Egyiptom[bevezető szerkesztése]

291 nyelv
• Szócikk
• Vitalap
• Olvasás
• Szerkesztés
• Laptörténet
Eszközök

•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•

•
•
•

•
•
Koordináták: é. sz. 27°, k. h. 29°térkép ▼
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyiptomi Arab Köztársaság

‫جمهورية مصر العربية‬

(Dzsumhúrijat Miszr al-Arabijah)

Egyiptom zászlaja

Egyiptom címere

Nemzeti himnusz: ‫ بالدي‬،‫ بالدي‬،‫بالدي‬

(Biládí, biládí, biládí)
Hazám, hazám, hazám

Duration: 1 minute and 26 seconds.1:26

Fővárosa Kairó
é. sz. 27°, k. h. 29°
Legnagyobb város Kairó
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Abd el-Fattáh esz-Szíszi
Miniszterelnök Mosztafa Madbuli
A Képviselőház Hanafí Ali el-Gebalí
elnöke
A Szenátus elnöke Abdel-Vahháb Abdel-
Rázek
Hivatalos nyelv arab
Beszélt nyelvek egyiptomi arab
Függetlenség a Brit Birodalomtól
kikiáltása 1922. február 28.
Tagság kinyitLista
Népesség
Népszámlálás szerint 94 798 827 fő (2017. márc.
28.)[1]
Rangsorban 14.
Becsült 106 500 000[2] fő (2022)
Rangsorban 14.
Népsűrűség 103 fő/km²[3]
GDP 2006
Összes 305 253 milliárd dollár (32)
Egy főre jutó 4317 dollár
HDI (2023) 0,734 (96.) –
Földrajzi adatok
Terület 1 001 449 km²
Rangsorban 30.
 Víz 0,6%
Időzóna EST (UTC+2)
EEST (UTC+3)
[kinyit]Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]”
hivatkozásra.

A Wikimédia Commons tartalmaz Egyiptomi Arab

Köztársaság témájú médiaállományokat.

Egyiptom (arabul: ‫مصر‬, IPA: [misˤɾ], Miszr; egyiptomi

arab ejtéssel: [ˈmɑsˤɾ], Maszr), hivatalosan Egyiptomi Arab Köztársaság (arabul:
‫جمهورية مصر العربية‬, IPA: [Dzsumhúrijat Miszr al-Arabijah]) transzkontinentális
ország, területének nagyobbik része Észak-Afrikában, kisebb része Délnyugat-
Ázsiában található. A két földrészt az ország tulajdonában álló Szuezi-
csatorna választja el egymástól.
Az országot nyugatról Líbia, délről Szudán, északról a Földközi-tenger, északkeletről
a Gázai övezet és Izrael, keletről pedig a Vörös-tenger határolja. Fővárosa a
középkor óta az arab és az iszlám világ központja, Kairó, mely több mint húszmillió
lakosával [4] a világ egyik legnagyobb agglomerációja.
A Sínai-félsziget által Afrika egyetlen transzkontinentális országa, és jelentős hatalom
az arab világban, a Közel-Keleten és Afrikában; 2022-ben a világ 12. legerősebb
katonai hatalma.[5]
Több mint 100 milliós népességével a legnépesebb arab ország és a harmadik
legnépesebb ország Afrikában.[6] A népesség nagy része a Nílus partján és a Nílus-
deltában él, ami az ország területének töredéke, és itt találhatók a termőföldek is. Az
ország többi részét túlnyomórészt a gyéren lakott Szahara sivatag borítja.
Egyiptom területén már a történelem kezdetén, az i. e. 4.
évezredben megszerveződtek különböző államalakulatok, amelyeket i. e.
2995 körül egyesítettek, létrehozva ezzel az egységes Egyiptomi Birodalmat.
Az ókori Egyiptom mint kultúra mintegy négyezer éven át fennállt és hatást gyakorolt
szinte az összes korabeli kultúrára; mint birodalom az i. e. 1. évezredig a világ vezető
hatalma volt és csúcspontját a XVIII-XIX. dinasztia idején (kb. i. e. 1550–i. e. 1190)
érte el. Az i. e. 525-ös perzsa hódítást követően a Ptolemaidák idején (i. e. 305–i. e.
30) újra hosszabb időre önállóvá vált és bár katonai erejének
jelentősége Róma erősödésével folyamatosan
csökkent, Alexandria a hellenizmus központjaként az i. e. 30-as római hódítás után is
még évszázadokig a nyugati világ művelődésének és tudományának elsődleges
csomópontja maradt. A Római Birodalom kettészakadása (395) után a Bizánci
Birodalom provinciája volt egészen a 641-es arab hódításig. Ezt követően a már
évszázadok óta teljesen kopt keresztény terület, bár nagyon lassan, de
végül iszlám többségűvé vált. Elsőként a 9. században önállósult újra (akkor még
csak de facto) a kalifátustól a Túlúnidák vezetése alatt. Miután
a Magrebből érkező Fátimidák meghódították 969-ben, birodalmuk magterületévé
tették és innentől kezdve a 15. századig Egyiptom-központú birodalmak voltak
az iszlám világ vezető hatalmai (a Fátimida Kalifátuson kívül ilyen volt
a Szaladin által alapított Ajjúbida Szultanátus, majd az azt megdöntő Mamlúk
Birodalom), Kairó pedig ezekben az időkben az iszlám kultúra és gondolkodás
fellegvára volt, a világ egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb városa,
tudományának egyik központja. A Mamlúk Szultanátust I. Szelim oszmán
szultán döntötte meg 1517-ben, ez az 1867-ig tartó török uralom kezdetét jelentette.
Egyiptomot jelentőségéből fakadóan nem integrálták teljesen az Oszmán
Birodalom közigazgatásába, autonómiát élvezett és a mamlúkok irányítása alatt
maradt. Bonaparte Napóleon 1798–1801-es egyiptomi hadjárata során sikertelenül
próbálta meghódítani az országot, azonban érdeklődésével és a magával hozott
tudósokkal megalapozta az egyiptológia tudományát, amivel megindult a
modern történettudomány és régészet fejlődése. Egyiptom ezután Muhammad Ali
pasa uralkodása (1805–1848) idején szinte teljesen függetlenné és az akkori világ
egyik legmodernebb országává vált. 1869-ben, francia tulajdonban megnyílt
a Szuezi-csatorna, melyet 1882-ben átvettek az angolok és az
ország brit protektorátus lett, ami alól névlegesen a Tutanhamon-sír megtalálásának
évében, 1922-ben, ténylegesen 1952-ben szabadult föl. 1899-től 1956-ig a britekkel
közösen gyarmattartóként ellenőrizte Szudánt, amely már a 19. század első felétől a
környező országokkal együtt a Muhammad Ali-dinasztia önálló hódításainak
eredményeképp Egyiptom része volt és amelyet a britek szakítottak le ilyenformán a
birodalomról. A második világháború alatt területén jelentős harcok dúltak, a
híres második el-alameini csata a szövetségesek döntő győzelmével zárult. 1952-
ben végleg felszámolták a brit katonai jelenlétet, majd egy év múlva kikiáltották a
köztársaságot, miután lemondatták II. Fuád királyt. 1956-ban a frissen hatalomra
került Gamal Abden-Nasszer elnök az Asszuáni-gát építési költségeinek fedezésére
államosította a Szuezi-csatornát, amivel kezdetét vette a szuezi válság, ami
Egyiptom katonai vereségével, ugyanakkor elsöprő diplomáciai győzelmével zárult.
Nasszer Egyiptomot energikus, az egész világot behálózó politikájával újra
nagyhatalommá tette, és bár a hatnapos háborúban az ország vereséget
szenvedett Izraeltől és szövetségeseitől, a jom kippuri háborúban visszaszerezte
elvesztett területeit és csak amerikai nyomásra adta föl harcot. A Nasszer és Anvar
Szadat elnöksége idején modern állammá váló országban az 1990-es
évektől recesszió kezdődött, aminek következtében 2011-ben kitört az ún. nílusi
forradalom és a már 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubárak elnököt elűzték. Ezután
az ország évekig anarchiában stagnált, sőt gazdasága, főként a turizmus jelentősen
visszaesett. Végül a 2014-ben hatalomra került katonai vezető, Abdel Fattáh el-
Szíszi képes volt stabilizálni az államot és az ország gazdasága jelentős növekedési
pályára állt.
Egyiptomban a leghíresebbek az ókori birodalom monumentális épületei, ilyenek
például a gízai piramisok, a nagy szfinx és a karnaki templom, a romvárosok,
mint Memphisz, Théba és Ahet-Aton, illetve a temetők, például a Királyok völgye és
a Királynék völgye, valamint az ezekhez kapcsolódó Dejr el-Bahari. Mindezek mellett
említésre méltók az ország középkori emlékei is, úgy mint az Ibn Túlún-mecset vagy
az Azhar-komplexum. Az ország középkori emlékei nemcsak gazdagságukkal,
kidolgozottságukkal, hanem az ókori emlékekhez hasonlóan monumentalitásukkal is
kiemelkedő értéknek számítanak: az iszlám Kairó 1979 óta az óegyiptomi
műemlékekkel együtt az UNESCO világörökség részét képezi.
Egyiptom gazdasága az egyik legváltozatosabb a Közel-Keleten, mert az olyan
ágazatok, mint a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus és a szolgáltatás nagyjából
azonos termelési szinten állnak. Az országot azon államok közé sorolják, melyek az
elkövetkező évtizedekben a világgazdaság nagyhatalmaivá válhatnak, ehhez
azonban olyan akadályokat kell elhárítani, mint a túlnépesedés és a vízhiány. Ennek
érdekében számos reformot készített elő vagy vezetett már be a vezetés 2014 óta,
többek között megkezdték egy új adminisztratív főváros építését, az infrastruktúra és
a mezőgazdaság modernizálását, a megújuló energiaforrások kihasználtságának
növelését, valamint határozott lépéseket tettek a születésszabályozás széles körű
elterjesztése felé.