„Mindeneket megújítani Krisztúsban”

Instaurare omnia in Christo

Egyházközségünk megújulását elősegítő időszakos kiadvány.

III. évfolyam 33. szám. 2015. november 29.
Kiadja: Szent József Plébánia. Cím: 8800 Nagykanizsa Ady E. 15. www.szentjozsefplebania.hu
Felelős kiadó és szerkesztő: Váron István. E-mail: varonistvan@gmail.com

Az adventi idő és az egyházi év kezdete – 2015. november 29.

Szembeötlő külső változások történnek a templomban, a liturgiában és az otthonunk-

ban is. Ezeket néznénk meg részletesebben és értelmeznénk is azok szerepét.
 A zöld színt felváltja a lila. Miért? A lila szín a bűnbánat színe. De ne elégedjünk
meg ennyivel, hanem próbáljunk meg választ adni arra, hogy miként is alakult ki az a szo-
kás, hogy például a liturgiában a lila a bűnbánat színét hivatott jelképezni. Éppen így érdekes
lehet az összes többi liturgikus szín kialakulásának a története is. Az első dolog, amit tudunk
– fizikailag – a lila színről, hogy a kék és a vörös színek keverékéből adódó tört szín. Egy
másik szálon is elindulva érdekes felfedezésekre juthatunk még. A középkorban a lila színt
bíbornak nevezték. Számunkra a bíbor a pirosat, vöröset jelenti, pedig színskálája a finom
kéktől a lilás-vörösön át az ébenfa feketéig terjed. Tehát nem kimondottan a piros színről
van szó. Majd pedig emlékezzünk Jézus szenvedéstörténetére! Bíbor színű palástot adnak
rá a római katonák (Mt 27,28). S így már eljutunk oda, hogy ha Jézus – szenvedésekor –
bíbor, azaz lila színű palástot viselt – egy darabig – vezeklésképpen a bűneinkért, akkor
érthető már, hogy miért is lett a bíbor (lila) a bűnbánat, szenvedés színe. A lila a középkor-
ban a vértanúk színe is a vörös mellett, s a vöröshöz hasonlóan a passiót és Krisztus vérét is
jelképezi. A 13. század óta liturgikus szín (advent, nagyböjt), a bűnbánat jelképe.
 A másik adventi és nagyböjti szín a rózsaszín. Az örömet, vidámságot jelenti. Ad-
vent harmadik vasárnapján annak örülünk, hogy már nagyon közel van Krisztus születésé-
nek ünnepe, a hangulat fokozódik. Egyéb magyarázatot nem találtam arra nézve, hogy miért
is ez a szín jelképezi az örömet. Egyébként a vörös és fehér keverékéből állítják elő. Ez a
tény megint csak hordozhat háttér jelentést számunkra. A fehér a tökéletesség, a természet-
fölötti, az istenség színe, s ebből következően a tisztaság, a győzelem és a béke jelképe. A
4 elem közül a föld színe. Az ókori népeknél a hatalom (uralkodó és a papság öltözetének)
kifejezője. A vörös a háború, a vér, a tűz és a szeretet, Krisztus és mint liturgikus szín a
vértanúk színe. A Vatikánban a gyász színe. A piros szegfű az igaz és tiszta szeretetet, a
piros rózsa a vértanúságot jelenti. A késő középkorban a fehérrel és kékkel együtt Szűz
Mária színe lett. És ha az előbb említett módon összekeverjük a vöröset a fehérrel, akkor
megkapjuk, hogy advent 3. vasárnapja után bő egy héttel megünnepelhetjük a – fehér –
tökéletes, tiszta Isten Fiának születését, aki egyben vörös is, hiszen szeretetből vérét ontotta
értünk, bűnös emberekért. János apostol pedig így fogalmaz levelében: „Isten szeretet” (1Jn

1
4,16), azaz Isten (aki fehér) egyben a szeretet (vörös) is. És még egy szentírási szakasz kí-
vánkozik ide: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a
Bárány vérében.” (Jel 7,14) Gyönyörű szimbólum, fehérre mosni lelkünket Krisztus szere-
tettel teljes vörös vére által.
 Az oltáron nincs virágdísz. Miért is díszítjük az oltárt és a templomot virággal?
S ha jobban belegondolunk ősidőktől fogva az emberi kultúra fontos részei a virágok, me-
lyeket fontos alkalmakkor elhelyezünk, átadunk. De miért is?
o A virág az ifjú élet, a szerelem szimbóluma, de a szirmok többnyire csillag
alakú szerkezete miatt gyakran a Nap, a földkerekség vagy a közép jelképe is. Kifejezi a
négy elem együttes hatását: A Földből növekszik az Ég felé, a fejlődéséhez Vízre és Tűzre
(a Nap fényére, melegére) van szüksége. A virágok általában az életerőt, életörömöt, a tél
végét, a halálon való diadalt jelképezik. A virág kelyhe a jövő gyümölcsének reménye, a
bimbó a rejtett lehetőség.
o A Bibliában egyrészt találkozunk a teremtéskor a növényekkel, melyekre éppen
úgy vonatkozik Isten parancsa – a szaporodás – mint az állatokra, és ebből adódóan a sok
növény, a bőséges termés egyben Isten áldásának a kézzel fogható valósága. Másrészt sok
más bibliai szakaszban találkozunk növényekkel. A legfontosabb növény, fa, az a fa, melyre
Jézust felfeszítették. Noha már élettelen, csúnya fa volt, mégis életet adott örökre az embe-
riségnek. Tehát amikor a templomot, az oltárt, vagy otthonunkat virággal díszítjük, jó lenne
gondolnunk arra, hogy mi is úgy törekedjünk az ég felé, ahogy a virágok nőnek. Vagy, hogy
ne adjuk fel életünk küzdelmeit, mert igen is kihajthatunk a nagy metszéseket követően.
Magunkban hordozzuk a feltámadást, ahogy a virágok is elszáradnak, és újra kihajtanak. S
fontos, hogy szépek legyünk, jó illatúak, és élvezhető gyümölcsöt teremjünk. Legyünk dí-
szei a világnak. És ahogy ajándékba, vagy részvétnyilvánításként adunk virágot, úgy mi
magunk is hadd lehessünk mások számára ajándékok, vagy éppen a részvét, a jelenlét meg-
nyilvánulásai.
o Miért marad el a virágdísz? Azért mert az advent mintegy visszavesz a min-
dennapokból és felkészít egy nagyobb visszatérésre. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy akkor
értékeljük igazán a javainkat, amikor azok eltűnnek az életünkből. Sokkal jobb lenne, ha
télen nem vennénk vágott virágot a templomba, hogy tavasszal, nyáron és ősszel jobban
tudjunk örülni a friss kerti virágainknak. Már nem örülünk nekik úgy, mint lehetne, hiszen
megszoktuk már, hogy mindig vannak. S éppen így vagyunk manapság sok más növénnyel,
zöldséggel és gyümölccsel is. Már nincs az, hogy évszakhoz kötötten eszünk növényeket,
mert télen is megkaphatjuk a nyárit. S így már elveszett az étkezés varázsa is, mely arról
szólt, hogy milyen türelmetlenül várjuk már az első, friss kerti zöldségünket, gyümölcsün-
ket, hogy beléjük haraphassunk, és elmondhassuk, hogy ismét itt van valaminek az ideje,
ami szép és jó, és ami az életet adja számunkra. Ezt a varázst szeretné az advent előidézni
számunkra. Tudjuk, hogy a karácsony fontos jelképe a karácsonyfa, ami az élet fáját jelké-
pezi. Kicsit száműzzük az életet (virágokat) a templomból, hogy aztán hatalmas mértékben
visszatérhessen közénk (karácsonyfa-élet fája), és ünnepelhessük azt.

2
  Vasárnap nem éneklünk Dicsőséget. Ez megint csak arra akar utalni, hogy jobban
átélhessük az angyalok kórusának dicsőítését, melyet a betlehemi éjszakában adtak a Meg-
váltó születésnek tiszteletére (Lk 2,14).
 Reggel rorate misén vehetünk részt. A rorate annyit jelent, mint harmatozzatok.
Utal az izajási jövendölésre: Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazsá-
got! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, terem-
tettem azt. (Iz 45,8) Tudom, hogy sokaknak nem könnyű eljönni ezekre a misékre. De aki
eljön, jöhet azzal az „igénnyel”, hogy kívánja ő is az igazságot ebben a világban. Igent akar
mondani a rendre, és szeretné tudatosan beengedi az Üdvözítőt az életében. Eljönni a korai
misére annyi, mint igent mondani az életre, a megújult életre.
 Többen állnak a gyóntatószék előtt. A lelki megújulás része, első lépése, hogy fel-
mérem, miben is kellene megújulnom. Majd aztán számba veszem, hogy mi a régiség az
életemben, azaz az olyan dolgok, amelyek akadályai, feleslegességei a megújulásomnak.
Mik bennünk az elavult dolgok? Mennyi ránk rakódott szenny van, amit ideje kisöpörni. S
ha már beszéltünk a virágokról, s egyéb növényekről, akkor el kell mondanunk azt is, hogy
a növények virágzása, termőképessége, szépsége kíván ezt-azt. Ásást, ültetést, gyomlálást,
metszést stb. Ha mi is jó gyümölcsöket szeretnénk teremni, akkor le kell metszeni magunk-
ról a felesleges, elszáradt vagy beteg ágakat, ahogy mondja ezt Jézus az utolsó vacsorán is
(Jn 15,1-11). A lelki megújulásunk egyik helyszíne a gyóntatószék, ahol lemetszettjük a
felesleges ágainkat, ahol tápanyagot kapunk a növekedéshez, terméshez.
 Az advent szó jelentése. ADVENTUS = ELJÖVETEL. Általában mindig a várako-
zásról beszélünk, ami valahol érthető, hiszen várunk valamit, valakit. Jézus születését. De
igazából az advent Krisztus második eljövetelét akarja hangsúlyozni. Az első eljövetelének
(születésének) a célja a megváltás megvalósítása. Már megváltottak vagyunk. Ugyanakkor
még nincs beteljesítve ez. Majd csak a feltámadást, és az utolsó ítéletet követően teljesül be
véglegesen a megváltottságunk. Tehát arra készülünk most fokozottabban, hogy Jézus újra
eljön, eljöhet és készen kell állnunk a megváltottságunk beteljesülésére. Azon érzésvilág-
nak, vagy vágyakozásnak kellene bennünk „tombolni”, mint amit a zöldségekkel kapcsolat-
ban említettünk. Azaz, hogy mikor ehetjük végre! Már mióta nincs részünk benne! Szeret-
nénk élvezni a fenségeset! Milyen nagyszerű lenne, ha a mennyországgal kapcsolatban is
ilyen vágyaink támadnának. Mikor láthatjuk már Istent színről színre? Mikor lesz vége a
sok földi nehézségnek? Mikor élvezhetjük a mennyország örömeit?
S most sem maradhatnak el a házi feladatok, melyek azt hivatottak szolgálni, hogy az
adventi időszakot gyümölcsözőbben élhessük meg. Lássuk, hogy mik is lennének ezek!
1. Az első fontos teendőnk, hogy a jó és követendő szokásnak eleget tegyünk, azaz hogy
készítsünk vagy vásároljunk adventi koszorút! Története: 1840-ben J. H. Wichern evangé-
likus lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyá-
val többet gyújtott meg, és a falakat fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá
alakították a köréje font fenyőgallyakkal. 1930-40-től katolikus körökben is terjedni kezdett.
a. A kör alakú koszorú az örök életet jelképezi, illetve a végtelen Istent.
b. A fenyő a koszorún megint csak az örök életet jelképezi.
3
 c. A négy gyertya advent négy hetét jelképezi a már említett lila és rózsaszín szí-
nekkel.
A decemberi sötétségben, és a lelki ráhangolódásban nagyon sokat tud segíteni számunkra
a meggyújtott gyertyák fénye által születő hangulat. A családi kapcsolatok fejlődését, és a
közös imát is színesebbé teheti az adventi koszorú körüli együttlét.
KÉRDÉSEK, amiket feltehetünk:
 Milyen hangulatot áraszt az életed?
 Fény (útmutató) vagy-e mások számára? Érvényesülnek-e az életedben az evangé-
lium szavai:
o Jn 8,12: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben,
hanem övé lesz az élet világossága.”
o Mt 5,14-16: „Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült
várost. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és di-
csőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.”
 Lk 11,34-36: „Tested világa a szemed: ha a szemed jó, az egész tested világos; ha
pedig rossz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a világosság, amely benned van, sötétség
ne legyen. Ha tehát tested egészen világos, nincs benne semmi sötétség, egészen világos lesz,
mint amikor a lámpa ragyogásával megvilágít téged.”
o A lukácsi idézet alapján mire figyelsz az adventben? Mit veszel észre leginkább
a környezetedben (vásár, árcédulák, szegénység, feleslegesség, szükségesség).
o A sötétség kapcsán tartasz-e adventben lelkiismeret vizsgálatot? Tervezed-e –
s mikorra – a szentgyónásodat?
 Milyen dekorációval, hangulati elemmel díszíted adventben az otthonodat, életedet?
2. Régen az advent böjti idő is volt. Csak hús- és tejterméktilalom volt. 1956-ig 24-e,
karácsony vigíliája szigorú böjti nap volt (ezért eszünk halat). A legutóbbi évtizedekig ke-
rülték az adventi időszak alatt a zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat sem tartottak.
KÉRDÉSEK:
 Vállalsz-e böjtöt adventben? (Itt nem is feltétlen az étkezési böjtön van a hangsúly,
hanem inkább a tevékenységeinkre koncentráljunk.)
o Mennyi mindenre próbálsz időt szakítani?
o Mi az, ami kevésbé fontos számodra az adventben?
o Az imádságra, az emberi kapcsolataidra mennyi időt szánsz adventben?
 Mt 6,16-18: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik
eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkap-
ták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy
böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami
titokban történik, megfizet neked.”
 Mennyire tűnsz, érzed magad nyúzottnak adventben, az ünnepek előtt? Milyennek
látnak téged az emberek? Mit teszel / kellene tenned azért, hogy könnyebben, láthatatlanul
böjtölj, és hogy „csillogjon” az arcod?
4