A II.

VILÁGHÁBORÚ (1939-1945)

A brit és francia politika 1939 márciusától határozottabb magatartást tanúsított a németekkel

szemben, és biztosították Lengyelország sértetlenségét. Anglia és Franciaország 1939 áprilisától
tárgyalásokat folytatott a Szovjetunióval a közös németellenes fellépés lehetőségéről, közben
Moszkvában ugyancsak áprilisban megérkezett a német kezdeményezés is. 1939 júniusában Hitler
minden figyelmét kelet felé fordította, igazából a lengyel kérdést akarta megoldani.
Augusztus közepén Ribbentrop német külügyminiszter felajánlotta Moszkvának a
lengyelországi területek mellett a Balti-államokat, és a kelet-európai területi kérdések közös
tisztázását. A szovjetek közölték, hogy hajlandóak fogadni a német külügyminisztert.
1939. augusztus 23-án érkezett Moszkvába, hogy tárgyaljon Molotovval. A német-szovjet meg
nem támadási szerződést 1939 augusztus 24-én írták alá. Ribbentrop és Molotov ezzel egyidejűleg a
kiegészítő titkos jegyzőkönyvben felosztották egymás között Lengyelországot és a Baltikumot. A
németek pedig elismerték a szovjetek érdekeltségét Besszarábiában. Molotov-Ribbentrop
paktumnak nevezzük ezt a szerződést, melyet 1939. augusztus 24.-én kötöttek.
Hitler augusztus 26-án akarta indítani Lengyelország elleni támadását, de 25-én Franciaország
bejelentette, hogy fegyverrel fogja segíteni a lengyeleket és 25-én Anglia is aláírta Lengyelországgal
a kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ráadásul Mussolini is üzent, hogy Olaszország még nincs
felkészülve a háborúra.
1939. szeptember 1-jén a német haderő a Wehrmacht megindította támadását Lengyelország
ellen. Ezzel kezdetét vette a II. Világháború.
Szeptember 3-án Anglia és Franciaország is hadat üzent Németországnak.
Szeptember közepén a Szovjetunió is átlépte a lengyel határt. Ezzel Lengyelország sorsa
megpecsételődött. Szeptember 27-én elesett Varsó, a győztesek módosították eredeti
megállapodásukat, így a varsói tartomány egésze a németeké lett, míg a szovjetek cserébe megkapták
Litvániát. A németek Lengyelország északi és nyugati részét birodalmukhoz csatolták, míg Krakkó
környékétől és a keleti területektől lengyel főkormányzóságot szerveztek. Észtországot,
Lettországot és Litvániát a Szovjetunióhoz csatolták.
1939 őszén a szovjet vezetés területi követeléssel lépett fel Finnországgal szemben, majd miután
azok visszautasították, 1939 novemberében megtámadták hadüzenet nélkül Finnországot. A finnek
hősiesen ellenálltak, de 1940 februárjában kénytelenek voltak békét kötni és 50.000 m 2-nyi területet
átengedni félmillió lakossal a hódítóknak.
Magyarországon Teleki Pál arra törekedett, hogy a fegyveres semlegesség politikájával kimaradjunk
a háborúból, hogy katonai erejüket a háború utáni rendezésre fordíthassuk. Ezért Horthy
beleegyezésével ígéretet tett a brit kormánynak, hogy Magyarország nem adja fel semlegességét.
Ennek megfelelően Teleki 1939 szeptemberében elutasította azt a berlini kérést, hogy a kassai
vasútvonalon német csapatokat szállíthassanak Lengyelországba. Ennek értelmében maradt nyitva a
magyar-lengyel határ, így lehetővé vált több mint 100 ezer lengyelnek, hogy hazánkba meneküljön.
Már 1939 nyarán Teleki és környezete egy emigrációs kormány esélyeit fontolgatta, melynek
megalapozására 5.000.000. $-t helyeztek el az Egyesült Államokban.
1940 áprilisában Németország megtámadta Dániát és Norvégiát,
1940. május 10.-én Winston Churchill, Hitler nagy ellenfele alakított koalíciós kormányt
Angliában. Még aznap a német hadsereg megtámadta Hollandiát, Belgiumot és Luxemburgot. 4
nap alatt (május 14.) Hollandia kapitulált, május 28-án Belgium is.
A franciák és britek azt hitték, hogy minden a várakozásai szerint alakul ezért északon várták a
német támadást. A meglepetésre május 12-én került, amikor a német páncélos erők, a főerők Erich
von Manstein haditervének megfelelően átkeltek az Ardenneken és megindultak a tengerpart
irányába. Ezzel a francia erők hátrányba, és két tűz közé kerültek. Május 20-án elérték a tengerpartot,
ezzel bezárult a kör a brit, francia és belga csapatok körül.
Június 5-én a német csapatok megindultak Párizs irányába és 14-én bevonultak a fővárosba.
A francia kormány délre menekült, június 17-én Philippe Petain Marshall lett a miniszterelnök,
aki fegyverszünetet kért a németektől.
1940. június 22-én Franciaország képviselői Hitler kérésére a Compiegnei erdőben egy vasúti
kocsiban aláírták a fegyverszünetet. Olaszország június 10-én megtámadta a már megvert
Franciaországot és egy kis határsávot foglalt el magának.
1940 júniusától 1941 júniusáig, - a Szovjetunió elleni támadásig - Anglia lényegében egyedül
maradt. Ezért, hogy megakadályozzák az esetleges német partraszállást, a brit tengerészet
megsemmisítette a francia flotta főerejét. Hitler parancsot adott az angliai partraszállás
előkészületeire, előbb azonban biztosítania kellett a légtér egyeduralmát. A német légitámadások
1940. augusztus közepén kezdődtek. Nagy kárt okoztak az angol gazdaságnak, hiszen több
repülőteret és gyárat lebombáztak. Néhány gép azonban London főterére is bombát dobott, mire
másnap Churchill utasítására brit repülők Berlint kezdték el bombázni, Elszabadult a pokol, hiszen
Hitler innentől már csak Londont bombázta. Szeptember 15-én került sor az angliai csatára, melynek
kapcsán a Brit Királyi Légierő (Royal Air Force) visszaverte a német támadást. Ezzel véget ért az
angliai csata, melynek során a britek 492 gépet vesztettek, míg a németek 862-t. Nem szűnt meg a
blokád Anglia körül, melynek köszönhetően szinte teljesen megbénult az Anglia és Amerika közti
forgalom.
1940 szeptemberében Németország, Olaszország és Japán megkötötte a Három Hatalmi
Szerződést, melyben vállalták, hogy minden eszközzel támogatják egymást, ha bármelyiküket
támadás érné. Ezzel létrejött a Berlin-Róma-Tokió tengely, amely körül a világnak forognia kellett.
1940 júniusában a szovjet kormány Romániától követelte Besszarábia és észak Bukovina átadását,
majd elfoglalta és a Szovjetunióhoz csatolta a területet. Mindez lehetőséget kínált Magyarország
számára, hogy önerőből valósítsa meg Erdély és Kelet-Magyarország visszacsatolását. 1938 végén
már birtokba vettük a felvidéket és ennek alapján szerettük volna elérni, hogy Kárpátalja is kapjon
autonómiát. Közben megkezdődtek a magyar katonai előkészületek, közel 500.000 katonát vontak
össze a Tiszántúlon. A német vezetés magyar-román kétoldalú tárgyalásokat javasolt. A tárgyalások
azonban eredménytelenül végződtek. A románok Németországot és Olaszországot kérték fel
döntőbírónak, ezzel meghiúsult Erdély önerőből való visszaszerzésének terve.
1940 augusztus 30-án a II. bécsi döntés visszaadta Magyarországnak észak Erdélyt és a
Székelyföldet 2,5 millió lakossal, dél Erdélyben viszont 400 ezer magyar maradt. Magyarország
számára 1940 őszétől csak Jugoszlávia volt az egyetlen lehetőség, hogy rajta keresztül kijárata
legyen a német légtérből, ezért 1940 decemberében a 2 ország örökbarátsági-szerződést kötött
egymással. Jugoszláv-magyar örökbaráti szerződés.
1940 decemberében Hitler kiadta a parancsot a Szovjetunió elleni hadjárat előkészítésére. Mussolini
megirigyelve Hitler sikereit 1940 nyarán megindította az észak-afrikai frontot, majd szeptemberben
támadást indított Egyiptom ellen. A brit haderő megállította az olasz előretörést és néhány hét alatt
kiverték az olaszokat Líbiából, Eközben az olaszok Görögországot is megtámadták, de ott is
vereséget szenvedtek. Hitler nem nézhette tétlenül legnagyobb szövetségese kudarcait, ezért 1941.
februárjában Afrikába küldte Erwin Rommel tábornokot, aki sikeres támadást indított a britek ellen.
1941 márciusában a németek hozzákezdtek a görögországi hadjárat előkészítéséhez. Ennek
érdekében Bulgáriát és Jugoszláviát csatlakoztatták a 3 hatalmi szerződéshez. Jugoszláviában a
felháborodott ellenzék megdöntötte a kormányt, és nem ismerték el a szerződést. Hitlernek tehát nem
csak a görög, hanem a jugoszláv ellenállással is számolnia kellett.
Ekkor üzent Horthynak, hogy Magyarország engedje át a felvonuló német csapatokat, és vegyen
részt a Jugoszlávia elleni hadjáratban. Cserében elismeri a magyar vezetés délvidéki igényeit
(vajdaság visszakerül). A jugoszláv örökbarátság ellenére, Horthy igent mondott Hitler
ajánlatára, Teleki azonban ellenezte. (Teleki öngyilkosság ~ gyilkosság)
A miniszterelnök 1941. április 3-ára virradóra feltételezhetően öngyilkosságot követett el.
Ekkor már Magyarország útjain német csapatok vonultak Jugoszlávia irányába.
A horvátok a hír hallatára kikiáltották függetlenségüket.
A magyarok visszafoglalták Bácskát és a baranyai háromszöget több mint 1.000.000 lakossal.
A német hadsereg hetek alatt lerohanta Jugoszláviát és Görögországot, ráadásul Krétát is elfoglalták
az angoloktól.
Hitler most már minden figyelmét a Szovjetunió elleni hadjáratra fordította. A hatalmi
előkészületekben 3.000.000 katonát és 4.000 páncélost mozgósítottak. Sztálin a hír hallatára sem
vette komolyan a német támadást, ami 1941. június 22-én vette kezdetét.
A németekkel egy időben Románia, Olaszország, Finnország és Szlovákia is hadra lépett
Szovjetunió ellen. Teleki Pál halála után egyedül csak Bethlen István és szűkebb köre képviselte azt
az álláspontot, hogy Magyarország kimaradhatna a háborúból. A háborút akaróknak június 26-án
kapóra jött Kassa bombázása, melynek kapcsán Bárdossy László miniszterelnök nyomban
bejelentette, hogy Magyarország és a Szovjetunió között beállt a hadiállapot.
1941. július 1-jén Magyarország 45 ezer katonájával megindította a támadást, ezáltal az ország
hadviselő féllé vált a németek oldalán. 1941. december 7-én Anglia közölte, hogy a két ország
között beállt a hadiállapot.
December 12-én Bárdossy miniszterelnök hadat üzent az Egyesült Államoknak is.
A német haderő a keleti fronton a Barbarossa-terv értelmében három oldalról indított támadást:
 Északon: a Baltikum és Leningrád elfoglalása volt a cél.
 Középen: Minszk, Szmolenszk és Moszkva.
 Délen: Kijev és a Fekete-tenger partvidéke.
Július közepére a német haderő mindhárom irányban 300-600 km-t nyomult előre a keleti fronton.
Szeptember 1-jére elérték Leningrádot,
október elején már Moszkva elővárosaiban harcoltak.
November 7-én a szovjet forradalom tiszteletére Sztálin Georgij Zsukov tábornokra bízta a
védelmet. December elején a szovjet erők már 100-150 km-re szorították vissza a németeket
Moszkva alól. A német hadjárat megkezdésének napján Churchill nyomban együttműködést ajánlott
a Szovjetuniónak.
Július 12-én a két ország követei Moszkvában aláírták a kölcsönös segítségnyújtási szerződést.
Ennek értelmében élelmiszert és hadianyagot szállítottak a Szovjetuniónak.
Az Egyesül Államok hadra lépésével, különösen 1942 nyarától ezek a támogatások
megtöbbszöröződtek. Több mint 4500 harckocsit, 3000 repülőt, gépkocsikat, felderítő
radarberendezéseket küldtek a szovjeteknek.
1941 októberében a japán háborús erők Tozsó Hideki japán hadügyminisztert juttatták a
miniszterelnöki székbe. December 7-én a japán légierő támadást indított Pearl Harbor ellen és
megsemmisítette az USA csendes-óceáni támaszpontját. Ezt követően az USA is hadviselő féllé
vált. A Pearl Harbor esemény után japán diadalmas 100 napja következett. Hadereje elfoglalta az
Egyesült Államok, Hollandia, Anglia és Franciaország gyarmatait és egészen Indiáig és Ausztráliáig
nyomult előre. A japán terjeszkedést 1942 júniusában a midway-szigeti csatában sikerült
megállítaniuk az amerikai csapatoknak.
1942 november: Eisenhower amerikai tábornok parancsnoksága alatt brit és amerikai katonák
szálltak partra Marokkóban. Ez az akciójuk lényegében németek és olaszok észak-afrikai
kalandjának végét jelentette.
1942 január: Budapestre érkezett Ribbentrop német külügyminiszter, és tárgyalt Bárdossy
miniszterelnökkel, hogy a magyar kormány küldjön hadsereget a keleti frontra. Áprilisban
megkezdődött mintegy 200 ezer katona és 50 ezer munkaszolgálatos kiszállítása a Don-kanyarba.
Bárdossy miniszterelnököt 1942 márciusában leváltották, helyére Kállay Miklós került, aki
megpróbált lazítani a magyar-német viszonyon és megpróbált kapcsolatot teremteni a nyugati
szövetséges hatalmakkal.
1942 nyarán a német haderő, miután megsemmisítette a Harkov irányába vonuló szovjet erőket,
támadást indított a Kaszpi-tenger térségében állomásozó szovjet csapatok ellen. A cél az itt lévő
olajmezők megszerzése volt. Mivel azonban Hitler tudomására jutott, hogy Sztálingrád mellett
jelentős szovjet csapatokat vontak össze, kettéosztotta támadóerejét és az egyiket Sztálingrád ellen
fordította. A németeknek heves harcok árán sikerült ugyan a város jelentős részét elfoglalniuk, a
Volgához is kijutottak, de többre nem futotta erejükből.
Novemberben a szovjetek bekerítették a várost ostromló német erőket, akik nem tudtak kitörni a
gyűrűből. 1943 januárjában a szovjet haderő általános támadást indított. Ennek a támadásnak esett
áldozatul a II. magyar hadtest Voronec térségében.
Közben folytatódott a sztálingrádi csata. 1943 februárjában a szovjetek teljesen körülzárták a VI.
német hadtestet, kiknek 60 ezer katonájuk megadta magát és fogságba esett.
1943 júliusában a németek nagy erejű támadást indítottak a kurszki kiszögelésnél. A cél, hogy
bekerítsék az oda átirányított szovjet erőket. A kurszki páncélos csatában több mint 1000 harckocsi
csapott össze. A németeknek bár sikerült benyomniuk a frontot, áttörni nem tudtak, erőfeszítésük
hatalmas emberáldozat mellett kudarcba fulladt.
Még javában tartott a kurszki csata, amikor a brit és amerikai erők partra szálltak Szicíliában. Ennek
hatására 1943. július 25-én az olasz nagytanács szembefordult Mussolinivel, a király lemondatta,
majd feloszlatta a fasiszta pártot. Az olaszországi hírek újból felélesztették a magyar reményeket. A
németek a hír hallatára nem tétlenkedtek, már szeptemberben behatoltak Olaszországba és
szeptember 12-én elfoglalták Rómát. Mussolinit kiszabadították és visszahelyezték a hatalomba.
1943 szeptemberében a Kállay-kormány képviselői Isztambulban a britekkel tárgyaltak egy előzetes
fegyverszünet feltételeiről.
1943 végén Irán fővárosában, Teheránban került sor Churchill, Roosevelt és Sztálin
találkozójára. A legfontosabb kérdés a II. front megnyitása volt. Két helyszín közül választhattak,
mely a Balkán vagy Franciaország volt. Végül Sztálin megelégedésére észak Franciaországot
jelölték ki a partraszállás színhelyéül, az időpontot 1944 májusára tűzték ki. A balkáni
partraszállás elmaradásával szertefoszlottak a magyar remények is.
Hitler 1943 áprilisában követelte Kállay lemondatását és úgy döntött, hogy megszállja
Magyarországot.
1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Hosszas huzavona után a berlini
követet Sztójay Dömét nevezték ki miniszterelnöknek. Áprilisban a szovjet frontra vezérelték az
első magyar hadsereget. Júniusban már 300.000 magyar katona harcolt a németek oldalán.
1944. elején a szovjet hadsereg kiszorította Leningrád térségéből a németeket, ezzel véget ért a
város 900 napos ostroma, ahol több mint 1 millió ember halt éhen.
A szovjetek ellentámadásba lendültek, szeptemberben felszabadították Belorussziát és októberben
már Varsó alatt harcoltak. Varsóban felkelés tört ki, mire bosszúból a németek földig bombázták
a várost.
1944 elején az olasz fronton is sikereket értek el a szövetségesek, a nyár közepére bevonultak
Rómába.
1943 decemberében a teheráni konferencia után Eisenhower tábornokot nevezték ki a partraszállás
főparancsnokává.
1944. június 6-ára virradóra megkezdődött a II. világháború legnagyobb hadművelete,
amelyben közel 200.000 katona vett részt. Több ezer repülő támadta a part menti állásokat és 5.000
hajó szállította a katonákat és hadfelszereléseket, A 11 napos harcban végül Normandiánál sikerült
hídfőállást kiépíteniük, így megkezdődött a közel fél millió katona és 90.000 jármű partra szállítása.
A német katonai ellenállás számára egyértelművé vált, hogy Hitlert el kell távolítani a hatalomból.
1944. július 20-án Claus Stauffenberg ezredes pokolgépet helyezett el Hitler tárgyalótermében,
de a führer túlélte a robbantást és kegyetlen bosszút állt.
1944. augusztus 20-án a szovjet csapatok áttörték a német-román frontot és Románia területére
léptek. Augusztus 20-án Mihály király letartóztatta Antounescut és átállt a szovjetek oldalára.
A magyar kormány dél-Erdélybe vezényelte a második magyar hadsereget, melynek támadása
néhány nap alatt összeomlott, Horthy megpróbált a szovjetekkel is tárgyalni, de azok követelték,
hogy Magyarország vonuljon vissza az 1937-es határai mögé , és hogy üzenjen hadat
Németországnak. A németbarát erők tudtak Horthy szándékáról, ezért október 15-én
lemondatták, és a nyilasok Szálasi Ferenc nemzetvezetőt választották október 16-án
kormányfővé. A szovjet csapatok ekkor már Debrecennél voltak, ezzel hadszíntérré vált az ország
és megsemmisült a nemzeti vagyon 40%-a. Budapest romhalmazzá vált, tízezrek vesztették életüket
az értelmetlen háborúban.
1945 januárjában ismét találkozott a Krím félszigeten lévő Jaltában Churchill, Roosevelt és
Sztálin. Megállapodtak az ENSZ létrehozásában, továbbá a háború utáni rendezési tervben
(1945. júniusban létrejön San Franciscóban az ENSZ).
1945 februárjában a szövetségesek újabb támadást indítottak a nyugati fronton és elérték az Elbát.
Észak-Olaszországban a partizánok elkapták Mussolinit és kivégezték.
1945 januárjában a szovjet csapatok benyomultak Kelet-Poroszországban, ahol iszonyú
kegyetlenségeket követtek el. Április közepén megkezdték Berlin ostromát.
Hitler április 30-án öngyilkos lesz.
Május 2-án elfoglalták Berlint.
1945. május 9-én a németek aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt, ezzel véget ért
a háború európai része.
Japánban az amerikaiak augusztus 6-án Hirosimában ledobják az első atombombát, Nagaszakira
augusztus 9-én (300.000 halott). Augusztus 10-én a japán kormány békét kért, amit szeptember
2-án írtak alá a Missouri-nevű hadihajó fedélzetén.
Ezzel véget ért a második világháború, melyben 52 millió ember vesztette életét. A
sztálinizmus alatt 30 millió halott volt.