Az 1. világháború megtörte Európában az 2. ipari forradalom gazdasági bővülését és a világgazdaság
globalizációját is. A hadi gazdaságra való áttérés, majd annak felszámolása nagyon igénybe vette az európai gazdaságot, másrészt a háború adósságba sodorta a résztvevőket. A gyarmatokon felgyorsult az iparosodás, részben a kieső európai termékek pótlására. A kommunisták vezette Szovjetunió elzárkózott a világkereskedelemtől. A háború után újjáéledt a protekcionista gazdaságpolitika, ahol az egyes országok védővámokkal akarták a hazai part támogatni. Mindezek következtében az USA és az amerikai hitelekből újjáépített Európa termelése meghaladta a piac bővülését, túltermelési válság bontakozott ki. Mivel a vállalatok termékei eladhatatlannak bizonyultak, csökkent a nyereségességük. Ezért részvényeik ára is csökkenni kezdett (nem érte meg részt tulajdonosnak lenni egy nem nyereséges vállalatban). A részvények tulajdonosai elkezdték eladni a részvényeiket, hogy csökkentsék veszteségüket. Eladási pánik kezdődött. 1929-ben ennek következtében összeomlott a New York-i tőzsde, ezt tekintjük a válság kezdetének. A válság kiterjedt a gazdaság minden ágazatára, a válságjelenségek egymást erősítették. Az ipar csökkentette a termelést, ezért elbocsátások következtek. Ezzel azonban tovább szűkült a piac, és tovább kellett csökkenteni a termelést. A vállalatok nem tudták visszafizetni a hiteleiket, ez a bankok csődjét fenyegette. A megijedt betétesek ki akarták venni megtakarításaikat, ezzel azonban végleg csődbe kergették a bankokat. A fogyasztás általános csökkenése végül a mezőgazdaságot is elérte, a termékei kereslete is csökkent. A szolgáltató szektorban is visszaesett a szállítás, a vendéglátás, a szállodaipar, színházak, a mozik, a lokálok pedig bezártak. Csökkent a kiskereskedelmi forgalom. Az eddigi állami gazdaságpolitika a szabad verseny fenntartására és a költségvetési egyensúly megőrzésére szorítkozott. Ez a politika nem tudta rövid távon kezelni a válságot. Mivel csökkentek az állami bevételek (adók), csökkentették az állami kiadásokat is, ezzel azonban tovább szűkült a piac (tisztviselők elbocsátása, állami megrendelések elhalasztása). Erősödött a protekcionizmus, ahol a szűkülő piacot a hazai termelőknek akarták megőrizni, de ezzel kölcsönösen megakadályozták egymás exportját. A válság éppen ezért a legnagyobb exporttal rendelkező országokat sújtotta leginkább. A legfejlettebb ipari hatalmak (USA, Németország), és az egy-egy termékekre specializálódott országokra (Magyarország-búza, Argentína- marhahús). Romlott a gyarmatosítók és a gyarmatok viszonya, hiszen a gazdaságilag meggyengült Nagy-Britannia és Franciaország a gyarmatok rovására részesítette előnyben a hazai ipart. A válság legsúlyosabb társadalmi hatása a fejlett országokban kialakult óriási munkanélküliség volt. Újra megjelent a mindennapi nélkülözés (éhezés), miközben eladhatatlan készleteket raktároztak. A tömegdemokrácia felerősítette a populista, állami beavatkozást és a gondoskodást követelő hangokat. A demokrácia körülményes döntéshozatali folyamata lassúnak és embertelennek tűnt, sokan gyors, határozott cselekvést vártak egy elhivatott vezetőtől. Úgy tűnt, hogy az állami irányítású gazdaságokat nem érinti a válság, illetve, hogy az állam által kiépített szociális háló megvéd a válságtól. Ezért vált példaértékűvé a fasiszta Olaszország és a kommunista Szovjetunió. A válságra több megoldási kísérlet is életbe lépett, mint például a Keynes elmélete, USA és a New Deal. A keynesi elmélet lényegében azt takarta, hogy az állami megrendelések olyan területeket érintettek, amelyek a piaci kínálatot nem növelték. Eleve a túltermelési válságból indult ki, amelyet az állami megrendelés követett. Az állami megrendelés következtében a piac bővült és új munkahelyek alakultak. Ennek következtében fellendülés következett be. A New Deal lényegében új irányvonal, amely 1932-től lép életbe. Roosevelt (1882-1945) gazdasági programjai közé tartozik az állami beavatkozás, a bankbetétek zárolása, a dollár árfolyamát elszakította az aranyalaptól továbbá olcsó állami beruházásokat hozott létre.