Az érvelés logikája - technikája

Feladat: Állapítsa meg, hogy az érvelés milyen technikáival él hozzászólásában a szerző.

A retorikus szöveg célja a meggyőzés. Mások meggyőzéséhez érveket használunk. Az

érvelő szöveg legfontosabb része a bizonyítás, amely minden érvelő szóbeli és írásbeli
szövegnek a sajátossága. A bizonyítás azt jelenti, hogy valamely állítás igazságát más,
kétségbe nem vont vagy már bizonyított tétel igazságából levezetjük.
Alapformájában a bizonyító érv 3 elemből áll:
 tétel,
 bizonyíték,
 a tétel és a bizonyíték összekapcsolása.
A tétel olyan megállapítás, amely valamilyen következtetést fogalmaz meg. Ennek
előzményét, magyarázatát tartalmazza a bizonyíték.

Az érvelés egyik módszere az indukció, amikor tényekből, bizonyítékokból vonunk le

következtetést, vagyis az egyiktől jutunk el az általánosig. A másik módszer a dedukció,
amikor először megfogalmazunk egy általános tételt, ebből következtetést vonunk le az
egyedi esetre vonatkozóan, ez a konklúzió. A cáfolat tulajdonképpen kritika.

A cáfolás (ellenvetés) lehetőségei:

 kisebbítés (ellenfelünk kifogásait “leértékeljük”)
 kételkedés
 tagadás
 viszont ellenvetés
 rámutatás
 gúny, élc, elmésség

A bizonyítás - cáfolás eredménye a meggyőzés. A szónok a világos nyelvi kifejezése túl? jó,
ha él a szemléltetéssel, díszítő, állandó jelzőkkel, ellentéttel, példával. Hatásos a szónoki
kérdés is. Ez egyáltalán nem a bizonytalanság, hanem a meggyőzés eszköze.

“Lehetséges-e egyáltalában beavatkozás a nyelv szerves, öntörvényű életébe? (kérdéssel

nyit)
 Ez a kérdés egyaránt lehet kérdve tagadó és kérdve állító. Én kérdve állítónak
tekintem. Mert véleményem szerint amióta van magyar írásbeliség, van nyelvi
szabályozás (ok-okozati öf.) azóta minden némi tekintéllyel bíró szépíró és nyelvész
beleavatkozik a nyelv életébe. Vagy (példák) azzal, hogy újít, változtat rajta, vagy
azzal, hogy konzerválja a régit. Tudatosan avatkozott bele a nyelv életébe a
nyomdász Heltai, a grammatikaíró Geleji Katona István, a tudományokat magyarul
tolmácsoló Apáczai. (analógia) Nincs sztenderd változat, kodifikáció (szabályozás)
nélkül. Beavatkozást feltételez annak eldöntése és előírása is, hogy milyen területre
terjed ki, hol kívánatos valamely nyelvi (változat) használata.

A nyelvik is, mint a folyók - mondják némelyek - önmaguktól is megtisztulnak,

megszabadulnak szennyeiktől. Az analógia azért nem megnyugtató (cáfolat), mert manapság
a folyókat is segíteni kell az öntisztulásban. A nyelv többé-kevésbé önelvű működésének 3
feltétele van: első, hogy közvetlenül ne korlátozza más nyelv dominanciája (egyeduralma), a
másik, hogy hibátlanul működjenek a nemzet reflexei, harmadszor pedig az előbbi alapján: a
nyelvi immunrendszere kifogástalan legyen.” (Péntek János: Öntörvényű- e a nyelv
változása?)
analógia = a példának megfelelő, az érvelés szemléltetésére használjuk