Osztálytalálkozó

Halkan gördültek be a kocsik egymás után a kovácsoltvas kapun, de

persze akadtak jó néhányan, akik az 59-es villamos megállójától gyalog
baktattak fel. Folyt róluk a víz ebben a dögmelegben. Elég sokan eljöttek
az osztályból, őszintén nem is gondoltam volna. Az osztályfőnök az elsők
között érkezett. Éppen ma van a 60. születésnapja. Micsoda egybeesés!
Sosem titkolta mikor született, az osztályfőnök szerette az ünneplést, a
felhajtást. A bejáratnál gyülekeztek, egymást ölelgetve köszöntötték
egymást a többiek. Páran virágot is hoztak. Nem kiabáltak, de azért
érződött, hogy sokan megörültek a másiknak, de legalábbis hitelesen
alakították. Nem voltunk igazán jó osztály, minimum két egymástól
viszolygó tábor volt, de a táborokon belül is ment a frakciózás. Persze
tizenkét év után megfakulnak a rossz emlékek, és édes nosztalgiával
töltik el az ember szívét. Már akiét. Én már a négy évvel ezelőtti
találkozón megfogadtam, hogy legközelebb nem megyek el, annyira
ment a képmutatás meg az önmenedzselés. Mintha ez bármit is
számítana. Kit érdekel, hogy mi lett a másikkal, ha úgysem tartottuk a
kapcsolatot már régóta. Jó, páran tartják. Például a Novák Ági vörös hajú
kisfiának a Petra lett a keresztanyja. Mondjuk elég perverz, hiszen
korábban a Novák Ágival járt a Szabolcs, aki most a Petra férje és a vörös
gyerek apja. Ügyvéd lett, de aztán ráunhatott a dologra, mert egy ideje
valami biozöldségfarmot működtetnek a Petra szüleivel.

Négy évvel ezelő tt a Fészekben elő adta a menő vá llalkozó t. „Á llati jó l megy a
biogazdasá g – mondta –, alig győ zzü k kielégíteni az ü gyfeleink igényeit”. Mit
fö lényeskedik? – gondoltam magamban. „Ü gyfeleink igényeit”, hogy oda ne
rohanjak… Jó t rö hö gtem, amikor eljö ttem, és azt lá tom, hogy Szabolcs, a
bioistenkirá ly éppen egy idő szá mítá sunk elő tti Lada kombit pró bá l sokadik
nekifutá sra beindítani. Csoda, hogy á tengedték a mű szaki vizsgá n. Az
osztá lytalá lkozó ná l hazugabb mű faj nem létezik. Mindenki elő adja, hogy
bejö tt neki az élet. Á lomá llá s, á lomcég, á lomfizetés, á lomutazá s, á lomférj,
á lomfeleség, á lomgyerek. Aztá n hú zogatjá k a ruhá jukat, hogy ne lá tszó djon a
zö ldeslila folt, amit á lomférj ejtett egy hosszú és ű rtartalmas este utá n
hazatérve az Á lom presszó bó l. É n ebben akkor sem vettem részt, most meg
hallgattam, mint a sír.

Kö zben ú jabb villamos á llt meg a bejá rattó l pá r lépésre. Ú jabb osztá lytá rsak
kö zelednek. A Réka is eljö tt. Van pofá ja. Pedig megmondtam neki, hogy lá tni
sem akarom soha tö bbé. Há t ú gy lá tszik azt gondolta, ez má r nem érvényes.
Azok utá n, hogy legutó bb majdnem hajtépésig ment a vita kö zö ttü nk a
melegek ö rö kbefogadá sá nak ü gyében. Hogy ez hogy kerü lt elő mint téma, nem
emlékszem. De valahogy minden tá rsasá gban 2-3 ó ra és 4-5 pá linka utá n
elő kerü l. A halá lbü ntetés legalizá lá sa má r 2 pá linka utá n. Na, nem mondom,
én is mindig beszá lltam a sehova nem vezető ü vö ltö zésbe.

Van vagy 35 fok á rnyékban. Olvadoznak az osztá lytá rsak a sö tét ruhá ikban. É s
a kaputó l még fel is kell ugye má szni. Az kemény lesz. Há betler fut be.
Há betler szerelmes volt belém harmadikban. Ezt persze nem merte
megmondani, ső t ú gy viselkedett, mint egy ó vodá s. Szinte csak a hajamat nem
hú zta meg idő nként. Engem ez csak mulattatott. Nem gondoltam volna, hogy
á llamtitká r lesz belő le. Senki nem gondolta volna az osztá lybó l, abban is
biztos vagyok. Amilyen jellegtelen kis senkihá zi volt. Nem is értem. Taxival
érkezett, nem valami nagy fekete á llami kocsi szá llította. Ő is hozott virá got.
Az osztá lyfő nö k azonnal rá vetette magá t, ö lelgette perceken á t. Amilyen
sznob az osztá lyfő nö k, nyilvá n nem ö lelgette volna Há betlert, ha mondjuk
elő adó lenne az ö nkormá nyzatná l, vagy annak a taxinak a vezető ü lésérő l
má szott volna elő . De az á llamtitká rokra bü szkének kell lennie az embernek –
gondolhatta. Vagy lehet, hogy az já rt a fejében: jó lehet ez még valamire. Talá n
meg akarja pá lyá zni az igazgató sá got? 60 évesen? Minek?

Elindult a csapat felfelé. Tényleg, mindjá rt kezdő dik. Ö mlik a víz mindenkirő l.
Rossz az idő zítés – jegyzi meg a dagadt Tompa mosolyogva, és nagyot kortyol
a szentkirá lyis ü vegbő l. Réka há tba veri.

A négyesben lesz! Gyertek erre! – mondja az osztá lyfő nö k. Mit fontoskodik itt
is, pedig 12 éve nincs joga senkinek parancsolgatni. Plá ne nem egy ilyen
eseményen. Ahogy felérnek, valaki elindítja a zenét. A kedvenc szá mom. –
suttogja Petra. Há t igen, nekem is.

Kezdő dik. Mindenki kö rbe á ll. Balra a csalá d és a bará tok. Jobbra az
osztá lytá rsak. Elhallgat a kedvenc szá mom. Ismeretlen komolyzenére vá lt a
CD-lejá tszó . A pap elkezdi a bú csú beszédet. Pá ran bő gnek. Anyá m ö sszeomlik.
Az osztá lyfő nö k vigasztalja. Rö vid beszéd, hiszen csak 30 évet éltem, nincs mit
felturbó zni. Szó rjá k a virá gokat meg a fö ldet, ö lelgetik egymá st, fancsali képet
vá gnak. Négy éve megfogadtam, hogy soha tö bbé nem megyek
osztá lytalá lkozó ra. Betartottam.