Tisztelt iskola vezetés, kedves tanáraink, tisztelt szülők, vendégek és végül, de utolsó sorban kedves

ballagó diáktársaim! Tisztelt osztályfőnököm azzal a kéréssel keresett meg, hogy a ballagási
ünnepségen én búcsúzzak itt maradó diáktársaink nevében. Meglepődtem, megijedtem, kétségbe
estem ebben a sorrendben, majd azonnal ezután megnéztem egy 15 perces youtube videót és
igyekeztem felvértezni magam a retorika alap képességeivel. Ennek eredményét tárom most elétek,
önök elé.

Végtére is nem azért kaptam ezt a lehetőséget mert olyan jól nézek ki hanem mert tudom mit jelent
a változás! (Sose akart élni, aki nem akart meghalni.) Hogy ez mit jelent? Az, hogy az Az itt ki töltött
időnk véges az bizonyos, de az még közel sem, hogyan töltjük ezt. Az, hogy ti most elmentek innen
egyikőtökre se fessen szomorú képet, hiszen mindig is tudtátok, hogy el kell mennetek, ezért éltetek
és nem léteztetek. (Meg)tudtátok becsülni Megbecsültétek a pillanatot, az órát az éveket, együtt
sírtatok együtt nevettetek. Talán pár évvel ezelőtt eszetekbe nem jutottak volna olyan gondolatok
(emlékek), amelyek most homlokotok belülről verdesik. Most, mint a halálos beteg az utolsó
perceiben eszeveszettül peregnek le éveink emlékei. Valaki most számot vet azzal, ahol most tart és
biztosra veszem, hogy van aki büszkén tekint vissza a látottakra. Bármi is legyen most bennetek
várjon rátok a jövőben siker vagy bukás, ha eddig nem tettétek hát éljetek. Ady Endrét idézve: ” A
jelenben pedig úgy élj, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra.” (Ady Endre)

Emlékszem pár évvel, pontosabban 7 szűkös esztendővel ezelőtt egy napos kora tavaszi délelőttön a
Diósgyőri Református Általános Iskolába sietve kaptam egy üzenetet édesanyámtó,l melyben
büszkén kívánta tudatni velem, hogy nagy valószínűséggel felvettek a Jezsuba. Ekkor azt hittem alá
fogom írni a halálos ítéletemet, miután Anyukámnak megfogalmaztam a válaszlevelet, amely
valahogy így hangzott: Oké! Ekkor féltem nem tudtam, mi fog rám várni vajon milyenek lesznek a
nagyok, vajon tényleg mindenki papnak készül innen rajtam kívül? Nagyim vagy egy hétig azzal
zaklatott, hogy most akkor papnak álltam-e? Az elején hamar, nektek köszönhetően rájöttem, hogy
ez közel sem így van. Sőt mi több az iskolai kosárcsapatban, hamar megtanultam tőletek a fegyelem
és tisztelet fogalmát. Az iskolai kosár meccseken, pedig sokat tanultam tőletek, arról, hogyan kell egy
csapatot összekovácsolni, mind a pályán és az öltözőben. Emlékszem megannyi iskolai táborból
távoztam úgy, hogy megannyi élményt hagytatok, hátra kezdve a focimeccsel, ahol vitt annyira
minket a jó lélek, hogy 4 gólt adtunk nektek az első félidőben. Olyan példák voltatok kinek nyomában
járni megtiszteltetés lesz. Legyetek jók, ha tudtok és kívánom, hogy éljetek úgy igazából!