Tartalom

1. Munkavédelem................................................................................................................5
1.1. A munkavédelem kialakulása......................................................................................5
1.2. A munkavédelem fogalma, célja, alapkérdései...........................................................8
1.3. A munkavédelem területei.........................................................................................10
1.4. A munkavédelmi szabályozás rendszere, hatósági felügyelete, törvényi háttere......11
1.5. A munkavédelmi oktatás típusai, tartalma, formái....................................................12
1.6. A súlyos balesetek nyilvántartása, kivizsgálása, jelentési kötelezettség...................14
1.7. Munkahelyek biztonságos kialakítása, tekintettel a vegyipari jellegű ...........................
munkaterületekre...............................................................................................................16
1.8. Egyéni és kollektív védőeszközök.............................................................................25
1.9. Veszélyes anyagok fogalma, kémiai jellemzői..........................................................28
1.10. H- és P-mondatok, a címkék kötelező elemei, piktogramok...................................29
1.11. REACH rendelet (anyagok nyilvántartása, regisztrációja, határérték .........................
koncentrációja, és korlátozása)..........................................................................................32
1.12. Biztonsági adatlap....................................................................................................34
1.13. Rákkeltő és mutagén anyagok nyilvántartása és bejelentési kötelezettsége............34
1.14. Méreg, mérgezések fogalma....................................................................................35
1.15. Maró anyagokkal történő munkavégzés veszélyei, védekezés balesetek ellen.......36
1.16. Biztonsági szín és alakjelek.....................................................................................38
1.17. Veszélyes anyagok szállítása közúton és vasúton – veszélyes anyagok besorolása,
Kemler-szám, veszélyességi bárcák, teendők baleset bekövetkezésekor..........................39
1.18. Kézi és gépi anyagmozgatás....................................................................................42
1.19. Veszélyes anyagok tárolásának és nyilvántartásának szabályai..............................44
1.20. Kockázatértékelés, a kockázatcsökkentés lehetőségei.............................................46
1.21. Elsősegélynyújtás.....................................................................................................48
1.22. Foglalkoztatási feltételek, orvosi alkalmassági vizsgálatok....................................50
1.23. Munkaegészségügy fogalma, felosztása, vegyipari vonatkozásai, foglalkozási ..........
ártalmak.............................................................................................................................52
Környezet- és munkavédelem I.

1. Munkavédelem
Az ember élete nagy részét az iskolában, illetve a munkahelyén tölti. Természetesnek tűnik az
az igény, hogy ez az idő kulturált környezetben, egészséges, biztonságos körülmények között
végezhesse munkáját. A munkakörnyezet és a munkafeltételek kihatnak a munkavállaló
egészségére, életfeltételeire, valamint a gazdasági eredményekre is.
A munkavégzés fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben. Munkát csak akkor tudunk
végezni, ha munkaerőnk, illetve munkaképességünk birtokában vagyunk. A munkaerő nem
állandó, a munkavégzés során elhasználódik, ezért azt folyamatosan újra kell termelni. Ez az
újratermelés csak olyan körülmények mellett
lehetséges, amely biztosítja a kielégítő pihenést,
táplálkozást. Emellett alapvető feltétel az egészség és a
testi épség, illetve annak megőrzése is.
A munkáltató mindenkor köteles a jogszabályokban,
szabványokban elő-írt egészséges és
biztonságos munkavégzés lehetőségét
megteremteni és folyamatosan fenntartani. A
munkavállalónak pedig joga van ezt a munkavégzés
során megkövetelni.
Minderről az 1993. évi XCIII. törvény (– a
munkavédelemről) rendelkezik. Így előírja az alapvető jogokat és
kötelezettségeket, az állam irányító- és ellenőrzési feladatait, a
1. ábra
munkahelyre és munkaeszközökre vonatkozó
Munkavédelem
követelményeket, a munkavégzés személyi
feltételeit, a dolgozók
képviselőinek közreműködését.
Kofi Annan volt ENSZ főtitkára által megfogalmazott szavak illemnek ide: „Az biztonságos
munkavégzés nem csupán a józan gazdaságpolitika része, hanem alapvető emberi jog. Ahhoz,
hogy ezt az alapvető jogot mindenhol elismerjék, a hozzáállásnak nagymértékben meg kell
változnia.”

1.1. A munkavédelem kialakulása

A munkával kapcsolatos egészségi és biztonsági problémák tulajdonképpen egyidősek az
emberiséggel.
A következőkben néhány történelmi személyen és történelmi eseményen keresztül vizsgáljuk
meg a munkavédelem fejlődését. Ahogy az emberiség gondolkodása, szemlélete módosult a
múltban, míg eljutott oda, hogy a fenti igényt törvényi formában is meg tudja fogalmazni.
Közös az lentebb említendő személyekben, hogy valamely betegség tüneteit elemezve,
megfigyelve eljutottak odáig, hogy a betegség kialakulásának okát összekötötték a
munkavégzéssel, annak következményeivel, majd később a munkakörnyezeten próbáltak
változtatni.
A munkavédelemre és a vele szorosan összefonódon ergonómiára is igaz Ebbinghaus német
pszichológus megállapítása, szerint „hosszú múltja, de rövid története van”, hiszen a
2
munkavégzéssel kapcsolatos problémák egyidősek az emberiséggel. Az ókori Rómában,
kezdetben a hódító háborúk miatt, nagyszámú rabszolga állt rendelkezésre, akiket tárgyként
kezeltek és éjjel-nappal dolgoztatták őket. Hadrianus uralkodása alatt előírták, hogy a
bányászoknak fürdőt és lábbelit kell biztosítani. Ahogy csökkent a rabszolgák száma a
gazdaság megőrzése érdekében védeni kellett őket, sőt a szakképzett rabszolgák jelentősége
egyre inkább felértékelődött.
Az írástudó, vagy valamihez értő (pl.: szakács, kőműves,
ruha- vagy cipő készítő) Rabszolgát
mindig megbecsülték. Ciceróról például
feljegyezték, hogy kedvenc felolvasó-rabszolgájának
tüdőbaját saját költségén gyógyíttatta.
Arisztotelész azt mondta, hogy „a rabszolgaság
természeti tény, a rabszolgaságra addig szükség van,
amíg a vetélő nem mozog magától a szövőszéken.” És
valóban, a rabszolgaság a XIX. század végéig
fennmaradt, többé-kevésbé, változó formában.
i.e. 3000 körül Hammurapi, babiloni király egyik
törvénye így szól: „Ha az építőmester valakinek házat
épít, de munkáját szolidan nem végzi, mire a ház, melyet épített összedől s a
háziúr halálát okozza, az illető építőmester ölessék meg.” Ebben korban, ha
valaki nem 2. ábra
Írnok
Egyiptomban volt alkalmas a munkára (személyi feltételek), kegyetlen büntetést
kapott.
Hippocrates (Kr.e. 460-377) volt talán az első, aki a bányászok körében először leírta az
ólommérgezés tüneteit. Majd egy római szenátor, idősebb Plinius (Kr.u. 23/24-79)
feljegyzései között találkoztunk az azbeszt és a cinnabarit (higany érce: HgS) egészséget
károsító hatásaival. Plinius volt az, aki művében említi, hogy a munkások úgy védekeztek a
por ellen, hogy a szájukat, orrukat eltakarták. (munkavégzéssel kapcsolatos megbetegedések,
egyéni védőszköz) Nagyot ugrunk az időben, Ulrich Ellenborg német orvos 1473-ban írta le a
fém gőzök egészségkárosítóhatását és tüneteit, majd Paracelsus (Kr.u. 1494-1555) a
„toxikológia atyja” tanulmányt írta munkavégzés során előforduló megbetegedésekről. Azt
mondta, minden anyag mérgező, csupán a bevitel mennyisége dönti el, hogy méregként vagy
orvosságként fog hatni. Agrocila (Kr.u. 1494-1555) a svájci Jochimstral városban élő orvos.
De Re Metallica című művében a kohászattal és a bányászattal foglalkozik, amelyben
hangsúlyozza a szellőztetés fontosságát. Leírja a tüdőproblémás férfiak idő előtti halálozásit,
megemlítve egy nőt is, akinek ezen oknál fogva már a hetedik férje volt. Lényeges, hogy
azzal is foglalkozik mit tehetünk a védekezésképpen. az elsők között volt már nem pusztán
leírást adott az egyes munkavégzés során bekövetkező megbetegedésekről, hanem javaslatot
is tett azok megelőzésére.
Bernardino Ramazzini (Kr.u. 1633-1714) „Munkások betegségei” (De Morbis Artificium
Diatriba) címmel könyvet ír. A munkavégzés közben megbetegedésekről ír, úgymint
szilikózis, ólom, higany mérgezés stb. Azzal a javaslattal fordult az orvostársaihoz, hogy az
egyes megbetegedések kapcsán mindig vizsgálják meg a páciens munkakörnyezetét és azt,
hogy melyik iparágban dolgozik.

3
Környezet- és munkavédelem I.

Sir George Baker (Kr.u. 1722-1802) rávilágít a „Devonshire-i bélgörcs” okára, amely a magas
ólomtartalmú almabor, amit a helyiek előszeretettel fogyasztottak.
Percival Pott (Kr.u. 1788-1829) A kéményseprők hererákját magyarázta a munkavégzés során
bellélegzett a nagy mennyiségű kormmal.
Sir Humphry Davy (Kr.u. 1788-1829) Az első biztonságos bányalámpát kifejlesztette, a
bányarobbanások elkerülése érdekében.
Az időben lépdelve eljutunk egészen az ipari forradalomig, itt a munkavédelem kérdése egyik
pillanatról a másikra gyakorlatilag rázuhant a társadalomra. Egyik évtizedről a másikra
változott meg a társadalom, megjelentek az üzemek, az üzemekben a gépek, berendezések,
megsokszorozódtak a balesetek nőtt a termelékenység, iparágak fejlődtek ki… stb. Az ipari
forradalom következtében megindult az európai gazdaság önfenntartó növekedése, lehetővé
vált az anyagi javak és szolgáltatások gyors megsokszorozása. A gyorsgazdasági és ipari
fejlődés együtt járt a nemzeti jövedelem növekedésével, a tömeges szegénység
mérséklődésével és a népességrobbanással. Problémát jelentett azonban a bérmunkások
helyzete, akik az új ipari központokban elképesztő munka- és életkörülmények között éltek.
És vissza is kanyarodtunk a
munkavédelem által érintett
területekhez: gépesítés,
üzemformák, munkabiztonság,
gépkezelés, termelékenység,
munkajog, munkabalesetek
számának növekedése,
munka és védő
ruházatok kérdése… stb.
Az emberi munka védelme
(munkavédelem) azonban nem
minden korban volt egyformán
fontos. A szakképzett, nehezen pótolható munkaköre mindig ügyeltek, ez azonban soha nem
volt teljeskörű. Amikor potenciálisan több volt a munkavállaló, mint munka, illetve mikor a
munkavédelem nagy
3. ábra
költségtöbblettel jár, a munkaadók
Az ipari forradalom megváltoztatta a világot nem
fordítottak elegendő anyagi
eszközt a munkavédelemre. A munkavédelem és eszközvédelem ellentmondásai azonban csak
látszólagosak, a kettő között szoros kapcsolat van.
Egy bányaomlás, vagy egy vegyi üzemben bekövetkező robbanás esetében a halálesetek és
egyéb súlyos sérülések mellett jelentős anyagi kár is keletkezik. A mai értelemben vett
munkavédelem a modern gyáripar kialakulásával, a munkaeszközök fejlődésének adott
szakaszában, a géprendszereken alapuló, a dolgozók nagy tömegeit tömörítő gyáripar
létrejöttével fogalmazódott meg következményként, jogilag is szankcionált
intézményrendszerként. 1802-ben kiadták a tanonc-törvényt, 1832-ben az első gyári
törvényeket. Mindeközben fontos megemlítenünk a Harvard első női tagját is, aki
aktivistaként a biztonságos és egészséges munkakörnyezet megteremtéséért dolgozott, ő volt
dr. Alice Hamilton. A „Veszélyes foglalkozások vizsgálata” című művében a bányák és
gyárak szánalmas körülményeiről írt.

4
A mai értelemben vett munkavédelemről tulajdonképpen az ipari forradalom kirobbanásától
beszélhetünk. Az első munkavédelmi jellegű szabályozást tartalmazó törvény 1819-ben a
pamutgyárakban megtiltotta, hogy 21 éven aluli munkások éjjel dolgozzanak, továbbá a 18
éven aluli munkások naponta csak 12 órát dolgozhattak.
Szintén említésre méltó dátum Richard Oastler nevével fémjelzett 1833-as év, amikor
Angliában törvény formájában limitálták a 18 év alatti korosztály munkaóráinak számát napi
maximum 10 órában határozták meg. 1842-ben a 12 éves korosztályra született hasonló
törvény.
Ezek a törvények lehetővé tették, hogy az ellenőrök bemehessenek a gyárba, bányákba és
ellenőrizzék a törvényi feltételek, előírások meglétét.

Magyarországon először az 1872. évi VIII. törvény foglalkozott a munkavédelemmel

kapcsolatos kérdésekkel. A törvény kimondja az iparhatóságok időnkénti ellenőrzési
kötelezettségét is. Az 1884. évi XXVII. törvény a gyári dolgozok balesetek bejelentésének
kötelezettségét írja elő, valamint az előírások betartásának ellenőrzéséről is rendelkezik. Ezt
követően az 1891. évi XIII. törvény előírta, hogy vasárnaponként és Szent István napján a
munkát szüneteltetni kell.
1927. évi XXI. törvény foglalkozik a nők és fiatalok védelmével is.
1928. évi törvényben már kötelező orvosi vizsgálat is szerepel. 1938-ban bevezetik a 8 órás
általános munkaidőt.
1939-ben Általános Balesetelhárító Óvórendszabályok bevezetésére került sor.
1949. évi XX. törvény az egészség védelmét és a munkaképtelenség esetére szóló segítséget is
említi, illetve említést tesz a társadalombiztosításról és az orvosi ellátásról.
1950-benmegkezdi működését az Országos Munkaegészségügyi Intézet.
1954-ben Megalakul a Munkavédelmi Tudományos Kutató intézetet.
1959-ben Megalakul a felsőfokú és középfokú munkavédelmi szakembereket képző
Munkavédelmi Képző és Tovább képző Intézet.
Megalkotásra került az 1967. évi II. törvény a Munka Törvénykönyve, amely kimondja, hogy
„a vállalat köteles a dolgozót munkával ellátni, a munka megfelelő, egészséges és biztonságos
végzésének a feltételeit biztosítani, valamint a munkavégzés módjára vonatkozóan szükséges
iránymutatást megadni”.
Ezt követően az 1972. évi II. törvény, az Alkotmány kimondja, hogy a munkavédelem már
alkotmányos jog.
Felállításra kerül 1975-ben az Országos Munka és Üzemegészségügyi Intézet. Az 1989. évi
XXXI. törvény, melyet a Magyar Köztársaság Alkotmánya deklarál, kimondja a munkához
való jogot, foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, egyenlő bérezéshez való jogot, a
pihenéshez, a szabadidőhöz, a fizetett szabadsághoz való jogot, valamint a legmagasabb
szintű testi és lelki egészséghez és orvosi ellátáshoz való jogot, illetve a szociális
biztonsághoz való jogot.
1992-ben elfogadásra kerül a Munka Törvénykönyve, és végezetül eljutunk a jelenleg is
érvényben lévő Munkavédelmi törvény, az 1993. évi XCIII. munkavédelemről szóló törvény
megalkotásához.

5
Környezet- és munkavédelem I.

1.2. A munkavédelem fogalma, célja, alapkérdései

A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi
követelmények összessége, amelyet törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere
támogat.

A munkavédelem célja a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző

képességének megóvása, a balesetek és foglalkozási ártalmak megelőzése.
A munkavédelem előírja a balesetek, foglalkozási ártalmak megelőzésének módszereit.
Szervezeti felépítését és ellenőrzését törvény szabályozza.
A balesetek és a foglalkozási ártalmak megelőzhetők, ha az ember a maga alkotta gépeket,
berendezéseket, eszközöket biztonságossá tudja tenni. A munkavállalók munkakörülményei,
biztonsága, szociális ellátottsága döntően megszabja a munkakedvet és a munka
hatékonyságát. A munkabiztonság a veszélytelen technika, technológia alkalmazásával
valósítható meg. A tökéletes megoldást az automatizálás széleskörű elterjedése, a
technológiai folyamatok zárttá tétele biztosíthatja. Ez a „veszélytelen technika” azonban
egyáltalán nem, vagy csak nagy költségráfordítással lenne elérhető, amelyet a jelenlegi
gazdasági helyzet mellett nem sok munkáltató tehet meg. Ennek tudatában meg kell
elégednünk a munkavédelemnek egy alacsonyabb fokozatával, az úgynevezett
biztonságtechnikával, amelynek kettős feladatot kell megoldania. Egyrészt a tárgyi és
szervezeti feltételek tökéletesítését, másrészt a munkavállalók folyamatos felvilágosítását
arról, hogyan tudnak biztonságosan együtt élni a jelen lévő veszélyekkel.
A munkahelyek ergonómiai tervezése, a munkahely rendezettsége, tisztasága, a megnyugtató
színek, a zaj csökkentése, a nemdohányzók védelme stb. egyformán fontosak a munkáltatók
és a munkavállalók számára. Sőt, a munkavédelem az egész társadalom ügye, mert társadalmi
érdek, hogy a munkahelyek biztonságosak legyenek.

A munkavédelem feladatai, alapkérdései:

 Meg kell határozni a követelmények kielégítésének ellenőrzését és az ellenőrzés módját.
Ehhez jogi és igazgatási szabályok kellenek.
A munkavédelmi jogszabályok (törvények, rendeletek, határozatok, utasítások stb.) általában
jogi meghatározásokat, hatásköröket, követelményeket tartalmaznak. Kiemelten kezelik
azokat a szabályzatokat, amelyek bizonyos tevékenységek (pl. anyagmozgatás)
munkavédelmi szabályait írják elő. A szabványok a konkrét, betartandó (normatív) értékeket
rögzítik. Ide tartoznak a munkavédelem irányítási és ellenőrzési feladatai is.
 Meg kell valósítani a megelőzés helyi feladatait, ehhez pedig műszaki és higiénés
intézkedések és eszközök szükségesek.
A műszaki intézkedések célja a termelő berendezések biztonságos és egészséget nem károsító
kialakítása. Ilyenek, pl.: a különféle műveletek biztonságos végrehajtása, a védőfelszerelések
és a védőberendezések használata. A higiénés intézkedések célja a dolgozó egészségi
alkalmasságának elbírálása, a káros hatások felismerése, ill. megelőzésük. Ide soroljuk a
munkakörülmények vizsgálatát is (pl. levegőszennyezettség, hőmérséklet, világítás stb.).  A
dolgozókkal meg kell ismertetni a munkavédelmi szabályokat, és meg kell győzni őket azok
szükségességéről. Ehhez információs eljárások és eszközök kellenek. A munkavédelmi
tájékoztatás (információ) célja a munkavédelmi szakmai ismeretek átadása, azok szinten
6
tartása vagy az alkalmazásukról való meggyőzés. A tájékoztatás végezhető az iskolai
oktatásban, a munkahelyeken vagy különböző továbbképzések keretében. Az oktatás, képzés
általában új ismereteket ad, ill. azokat feleleveníti. A már meglévő ismeretek alkalmazására, a
munkavédelmi szabályok betartására való ösztönzés módszere lehet előadás, írásbeli anyag,
szemléltetés stb.

A munkavédelem vegyipari és laboratóriumi vonatkozásai:

A vegyiparban és a laboratóriumban végzett munka esetében is az elsődleges szempont az
egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása. Termékei
nélkülözhetetlenek a legtöbb modern iparágban, illetve a közvetlen fogyasztás szinte
valamennyi területén (gyógyszerek, növényvédő szerek, műtrágyák, kozmetikumok, tisztító-
és mosószerek stb.). A technológia fejlődése állandóan új tulajdonságú anyagokat igényel,
melyek megtalálása a vegyipar feladata. Ennek az iparágnak kell kidolgozni azokat a
módszereket, technológiai eljárásokat, amelyekkel az új anyagokat gazdaságosan, ipari
méretekben lehet előállítani.
A vegyipar ágazati közé tartozik többek között a gyógyszeripar, petrolkémia,
(mű)gumigyártás, műtrágyák, növényvédőszerekés gyomirtószerek gyártása és még
sorolhatnák tovább. A vegyipar sokszínűségéből következik, hogy minden területen a gyártási
folyamattól függően másképpen tudják megoldani az a munkavédelmet.
Alapvető cél, hogy a munkavállalókra a lehető legkisebb veszélyt jelentse az általuk végzett
munka elvégzése, ennek érdekében, már a gyárak létesítése során figyelembe kell venni az
alapvető munkavédelmi követelményeket, illetve az adott ágazatra vonatkozó szabályokat,
szabványokat.
Ami azt jelenti, hogy már a létesítésének kezdetét és a gyár működésének teljes folyamatát
munkavédelmi szakembereknek kell végig kísérnie.
1.3. A munkavédelem területei

A munkavédelemnek két területe van, a munkabiztonság és a munkaegészségügy. A

munkabiztonság a munkaeszközzel, géppel, berendezéssel foglalkozik, a
foglalkozásegészségügy a munkát végző emberrel, az őt érő hatásokkal.
A munkabiztonság az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munka-végzésre
vonatkozó szabályokat határozza meg, illetve ellenőrzi azok betartását.
A munkabiztonság olyan követelményeket támaszt mind a munkáltatókkal, mind a
munkavállalókkal szemben, amelyekkel a balesetmentes munkavégzés
feltételei megvalósíthatók. A szabályok betartásával csökken a veszélyforrások száma.
Veszélyforrás a munkavégzés során vagy azzal összefüggésben jelentkező minden olyan
tényező, amely a munkát végző vagy a munkavégzés hatókör-ében tartózkodó személyekre
veszélyt vagy ártalmat jelent.
A veszélyforrásokat a következőképpen csoportosíthatjuk:
• fizikai veszélyforrások: munkaeszközök (például szerszámok), járművek, szállító és
anyagmozgató eszközök (például szállítószalag, daru), ezek részei, illetve mozgásuk, a
termékek és az anyagok mozgása/mozgatása (például teheremelés);
szerkezetek egyensúlyának megbomlása (például teher elhelyezése a
járműveken); csúszóssá váló felületek (például olajfolt a padlón); éles, sorjás,

7
Környezet- és munkavédelem I.

egyenetlen felületek; a normálistól eltérő légnyomás; zaj, rezgés, különféle

sugárzások; nem megfelelő világítás; áramköri vagy statikus villamos feszültség.
• veszélyes anyagok: minden anyag vagy készítmény, amely fizikai, kémiai vagy
biológiai hatása révén károsíthatja az embert vagy környezetét. Például robbanó,
oxidáló, gyúlékony, sugárzó, mérgező, maró, fertőző, rákkeltő, utódkárosító stb.
anyagok.
• biológiai veszélyforrások:
mikroorganizmusok (például baktériumok, gombák) és anyagcseretermékük,
makroorganizmusok (például növények, állatok).  fiziológiai, idegrendszeri és pszichés
tényezők: például színek munkahelyi kialakítása, monoton munkavégzés, mindaz, ami
fokozott igénybevételt jelent az embernek.
A munkaegészségügyi tevékenység célja a munkavégzés során a munkahigiénia, valamint a
foglalkozás-egészségügy révén a
munkavállaló egészségének a megóvása.
A munkahigiénia feladata
a munkakörnyezetből származó
egészségkárosító veszélyek és kockázatok
előrelátása, felismerése, értékelése
és kezelése.
A foglalkozás-egészségügy feladata a káros
munkakörnyezet okozta és a
munkavégzésből származó megterhelések, illetve
igénybevételek vizsgálata és befolyásolása, 4. ábra továbbá a munkát
végző személyek A munkavédelem területei munkaköri egészségi alkalmasságának
megállapítása, ellenőrzése és elősegítése.
1.4. A munkavédelmi szabályozás rendszere, hatósági felügyelete, törvényi
háttere

A társadalmi-gazdasági változások megkövetelik a munkavédelmi előírások tartalmának és

szerkezetének folyamatos korszerűsítését. Jelentőségük egyre nő, követelményeik
mindinkább integrálódnak a gazdasági folyamatokban. A
munkavédelemről szóló törvények, valamint a módosítások
önmagukban nem oldják meg a problémákat, de jogalapot
teremtenek a követelmények érvényesítéséhez. A
munkavédelem alapvető szabályait az Alaptörvényben foglalt
elvek alapján az Országgyűlés foglalta törvénybe.
Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (Mvt.) célja,
hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos
munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit
szabályozza. A Mvt. részletes szabályait, felhatalmazás alapján a

8
munkavédelem ágazati feladatait a tevékenység szerint illetékes 5. ábra miniszterek által
kiadott rendeletek, szabályzatok, szabványok 1993. évi XCIII. törvény a tartalmazzák. Az ágazatok
munkavédelemről (Mvt.)
közötti kapcsolatokban a miniszterek együttműködése csökkenti az
átfedéseket az egyes szakterületeken, és így szabályzatokban a részletes szabályozást, a
munkavédelmi szabványosítás alapjait lehet megteremteni. Az irányításuk és a felügyeletük
alatt működő központi államigazgatási szervek, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal
Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság (NMH MMI, korábbi nevén Országos
Munkavédelmi és Munkaügyi
Főfelügyelet, vagyis OMMF),
a Nemzeti Népegészségügyi
Központ (NNK, ami
2018-ban az
Állami Népegészségügyi és
Tisztiorvosi Szolgálat
(ÁNTSZ) jogutódjaként jött
létre) és a Magyar
Bányászati és Földtani
Hivatal (MBFH, korábbi
nevén Magyar Bányászati
Hivatal, vagyis MBH) saját
jogkörükben látják el a
munkavédelmi feladatokat. A
nemzetgazdasági szintű
szabályozás az ágazati és
felügyeleti jogkörök
elhatárolásával egységes,
egymásra épülő, az egyes
gazdálkodó szervezetekre
egyértelmű jogszabályok
kiadását teszi lehetővé.
A Munkavédelmi törvény növelte a gazdálkodó szervezetek belső
munkavédelmi
szabályozásának jelentőségét,
6. ábra
tartalmát. A Kollektív
A munkavédelem szabályozása
szerződésben kell
meghatározni a gazdálkodó szervezetnél a munkavédelemmel kapcsolatos jogokat és
kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, s az ezzel kapcsolatos
eljárás rendjét. A Szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni a munkavédelmi
feladatokat ellátó, az intézkedésre jogosult személyek hatáskörét.

9
Környezet- és munkavédelem I.

A Munkavédelmi szabályzatban (MvSZ) kell meghatározni a gazdálkodó szervezetnél

munkavédelmi feladatokat ellátó személyek kötelezettségeit, a munkavédelmi ügyrendet,
valamint az ágazati jogszabályokban meghatározott témaköröket, pl. az oktatás, vizsgáztatás,
egészségügyivizsgálatok, ellenőrzések stb. rendjét. Tartalmi követelményeire vonatkozóan az
ágazati rendeletek az irányadók. A munkaköri leírásban (az MvSZ figyelembevételével)
részletesen kell meghatározni
a munkavállaló
munkavédelemmel
kapcsolatos hatásköreit,
feladatait. A technológiai,
gépkezelési utasításokban
kell meghatározni a
munkavégzés során
követendő magatartási
szabályokat, pl. a biztonságos
munkavégzéshez
szükséges
védőeszközök
használatát.
Tartalmi és alaki
követelményeit az
ágazati szabványok
határozzák meg.
A munkavédelem hatósági felügyelete.
Az állam feladata a munkavédelem irányításával,
7.
az ágazati és hatósági A munkavédelem irányítása, ellenőrzése
ábra
tevékenység ellátásával a munkavédelem megszervezése.

1.5. A munkavédelmi oktatás típusai, tartalma, formái

A munkavédelmi ismeretek elsajátítása a munkavédelmi oktatások során történik, melynek

célja az, hogy a munkát végző megismerje a szakmájához tartozó munkavédelmi,
biztonságtechnikai előírásokat, követelményeket, és ismerje meg a munkahelyére,
munkakörére vonatkozó szabályokat, utasításokat.
A munkavédelmi ismereteket tehát már az iskolában, a szakképzettség megszerzésével együtt
el kell sajátítani. A tanult szakmához tartozó munkavédelmi, biztonságtechnikai,
egészségügyi ismereteket a szakmai ismeretek szerves részeként kell megtanulni.
A szakembernek a szakmájához tartozó munkavédelmi alapismeretek birtokában a betöltött
munkakörre vonatkozó helyi, sajátos munkavédelmi tudnivalókat is el kell sajátítania. Ez a
munkahelyén, a munkavédelmi oktatás keretében történik. Az oktatást rendes munkaidőben
kell megtartani, és szükség esetén időszakonként meg kell ismételni.
A munkáltató feladata gondoskodni arról, hogy a munkavállaló a munka megkezdése előtt
és a foglalkoztatás teljes időtartama alatt ismerje meg a biztonságos munkavégzés feltételeit.
Munkavédelmi ismereteket csak arra felkészült személy oktathat. A munkát végzőt
munkavédelmi oktatásban kell részesíteni a következő esetekben:

10
 • Munkába álláskor, vagy amikor új munkahelyre kerül. Ennek az oktatásnak a célja,
hogy az új dolgozó az új munkáltatójánál megismerje az általános és a munkakörére,
munkahelyére vonatkozó előírásokat.
• Amikor a dolgozó munkahelye, munkaköre megváltozik, ismertetni kell vele az új
munkakörre vonatkozó szabályokat, utasításokat, információkat, függetlenül attól,
hogy az át-helyezés ideiglenes vagy tartós, végleges jellegű.
• Ha új technológiát, műveletet vezetnek be, új gépet állítanak üzembe, a
munkavállalónak el kell sajátítania az új ismereteket.
• Amennyiben a dolgozó által kezelt munkaeszközön, gépen átalakítást hajtottak
végre, ugyancsak ki kell oktatni a munkavállalót.
• Ismertetni kell a munkát végzőkkel, ha a munkahelyükön baleset vagy foglalkozási
megbetegedés történt, hogy mindenki megtudja a már bekövetkezett esemény okait,
levonja a tanulságot, meghatározza azokat a feladatokat, amelyekkel megelőzhető a
baleset, meg-betegedés megismétlődése.

A munkavédelmi oktatás típusai/ fajtája szerint három nagy csoportot különböztetünk meg:
 Teljeskörű előzetes munkavédelmi oktatás: Az ilyen típusú oktatásnak több lehetséges
ok is lehet, melyek a következők:
- Új dolgozó munkába állítása előtt. A belépő valamennyi új dolgozót munkába állítás
előtt munkavédelmi oktatásban kell részesíteni. Ha az új dolgozó az oktatás anyagát nem
sajátította el, úgy csak felügyelet mellett foglalkoztatható az oktatott anyag elsajátításáig.
- Hosszabb távollét után munkába állított dolgozók. 6 hónapnál hosszabb ideig
távollevő dolgozót (táppénzes állomány, GYES, GYED, katonai szolgálat stb.) újbóli
munkába állás előtt oktatni kell.
 Tematizált előzetes munkavédelmi oktatás:
- Új technológia és új munkaeszköz alkalmazása esetén. A munkáltató azon
munkahelyein, ahol új technológia vagy új munkaeszköz alkalmazása kerül bevezetésre, az
ott dolgozókat munkába állás előtt oktatni kell a technológiai folyamat változásával, valamint
az új munkaeszközzel kapcsolatos munkavédelmi előírásokról.
- Más munkakörbe/munkahelyre történő áthelyezés esetén. Amennyiben a dolgozó más
munkakörbe kerül áthelyezésre, úgy munkába állítás előtt oktatni kell az adott munkakörre
vonatkozóan.  Ismétlődő munkavédelmi oktatás:
Az ilyen típusú munkavédelmi oktatáson minden dolgozó köteles részt venni. Az oktatás
megtartására munkabiztonsági szakember is felkérhető. Az ismétlődő munkavédelmi
oktatásokat évente legalább egy alkalommal szükséges tartani a dolgozóknak és megfelelően
dokumentálni kell. Azt a dolgozót, aki saját hibájából nem vesz részt az oktatásban azt, a
munkavégzéstől el kell tiltani. Betegség vagy egyéb igazolt ok miatt távollévő dolgozó
oktatását, visszaérkezése után köteles pótlólag elvégezni, a dolgozó munkahelyi vezetője,
melynek megtörténtét a munkavédelmi oktatási naplóba, vagy oktatási lapon köteles
rögzíteni.  Rendkívüli munkavédelmi oktatás:
Rendkívüli oktatást kell tartani az azonnali bejelentési kötelezettség alá eső súlyos
munkabalesetet követően, alapvető technológiai változáskor. Rendkívüli oktatás megtartását a
vezető és a területileg illetékes munkavédelmi és munkaügyi felügyelőség rendelhet el.

11
Környezet- és munkavédelem I.

A munkavédelmi oktatás tartalma specifikus, minden esetben az adott munkakörhöz

kapcsolódó munkavédelmi, biztonságtechnikai előírásokat kell tartalmaznia. Általánosságban
megfogalmazva a munkavédelmi oktatásnak tartalmaznia kell:  a munkavédelmi törvény
rövid áttekintését,
• az ide kapcsolódó fogalmakat, munkaadói, valamint a munkavállalói jogokat és
kötelezettségeket,
• általános magatartási szabályokat,
• munkavégzés személyi és tárgyi feltételei,
• műszaki dokumentációk, szabványok, egyéb kezelési eljárások
• teendők baleset esetén,
• munkahelyi veszélyforrások,
• elsősegélynyújtásra vonatkozó szabályok,
• egyéni védőeszközök használata,
• közlekedés, anyagmozgatás, anyagtárolás szabályai,  munkavédelmi
érdekképviselet, érdekegyeztetés.
Rendkívül fontos, a későbbi esetleges jogi viták elkerülése érdekében, hogy a munkavédelmi
oktatások megfelelő formában és tartalommal, írásban rögzítve legyenek (munkavédelmi
oktatási napoló)
A munkáltató köteles biztosítani a betanulási időt a betöltendő munkakörre vonatkozó
elméleti ismeretek elsajátításához és a gyakorlati ismeretek megszerzéséhez. Ehhez
szakképzett oktatóról és a helyi, pontos tudnivalókhoz a helyi utasításokról, szabályokról,
előírásokról kell gondoskodni. A dolgozó addig nem dolgozhat önállóan, amíg munkahelyére,
munkakörére vonatkozó munkavédelmi ismereteket nem sajátította el.
A már megszerzett munkavédelmi és szakmai ismeretek felfrissítését szolgálják az ismétlődő
munkavédelmi elméleti és gyakorlati foglalkozások. Emellett fel kell elevenítenie az
ismereteit annak a dolgozónak, aki hosszabb időt távol töltött munkahelyétől (hosszabb
betegállomány, gyermek nevelése stb.).

Munkavédelmi oktatás formája szerint lehet elméleti vagy gyakorlati. Az elméleti oktatás
célja a belépő munkavállalók általános ismeretekkel és vonatkozó szabályzatokkal való
megismertetése, integrálása. Ezen az oktatáson többek között általános munkavédelmi
ismereteket sajátítanak el. Az gyakorlati oktatás célja az adott szervezeti egységhez belépő
munkavállalók speciális ismeretekkel és vonatkozó helyi szabályokkal való megismertetése,
integrálása. Ezen az oktatáson a munkavállalók többek között általános munkavédelmi
ismereteket sajátítanak el, a szervezeti egységre jellemző példák segítségével (pl. jellemző
baleseti források).

1.6. A súlyos balesetek nyilvántartása, kivizsgálása, jelentési kötelezettség

A baleset bekövetkezése mindig valamilyen folyamat eredménye. A folyamatot rendszerint a
veszélyforrás jelenléte vagy használata indítja el.
Ha a sérült tudatosan (valamilyen előny érdekében) károsítja szervezetét, nem balesetet,
hanem öncsonkítást okoz, és ekkor kártalanítás helyett büntetés a következmény.
A baleset meghatározó elemei:
• külső hatás (munkakörnyezet, szerszám, gép, másik személy hibája stb.);
12
 • a sérült akaratából függetlenül bekövetkező esemény;
• az esemény bekövetkeztének időtartama, például hirtelen vagy rövid idő alatt
bekövetkezik be (az egészségkárosodás folyamatosan alakul ki, például sugárzás, hő,
zaj hatására).

Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától
függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy
más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetve halált okoz.

Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy

azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától, valamint a munkavállaló (sérült)
közrehatásának mértékétől függetlenül.
A munkáltató köteles haladéktalanul kivizsgálni a munkaképtelenséget okozó
munkabalesetet. A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a
munkavállalót a foglalkozás körében végzett, munkához kapcsolódó közlekedés,
anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi
szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri.
Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek)
az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről
a lakására (szállására) menet éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt
járművével történt.
A munkabalesetek közül kiemelt jelentőségű a súlyos munkabaleset. Súlyos az a
munkabaleset, amely
• a sérült halálát, magzata vagy újszülöttjének halálát, önálló életvezetését gátló
maradandó károsodását okozza. Halálos munkabaleset az a baleset is, amelynek
bekövetkezésétől számított egy éven belül a sérült – orvosi szakvélemény szerint – a
balesettel összefüggés-ben életét vesztette;  valamely érzékszerv (vagy
érzékelőképesség) és a reprodukciós képesség elvesztését, illetve jelentős mértékű
károsodását okozta;
• orvosi vélemény szerint életveszélyes sérülést, egészségkárosodást okozott;
• súlyos csonkulást, hüvelykujj vagy kéz, láb két vagy több ujja nagyobb részének
elvesztését (továbbá ennél súlyosabb esetek) okozta;
• a beszélőképesség elvesztését vagy feltűnő eltorzulást, bénulást, illetve elmezavart
okozott.

A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és

nyilvántartásba kell venni. A cél egyértelműen az, hogy az ok-okozati összefüggéseket
felderítsük, a hasonló eseteket megelőzzük. Elég egy rossz mozdulat és már be is következett
a baleset. Törekvésünk az legyen, hogy az összes veszélyhelyzetet, veszélyforrást
felszámoljuk!

A munkabaleset bejelentése
A sérült, illetve a balesetet észlelő személy köteles a baleset tényét a munkát közvetlenül
irányító személynek haladéktalanul jelenteni. A munkáltatónak minden bejelentett, illetve
tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem
13
Környezet- és munkavédelem I.

tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a sérültet, halálos baleset

esetén a hozzátartozót értesíteni kell.
A súlyos munkabalesetet a munkáltatónak – telefonon, telexen, telefaxon, személyesen –
azonnal be kell jelentenie a rendelkezésre álló adatok közlésével a Nemzeti Munkaügyi
Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatósága (NMH MMI, korábban OMMF) baleset
szerint illetékes területi szervének.

A munkabaleset nyilvántartása
A munkáltató minden munkabalesetet köteles nyilvántartásba venni. A munkabaleseti
nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
• a sérült személyes adatait (név, születési hely, idő, anyja neve) és munkakörét;
• a munkabaleset számát (minden évben 1-es sorszámmal kezdve);
• a sérülés időpontját, helyszínét, jellegét;
• a sérült ellátására tett intézkedést;
• azt, hogy a sérült folytatta-e a munkáját.

A munkabaleseti nyilvántartást a munkáltató székhelyén vagy a munkáltató nyilvántartást

vezető szervezeténél összesítve és minden területileg elkülönült szervezeti egységénél
különkülön vezetni kell. A több telephellyel rendelkező munkáltatónak a munkabaleseti
nyilvántartást egyértelműen úgy kell vezetnie, hogy a központi nyilvántartás tükrözze a
munkabalesetek azonosításának lehetőségét időpont és hely szerint. A munkabaleset
dokumentációját a munkabaleseti nyilvántartásban szereplő sorszámmal kell ellátni, s a
munkabaleseti jegyzőkönyvön is fel kell tüntetni.

A munkabaleset kivizsgálása
A munkabaleset vizsgálatakor az esemény területén és idejében fel kell tárni a veszélyes
cselekedeteket, amelyeknek hatásuk lehetett a sérülést kiváltó folyamat beindulásában. A
munkabaleset kivizsgálása során helyszíni szemlét kell tartani és eredményét a szükséges
mértékben rögzíteni kell. A munkabalesetről információval rendelkező személyeket meg kell
hallgatni. Ilyen lehet a sérült, a balesetet okozó személy, szemtanúk stb.
A kivizsgálás során meg kell állapítani
• a létesítmények, gépek, berendezések, szerszámok biztonsági állapotát, s a vonatkozó
elő-írások meglétét;
• az egyéni és a kollektív védőeszközök meglétét, a használatukra vonatkozó előírások
ér-vényesülését;
• a környezeti tényezők hatását;
• a munkaszervezés, a belső ellenőrzés, irányítás rendszerét, az ergonómia
érvényesülését a munkakörnyezetben;
• a balesetet kiváltó okot, okokat minden tényező hatásának tételes vizsgálatával;
• hogyan lehetett volna elkerülni a balesetet.

A munkabaleset vizsgálatának megállapításait olyan részletességgel kell rögzíteni, hogy az

így készült dokumentumok alkalmasak legyenek a baleset okainak megállapítására és a
megállapított összefüggések, körülmények tényszerű alátámasztására. A munkáltató köteles a

14
kivizsgálás befejezésekor, de legkésőbb a tárgyhót követő hónap 8. napjáig megküldeni a
jegyzőkönyvet
a) a sérültnek, halála esetén a közvetlen hozzátartozójának;
b) az NMH MMI baleset helyszíne szerint illetékes területi szervének akkor, ha a
munkabaleset halált, illetve három napot meghaladó keresőképtelenséget okoz;
c) külföldi kiküldetés, külszolgálat esetén a magyarországi székhelyű munkáltató magyar
munkavállalójának a b) pont szerinti munkabalesetről az NMH MMI területi szervének;
d) a társadalombiztosítási kifizetőhelynek, ennek hiányában az egészségbiztosítási
pénztárnak.

1.7. Munkahelyek biztonságos kialakítása, tekintettel a vegyipari jellegű

munkaterületekre
A munkahelyekre vonatkozó követelményeket jogszabályok, szabványok, műszaki előírások
határozzák meg. Az általános követelményeket már a tervezés fázisában figyelembe kell
venni.
A munkahely létesítőjének, az üzemeltetőnek gondoskodnia kell a követelmények
érvényesüléséről.
A munkakörülmények környezeti elemei:
• a létesítés követelményei;
• a munkahely méreteivel kapcsolatos követelmények;
• az üzemen belüli közlekedés szabályai;
• a szociális létesítményekkel szemben támasztott követelmények;
• a padozattal szemben támasztott követelmények;
• a világítással szemben támasztott követelmények;
• a szellőztetéssel szemben támasztott követelmények;
• a hőmérséklettel szemben támasztott követelmények;
• a zajvédelem;
• a villamos biztonsági követelmények;
• a sugárvédelem.

Létesítés körülményei:
A munkahelyek telepítésekor elsőként a földrajzi elhelyezést kell mérlegelni, amely
megszabja a környezethez való kapcsolatot. A munkahelyek, ipari területek kialakítására az
országos területrendezési és építési követelményeket tartalmazó törvények és
kormányrendeletek az irányadók. A településrendezési követelmények megadják az ipari
terület fogalmát, amely olyan gazdasági célú építmények elhelyezésére szolgál, amelyek más
beépítési területen nem helyezhetők el.
Ipari területet lakott területen kívül, a település szélén jelölnek ki. A kialakítás során figyelembe
kell venni az uralkodó széljárást annak érdekében, hogy a létesítendő üzemből távozó
légszennyező anyagokat a szél ne a település irányába fújja.
Követelmény, hogy a terület legyen könnyen megközelíthető köz- és vasúton, esetleg légi- és vízi
közlekedés által. A könnyű megközelíthetőség a munkavállalók munkahelyre történő utazása,
valamint a gyártáshoz szükséges alapanyagok és a termékek szállítása miatt egyaránt fontos.
A legtöbb településen az ipari területek már eleve rendelkeznek közművesítéssel.

15
Környezet- és munkavédelem I.

Egy működő üzem számára a vízellátás alapvető fontosságú. Kétféle vízminőséget kell
biztosítani: az ipari vizet, amely a technológiához szükséges, valamint az ivóvizet. A víz
elsősorban a közműhálózatokból nyerhető. A nagymennyiségű vizet felhasználó üzemeket
lehetőség szerint folyók vagy tavak környezetében helyezik el.
A munkahelyen a munkáltató köteles
gondoskodni ivóvízcsap, illetve
ivókút felszereléséről, valamint az
ivóvizet szolgáltató berendezés tisztán
tartásáról és megfelelő
karbantartásáról. Ha a munkahelyen
ipari vízszolgáltatás is van, a csapokat
„Ivóvíz”, illetve „Nem ivóvíz!”
felirattal és piktogrammal kell ellátni.
Vízvezetékes ivóvíz hiányában
8. ábra ivóvízről ivóvíztartály felszerelésével 9. ábra
Fogyasztásra nem alkalmas víz
Ivóvíz jelzésére szolgáló tábla vagy egyéb módon kell gondoskodni.
jelzésére szolgáló tábla
Az ivóvíztartály kifolyóját olyan
módon kell elhelyezni, hogy a tartályból közvetlenül inni ne lehessen. A munkáltató köteles
gondoskodni az ivóvíztartály rendszeres fertőtlenítéséről, valamint arról, hogy annak feltöltése
csak ivóvíz minőségű vízzel történjen.
Azokon a munkahelyeken, ahol étkezni, inni és élelmiszert tárolni tilos, továbbá, ahol az
ivóvízszolgáltatás nem ivókutas rendszerű, az étkező-, valamint a pihenőhely kialakításánál
figyelemmel kell lenni az ivóedények közegészségügyi követelményeknek megfelelő
elhelyezésére is. A munkahely létesítésénél a szennyvízelvezetést is meg kell oldani. A
szennyvizet az eddigi gyakorlattól eltérően (amely során a keletkezés helyén a természetbe
visszavezették) a közműcsatornába való visszavezetés előtt tisztítani kell, hogy ne okozzon
mérgezést, fertőzést, vagy ne károsítsa a közművet.
A munkahelyek kialakításánál a megváltozott munkaképességű munkavállalók adottságait is
figyelembe kell venni. Ahol ilyen munkavállalókat szeretnének foglalkoztatni, mind a
helyiségeket, mind a közlekedési útvonalakat, ajtókat úgy kell ki-, illetve átalakítani, hogy azokat
a megváltozott munkaképességű személyek is használni tudják. Ha az egészséges és biztonságos
munkavégzésükhöz szükséges, a munkahelyet általuk felismerhető jelzésekkel is el kell látni (pl.
gyengén látó munkavállalók esetén Braille-írás alkalmazása).

Helyiségek méretei:
A helyiségek méretének kialakítását a szükséges berendezések rendeltetésszerű használata
határozza meg. A legkisebb helyiség mérete nem lehet 0,8 m 2 -nél, a huzamosabb tartózkodás
céljára való helyiségek mérete nem lehet 2 m 2-nél kisebb. A helyiségek belmagassága
átlagosan 3 m (pl. a nevelési-oktatási intézményekben).
A helyiségek belső elrendezése olyan legyen, hogy a munkavállalónak legyen lehetősége az
ülő és az álló testhelyzetre is, a munkahely méreteit pedig fizikai adottságainak megfelelően
kell kialakítani. Valamennyi munkavállalónak a munkahelyén történő mozgásához legalább 2
m2 szabad területet kell biztosítani. Ha ez műszaki okokból nem valósítható meg, és legalább
1 m2 mozgási területet sem lehet kialakítani, úgy a munkavállaló részére a munkahelye
közvetlen közelében legalább 1,5 m2 méretű, mozgását lehetővé tevő helyet kell biztosítani.

16
Kerülni kell az olyan munkahelyek kialakítását, ahol jellemző a statikus terhelés. A mozgások
megfelelő kivitelezését irányítani kell. Az a jó munkatér, amelynek elrendezése az egyszerű
és nem fárasztó mozdulatokat helyezi előtérbe.

Közlekedési útvonalak:
Az üzemi területen a közlekedésre használt út szélességét az összes munkakörülmény
figyelembevételével, a szabványokban előírt módon kell meghatározni, de 1,1 m-nél nem lehet
kevesebb. Ebbe a legkisebb szabad szélességbe épületszerkezet, felszerelés, berendezés vagy
annak szerelvénye nem nyúlhat be. A járófelületként szolgáló, üzemen belüli közlekedési út
belmagassága legalább 1,9 m legyen. Ez a magasság nem szűkíthető le benyúló szerelvényekkel,
csővezetékekkel, egyébbel.
A munkahelyeken gyalogos- és járművel való közlekedés együtt is előfordulhat. Ezért a
munkahelyre vonatkozó közlekedési feltételeket meg kell határozni.
Alapkövetelmény: ahol személy és járműforgalom (például üzemen belüli anyagmozgató gépek,
targoncák) együttesen fordul elő, ki kell jelölni az utat a forgalom zavartalan lebonyolításához.
Ennek több módja van. Elsősorban szabadtéri munkahelyeken a járófelületből szintkülönbséggel
(járda) alakítható ki az út, máshol jól látható felfestéssel lehet kijelölni a közlekedési útvonalakat.
A

közlekedési útvonalakat anyagtárolással vagy más

módon nem szabad leszűkíteni.
Karbantartási, felújítási, hibaelhárítási munkák során előfordulhat, hogy a közlekedési utat, a
padozatot meg kell bontani, gödröt, mélyedést kell kiásni. Ilyen esetekben a mélyedést, gödröt
körül kell keríteni. Átmeneti, de biztonságos közlekedési utat kell kijelölni a gyalogos-, ha kell, a
járműforgalom részére is.
A műhelyek, termek közötti közlekedéshez az ajtókat úgy kell elhelyezni, hogy nyitási irányuk ne
zavarja az üzemek, munkahelyek külső-belső forgalmát.
Ügyelni kell, hogy a technológiai berendezések
10. ábra
nyitása se okozzon zavart.
Felfestéssel kijelölt közlekedési útvonal
A szabadba vezető ajtónak mindig kifelé kell nyílnia,
mert ha például tűz vagy egyéb rendkívüli esemény miatt menekülni kell a helyiségből, a
menekülő ösztönösen kifelé nyitja az ajtót. Tűz- és robbanásveszélyes helyiségekben
önműködően záródó ajtókat kell alkalmazni.
A menekülési utakat és a vészkijáratokat olyan állapotban kell tartani, hogy azokon a
munkavállalók gyorsan és biztonságosan el tudják hagyni a munkahelyeiket, illetve szükség
esetén gyorsan kimenthetők legyenek. A vészkijárati ajtókat nem szabad kulcsra zárni. A

17
Környezet- és munkavédelem I.

vészkijárati útvonalakat és kijáratokat, valamint a hozzájuk vezető közlekedési útvonalakat és

ajtókat szabadon kell hagyni, hogy azok bármikor akadálytalanul használhatók legyenek.

A szintkülönbségek áthidalására általában lépcsőt alkalmaznak. A lépcsőt – ha 0,8 m-nél

magasabb szintet köt össze – legalább 1 m magas korláttal kell felszerelni. A korlát rácsai között
legfeljebb 12 cm nyílás lehet. Természetesen nem készül korlát a rakodórámpához.
Egy lépcsősorral kapcsolatos követelmények:
• három lépcsőfoknál
kevesebbet, illetve 20
lépcsőfoknál többet nem
tartalmazhat.
• legfeljebb 1,8 m
szintkülönbséget
hidalhat át. Ha az
áthidalandó szintkülönbség
ennél magasabb,
akkor lépcsőpihenőt kell
közben kialakítani.
• a lépcsősor és
a lépcsőpihenő feletti szabad belmagasságnak folyamatos
és rendszeres közlekedés 11. ábra

esetében legalább 2,2 m-nek Lépcső méretezése

kell lennie. Ha a lépcsőt csak időszakonként használják (például csak egy technológiai
berendezés időszakos ellenőrzésére), akkor a megengedett legkisebb szabad belmagasság
2 m.
• a rendszeres, folyamatos közlekedésre használt lépcsők magassága 17 cm-nél
(akadálymentes közlekedésnél 15 cm-nél) nagyobb nem lehet, és egy lépcsősoron
belül a lépcsők magassága azonos méretű.

Padozattal szemben támasztott követelmények:

A munkahelyen a padozatnak egyszerre több követelménynek kell megfelelnie:
• egyenletes legyen, hogy ne botolhasson meg a dolgozó;
• ne csússzon még nedvesen se;
• könnyen lehessen tisztítani, a szennyeződést gyorsan el lehessen távolítani;
• olyan kialakítású legyen, hogy veszélyes anyag ne jusson a talajba vagy a
födémszerkezetbe;
• kellő szilárdságú, nem éghető anyagból készüljön, elektrosztatikus feltöltődés ellen védett
legyen, gyújtószikrát ne okozzon.
A felsorolt követelményeket a technológia jellegétől függően együttesen, vagy csak részben kell
kielégíteni. Valamennyi követelményt kielégítő padozat, burkolat azonban általában nem
alakítható ki, mert költséges lenne. Az egyik lehetséges módszer, hogy a padozatot rétegesen
alakítják ki. Az alsó réteg rendszerint nedvesség és pára szigetelésére alkalmas. Erre kerül rá egy
teherhordó réteg, amire egy felső folyadékzáró szigetelés és egy járó- (koptató-) réteg.
Azokon a munkahelyeken, ahol a nedvesség, folyadék állandó jelenléte, esetenkénti kifolyása
elkerülhetetlen, a padozaton összefolyó nyílást kell készíteni, és az ott elfolyó folyadékot
gyűjtőhálózaton keresztül kell elvezetni.

18
A padozatot a sérülésektől óvni, rendszeresen tisztítani kell, s gondoskodni kell a rendszeres
karbantartásról. A legkisebb egyenetlenséget, lyukat haladéktalanul ki kell javíttatni.
Többszintes munkahelyeket lépcsők kötnek össze. A lépcsők anyagára vonatkozó követelmények
megegyeznek a padozatra előírtakkal.

Szellőztetéssel szemben támasztott követelmények:

Zárt munkahelyeken biztosítani kell az elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem
károsító levegőt, figyelembe véve az alkalmazott munkamódszereket és a munkavállalók
fizikai megterhelését. A biztonságos munkavégzésnek megfelelő légállapot természetes vagy
mesterséges szellőztetéssel biztosítható. A légcsere lehet természetes vagy mesterséges.
A helyiségek légcseréje természetes úton megy végbe, ha azt a külső és a belső
hőmérsékletkülönbség, a levegő áramlása, illetve mindkettő megvalósítja. Szellőztetni akkor
érdemes, ha a környezeti levegő nem tartalmaz szennyeződéseket. A helyiség kialakítása
(ablakok, ajtók méretei) nagymértékben befolyásolják a légcsere lehetőségét. Munkavédelmi
szempontból kerülni kell a huzathatást. A légsebesség értéke nem lehet nagyobb, ülve végzett
szellemi és könnyű fizikai munka esetében mint 0,1 m/s, helyváltoztatással járó könnyű
fizikai munkánál 0,2 m/s, nehéz fizikai munkánál 1,5 m/s. A szellőztetésnél figyelembe kell
venni a szálló porokat, amelyek allergiás tüneteket is okozhatnak.
Mesterséges szellőztetés során a helyiségek légcseréjéhez szükséges nyomáskülönbséget
légcserélő berendezés hozza létre. A szellőztetés jellegét a technológiai követelmények, vagy
a környező helyiségek légtechnikai, levegőtisztasági adottságai szerint kell megválasztani, a
tűzvédelmi kérdések figyelembevételével. Mesterséges szellőztetéssel általános és helyi
szellőztetés is megoldható.
Ha a helyiség levegőjét adott idő alatt ki akarjuk cserélni, ha a légszennyező gázok és gőzök
több helyen keletkeznek, és ha a helyi elszívásra nincs lehetőség, akkor általános mesterséges
szellőztetésre van szükség. A helyiség szellőztetése során a környezethez képest túlnyomás
(kompresszió) vagy nyomáscsökkenés (depresszió) alakulhat ki.
Helyi mesterséges szellőztetésre akkor van szükség, ha a szennyezett levegő koncentráltan
keletkezik, mint pl. az éttermek konyhájánál, galvanizálásnál, hullámforrasztásnál. Ilyenkor a
szennyező anyagot a keletkezés helyénél távolítjuk el. Az elszívás hatékonysága
szempontjából döntő a légsebesség mértéke. Az elszívott levegő nem vezethető a szabadba
nagyfokú szennyeződéstartalma miatt, meg kell tisztítani, de ez a technológiai folyamatot
nem zavarhatja és a szennyező forrást teljesen körülhatárolja. A helyiségből elszívással
távolíthatók el a gázok és gőzök. A kiáramló gőzöket tisztítani kell, a tisztítóberendezést a
szellőző-berendezésbe lehet beépíteni. A szellőztetésnél a szűrők (filterek) elnyelik a
szagokat, a gőzt és kis mértékben a füstöt is. A filterek készülhetnek aktív szűrőelemekből
(pl. szénből), aminek következtében a megszűrt levegő akár a helyiségbe is visszavezethető.
A szűrőelemeket adott időközönként azonban cserélni szükséges. Hasonló elveken alapul az
elszívó fülke működése is. A koncentráltan fejlődő gázok és gőzök a tisztítást követően vagy
a szabadba, vagy a helyiség légterébe kerülnek.

Hőmérséklettel szemben támasztott követelmények:

A helyiségek rendeltetésszerű használatához szükséges belső hőmérsékletről fűtő-, illetőleg
hűtőberendezéssel kell gondoskodni. A munkahelyiségek hőmérsékletének a munkavégzés
teljes időtartama alatt az emberi szervezet számára megfelelőnek kell lennie, figyelembe véve

19
Környezet- és munkavédelem I.

a munka jellegét és az ott dolgozó munkavállalók fizikai megterhelését. A helyiségeket

megfelelő hőszigeteléssel kell ellátni a munkavégzés és a munka jellegének
figyelembevételével.
A fűtőtestek megválasztásánál és elhelyezésénél gondoskodni kell arról, hogy azok ne
idézhessék elő a munkahelyi légtér szennyezését, illetve az ott tartózkodók túlzott
felmelegedését vagy lehűlését.
Óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbe iktatni, ha a zárttéri
munkahelyen a napi középhőmérséklet a 24 °C értéket meghaladja, valamint a hidegnek
minősülő munkahelyeken (ha a várható napi középhőmérséklet a munkaidő 50 %-nál
hosszabb időtartamban szabadtéri munkahelyen a + 4 °C-ot, zárttéri munkahelyen a + 10 °C-
ot nem éri el). A hőmérséklet növekedése, illetve csökkenése esetén egyre nő a az egy órán
belüli pihenő idő aránya.
Ha a munkahelyi hőmérséklet zárt- és szabadtéri munkahelyen a 24 °C középértéket
meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránkként védőitalt kell
biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14-16 °C hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E
célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is. A hidegnek minősülő
munkahelyen a munkavállalók részére forró teát kell kiszolgáltatni (cukrot, illetve
édesítőszert is).
A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a dolgozók létszámát elérő mennyiségben,
személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital,
valamint a tea készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása
mellett történhet.

Világítással szemben támasztott követelmények:

A munkahelyek megvilágítása lehet természetes és mesterséges. Az elsődleges természetes
fényforrás a Nap, mesterséges fényforrások a különféle világítótestek, amelyek lámpából és
lámpatestből állnak.
A kifogástalan munkavégzéshez optimális megvilágításra van szükség.
A munkahelyek helyes megvilágítása érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani a
következőkre:
• A végzett munka jellege meghatározza a világítás mértékét. Más megvilágítást igényel
a különlegesen finom munka (például órás), és mást a kevésbé finom munka (például
lakatos).
• A világítás erőssége és az egyes fényforrásokkal szemben támasztott színvisszaadási
követelmények meghatározzák a színek felismerhetőségét. Munkabiztonsági
szempontból mesterséges fényforrás esetén is törekedni kell a természetes fény
színképének kialakítására, mivel a biztonsági jelzések hibátlan felismerése nagy
fontosságú, de például az elektrotechnikai műszerész szakmában a nagyszámú és
különböző színekkel jelzett vezetékek helyes összekötése is csak pontos színfelismerés
esetén várható el a dolgozótól. Ilyen munkahelyeken különösen nagy gondot kell
fordítani mind az általános, mind a helyi megvilágításra. Az általános megvilágítás
legyen olyan, hogy a fényforrások azonos szín-hőmérsékletű csoportba tartozzanak és
ne keletkezzenek árnyékok. A helyi megvilágítás jósága pedig a helyesen
megválasztott és beállított mesterséges fényforrásoktól függ.

20
 • Természetes fény esetén az ablaktól távolodva csökken a megvilágítás mértéke. Mivel
a látási viszonyok hatnak a szemre (ha rosszak, akkor fáraszthatják), a helyiségekben a
megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a látást, illetve a munkavégzést a megvilágítás
térbeli és időbeli változásai ne zavarják.
• A munkavégzés alatt a tárgyak felismerését zavaró fényhatásokat korlátozni kell. Ez a
világítótestek fénysűrűsége és a kisugárzási szög változtatásával érhető el.
• A mesterséges fényforrások okozta káprázást meg kell szüntetni. A nagy fényerősségű
fényforrásokat (izzólámpákat, nagynyomású kisülési fényforrásokat) ernyőzni kell. A
helyi világítás fényforrásait mindig ernyőzni kell a vonatkozó szabvány előírásai
szerint.
• A különféle mesterséges fényforrások alkalmazását befolyásolja megbízhatóságuk és
karbantartási igényük. Mérlegelési szempont az áruk is.  Látásunk az életkor
előrehaladtával, a terhelés növekedésével változhat. Ennek tudatában különösen fontos
a rendszeres orvosi ellenőrzés.

A munkahelyek természetes megvilágítása

Ahol a lehetőségek megengedik, ki kell használni a természetes fény nyújtotta előnyöket. A
természetes fény a nyílászáró szerkezeteken (ajtókon, ablakokon, tetőablakokon) keresztül
hatol be. A fény behatolási iránya szerint megkülönböztetünk oldal-, felső- vagy kombinált
világítást, melyek közül a legelterjedtebb az oldalvilágítás.

A munkahelyek mesterséges megvilágítása

Természetes fény nem minden esetben bocsátható be, illetve egyes munkafolyamatok
fényigénye meghaladhatja a természetes fény erősségét. Ezért a munkahelyeken mesterséges
fényforrásokat is alkalmaznak. A mesterséges világítás mind beltéren, mind kültéren
alkalmazható, de nagyobb a jelentősége a helyiségek, üzemcsarnokok, fürdők, illemhelyek
stb. mesterséges megvilágításának.
A mesterséges fényforrások közül a legismertebb az izzólámpa és a fénycsövek (F-csövek). A
fénycsövek előnye az izzólámpákhoz képest a gazdaságosabb fényhasznosítás, a szórt fény, a
nagy élettartam és a csekély hőtermelés. Hátrányuk, hogy a gyakori be- és kikapcsolás
csökkenti az élettartamot, valamint a bekapcsolás után néhány másodperc szükséges a teljes
fényerő eléréséhez. Jól használhatók mind a közvilágításban, mind a munkahelyi és a
háztartási világítás területén.

A színdinamika
A különböző színek alkalmazása először biztonságtechnikai célokat szolgált, például a
veszélyes géprészeket pirosra festették. A veszélyforrások közelében sárga-fekete csíkozás
jelzi a veszélyt. A vörös az „állj”-t, a zöld a „szabad”-ot jelenti.
A munkatér színezésének legfontosabb célja az alábbiakban foglalható össze:
• a látási viszonyok javítása, a szem munkájának csökkentése;
• a munkakörnyezet negatív hatásainak (hőmérséklet, zaj, monotonitás, gőz és
nedvesség, a munkatér mérete) enyhítése;
• a jó tájékozódás elősegítése (biztonsági alakjelek);
• a biztonság fokozása (biztonsági színjelek).

21
Környezet- és munkavédelem I.

A negatív hatások csökkentésére a színdinamika a színek vonatkozásában az alábbiakban ad

lehetőséget:
• hideg színek (zöld, kék, kékeszöld);
• meleg színek (vörös, narancs, sárga, sárgászöld);
• izgató (vörös, narancs, sárga) és nyugtató színek (zöld, kékeszöld, kék);
• közelítő (vörös, narancs, sárga, sárgászöld) és távolító színek (zöld, kék, kékeszöld); 
világos, könnyű színek (narancs, sárga, sárgászöld, világoszöld); sötét, nehéz színek
(kékeszöld, kék, bíbor, sötétzöld).
A fentieknek megfelelően a falakat célszerű világos színűre festeni (vajszín, halványsárga,
világoszöld).

Zajvédelem
A zaj káros hatásait megelőzni anyagi és műszaki szempontból egyaránt könnyebb, mint a
már kialakult zajértéket csökkenteni vagy megszüntetni. Ezért a megelőzést már az üzem, a
munkahely, a gépek és berendezések telepítésekor meg kell kezdeni.
Zajos üzemet a nem zajos munkahelyektől távol kell létesíteni, figyelembe véve a zaj terjedési
tulajdonságait. Üzemen belül a zajos technológiát, gépcsoportot lehetőleg külön épületben
célszerű elhelyezni. Amennyiben ez nem valósítható meg, akkor a zajos üzemrészt,
munkahelyet úgy kell telepíteni, hogy a zajos és nem zajos munkahelyek ne kerüljenek
egymás mellé, egymás alá, illetve fölé. A legzajosabb munkahelyeket, gépeket többszintes
épületben célszerű a földszinten elhelyezni, mert itt az alapozással csillapíthatók a zajok és
esetleges rezgések.
A zajforrásként működő gépek, berendezések hangszigetelő anyaggal burkolhatók. Ez a
megoldás azonban nagyon költséges, és nem is minden gép, berendezés burkolható úgy, hogy
a rendeltetésszerű használatát ne akadályoznák. Ahol a technológia megengedi, megoldás
lehet, ha a dolgozót szigetelik el a zajos munkahelytől hangszigetelt kezelőfülkékkel.

A szociális létesítményekkel szemben támasztott követelmények

A munkavállalók részére tiszta levegőjű, kellő megvilágítású, szükség esetén fűthető, továbbá
könnyen - meleg munkahelyek esetén zárt folyosón keresztül - elérhető pihenőhelyiséget kell
biztosítani, ahol 10 főnél több munkavállalót alkalmaznak vagy az elvégzendő tevékenység
(például veszélyes anyag felhasználása) ezt szükségessé teszi. A fenti feltételek ellenére sincs
szükség pihenőhelyre olyan irodai vagy ehhez hasonló munkahelyeken, ahol a munkaközi
szünetek idején a pihenési lehetőség megfelelően biztosítható. A pihenőhelynek legalább 6 m 2
alapterülettel kell rendelkeznie, de arra is figyelemmel kell lenni a kialakításakor, hogy az
előreláthatóan egyidejűleg ott tartózkodóknak fejenként legalább 1 m 2 álljon rendelkezésére.
Rendelet szabályozza a pihenőhelyek felszereltségének követelményeit, valamint rögzíti a
nemdohányzók védelmét is. Az uniós előírásokhoz igazodva, a terhes nők és a szoptatós
anyák részére fekvőhellyel ellátott pihenőhelyiséget is biztosítani kell, hogy a munkaközi
szünetben – esetleg munkaidő alatt is – ott pihenni tudjanak.
A munkavállalók részére megfelelő öltözőt kell biztosítani, ha a munkavégzéshez külön
munkaruhát, védőruhát kell viselniük és – egészségügyi okok miatt vagy a munkavállalók
korára, nemére tekintettel – nem várható el tőlük, hogy máshol öltözzenek át. Amennyiben

22
nincs szükség kiépített öltözőre, akkor valamennyi munkavállaló részére biztosítani kell olyan
zárható helyet, ahol a munkahelyen nem viselt ruháit tarthatja.
Az öltözőket a nők és a férfiak részére el kell választani, illetve elkülönített használatukat
biztosítani kell. Megfelelő szervezési intézkedések kialakításával és megtartásával tíz főt meg
nem haladó munkavállalói létszámnál egy időben nem használható női-férfi közös öltözőt
lehet kialakítani.
Az öltözőnek könnyen megközelíthetőnek és megfelelő méretűnek kell lennie, és azt
ülőhelyekkel kell ellátni. Az öltöző alapterületét úgy kell kialakítani, hogy az ott öltöző
munkavállalók egymást ne akadályozzák. Öltözőszekrényenként legalább 0,5 m 2-nyi
alapterületet kell biztosítani. Az öltöző minimális alapterülete 6 m 2.
Az öltözőt el kell látni olyan berendezéssel, amely biztosítja, hogy valamennyi munkavállaló
a ruházatát a munkavégzés időtartama alatt elzárva tarthassa. A munkaruházat szellőzését és
száradását annak őrzési ideje alatt biztosítani kell.
Veszélyes anyagok, illetve nedves vagy szennyezéssel együtt járó munkakörülmények között
végzett munka esetén külön öltözőszekrényt kell biztosítani azokon a szekrényeken kívül,
ahol a munkavállalók az utcai ruhájukat tartják.
A munkahelyi öltöző, mosdó, fürdő (WC) lehet külön
építve vagy egy épület része. A csoportos
öltözőhelyiséget a munka jellegének tisztasági foka és a
munkavállalók létszáma alapján kell kialakítani,
elhelyezni, méretezni, berendezni és felszerelni. Az
öltözőt a munkavállalók tevékenysége, a munkáltatói
tevékenység jellege, illetve a munkafolyamat tisztasága
alapján az alábbi tisztasági fokozatok egyikébe kell
besorolni, illetve ez alapján a helyiségeket kialakítani, és
a felszerelést biztosítani:
A – különösen tiszta tevékenység, például élelmiszeripar,
gyógyszergyártás, steril körülmények;
B – tiszta tevékenység, például finommechanikai, optikai
12. ábra munka, varrás, kötés, transzformátorház, kapcsolóház;
Női öltöző jelölése
C – közepesen szennyezett tevékenység, például
famegmunkálás, cipőgyártás, fémipari tevékenység, pamutipar, téglagyártás;
D – erősen szennyezett tevékenység, például bányászat, kohászat, acélöntés, kovácsmunkák,
külfejtésű munkahelyek, járműjavítás, savas-lúgos gyártmányokat előállító munkahelyek; E –
fertőző, mérgező tevékenység, például föld alatti bányászat, gyógykezelő-épületek (kórházak)
fertőző osztályai, mérgező anyagokat (ólom, higany, klór, foszfor) felhasználó munkahelyek.
A tisztasági fokozatokba való sorolás alapját a legjellemzőbb munkafolyamat adja. A
tevékenység üzemrészenként, üzem-, illetve műhelyegységenként eltérő tisztasági fokozat
megállapítását is szükségessé teheti. A csoportos öltözőhelyiség berendezését a tisztasági
fokozat figyelembevételével alakítják ki.
Az A, D, E tisztasági fokozatba tartozó tevékenység esetén étkezési lehetőséget kell
biztosítani, illetve az ilyen tevékenységi körben öltözésre kettős – fekete-fehér – öltözőt kell
kialakítani a munkavállalói összlétszám, de legalább a legnagyobb műszaklétszám alapján. A
fekete-fehér öltözők között a közlekedés csak a tisztálkodási helyiségen keresztül vezethet.

23
Környezet- és munkavédelem I.

Ha fogasos (ruhatári) öltöző kerül kialakításra, akkor a munkavállalók részére személyi

értéktárgyaik megőrzéséhez zárható fiókokat kell rendszeresíteni.
Ha a munkavégzés vagy valamilyen egészségügyi ok miatt szükséges, mosdóhelyiséget – s ha
lehet zuhanyzóhelyiséget – is ki kell alakítani a munkahelyen. A mosdóhelyiségekkel
szemben támasztott minimális követelmény, hogy alkalmasnak kell lennie a higiénés
körülményeknek megfelelő tisztálkodásra. Zuhanyzók esetén követelmény a hideg és a meleg
folyóvíz biztosítása, valamint lehetővé kell tenni, hogy a férfiak és a nők elkülönítve
használhassák. A munkahely környezetében a folyóvizes kézmosási lehetőséget, a
kézszárításhoz szükséges eszközt vagy berendezést akkor is biztosítani kell, ha zuhanyzó
kialakítására nincs szükség. A munkahelyek, a pihenőhelyiségek, az öltözők, illetve a
zuhanyzók és mosdók közelében – a férfiak és a nők részére elkülönített – mellékhelyiségeket
is ki kell alakítani. A mellékhelyiségekben elegendő számú WC-t és kézmosót is biztosítani
kell.

Elsősegélyhelyek
Minden munkahelyen és műszakban a tevékenység és a
munkafolyamatok veszélyességétől, illetve az ott dolgozók
számától függően kialakított elsősegélynyújtó felszerelést vagy
mentődobozt és a munkavállalók közül kiképzett,
elsősegélynyújtásra kijelölt személy jelenlétét kell biztosítani. Egy
vagy több elsősegélynyújtásra szolgáló - hordággyal is könnyen
megközelíthető - helyiséget kell biztosítani ott, ahol a helyiségek
mérete, a végzett tevékenység jellege és a balesetek gyakorisága ezt
indokolja. Gondoskodni kell az elhasznált, lejárt, használhatatlan
eszközök pótlásáról.

13. ábra
Elsősegélyhelyet jelölő tábla

1.8. Egyéni és kollektív védőeszközök

A laboratóriumi munka során az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeinek
megteremtése elsősorban műszaki és szervezési intézkedésekkel történik. azaz a
munkaeszközöket úgy kell megválasztani és használni, hogy az a dolgozó számár a
balesetveszélyt ne jelentsenek, egészségi ártalmakat ne okozzanak. A műszaki védelem
mellett munkavégzés során személyi védőeszközöket, védőfelszereléseket kell alkalmaznunk.

Egyéni védőeszköz minden olyan berendezés és eszköz: Amely egyszemély által viselhető,
illetve hordható, és amely ezt a személyt egy vagy több olyan veszélytől óvja meg, amely a
személy egészségét, vagy biztonságát veszélyezteti. Az egyéni védőeszköz megakadályozza,
vagy csökkenti a veszélyes és/vagy ártalmas tényezők hatását és a védelem csak a használóra
terjed ki.
A személyi (egyéni) védőfelszerelések (például fülvédő sisak, védőszemüveg) megfelelő
védelmet nyújtanak a munkavégzés során a veszélyforrásokkal szemben és a következő
általános követelményeket kell kielégíteniük:
• biztosítsák a veszélytelen vagy ártalmatlan munkavégzés feltételeit;

24
 • feleljenek meg a műszaki, esztétikai és ergonómiai követelményeknek; 
használatuk a magas védelmi hatásfokon kívül kényelmes is legyen.
A védőfelszereléseknek kihordási idejük nincs. Használatukat a védőképességük határozza
meg. Karbantartásukról, ami a dolgozó feladata is lehet, valamint a rendszeres időközönkénti
ellenőrzésükről gondoskodni kell.
Esetünkben csak a laboratóriumban használt egyéni védőeszközöket vesszük számban a
következőkben.
A személyi védőfelszereléseket rendeltetésük szerint csoportosíthatjuk. A csoportosítás alapja
általában a védendő testrész.

A fej védelme. A fejet leggyakrabban a leeső tárgyak ellen kell

védeni, például a bányászatban, az építőiparban, az
anyagmozgatás során a borulás ellen. A kisebb
szennyeződésekkel szemben a fej védelmét a sapka oldja meg.
Kötelező sapka, kendő viselése, ha forgó gépeken történik a
munkavégzés. A mechanikai sérülések el-len használható a
munkavédelmi sisak.

38. ábra Munkavédelmi sisak

Az arc védelme. A hő- és egyéb sugárzások, illetve a

mechanikai és a vegyi hatások ellen nyújtanak védelmet és
használatuk során a munkavállalót a látásban nem
korlátozhatják. A szemet és az arcot együttesen védi a
védőálarc, amely fejre erősíthető.

39. ábra - Munkavédelmi álarc

A szem védelme. Az apró szemcsék, porok, forgácsok által

okozott szemsérüléseket akadályozzák meg, keretük fém
vagy műanyag, a látómezőjük pedig üveg vagy műanyag. A
savak, lúgok fröccsenése ellen mindig kell védőszemüveget
használni. Tanulmányaink során leggyakrabban
a köszörülésnél használt védőszemüveggel
találkozhatunk.
40. ábra - Védőszemüveg

Hallásvédő eszközök. Az egyéni védőeszközök használatával a

zaj halláscsökkentő hatása megelőzhető. A megfelelő eszköz
kiválasztását mindig az adott munkahelyen mérhető
legnagyobb zaj értéke határozza meg. Zajvédő eszközök: a

25
Környezet- és munkavédelem I.

zajvédő vatta, hallásvédő füldugó, zajvédő fültok, védősisakra szerelt zaj-védő fültok,
zajvédő sisak stb.

41. ábra
Zajvédő fültok

Légzésvédő eszközök. Az ártalmas anyagok szervezetbe való

jutását akadályozzák meg, illetve szennyezett térben oxigént
biztosítanak. Friss levegős és sűrített levegős változatuk is-
mert. A legegyszerűbb légzésvédő készülék a félálarc, de a
leghatékonyabb védelmet a teljes álarc nyújtja. Ezen
készülékek felhasználhatósága korlátozott.

41. ábra
Légzésvédő félálarc

A felső végtag védelme. A munkavégzés során szinte mindig

használjuk a kezünket, ezért a foglalkozási balesetek jelentős
része kézsérülés. Vegyipari laboratóriumban vegyi
hatásoktól kell védeni a kezet, ezt gumikesztyűvel oldjuk
meg. Az ipar más területein ez a védőeszközök készülhet
bőrből vagy textíliából készül, de az ártalmak jellege
(mechanikai, hő, vegyi stb.) eldönti, hogy milyen típusú
védőkesztyűre (hőálló, szegecselt tenyerű, gumi) van

szükség.
40. ábra - Gumikesztyű

A test védelme. Védőruha az egész testet védi a munkavégzéskor.

(Nem munkaruha!) A különböző hatásokkal szemben helyesen
megválasztott védőruha fokozza a biztonságot.

Mechanikai hatások ellen például a kétrészes védőruha,

szabadtéren az esőkabát a megfelelő.
Biotechnológiai üzemben dolgozók úgynevezett tisztatéri,
antisztatikus védőruhát használnak.

8. ábra -Tűzoltó bevetési védőruha

A láb védelme. A lábbeli a leesett tárgyak, forgácsok stb.

ellen nyújt védelmet és mindig az igénybevételhez
igazodik. Így lehet szandál (saru), félcipő, száras cipő,

26
 bakancs és csizma. A villanyszerelők védőlábbelije a szigetelőtalpú, fém-szeg-mentes
száraz cipő és villanyszerelővédőcsizma.
Egy laboratóriumban zárt stabil járást biztosító cipőt használunk erre a célra, ami lehet
félcipő vagy klumpa.
42. ábra – Munkavédelmi bakancs

A kollektív védőeszközök alkalmazásának célja a személyi sérülések megelőzése, a baleset

veszélyek valószínűségének csökkentése, esetleg a sérülés súlyosságának enyhítése. Ennek
érdekében:
• meg kell akadályozni, hogy valamely gép működése a szabályostól veszélyes
mértékben eltérjen (korlátozó berendezések, például végállás-kapcsolók alkalmazása);
• meg kell akadályozni vagy csökkenteni kell a veszélyes és ártalmas termelési tényezők
hatását a dolgozóra (például védőburkolat alkalmazása);
• biztosítani kell, hogy veszély fellépése vagy fokozódása esetén a legcélszerűbb
ellenintézkedés minél gyorsabban és biztonságosabban megtörténjen
(vészberendezések, például vészleállítók alkalmazása).
Az általuk biztosított védelem a védőeszköz hatótávolságán belül tartózkodó minden
személyre kiterjed.
A kollektív védőeszközök a szellőző-, klimatizáló-, elszívóberendezések, a gépekre,
berendezésekre szerelt védőburkolatok, a villamos érintésvédelmi eszközök, reteszelések,
gázkoncentráció-mérő és beavatkozó műszerek, automatikáka, vészleállító gomb stb.

43. ábra - Vegyipari laboratórium kollektív védőeszközei: vegyifülke, központi elszívóberendezés A

vonatkozó követelményeket általában állami munkavédelmi szabványok határozzák meg. Egy
vegyipari laboratóriumban kollektív védőeszköznek számít a laboratórium központi
elszívóberendezések, a vegyifülke, valamint a villamos érintésvédelmi eszközök.

1.9. Veszélyes anyagok fogalma, kémiai jellemzői

Környezetünkben bárhol találkozhatunk a mindennapjaink során is veszélyes anyagokkal és
készítményekkel.
Az Országgyűlés a Magyarországon tartózkodó természetes személyek kémiai biztonsághoz
kapcsolódó jogosultságainak biztosítása érdekében, a veszélyes anyagok és veszélyes
27
Környezet- és munkavédelem I.

keverékek káros hatásainak megfelelő módon történő azonosítása, megelőzése, csökkentése,

elhárítása, valamint ismertetése céljából megalkotta a 2000. évi XXV. törvényt – a kémiai
biztonságról valamint 44/2000. (XII.2.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes
készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól.
Ezek a lapján:
Vegyi anyagok azok az anyagok melyek természetes állapotban előforduló vagy ipari termelő
folyamatból származó kémiai elemek vagy ezek vegyületei.
Veszélyes anyag (valamennyi, a CLP alapján veszélyesként osztályozott anyag) az az anyag
vagy készítmény, amely, vagy amelynek bármely összetevője, illetve átalakulási terméke a
különféle módon meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével rendelkezik, és a
veszélyes összetevő olyan koncentrációban van jelen, hogy ezáltal az élővilágra, az emberi
életre és egészségre, valamint a környezet bármely elemére veszélyt jelent, illetve nem
megfelelő tárolása és kezelése esetében károsító hatást fejt ki.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a vegyi anyag és a veszélyes anyag közötti különbséget
megemlítsem, hiszen a köztudatban nagyon sokszor keverednek ezek a fogalmak.
A veszélyes anyagok tekintetében beszélhetünk fizikai, kémiai és biológiai veszélyességről
egyaránt.
Veszélyes anyagok besorolása:
Fizikai, fizikai-kémiai, kémiai tulajdonságok alapján:
• robbanó anyagok és készítmények,
• oxidáló anyagok és készítmények,
• fokozottan tűzveszélyes anyagok és készítmények,
• tűzveszélyes anyagok és készítmények,
• kismértékben tűzveszélyes anyagok és készítmények, Mérgező (toxikológiai)
tulajdonságok alapján:  nagyon mérgezőek,
• mérgezőek,
• ártalmasak,
• maró (korrozív) anyagok és készítmények,
• irritáló vagy izgató anyagok és készítmények,
• túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló) anyagok és készítmények,
• karcinogén (daganatkeltő) anyagok és készítmények,
• mutagén (genetikai károsodást okozó) anyagok és készítmények,
• reprodukciót és az utódok fejlődését károsító anyagok és készítmények,
Ökotoxikológiai tulajdonságok alapján:
• környezetre veszélyes anyagok és készítmények.

1.10. H- és P-mondatok, a címkék kötelező elemei, piktogramok

Mint ahogy már az korábbiakban említettük, nagyon fontos tudnunk azt, hogy az adott anyag,
amivel dolgozunk, ilyen veszélyforrást jelent számunkra és velünk dolgozókra. Mindezeket
figyelembe véve joggal várható el az ilyen munkahelyen dolgozóktól – legyen az munkahelyi
vagy iskolai laboratórium –, hogy az általános és a helyi munkavédelmi előírásokat a tőle
elvárható módon tartsa be.
A vegyszerekkel történő munkavégzés csak akkor tekinthető kellően biztonságosnak, ha
tudjuk, milyen vegyszerrel dolgozunk és tisztában vagyunk az adott vegyszer okozta
28
ártalmakkal. Ezekhez az információkhoz a vegyszert tartalmazó edény címkéje segítségével
juthatunk hozzá.
A laboratóriumokban kétféle címkézéssel találkozhatunk: a gyári és a helyi címkézéssel.
Mindkettő esetében közös vonás, hogy tartalmaznia kell az anyag pontos nevét, kémiai
összetételét, egészségkárosító hatását.

Gyári címkével azok a vegyszerek vannak ellátva, amelyeket közvetlenül a gyártótól vagy a
forgalmazótól szereztünk be. Ezek a címkék sokkal több információt tartalmaznak, mint a
saját magunk által készített címke, melyek a következők:
• a címke felső részében a forgalmazó neve, céges logója és elérhetősége;
• középen az anyag neve, tisztasága (javasolt felhasználási köre), mennyisége, sűrűsége,
gyártási száma
• baloldalon a szennyezőinek mennyisége, illetve a szállítással kapcsolatos kódok;
• jobboldalon találkozunk azokkal az információkkal, amelyek a vegyszerrel való
munkavégzés kockázataira és a veszélyek elkerülésére vonatkoznak. A címke jobb
alsó sarkában a GHS piktogramok, valamint a H- és P-kódok olvashatóak.
A laboratóriumokban azonban sok esetben nem csak gyári címkékkel találkozunk. Ennek több
oka is lehet. Gyakran előfordul, hogy egy vegyszerből csak kis mennyiségeket alkalmazunk,
de azt több munkaállomáson. Ilyenkor minden munkaállomáson tárolunk egy kisebb
edényben a vegyszerből.
Olyan is gyakran előfordul, hogy a megvásárolt vegyszer koncentrációja nem felel meg a
feladathoz, így hígítani szükséges. Vagy adott esetben nem szilárd formában van szükségünk
a vegyi anyagra, hanem oldatként.
Ezekben az esetekben a tárolóedényt magunknak kell felcímkézni, azonosító felirattal ellátni,
még a legkisebb tárolt mennyiség esetében is. A feliratozásnak ebben az esetben is
maradandónak kell lennie.

14. ábra – Kálium-dikromát vegyszerescímkéje

A címkének a következőket kell minimális szinten tartalmaznia:

29
Környezet- és munkavédelem I.

• a címke felső részében a vegyszer neve;

• alatta a koncentrációja;
• ezalatt a veszélyt jelző piktogramokat kell feltüntetni;
• a piktogramok alatt a H- és a P-kódok kell szerepeljenek;
• a címke alján tüntetjük fel a nevünket, illetve az edény feltöltésének időpontját.

Mindkét típusú címke esetében fel kell tüntetni a biztonsági jelöléseket és kódokat.
Magyarországon a 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról, mely tartalmazza az
embert és a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagok és keverékek csomagolására és
feliratozására (címkézésére) vonatkozó rendelkezéseket, amelyet az 1272/2008/EK európai
parlamenti és tanácsi rendelet az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és
csomagolásáról alapján készült (továbbiakban CLP rendelet, mely a világszinten Globálisan
Harmonizált Rendszer (GHS) európai adaptációja).

A nemzetközileg elfogadott GHS kritériumok bevezetése ugyanakkor megkönnyítheti a

nemzetközi kereskedelmet és javíthatja az innovációt. A CLP rendelet általános
megközelítésben minden olyan, az EU-ban letelepedett cégre vonatkozik, amely anyagot vagy
keveréket gyárt, importál, felhasznál vagy forgalmaz, függetlenül az éves mennyiségtől. Az
osztályozást minden anyagra és keverékre el kell végezni, majd az osztályozásnak
megfelelően kell dönteni a címkézésről, csomagolásról.

Az Európai Unió minden tagállamára érvényes rendelet 2009. január 20-án lépett hatályba,
azonban a vállalkozások terheinek enyhítése érdekében, két lépcsőben kerül bevezetésre:
anyagok esetében 2010. december 1-től, keverékek esetében 2015. június 1-től kell
alkalmazni. Az átmeneti időszak biztosítja, hogy a vállalkozások időben felkészülhessenek és
megfelelhessenek az új előírásoknak.
A figyelmeztető és az óvintézkedésre vonatkozó mondatok egyedi, egy betűből és három
számjegyből álló alfanumerikus kódokkal rendelkeznek a következők szerint:
• „H” betű vagy „P” betű. Minden esetben vegyük figyelembe, hogy vannak más
rendszerből átvett, de a GHS-ben még nem szereplő figyelmeztető mondatok. Ezek
kódja az „EUH”; (4.1. melléklet)
• egy számjegy, a veszély típusát jelző számjegy, például „2” a fizikai veszélyekre; és
• két számjegy, a veszélyek sorszámozásával megegyező szám, úgy, mint
robbanóképesség (200-tól 210-ig tartó kódok), tűzveszélyesség (220-tól 230-ig tartó
kódok) stb.

30

GHS01
Robbanóanyagok, önreaktív
anyagok és keverékek, szerves
peroxidok
GHS02
Gyúlékony anyagok,
önreaktív anyagok, pirofóros
anyagok, önhevülő anyagok, GHS03
gyulékony gázokat fejlesztő Égést tápláló (oxidáló)
anyagok gázok, keverékek

GHS05
Fémekre maró hatású
GHS04 anyagok és keverékek, GHS06
Nyomás alatt lévő gázok bőrmarás/bőrirritáció, súlyos Akut toxicitás
szem-károsodás/szemirritáció

GHS07
Akut toxicitás, bőrmarás /
GHS08
bőrirritáció, súlyos Rák-keltő hatás, reprodukciós
toxicitás, célszervi toxicitás- GHS09
szemkárosodás/szemirritáció,
légzőszervi és/vagy bőr egyszeri expozíció, célszervi A vízi környezetre veszélyes
szenzibilizáció, az ózonrétegre toxicitás -ismétlődő expozíció
veszélyes

1. táblázat – GHS piktogramok

Például:
H200 Instabil robbanóanyagok.
H201 Robbanóanyag; teljes tömeg felrobbanásának veszélye.
H202 Robbanóanyag; kivetés súlyos veszélye.
EUH 001 Száraz állapotban robbanásveszélyes.
EUH 006 Levegővel érintkezve vagy anélkül is robbanásveszélyes.
EUH 014 Vízzel hevesen reagál.

31
Környezet- és munkavédelem I.

P101 Orvosi tanácsadás esetén tartsa kéznél a termék edényét vagy címkéjét.
P102 Gyermekektől elzárva tartandó.
P201 Használat előtt ismerje meg az anyagra vonatkozó különleges utasításokat.

Az új mondatokhoz új piktogramok is párosulnak. Például a GHS02-es jelű piktogram

tűzveszélyes anyagok és keverékek, szerves peroxidok, öngyulladó anyagok jelölésére
szolgál.

Iskolánkban minden laborban megtalálhatók a H és P mondatok, valamint a GHS

piktogramok, hogy segítsék a mindennapi munkánkat.

Az angol nyelvből származó rövidítések:

• GHS: Globally Harmonised System of Classification and Labelling of Chemicals,
vagyis vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált
rendszere
• CLP: Classification, Labelling and Packaging of Substances, vagyis a vegyszerek
osztályozása, címkézése és csomagolása
• H: Hazard Phrases, vagyis figyelmeztető mondatok
• P: Precautionary Phrases, vagyis óvintézkedésre vonatkozó mondatok

1.11. REACH rendelet (anyagok nyilvántartása, regisztrációja, határérték

koncentrációja, és korlátozása)
A rendelet célja az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének, valamint az
önmagukban, készítményekben és árucikkekben lévő anyagok szabad mozgásának
biztosítása, a versenyképesség és az innováció javítása mellett. Ennek a rendeletnek
támogatnia kell az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésének alternatív vizsgálati
módszereit is.
A REACH (Registration, Evaluation,
Authorisation and Restriction of Chemicals)
rendelet az emberi egészség és a környezet
védelmét szolgálja a vegyi
anyagok gyártásának és
felhasználásának szabályozásával. Az
összesen 278 oldalas rendelet elfogadásához
hét évre volt szükség, és az EU történetének
egyik legösszetettebb és az egyik
legfontosabb szabályozásának
tartják. A REACH a
vegyi anyagok előállítására és
felhasználására vonatkozó rendeletek közül a legszigorúbb és hatása az EU-n kívül is
érezhető. A REACH 2007.
június 1-jén lépett életbe, bevezetése pedig 15. ábra – Az Európai Vegyianyag-ügynökség központja
Helsinkiben

32
2018-ig fokozatosan történt meg. A REACH rendszer
célja olyan vegyi anyag regisztrációs rendszer
létrehozása, amely lehetővé teszi azok nyomon
követését, illetve azonosítását, akár árucikkekben vagy
készítményekben fordulnak elő.
A regisztráció célja az, hogy a vegyi anyagokkal kapcsolatos minél részletesebb információt
biztosítson az anyagok életciklusának tetszőleges pontján.
Mindezek értelmében a REACH nem csak a vegyi anyagok gyártóit, hanem az EU piacon
jelenlévő késztermékek gyártóit, forgalmazókat, viszonteladókat és importőröket is érinti.

REACH rendszer:
Regisztráció
A rendelet megköveteli az évi 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált
anyagok - mennyiségi tartománytól függően más-más határidőig - regisztrálását. A
regisztrációt a Finnországban létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (EVÜ) végzi. Mivel
a REACH hatálya kiterjed azokra a vegyi anyagokra is, amelyek egy termékbe beépülnek,
elméletileg bármely, Európába termékeit importáló vállalat érintett lehet.
Az Európai Vegyianyag-ügynökség három határidőt szabott meg a vegyi anyagok
regisztrálására, amely az évente előállított vagy importált mennyiségtől függ:
• 1000 tonna/év felett a határidő 2010. december 1.
• 100 tonna/év felett a határidő 2013. június 1.
• 1 tonna/év felett a határidő 2018. június 1.
• A különösen veszélyes vagy toxikus anyagokat szintén 2010-ig kellett
regisztrálni. 2008. december 1. előtt kb. 143 000 vegyi anyagok előregisztráltak a gyártók,
amely lényegesen megkönnyíti a végleges regisztrációt. Azokat a vegyi anyagokat,
amelyeket nem regisztráltak a REACH rendelet szerint, tilos forgalomba hozni vagy
behozni az EU területére.
Értékelés
Az Európai Vegyianyag-ügynökség értékeli mind a technikai dokumentáció, mind az anyagot.
Az EVÜ emellett felel a REACH rendszer adminisztrációjáért, valamint a regisztrációs
rendszer tudományos és technikai felügyeletéért.

Engedélyezés
A különös aggodalomra okot adó anyagokat mennyiségtől függetlenül engedélyeztetni kell. A
regisztrálónak bizonyítania kell, hogy az anyag veszélyei és kockázatai megfelelően
ellenőrizhetők, vagy alkalmas helyettesítő anyagok híján a társadalmi-gazdasági haszna
meghaladja a kockázatait.
Az engedélyezési eljárás során lehetséges ún. Vegyi Anyag Információs Fórumot (Substance
Information Exchange Forum) létrehozni az adott anyag gyártói, forgalmazói vagy más
érdekelt szervezetek részvételével. Ebben az esetben csak egy regisztrációs kérelmet kell
benyújtani. Az Európai Bizottság létrehozott egy szoftvert (IUCLID), amely segíti a
vállalkozásokat a vegyi anyagok kémiai tulajdonságainak, hatásainak rögzítésében,
kezelésében és elküldésében. Ezek az információk amúgy is szükségesek a regisztrációs
eljárás során. A regisztrációs dosszié összeállításához és elküldéséhez a REACH-IT nyújt
segítséget.

33
Környezet- és munkavédelem I.

Korlátozás
Az emberi egészségre vagy környezetre elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyagokat
betilthatják.

1.12. Biztonsági adatlap

A biztonsági adatlap (más néven biztonságtechnikai adatlap (BT), Safety Data Sheet (SDS)),
(4.2. melléklet) információt szolgáltat a felhasználók számára valamely anyag, keverék,
vegyszer, veszélyes anyag fizikai, kémiai és élettani hatásairól, valamint a vegyi anyagok
biztonságos felhasználásáról, a tárolásáról kezeléséről ártalmatlanításáról és szállításáról.
Ezáltal lehetővé kell tennie a felhasználók számára, hogy meghozhassák az emberi egészség
és a munkahelyi biztonság védelméhez, valamint a környezet védelméhez szükséges
intézkedéseket. A biztonsági adatlapok tartalmi követelményeit a REACH szabályozza. A
GHS rendszer határozza meg a biztonsági adatlap formai követelményeit.
A biztonsági adatlapok tartalmai és formai követelményeit jelenleg az (EU) 2015/850
rendelete írja elő. Ennek megfelelően a biztonsági adatlap egy 16. szakaszt tartalmazó
dokumentum, ami az alábbi információkat tartalmazza (adott esetben, és ha rendelkezésre
állnak), ezek a következők:
1, Az anyag/keverék és a vállalat/vállalkozás azonosítása
2, A veszély azonosítása
3, Összetétel/összetevőkre vonatkozó információk
4, Elsősegély-nyújtási intézkedések
5, Tűzvédelmi intézkedések
6, Intézkedések véletlenszerű expozíciónál
7, Kezelés és tárolás
8, Az expozíció ellenőrzése/egyéni védelem
9, Fizikai és kémiai tulajdonságok
10, Stabilitás és reakciókészség
11, Toxikológiai információk
12, Ökológiai információk
13, Ártalmatlanítási szempontok 14,
Szállításra vonatkozó információk
15, Szabályozással kapcsolatos információk
16, Egyéb információk

A biztonsági adatlap nyelvezetének egyszerűnek, érthetőnek és pontosnak kell lennie,

kerülnie kell a zsargon, a rövidítések és a betűszók használatát. Nem használható olyan
kifejezés, amely azt jelzi, hogy az anyag vagy a keverék nem veszélyes (pl. veszélyes lehet,
ártalmatlan, egészségre gyakorolt hatása nincs), vagy bármilyen, az anyag vagy keverék
osztályozásával összhangban nem álló kifejezés.

34
A biztonsági adatlapot díjmentesen, papíron vagy elektronikus formában kell átadni,
legkésőbb abban az időpontban, amikor az anyagot vagy keveréket először szállítják.

1.13. Rákkeltő és mutagén anyagok nyilvántartása és bejelentési kötelezettsége

Rákkeltő és mutagén anyagokkal végzett tevékenység bejelentését a 26/2000. (IX. 30.) EüM
rendelet (a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott
egészségkárosodások megelőzéséről) szabályozza. Az Európai Unió külön rendelkezéseket
állapít meg a munkavállalók védelme érdekében. A rákkeltő
anyagokról szóló irányelv értelmében a munkáltatók kötelesek értékelni, valamint
elkerülni vagy minimalizálni a rákkeltő anyagoknak, illetve a mutagéneknek való kitettséget.
Rákkeltő anyagnak minősül
• az a vegyi anyag, amely a CLP rendszer alapján az 1A. vagy 1B. kategóriájú rákkeltő
anyagként való besorolás kritériumainak megfelelő anyag,
• az a készítmény, amely egy vagy több - fentebb meghatározott - anyagot tartalmaz, és
ezen összetevő (összetevők) koncentrációja alapján a készítmény az 1A., 1B. vagy 2.
karcinogén kategóriába tartozik,
• bükkfa-, tölgyfa-, egyéb keményfaporok, illetve keményfaporokat tartalmazó faporok.
Mutagén anyag, amely belégzéssel, szájon át, a bőrön, a nyálkahártyán keresztül
vagy egyéb úton a szervezetbe jutva genetikai károsodást okoz, vagy megnöveli a
genetikai károsodások gyakoriságát.

A munkáltató köteles a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk

okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló jogszabályban meghatározott rákkeltővel
végzett tevékenységet, annak veszélyessége miatt, hatósági ellenőrzés lefolytatása, valamint
egy jövőben esetlegesen bekövetkező fokozott expozíció vagy foglalkozási megbetegedés
foglalkozási eredetének tisztázása érdekében minden év január 10-ig a területileg illetékes
munkavédelmi hatóság felé bejelenteni ezen anyagokkal végzett tevékenységet, felhasznált
rákkeltő anyagok mennyiségét illetve a z eljárást.
Az alkalmazandó bejelentőlapot a munkavédelmi hatóság a foglalkoztatáspolitikáért felelős
miniszter hivatalos honlapján közzéteszi.
A megismételt bejelentésnek az előző évi bejelentéshez viszonyított változásokat, illetve az év
közben végzett légtérszennyezettség mérés adatait kell tartalmaznia.
Soron kívül kell a munkavédelmi felügyelőséget tájékoztatni, ha a tárgyévben végzett mérés a
határértéket meghaladó szennyezettségre utal, a rákkeltő expozíciónak kitett munkavállalói
létszám megnő, a munkahely méretében vagy elhelyezésében változás történt, rendkívüli
munkavégzés elrendelésére került sor.

1.14. Méreg, mérgezések fogalma

Egy kémiai laboratóriumban számos olyan vegyszer található, amely egészségre ártalmas és
mérgező, továbbá ilyen anyagok a laboratóriumi munkák során is keletkezhetnek. A mérgező
anyagok bőrre jutva, szembe kerülve károsíthatják a szervezetet, de a gőzök és gázok
belélegezve, egyéb anyagok szájon át juthatnak a szervezetbe és fejthetik ki a mérgező
hatásukat.

35
Környezet- és munkavédelem I.

Méreg: Biológiai szempontból méregnek tekinthetünk minden olyan anyagot, amely élő
szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz – általában kémiai
reakció útján vagy más molekuláris szintű tevékenységgel – ha belőle kellő mennyiség jut be
az élőlénybe.
Akut mérgezés: Akut (vagy heveny) mérgezésről akkor beszélhetünk, ha egy élőlény csak
egyszer, vagy csak rövid ideig érintkezett a mérgező anyaggal, és mérgezés alakul ki benne.
Krónikus mérgezés: Krónikus (vagy idült) mérgezés a méreggel való hosszú távú, ismételt
vagy folyamatos kontaktus során alakulhat ki. Itt a tünetek nem jelentkeznek azonnal vagy az
anyaggal való minden egyes érintkezéskor. Az élőlény fokozatosan, vagy csak hosszú látens
időszak után betegedik meg. A krónikus mérgezés leggyakrabban olyan anyagoknál fordul
elő, amelyek felhalmozódnak a szervezetben, mint például az ólom vagy a higany. Az idült
mérgezés tünetei sokszor teljesen eltérnek ugyanazon anyag akut mérgezésének tüneteitől.
A méreg támadási pontja szerint lehet:
• idegméreg: zsírban jól oldódó vegyület, a központi és környéki idegrendszerre
egyaránt hat
• sejtméreg: a szervezet valamennyi sejtjét károsítja
• enzimbénító: a szervezet működéséhez szükséges enzimek valamelyikét bénítja
• vérméreg: a vér festékanyagaihoz kötődve az oxigénszállítást gátolja, vagy a
véralvadás folyamatát zavarja
• izomméreg: a harántcsíkolt izmok sejtjeit károsítja
• immunrendszerre ható méreg: az immunrendszer működését gátolja, vagy stimulálja
Toxicitási koefficiens: A toxicitás megadásához szükség van a mérgező vegyület tömegére
(mg), valamint a testtömegre (kg). Ennek megfelelően egy anyag lehet nagyon mérgező,
mérgező, ártalmas és ártalmatlan.
Letális dózis: Az LD (letális dózis) jelentése: halálos adag, lenyelésre és bőrön át történő
felszívódásra. Az LC (letális koncentráció) jelentése: halálos koncentráció, a belégzésre
történő mérgezés jellemzésére. Az LD50, LC50-ben az 50-es jelzés arra utal, hogy a kísérleti
állomány felének a halálát képes okozni.

1.15. Maró anyagokkal történő munkavégzés veszélyei, védekezés balesetek

ellen

Egy kémiai laboratóriumban számos olyan vegyszer található, amely egészségre ártalmas és
mérgező, továbbá ilyen anyagok a laboratóriumi munkák során is keletkezhetnek. A mérgező
anyagok bőrre jutva, szembe kerülve károsíthatják a szervezetet, de a gőzök és gázok
belélegezve, egyéb anyagok szájon át juthatnak a szervezetbe és fejthetik ki a mérgező
hatásukat.

Savak és Lúgok élettani hatása: bőrpír, síkossá válik a

bőr. A szövetek szürkés - barna péppé folyósodnak el.
A mérgezett ajka, nyelve, a száj nyálkahártyája piros,
duzzadt, a felmart részeken szürke hámfoszlányok
láthatók, a szájból nehezen elszakítható nyál folyik.
A hányadék sikamlós, esetleg véres.
A nyelés, hányás rendkívül nagy fájdalmat okoz.
36
A felmaródás következtében a nyelőcső vagy gyomor közvetlen a mérgezés után átfúródhat,
vagy sokkhatás következtében a beteg meghal.
16. ábra
Ha a nyelőcső/ gyomor fala hengeresedni kezd, Savmarás szűkülések és
zsugorosodások jönnek létre.
Lehetetlenné válik a táplálkozás, esetleg gyomorsipolyon keresztül.
Akut hatás estében a következő tünetek figyelhetők meg:
• belégzés — fulladás
• nyelőcső és gyomor felmaródás
• nyelőcső és gyomor perforáció  fájdalom, sokk, tetánia Krónikus behatás
estében a következő tünetek figyelhetők meg: vérzések, hegesedés.

Védekezés a balesetek ellen

Az elsődleges védekezés az egészséges és biztonságos munkavégzés szabályainak betartása,
amelyet a 1993 évi XCIII. törvény a munkavédelemről, valamint a 5/2020. (II.6.) ITM
rendelet a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és
biztonságának védelméről foglalkozik.
Az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés megvalósulásához
a munkavédelemre vonatkozó szabályokat érvényre kell juttatni pl. munkahely
kialakítása, a termékek megvalósítása, a berendezések működtetése során.
Általános követelmény, hogy az adott munkaeszköz biztonságos legyen.
Új üzem létesítésekor ergonómiai szempontokat (pl. munkaeszköz kialakítása a testméret, a
munkavégzéshez szükséges tér, szociális körülmények) is figyelembe kell venni, gondoskodni
kell megfelelő megvilágításról, szellőzésről, öltözködési, egészségügyi lehetőségről, a
nemdohányzók védelme érdekében dohányzó helyet kijelölni.
A munkáltató nyilvántartást vezet a munkahelyen alkalmazott veszélyes anyagokról és
veszélyes keverékekről a REACH rendelet szerinti biztonsági adatlappal azonosítható
anyagfajtákra vonatkozóan. Valamint a biztonsági adatlapban foglalt munkavédelmi
előírásokat maradéktalanul be kell tartani.
Azon a munkafolyamatoknál, ahol a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve,
elsősorban olyan megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek több személy egyidejű
védelmét biztosítják (kollektív védőeszközök, szervezési intézkedések), ha ez nem kielégítő,
egyéni védőeszközöket kell alkalmazni.

Védőeszközök használata:
Kollektív védőeszközök olyan berendezés, amely a gyártási folyamat veszélyes és/vagy
ártalmas hatásait akadályozza meg, vagy csökkenti azokat. Alkalmazása során a védelme a
hatótávolságon belül tartózkodó minden személyre kiterjed.
Maró anyagokkal történő munkavégzés esetében ezt a szellőző-, klimatizáló-,
elszívóberendezések (központi elszívás, elszívófülke) jelentik.
Szervezési intézkedések körébe tartozik a munkakörnyezet ismétlődő monitorozása az adott
vegyianyag koncentrációjára, illetve ezen vizsgálatok ismeretében a munkavállalók
munkaidejének korlátozása az adott munkahelyen az expozíció mértékének csökkentése
érdekében.

37
Környezet- és munkavédelem I.

Egyéni védőeszközök olyan eszközök, amelyek megfelelő védelmet nyújtanak a munkavégzés

során felmerülő veszélyforrásokkal szemben.
A sérülés elkerülése érdekében egyéni védőfelszereléseket kell alkalmazni. A bőr sérülése
elkerülhető gumikesztyű, védőköpeny és arcvédő használatával. A szembe kerülés
megakadályozható védőszemüveg alkalmazásával.
Követelmény az egyéni védőeszközökkel szemben:
Biztosítsák a veszélytelen és ártalmatlan munkavégzés feltételeit.
Feleljenek meg az esztétikai, műszaki és ergonómiai követelményeknek.
Magas védelmi fokozaton kívül kényelmes is legyen.
Minősíteni kell fiziológia, higiénia, és használat alapján. (használati utasítás kell)
Az egyéni védőeszközt a munkáltató biztosítja.
Azon a területen, ahol kötelező a védőeszköz használata, akkor anélkül nem kezdheti el a
munkát.
Szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelni. (NMHNMI végzi az ellenőrzést.)

Védőfelszerelések a
fej arc szem felső végtag test alsó végtag
védelmére maróanyagok esetén

Savak, lúgok Sav ellen Gumi-, vagy

Sav ellen Gumi-, vagy
ömlésé- vel, védő sapka, műanyag-, Sav ellen
fröccsenésével vagy Arcvédő védő vagy fólia védő ruha műanyagcsiz
szemüveg ma
járó munka védőkámzsa védőkesztyű
2. táblázat Egyéni védőeszközök maró anyagok elleni védekezés esetében

1.16. Biztonsági szín és alakjelek

Az üzemekben a biztonsági szín- és alakjelek veszélyekre, baleseti lehetőségekre

figyelmeztetnek, illetve a balesetkor használandó eszközök gyors megtalálását segítik elő.
Ezeket a jelzéseket minden dolgozónak a saját érdekében
ismernie kell.
A sárga színt (esetleg fényjelzést), illetve a sárga-fekete csíkozást
veszély lehetősége esetén kell alkalmazni. Például a közlekedési
utakon bekövetkező hirtelen változások, kiálló sarkok, padlószint
süllyedések esetén, lépcsőfeljáró alsó és felső fokán, alacsonyan
elhelyezett ajtókon, aknák, árkok körül-kerítéséhez használt
védőkorláton, útszegélyeknél,
rakodóhelyeknél. A vörös az
állandó veszélyre figyelmeztető szín (esetleg fény-
17. ábra jelzés). Vörössel jelölt

38
 készülékek érintése, működésbe hozása nagy körültekintést igényel.
Lépcső sárga-fekete csíkozása
Vörössel kell jelölni például a villamos kapcsolószekrények belső felületét, a
leállító-, ki-kapcsoló-karokat, -gombokat, a vészleállító 18. ábra
Vészkijárat tábla
helyét.
A zöld színt (esetleg fényjelzést) a biztonság, a veszélytelen helyek jelölésére kell használni.
Például indító-, bekapcsoló-karok, -gombok, vészkijáratok, biztonsági zuhany jelzőtáblája.
Veszélyre figyelmeztetnek a fekete keretű, sárga alapú,
háromszögletű táblán feltüntetett fekete jelzések. Például az elcsúszás,
elesés, omlás, felfüggesztett tárgy, leeső
tárgy, tűzveszély, robbanó-anyag, mérgező
anyag, korrodálódó anyag, általános
figyelmeztetés stb.
Tiltást jelentenek a vörös keretű, fehér
alapú kör alakú táblán feltüntetett fekete
jelzések. Például a dohányozni, nyílt lángot
használni, vízzel oltani, belépni, rakodni stb. tilos táblák.

19. ábra

kör alaPéldául Rendelkezést, utasítást jelentenek kú táblán feltüntetett fehér

jelzéseka védőálarc, védőa kék színű, -szemüveg . Dohányozni tilos tábla20. ábra
Elcsúszás veszélyére figyelmeztető tábla használata kötelező.
Biztonsági felvilágosítást közölnek a zöld, téglalap alakú táblán
lévő fehér feliratok. Például
mentőszekrény, mentő-eszköz, vészkijárat.
Tűzjelző, tűzvédelmi és tűzoltó
felszerelések helyének jelölésére fehér
keretű, vörös, téglalap alakú táblákat
használnak.
21. ábra 22. ábra Védőcipő
Tűzoltó készülék helye használata kötelező tábla
tábla

1.17.
Veszélyes anyagok szállítása közúton és vasúton – veszélyes anyagok
besorolása, Kemler-szám, veszélyességi bárcák, teendők baleset
bekövetkezésekor

Veszélyes árunak nevezzük azokat az áruféleségeket (anyagokat és tárgyakat), amelyek a

szállításuk során tűz- és robbanásveszélyt, egészségkárosító (főként maró, mérgező) hatást
vagy környezetkárosító tulajdonságokat hordoznak, s amelyeket ilyenként azonosít valamely
közlekedési ágazat veszélyes áru szállítási szabályzata.
A veszélyes árukat a szabályzatokban leírt módon valamely UN-számhoz (magyarul
ENSZszám), s a hozzá kapcsolódó helyes szállítási megnevezéshez (idegennyelvi

39
Környezet- és munkavédelem I.

megnevezéseit lásd lejjebb), illetve ezáltal egy áruosztályba sorolják be, vagyis osztályozzák.
Az egyes közlekedési ágazatok veszélyes áru szállítási szabályzatai:
• Közúton: ADR (a francia „Accord européen relatif au transport international des
marchandises dangereuses par route”, azaz „Európai egyezmény a veszélyes áruk
közúti szállításáról” rövidítése)
• Vasúton: RID
• Belvízi közlekedésben: ADN
• Tengerhajózásban: IMDG kódex
• Légi közlekedésben: ICAO TI / IATA DGR
A felsorolt előírások mindegyikének alapjait az ENSZ „Ajánlások a veszélyes áru szállítására
- Minta szabályzat” (röviden: ENSZ mintaszabályzat) és az ENSZ „Ajánlások a veszélyes áru
szállítására - Vizsgálatok és kritériumok kézikönyve” adja.

Az ADR a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodást

jelenti. Az ADR-t a megállapodás és a hozzá csatolt két melléklet (nevezetesen az „Általános
előírások és a veszélyes anyagokra és tárgyakra vonatkozó előírások” című) A melléklet,
(illetve „A szállítóeszközökre és a szállításokra vonatkozó előírások” című) B melléklet
alkotja. Az ADR megállapodást 1957-ben Genfben kötötték, s Magyarország 1979-ben
csatlakozott hozzá. Az A és a B melléklet rendelkezéseit kétévenként igazítják a tudományos,
ill. technológiai fejlődéshez.
Az ADR európai uniós hatálybalépését a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról szóló, 2008.
szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelte el. Az
irányelv mellékletében tartalmazza, hogy az egyes uniós tagállamok milyen belföldi
eltéréseket írtak elő.
Az ADR belföldi alkalmazására a 61/2013. (X. 17.) NFM rendelet.

Az ADR szabályozás kilenc áruosztályt és

alosztályt különböztet meg a robbanóanyagoktól
kezdve, a mérgező és fertőző anyagokon át
egészen a maró anyagokig (lásd 3. táblázat).
Természetesen a szállítást végző gépjárművek
jelölése is ennek megfelelően alakul. A
megjelölés eszközei minden esetben a
narancssárga, veszélyt jelző táblák, melyeknek az
ADR szerint két fajtája van: a szám nélküli,
általános jelzőtábla és a számos veszélyt jelző
tábla. A tábla szerepe rendkívül sokrétű.
Egyfelől tájékoztatja a forgalomban haladókat, hogy a jelölt jármű
23. ábra
veszélyes anyagot szállít, másfelől lényeges
ADR szerint elhelyezett táblák egy tartálykocsin információval szolgál a hatóságok számára egy

esetleges baleset esetén. A hiányzó vagy szabálytalan jelölés komoly szankciókat vonhat
maga után. A táblák mellett úgynevezett veszélyességi bárcákat is használnak a járművek
jelölésére. A szállító gépjármű megjelölését már a berakodás előtt el kell végezni. Kizárólag

40
ADR oktatásban részesült személy kezelheti az árut, illetéktelen nem kerülhet a veszélyes
rakomány közelébe.

Az ADR szerinti osztályok jelöléséhez speciális szimbólumokat használnak (lásd 3. táblázat),

ezek az úgynevezett veszélyességi bárcák, általában 10x10 cm-es (járművek, konténerek és
tartályok esetében legalább 25x25 cm-es, ezeket nagybárcának nevezzük) csúcsára állított
négyzet alakú jelkép, veszélyes árut tartalmazó küldeménydarabok vagy szállítóeszközök,
járművek megjelölésére használjuk.
Ezen kívül a veszélyes anyaggal rakott szállítóegységekre a már említett veszélyt jelző táblát
is el kell helyezni. A tábla 30x40 cm-es
narancssárgaszínű 15 mm-es fekete szegéllyel,
fényvisszaverő tulajdonsággal. Veszélyes anyagot
szállító járművön két táblát kell elhelyezni, egyik táblát a
szállítóegység elejére, a másikat a hátulra a jármű
hossztengelyére merőlegesen. Küldeménydarabok
esetében a megjelölésre kötelezett járművön szám
nélküli, általános veszélyességi tábla használható. A
számmal ellátott veszélyt jelző táblán a felsőszámjegye
24. ábra az
úgynevezett Kemler-szám vagy veszélyt jelző szám, Veszélyt jelző tábla
mely egy számkombináció, ami a veszély jellegére utal. A
veszélyszám kettő vagy három számjegyből áll. (pl.: 336 gyúlékony mérgező folyékony
anyagot jelöl)
A számmal ellátott veszélyt jelző táblán az alsószámjegye az UN-szám (ENSZ-szám), ami
egy konkrét anyagot jelöl, anyagszámnak is szokták nevezni, mindig négy számjegyből áll.
Ezek egy adatbázisban szerepelnek, ahol a veszélyességi osztály szerint, a mennyiségtől függő
veszélyek és egyéb hasonló kritériumok szerint osztályozzák őket. (pl.: 1230 metanolt jelöli)
A veszélyszám és az UN-szám a bevetési erők részére tájékoztatást ad a balesetnél hozandó
intézkedésekre vonatkozóan. Megmondja, hogy milyen veszélyes anyagtól milyen veszély
származik.
Ha tehát egy olyan balesethez érünk, ahol ilyen táblával találkozunk, abban az esetben
feltétlenül mondjuk el segélykérő hívásunkban, hogy milyen számokat láthatunk a narancs
színű táblán, ugyanis a tűzoltó erők a kiérkezés előtt fel tudnak készülni, jobban meg tudják
tervezni a bevetés módját.

Veszélyességi osztályok
1. Robbanóanyagok és robbanóanyagot tartalmazó tárgyak
osztály

2.1. Gyúlékony
osztály gázok

41
Környezet- és munkavédelem I.

2.2. Nem gyúlékony, nem mérgező

osztály gázok

42
3. táblázat ADR szerinti veszélyességi osztályok és a hozzájuk tartozóveszélyességi bárcák

43
Környezet- és munkavédelem I.

A RID a Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló Szabályzat, amelyet a

Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) C Függeléke ír elő. Az ADR-rel
összehangolt szövegének hatályos változatát a RID 2011-et a 2011. évi LXXX. törvény
hirdette ki. A RID európai uniós hatálybalépését a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról
szóló, 2008. szeptember 24-i 2008/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelte
el. Ez az irányelv mellékletében tartalmazza, hogy az egyes uniós tagállamok milyen belföldi
eltéréseket írtak elő.
A RID belföldi alkalmazását a 62/2013. (X. 17.) NFM rendelet rendeli el és teszi könnyebbé.
Itt kell még megemlíteni, hogy a Záhonytól keletre határt lépő szállítmányokra az SZMGSZ
sajátos veszélyesáru fuvarozási rendelkezéseket is tartalmaz.

1.18. Kézi és gépi anyagmozgatás

Kézi anyagmozgatás esetében az orvosi alkalmasságon és az előírt – elsősorban kezet és lábat

védő – védőeszköz használatán kívül az emelhető teher normáit kell betartani a foglalkozási
ártalmak megelőzésére:
• 18 éven felüli férfi legfeljebb 50 kg-ot emelhet és vihet, sík terepen 90 m távolságra, 10
%os emelkedőn 30 m távolságra, lépcsőn legfeljebb 3 m magasságig. Az 50 kg-nál kisebb
teher arányosan nagyobb távolságra
szállíthatók egyedül.
• 18 év feletti nő és 16-18 éves fiúk 20
kgot emelhet és vihet sík terepen 90 m
távolságra.
• 14-16 éves fiúk és 16-18 éves lányok
sík talajon kézben 15 kg-ot, ketten 30
kg-ot emelhetnek és vihetnek. 2 %-nál
nagyobb lejtőn nem
végezhetnek szállítást.
• 14 év alatti fiú és 16 év alatti lány nem
végezhet anyagmozgatást
A kézi anyagmozgatás műveletei: a teher
megfogása, felemelése, mozgatása és letétele. A balesetek oka leggyakrabban mozgatáskor a
tehernormák be nem tartása, valamint – 24. ábra

elsősorban emeléskor és letételkor – a helytelen Kézi teherhordás

testtartás. Az emelés megkezdése előtt olyan testhelyzetet kell felvenni, amely a gerincoszlopot a
legkevésbé terheli. Súlyos terhet vagy terjedelmes darabot nem a test előtt, hanem vállon vagy
háton kell szállítani. A teher letevésekor meg kell győződni arról, hogy az biztonságosan
lerakható. Ezzel elsősorban a lábsérülések kerülhetőek el.
Az egyéni tehernormát meghaladó tömegű tárgy kézi segédeszköz nélkül csak csoportosan
szállítható. Abban az esetben, ha két vagy több személy végzi a kézi tehermozgatást, ki kell
jelölni egy személyt a munka irányítására, aki meghatározza és összehangolja az emelési,
szállítási és letevési műveletet.
Ha hosszú tárgyat (például oszlopot, gerendát stb.) többen, csoportosan szállítanak, akkor a
szállítók egyazon oldalon helyezkedjenek el.

44
A kézi anyagmozgatáshoz használt segédeszközök csak akkor segítik elő a biztonságosabb
munkavégzést, ha épek, jól karbantartottak és rendeltetésüknek megfelelő művelethez használjuk
őket.

A legfontosabb kézi anyagmozgató segédeszközök a következők:

• nehéz, terjedelmes anyagok mozgatásához: kézi horog, görgő, emelőrúd, görgős emelő-
rúd, heveder, vonórudas kézikocsi használható;
• táblás áruk, termékek (üveg és fémtáblák) szállításához: tapadókorong;
• zsákos rakományhoz használatosak: kézikocsi, zsáktargonca;
• egységrakományhoz, darabáruhoz: tolható kézikocsi, különböző kézi targonca.

A legfontosabb gépi anyagmozgató segédeszközök a következők:

• gépi hajtású targonca;
• daru;
• szállítószalag;
• gravitációs görgős pálya;
• csúszda;
• pneumatikus anyagmozgató berendezések.

26. ábra
Kézi horog

28. ábra
Tolható kézikocsi

25. ábra
Zsáktargonca vagy molnárkocsi
27. ábra
Dupla tapadókorong

45
Környezet- és munkavédelem I.

29. ábra 30. ábra

Vonórudas kézikocsi Kézi targonca

Valamennyi gépi anyagmozgató berendezés külön biztonságtechnikai előírásokkal

rendelkezik, valamint speciális munkavédelmi előírások vonatkoznak rájuk. Használatuk
esetenként külön engedélyhez kötött, lásd targoncavezetői engedély, emelőgépkezelő
engedély, ezek megszerzése különböző tanfolyamokon lehetséges.

1.19. Veszélyes anyagok tárolásának és nyilvántartásának szabályai.

A vegyi anyagok nemcsak munkahelyi ártalmat okozhatnak, hanem kémiai tulajdonságuk
folytán a szakszerűtlen tárolás, szállítás esetén közvetlen balesetet, súlyosabb esetben tüzet
vagy robbanást idézhetnek elő.
A veszélyes vegyi anyaggal végzett tevékenység megkezdésével egyidejűleg köteles
bejelenteni az egészségügyi államigazgatási szervnek. A bejelentést az egészségügyért felelős
miniszter rendeletében meghatározottak szerint, elektronikus úton kell megtenni a telephely,
illetve ennek hiánya esetén a székhely szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnek.
A bejelentést meg kell ismételni a bejelentett adat megváltozása, vagy a tevékenység
megszűnése esetén.
A kiskereskedelmi üzletekben magáncélú felhasználásra vásárolt, beszerzett anyagokra,
készítményekre a bejelentési kötelezettség nem vonatkozik. Ugyanakkor számukra is
biztosítani kell, a Használati utasítás, amely tartalmazza mindazon fontos információkat,
amelyek lehetővé teszik a szabályszerű, balesetmentes felhasználást és a tárolási feltételeket,
amellyel megelőzhetők a balesetek.

Veszélyes anyagokat mindig a biztonsági adatlapok és a technológiai utasítások vonatkozó

előírásainak betartásával szabad tárolni és raktározni, olyan módon, hogy az embereket és a
környezetet ne veszélyeztessék. Emellett olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek a
visszaélések vagy a téves használat lehetőségét kizárják.
A vegyi anyagokat osztályozni kell, az osztályozás összhangban van a REACH szerinti
regisztrálás során megadott osztállyal.
Az anyagokat terjedelmük, fajtájuk, kémiai tulajdonságuk figyelembevételével, egymásra
hatásuk ismeretében kell tárolni.

46
A tároló helyeken, polcokon a megengedhető terhelhetőséget fel kell tüntetni. A
felhasználandó vegyszereket külön, erre a célra alkalmas vegyszerraktárban,
vegyszerszekrényben vagy polcon tároljuk. A munkahelyen – lehetőség szerint – vegyi
anyagból egyszerre csak az egy műszakhoz szükséges mennyiségű anyag legyen.
A vegyszert tartalmazó edényen fel kell tüntetni az
anyag pontos nevét, kémiai összetételét,
egészségkárosító hatását, a
folyékony halmazállapotú anyagoknak a
lobbanáspontját, illetve a tűzveszélyességét. A
címkézésnek minden esetben meg kell felelnie a
CLP-rendszerben foglaltaknak. A munkahelyen
tárolt vegyi anyagokat tartalmazó üvegeket, egyéb
tároló edényeket, hordókat szintén fel kell
címkézni, azonosító felirattal kell ellátni, még a
legkisebb tárolt mennyiség esetében is.
A feliratozásnak maradandónak kell
lennie.
Minden vegyi anyaghoz biztonsági adatlap szükséges, amely az előzőekben
leírt adatokon kívül
tartalmazza az esetleg a használatához szükséges 31. ábra védőeszközt, és azt, hogy ha az
emberi szervezettel Méregszekrény érintkezésbe kerülne, akkor milyen gyors elsősegélynyújtásra
van szükség a komolyabb következmények, baleset, egészségkárosodás megelőzésére.
Az olyan anyagokat, amelyek a levegő nedvességtartalmával vagy vízzel reakcióba lépnek és
ezáltal bárki biztonságát vagy egészségét veszélyeztethetik, csak légmenetesen zárt
göngyölegben tárolhatók és szállíthatók.
A tűz- és robbanásveszélyes vegyszereket elkülönítve, fémszekrényekben kell tárolni,
minimális mennyiségben. A vegyianyagtárolókban, vegyszerraktárakban a különböző
tűzveszélyességi osztályba tartozó vegyi anyagokat egymástól szintén elkülönítve kell tárolni.
Az olyan vegyi anyagokat, amelyek egymással hevesen reagálva tűz-, esetleg
robbanásveszélyt idézhetnek elő, egymástól jól elkülönítve kell tárolni.
Maró vagy mérgező hatású folyadékot csak az erre a célra alkalmas, ép, lezárt, törés ellen
védett edényzetben, fajtánként csoportosítva és elkülönítve, tartalmukat a már ismertetett
módon maradandóan megjelölve, elzárható helyen szabad tárolni.
A nagyon mérgező hatású anyagokat erősfalú és biztonsági zárral ellátott méregszekrényben,
az erre a célra szolgáló helyiségben vagy elzárhatóan körülkerített rakterületen (például föld
alatti tárolókban, tartálykocsiban) anyagonként elkülönítve és jelölve kell tárolni. A
helyiséget minden oldalról fallal kell körülzárni és a megfelelő szellőztetés és megvilágítás
mellett biztonsági zárral kell ellátni.
A méregtároló ajtajának külső falát szembetűnő
módon, szabványos Méreg! felirattal és Halálfej
jelzéssel kell ellátni. Ha a tárolt anyagok között
maró vagy rákkeltő anyag van a méregtároló ajtaján
Maró! és a Rákkeltő! feliratot, illetve jelzést is el
kell helyezni. A méregtárolót mindig zárva kell
tartani! A biztonsági kulcsot a munkahelyi vezető

47
Környezet- és munkavédelem I.

vagy megbízottja őrzi. A jellegénél fogva nem zárható méregtárolót őrizni kell. A
méregtárolóba csak az üzem felelős vezetője vagy a veszélyes anyagok kezelésével megbízott
szakképzett személy léphet be, és a takarítást is csak a kioktatott személy végezheti.
A mérgező hatású veszélyes anyagokon kívül a méregtárolóban más árut elhelyezni, illetve
tárolni
32. ábra
tilos! A méregtároló közvetlen közelében élelmiszert, italt,
Vegyszeres szekrény kármentesítő tálcával

takarmányt, gyógyszert stb.

elhelyezni nem szabad! A méregtárolóban étkezni és dohányozni tilos, és azt állandóan tisztán
kell tartani!
A veszélyes anyagot csak olyan csomagolóanyagban szabad tárolni, amely véd a
szétszóródástól. A nagykereskedelmi vállalatok a csomagolt és bontatlanul tovább szállításra
szánt veszélyes anyagot a nem veszélyes anyagokkal közös helyiségben is tárolhatják, ha
megoldható az elkülönítés és a jelölés. Mindig ügyelni kell, hogy a veszélyes anyagok más
anyagokkal ne keveredhessenek össze! Ártalmas veszélyes anyagok tárolását az előállítási,
gyártási helyen úgy kell megszervezni, hogy kigőzölgésük, porzásuk vagy az elsodrásuk ne
következhessen be! A munkafolyamatban biztosítani kell a biztonságos munkavégzést a
megfelelő egyéni védőfelszerelés használatával. Meg kell akadályozni, hogy
környezetszennyezés következhessen be.
A hordós vagy ballonos szabadtéri tárolásra szintén vonatkozik a fajtánkénti elkülönített
tárolás és a maradandó feliratozásra vonatkozó követelmények. Többletkövetelmény, hogy az
alacsonyabb lobbanáspontú anyagokat tartalmazó hordókat nyáron hűteni kell a túlmelegedés
ellen. Ezt például a hordók locsolásával érhetik el.
A korszerű szabadtéri hordótárolók már
fedettek. Esetenként padlóvédő
műanyag vagy acél tálcák találhatóak a
tárolt anyagok alatt, ami kármentő és
környezetvédelmi szempontból is
hasznos.
A hordóknak, ballonoknak,
egyéb göngyölegben
elhelyezett vegyi
anyagoknak mindig a záróval (dugóval,
hordólezáróval stb.) felfelé kell állniuk.
Az
üres
göngyölegeket szintén elkülönítve kell kezelni. Újra
tölteni csak akkor szabad, ha
az 33. ábra
Padlóvédő tálca
azonosító
felirat jól látható. Ha a göngyölegen nincs, vagy nem jól látható
az azonosító felirat, az anya-got ismeretlennek kell tekinteni.
A zsákolt anyagokat rendszerint raklapon tárolják. Fontos, hogy
a raklapok épek legyenek, ne-hogy a szállításkor a rakat szétessen és balesetet okozzon. A
zsákok rakodási magassága legfeljebb 1,8 m lehet.

48
 34. ábra
A gázpalackok tárolását külön szabvány írja elő (35/2014. (XI.
Zsákok raklapon történő tárolása
19.) NGM rendelet) Ebből a legfontosabbak:
• Csak fajtánként elkülönítve, rögzítetten, üres
állapotban is csak elzárva és
felcsavart szelepvédő sapkával
tárolhatók.
• Az üres palackokat „ÜRES” felirattal a töltött
palackoktól elkülönítve kell tárolni.
• Különösen fontos az éghető, illetve égést
tápláló gázokat tartalmazó palackokat a nem
éghető anyagoktól elkülönítve tárolni.
• A palacktárolóknak szilárd (lehetőleg be-ton) alapjuk legyen, lehetőleg tetővel kell
fedni és
zárhatóak legyenek. 35. ábra

49