Jelen, kortárs ifjúsági novellák, érettségi tétel

A Móra Könyvkiadó alkotói 2015 nyarán ifjúsági novellaíró pályázatot hirdettek meg. Az ötletet az adta,
hogy külföldön már nagyon népszerű a modern ifjúsági irodalom, és szerették volna a magyar
szárnypróbálgatásokat felkarolni.

A cím (JELEN!)– az előszót jegyző Dávid Ádám (Móra) és Gaborják Ádám (JAK) szerint – az iskolai
névsorolvasást idézi, ám nem nehéz belelátni az itt és most-ot, mindazt, ami ebben a pillanatban is
körülöttünk zajlik.
Az egyre bővülő választékban számos történet keletkezik vámpírokról, sárkányokról, de a minket körülvevő
világról egyre kevesebb. A közösségi oldalak gyorsasága is háttérbe szorítja a prózai műfajokat.

A JELEN! pályázat célja tehát az volt, hogy tehetséges fiatal szerzők írjanak a kamaszok és fiatal felnőttek
hétköznapjairól, problémáiról. A szerkesztők fontosnak tartották, hogy többkötetes szerzők mellett lehetőséget
kapjanak pályakezdő huszonévesek is, mert fontos az új „hangok” felfedezése is. A zsűri elnöke Tóth Krisztina
volt, az első három helyezett:Nagy Ildikó Noémi, Molnár T. Eszter, Falussy Móric. De a zsűri figyelemre
méltónak találta Véssey Miklós írását is.

Azért,hogy az olvasók minél változatosabb képet kaphassanak a kortárs irodalomról, ismert szerzőket is
megkerestek. (PL. Dragomán György, Bencsik Orsolya) 17 rövid írás került így egymás mellé, a szerzők fiatal
írók, akik a mai kamaszok életéből villantanak fel sorsfordító vagy apró pillanatokat.

Szinte minden novellában megjelennek próbára tett barátságok, szövevényes szerelmi ügyek, iskolai ügyek
unalmas tanévnyitótól igazságtalan kirúgásig. A legtöbb történet bonyolult családi viszonyokat is bemutat pl.
egy alkoholista apa monológjait, egy szülő elvesztésének tragikus gyászmunkáját.

A kötet történetei friss hangon, őszintén, humorral szembesítenek a hétköznapok boldog vagy tragikus
pillanataival.

Véssey Miklós
1990-ben született Budapesten, jelenleg az egri Eszterházy Károly Főiskola testnevelő szakos
hallgatója. Edzőként dolgozik óvodás és kisiskolás gyerekekkel, emellett aktív résztvevője Lackfi János
kreatív-írás kurzusának. Verseket és novellákat ír, 2013 óta publikál irodalmi folyóiratokban.

NYAKKENDŐ

Két (valójában 3) különálló, mégis összefüggő történetet mesél el Véssey Miklós

Nyakkendője. Elvált szülők gyerekeként a főhős kisfiú érzelmileg végtelenül kiszolgáltatott helyzetben
van. Hogy ő maga hogyan gondolkodik a családi helyzetében beállt változásról, arról az első mondat
árul el sokat: „A nyakkendős bácsi bejön az ajtón, megpuszilja anyát, a zakóját a székre teszi,
megigazítja, hogy a válltömés pontosan a széktámla sarkán legyen.” Eszköztelen lévén a kisfiú nem
tud hangot adni boldogtalanságának, frusztrációját így a számára egyetlen elérhető eszközzel vezeti
le. A következményekről legfeljebb csak elképzeléseink lehetnek. A kötet írásai közül a Nyakkendő
első történetéhez talán Gáspár-Singer Anna Strandja áll a legközelebb, ahol egy kislány az elvált
apukájával és annak barátnőjével egy nudista strandon tölti a délutánt.

A szerző két részre osztotta a novellát, de a másodikba beleágyazódik a harmadik rész. A

nyakkendő mint vezérmotívum is háromszor fordul elő, ez teremti meg a kapcsolatot a 3 történet (3
rész) között.

Az 1. rész a nyakkendővel mint fő motívummal ismertet meg. Kulcsfontosságú, hogy

gyermekkori élményhez,az édesanyához kapcsolódó történethez köthető. Félelem, szorongás uralja a
légkört. Egy kisfiút látunk, akiről tudjuk, hogy elveszítette édesapját és most riadtan veszélyt
érzékel.A fenyegetés a „nyakkendős bácsiban”, édesanyja udvarlójában testesül meg.A fiú félelme
kivetül,kígyónak látja az idegen tárgyat, a nyakkendőt. A rémet még le tudja győzni, a levetett,
kioldott nyakkendőt , a kígyót feldarabolja.

A kibontott nyakkendő a megcsalattatás, veszteség szimbóluma. A kioldott nyakkendő jelzi, hogy a

helyzet világos, a félelmek beigazolódtak.

A kisfiú továbblép a kamaszkorba.

A 2. rész keretes történet. A nyakkendős „önkép” a nevelőotthoni fiúvécé tükrében a keret,

ebbe ágyazódik be a kamaszkori emlék. A kerettörténet végén kapnak értelmet az elején felvillantott
képek: anya, csomó, nyakkendő. Feldolgozhatatlan tragédiával szembesülünk, az anya
öngyilkosságával, a fiú árvaságra jutásával.

A beágyazott történet nyakkendős fiúja kamasz. A nyakkendő itt is szimbólum, sőt, titkos jel lett.
Ismét fenyeget, szinte a falon lógva várja, hogy kioldódjék, azaz újabb megcsalattatást, megaláztatást
hozzon a hősnek. A kamaszfiú úgy, ahogy kisfiúként, megint abba az illúzióba ringatja magát,hogy
elégtételt vehet, azaz lázadhat, kiélheti agresszióját, dühét. (Labdával arcba rúgja áruló barátját.)

A kerettörténet főszereplője végzetesen, visszavonhatatlanul megcsalattatik. Feloldása sincs már a

történetének. A nyakkendő csomóját nem lehet kioldani, kőkemény lett.

Összeköti a két részt, hogy a fiút az édesanyja, a barátai is véglegesen elhagyják, megalázzák.
Visszavonhatatlanul egyedül hagyják a hirtelen felnőtté vált gyermeket. Még a tiltakozás, a lázadás, a
düh is hiábavaló. Könyörtelenül egyedül, árván lépett ez a fiú a felnőttkorba.

Soha többé nem lehet a csomót kioldani, az anya az öngyilkosságával minden feloldási
lehetőséget elvett a fiútól. Ez az árulás, a halál a legnagyobb csomó a fiú, felnőtt férfi életében. Még a
barátság mint kapaszkodási esély sem maradt meg.