhárítómechanizmusok: a belső veszélyek (intrapszichikus konfliktusok) ellen védik az
egot, olyan tudattalan stratégiák, amelyek segítségével az emberek negatív érzelmeikkel
megküzdenek (azt módosítják, ahogyan a személy a stresszhelyzetről gondolkodik, vagy
ahogyan észleli azt)
ü tudattalanul működnek

1. Freud az elhárításokról
- védekezés a fájdalmas vagy elviselhetetlen gondolatokkal vagy érzésekkel szemben
- a vereségét és tehetetlenségét elviselni kénytelen ego feszültségkezelő munkamódja
- védekezésnek tekinthető minden olyan technika, amelyet az ego azokban a konfliktusokban
alkalmaz, amelyek neurózishoz vezethetnek

2. Anna Freud: az én és az elhárítómechanizmusok

- az ego műveleteit emeli fókuszba
- Freudhoz képest nagyobb hangsúlyt helyez az elhárításoknak a külvilághoz való
alkalmazkodásban betöltött szerepére
- az alkalmazkodást pozitívabban értelmezi, jobban kiemeli annak konstruktív jellegét (pl. az
én magát az ösztönfolyamatot is képes módosítani)
- az én feladata nem csupán az ösztönén igényeinek kielégítése, hanem az is, hogy a
környezettel hatékony interakciót megszervezze
- a védekezés útján való konfliktuskezelés nem feltétlenül patológiás (a szublimáció a
normális személyiségszférához tartozik)

a) ELFOJTÁS: olyan művelet, amely által a személy megkísérli tudattalanba visszaszorítani

egy olyan ösztönhöz kapcsolódó́ reprezentációit (gondolatokat, képzeleti kepéket,
emlékképeket), amely ösztön kielégítése negatív szociális következményekkel járna.

b) REAKCIÓKÉPZÉS: olyan pszichológiai attitűd, amely ellentétes az elfojtott vággyal, és

vele szemben reakcióként jelenik meg.

c) IZOLÁCIÓ: a személy úgy ragad ki gondolatokat vagy egyes viselkedéselemeket a

kontextusból, hogy azok kapcsolatát más gondolatokkal, életének asszociálódó
eseményeivel megszakítja.

d) MEG NEM TÖRTÉNTTÉ TEVÉS: olyan pszichológiai mechanizmus, amely által a

személy kísérletet tesz arra, hogy a korábban a tudatából kizárt gondolatok, szavak,
gesztusok, tettek helyett, azokkal ellentétes jelentésű szavakat, gondolatokat, tetteket hívjon
elő. A második aktus kényszer jellegű és neuralizálja az elsőt.

21
 e) INTROJEKCIÓ: egy fontos személy elvesztésének kezelése a személy jellemzőinek
belsővé tételével.

f) IDENTIFIKÁCIÓ: egy másik személy tulajdonságainak internalizálása olyan módon,

hogy olyanná válunk, mint ő. Míg az introjekció olyan internalizált reprezentációvá válik,
amelyet „másnak” élünk át, az azonosulást saját selfünk részeként éljük meg.

g) PROJEKCIÓ: a személy valamely külső tárgynak olyan impulzust tulajdonít, amelyet

önmagában elfojt.

h) ÖNMAGA ELLEN FORDULÁS: egy gyermekkori szexuális zaklatás áldozata

összevagdossa magát.

i) SZUBLIMÁCIÓ: a fenyegető impulzus megengedett, társadalmilag hasznos formában

való kiélése.

3. Kernberg: elhárítómechanizmusok
- a személyiségfejlődés állomásai és az elhárítómechanizmusok típusai jellegzetesen
összefüggenek
- az elhárítások (a személyiség strukturálódási szintjével összefüggésben) két csoportba
sorolhatók:
(1) Primitív elhárítások
(2) Komplex elhárítások

a) PRIMITÍV ELHÁRÍTÁSOK
• a hasítás (a tárgyak szélsőségesen jó vagy szélsőségesen rossz jelentéssel való
megélése) köré szerveződnek
• ezek az elhárítások a pszichotikus vagy borderline megbetegedés esetén fordulnak elő
túlsúlyban
• primitív idealizáció: a személy valamely külső tárgyat totálisan „jóként” észlel
szélsőségesen felfokozva pozitív tulajdonságait
• projektív identifikáció, primitív projekció:
(1) az impulzust, amelyet a másik személybe vetített, egyidejűleg önmagában is átéli
(2) fél a másiktól, akibe saját tendenciáját bevetítette
(3) késztetést érez arra, hogy a másik személyt tartsa kontroll alatt
• tagadás: a tárgy az egyik szituációban pozitív, a másikban negatív jelentést hordoz
• omnipotencia, devalválás: grandiózus, mindenható self átélése, amely együtt jár a
másik devalválásával

b) KOMPLEX ELHÁRÍTÁSOK
• az elfojtás (ösztön visszaszorítása a tudattalanba) köré szerveződnek
• a személyiség differenciálódása (az én és nem-én, illetve az én-összetevők
elkülönülése) megkezdődött
• ide tartozik: meg nem történtté tevés, reakcióképzés, racionalizáció, intellektualizáció,
izoláció
• ezek az elhárítások a neurotikus személyiségműködés jellemzői
• meg nem történtté tevés: a korábbi gondolatok, szavak, gesztusok, tettek tudatból való
kizárása és ellentétes jelentésű szavak, gondolatok, tettek előhívása
• reakcióképzés: olyan pszichológiai attitűd, amely ellentétes az elfojtott vággyal, és
vele szembeni reakcióként jelenik meg

22
 • racionalizáció: célja az érzelmek más motivációhoz való kapcsolása az érzelmeket
ténylegesen mozgósító motívumok helyett
• intellektualizáció: a tapasztalatoknak az eredeti élménytől eltávolított, általánosított,
üres verbalizációja

Az elhárítások szintjei (A DSM-IV alapján)

Elhárító disreguláció Kompromisszumképző Akciós szint

o téveszmés projekció szint o passzív-agresszió
o pszichotikus tagadás o disszociáció o acting out
o pszichotikus torzítás o áttolás
o izoláció
o represszió
o reakcióképzés
Elutasítás és képzeleti Magasan adaptív
torzítás szint o altruizmus
o projekció o szublimáció
o fantázia o szupresszió
o anticipáció
o humor

A Vaillant (1971) -féle elhárítómechanizmus csoportosítás

Nárcisztikus elhárítások Neurotikus elhárítások

o téveszmés projekció o intellektualizáció
o tagadás o represszió
o torzítás o áttolás
o reakcióképzés
o disszociáció
o (elfojtás)
Éretlen elhárítások Érett elhárítások
o projekció o altruizmus
o skizoid fantázia o humor
o hipochondria o szupresszió
o passzív-agresszív viselkedés o anticipáció
o acting out o szublimáció

c) ÉRETT ÉNVÉDŐ MECHANIZMUSOK

• altruizmus: elkötelezettség a saját szükségleteken túl mások szükségleteinek
• szublimáció: társadalmilag kifogásolható vagy belsőleg elfogadhatatlan célok
átalakítása társadalmilag elfogadhatóvá
• elnyomás: tudatos döntés arról, hogy nem figyelünk oda bizonyos érzésekre,
állapotokra vagy impulzusokra
• anticipáció: tervezés és gondolkodás a jövőbeli eredményekről, teljesítményekről az
azonnali kielégülés késleltetésére
• humor: ha valaki mulatságos vagy ironikus elemeket talál nehéz helyzetekben, és így
mérsékli a kellemetlen érzéseket és a személyes kényelmetlenséget
• a lehetőségekhez igazodva maximalizálják a kielégülést, és elősegítik a konfliktusban
lévő késztetések közötti egyensúly kialakulását

23
 • magasabb egységekbe foglalják és gyengítik, nem pedig eltagadják és torzítják az
emberi viselkedés egymással konfliktusban álló forrásait és determinánsait (=a
lelkiismeretet, a valóságot, az interperszonális kötődéseket és az érzelmeket)
• valami olyan értéket visznek a világba, ami korábban nem volt benne
• működtetésük révén képesek vagyunk arra, hogy a legtöbbet hozzuk ki egy rossz
helyzetből, és építésünkre fordítsuk az átélt megpróbáltatásokat
• hatásmechanizmusuk abban áll, hogy megóvják az embereket a hirtelen érzelmi,
valóságbeli, kapcsolatbeli vagy lelkiismereti változásoktól, és garantálják, hogy ne
legyünk kitéve tartós érzelmi és indulati elárasztottságnak
• a védekezőmechanizmusok fejlettségi szintje a mentális egészség megbízható mutatója,
alkalmazásuk gyakorisága szoros összefüggést mutat a szubjektív jól-léttel, az élettel
való megelégedettség mértékével, a fizikai erőnlét objektív mutatóival és az élet négy
területén (házasság, gyerekek, munka, barátok) megélt sikerek és eredményesség
mértékével

4. Cramer és Cramer elhárítás-modellje

- a gyerekek által használt elhárítómechanizmusok egy fejlődésileg bejósolható mintázat
szerint változnak
- a kognitíven egyszerűbb elhárítómechanizmusok, mint a tagadás a serdülő és a fiatal
felnőttkorig túlsúlyban vannak
- az életkorra jellemző elhárítás alkalmazása a túl erős pszichológiai stressztől véd meg, a
kornak nem megfelelő elhárítás alkalmazása a maladaptív működés jele

A stressz és a megküzdés elméletei

I. Fogalmak
- stresszor: veszélyeztető környezeti hatások, stresszhelyzetek (pl. fizikai sérülés, testi/
pszichológiai fenyegetettség)
- stresszválasz: a stresszorra adott fiziológiai és pszichológiai reakció (pl. szimpatikus
idegrendszeri aktivitás, kortizol emelkedés, vércukorszint növekedés, immunreakció,
szorongás, teljesítményromlás)
- az egyén pszichológiai, alkati, személyiségbeli adottságai (pl. megküzdési potenciál)

1. Selye: stresszorok
- distressz: káros, kellemetlen, hosszabb távon testi-lelki egészségkárosodáshoz vezet
- eustressz: nem káros, sőt a fejlődést elősegíteni képes, a siker érzésével együtt járó
aktivációra sarkall

2. Lazarus: stresszorok
- azt veszi alapul, hogy megtörtént, vagy csak később fog megtörténni a kellemetlen esemény
- végleges, visszafordíthatatlan stresszor: kár vagy veszteség
- veszteségek és károk elővételezése: fenyegetés
- az adott személy képességeinek kibontakozása irányába ható stresszor: kihívás

3. Selye: GAS koncepció (1936)

Mi történik a szervezetben a stresszorral való találkozáskor?
- GAS= Általános Alkalmazkodási Tünetcsoport

24
 - a GAS különféle káros behatásokra
fellépő, több szervet érintő
elváltozáscsoport, sztereotip
szindróma
- a GAS 3 szakasza:
(1) alarm
(2) rezisztencia
(3) kimerülés

II. Védekezés vs. megküzdés (Norma Haan)

VÉDEKEZÉS MEGKÜZDÉS
• kényszerített, tagadó, merev • magában foglalja a célt, a választást, a
• közepesen torzítja az objektív valóságot és rugalmas váltást
a logikát • megmarad az objektív valóság világában
• utat enged a rejtett impulzusok • megengedi a megfelelő érzelmi kifejezést
kifejezésének • egészséges és normális egoműködési mód a
• megtestesíti azt a várakozást, hogy a konfliktusok kezelésére
szorongástól anélkül is
megszabadulhatunk, hogy a problémával
közvetlenül foglalkoznánk
• neurotikus vagy hosszabb távon
neurózishoz vezető egomanőver

1. Kognitív funkciók

25
2. Reflexív-intraceptív funkciók

3. Figyelem-fokúszáló funkciók

4. Érzelmi-indíték szabályozás

26
III. A stressz korai modelljei

1. Bemenet-kimenet modellek
- bemenet: rendszerre ható terhelés vagy követelmény
- kimenet: megterhelés, deformálódás, összeomlás

2. Lazarus kognitív tranzakcionalista copingmodellje

- fontosak a motivációs és a kognitív természetű egyéni különbségek
- a stressz nem egydimenziós fogalom: a mennyiségi különbségek mellett a minőségi
különbségek is fontosak
- a megküzdés nem a személyiség állandó tulajdonsága, sokkal inkább egy dinamikus
folyamat

MEGKÜZDÉS
§ a viselkedés a személy-környezet közötti dinamikus kölcsönhatás eredménye
(tranzakcionális megközelítés)
§ a coping egyike azon központi változóknak, amelyek ezt a tranzakciót nehezített
alkalmazkodási feltételek esetén moderálják
§ = minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső
vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy
felemésztik személyes forrásait

KOGNITÍV KIÉRTÉKELÉS
§ = aktív egyeztetés a környezet követelményei, kényszerei, segédeszközei, másrészt az egyén
célhierarchiája és személyes hiedelmei között
§ fontos szerepet játszik a stresszreakcióban (másodlagos értékelés) és az érzelmek
keletkezésében (elsődleges értékelés)

Elsődleges értékelés Másodlagos értékelés

Azt tisztázza, mit jelent, mi a jelentősége az aktuális
személy-környezet interakciónak a személy aktuális
jólléte, kényelemérzete szempontjából, tágabban az
élete alakulása szempontjából.
Főbb komponensei:
- a motivációs relevancia megállapítása: érint-e és
ha igen, milyen mértékben a személyes célokat az
adott változás
- a motivációs kongruencia vagy inkongruencia
vizsgálata: mennyire egyezik meg, vagy tér el az
adott hatás attól, amit a személy akar
- az interakció ego-involváltsági fokának
megállapítása
Ennek során történik meg azoknak a forrásoknak a
számbavétele, amelyek a megküzdés során
mobilizálhatók.
Főbb komponensei:
- kontrollálhatóság vizsgálata: az adott változás
vagy interakció mennyire kiszámítható, ki vagy
mi az okozója, kézbentartója a változásnak, ki
lehet a felelős azért, hogy a változás előállt
- a problémacentrikus beavatkozáshoz bevethető
coping stratégiák számbavétele: mindazon
erőforrások és lehetőségek feltérképezése,
amelyek az interakció menedzseléséhez
igénybe vehetők
- az érzelmi regulációját szolgáló megküzdési
források feltárása: azoknak a lehetőségeknek a
megvizsgálása, amelyek a helyzethez való
pszichológiai alkalmazkodást lehetővé teszik
- jövőre vonatkozó elvárások becslése: hogyan
alakulhat az interakció az egyes megküzdési
stratégiák bevetése esetén vagy akkor, ha az
egyén egyáltalán nem avatkozik be

27
 Önszabályozás, ego-kontroll és ego-reziliencia

I. Freud felfogása az én-szabályozásról

- az én-szabályozó funkció: az ego a társadalom által elfogadott formában igyekszik a nem
kielégített ösztöntörekvéseket levezetni
Þ ha ez nem sikerül: a folyamatosan növekvő kielégítetlen feszültség miatt az ego
kénytelen elhárítási mechanizmusokat alkalmazni à ez, ha sokáig fennáll
neurózishoz vezethet
- a célok viselkedésszabályozó szerepe: az ember célok és tervek birtokában ítéli meg, hogy
az adott ingerre hogyan reagáljon, maga teremti az azok eléréséhez szükséges feltételeket
Þ CÉLKITŰZÉS à CSELEKVÉS à VISSZAIGAZOLÁS à KONTROLL

II. Az önszabályozás
1. Carver és Scheier (1981): Eltérést csökkentő visszacsatolási kör
(1) VONATKOZTATÁSI ÉRTÉK: összehasonlítási standard, amit az önszabályozás
megcéloz (pl.: cél, szándék, motoros séma, lehetséges énképek stb.)
(2) BEMENETI FUNKCIÓ: aktuális viselkedés és hatásának észlelése
(3) KOMPARÁTOR: az a mechanizmus, amely összehasonlítja az észleleteket a
vonatkoztatási értékkel
(4) KIMENETI FUNKCIÓ: ha a viselkedés eltér a szándékolttól à változás az elkövetkező
cselekvésben à az új észlelet visszakerül a rendszerbe és ismét összehasonlítódik a
vonatkoztatási értékkel

2. A kognitív önszabályozás jellegzetességei

- a viselkedés tervszerű vagy célirányos
- minden viselkedés valamilyen vonatkoztatási értékhez való igazítási kísérlet
- az élet rövid és hosszú távú célok és szándékok kialakításának folytonos árama, melynek
során az aktuális cselekvésminták a visszacsatolt információ révén állandóan módosulnak és
ezáltal közelítenek a szándékhoz

3. Hierarchikus felépítésű viselkedésszabályozási modell (Powers, 1973)

(1) PROGRAMOK: a viselkedés konkrét lépéseit írják elő (pl. mit kell tenni egy
étteremben)
(2) ELVEK: elvontabb, általánosabb viselkedéstervek (pl. átgondoltság, udvariasság,
gyorsaság, időtakarékosság)
(3) RENDSZERFOGALOM: olyan absztrakt jellemző, mint egy általános érzés, melyet a
személy igyekszik mindenáron fenntartani (pl. a saját értékeit érvényesíteni, hatékonynak
lenni)

III. Ego-kontroll és ego-reziliencia

1. Block és Block (1980)

- az ego-kontroll megszabja, hogy a személy milyen szinten képes kontrollálni belső
késztetéseit
Þ lehet alulkontrolláló ego vagy túlkontrolláló ego
- a legjobb alkalmazkodást az szolgálja, ha az ego rugalmas (=reziliens)
Þ az egyén monitorozza a helyzeteket és képes ahhoz irányítani az egojának kontrollját

28
 ALULKONTROLLÁLÓ
RUGALMATLAN nyugtalan, bejósolhatatlan,
társaságkedvelő,
impulzusszabályozása gyenge,
túlreagálja a frusztrációt,
externalizáló, nem
konvencionális én manipulatív
TÚLKONTROLLÁLÓ
gátolt, visszafogott, szorongó,
stressz hatására rigiden ismétel
és visszahúzódik, rosszul tűri a
kétértelműséget, konzervatív,
túlzottan erős lelkiismereti
funkciói miatt megbízható és
hajlamos a bűntudatra

RUGALMAS kifelé forduló, nyugodt, kiegyensúlyozott,

impulzusszabályozása
alacsony, szociábilis, spontán,
energikus, kíváncsi, exploratív,
a traumákból gyorsan
regenerálódik
visszafogott, jól szocializált, a
társakhoz alkalmazkodó és
empatikus, ha a helyzet azt
kívánja spontán és ellazult

2. Rosenbaum(1983): „Folyamatreguláló kogníciók”

- AUTOMATIKUS ÖNSZABÁLYOZÁS:
• tudattalanul zajlik
• fiziológiai folyamatok uralják
- KOGNITÍV ÖNSZABÁLYOZÁS
• tudatos
• kognitív vezérlésű
- a self-regulációs folyamatok két típusa:
(1) reformatív self-kontroll (self iniciatívák által mobilizálódik)
(2) redresszív self-kontroll (környezetből jövő változás hívja elő)

3. Deci&Ryan (1985): Önmeghatározási elmélet

- a személy aktivitásai során hatékonynak kívánja érezni magát (KOMPETENCIA)
- arra van szüksége, hogy aktivitását önmaga által választottnak élje meg (AUTONÓMIA)
- és képes legyen egyes személyekhez közel érezni magát (KAPCSOLATTEREMTÉS vagy
relatedness)
- intrinzik motiváció: a cselekvést az érdeklődés vezérli, a cselekvést önmagáért végezzük
Þ exploráció, spontaneitás, érdeklődés, kíváncsiság, kompetencia-élmény jellemzi
Þ az autonómia érzetét közvetíti
- extrinzik motiváció: valamilyen következmény eléréséért végezzük, nem spontán, hanem
instrumentális a viselkedés

Szabályozás típusa Önszabályozás szintje Leírás

EXTERNÁLIS Nagyon alacsony A viselkedést külső követelmények és feltételek
irányítják (jutalom, büntetés)
INTROJEKTÁLT Alacsony A viselkedést személyen belüli követelmények és
feltételek irányítják (pl. önértékelés, bűntudat). A
személy azért cselekszik, mert „kell”. A szabályozás
a személyen belül van, de az én számára külső.
IDENTIFIKÁLT Magas A viselkedést azért választja a személy, mert
azonosul a cselekvés jelentőségével.
INTEGRÁLT Nagyon magas A viselkedést teljes mértékben „szabadnak” érzi,
mert a szabályozást a személy integrálta (ez a
legéretteb önmeghatározott extrinzik szabályozás)

29
 4. Baumeister (1998): Az erő modell
- az én-szabályozás képességéhez energiát rendel
- minden olyan esetben, amikor a célunk felé haladva tudatos cselekvést végzünk és
szabályozzuk a viselkedésünket, ebből az energiából merítünk
- ez az energia véges à ha kimerítjük fellép az ego-kimerülés állapota

Sequential task paradigm

A kísérletben két kísérleti csoport vesz részt és egy kontroll csoport. Az alanyokról filmfelvétel készül,
arra kérik őket, hogy a film nézése közben minél kevesebb érzelmet mutassanak.
(1) Az egyik csoport egy vicces, vidám filmet néz
(2) A másik csoport egy szomorú, negatív érzelmeket keltő filmet néz
(3) Kontroll csoport: nyugodtan éljék át az érzelmeiket a film alatt
A filmnézés után szókirakós feladat következik.
Þ A kísérleti csoport szignifikánsan kevesebb megoldásnak számító szót tudott kitenni, mint a
kontroll csoport
Þ Akiknek érzelmi szabályozást kellett végezni az első feladat során, azok rosszabbul teljesítettek a
későbbi kognitív feladatnál.
A motiváció szerepe
- ha az adott feladathoz a személy számára fontos motivációt kapcsolnak (pl. pénzjutalom), akkor a
személy képes a tartalékaiból meríteni és elkerülni a kimerültség okozta rosszabb eredményt
- DE a tartalékokból felhasznált energia később jelenthet problémát. A motiváció bár időlegesen
képes megszüntetni a kimerültséget és annak negatív hatásait, összességében azonban egy még
kimerültebb állapotot eredményez

30
 - az én-szabályozási energiák jellegzetességei:
• működése egy izom működéséhez hasonlítható, amely nemcsak kimerülésre képes,
hanem képes az edzésre (tréning-hipotézis), a pihenésre (visszatöltődés) és a
tartalékolásra is (konzerváció)
- tréning hipotézis: az én-szabályozás képességét lehet erősíteni
- konzervációs hipotézis: a személy képes tartalékolni a saját energiáit egy későbbi feladat
elvégzésére
- viszatöltődési hipotézis: az elhasznált energiákat képesek vagyunk pihenés formájában
pótolni.

Személyiségzavarok

I. Általános jellemzők
- személyiségzavar: a belső élmények és a külső viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan
mintája, mely jelentősen eltér az egyént körülvevő kultúra elvárásaitól, serülésekhez és
kellemetlenségekhez vezet
- gyakran csak serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban válik felismerhetővé (de
előfordulhatnak gyermekkorban megfigyelhető változatok is)
- magyarázataikat kevés kutatási eredmény támasztja alá
- a DSM-IV 10 személyiségzavart különböztet meg, melyek leíró hasonlóságok alapján 3
csoportba sorol (ezeken belül alkategóriák)
(1) „Különc” személyiségzavarok
(2) Teátrális személyiségzavarok
(3) Szorongásos személyiségzavarok
- kritika:
> a személyiségzavarok közt elsősorban fokozati nem típusbeli különbségek vannak
> a betegségeket inkább az egyes központi vonások súlyossága mentén, és nem a
specifikus személyiségvonások megléte vagy hiánya alapján különítsük el

II. „Különc” személyiségzavarok

- a skizofréniához hasonló, furcsa és excentrikus viselkedésmód jellemzi
- kevés terápiás siker, a betegek általában terápiarezisztensek
- ide tartozik:
a) Paranoid személyiségzavar
b) Skizoid személyiségzavar
c) Skizotíp személyiségzavar

a) Paranoid személyiségzavar
• általános bizalmatlansággal és gyanakvással viszonyulnak másokhoz
• kerülik a közeli kapcsolatokat
• kapcsolataikban szkeptikusak és tartózkodók, ismerőseik hűségét könnyen kétségbe vonják
• modoruk hűvös és távolságtartó
• mások hibáival szemben kritikusak, sajátjaikat viszont nem ismerik fel
• saját kudarcaikért gyakran másokat hibáztatnak
• haragtartók
• prevalencia: 0.5-2.5% (férfi túlsúly)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus megközelítés

31
 o túlzott követelményeket állító szülők
o merev, távolságtartó apa
o túlkontrolláló, visszautasító anya
o korai szülő-gyermek kapcsolat miatt a gyermekben állandó nem-megfelelés érzés
è kognitív elméletek
o mások elvárásainak való megfelelés
o a tünetek a megaláztatás, szégyen és alkalmatlanságérzés elkerülését szolgálják
è biológiai elméletek
o genetikai tényezők szerepe

b) Skizoid személyiségzavar
• a társas kapcsolatoktól való elszakadás és az érzelmek szegényes kifejezésmódja jellemzi
• eredendően szívesen vannak egyedül
• nem érdekli őket a szexualitás, a családjuk iránt közömbösek à nem akarnak kapcsolatokat
fenntartani, általában egyedül élnek
• ritkán fejeznek ki érzelmeket, nem hat rájuk sem a kritika, sem a dicséret
• nem igénylik mások figyelmét, elfogadását, ridegek, humortalanok, közönyösek
• prevalencia: 1% (férfi túlsúly)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek
o a szülők nem fogadták el a gyermeküket, talán bántalmazták is à gyermekkori
traumák következtében képtelenek szeretni és szeretetet elfogadni
è kognitív elméletek
o szegényes gondolkodás és üresség à képtelen a környezet valósághű észlelésére
o nem értik meg a többiek felől érkező emocionális üzeneteket

c) Skizotíp személyiségzavar
• interperszonális deficittel, kognitív és perceptuális torzulásokkal, viselkedéses
különcségekkel jár à ezek megnehezítik a szoros emberi kapcsolatok kialakítását
• gyakran egymással össze nem függő eseményeket hoznak összefüggésbe (vonatkoztatásos
gondolatok)
• testi illúziók, szokatlan külső erők jelenlétének észlelése, mágikus hatalom képzelése
• excentrikus viselkedés: bizarr ruhák és kiegészítők
• figyelmük összpontosítása gondot okoz nekik
• digresszív beszéd: a beszélgetés közben bizonytalanok, a helyzethez nem illő
választékossággal próbálják kifejezni magukat, laza asszociációk miatt gondolatmenetük
nehezen követhető
• gyakran céltalanul sodródnak, életük üres és eredménytelen
• a pozitív tünetek (pl. mágikus gondolkodás, vonatkoztatások) gyakoribbak a nőknél, a
negatív tünetek (pl. beszűkült érzelmek, társtalanság) a férfiaknál gyakoribb
• gyakori az öngyilkossági kísérlet és a mentális problémák miatti kórházi kezelés
• prevalencia: 3%
Magyarázatok:
è pszichodinamikus megközelítés
o a családi kommunikáció szegényessége
o szülők pszichés zavarai
o figyelmi problémák
è biológiai magyarázatok
o dopamin aktivitási szintje kiugróan magas
o megnagyobbodott agykamra

32
III. Teátrális személyiségzavarok
- erős teátralitás, túlfűtött érzelmek és ingerlékenység jellemzi
- jóval sűrűbben kapnak diagnózist
- ide tartozik:
(4) Antiszociális személyiségzavar
(5) Borderline személyiségzavar
(6) Hisztrionikus személyiségzavar
(7) Nárcisztikus személyiségzavar

d) Antiszociális személyiségzavar
• mások jogait semmibe veszik, megsértik
• ez a viselkedészavar áll a leggyakrabban a felnőttek által elkövetett enyhébb és súlyosabb
bűncselekmények hátterében
• vakmerők, nem törődnek sem saját, sem pedig mások testi épségével
• nem képesek tartós kapcsolatokat fenntartani, vagy megmaradni a munkahelyükön
• másokat ügyesen manipulálnak, az okozott kár semmilyen morális érzést nem kelt bennük
• a diagnózis felállítását a DSM-IV 18. életév betöltéséhez köti
• egyes mintázatai már 15 éves kor előtt jelentkezhetnek (pl. iskolakerülés, elszökés
otthonról, verekedés, emberek vagy állatok ellen elkövetett fizikai kegyetlenség)
• jelen pillanatban nincs hatékony intervenciós formája
• gyakran társul alkoholizmussal vagy egyéb szer eredetű zavarral
• gyakori a gyermekkori magatartászavar és figyelemhiányos hiperaktivitás
• prevalencia: 3.5% (háromszor olyan gyakori férfiaknál, mint nőknél)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek
o kiváltó ok lehet a szülői szeretet csecsemőkori hiánya à ősbizalom elvesztése
o korai sérülésekre a gyermek úgy reagál, hogy érzelmeit visszavonja kapcsolataiból
o kizárólag az erőszak révén kapcsolódik másokhoz
è behaviorista magyarázatok
o az antiszociális viselkedés modellkövetés útján sajátítható el
o a gyerekek agresszív viselkedésének rendszeres megerősítésével tanítható az
antiszociális viselkedés
è kognitív elméletek
o mások szükségleteinek fontosságát lekicsinylik
o nehéz számukra a saját nézőpontjukkal egyidejűleg más nézőpontokat is figyelembe
venni
è biológiai magyarázatok
o genetikai tényezők szerepe à bizonyos elváltozásokat közvetve felelősek lehetnek
o a központi és vegetatív idegrendszer az általánosnál jóval lassabban működik náluk

e) Borderline személyiségzavar
• az interperszonális kapcsolatok, az énkép, és a hangulatok váltakozásának általános
instabilitása + szélsőséges impulzivitás
• rendszeresen átélt depressziós, szorongásos vagy ideges állapotok (ezek tarthatnak órákig
vagy akár napokig is)
• világuk és érzelmeik konfliktusosak
• hajlamosak durva dühkitörésekre, amelyek fizikai agresszióba torkollhatnak

33
 • impulzusaikat, indulataikat gyakran saját maguk ellen fordítják (öncsonkítás, életveszélyes
autóvezetés, öngyilkossággal való fenyegetés)
• gyakori alkohol és szerabúzus, felelőtlen szexuális élet, bűncselekményekben való társulás,
könnyelmű költekezés
• azért fordulnak önmaguk ellen, hogy elűzzék az ürességet, az unalomérzést, a saját
identitásukkal kapcsolatos bizonytalanságérzést
• kezelés gyakran tartós, de korlátozott mértékű javulást eredményez
• fiatal felnőttkorban tetőzik
• magas intelligencia és nem túl súlyos tünetek mellett idővel akár teljesen rendeződhet is
• prevalencia: 2% (a páciensek 75%-a nő)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek
o a probléma gyökere a korai szülő-gyermek kapcsolatban keresendő à szülői
elhanyagolás, el nem fogadás, elégtelen szülői viselkedés
o az anya (illetve apa) szerepbe kerülő felnőttek gyakori váltakozása
o korai traumatikus élmények: válás, haláleset
è biológiai elméletek
o az impulzivitást az alacsony agyi szerotoninszinttel lehet összekapcsolni
o az átmeneti pszichotikus tüneteket a dopaminműködés rendellenességével hozható
kapcsolatba
è szociolukturális szemlélet magyarázatok
o akkor keletkezik tömegesen ez a zavar, ha egy társadalom kulturális közege
túlságosan gyorsan változik vagy szétesőben van
o a társadalom tagjai identitásválsággal küzdenek, eluralkodik az üresség, a szorongás
és az elhagyatástól való félelem érzése

f) Hisztrionikus személyiségzavar
• fokozott emocionalitás és figyelemfelkeltésre való törekvés
• érzelmi túlfűtöttség, szélsőségesen és viharosan változó érzelmi hullámzások
• teátrális gesztusok és modor, kaméleon módjára alkalmazkodnak a hallgatósághoz (mintha
folyamatosan színpadon lennének)
• a népszerűség és a másoknak való tetszés érdekében bármire képesek
• hiúak, önzőek és követelőzők, túlreagálják, ha nem figyelnek rájuk
• esetleges öngyilkossági kísérleteik gyakran inkább manipulatív jellegűek
• gyakori az indokolatlanul provokatív vagy szexuális viselkedés
• gyakran hordanak feltűnő, kihívó ruhákat (a külső megszállottjai)
• másokkal való kapcsolataikról torz képeik vannak (pl. alkalmi ismerőseiket közeli intim
barátaiknak tekintik)
• a terápia gyakran eredményes
• prevalencia: 2-3% (férfiak és nők egyforma értékben)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek
o rideg vagy túlkontrolláló szülő à a gyermek szeretetlenségben, alulgondozottságban
és az elhagyatástól való félelemben nő fel
o az érzelmi túlfűtöttséget a mély tárgyvesztési félelem váltja ki à ezzel céljuk olyan
mesterséges helyzetek kialakítása, melyek mozgósítják a többi ember oltalmazó
ösztöneit
o női páciensek esetében: az anyai gondozás hiánya a lány gyermeket kényszerűen az
apa irányába fordítja. A lányok az apai figyelemfelkeltés érdekében női praktikákhoz

34
 folyamodnak. Boldogtalan kislányokként lépnek be a felnőttkorba, a férfiakat
idealizált, róluk gondoskodni köteles apaként kezelik és rutinszerűen manipuláljak.
è kognitív magyarázatok
o a fokozott szuggesztibilitást és az intellektualitás hiánya, mint meghatározó tényező
o burkoltan azt feltételezik magukról, hogy képtelenek saját magukat ellátni à
szükségük van mások jelenlétére
è szociokulturális magyarázatok
o a kultúránk által meghatározott nőiesség eltúlzása
o az utóbbi évekig a társadalom arra bátorította a lányokat, hogy felnőve is
ragaszkodjanak gyerekségükhöz és függőségükhöz

g) Nárcisztikus személyiségzavar
• krónikus grandiozitás, az elismerésre való kiéhezettség, feltűnő empátiahiány
• kikövetelik maguknak a környezetük állandó figyelmét és csodálatát
• eltúlozzák saját teljesítményüket és tehetségüket, másoktól pedig elvárják, hogy
felsőbbrendűnek tartsák őket
• problémáikat egyedinek és különlegesnek érzik, speciális elbánást várnak
• jó a megjelenésük, elbűvölő a modoruk, de tartós kapcsolatra képtelenek
• mások érzelmeit nem veszik tekintetbe, kihasználják társaikat
• saját irigységük kivetítéseképpen úgy érzik, hogy mások irigyek rájuk
• a kritikára dühvel és szégyennel, megalázottságérzéssel reagálnak
• a legnehezebben kezelhető kórformák közé tartozik
• prevalencia: 1% (75% férfi)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus magyarázatok
o rideg, elutasító szülők à a személy egész életében a visszautasítás és az
értéktelenség érzése ellen küzd
o a szülők nem tükrözik a gyermeket à a realitás alapú én helyett a grandiózus én
válik uralkodóvá
è behaviorista és kognitív elméletek
o az élet korai szakaszában túlzott elfogadás à a gyereket túlzottan idealizáló,
fontoskodó anya à ezzel önmaga túlbecsülésére tanítja a gyereket
è szociokulturális magyarázatok
o a nyugati kultúra bátorítja az önkifejezést és az individualizmust

IV. Szorongásos személyiségzavarok

- a szorongásos és depresszív zavarokra emlékeztető tünetek jellemzik
- kezelési stratégiák mérsékelten eredményesek
- ide tartozik:
(8) Elkerülő személyiségzavar
(9) Dependens személyiségzavar
(10) Kényszeres személyiségzavar

h) Elkerülő személyiségzavar
• társas helyzetekben szélsőségesen gátolt, érzései inadekvátok
• mindenfajta negatív véleményre rendkívül érzékeny
• retteg a kritikától, visszautasítástól, helytelenítéstől
• társas helyzetben félénk, bizonytalan, attól tart, hogy valami ostobaságot mond vagy
lehetetlen helyzetbe kerül

35
 • önmagukat visszataszítónak látják, magukat másokhoz képest alacsonyabb rendűnek
tekintik
• ritkán vállalnak kockázatot, kezdenek új tevékenységbe
• sóvárognak az intim kapcsolatok iránt, de rettegnek is tőlük à nincsenek barátaik,
magányosak
• pótcselekvésként gyakran belső fantáziába vagy képzeletvilágba merülnek
• prevalencia: 0.5-1% (férfi és női arány egyenlő)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek
o a gyakori szégyenérzet a gyermekkori vizelet és székletürítéssel kapcsolatos
kellemetlen tapasztalatokra vezethető vissza
è kognitív elméletek
o a kisgyermekkori erős kritikák és visszautasítások miatt a személy mindenkiben
potenciális kritikust és ellenséget lát à emiatt félreértelmezi mások reakcióit és
leértékeli a visszajelzéseket

i) Dependens személyiségzavar
• alárendelődő, fél a szeparációtól, görcsösen ragaszkodik
• átfogó és fokozott igény a másokról való gondoskodásra
• állandó törődést és gondoskodást igényel, tapad a szüleire, vagy más ismerősre
• annyira fél a szeparációtól, hogy teljesen aláveti magát a másik személynek
• fontos döntéseiket másokra hagyják, ritkán mondanak nemet, rendkívül konformisták
• még a legapróbb dolgokban is mások segítségére szorulnak
• minden helyzetben és állandóan tehetetlennek érzik magukat
• érzékenyek a kritikára, nehezen fogadják
• sokszor akkor is ragaszkodnak kapcsolataikhoz, ha pszichésen vagy fizikailag bántalmazzák
őket
• prevalencia: 2% (egyformán gyakori a két nemnél)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek:
o a pszichoszociális fejlődés orális szakaszának a megoldatlan konfliktusai vezetnek
ide
o a szülők korai elvesztése vagy a tőlük érkező visszautasítás miatt meggyengül az
ősbizalom à a gyerek egész életében félni fog a magára maradástól
o a szülők túlságosan beavatkozó és túlvédő stílusa felerősíti elváláskor a dependancia,
bizonytalanság és szorongás érzését
è behaviorista magyarázat
o a dependens emberek kapaszkodó és odaadó viselkedését környezetük folyamatosan
tudattalanul megerősíti, míg önállóságra való törekvésüket bünteti
o a szülők saját dependens viselkedésükkel modellt nyújtanak gyermekeiknek
è kognitív elméletek
o az alábbi attitűdök segítik a betegség fennmaradását: magatehetetlenség érzése, kell
valakit találniuk, aki gondoskodik róluk
o dichotóm gondolkodás (pl. „Ha valaki független, akkor bizonyára magányos is”) à
ezzel a kognitív torzítással lerázzák magukról az önállóságra való törekvés
kényszerítő erejét

j) Kényszeres személyiségzavar
• olyan görcsösen ragaszkodik a rendhez, a tökéletességhez, a mentális és interperszonális
kontrollhoz, hogy elveszti minden rugalmasságát, nyitottságát és hatékonyságát.

36
 • indokolatlanul magas mércét állítanak fel önmaguk számára à soha nem elégedettek a
teljesítményükkel.
• félnek a hibázástól, ezért a döntéseiket gyakran elodázzak.
• mereven ragaszkodnak a személyes mércéikhez, mindenki mást is ezek alapján ítélnek meg
• érzelemkifejezésük korlátozott, kapcsolataik mesterkéltek vagy felszínesek.
• a tünetek egoszintonikusak, és nem olyan súlyosak, mint a szorongásos zavarban
szenvedőknél.
• prevalencia: 1-1,7%. (férfiaknál kétszer olyan valószínű̋)
Magyarázatok:
è pszichodinamikus elméletek
o anális regresszió, a merev és büntetéssel kísért szobatisztaságra való szoktatás à
ennek következtében megtelik gyűlölettel à ez vezet kínos rendszeretethez,
gátlásossághoz
è kognitív magyarázatok
o a logikátlan gondolkodási folyamatok fenntarthatják a kényszeres zavart (pl. fekete-
fehér dichotóm gondolkodás)

Az egészséges/érett személyiség fogalma. A lelki egészség

kritériumai, teljességgel működés

I. Az egészséges személyiség
- különböző megközelítések fogalmai:
è általános pszichológia: normális
è humanisztikus-, egzisztenciális pszichológia: érett, teljességgel működő, autentikus
személyiség
è Csíkszentmihályi: autotelikus személyiség
- szempontok a meghatározásban:
I. Normalitás kritériumok:
o statisztikai átlag
o megfelelés a társadalmi normáknak
II. Fejlődési szempont
III. Az optimális működés szempontja

1. Atkinson: Normális/egészséges kritériumok

- hatékony valóságészlelés (érvek mellette: analitikusok, Jung, humanisztikusok, megküzdés
elmélet: Haan, érvek ellene: Taylor: pozitív illúziók)
- önismeret (ellenérv lásd Taylor)
- a viselkedés akaratlagos szabályozásának képessége (önszabályozási modellek, kontroll
jelenségei)
- önértékelés és elfogadás (problémáit lásd Maslow: D vs. B szint)
- érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége (pl. érzelmi intelligencia)
- alkotóképesség (pl. Erikson, Csíkszentmihályi, humanisztikusok)

2. Rogers: A teljességgel működő személyiség

- a személyiségfejlődés végpontja
- megfelelés van a tapasztalatok fenomenális mezője és a self fogalmi szerkezete között
- belső feszültségektől, szorongástól való mentesség
- maximális a valóság felé irányuló alkalmazkodás

37
 - olyan egyéni értékrend kialakulását jelenti, mely nagymértékben megfelel az emberi faj más
jól alkalmazkodó tagjai értékrendszerének

3. A lelki egészség kritériumai

A lelki egészség kritériumai

Jahoda
• Uralom a környezet felett
• Adekvát valóságérzékelés
• Integráltság
• Pozitív tisztelet és elfogadás
mások iránt
• Folyamatos fejlődés,
növekedés az önmegvalósítás
irányában
Allport
• Az én-érzés kiterjesztése
• Meghitt viszony másokkal
(demokratikus
jellemszerkezet)
• Érzelmi biztonság
(önelfogadás, frusztráció
tűrés)
• Valósághű percepció,
jártasságok és feladatok
• Az én tárgyiasítása
(önismeret és humor)
• Egységesítő életfilozófia
Maslow
• A valóság hatékony észlelése
• Önmaga, mások és a természet
elfogadása
• Spontaneitás, egyszerűség,
természetesség
• Feladat centrikusság
• Lelki függetlenség: igény a
magánéletre
• Autonómia
• Az élmény folytonos frissessége
• Csúcs vagy misztikus élmény
• Társadalmi érdeklődés
• Személyközi viszonyok (kevés,
de mély kapcsolat)
• Demokratikus karakterstruktúra
(előítélet mentesség)
• Kreativitás
• Ellenállás a kultúrával való
átitatódással szemben

4. Diener: Szubjektív jóllét

- a pozitív érzelmi állapotok gyakori jelenléte
- a negatív érzelmek relatív hiánya
- az élettel való általános elégedettség
- boldogság = érzelmi jól-lét (első kettő jellemző)

5. Ryff és Keyes: Pszichológiai jóllét

- önelfogadás
- személyes fejlődés
- értelmes élet
- pozitív emberi kapcsolatok
- környezeti kontroll
- autonómia

6. Keyes (1998): Szociális jóllét

- társas elfogadás: a közösséghez való pozitív viszonyulás: nem támadásra, hanem
támogatásra számít
- szociális megvalósítás: környezetünk jól-létéért való munkálkodás
- szociális integráció: a közösséghez való tartozás tudata, fontos, hogy legyenek olyan
céljaink, amelyek kapcsolódnak valamely közösséghez
- szociális koherencia: annak a tudata, hogy a körülöttünk lévő világ értékes, kiszámítható és
befolyásolható

38
 7. Keyes, Shmotkin, Ryff: Optimális jóllét
- ha egy személynek mind az érzelmi jól-léte, mind a pszichológiai jól-léte magas szinten áll
- általában a magasabb életkorú, magasabb iskolai végzettségű, az extroverzió és a
lelkiismeretesség magas szintjével és a neuroticizmus alacsony szintjével jellemezhető
személyek számolnak be optimális jól-létről.

A pozitív pszichológia személyiségfelfogása

I. A pozitív pszichológia alapjai

- a pozitív pszichológia célja a jól-működés feltételeinek megismerése
- törekvő tudományos áramlat
- „az új évezred pszichológiája”
- a VIA projekt: (Peterson és Seligman)
• a karaktererősségek osztályozási rendszerének megszületése a VIA (Values In
Action =Működő Értékek) projekt keretei között zajlott
• a VIA egy nonprofit szervezet, amely a pozitív pszichológia tudományának
fejlődését, valamint a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazási lehetőségeit
támogatja
• az intézet feladatai:
(1) az emberi erősségekre vonatkozó tudományos ismeretek gyarapítása
(2) a fiatalok és felnőttek körében alkalmazható mérőeszközök létrehozása
(3) összekötő funkciók betöltése a gyakorlati alkalmazás irányában

II. A karaktererősségek osztályozási rendszerének kialakítása

- a kutatás leírása:
A kutatás első lépéseként a résztvevők Katherine Dahsgaard vezetésével elolvasták a
jelentősebb vallások és fontosabb filozófiai alapművek erényről szóló́ írásait. (Közel kétszáz
„erény-katalógust” tekintettek át: pl. Arisztotelész, Platón munkáit, Aquniói Szent Tamás,
Szent Ágoston, Konfucius, Buddha, Lao-ce, Benjamin Franklin írásait, az Ótestamentumot,
a Talmudot, a Bushidot, vagy a Koránt).
- azt vizsgálták, hogy azonosíthatók-e olyan általánosan elfogadott erények, amelyek szinte
minden kultúrában megtalálhatók
- „High Six”:
(1) Bölcsesség és tudás
(2) Bátorság
(3) Szeretet és emberiesség
(4) Igazságosság
(5) Mértékletesség
(6) Spiritualitás és transzcendencia
- az erősségek definiálása:
• mivel az erények kifejeződésre jutásának számtalan módja lehetséges, be kellett
vezetni az „erősségek” fogalmat
erősségnek azokat az utakat
nevezték el, amelyeken keresztül
az erények kialakíthatók
- az erősségek jellemzői:
• egy olyan absztrakciós szintet képviselnek, amely lehetővé teszi a fogalom
mérését, illetve a fejlesztési és befolyásolási útvonalak megnevezhetőségét

39
 • az erősségek egyben az erények markerei is, vagyis olyan pszichológiai változók,
amelyek mérhetők
• az erősségek abban különböznek más pozitív vonásoktól (például az adottságtól),
hogy bár többé-kevésbé állandók, nem megváltoztathatatlanok, hanem
fejleszthetők és formálhatók
• az erősségek alkalmazása többnyire tudatos
- az erősségek meghatározása:
• VIA testület által szervezett vitanapok à tagok közösen gondolkodtak az
erényekhez tartozó lehetséges erősségekről (=az emberi erősségeket tartalmazó lista)
• lista továbbfejlesztése, módosítása
• kutatók áttekintettek egyéb a jó karakterrel foglalkozó művet is
- az erősségek kritériumai (Seligman és mtsai., 2002)
• az erősség vonás jellegű pszichológiai jellemző, amely sokfajta helyzetben jelenik
meg és időbeli stabilitást mutat
• az erősséget önmagáért értékeljük, a cselekvés, amelyre késztet önmagában
jutalmazó
• az erősség az a jellemző, amelyet a szülők univerzálisan kívánnak az
újszülöttjeiknek
• az erősségek gyakorlása emelkedettséget, pozitív élményállapotot eredményez és
másokat is követésre sarkall
• a kultúrák szerepmodelleken, rituálékon, példabeszédeken és alapvetően a
gyermekmeséken keresztül fejlesztik az erősségeket
• a különböző kultúrák szerepmodelljei és ideáljai igen meggyőző képviselői az egyes
erősségeknek (pl. Deák Ferenc a bölcsesség magyar reprezentálása, Mátyás király
az igazságosságé)
• az erősségek legfontosabb kritériuma az univerzalitás
• hozzájárul az egyén és mások boldogságához
• van egyértelmű negatív ellentéte
• sikeresen mérhető, mint egyéni különbség
• megkülönböztethető, vagyis sem fogalmilag sem tapasztalatilag nem redundáns a
többi karaktererősséggel
• vannak konszenzuson alapuló, egységesen elismert mintaképei
• csodagyerekek testesítik meg: az erősség néhány gyermeknél vagy fiatalnál már
korán megjelenik
• szelektív hiánya is megfigyelhető: néhány embernél egy adott erősség teljes
mértékben hiányzik

a) Bölcsesség és tudás
o kíváncsiság és érdeklődés a világ iránt
o a tanulás szeretete
o ítélőképesség/kritikus gondolkodás/nyitottság
o leleményesség/eredetiség/gyakorlati intelligencia/hétköznapi bölcsesség
o szemlélet

b) Bátorság
o hősiesség és merészség
o kitartás/buzgalom/szorgalom
o integritás/hitelesség/becsületesség
o lelkesedés/szenvedély/rajongás

40
 c) Emberiesség és szeretet
o kedvesség és nagylelkűség
o a szeretet és a szeretet elfogadása
o szociális intelligencia/önismeret/érzelmi intelligencia

d) Mértékletesség
o megbocsátás és könyörületesség
o önkontroll
o óvatosság/megfontoltság/körültekintés
o alázatosság és szerénység

e) Igazságosság
o csapatmunka
o méltányosság
o vezetői képesség

f) Spiritualitás transzcendencia
o a szépre és kiválóságra való fogékonyság
o hála
o remény/optimizmus/előretekintés
o spiritualitás/az élet értelmének felfedezése/hit/vallásosság
o játékosság és humor

III. A pozitív pszichológia fejlődéskoncepciója

- leginkább a saját tetteink formálják a fejlődésünket és elsősorban rajtunk múlik, hogy
elréjük-e az optimális fejlődési kimeneteleket
- az egyéni erősségek egy egész életen keresztül bontakozódnak ki (az egész életen át tartó
tanulás folyamán válhatunk egyre komplexebb személlyé)
- meghatározhatók a fejlődés optimális módjai (azaz a felnőtt fejlődés ideális kimeneteleihez
hazarendelhetők bizonyos tulajdonságok, amelyek nagyjából azonosak a különböző
kultúrákban)
- a fejlődés izgalmas és örömteli folyamat, az öröm a fejlődés kiváltója és fenntartója
- a fejlődés lényege, hogy közben egyre komplexebbé válunk
- a fejlődés színhelye az én és a környezet közötti folyamatos kapcsolat, motorja az
asszimiláció és akkomodáció közötti állandó egyensúlykeresés
- a fejlődés legalapvetőbb feltétele, hogy egyensúly alakuljon ki az asszimilációs és
akkomodációs alkalmazkodási folyamatok között à sem az asszimilációs túlsúlya
(túldifferenciáltsághoz vezet), sem az akkomodáció túlsúlya (túlintegráltásghoz vezet) nem
jár együtt a fejlődés tapasztalatával

1. A komplex személy (Csíkszentmihályi és Rathunde, 1998)

- komplex az a személy, aki képes kifejleszteni és felhasználni az emberi képességek
minél szélesebb tárházát
- nemcsak egy kognitív vonás, hanem magába foglal érzéseket és cselekedeteket is
- komplexnek lenni azt jelenti, hogy tudatában vagyunk a bennünk rejlő lehetőségeknek és
kontroll alatt tartjuk azokat, ezáltal képessé válunk összhangba hozni céljainkat és
vágyainkat, illetve érzéseinket és tapasztalatainkat
Jellemzői:
• egyensúlyt épít a környezetre irányuló elfogadó és az irányító viszonyulás között
• képes a szenvedélyes befektetésre és a leválasztó távolságtartásra

41
 • egyaránt alkalmaz divergens és konvergens gondolkodásmódokat
• játékos és fegyelmezett is tud lenni
• az extroverzió és az introverzió is jellemzője
• néha energikus, máskor nyugodt
• a munka iránti hagyományromboló és hagyománytisztelő attitűd is jellemzi

IV. Flow
- az elmélet megalkotója Csíkszentmihályi Mihály (1997)
- az áramlat (flow) élmény akkor születik meg, amikor a képességek (amik lehetővé teszik az
asszimilációt) és a kihívások (amelyek az akkomodációt indítják be) egyensúlyba kerülnek
egymással (=nagyon jutalmazó, pozitív élmény)
- túl-asszimilált működési mód: ilyenkor a képességek jóval meghaladják az előttünk álló
kihívásokat (unalom)
- túl-akkomodáció: amikor az előttünk álló kihívások képességeink felett állnak (szorongás)

1. Az áramlat-élmény és a self fejlődése (Nakamura és Csíkszentmihályi, 2002)

- az áramlat-élmény önjutalmazó természete miatt az élmény megismétlésére ösztönzi az
egyént, ami pedig a pszichológiai működésen belül egy fejlődési mechanizmust indít el
- az áramlat-élmény ezen a mechanizmuson keresztül válik a személy céljainak és
érdeklődési körének kiterjesztésére irányuló erővé, ami egyben a meglévő érdeklődésre
vonatkozó képességeket is serkenti

42