Az alapszófajok A)

Feladat: Határozd meg a szavak szófaját!

„Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant tiszta tér,
S nagy lassú szekerek ballagnak haza messze
S róluk a szénaillat meghalni visszatér.”
/Tóth Árpád/
Feladatmegoldás:
„Jártál (ige) -e (szóértékű módosítószó) mostanában (határozószó) a (névelő) csendes
(melléknév) tarlón (ragos főnév) este (itt határozószó, de főnév is lehet),
Mikor (névmás) csillaggal (ragos főnév) ékes (melléknév) a (névelő) roppant (itt melléknév,
de befejezetlen melléknévi igenév is lehet) tiszta (melléknév) tér (főnév),
S (kötőszó) nagy (melléknév) lassú (melléknév) szekerek (főnév) ballagnak (ige) haza
(igekötő) messze (határozószó)
S (kötőszó) róluk (névmás) a (névelő) szénaillat (főnév) meghalni (főnévi igenév) visszatér
(ige).”

Az alapszófajok egy vagy több önálló jelentéssel rendelkeznek, toldalékolhatók, önálló

mondatrészek lehetnek.

A viszonyszók olyan szófajok, amelyek önálló jelentéssel nem rendelkeznek. A viszonyszók

a toldalékhoz hasonlóan a mondatban más szavak jelentétéhez vannak kötve önállóan nem
tehetnek mondatrészek, és nem mindegyikük toldalékolható.

A mondatszók, egy egész mondattal egyenértékűek. Jelentésük csak mondattal körül írható,
függ a beszédhelyezttől. Önállóan mondatot, tagmondatot alkotnak nem is toldalékolható.

Alapszófajok:
 ige
 főnév
 melléknév
 számnév
 határozószó
 névmások
 igenevek:
- főnévi igenév
- melléknévi igenév
- határozói igenév

Viszonyszók:
 segédige
 névutó
 igekötő
 névelő
 kötőszó
 szóértékű módosítószó
Mondatszók:
 indulatszók
 hangutánzó mondatszók
 mondatértékű módosítószók
 kapcsolattartó mondatszó
 Az alapszófajok B)

A szófaj nem egy nyelvi szint elemének a megnevezése, szemben a fonémával

(=beszédhang) és a morfémával (=szóelem), hanem a szótövek képességek szerinti
csoportosítása.

Alapszófajok (önállóan mondatrészi szerep betöltésére alkalmas szavak):

 ige -> mindig állítmány a mondatban, időjelet, módjelet, és személyragot mindig
hordoz legalább zéró formában, kifejezhet cselekvést, történést, létezést
 főnév -> alany, tárgy, határozó, birtokos jelző lehet önállóan a mondatban, a névszó-
igei állítmány része lehet, mindig hordoz magában esetragot és számjelet legalább
zéró formában, megnevezésre alkalmas
 melléknév -> jelző, határozó lehet önállóan a mondatban, a névszói-igei állítmány
része lehet, fokjelet, határozóragot hordozhat, tulajdonságot fejez ki
 számnév -> jelző, határozó lehet önállóan a mondatban, a névszói-igei állítmány
része lehet, fokjelet, határozóragot hordozhat, mennyiséget fejez ki
 névmás -> alany, tárgy, határozó, jelző lehet a mondatban
 határozószó -> mindig határozó a mondatban, ragtalan, a cselekvés körülményeire
vagy a cselekvő állapotára utal
 igenevek -> igéből képzővel jön létre
- mindegyik igenévnek lehet határozói bővítménye, ha tárgyas igéből képzett igenév,
akkor a tárgya is
 főnévi igenév -> a -ni/-ani/-eni/-nni/-nn/-n/-an/-en alakváltozatú képzővel hozható
létre
- alany, tárgy, határozó és birtokos jelző szerepét töltheti be, összetett jövő idő
esetén az állítmány része, személyragozható
 melléknévi igenév -> lehet mondatban, rag segítségével ritkábban határozó, a
névszói-igei állítmány részei is lehetnek olykor, fokjelet kaphatnak, de ez nem jellemző
 folyamatos melléknévi igenév -> -ó/-ő képző hozza létre
 befejezett igenév -> -t/-tt/-ott/-ött/-ett képző hozza létre
 beálló melléknévi igenév -> -andó/-endő képzőkkel alkothatjuk meg
 határozói igenév -> -va/-ve és -ván/-vén képzők hozzák létre
- kizárólag határozó lehet a mondatban, toldalékot nem vesz fel

Viszonyszók (önállóan nem lehetnek sem mondatrészek, sem tagolatlan tagmondatok):

 segédige -> a névszói-igei állítmány igei része
- feladata: a mód és időjelek, illetve a személyragok hordozása
 névutó -> szerepe hasonló a rag feladatához, a hozzá tartozó főnevet, névmást
alkalmasság teszi a határozói szerep betöltésére
- viszont hangtanilag nem alkalmazkodik főnévhez, névmáshoz
 igekötő -> az ige jelentését erőteljesen megváltoztatja, ezért hasonló a képzőkhöz, de
alakilag nem alkalmazkodik az igéhez, illetve a mondatban több szó is elválaszthatja
az igétől, tagolt, hiányos mondatként önállóan is állhat
- cselekvés térbeli, időbeli lefolyására utalhat
 névelő -> ennek megválasztásával jelzi a beszélő, hogy a névelőt követő főnévi
szerkezetben megnevezettet ismertnek tekinti-e, ha igen, akkor határozott névelőt
választ, viszont, ha nem, akkor határozatlant
 kötőszó -> szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat vagy egész mondatokat
kapcsol össze, kifejezi a köztük lévő logikai viszonyokat
  szóértékű módosítószó -> igazságértéket vizsgálja felül: megváltoztatja,
megkérdőjelezi, megerősíti
- mindemellett tagadás, tiltás, bizonytalanság, megkérdőjelezés, óhajtás
kifejezésére alkalmas

Mondatszók (önállóan nem lehetnek mondatrészek, mondatrész részei sem lehetnek, de

tagolatlan tagmondatot alkothatnak):
 indulatszók
- a kapcsolattartás mondat szavai
a köszönések, a társalgást szervező, a szó átadását-átvételét irányító szavak, az
akarat kifejezésére szolgáló szavak, a mutató mondatszók tartoznak ide
- hangutánzó mondatszók
élő és élettelen keltette hangok utánzására kialakított egyezményes szavak
 mondatértékű módosítószók
- a véleménynyilvánítás tömör eszköze -> megkérdőjelezés, megerősítés, óhaj és
határozatlanság kifejezésére alkalmas