A családdá válás pszichológiája

Ismereteink szerint az egész gestatiós periódus egy normatív krízisnek tekintendő,

amelyre a leendő szülők belső pszichés egyensúlyának átmeneti megingása jellemző. Jól
működő pszichés adaptáció esetén a személyiség stabilitása újra helyreáll, mégpedig
egészséges körülmények között magasabb, érettebb szinten. Azt mondhatjuk, hogy optimális
esetben a gyermek születése segíti a pár mindkét tagjának a személyiségfejlődését.

A várandósság, a szülés, a gyermekágy eseményei természetesen az apát, a partnert is

közvetlenül és mélyen érintik. A nő személyiségfejlődése nemcsak a magzat elfogadását,
szeretetét foglalja magába, hanem a partnerkapcsolat változását és annak elfogadását is.
Miközben egyre hangsúlyosabbá válik a partner „apa szerepe”, ezzel egyidejűleg az intim
kapcsolatot is fenn kell tartani. Sokszor kirekesztve lenni, de érzelmileg mégis mélyen
bevonódva – ez az új apuka részéről nagyfokú flexibilitást feltételez. A babavárás, a szülővé
válás során a férfiban is jelentős érési folyamat játszódik le, és a pszichés változások sok
vonatkozásban hasonlóak a nőkben megfigyelhető reakciókhoz.

Az elmúlt évtizedekben sokat módosult a tradicionális szülői szerep. Megváltozott

világunkban hogyan lehet jól felkészülni felnőtt életünk meghatározó „hivatására”? Mitől
leszünk „jó” anyák és apák? Amennyiben nem optimálisak saját tapasztalataink a szülő-
gyermek kapcsolatról, átírhatjuk-e saját viselkedésünket? Van-e egy jól működő
„egységcsomag” kezdő szülők számára?

A kispapaság és az együttszülés a mai kor férfijai számára optimális esetben egy

izgalmas kihívás. Milyen információkra, ismeretekre van szükségük ahhoz, hogy az új
élethelyzetet pozitív érzelmekkel és ne félelmekkel, szorongásokkal éljék meg? Három téma
elkerülhetetlen: a kórházi közegtől való félelem, a vér látványa, együttszülés negatív hatása az
intimitásra.