A K U TATÁSI F O LYA M AT ÁTTE K I N T É S E

-------
29

A megbízhatóság tulajdonképpen véletlen hibától való mentességet jelent.

A megbízhatóság alapvető próbája az ismételhetőség vagy alternatív módokon
való mérés. Ez azt jelenti, hogyha ugyanazt az ismérvet ismételten vagy alterna­
tív módszerekkel mérjük, akkor nagyon hasonló konzisztens értékeket kell, hogy
kapjunk ahhoz, hogy megbízhatónak nevezzük a mérést (skálát). A véletlen hiba
több tényezőből is adódhat. Egy kérdőíves felmérésben az egyik alanynak
ugyanazt a kérdést tesszük fel egymás után többször, és mindig ugyanazt vála­
szolja, akkor válaszának magas a megbízhatósága. Ha a kérdőív egyik részlete
idegen szavakat, kifejezéseket tartalmazott és a válaszolók többségének ezek is­
meretlenek voltak (és a választ adók valószínűleg találgatták a szó jelentését), ak­
kor az adatok megbízhatósága jelentősen csökkent. Minél magasabb a véletlen
hiba, annál alacsonyabb a felmérés megbízhatósága.
Megállapítható, hogy ha egy mérés (skála) tökéletesen érvényes, akkor meg­
bízható is. Mindazonáltal, ha a megbízhatóság oldaláról vizsgáljuk ugyanezt, ak­
kor megállapítható, hogy ha egy mérés nem megbízható, akkor nem is érvényes.
A megbízhatóság az érvényesség szükséges, de nem elégséges feltétele.
A mérési hiba és az alacsony megbízhatóság természetesen közvetlenül nem
figyelhető meg, hanem ezek beágyazódnak a megfigyelt értékekbe, ezért a kuta­
tónak arra kell törekednie, hogy a megbízhatóságot és az érvényességet növelje.

1 . 2 . 3 . A mintavétel folyamata

A mintavétel során az alapvető lépések a következők: 1 . sokaság meghatározása;

2. mintavételi keret meghatározása; 3. mintavételi technikák kiválasztása;
4. mintanagyság meghatározása; 5. mintavétel kivitelezése.

A sokaság meghatározása
Az adatfelvételi folyamatban két lehetőség van: egyrészt a teljes sokaság megkér­
dezése (cenzus), másrészt a mintavétel. A mintavétel során a sokaság a vizsgálat
tárgyát képező, a kutatás szempontjából valamilyen közös jellemzővel rendelke­
ző egységek összessége.
A sokaságot a következőképp különböztetjük meg:
• Ha a sokaság valóságos és jól elkülönülő egységekből áll, akkor azt diszkrét

sokaságnak nevezzük (például magyar szörpfogyasztók 2005-ben).

• Ha a sokaság valóságos, de csak önkényesen elkülöníthető egységekből áll,

akkor folytonos sokaságnak nevezzük (például szörpfogyasztás

Magyarországon 2005-ben).
• Ha a sokaság csak elképzelt elemekből ál, akkor azt fiktív sokaságnak hívjuk

(például jövő évi várható szörpfogyasztás).

Egy sokaság az egységeinek tételes felsorolásával vagy az azt alkotó egységek
összes közös tulajdonságának megadásával definiálható. A közös tulajdonságok
megadása gyakran jelenti az időben, térben vagy mindkét tekintetben való leha-
30
------- --
S P SS K U TATÁ S I ÉS ADATELE M Z É S I K É Z I K Ö N YV
---

tárolást. Hiába rendelkezik két sokaság pontosan ugyanazokkal a közös tulaj­

donságokkal, ha az egységek időbeli és/vagy térbeli helyzete eltér, akkor időben
és vagy térben különböző sokaságokról beszélünk (Hunyadi-Mundruczó-Vita,
2000, 20. old.).
A mintavétel a cenzussal szemben azt jelenti, hogy a sokaságból kiválasz­
tunk egy részt abból a célból, hogy az reprezentálja az egész sokaságot. A min­
tavétel legfőbb előnye, hogy olcsóbb és gyorsabb, mint a cenzus, bár ha nem
megfelelően alkalmazzák, torzításhoz vezethet. A mintavételi terv során meg
kell határozni az alapsokaságot, a melyet tehát vagy teljes egészében, vagy rész­
ben megkérdezünk.
A magyarországi munkavállalói elégedettség felmérése során például meg
kell határozni, hogy kiket kérdezünk meg. Azt szeretnénk elérni, hogy az ered­
mények reprezentálják a valós magyarországi viszonyokat. Az alapsokaság ki­
jelölése során meg kell határozni azokat a kritériumokat, a melyek a lapján va­
laki beletartozik egy sokaságba. Ebben a kutatásban a kutatás céljának megfe­
lelően kimondható, hogy az összes Magyarországon bejegyzett gazdasági tár­
saság az alapsokaságba tartozik, és a m intavételi egység (a legkisebb egység,
a mely rendelkezhet válasszal) a vállalat. Ugyanakkor ki kel l választani, hogy
a vállalaton belül kit kell megkérdezni. Ebben a kutatásban tehát a vállalat
a mintavételi egység, ugyanis a vállalatok szerepelnek a mintavételi keretben,
és ezek közül válogatunk véletlenszerűen, míg a megfigyelési egység lehet az
alkalmazott vagy vezető a vállalaton belül, aki ténylegesen az adatokat szol­
gáltatja.
Ha különböző háztartások költekezési szokásait vizsgáljuk, a mintavételi
egység a háztartás, a megfigyelési egység pedig egy személy. Ügyeljünk viszont
arra, hogy a mintavételi és a megfigyelési egységet pontosan határozzuk meg,
mivel ellenkező esetben túl általános eredményekre juthatunk. Ugyanakkor
a mintavételi és a megfigyelési egység megválasztása szorosan összefügg a ku­
tatás céljával is. Nem érdemes például a háztartást mintavételi egységnek ven­
ni, ha politikai attitűdöket szeretnénk mérni, ugyanis azok személyenként
különböznek.

A mintavételi keret meghatározása

Mintavételi keret a latt a sokaság elemeiből összeállított listát értjük, amely alap­
ján a mintavételi egységeket kiválasztjuk. A mintavételi keret egy nevekből,
címekből, telefonszámokból összeállított lista, amelynek kizárólag a tanulmá­
nyozni kívánt sokaságra kell vonatkoznia, és optimális esetben minden megfi­
gyelési egységet magába foglal.
Bár tökéletes mintavételi keret ritkán adódik, törekedni kell annak minél
teljesebb és pontosabb kialakítására, mert a minta úgy jobban fogja leképezni a
sokaságot. A gyakorlatban azonban a mintavételi keret sokszor nem létezik.
Ilyenkor számos megoldás található, mint például a véletlen séta módszere vagy
a születésnapi kulcs alkalamzása a megfigyelési egység kiválasztására.
A K U TATÁSI F O LYA MAT ÁTTE K I N T É S E 31

A sokaságnak a mintával való leképezésekor gyakran felmerül a reprezenta­

tivitás kérdése, azaz hogy a kiválasztott mintán nyert adatok hűen tükrözik-e az
alapsokaságot. Megjegyzendő, hogy a reprezentativitás nem egy mintavételi
technika, hanem a mintavételnek egy minőségi jellemzője. A minta reprezentati­
vitása mindössze annyit jelent, hogy a sokaság jellemzőinek megoszlása meg­
egyezik a minta jellemzőinek megoszlásával, amely független a választott min­
tavételi technikától.

A mintavételi technika kiválasztása

Alapvetően kétféle mintavételi technikát különböztetünk meg: a véletlen és
a nem véletlen mintavételi eljárást. A véletlen mintavételi eljárás lényege, hogy
képesek vagyunk meghatározni a mintaelemek kiválasztásának valószínűségét
annak köszönhetően, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk az alapsokaság­
gal, amelyet a mintavételi keret tartalmaz. A véletlen kiválasztás úgy történik,
hogy az alapsokaság elemeit (háztartások, emberek) beszámozzuk, amelyek kö­
zül véletlenszám-generálás segítségével választunk a mintanagyságnak megfele­
lően. Véletlen mintavételnél számolhatunk mintavételi hibát és megbízhatósági
intervallumot a sokaság valódi értékeire és következtetéseket vonhatunk le a cél­
sokaságra vonatkozóan. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az SPSS-ben mi­
lyen mintát elemzünk. A mintavételi technikákat az 1 .8. ábra foglalja össze.

Nem véletlen mintavételi Véletlen mintavételi

technikák technikák

Önkényes Elbírálásos Kvótás Hólabda­

mintavétel mintavétel mintavétel mintavétel

Egyszerű Szisztematikus Csoportos Egyéb

véletlen mintavétel mintavétel mintavétel i
mintavétel technikák

1 Arányos 1 l�_N_e_m_� y
Bernoulli-féle
mintavétel

1 . 8. ábra . A mintavételi technikák osztályozása

Forrás: Malhotra (2002) . 406 . old .

Véletlen (valószínűségi) mintavételi technikák

Véletlen (valószínűségi) mintavételnél a sokaság valamennyi eleme ismert való­
színűséggel kerülhet a mintába. Az eredményeket kivetítjük az alapsokaságra.
32 SPSS K UTATÁ S I É S A D ATE L E M Z É S I K É Z I K Ö N YV

• Egyszerű véletlen mintavétel (visszatevés nélkül): n<N számú egyed egymás

utáni ismétlés nélküli kiválasztása, ahol minden egyes kiválasztás során
a sokaságban még meglévő egyedek azonos valószínűséggel kerülnek ki­
választásra. Minden elemet véletlen eljárással választunk ki a mintavételi
keretből. Másképpen fogalmazva minden egyes sokasági elemhez a priori
azonos kiválasztási valószínűséget rendelünk.
• Szisztematikus mintavétel: ennek a mintavételnek a lényege, hogy véletlen­
szerűen kijelölnek egy kiindulási pontot a mintavételi keretben (például
a második vállalat, egyén) és ezt követően minden i-edik (ötödik) elemet
választják ki.
• Bernoulli-féle mintavétel: azon alapul, hogy előre megadunk egy 7T konstans
bekerülési valószínűséget, amellyel egy tetszőleges sokasági elem bekerül
a mintába (Hunyadi, 2001).
• Rétegzett mintavétel: A sokaságot rétegekre (valamilyen ismérv szem­
pontjából homogén rétegekre), egymástól jól elkülöníthető halmazok­
ba /rétegekbe osztják és ezután minden egyes rétegből véletlen eljárással
választják ki a mintaelemeket. A gyakorlatban legelterjedtebb rétegképző
ismérvek a demográfiai jellemzők és az iparág típusa. A rétegzett kivá­
lasztási technikát két alcsoportra bonthatjuk. Az arányosan rétegzett,
amelyben minden réteg ugyanolyan arányt képvisel. A nem arányos
(diszproporcionális) rétegzés azt jelenti, hogy a „ kis arányú" rétegeket na­
gyobb részben szerepeltetik a mintában, mint azt részarányuk biztosítaná.
• Csoportos, többlépcsős mintavétel: a sokaságot egymást kölcsönösen kizáró,
de együtt a sokaságot egészében lefedő csoportokra osztják, majd ezt kö­
vetően a csoportokból véletlen mintát vesznek. A csoportokat, amelyekből
először mintát veszünk, elsődleges mintavételi egységeknek (PSU - Pri­
mary Sampling Unit) szokták nevezni. Az elsődleges egységeken belül
vannak másodlagos, harmadlagos mintavételi egységek, amelyek közül
kiválasztjuk azt, amelyik a legfontosabb, azaz amelyre az elemzés irányul.
Amennyiben a másodlagos mintavételi egységek megegyeznek a kivá­
lasztott elsődleges egységek valamennyi elemével, akkor csoportos (egy­
lépcsős) mintáról beszélünk, ha nem, akkor kétlépcsős mintáról beszélünk
(Hunyadi, 2001, 1 6. old.).

Nem véletlen mintavételi technikák

Az eredmények nem vetíthetők ki az alapsokaságra. A mintából számított
jellemzők hibáját nem lehet meghatározni, vagyis a bizonytalanságot nem lehet
becsülni.
• Önkényes mintavétel: Az elemek kiválasztása a kérdezőre hárul. Feltáró ku­

tatás során szokták alkalmazni.

• Elbírálásos mintavétel: Az elemek kiválasztása a kutató saját belátásai alap­

ján történik.
A K U TATÁSI F O LYA MAT ÁTTE K I N T É S E 33

• Kvótás mintavétel: Két szakaszból álló mintavétel. Az első szakaszban

a kutató felállítja a sokaság kontrollkategóriáit (például nem és lakhely),
majd miután ezeket kijelölte, önkényes vagy elbírálásos alapon kiválasztja
a mintába kerülő elemeket. A kvótás mintavétel hasonló a valószínűségi
mintavételi technikáknál tárgyalt rétegzett mintavételhez, azonban
a kvótás mintavétel esetében az egyes kvótán belüli mintaelemek kiválasz­
tása önkényes.
• Hólabda-mintavétel: A válaszadók egy kezdeti csoportját véletlenszerűen ki­
választják, majd megkérik őket, hogy javasoljanak ugyanehhez a célsoka­
sághoz tartozó válaszadókat, és ez alapján végezzük tovább a mintába be­
kerülő személyek kiválasztását.

A véletlen és a nem-véletlen módszerek, illetve az ezen belüli technikák kö­

zötti választásnak számos kritériuma van. Í gy például véletlen mintavételi tech­
nika alkalmazását javasoljuk, amennyiben 1 . rendelkezünk mintavételi kerettel,
2. az alapsokaság viszonylag heterogén, 3. leíró kutatást végzünk, és 4. a minta­
vételi hiba valószínűleg magasabb. Nem véletlen mintavételi technikákat ezzel
szemben főleg mintavételi keret nélküli, homogén alapsokaságú, feltáró kuta­
tásoknál szokták alkalmazni, ahol valószínűleg a mintavételi hiba magasabb.
A gyakorlatban soha nincs legjobb megoldás, hanem az összes kritérium meg­
vizsgálása mellett megpróbáljuk azt a legmegfelelőbb technikát kiválasztani,
amely meg is valósítható.

A mintanagyság meghatározása
A minta szükséges nagyságának meghatározásában különbséget kell tennünk
aszerint, hogy milyen mintavételi technikát alkalmazunk. Valószínűségi minta
esetén ugyanis a szabályok körülhatároltak, addig a nem véletlen mintavételnél
(ahol nem kalkulálható a mintavételi hiba) csupán hüvelykujjszabályokat tudunk
megfogalmazni.
Valószínúségi mintavételnél a mintanagyság meghatározása előtt tisztázni kell,
hogy mire fogjuk felhasználni az eredményeket, milyen részletességű elemzése­
ket akarunk végezni az adatokkal, valamint milyen pontosságra van szükség
az almintáknál és az összeredményeknél. Ezt követően össze kell gyűjteni
mindazokat a releváns statisztikai információkat, amelyek az alapsokaságról
rendelkezésre állnak. Ezek elemzésével meg kell határozni, hogy a vizsgálni
kívánt populáció mennyire különböző (heterogén). Végül pedig a rendelkezésre
álló költségkeretet figyelembe véve lehet csak meghatározni a szükséges minta­
nagyságot ( 1 .4. táblázat).
34 S P S S K U TATÁ S I ÉS A D ATE L E M Z É S I K É Z I KÖ NYV

Szempont Magyarázat Példa

Mekkora Ha az alapsokaság viszonylag Egy százezer fős városnál, egy 1 0

az alapsokaság? nagy, akkor a minta standard hibá­
ja, azaz az eredmények megbízha­
tósága egyedül a minta abszolút
nagyságától függ. Ez azt jelenti,
hogy kisebb populációhoz relatíve
nagyobb mintát kell venni , nagy po­
pulációknál pedig meglepően kis
minták is elégségesek.
milliós vagy egy 1 00 milliós ország­
nál egyaránt elégséges lehet 1 OOO
fős minta használata - lényegében
ugyanolyan megbízhatóság mellett.
Ez azonban fordítva is igaz: a né­
hány ezer vagy néhány száz fős po­
pulációknál nem használhatunk sok­
kal kisebb mintákat, mint a nagy po­
pulációkon végzett vizsgálatoknál.

Mekkora az alap­ Minél heterogénebb a sokaság a Egy termék fogyasztóinak hetero­

sokaságban a releváns jellemzőket tekintve, an­ genitása a vásárlási szokásaikat
vizsgálni kívánt nál nagyobb mintanagyságra van tekintve azt vonja maga utá n , hogy
jellemzők szerinti szükség. Ilyenkor rétegzett minta­ minél nagyobb mintát kell vennünk
szóródás [alap­ vételt érdemes alkalmazni egysze­ ahhoz, hogy minden egyes külön­
sokaság rű véletlen minta helyett. böző vásárlási szokással rendelke­
heterogenitása)? ző vásárló reprezentálva legyen a
mintában.

Mekkora A közvélemény-kutatási gyakorlat­ Egy 20 fős mintánál vagy részmin­

standard ban általában a maximum ±3 szá­
mintahibát zalékos standard mintahibát tartják
tartunk elfogadhatónak. Ez azt jelenti, hogy
elfogadhatónak? a kutatás révén nyert adatok a tel­
jes mintára vonatkoztatva legfel­
jebb ennyivel térnek el attól a hipo­
tetikus eredménytől, amelyet akkor
kapnánk, ha a kutatás során a po­
puláció minden egyes tagját meg­
vizsgálnánk. Piackutatásoknál ez a
hibahatár nagyobb lehet.
tánál a mintavételi hiba akár +20
százalék, egy 1 00 fős mintánál
pedig + 1 0 százalék is lehet. Hogy
ezek a lehetséges hibák még elvi­
selhetők-e vagy már elviselhetetle­
nül megbízhatatlanná teszik-e az
adatokat, azt a vizsgálat vezetőjé­
nek kell eldöntenie.
Egy 1 OOO fős mintánál a mintahi­
ba már csak +3,2 százalék.

Milyen mélységű A mintán belül hány elemezni kí­ Egy 1 OOO fős minta is lehet túl ki­
elemzést a karunk vánt részmintát kívánunk létrehoz­ csi, ha a mintát az elemzés során
végezni? ni? sok kicsi különböző részmintára
akarjuk bontani, hiszen ekkor az
egyes részminták megbízhatósága
már kérdésessé válhat (például
1 6 alminta esetén az átlagos
elemszám 62).

Mekkora A minta nagyságának növelése Ezer vagy kétezer főnél nagyobb

költségvetés áll egy ponton túl már nem növeli ér­ minta kiválasztása csak a kkor
rendelkezésre? zékelhetően a minta pontosságát indokolt, ha az elemzés során a
- egyenes arányban növeli viszont mintát sok almintára szeretnénk
a vizsgálat költségét. bontani.
1 . 4 . táblázat. Mintavétellel kapcsolatos kérdések
Forrás : Magyar Gal l u p Intézet Mintavételi eljárások című kiadványa alapj á n .
Letöltve a www . o m . hu lapról. 2005. augusztus
A KUTATÁS I F O LYAMAT ÁTTE K I NTÉSE 35

A kutatások mindig tartalmaznak hibát, amelyet két részre oszthatunk: nem

mintavételi hibára és mintavételi hibára. A nem mintavételi hiba a kutatás folya­
matához, többek között a kutatóhoz, a kérdezőbiztoshoz (terepkutató), illetve
a megkérdezetthez kapcsolható, míg a mintavételi hiba abból adódik, hogy
a minta sohasem reprezentálja tökéletesen az adott sokaságot.
Amennyiben a mintanagyság növekszik, a mintavételi hiba csökken, a minta
megbízhatósága ezzel növekszik, ami kihat a kutatás érvényességére és megbíz­
hatóságára. A sokaság magas varianciája magával vonja a mintavételi hiba nö­
vekedését, s ezáltal a minta megbízhatóságának csökkenését. Ugyanis ha magas
a sokaság varianciája, akkor nagyobb mintanagyságra van szükség ahhoz, hogy
ugyanolyan megbízhatósági szintjet érjünk el (Alreck-Settle, 1 995, 60. old . ) .
A minta nagyságával összefüggő tényezőket a z 1 .9. ábra mutatja.

Mintanagyság Mintanagyság

Mintavételi hiba A minta megbízhatósága

növekszik

csökken

A sokaság varianciája A sokaság varianciája

Mintavételi hiba
--------�

1 . 9. ábra . A mintanagyság és a mintavételi hiba összefüggése

Forrás: Alreck-Settle ( 1 995). 60. old .

Nem valószínúségi mintavételt főleg a feltáró kutatások során alkalmazunk, ahol

az elsődleges cél a probléma jobb és mélyebb megértése, amely célra kisebb min­
tanagyságot alkalmazunk. Mivel ebben az esetben nem áll rendelkezésünkre sta­
tisztikai becslés, ezért egyik megoldás lehet, hogy a hasonló vizsgálatokban
használt mintanagyságot követjük, vagy pedig meghatározzuk a legkisebb
elemzési egységet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha az adatelemzés során úgy gon­
doljuk, hogy a nem és a kor ismérvek alapján fogunk elemezni, és tudjuk, hogy
két nem és 4 korcsoportunk van, azaz 8 csoportunk van, akkor megköthetjük,
hogy minden egyes csoportban (például férfi 1 8-25 év között) legalább 30 meg­
figyelésnek kell lennie, amely szám a normál eloszlás valószínűsítése szempont­
jából fontos lehet. Ez alapján a teljes mintanagyság 240 lenne.
36 SPSS K U TATÁSI ÉS A D ATE L E M Z É S I K É Z I K Ö N YV

A reprezentativitás kérdése
Reprezentativitás alatt azt értjük, hogy valamely változó szerint a minta jellemző­
en képviseli a sokaságot. Mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint e fogalom értel­
mezése gyakran gondot okoz, a kérdést érdemes részletesebben is megvizsgálni.6
Sohasem tudhatjuk, hogy mintánk a minket érdeklő szempontból reprezenta­
tív-e. Ennek eldöntéséhez a mintában tapasztalt értéket össze kellene hasonlíta­
ni a populációra jellemző értékekkel. A populációra jellemző értékek azonban
nem ismeretesek. Ha ezeket az értékeket ismernénk, akkor a vizsgálatra nem is
lenne szükség (Rudas, 1 998). A kutatások mindig olyan témáról szólnak, amely­
lyel kapcsolatban a megkérdezettek álláspontja nem ismert kellő pontossággal,
ezért az sem eldönthető, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló minta reprezenta­
tív-e. Más a helyzet olyan jellemzőkkel, amelyek a KSH által gyűjtött adatok
alapján jól ismertek. Ilyenek például a felnőtt népesség megoszlása nemek sze­
rint, az iskolai végzettség különböző szintjei, a lakhely szerinti megoszlás vagy
az egyes cégformák gyakorisága. Ezen változók szempontjából a minta repre­
zentativitása ellenőrizhető.
Könnyen előfordulhat, hogy a minta valamely szempontból reprezentatív, de
egy más szempont szerint már nem az. Egy mintát akkor nevezhetnénk minden
további nélkül reprezentatívnak, ha valamennyi, a vizsgálatban feltett kérdés
szerint reprezentálná a teljes populációt. Azt, hogy a reprezentativitás teljesül-e,
éppen a legfontosabb (a kutatás tárgyát képező) változók szempontjából lehetet­
len ellenőrizni. Ezért ebben az általános értelemben reprezentatív mintáról nem
beszélhetünk. A minta mindig csak bizonyos változók szerint lehet reprezenta­
tív. A vizsgálat tárgyát képező változó szempontjából a reprezentativitás kérdé­
se nem dönthető el.
Egy ellenőrizhető szempont (például nemek) szerinti megoszlásnak a pontos
vagy pontatlan volta a mintában nem garantálja, hogy a minta a vizsgálat célja
szerint reprezentatív. Ezért nem megfelelők azok a mintavételi eljárások, amelyek
csak arra ügyelnek, hogy a mintában bizonyos társadalmi csoportok a populáció­
beli arányuknak megfelelően szerepeljenek (természetesen itt csak ellenőrizhető
szempontokról lehet szó), de ezen belül a kérdezőbiztosokra bízzák a megkérde­
zettek kiválasztását (kvótás mintavétel). Ezek olyan mintákat eredményeznek,
amelyek néhány ellenőrizhető szempontból reprezentatívak, de ez nem jelent biz­
tosítékot arra nézve, hogy a vizsgálat tárgyát képező szempontból is reprezenta­
tívak lennének. A kvótás mintavétel tehát - annak ellenére, hogy bizonyos ellen­
őrizhető szempontokból biztosítja a minta reprezentativitását - a vizsgálat tárgyát
képező szempontokból gyakran torz mintát eredményez7 Rudas (1 998).

6 A kérdést Rudas ( 1 998) munkája alapján tárgyaljuk.

7 A kvótás mintavételi eljárás hiányossága, hogy a kérdezőbiztosok által preferált társadalmi cso­
portok nagyobb mértékben kerülnek a mintába, mint más csoportok, még akkor is, ha a csoport­
képző szempontok egy része - az előírt kvóta miatt - nem is torzul. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy
a populáció minden tagjának egyforma esélyt adunk a mintába kerülésre (véletlen mintavétel).
A K U TATÁSI F O LYA M AT ÁTTE K I N T É S E 37

Véletlen mintavételnél előfordulhat, hogy a kapott minta torz még olyan alap­
vető szempontból is, mint a nemek szerinti megoszlás. A véletlen mintavétel
azonban átlagosan pontos, és megfelelő mintanagyság mellett az esetek többségé­
ben egyedileg is igen pontos becsléseket tesz lehetővé. A véletlen minták az ese­
tek többségében jól reprezentálják a népességet a vizsgált szempontból. Ennek
azonban nem feltétele az, hogy a minta valamely ellenőrizhető szempontból rep­
rezentatív legyen. Óvakodjunk tehát az olyan megállapításoktól, hogy mintánk
„reprezentatív". Legfeljebb csak annyit lehet kijelenteni, hogy a minta valamilyen
ellenőrizhető szempont(ok)ból jól reprezentálja a vizsgálni kívánt sokaságot.

1 3 A terepm u n ka és adatgyűjtés (3 . lépés)

.

A kutatási terv kialakítása után kerül sor a z adatgyűjtésre, azaz a terepm unkára.
A kérdőívszerkesztés során fontos kritérium, hogy ahhoz megfelelő utasításokat
írjunk a kérdezőbiztosok számára. Ezen instrukciók be nem tartása torzíthatja
az adatfelvételt. Például a kérdezőbiztosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy
csak a megadott személy válaszolhat a kérdésekre, illetve ha ennek akadálya
van, milyen eljárást kell követniük (például hányszor kell visszamenni az adott
címre). Ugyanakkor kutatások által bizonyított tény, hogy a tapasztalatlan kér­
dezőbiztosok által megkérdezett személyek között sokkal magasabb a válasz­
megtagadási arány.
Az adatfelvétel után a kérdőívek ellenőrzése következik, amely során a nem egy­
értelmű, logikailag nem összeillő válaszokat, hanyagul kitöltött részeket ponto­
sítani kell. Ezután következik az adatok kódolása és az adatbevitel. Az adatbevitel
szoros kapcsolatban áll a kérdések kódolásával, úgy kell bevinni az adatokat,
ahogy kódoltuk a kérdéseket.

1 4 Adat-előkészítés és elemzés
.

Az adat-előkészítés során kell foglalkoznunk az adatok tisztításával. Az adatok tisz­

títása hasonlatos a kérdőívek ellenőrzéséhez, ugyanakkor ennek célja a logikai­
lag nem konzisztens adatok, a kiugró értékek azonosítása, illetve a hiányzó ada­
tok kezelése. Az adattisztítás során következik a megfelelő adatelemzési stratégia
kiválasztása, azaz annak meghatározása, hogy milyen módszerrel fogjuk
az adatokat elemezni. Ugyanakkor az adatelemzés, illetve a prezentációB csak
a jéghegy csúcsa, ezért tisztában kell lennünk az ezt megelőző folyamatok szere­
pével és súlyával. Ha a kutatás folyamatát szükséges rossznak tekintjük, és nem
figyelünk a részletekre, akkor a végső fázis, az adatelemzés sem lesz más, mint
találgatások sorozata.

s Jelentéskészítésről és prezentációról részletesebben lásd a könyv 1 0. fejezetét.