Kármán József: Fanni hagyományai

Bevezetés

-A cím jelentése (Fanni „hagyományai”) = hagyaték, Fanni szerelmesére hagyja naplóját és leveleit, ezekből
áll össze a kisregény. A mű eredetileg névtelenül, három folytatásban jelent meg az Uránia folyóirat 1794-
1795-ös évfolyamában. Korabeli olvasói s első kiadója, Toldy Ferenc is valódi naplónak vélték a művet,
Fannit pedig létező személynek, úgy hitték, Kármán csupán a lány halála után fennmaradt írások, a hagyaték
szerkesztését és sajtó alá rendezését végezte el.

Műfaji sajátosságok, stílusjegyek

-Három különböző műfajba sorolható: szentimentalista énregény, levélregény, naplóregény. A bevezető, a

három kitalált elbeszélői szólam különböző olvasási módot kínál. Maguk az L-nének írt levelek és a
naplójegyzetek Fanni szeretethiányának, szerelemre lobbanásának, önmegértésének, halálvágyának, majd
halálának, túlérzékenységének történetét mondják el. A regény énelbeszélés, tehát az elbeszélő egyben a
főszereplő is, egyes szám első személyben, szubjektív, bensőséges módon mutatja be személyes
gondolatait/érzelmeit. A műnek ezáltal vallomásos, lírai jellege lesz, a lélek valósághű, hiteles lélekábrázolását
szolgálja. A történetmondás több helyen megszakad.

-A szentimentalizmus jegyei a regényben. Tipikus szentimentalista téma: egy fiatal lány szeretethiányát,
szerelemre lobbanását és szerelme beteljesülhetetlensége miatt bekövetkező halálát tematizálja. Témája tehát a
beteljesületlen, tragikus szerelem. Az érdekházasság korában egy személyes vonzalmon alapuló szerelem
történetét mutatja be. Hősei tipikus szentimentalista szerelmesek, akik társadalmi különbségek miatt nem
lehetnek egymáséi. Főhőse sérülékeny lelkű hős, a regény elején bánatával a természet magányába menekül,
mely némaságával megőrzi az ember titkait, a természet, mint „őshaza”, a kert mint fontos helyszín
(természetkultusz). Fanni is cselekvésképtelen, szenved, gyötrődik, lemond, nem képes harcolni az akadályok
ellen, ezért sorsa a lassú sorvadás, majd pusztulás. A regény cselekménye egyszerű, kevés a történés. A műben
a hangsúly Fanni belső, érzelmi-lelki világára tevődik, Fanni érzelmeit, lelki folyamatait vizsgálja. Fannira
jellemző: gazdag érzelemvilág, érzékenység, az érzelmek szabadsága, beteljesületlen vágyak, el nem ért érték
iránti sóvárgás, szomorúság.

A mű szerkezete

1.Egy szó az olvasóhoz: az Uránia szerkesztőjének előszava, az Uránia olvasóihoz szól, és Fanni hagyatékának
az Uránia szerkesztőihez kerülésének körülményeiről tudósít. Egy ismeretlen küldte a szerkesztőségbe egy
fiatal lány naplóját és leveleit, a szerkesztőnek tetszett, s úgy döntött, leközli a lapban. A regény célközönségét
nevezi meg, fiatal leányok számára ajánlott. Fanni példás/erkölcsös magatartásának jelentőségét hangsúlyozza.
Külső nézőpont érvényesül.

2.Fanni: a hagyatékra reflektáló személyes hangú szöveg, T-ai Józsinak a szólama, az ő nézőpontja érvényesül.
Fanni sorsáról és szerelmükről számol be: röviden összefoglalja Fanni tragikus életét, szomorú sorsát, helyét és
szerepét a családban, illetve a társadalomban, szerelmüket és halálát. Apja elhívta T-ait Fanni halálos ágyához,
az ő karjaiban halt meg.

3.A két előszóval Kármán megteremti a regény fiktív keretét: azt sugallja az olvasóknak, miszerint Fanni
valóban élt, írásait T-ai küldte be az Urániához, és T-ai alakját összemossa saját alakjával (T-ai = Kármán). Az
olvasó már a bevezető szövegekből megismeri a hősnő külső élettörténetét, a később kibontakozó eseménysor
elveszti jelentőségét. Tehát a hangsúly Fanni személyiségének belső világára, lélekállapotának közvetlen
ábrázolására helyeződik. Három elbeszélői szólam van: szerkesztő, T-ai József, Fanni, de Fannié a
meghatározó. A fő rész Fanni naplójegyzeteit és leveleit tartalmazza. A főszereplő személyes, szubjektív napló
formájú megnyilatkozása, vallomásos szöveg. Saját léthelyzetét és világképét tárja fel, mutatja be. Az
események kronologikus rendben haladnak, laza ok-okozati kapcsolat van köztük, egy évet ölelnek fel.
Tér-és időszerkezet jellegzetességei

-A műben a kert sorskert, a sztoikus megnyugvás, az élet-halál jelképe. Fanni a kertbe menekül apja ridegsége,
mostohaanyja, testvérei eltérő értékrendje elől. A természet barát, társ, titkai tudója, vigaszt, biztonságot,
menedéket nyújtó helyszín, ellentétben a bál helyszínével, amely a társadalmat jelképezi, és amelyben Fanni a
veszélyt, a bántás lehetőségét érzékeli. Ez a helyszín az álértékek, képmutatás, gonosz pletykák tere.

-Az időszerkezetet a természet körforgása határozza meg, a történet egy év alatt játszódik le. Ez az emberi idő
végességének, egyszeriségének kifejezése. Az évszaktoposzoknak is nagy szrerepük van a regényben. A mű a
burjánzó természet tavaszi és kora nyári képeivel indul, majd a hősnő halálának és a természet pusztulásának
képei párhuzamban állnak.

A boldogságkeresés lehetőségei/eljárásai a regényben

-Fanni saját létének értelmezésére, érzelmei megértésére tesz kísérletet. Az első bejegyzés a kertben történik:
ez a hely Fanni menedéke, oltalma a társadalommal szemben. A naplóírás lehetőség az önismeretre, saját
érzelmeinek feltárására, a hiányérzet megfogalmazására. Nem tudja megragadni pontosan érzelmeit,
önmegértésre, önismeretre törekszik. Szeretetlenségben nő fel, a földön túli létben reméli megtalálni
boldogságát. Anyja és bátyja halála miatt a holtak világában gondolja megtapasztalhatónak a boldogságot.

-Fordulópontot jelent L-néval való kapcsolata. Beszélgetéseik során L-né feltárja előtte a földi szerelem
lehetőségét. Fanni a hiányérzetet a szerelemmel azonosítja. A bálon megismerkedik T-ai Józsival, a
szerelemben kiteljesedik, azonban elválásuk ismét a halál gondolatát ébreszti a hősnőben. Fanni a boldogságot
a platonikus szerelemben látja elérhetőnek. Szerelemfelfogása eszményített, idealizált, kifejezi az eszményi,
tökéletesség iránti vágyakozását. Az eszményi boldogság, az idealizált szerelem a földi világ kereteiben csak
rövid ideig érvényesülhet. A boldogság mint eszményi állapot csakis a földön túli létben valósulhat meg. A
regény végén Fanni halála valójában a test börtönéből, a földi lét fogságából való szabadulás, kiút az eszményi
létformába. Halála tehát nem veszteség, inkább kiteljesedés egy másik dimenzióban.

A boldogságot kereső hősök jellemvonásai

-A regényben szentimentalista emberkép, eszményített szerelemkép, idealizált világkép jelenik meg. Fanni
érzékeny, a „szenvedés iskoláját” tapasztalja meg. Tragikus sorsa van: édesanyja meghalt, családja nem érti
meg, szolgának tekinti, apja túlságosan szigorú vele. A külső világ kegyetlenségével szemben a természet
megértésében talál menedékre. A természet jó barát, bizalmas, lelki társ, titkai tudója, biztonságot nyújtó
helyszín. Magányos, lelkileg sérült egyén, nem találja helyét a való világban, nem fogadja el annak álértékeit.
Visszahúzódott, a természetben lel lelki társra. Vállalja sorsát, önmegértésre, érzelmei értelmezésére törekvő
hősnő. A társadalom elvárásait elfogadni nem tudó, elveiben töretlen, de akaratát megvalósítani képtelen
hősnőnek a konfliktusokra adott válasza a halálvágy mint a túlvilágban kiteljesedő, eszményi boldog létállapot
meglelésének szinonimája.

Az önértelmezés lehetőségei a műben

-Többféle lehetőség van a főszereplő ön- és létértelmezésére:

1.Fanni és a természet kapcsolata, mint az önértelmezés lehetősége: Fanni megszólítja, barátjának nevezi a
természetet, titkai tudója, vigasztaló, megértő társ ellentétben az emberekkel (antropomorfizált természet). A
történet időszerkezetét is meghatározza: egy év, mely a természet körforgására, az emberi idő végességére,
egyszeriségére utal. A regény a burjánzó természet tavaszi és kora nyári képeivel indul, ami párhuzamba
állítható Fanni vágyakozásával és önkeresésével. A hősnő sorvadásának kezdete a tél, a természet
látszathalálának és az emberi élet elmúlásának gyakori időtoposza. Ekkor válik szét a természeti ciklus és a
hősnő útja, mert míg a természet éledni kezd, Fanni haldoklik.
2.Motívumok. Fanni a kertbe menekül apja ridegsége, mostohaanyja, testvérei eltérő értékrendje elől. A hold
motívuma: feminin jelleg, anyját idézi, átjárást biztosít a transzcendens létbe. A halál és álom motívumokkal
kapcsolódik össze. Pl. a transzcendens lét boldogsága, a szeretteivel való találkozás lehetősége szentimentális
szemlélet.

3.L.-né barátsága mint az önértelmezés lehetősége. A nő anyahelyettesítő szerepet tölt be, ő tanít a lánynak a
szerelemről, a társaságba való visszatérésre ösztönzi. Levelezésük fontos a hős számára. Fanni odafordul egy
szubjektumhoz, ám ez csak egy látszólagos nyílás, valójában önmegértésre törekszik. T.-aival való
megismerkedése, a szerelem intenzív megélése felerősíti másságát, az eszményi boldogságra vágyik, s
csalódnia kell.

4.Az írás mint az önértelmezés lehetősége. Fanni számára a naplóírás lehetőség a létértelmezésre. A naplóban
érzelmeiről vall, értelmezi azokat. Naplóírás során lehetősége van lelkiismeretének, önmagáról és a világról
alkotott nézőpontjának a megragadására. Metaforák által fejti ki nézeteit a világról, társadalomról: pl. a méh
metaforája a társadalomról alkotott felfogását fogalmazza meg.

A vágy betöltésének lehetőségei

-Az életében megtapasztalt szeretetlenség miatt Fanni gondolatai először a szeretet földi szférán túli
lehetőségeire irányulnak: a holtak (anyja, bátyja) világát érzi közel magához, ami már a regény elején a hősnő
halállal való eljegyzettségére utal. A tapasztalaton túli világban véli megtalálni a lelki egyesülés, a szeretet
eszményi állapotát. Ezt követően lép életébe a barátnő, L-né hús-vér alakja: a bárónénak köszönhetően Fanni
a lelkében rejlő vágyakozást a szerelemmel azonosítja. A báróné saját életsorsának példájával készíti fel Fannit
arra, hogy eljusson saját személyiségének lényegéhez.

-Fanni és T-ai Józsi találkozása: a földi létben megélhető szerelem. A bálon való megismerkedésüket követő
elválásukkor zajló párbeszédük ugyanakkor már a szerelem kezdetéhez a halált rendeli hozzá („Aki hiszen,
idvezűl.”). Fanni szerelemfogalma platonikus jellegű: az eszményi után vágyódik, így számára a tökéletes
boldogság csak a halál utáni létben válik elérhetővé és megélhetővé. Fanni megérti, hogy a végtelen harmónia
(amit megtapasztalt a szerelemben) a földi létben csak rövid időre, korlátozottan érvényesíthető. Ez a belátás
juttatja el őt a halál humanizált felfogásához: az eszményi létforma csak a test börtönéből kiszabaduló lélek
által megélhető, ezért saját elmúlását nem éli meg veszteségként, a halálban sokkal inkább a kiteljesedés
lehetőségét látja (halál= Isten akarata, nyugalom, álom, túlvilági találkozás reménye).

Az idő metaforikus jelentései

-A cselekmény egy évet fog át (tavasztól tavaszig). Bár az idő múlását a naplóbejegyzések pontosan nem
jelölik, az időnek mégis fontos, szimbolikus jelentése van: az év egyszerre jelöli a természet körforgásának
ritmusát (ciklikus időszemlélet) és az emberi élet egyszeriségét. A természet láttatása (mint a szentimentalista
művekben általában) az emberábrázolást árnyalja: Fanni érzelmeinek változását a természet kezdetben megértő
társként követi.

-A regénykezdet: a burjánzó természet tavaszi és kora nyári képei párhuzamba állítható Fanni
vágyakozásával, önkeresésével. A tél (az emberi élet elmúlásának gyakori időtoposza) a hősnő sorvadásának
kezdetét jelöli. Ezután szétválik a természeti ciklus és a hősnő útja: míg a természet éledni kezd, a hősnő
haldoklik (ez az emberi élet egyszeriségére utal). Egy év eltelése: Fanni megismerte önnön természetét, és
felfokozottan megélte a földi szférában kiteljesíthető sorsát.

Befejezés

-Szerkezeti, poétikai megalkotottsága kivételesnek mondható a 18. század végének magyar epikájában.
Nemcsak meghonosította a magyar irodalomban a szentimentális levélregényt, hanem metaforikus
szövegvilágával ki is tágította e regénytípus lehetőségeit.