Oroszország és a Szovjetunió 20.

századi
története
Teljes szövegű keresés

Oroszország és a Szovjetunió 20. századi története

A kronológiák korát éljük, legalábbis ami a kelet-európai közelmúlt történéseit illeti. Manapság
ugyanis legalább annyi újdonság, eddig nem ismert tény érkezik a múlt felől, mint amennyi az
ismeretlen jövő felől várható. Nem is lehet ez másként ott, ahol a múltat olyannyira kisajátították a
mindenkori politika hatalmi szükségletei. Folyik tehát a történelem „felszabadítása”. De az elhallgatott
múlt, a retusált történelem csak fokozatosan képes visszafogadni hajdani szereplőit, s talán ennél is
lassabban nyerheti vissza a maga valóságos struktúráit. A történészi koncepció (koncepciók!)
megformálása, a tények értelmezése (újra- ill. átértékelése) alighanem hosszú évekre ad majd munkát
a történészeknek. Az itt közreadott kronológia nem kívánja a tényeket a koncepciók fölé emelni,
mindössze arra vállalkozik hogy „melléjük” emancipálja. Kettős értelemben válik így manapság
legitim műfajjá a kronológia: egyfelől a megszaporodott tényanyag elrendezésének legkézenfekvőbb
kereteként, másfelől a tények visszaállított becsületének kifejezőjeként.
Orosz–szovjet kronológiánk politika-, gazdaság- és kultúrtörténeti „tördelésben” dolgozza fel anyagát.
Összeállításához a szerzők szovjet és nyugati publikációkat, a szovjet sajtó közelmúltbeli közléseit
egyaránt felhasználták. Ha az olvasó mégis hiányolna bizonyos tényeket, akkor ebben a terjedelmi
korlátokon – és a szerzők ki nem zárható figyelmetlenségén – kívül a tudatos szelektálást kell látnia.
Rengeteg adat hitelesítése ugyanis ma még megoldhatatlan, s szép számmal akadnak olyanok is,
amelyeknek tartalma – más történeti tényekkel összevetve – felettébb kérdésesnek tűnik. A 20. sz.-i
orosz-szovjet történelem nem egy eseménye kapcsán máig indokoltabb feltételes módban fogalmazni,
mint az állítás önhitt magabiztosságával: erről az olvasó is meggyőződhet, amikor végigolvassa a
szovjet fejlődés legdrámaibb évtizedeit bemutató, valóságos mártirológiának tetsző részleteket. A
forrásokban szereplő közlések „megszűrésének” oka tehát ezúttal már nem bizonyos történelmi tények
eltitkolásának szándéka, hanem éppenséggel a tények hitelének tisztelete – az a törekvés, hogy a
sokéves „áltények” és „álszámok” helyébe lehetőleg ne „ellen-áltények” és „ellen-álszámok”
kerüljenek.
A kronológia politikatörténeti része szakít – mind az 1917 előtti, mind a szovjet szakaszt illetően – a
szűken vett párttörténeti nézőponttal. Az 1917 előtti periódusban megkísérli tényleges történelmi
befolyásuk arányában bemutatni a különböző pártokat, ill. érzékeltetni az egypárti politikai rendszer
kifejlődését a bolsevik fordulatot követően. Megpróbálja diakronikus rendben felidézni a bolsevik párt
hatalomra kerülésével, ill. hatalmának konszolidálásával meginduló szerkezeti változásokat, a
bürokratikus hatalomgyakorlás kiépülésének állomásait. Részletesen tárgyalja a 30-as évek koncepciós
pereit, a repressziók körét. A II. világháború eseményeit nemcsak hadtörténeti szempontból dolgozza
fel, hanem tárgyalja a diplomáciatörténet és a szovjet belpolitika kevésbé ismert eseményeit is.
Mindvégig törekszik a jogalkotás és -gyakorlat fejleményeinek rögzítésére is.
A gazdaságtörténeti rész a gazdaság teljesítőképessége mellett folyamatosan tárgyalja működésének
jogi szabályozását, szervezeti kereteinek alakulását is. E részben történik utalás a legfontosabb
gazdaságelméleti vitákra – s amennyire ezt a műfaj megengedi – a gazdaságpolitika alakulásának
értelmezésére is. Mindvégig fontos helyet kap a külgazdasági kapcsolatok lehetőleg sok szempontú
(orientáció, volumen, szerkezet) bemutatása is. Itt szerepelnek a népességgel, a társadalom szociális
tagozódásával, ill. annak változásaival összefüggő adatok.
A kultúrhistóriai rész nemcsak a szovjet fejlődésben oly meghatározó kultúrpolitika eseményeit
rögzíti, hanem igyekszik regisztrálni a legfontosabb irodalmi, képzőművészeti, zenei, filmművészeti
alkotások keletkezését is, mégpedig kettős megközelítésben: a maradandó teljesítmények mellett
említésre kerülnek a kor eszmeiségét, politikai ritualizáltságát jellemző – nem esztétikai, hanem kor-
és politikatörténeti jelzőértékkel bíró – művek is. A századelő gazdag bölcseleti termése is felvételre
került, valamint általában a társadalomtudományok olyan dokumentumai, amelyek túlmutatnak a
szűken vett szaktudomány keretein. Meglehetős részletességgel jelenik meg a társadalomtudományok
viszonylagos autonómiájának felszámolódási folyamata, alárendelődésük a politika legitimációs
szükségleteinek. A kultúrtörténeti részbe kerültek – egyebek mellett-az értelmiséget sújtó repressziók,
ill. a legismertebb áldozatok, legfontosabb irodalmi és művészeti csoportok megalakulása, a művészi
manifesztumok, továbbá az űrtechnika legfontosabb eredményei, a különböző területek orosz, szovjet
(ill. emigráns) Nobel-díjasai. E részben tüntettük fel a különösen a 20-as években figyelmet érdemlő
politikai irodalom fontosabb dokumentumait is.
Reményeink szerint sikerült a történeti folyamatok tényleges hangsúlyait követő, hiteles kronologikus
áttekintést adnunk a 20. sz.-i orosz, ill. szovjet történelemről – bár e munka legfőbb hiányosságát
magunk is érezzük: joggal hiányolhatja majd az olvasó e történeti idő értelmező szakaszolását. Ez
azonban nem a kronológia feladata: hanem – a kronológiában szereplő tények tiszteletben tartásával –
a szaktudományoké.