Vámos Robi

A dolgok állása:
A különleges könyvesbolt
 1

Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol

főhősünkön kívül senki sem jár, volt egy
könyvesbolt. Egy furcsa könyvesbolt. Mivel
nem járt felé senki, hiába minden
furcsasága: igencsak unalmasan teltek a
napjai. Olyan könyvekkel volt teli, amiket
senki sem olvasott még. Olyan könyvekkel,
melyeknek tartalma mindenkinek titok
maradt. „Különleges könyvek” – állt az egyik
polcon a felirat. „Még különlegesebb
könyvek” – díszelgett egy másikon.
„Legkülönlegesebb könyvek” – vésték egy
harmadik polc peremére. A könyvesbolt
mindig nyitva volt, de sosem lépett be
senki az ajtaján. Egészen addig, amíg egy
nap Karcsi szokásos délutáni sétája az
átlagosnál hosszabbra sikerült.

Karcsi szeretett olvasni. Ebéd után a kávé

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷1

mellett mindig picit elmélázott, és közben
unottan lapozgatta könyvét. Mindig
ugyanazt a könyvet olvasta, immár
negyvenhét éve. De igazából sosem
olvasta. Sosem figyelt rá eléggé. Mindig
csak lapozott, lapozott. Mintha üres lapok
lettek volna a könyvben! Kávéja közben
pedig kihűlt. Általában háromszor
melegítette újra, mire elfogyott. Amikor
elfogyott, minden nap felöltözött, és
elindult napi sétájára.

Általában csak megkerülte a háztömböt.

Néha elsétált a következő sarokig, közben
nézte a szomszéd kerteket. Mindig olyan
kertről álmodott, mint amilyen a 7-es szám
alatt volt. Tulipánok, zöldek, sárgák, pirosak.
A gyep szépen ápolt, gyönyörű volt.
Karcsinak kedves volt ez a kert, hiszen
gyermekkorában – ami már nem ma volt,
itt lakott legnagyobb szerelme: Julcsi. No
persze: Julcsi ma is itt lakott, egyedül.
Karcsinak sosem volt mersze becsengetni
hozzá. Immáron negyvenhét éve. Ha jól
számolok, legalább tizenötezerszer
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷2
csodálta meg Karcsi a kertet, gondolt
szerelemmel Julcsira, és legalább
tizenötezerszer döntött úgy, hogy „Majd
holnap!”, vagy úgy, hogy „Á, most nem!”.

Karcsinak a kávé újramelegítésén és a

könyv lapozgatásán kívül igazán semmi
máshoz nem volt se kedve, se mersze.
Ahogy ő mondta: „Nincs másra időm.” Vagy:
„Á, öreg vagyok én már ehhez.” Vagy:
„Annyi lánynak udvaroltam már.” Ezért
aztán maradt a könyv, a kávé és a séta.

Egyszer a szomszéd kopogtatott be hozzá,

hogy beszélgessenek egy jót. Karcsi nem
engedte be: „Fáradt vagyok, koma!”.
Egyszer pedig maga Hófehérke látogatta
volna meg, de őt is elhajtotta, mondván:
„Nem veszek semmit!”. Nagyon nehéz volt
őt kirobbantani a hétköznapokból. Mindig
ugyanaz volt. Mindig ugyanúgy. Álltak a
dolgok, ahogy mondják arrafelé. Minden
mozdulatlan volt, csak a könyv lapjai
mozogtak és a kanál a kávéscsészében.
Karcsi nem is tudta, milyen nap van. Abból

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷3

tudta, hogy hétvége van, hogy hétvégente
Julcsi az ablakain lehúzta a redőnyt, mert a
hétvégét nem otthon töltötte. Karcsi
ilyenkor a szokásosnál többet gondolkodott
a kapu előtt: vajon becsengessen-e vagy
sem. Ugyan mit veszíthet vele? Julcsi úgy
sincs otthon. Volt, hogy majdnem
megnyomta a gombot, de aztán mégsem.
„Majd hétfőn!” – gondolta magában.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷4

 2

Azon a bizonyos napon, amikor a

szokásosnál hosszabb sétát sikerült tennie,
történt egy nagyon furcsa dolog.

Karcsi elkészítette a kávét. Cukor nélkül, tej

nélkül szerette. Szerette? Nem mondanám.
A cukor minden nap ott volt az asztalon.
Néha elmélázott, hogy tesz a kávéba egy
kanállal. Aztán úgy döntött: „Majd holnap”.
Ma viszont furcsán csillant a cukros üveg
teteje. Karcsi óvatosan megfogta a
kiskanalat, felemelte a tetőt. Belemártotta a
cukorba a kanalat. Hallotta, ahogy a
cukorkristályok összedörzsölődnek.
Szájában összefutott a nyál. A kávé illata a
cukortól egészen megváltozott. Valahogy
minden más volt, mint eddig bármikor.
Karcsi kevergette a kávét, és kinyitotta a
könyvet.

Sokáig kereste, mitől lehet most ez az

egész olyan furcsa. A kávé? Nem, az
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷5
ugyanolyan, mint mindig. Felállt, kinyitotta
az ablakot. Friss levegő szállt a szobába.
Negyvenhét éve először. Kinézett a kertbe.
A kertben – a saját kertjében! - tulipánok
virultak.

„Ez hihetetlen!” – gondolta Karcsi. „Mi

történt itt ma?”

Valaminek történnie kellett. Valaminek, ami

eddig nem történt meg. Valaminek, ami
miatt, most mintha minden másképp
lenne. Karcsi visszaült az asztalhoz.
Meglepődve vette észre, hogy a kávéja ma
nem hűlt ki. Jóízűen kortyolt bele. Az
ablakon besurranó szellő meglibbentette a
könyv lapjait. Karcsi rápillantott a könyvre.

„Hogyan állsz hozzá?” – ezt olvasta a könyv

negyvenhetedik oldalán. „Ez az!” – döbbent
rá hirtelen. Karcsi most olvasta el
negyvenhét év után először, hogy mi is áll a
könyvben.

„Hogyan állsz hozzá? Hogyan állsz hozzá?...”

– mormolta magában. Egy újabb kanál
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷6
cukrot tett a kávéba. „Hogyan állsz hozzá?”
– ez a mondat járt a fejében. Újra odament
az ablakhoz. A tulipánok boldogan
lengedeztek a kertben.
Határozottan lehajtotta a kávét, becsukta
az ablakot. A könyvre pillantott. „Hogyan
állsz hozzá?” – mormolta, majd zsebre
vágta a kötetet. Felöltözött, és útnak indult.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷7

 3

Elhaladt a saját kertje mellett. Sosem látta

ilyen szépnek. „Majdnem olyan szép, mint
Julcsié!” – gondolta. Valóban: rájött, hogy a
saját kertjét sosem nézte meg igazán. A sok
sok virág között vidáman repkedtek a
színes pillangók. Karcsi sokáig mélázott a
kerítés mellett. „Hogyan állsz hozzá?” -
visszhangozta a szél a könyv
negyvenhetedik oldalát.

Julcsi redőnye le volt húzva: vasárnap volt.

A kert gyönyörű volt, mint mindig. Karcsi
elhatározta, hogy hétfőn reggel első dolga
lesz, hogy becsenget Julcsihoz, és meghívja
egy kávéra: hiszen a kávé cukorral a
legjobb!

A következő saroknál döntenie kellett:

továbbsétál egyenesen, ahogyan
negyvenhét éve nem tette, vagy jobbra
fordul a kis utcába, majd a hátsó úton
hazatér. Több mint tizenötezerszer volt már
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷8
itt, és mindig úgy gondolta, hogy kár
kipróbálni az új utat, ha már egyszer a kis
utca hazavezet.

Sosem ment még tovább egyenesen. Nem

szerette az új dolgokat. Negyvenhét éven
keresztül nem. „Hogyan állsz hozzá?” –
csengett a fülében a mondat, amit végre
igazán elolvasott a könyvben. „Egyenesen
megyek” – gondolta, és így is tett.

Az út poros volt, láthatólag nem használta

senki. A házak elfogytak, Karcsi egy mezőn
át lépkedett. Nem érezte kellemetlennek
az új utat, csak kicsit furcsán érezte magát.
Negyvenhét év után kilépni a megszokott
kerékvágásból: több mint furcsa. Nem is
kellett sokáig mennie, egy épületet
pillantott meg a távolban. A cégért még
nem tudta pontosan kivenni, de kíváncsi
volt: megszaporázta lépteit. Hamarosan
már el tudta olvasni a feliratot:

„Különleges könyvesbolt”

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷9

alatta pedig kisbetűvel:

„Mindenki megtalálja a neki valót.”

Karcsi érdekesnek találta ezt. Egy

könyvesbolt a semmi közepén már eleve
különleges. De még a neve is ez? Igazán
felvillanyozódott. Rövid tűnődés után
benyitott az ajtón.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

10
 4

A boltban régi könyvek illata keveredett a

kellemes kávéillattal. „Bizonyára most
kávézik a személyzet.” – gondolta Karcsi.
Körülnézett. Szeme rögtön megakadt a
polcok feliratain. Ezek a feliratok egyáltalán
nem voltak szokványosak. „Találd meg az
utat!” – állt az egyiken.

„Gondold jól!” - írták a másikra. „Minden

nap egyforma?” - olvasta Karcsi a harmadik
polc feliratát. „Több, mint különleges!” –
gondolta Karcsi. Megakadt a szeme a
„Legkülönlegesebb könyvek” feliraton.
Éppen odalépett volna a polchoz, amikor a
háta mögött egy öreges, vékonyka hang
szólalt meg.

- Segíthetek?

Karcsi hátrafordult, és egy nagyon

sovány és ráncos öregurat pillantott
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
11
 meg.

- Köszönöm, csak nézelődöm. –

válaszolta Karcsi. - Ugyan, aki ide
betéved, az sosem nézelődik! Az keres
valamit! – mondta a boltos öregúr
rekedten. – Negyvenhét éve Ön az első,
kedves uram, aki betér hozzánk. Ne
keserítsen el! Milyen könyvet ajánlhatok?
– kérdezte Karcsitól.
- Tulajdonképpen nekem már van
otthon egy könyvem. – mondta
Karcsi.
- Igazán? És mi a címe ennek a
könyvnek, ha szabad érdeklődnöm? –
kérdezte az öreg kíváncsian.

Karcsi eltűnődött. Fogalma sem volt.

Tényleg! Negyvenhét évig minden nap
kinyitott egy könyvet, és nem emlékszik a
címére! Ezt sehogyan sem akarta az
öregnek bevallani. Az öreg azonban
megelőzte:

- Nem tudja, ugye? Ilyenek ezek a

fiatalok: van egy jó könyvük, amiben
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
12
 minden le van írva, és azt se tudják mi
a címe! – krákogta.
- Igazán sajnálom, de tényleg nem
tudom, mi a címe. – magyarázkodott
Karcsi.
- Ne sajnálja! Csak egyetlen olyan könyv
van, amiben minden le van írva. Ez
pedig a „Hogyan állsz hozzá?”.

Karcsi döbbenten nézett. „Hogyan állsz

hozzá? Hm, ez az öreg tud valamit.” –
gondolta.

- Tudja ki írta? – kérdezte az öreg.

- Sajnos nem. – szégyellte el magát
Karcsi.
- Azt a könyvet mindenki írta! Mindenről,
mindenki! – az öreg olyan lelkes volt,
mint egy gyerek, ahogyan ezt
kimondta.

Karcsit ez nem hagyta nyugodni. Előhúzta

zsebéből a könyvet. Nem vette észre, de az
öreg szeme felcsillant.

- Hogy érti azt, hogy ebben a könyvben

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
13
 minden le van írva? – faggatta az
öreget.
- Úgy, ahogyan mondom! Minden! Ez a
könyv a hozzáállásról szól. Van, akinek
ilyen, van, akinek olyan. Van, akinek jó
a hozzáállása, van, akinek rossz. Van,
aki azt hiszi, gondjai vannak,
miközben nincsenek is. Van, aki egész
nap nem csinál semmit, pedig
lehetne. Mindenki benne van!

Karcsi eltűnődött.

- Ebben a könyvben én is benne vagyok

akkor, csak nem vettem észre
magam. – mondta ki végül.
- Mint ahogyan a címét sem tetszett
elolvasni! – dorgálta meg Karcsit az
öreg. - Csak amikor végre cukrot tett
a kávéba! Akkor lett minden másképp,
ugye? Negyvenhét év után?

Karcsi nagyon meglepődött, hogy az öreg a

gondolataiban olvas. „Ez a könyvesbolt
csakugyan különleges!” – gondolta.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

14
Eszébe jutott a mai séta, a virágok, a kávé, a
kert és a poros út. És eszébe jutott
negyvenhét év változatlanság. Minden
ugyanúgy, negyvenhét éven keresztül. Az
öreg folytatta:

- De ma végre másképp van, és ez a

lényeg, nem? - kérdezte derűsen.
- Az biztos! - Mondta Karcsi. - Ma
rájöttem, hogy az én kertem is szép,
és holnap reggel igenis be fogok
csengetni Julcsihoz! – kiáltotta
vidáman.
- Ez így jó! – helyeselt az öreg. – Már csak
egyetlen kérdés van itt – dörzsölte meg
az állát titokzatosan. - Éspedig? –
kérdezte Karcsi.
- A kérdés az, hogy milyen könyvet tudok
én magának adni! – az öreg erősen
gondolkodott.
- Ó, hiszen éppen elég, ha egyszer végre
odafigyelve, gondosan elolvasom a
könyvet, ami már meg van
negyvenhét éve! A „Hogyan állsz
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
15
 hozzá?”-t.

Az öreg boltos elmosolyodott.

- Dehogy, dehogy! Már meg is van, mit

adok én magának most! Az elég lesz
a következő negyvenhét évre! –
ragyogott fel az öreg arca.

Karcsi a polcok feliratait nézegette, míg az

öreg a legfelső polcig felmászva
motoszkált és keresgélt. „A legfurcsább
könyvek” – olvasta fent. „Sose olvasd el!” –
olvasta lent. Karcsi szívesen belenézett
volna egy ilyen könyvbe, az öreg azonban
hamarosan egy kis könyvecskével a
kezében lemászott a létrán.

- Íme! Ez az, amit én magának adok. „A

dolgok állása”. Szerzője: Mindenki. A
kedvenc könyvem. – ezekkel a
szavakkal átnyújtotta a kötetet
Karcsinak.

Karcsi óvatosan vette el tőle.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

16
 - Ne nyissa ki, kérem! – kérte az öreg
Karcsit. - Biztos vagyok benne, hogy
pont magának való. Negyvenhét éve
várom, hogy olyan valakinek
adhassam, aki megérdemli.
- Köszönöm, uram. – mondta Karcsi. – El
fogom olvasni. – és átvette „A dolgok
állásá”-t.

Az öreg azonban még tűnődni látszott.

Amíg Karcsi eltette a könyvet a
kabátzsebébe, és a pénzt keresgélte, még
töprengett valamin.

- Kérem, hagyja, drága uram. Nem kérek

ezért a könyvért semmit. Vagyis:
cserébe adja nekem a „Hogyan állsz
hozzá?”-t! Magának már úgy sincs rá
szüksége, hiszen minden
megváltozott!

Karcsi előbb ellenkezni akart, nem szerette

az ingyenes dolgokat. Aztán mégis
átnyújtotta az öregnek a „Hogyan állsz
hozzá?”-t.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

17
 - Parancsoljon. – mondta ünnepélyesen.

Későre járt már, ezért Karcsi elbúcsúzott az

öreg boltostól és Különleges
Könyvesboltjától. Lassan elindult visszafelé
a poros úton. Útközben néha
megtapogatta a zsebét, hogy megvan-e
még „A dolgok állása”. Kis könyvecske volt,
kényelmesen elfért, Karcsi már előre örült,
hogy a hosszú sétákra is magával viheti
majd.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

18
 5

Hamar beért az ismerős házak közé. Hűvös

volt, Karcsi alig várta, hogy felmelegítse
valami. Amikor végre a saját házához ért, a
tulipánok már aludtak a kertben. Odabent
otthoni ruhát öltött, s a fotel mellé, a
kisasztalra odakészítette „A dolgok
állásá”-t. Forró teát főzött magának, s
közben alig várta, hogy belekezdjen a
könyv olvasásába.

A teát ma cukorral itta. Sok cukorral. „A

kávénál bejött.” – gondolta. Kényelmesen
hátradőlt a fotelben. Egy pillanatig még
elgondolkodott erről a furcsa délutánról.
Mert furcsa volt, azt meg kell hagyni.

Végül kezébe vette az új könyvet. Megnézte

a borítót: egyszínű volt, s csak a címlapon
díszelgett a cím: „A dolgok állása”.
Óvatosan nyitotta ki, s a legelső oldalon
máris nagyon meglepődött.

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

19
 „Kedves Karcsi! Sok sikert a következő
negyvenhét évhez! Köszönöm, hogy a
régi könyvemet negyvenhét év után
visszakaphattam! – A „Különleges
Könyvesbolt”

Karcsi többször egymás után, lassan

elolvasta a dedikációt. A legfurcsább az
volt, hogy biztosan emlékezett, hogy az
öreg boltos nem dedikálta a könyvet,
mielőtt átadta. „Ezek szerint előre
dedikálta?” – tűnődött el. „De honnan
tudta, hogy Karcsinak hívnak?” – ezt
sehogyan sem tudta elképzelni.

Kortyolt egyet a forró teából, majd lapozott.

Ez az oldal üres volt. Megint lapozott. Ez az
oldal is üres volt! „Hm, ez érdekes!” –
gondolta Karcsi, és végigpörgette az
oldalakat. Mind üres volt!

- Nahát! – mondta ki Karcsi hangosan. –

Ez meg mit jelentsen? – kérdezte
egyszerre meglepődve és
csalódottan.
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
20
Ekkor, mintegy válaszként, a könyv éléből
egy ceruza hullott ki. „Ez már aztán
végképp furcsa.” – állapította meg Karcsi.
Megfogta a ceruzát, melynek hat oldalán
apró betűkkel egy egy felirat volt olvasható.

„Íme, a könyv, amiben semmi sincs.” – állt

az első oldalon.

„Mert nem írt bele még senki.” – olvasta

Karcsi a második oldalt.

„Írj bele Te magad!” – írták a ceruza

harmadik oldalára.

„Nálad hogy állnak a dolgok?” –

kérdezősködött a negyedik oldal.

„Ha belerajzolod Magad, biztosan benne

leszel!” – viccelődött a ceruza ötödik fele.

„Kezdd el ma! Kezdd új lappal!” – kérte a

hatodik oldal.

- Ejha! – kiáltott fel Karcsi. – Ez a

legfurcsább könyv, amit valaha
láttam. Egy olyan könyv, amiben nincs
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
21
 semmi? Vagyishogy... Máris tudom, mi
lesz az első oldalon!

Elgondolkodott. „Most akár vissza is

vihetném az öreghez a könyvet. Hiszen
ebben nincs is semmi!”. Aztán eszébe
jutott, hogy a boltos öreg bizony nem kért
pénzt ezért a könyvért. Ráadásul neki
dedikálta – hogy hogyan, az persze rejtély,
de tény: Karcsinak szól, nem másnak.

„Attól, hogy most üres, később még

nagyon is jó könyv lehet belőle!” – gondolta
hirtelen. „És attól lesz jó, hogy jól állok
hozzá! Ez az!” Aztán még jobban
felragyogott:

- Hogyan állsz hozzá? Jól állok hozzá! –

kiáltotta. – Csupa olyat írok és rajzolok
bele, ami a jó hozzáállást mutatja!

Karcsi rájött, miről is szólt régi könyve, a

„Hogyan állsz hozzá?”. És azt is megértette,
miért kellett visszaadnia az öreg boltosnak.
El kellett engednie a régit, hogy újba
kezdhessen. Újba, ami csupa jót tartalmaz!
Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷
22
Egy kávéscsészét rajzolt, mellé egy cukros
üveget. A háttérben pedig tulipánok
hajladoztak a szélben.

Szeretettel ajánlom könyveimet:

https://shop.vamosrobi.com/konyvek

Copyright 2012-2023, Vámos Robi, gyemantbogar-hu 🌷

23