Scribd Logo
Upload

Welcome to Scribd!

  • 5 views

    Gerevich - Az Addiktológiai Pszichiátria.. (1865)

    Uploaded by

    Tavali Anita

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content

    You might also like

    Gerevich - Az Addiktológiai Pszichiátria.. (1865)

    Uploaded by

    Tavali Anita
    5 views14 pages

    Original Title

    Gerevich_Az addiktológiai pszichiátria..[1865]

    Copyright

    © © All Rights Reserved

    Available Formats

    PDF or read online from Scribd

    Did you find this document useful?

    Is this content inappropriate?

    Report this Document

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    Download as pdf
    5 views14 pages

    Gerevich - Az Addiktológiai Pszichiátria.. (1865)

    Uploaded by

    Tavali Anita

    Copyright:

    © All Rights Reserved
    Download as PDF or read online from Scribd
    Flag for inappropriate content
    Download as pdf
    of 14
    —__— sZzENnv DELYBETEGSEGE K ————_ Gerevich Jozsef dr. Az addiktolégiai pszichiatria egyes kutatasi iranyzatainak legujabb fejleményei Osszefoglalas ‘NagykockAzatl és ikerkutatésok, valamint viselkedésgeneti- fai & Srokbefogadottakkal végzett vizsgélatok utalnak arra, hogy az addiktiv drogfogyasatas Klalakulésaban a genetikai fakioroknak jelent8s szereplk van, bar az egyértelmd bizo- nyitékok még hidnyoznak. Az addiktiv drogok teratogén és Carcinogén hatésa Klinikailag valdszindsithet6, de eddlig csak a kokain teraiogén hatésdra vannak kellS szame mezfigyel Sek, Az AlDS-kutatésok hivtdk fe] jra a fgyelmet a kabit6- Seerek immunoldgiai hatdsalra. Az elmali évek kutatdsal Gerltettek fenyt arra, hogy az opioidok hatismechanizmusé- ban a dopaminzendszer felelds az opioidiok pszichostimn Jans, az opioid receptorrendszer az oploidok bédits hats Gq. Sikerilt egy endogén benaodiazepin, a desmethyldiaze- pam azonositésa, A drogokaverziv,erdsit6¢s diszkriminativ Fatisa mellett a droghatasra kondiciondlt kérayezet ingerek is befolyasoljak a drogkeresé viselkedés Kialakulésat. Az is bebizonyosodot hogy a tolerancia, azaz a droghatés fokoza- los cadkkenése a rends2eres fogyasztss sorén Kondicionalha- 16. A drogfliggéség fogalma az elmélt években kitégult 5 lvesztette minden vagy semmi jellegét. A pszichopatholé- giai Kulatésok alapjén az addikitv betegsépben szenveddket Elyan kettés diagnozisi, heterogén populaciénak tekinthet- juke amely szdmos esetben érintkezik mas pszichiatriai rend- tllenességgel. A modern pszichodinamikai elméletek a péci- lense személyiségonganizsci¢jara, fel6dési és adaptiv olya- mala heveaika targsilyt A korseen’ pszichofarmakolerspias & pszichoterdpids Rezelési gyakorlatban az integra szem- lelet és az eklektikus médszerkombingcis kerilt el6térbe, Kalesseavaksviselkadésgencti, neurotransz miolégia pszichoimmunoligia - pszichopatolégia itterok-—drogepide- “Abstract Nes Deeloots in Different Research Orientations of Aditi ms Pahay igh Fisk ond twin studies, as well as behaviour genetics inuigaions and studies with adopted subjects indicate thatthe genetic factors play significant ole in the emergen- oo addictive drug ie, alhough unequivocal proof i stl itcLing. The ecalogonic and carcinogen effect of addictive Snags an be regarded as clinically probable, but so far a Saint number of observations have been made only sarding ine teratogenic effect of cocaine, The cesearch on RBS has once again drawn attention to the memunological ifets of drugs Research in scent years has shown tha in thoaclon of tre opioids, the dopamine system is responsible forthe pychostanulant effect of the opioids, and the opioid Resptct System for ther narcotic eect. An eneogenous Senodlazapine, desmethylciazepamy, has been identified In sddieton 1p the aversive, reaoreing and. discriminative iluence of drugs, environmental tial conditioned by the tion ofthe drag also influence lhe emergones of drugsee ing behaviour ithasalao been demorstrated thal tolerance, thd ig the gradual decline nthe action ofthe drug inthe Cute of regular use, can be condoned, The concept of Gig dependency as widened nee pear ad fat {tah Grtothing character. On the basis of psychopatholog ei tescarch peters sulerng trom addictive disease ean Be ‘Sgnrded ass heterogeneous population witha dual iagno- ‘Eich in many eases is alo in contact with other psychi tine disorders Modern theories of psychodynamic place {hoomphass on organization ofthe patents persorallty, on their velopment and adaptive processes, in the modern treatment practice of psychopharmacotherapy and psycho terapy, tne inegrative approach and the eelece eombinati- Snot ethous have come tothe fore Key words: Behavioral logy of Drugy ~ Psych enetics ~ Neurotransmitters— Epidemion rmurology ~ Peychopatholo ‘Az alapfogalmak tisztdzasa As attics a kényszeres dogfogyasrisviselkedés jin amalyota dog mepsneaesee Es ogyasatse minivllebandhetclen ogy, valaminteréstender- Sujelomense elvonds uni veionesdve. Avadalicot be Gey tint, mint 2 dropfogvastéstan vad wera ilag Lontauminakseseeges este. A S28 IRtsbe mebnyicegs mint mindséph eclemben uta arra, hogy a drogkeresés és drogfogyasztés milyen inertékben uralja az egyén teljes élettevékenységet. E definici6 a keresés motivumaval kiegészitve Jaffe meg- hatérozisat koveti Jaffe, 1975). Terminolégisjét ma is gyakran, é széles kérben hasznaljk, Az abdzus fogalma utal a drogok nem orvosi alkalmazéséra, amely rendellenes vagy helytelen hasz- nélatban nyiivinul meg. E rendellenes vagy helytelen roghasznéiatot a misuse minéségileg, az abuizus (abuse) mennyiségileg ragadja meg. Az ismert WHO-defin szerint akkor beszélank abiizusrol, amikor a droghasz- nlat excessziv 6 orvosi szempontbél indokolatlan. Az abiéizus fogalméban tehét olyan normativ elem van, amely a kifejezést erdsen kultirafaggdve teszi. Gyakor- latilag igen nehéz, az abiizus-fogalom alapjén definidlni a droghaszndlatot, mert a szubjektiy megitiésnek tig tenet enged és kevés megfoghat6 kritériumot ad. A dependencia (tiggéség) fogalma lényegét tekint- ve az addikcié fogalmaval analdg, hiszen a droghoz kotSdés mértékstjelzi, és elvondsi tiinetek kifejl6dése, valamint toleranciajellemzi. A két fogalom k6zé azon- ban mégsem tehetunk egyenléségjelet. Az addikcio fogalma ugyanis jobban érz6kelteti a drogélmény vi selkedési aspektusat. Nem csak elvondsi tunetekkel & tolerancisval, hanem magas drogadagokkal, az élette- wékenység beszdkulesvel & a drogbesvercére &s el fogyasztisra forditott iddmennyiséggel lehet jellemez- ni, Az addiktolégia tudomdnyterilete ezért indul ki az addikcié fogalmabol, Az addiktoldgiai pssichitria (addiction psychiatry) az addiktiv k6rképek legszélesebb spektrumaval és ¢ kérképek multidimenziondlis megkézelitésével fogial- kozé pszichiatriai szakterulet (Kaufmann és McNaul, 1992, Galanter é Frances, 1992). Fejlddése az elmailt évtizedekben felgyorsult, és ez valoszindleg az addik- tiv korképek egyre b6villé korével, az addikci6 és a dependencia fogalmanak véltozéséval, valamint ij ku- {atdsi irdnyok megjelenésével figghet Ossze. ‘Az addiktologiai pszichidtria a kovetkez6 jelentés kutatési témékat Oleli fel: biogenetika, nagykockézati Kutatésok, neurotranszmitterek 6 neuroreceptorok, viselkedésgenetika és viselkedéslélektan, epidemiolo- gia, AIDS, pszichoimmunolégia, diagnosztika, pszi- chopatologia, pszichodinamika, pszichoterdpia és pszichofarmakoterépia (Kaufmann és MeNaul, 1992). Biogenetika A. acai droplogyaetsbiogenetitalkuatsa- nak alapkérdései, hogy (1) genetikailag ki hajlamos drogaddikciéra, (2) milyen hatdssal van a drog az Grintettek majdani utddaira é (3) hogyan hat a drog kozvetleniil az egyénre (Shafer és misai, 1990-1991). Az els6 kérdésre, mai tudésunk szerint, csak hi- potetikus, mindmdig nem bizonyitott valaszt tudunk adni: az, akinek olyan enzim. vagy receptordefektusa van, amely Osszefiigg a drogok kizponti idegrendszeri hatdsainak mechanizmusaival (Crabbe és Harris, 1991, Crabbe és Belknap, 1992, Edenberg, 1991, Gallaher & Crabbe, 1991, Stolerman, 1992). Foleg olyan enzimek defektusérél ichet 526, amelyek a droglebontésban jét- szanak dont6 szerepet. ‘Amajdani utédokra gyakorolt genetikai hatésoknsl az elvéltozasok kst format dlthetnek:a) a spermium vagy a petesejt mutagen elvaltozdsa még a terhességet megelé- zen, amely aztin alkatilag abnormélis magzatot ered- ményez, vagy b) az egyébként normals magzat fejl6dé- sének teratogén elvaltozdsa, ha a leend6 anya a terhesség ideje alatt akut vagy kronikus médon haszndl valamilyen drogot vagy drogokat (Shafer és mtsai, 1990-1991), Korabban igen komoly aggodalmak Iéteztek azoknak a csirasejt-muticioknaka veszélyével kapcso- latban, amelyeket elméletileg tovabb Iehet adni az elkovetkez6 generdcidknak. Valojaban azonban égy all a helyzet, hogy a DNS (a genetikai kidot hordoz6 6ridsi sejtmolekulsk) bérmiféle komolyabban torzult valtozatai a torzult kromoszémakkal (a DNS és a pro- tein makromolekuléi, amelyek a genetikai kédot adjsk tovabb a sejtosztodaskor) egvuttdltalaban nem életké- pesek, és gyakran kildk6dnek spontin vetélés réven (Hassold, 1986). fey gyakoriatitag a drogok nem jelen- tenek jelentés kockézatot az emberi génkészletek ¢ gét illetéen (Shafer és mtsai, 1990-1991) Egyre tObb az adat arra nézve, hogy a magzat fizikai é& neurol6giai fejl6désében komoly anomélisk jelentkezhetnek, ha a magzat a terhesség ideje alatt drogoknak, alkoholnak van kitéve (Smith é Smith, 1990, Ives é Trepper, 1990, Church és mtsai, 1991, Kaufmann és: McNaul, 1992). Bar tokéletes bizo- nyitékok mindméig nincsenek a drogok terat tésaival kapesolatban (Church és mtsai, 1991), megfigyelések szerint tobb drog is gyanisithats teralo- gén potencidllal: alkohol, opioidok, marihuéna, pep (phencyclidin), amphetaminok, nikotin (Smith és Smith, 1990, Ives és Tepper, 1990, Church és misai, 1991), E megfigyelések jelentOsége azért is fontos, mert a Los Angeles-i korzet adatai szerint 1983 6ta minden évben megduplézédik a7 illegdlis drogokat arits j- sziléttek szdma, Mas kézpontok 8-25%-0s incidencié- r6lsz4molnak be az USA-ban (Dixon, 1989, Neerhof és, misai, 1989, Little €s mtsai, 1988). A legtobb bizonyiték a kokain terhességgel dsszefiigg6 sz6védményeire vo- natkozik. A legjelentésebb elvaltozdsok: korai lepény- levalés, koraszilés, a membrénok érés el6tti ruptirsja, microcephalia, novekedési retardaci6, agyi infarktu- sok, fejlddési rendellenességek, valamint a sziletést kovet6 néhany héten belil jelentkez6 elvondsi tinetek (tremor, éles, magas hangé sirés, verejtékezés, a végta- gok feldleti hamhiénya és gastrointestindlis zavarok) (Smith és Smith, 1990, Finnegan, 1991), Finnegan hasonlé betegségeket fedezett fel gett6- ban, rossz koriilmények kozott 16, rosszul tépléikoz6, drogmentes anyék ijszulotieinél is. Egyebként sem Konnyt a drogok szelektiv hatisait igazolni olyan populicioban, amelynél egyidejdleg tobb kérosité ha- tis érvényesal: pubertdskoriterhesség, rossz egés7ségi Allapot, alultgplaltsig, nem kiekégit6 terhesgondozés, tObb drog egyiittes hasendlata stb. (Church é misai, 1991). kokinos csoportben 2 neonatélis morbidités magasabb, a kothazi kezelések is gyakoribbak. A ko- vetéses vizsgélatok elsé adatai ts nyugtalanit6 alteraci- kat tartak fel (Finnegan, 1991). A drog egyénetze gyakorolt kozvetlen genetikai, pontosabban genotoadies hatisainak megitélésénél a 2 ‘SZENVEDELYSETEGSEGER L &¥f, 1. szim, 11- DNS vagy a kromoszémak potencislis celluldris elval- tozdsai a mérvadéak, mivel ezeknek a genetikai struk- tiréknak az elvaltozasai minden valészintiség szerint mutagén (vagyis megvaltozik vagy megszdinik a gén- funkci6) vagy/ és karcinogén jelleziek (vagyis elindit- hatjak vagy meggyorsithatjak a rak kialakulisdt). Egyelére nines bizonyiték arra vonatkoz6an, hogy pél- déul az opioidok kézvetlon médon kérositjsk a DNS-t Ghafer és mtsai, 1991), jéllehet a korabbi kutatésok Kimutatték, hogy az addiktiv opicidfogyaszt6kndl gyakoribb ‘a kromosz6ma-rendellenesség (Falek és ‘mitsai, 1972, Falek és Hollingsworth, 1980), 6s gyakrab- ban fordul elé rak is (Sapira és mtsai, 1970, Harris és Garret, 1972, Perry és mtsai, 1983). Az irdni épiums2ivok- ra vonatkozé korabbi vizsgalatok vilégosan kimutattak a nyelécs6- és a higyholyagrak gyakoribb eldfordulésat (Hewer é misai, 1978, Sadeghi & mtsai, 1979), valamint egy szinergikus karcinogén effektust is, ha az opioido- at dohannyal kombinaiték (Sadeghi és mtsai, 1979) Ujabb adatoka marihudna-fogyaszlas és a gyermekko- rinonlymphoblastomds leukémia kOzStti oki Osszefug- gésekre vilégitanak ré (Robinson és misai, 1989). 'A drogok haszndlata és a rik kialakulisa kozotti tényleges kapcsolatok ugyan még feltérdsra varnak, de fgy ts boséges elméleti bizonyiték van arra nézve, hogy a tak gyakoribb el6forduldsa a gyakoribb DNS- vagy kromoszémamutécié kovetkezménye lehet (Shafer & rntsai, 1990). ‘Gjabban egyes igazoltan ordkl6d6 neuropszichi- trial. betegségek alkoholizmussal, drogaddikci6val valé szdvédésebs! kovetkeztetnek az addikciok gene- tikai hatterére. A Gilles de la Tourette szindréméra vonatkoz6 kutatésok igen meggyOz6nek Iétszanak (Comings é Comings, 1990 a, b, 6) ‘Nagykockdzati kutatdsok AA nagykocktzati kutatisok mepkiséik azonosttani azokata tényezOket, amelyek hozz4jérulnaka betegség etiolégidjahoz annak révén, hogy osszehasonlitisk a nagykockézata személyeket a betegség késdbbi kiala- Kulgsa szempontjab6l azokkal, akiknél ilyen kockazat nines. A nagykockézatot rendszerint a szulék valami- lyen addiktiv betegsége jelenti (Ledingham, 19%). Ezekben a kutatdsokban a biogenetikai és a kornyezeti ényezdk tObbnyire Osszefonddnak, nehéz a szétvi- lasztisuk. Ezért is érdemelnek kitantetett fig yelmet az drokbefogadsos és ikerkutatésok, amelyekben a bio- & komnyezeti faktorokat sikeralt szétvélasztani ‘Mig az alkoholizmus Ordkletességet az adoptéci- 6s kutatésokban mar régen igazoltdk (Goodwin, 1979, ‘Anthenelli és Schuckit, 1990, feltdnden kevés vizsgslat tortént a tobi addiktiv drog esetében (Kaufman és McNaul, 1992). Mindossze egy Ordkbefogadésos és két ikerkutatds foglalkozik az addiktiv drogfogyaszassal Cadoret é munkacsoportia felndtt ordkbefoga- dottak két csoportjaval foglalkozott. Az egyik csoport- ban megfigyelhet6 volt antiszocislis személyiségzavar, a masikban nem. Bir a drogot fogyaszt6 ordkbefoga- dottak széma Kicsi (40 £0) 6 valamennyien 26 év alattiak, statisztikailag szignifikins konklaziék is le- vonhaték voltak:a drogabizus az antiszocialis szemé- lyiségzavarral korrelélt, az antiszocidlis személyiség- zavar kialakulésa pedig megjésolhat6 volt az els6foka rokonok antiszocialis viselkedése alapjan. A biolégiai rokonok alkoholproblémai eldjelezték a fokozott drog- & alkoholproblémakat azoknal az brokbefogadottak- nil, akiknél antiszociélis személyiségzavar nem volt. Az antiszocidlis személyiségavarban szenved6 ord befogadottaknal a rokonok alkoholproblémai nem je- lezték el6re az addiktiv problémat. A kornyezetiténye- 26k fontosségéra utal, hogy vélés & pszichia betegségek az brokbefogad6 csalédban az Ordkbefoga- dottak drogabiizusa prediktorainak bizonyultak (Ca- doret és mtsai, 1986). Grove é munkacsoportja 31, 16 65 68 év kozotti egypetéjd ikerpért vizsgalt, étlagélet koruk 43 év volt. Az ikerpdrokat korén szétvalasztot- ték és kal6n nevelkedtek, Mind a drogaddikei6, mind az antiszocidlis viselkedés drdKletesnek bizonyult (Grove é& misai, 19%). Pickens é Svikis ikerkutatdsa 66 egynemd tker- par Klinikai mintsjén alapul. A ket iker kézal legalabb 422 egyik droggal dsszeftiggé problémét jelzett. A 66 esetb6l 62 esetben legalabb az egyik ikernél volt meg- figyelhet6 alkoholabiizus és alkoholfaggéség. Az ad- diktiv droghaszndlat Konkordancidja 43 volt az egype- tgja ikreknél é 28 a kétpetéjdeknél. Az egypetéjiscg- kétpetéjdség aranya 1.5. A kalonbségek nem szignifikansak (Pickens, Svikis, 1988). ‘Tobb longitudindlis kutatas is igazolta azt a felté- telezést, hogy alkoholista szil6k gyermekel nagyobb arinyban valnak addiktiv drogfogyaszt6va, mint azok a gyermekek, akiknek a sziilet nem alkoholisték (Le- dingham, 1990, Benson és Heller, 1987, Finn, 1989, Finn & Pihl, 1987). Wallace (1990) foleg fekete, munkanél- Kali, detoxikcidra beutalt crack fogyaszt6 kozott61%- ban talélt felndttkori alkoholizmust, mfg 36%-ban vol tak mds esalédi diszfunkcidk. ‘A longitudinalis, tobb fel6dési periddust ativeld kutatisok azonositottékazokat a drogokat, amelyek az cegyes felédési stidiumokhoz specidlisan vagy aspeci- fikusan kapcsolédva megel6zik a még veszélyesebb illegalis drogok fogyasztését. TObb elmélet is felhasz- nalja ext a megfigyelést (addikci6s, eseppké- és stadiu- melmélet), és e drogokat kozvetit6 (gateway) drogok- nak nevezték el. A Kandel é munkacsoportja altal nyomon kévetett vizsgélati esoport ezekben az évek- ben érkezett el a fejl6dési drogciklus befejez6 stédiu- méhoz. Vizsgélataik szerint az eddig ismert droggal Osszeliggs fejl6dési f4zisok (a pubertés kezdetshez 6 kézepchez kapesoléd6 legélis, azaz nikotin-, alko- hol-, szerves oldészer-, esetleg’ marihudnafogyasz- tis; a pubertas kozepén és végén jelentKez0 illegalis, szerfogyasztis) kiegészilnek egy jab periddussal: a fiatal felndtt- és felndttkorban jelentkez6 orvosi (legalis, ,recept”- vagy ,prescribing” drogok) sze- rek fogyasztésdval, amely a generdcids életforma- valtésjele lehet. Az orvosi gySgyszerek a serdal6kori drogciklus utols6 fazisshoz kapesolédnak (Kandel 6 mtsai, 1992) ‘Az idésebb testvérek, a kortérsak 65 a sziildk drogfogyas74sdnaka fiatalabb testvér drogfogyaszésé- ra tett hatdsaira irdnyulé vizsgélatok szerint ezek a hatdsok fggetlenek egymés6l, é az idésebb testvérek é kortarsak hatésai erdsebbek mint 2 szil6ké. Az idésebb testvér drogfogyaszist tmogaté viselkedése & drogfogyaszésa egyformén befolyésolja a fiatalabb fidtestvér drogfogyaszését. A drogot nem fogyaszi6 és a fogyasztist elitéld iddsebb fidtestvérek képesek ki- egyenliteni a szil6i drogfogyasztés fiatalabb testvérre tet hatgsat (Brook & mtsai, 1990) Neurotranszmitterek és neuroreceptorok AA rognatis egy kutshéndése az, hogy 8 kdzpontt idegrendszerbe jutott drogok hol, melyik neuro- transzmittert befolyésoljik, illetve kozvetve vagy koz- vetlenil melyik neuroreceptoron fejtik ki hatésukat (Giannini és Miller, 1989). Ezen a téren az elmalt években ugrasszerd volt a fejlddés, ennek ellenére még riines til sok biztos informaci6. ‘A kovetke25 neurolranszmitterek jétszanak fon- tos szerepet a drogok addiktiv hatdsdnak mechaniz- musaiban: a GABA (gamma-aminovajsav), a noradrena- lin (norepinephrin), az acetylcholin, a dopamin, a seroto- nin €3 a Brendorphirs (Giannini, Miller, 1989), valamint a cannabinoid és az NMDA’ (N-methyl-D-aspartat) Mindegyik a hasonlé neva receptorokon fefti Ki hatd- sit. Herkenham, 1992, Hoffman és mtsai, 1992) ‘Még néhény évvel ezelétt Giannini és Miller bat- zan le merte fri, hogy a GABA az alkohol, a barbitu- ritok, a benzodiazepinek, 2 meprobamat, a glutheti- mid és a pep, az acetylcholin a pep, a noradrenalin a pszichostimuldnsok (amphetamin, kokain), opioidok & a pep, a dopamin a pszichostimulinsok é a pep, a serotonin a hallucinogének (mescalin, LSD) é a pep, végil a B-endorphin az opioidok és a pep hatéséért felelés (Giannini és Miller, 1989), mara a helyzet bo- nyolultabbé walt (Sato, 1992, Di Chiara és North, 1992, Wolverton és Johnson, 1992, Kaufman és McNaul, 1992). Az egyik 6 kérdés az, hogy az agyi glutamét- receptorrendszer milyen szerepet jatszik az egyes drogok hatésmechanizmusaban (Colombo és Grant, 1992), a masik: a receptoraltipusok szerepének pon tos tisztézdsa (Mutschler, 1992). Mig 1989-ben Gian- niniék az opioidok kézponti idegrendszeri dep- resszins hatdséra helyezték a hangsilyt a noradi nalin és a. B-endorphin neurotranszmisszigjan keresztil, mara sikerult ett6l kaldnvélasztani az opioidok pszichostimuléns hatését (Di Chiara és North, 1992). A japinok révén ma mér az ampheta- min és metamphetamin hatésmechanizmusa is elki- lonithet6vé vait a kokaintol (Sato, 1992). ‘Alegtdbb ismeretiink a kokainra és az opioidokra vonatkozik (Kaufmann és MeNaul, 1992). A kokain gyors bevitele ndveli a dopamin- é noradrenalin-fel- Szabadulist a ,gyOnyOr” kézpontjéban, 2 nucleus ac- cumbensben (Sieketee és mtsai, 1992). A stimulinsok tartés hasznilata a dopaminkindlat csokkenésével jér egyiitt, mivel a preszinaptikus blokid miatt a dopamin nem homovanilinsavvé bomlik a MAO révén, hanem 5-OH-tyraminra, és utobbi nem képes a dopaminkiné- lat novelésére (Wootverton és Johnson, 1992). A pri- mér .gyonydrkSzpontban” a kokain fokozatosan ki- szoritja az alapvet6 drive-okat (étvagyat, szomjségot, szexuilis késztetést, anyai attittidbt) é mintegy pseu- do-drive-ként a kokain megszeraésére és fogyasztdséra s2dkiti be az egyén mozgésterét (Giannini és Mil 1989, Kuhar, 1992) Pozitron emisszids tomogréfia-vizsgdlatok (PET) Kokainosok korében arra engednek kovetkeztetni, hogy elvonisi idészakban nagyon alacsony a striatum. cerebellum DOPA-arény, hasonlé a Parkinson beteg- ségben szenvedokhOz. Ez azt jelzi, hogy a preszinapti- kus dopaminerg neuronok destrukcidja lép fel kokain- megvondskor (Baxter, 1988). Emiatt a kokain kérosithatja a neuronok DOPA-felhasznélé képességet is. A dopaminreceptorok valtozésainak vizsgélata &j iranyt jolent a neurobiolégisban (Wolverton és John- son, 1992, Kaufman és MeNau!, 1992), Az opioidok dopaminrendszerre tett indirekt ha- tsa magyarézza a két drog egyik, differencisl- diagnosatikailag is jelentés kalonbségét, hogy mig a kokain képes valamennyi életfontossagi drive helyette- sitésére, az opioidok nem tudjék helyettesiteni a szomjé- sSgot (Tennant és mtsai, 1975, Giannini és Miller, 1989) Bir az endogén opioidokat és receptorokat mar 1974-ben és 1975-ben felfedezték, klinikai jelentdségak mind a mai napig nem tisztizott.E receptorokegyre tobb tulajdonssgst ke2djuk megismemi, s6t valészindleg 1é- teznck altipusaik is Zimmerman é Leander, 1990). Ku- tatésok sora jelzi, hogy az endogén opioid és receptor rendszer rendkivill koplex 6 fontos fiziol6giai funkci6- kat érint (Zimmerman é Leander, 1990, Crain é Shen, 1990, Kosterlitz és mtsai, 1989, Tempel é Espinoza, 1992) ‘Az endogén opioidok nemcsak analgesidban jatszanak szerepet, de komoly viselkedésbefolyasol6 funkcisik is vannak (Terenius, 1982, Di Chiara é Nort, 1992) ‘Az opioidok pszichostimulans hatésanak elé- térbe kerilésével a drogkeress viselkedés két dssze- tevéjének biolégiai hatterét sikerdlt feltSrni: az in- centiv (serkent6) és a konzummatoros (kielégiilési) determindnst (Stolerman, 1992, Di Chiara és North, 1992), Ennek Iényege az, hogy az opioidok e kétiéle jutalomtipusa két kulon neuroreceptor és neurotra mitter rendszerhez kotott. Mig a rég 6lismert .béd hatés hitterében a kOzponti opioid rendszer all és ez lehet felelés az addikcio fennmaradéséért, addig az opioidok ,high”, aktivizsl6, Osztdnz6 hatisdért a do- paminrendszer felel6s és ez utobbival magyaréz2ak az. Opioidfogyasztés elinduldsat és a visszaesést is (Di Chiara és North, 1992), Ez magyarézza azta klinikailag gyakran megfigyelheto jelenséget, hogy opioidmegvo- nist kévetden a pszichostimulénsok (pl. ,speed”, vag- u SZENVEDELYBETEGSE eve, 1, sim, 11-27. i certs sean ice Viselkedésgenetika és viselkedéslélektan A sisetedésgenstia llatmodelleken lap abo- ratGriumi megk6zelités, amely az éllatok drogkeres6 viselkedési megnyyilvénulisaibél probal emberre is ér- vényes dsszefuggéscket talélni (Sanger, 1989, Stoler- ‘man, 1992). Eredményei alapjén soha nem tudjuk telies pontossaggal megjésolni a drogok emberre gyakorolt hatsét (Sanger, 1989), de elméleti modelljei feihasznal- hatok az emberi drogkeres6 és drogfogyaszt6 viselke- és megragaddsdhoz és megértésthez, (George, 1990), Aza tény példdul, hogy az llatokndl vannak genetikai eltéréseka drogkeres6 viselkedésben, azt valészindsiti, hogy létezhetnek olyan emberi populdcidk is, amelyek megkilonbOztet6 biolégiai kockézatot hordoznak ma- gukban a drogabiizus irint (George, 1990). Allatkisérle- tek jol hasznosithatOk egyes drogok ebGzuspotenciljénak mérésében, mivel a drogok kémiai strukkirdja csupin rendKivill korlétozott érvényességi prediktora a drogok abiizus- vagy addiktiv potencaljénak (Sanger, 1989). A viselkedésgenetika abbél a megiigyelésbsl in- dul ki, hogy laborat6riumi dllatok gyorsan megtanul- jak Onmaguknak adagolni a legtobb drogot. Az, hogy az dllat adagolni fogja-e Snmagénak a drogot, szdmos tényezét6l fugg, tobbek kozott magénak a drognak a sajdtossdgaitdl, az adagolds rendjétdl, az egyéni dézis nagysdgdt6l, annak az erdfeszitésnek a mértékét5l, amely szdkséges a hozz4jutishoz (a megerssités prog- ramjdtél), més drogok jelenlétét6l, kornyezeti ingerek- 161 & azokt6l a drogokt6l, amelyeket az allat mar kordbban kapott (Jaffe, 1987). Amikor a droghoz.folya- matosan hozzéjuthat a2 dllat, meglepden hasonl6 visel- kedésmintét mutat az Onadagolis terén, mint az em- ber. Az ilyen megfigyelések a2t sejtetik, hogy nem feltétlendl sztikséges pszichopatolégiai tinet a drogfo- ‘gyasztds elkezdésehez vagy folytatisshoz, és hogy a drogok mér Onmagukban hatdsos megerdsit6k (rein- forcers) abr fizka fgg nll is a, 1967). izonyos drogokat (példdul klérpromazint) soha nem adagoinak sajat maguknak az Allatok. Ugy tGnik, e drogoknak taszit6 tulajdonségaik vannak. Azllatok hamar réjonnek, hogy el kell kerilni az olyan mivele- teket, amelyek révén ezekhez a drogokhoz juthatnak. Ugyanakkor négyezernél tobbszbr is képesek meg- nyomni egy kart, hogy egyetlen kokaininjekcishoz jussanak, é ha szabadon hozzéférhetnek, azonnal nagy napi d6zisokban kezdik adagolni maguknak, amelyek esetleg silyos toxikus hatasokat eredményez- nek, é& Onpusziit6 viselkedést idéznek el6 (Stolerman, 1992). Az llatok néhany hetes folyamatos fogyasztsi periddus utén éltalsban meghalnak mérgezésben és végelgyengiilésben. Ha a kokaint s6oldattal cserélik fel, az dllatok par 6rin kereszttl gyors karnyomogatést végeznek, majd hirtelen minden vélaszadés megszi- nik és azutdn mar nem kezdédik dja Gaffe, 1975). Ezzel ellentétben, a maguknak morphint adagol6 Allatok fokozatosan emelik a napi d6zist heteken ke- resztiil, majd megéllapodnak egy olyan mértéki ada- golésnl, amelynél az erdsebb mérgez6 hatas & az lvondsi tiinetek egyarint kivédhetdk. Amikor azon- bana morphint s6oldattal helyettesitik, az dllat tovabb- rais nyomogatja a kart, kivéve az elvonds tetSzésekor, 6 lass, de biztos Gtemben még heteken keresztil is ext teszi (afte, 1975). ‘A tanuldselmélet keretcin belill az addiktfv drog- haszndlatra tigy tekinthetiink, mint olyan viselkedésre, amelyet a kovetkezményei tartanak fenn, azoka kbvet- kezmények, amelyek erdsitenck egy viselkedésminta ‘A drogok azzal erdsithetnek meg egy kordbbi drogfo- ‘gyaszio magatartast, hogy kellemes hatésokat idéznek el6 (pozitiv megendsftés), vagy azzal, hogy véget veinek valamilyen kinos, kellemetlen helyzetnek (negativ meg- erésités), mint amilyen a szorongas vagy a féjdalom. Allatkisérletek tanusftjsk, hogy az akut droghaté: sok és a drogok hidnya okozta elvonési tinetek enyhii- lése kondiciondlhaté kornyezeti ingerekre (McAuliffe & misai, 1990-1991, Stolerman, 1992). Az ilyen kondi ciondlas segit annak megvilégitésaban, hogyan képe- sek hatni a drogfogyasztds kOrili mozzanatok és szer- tartésok mésodiagos megerdsitésként, é hogyan tudja felidézni pusztsn egy inaktiv pirula (placebo) vagy egy olyan fecskend6, amely nem tartalmaz drogot, azokat az éraéseket (tobbek kéz6tt az elvondsi tUnetek enyhii- lését is), amelycket a pirula vagy az aktiv anyagot tartalmaz6 fecskendé korébban kivéltott. Az a megfi- gyelés, hogy az elvondsi tanetck feltételes kapesolatba ozhatok vagyis kondiciondlhat6k azzal a kornyezet- tel, amelyben létrejonnek, alatémasztjék azokat a be- szdmolékat, hogy kordbbi kabitészerélvez6knek a7 el- vonisi tinnetekhez egészen hasonld érzeteik tamadnak, amikor visszakertilnek olyan kornyezetbe, ahol hozz4- juthatnak a droghoz (McAuliffe és mtsai, 1990-1991), ‘A drogoknak nemcsak pozitiv és negativ megers- sft funkcidjuk van, hanem diszkriminattv ingerként is hatist gyakoroinak az éllatokra és az emberekre (Sto- Jerman, 1992). Ha az dllat megtanul kalonbséget tenni ket olyan mozdulat (locomotion) kozdtt, melyek egyi- két droghatés kovet, tobb mint 90 %-os valészintiség- gel vlaszta azokat a drogokat, amelyek rendelkeznek diszkriminativ stimulus-hatassal: pszichostimuldnsok, anxiolyticumok és sedativumok, opioidok, LSD, THC, ethanol és nikotin (Stolerman, 1992). A drogkeresésben a drogok diszkriminativ ingerfunkci6ja nagyobb szere- pet diszik, mint a drogok megerdsft8 funkcisja (Stoler- man, 1992). Eben a viselkedésgenetikai modellben a drogkeres6 viselkedést négy tényez6 alakitja ki:a dro- gok averziv, diszkriminativ, megerdsit6 hatisai és a rogok hatésaira kondiciondlt ingerek. A drogok meg- erdsité hatésait neurobiol6giai é viselkedési mecha- nizmusok és kirnyezeti tenyez5k, ezeken belil a s70- Cialis kontextus befolysolja (Stolerman, 1992). A viselkedésterdpids megkSzelitések a klinikai megfigyelések mellett ezekre az éllatmodellekre is té- maszkodnak. A legtobb tapasztalat a visszaesésmeg- elézésben gyailt dssze (Marlatt és Gordon, 1980, McAuliffe é8 mtsai , 1990-1991, Annis , 1991, Powell és mitsai, 1990, Barber é¢ mtsai, 1991, Heather Bradley, 1990, Rohsenow, 1990-1991, Haynes és Ayliffe, 1991, Navarro és misai, 1992). ‘A kondiciondlas elvének bekapesolésaval a relap- susmegel6zés alapja az a megfigyelés lett, hogy az ‘jratanulds sokkal gyorsabb, mint az eredeti tanulés. A 6 SZENVEDELYBETEGSEGEK 1 évE, 1. szdm, 11-27 drogosok gyakran észlelik, hogy absztinensként sokkal rapidabban fejlédik ki a readdikcié a visszaeséskor, mint a kezdeti drogfogyasztds sordn az addikcié, A kérnyezeti ingerek drogkeresést erésit6 hatésainak ki- oltésa utén, az absztinencia idészakéban egy ropke ssmegcsiszds” (akér kismennyiségd drog djrafogyasz- tisa) intermittens megerésitést hoz létre a kioltéssal szembeni ellenallas (resistance to extinction) eldidé; sével. Ez magyardzza meg, miért marad fenn soksig a drogéhség, ha a kliensek a gyégyulési idészakban eseteniént droghoz nyilnak. Az empirikus kutatésok arra ulalnak, hogy a relapsus indukélhaté kondicionalt diszkriminatv stimulusok alkalmazdsaval (McAuliffe 4 mtsai, 1990-1991). Eppen ezérta relapsus-megel6zé sistratégiékban a klienseket arra dszténzik, hogy az0- nositsék és kerliljék el a kockdzatos, veszélyes helyze- teket és triggereket (Grabowski é O'Brien, 1981, nis, 1986, Daley, 1987, Marlatt é Gordon, 1980, McAuliffe é Chien, 1986). A triggerek olyan ingerek, amelyek beinditjsk a drogkeresé viselkediést, aho szinhdzi példval ~a jelenetben szerepls egyik szinész végszavara a mésik szinész. megsz6lal. Az angolszisz szakirodalomban a trigger szinoniméja a cue, amely ‘végsz6tjelent, McAuliéfe-ék szerint hérom tipusuk van: (1) trig gerek, amelyeket folyamatosan el kell kerini, mint példdul a még aktiv drogfogyaszt6k dealerek, drogbe- Szerzési helyek stb. (2) triggerek, amelyeket nem lehet elkerilni, mint izgalmi és stresszAllapotok, indulat, elvondsi tinetek, (3) triggerek, amelyeket célszerd el- kerilnia kezelés elején, de késbb fogialkozni kell veltik, mint a hagyoményos élet nélkikizhetetlen eseményei, szexuilis kapesolat, gyerekvallalés, éldsvaltoztatés. Erdekes megfigyelés, hogy drogbeadéssal péro- sul6 ingerekre adott kondicionalt valasz ellentétes a droghatassal. Ha a drogot gy veszik be a vizsgélati Allatok, hogy jelen vannak azok az ingerek, amelyekre Kondiciondiédtak a drogfogyasztés sorén, kisebb a ha- tésuk, mint akkor, ha ezek az ingerek nincsenek jelen. A jelenséget Siegel mar 1978-ban leirta, de mara valt értelmezhet6vé és Klinikailag is aldtamaszthatova (Ehrman és mtsai, 1992). A jelenségb6l kovetkezik az is, hogy a drogokkal szembeni tolerancia kondicionél- hats (Ehrman és mtsai, 1992). Az.a klinikai megfigye- lis, mely szerint addiktiv heroinisték szokatlan kér- nyezetben tiladagolisos tinetek k6z5tt meghaltak, mikézben nem emelték a szokésos dézisukat, megma- gyarézhat6vé valt (Siegel é mtsai, 1982, Siegel, 1984, Ehrman és mtsai, 1992), bar tovébbi kutatésokra van sailkség a jelenség tisztdzasara Epidemiologia A.2 aaainisv arogiogyasztis prevalenciis ereden- een nehéz mem iletve felbecsulni illegals termé- os Oa togyasc specu vicdeauntfl eet {Kautman 6 MeNaui, 1992), Az USA-ban, abla lege Catesesb Kora epidemiolegia kuatasokat flytatnal, Bacon adatrandooert hatcafleal a crogabiis me retenek a felbocslsere: populécios survey-ketindiks- forokat és elnogréfiat kuatisokat (Kozel, 1990, Hart roll, 1991, Anthony, 1991) A National nctute on Drug Abuse (NIDA) két emantt survey-t sepongordh a National Survey of Fgh School Senioreet (Rookolalhallgatok nemzet {elverée) &s a National Household Survey on Drug Abuse (A drogebusus nemast hasta elméresy Mince felmets valdszindceg reprecentatv) inte Jar hasacil wdpek dota AAMUecUTEUE oe aged terial akosstgra ‘A drogabsus-indikétorok a. szerfogyasztés exésaségre € trsadalomra tet hatisdt takrozik Fhan ignssdgogytakedk adatit és pyOpykezeisi ada tokar glalnek agua, amelyek e NIDA alia szpor- tora Drug Abuse Waring Networkben Get e EZ 4 network bb mint 700 tenet osztly & 6 onvest Tulatés adalat gy orze 26 ragyaros terletén ‘A National Survey of High School Senior 1976 sta évente Oridtelteac késdbtvvel gyGjlt adata, amelyeket erre Kivilasztott fels6foki iskoldk didkjai Kireben nyecnck uz epész USA teruletin, arr drul- Folia hogy 1987-be8 mérték az elo lenyoges cook. Kendst'a Koksinhacondlatban a GiSKOK KOaO4 A lee time (0 vizgdlat 1adpondalg valaha elfogyasciott GOEL Dasuntodge)procalshon, amly 198 Gt fo kozatosan 9%-r61 17,3%-ig emelkedet 1985-ig, 1987- ben 15,2%-ra, 1990-ben 9,4%-ra csdkkent. Az évi pre- valencia a didkok kozdtt 5,6%-r6l (1975) 13,1%-ra nétt 1985-ig. 1990-ben az évi prevalencia 5,3%-ra csdkkent Gohnston és mtsai,1991), A didkok kOz6tt a crack-hasznélat folyamatosan csdkKen: 1987-ben 5.4%, 1989-ben 4,7%, 1990-ben 3.5%. Ennek ellenére a didkok 48%-a probélkozott legalabb egy illegélis droggal 1990-ben é csaknem harmaduk probalt kia marihuénén kival valamilyen illegalis Szert Johnston és misai, 1991). 1990-ben nagyon kicsi emelkedés mutatkozott az inhalnsok, az LSD és a barbiturétok lifetime—fogyasz- tésdban és kisfoka csdkkenés a marihudna, a pep é a cigaretta fogyasztdsaban. Mig a kés6i 70-es években a dohanyzds lifetime prevalencidja 75% volt, 1990-re 64,4%-ra esett (Fleming é misai, 1989, Kaufman é MeNaul, 1992). Ennek a nikotin kozvettt6 (gateway) jellege miatt van jelentésége. A National Household Survey adatai 1991-ben jelzik, hogy az 1985 utén megfigyelhet6 ltalénos lé- nyeges prevalencia-csokkenés lassult vagy megillt. A 12 & 17 év kozotti fiatalok kozbtt az illegdlis drog Kurrens fogyasztésa a felére csOkkent (1985: 14.9%, 1991: 6,8). Ugyanakkor 19% és 1991 koz6tt ugyanen- nek a korcsoportnak a fogyasztisa lényegében nem véltozott (NHS, 1991) A marihudna a legnépszertibb illegélis drog az Egyesilt Allamokban: mintegy 67,7 millié amerikai G34%) hasznilt életében legalabb egyszer marihusndt (NHS, 1991). A kurrens Kokainfogyaszt6k szma az 1985-ben mért 58 milli6r6l (2,4%) 1990-ben 1,6 millidra (0.88) esett. A kokainfogyaszt6k 1991-2s adatai (0,9%) gyakorlatilag megegyezick az 1990-essel. Mig az utols6 ben vagy hénapban kokaint fogyaszté személyek szdma szignifikansan esdkkent az 1985-05 cscicshoz pest, a gyakori vagy intenafv kokainfogyasztés 1é- nyegesen nem véltozott. Crack-et egymillié ember fo- gyasztott 1991-ben, ugyanannyi, mint 1988-ban és 1990-ben (NHS, 1991) Bér a vizsgélat el6tti hénapban illegélis drogot fogyaszi6k szima 1991-ben 6,2% volt, néhny demog- rfiai alesoportban ez a szdm lényegesen magasabb: a 18-25 év kéztti személyeknél 15,4%, a munkanélkili- eknél 168%, a feketéknél 94% és a nagy nyugati metropoliszok lak6indl 8,1% (NHS, 1991) Néhény kritika érte a National Houshold Survey adatait a munkanélkilick, bortonlak6k és més inté2- mények lakéi adatainak hanya miatt, é amiatt, hogy a kérdezettek 16%-a megtagadta a vilaszaddst. E kriti- kakjogosak, kilonosen ha figyelembe vesszik, hogy a lakossdgnak ez a szegmentuma taldn a legérintettebb a drogaddikcidban (Kelly, 1990), 1990-ben a Szendtus Igazsdgiigyi Bizottsaga sajat tanulményt bocsatott ki, amely szerint 2,4 millié ember fogyaszt kokaint é egymillié ember heroint tbbszbr, mint egy alkalom- mal hetente. Ezek az adatok a NHS 1990-s és 1991-es adatait6l Kényegesen kildnbéztek: 1990-ben 662.000 silyos kokainfogyaszté & 200 000 silyos heroinfo- gyaszt6, 1991-ben 855.000 stilyos kokainfogyaszt6 és 700 000 heroinfog yaszt6. Joseph Biden szendtor, bizott- Sagi elndk aggodalmat fejezte ki amiatt, hogy a NIDA 4ltal publikalt sz4mok alébecsilik a val6s problémét (Kaufman é McNaul, 1992) A Drug Abuse Warning Network adatai szerint a kokainnal dsszefagg6 nem végzetes surgdsségu esetek 6 halélesetek sz4ma otsz0rdsére emelkedett 1983 szep- temberét6l 1988 végéig. Ez.az emelkedés 1989-ben érte el a tet6pontiét, majd a kokainos stingdsségi esetek szdma 11 145-r6] 8135-re csokkent (27%-al) 1989 har- ‘madik negyedévét6l 1990 els6 negyedévéig. A kokain- haldlesetek sz4ma ugyanakkor 2254-r0l (1988) 2496-ra (1989) emelkedett. A heroinos akut esetek 22%-kal csokkentek 1989 harmadik negyedétdl, dea halélesetek 5,8%-kal néitek 1988 és 1989 kozdtt, Bar a kokainfo- gyaszt6ksz4ma csbkkent,a kokainhalélesetek széma a Freti kokainfogyaszisk szmshoz. hasonloan emelkedik. A kokainistak a drogot nagy és veszélyes mennyiségben fogyasetiSk (Kozel, 1990, Finnegan, 1991, Culhane, 1990, Harrison, 1992). A kokainfogyasztis a bunoz5k korében, egyenletesen emelkedik (Harrison, 1992). Mindezek az.epidemiol6giai adatok abban foglalhaték &ssze, hogy a nyolevanas évek masodik felében megf- gyelhetd csbkkenés az egyes drogok fogyasztéséban a Klencvenes évek elejére megtorpant, & a siilyos esetck ezzel pirhuzamos novekedése is lefékezbd6tt. Nyitva marad a kérdés, vajon mi fogia jellemezni a kilencvenes évek Amerikijét: Gjabb droghullim, stagnélés, vagy a drogproblémsk tovabbi fokozatos csokkenése? ‘A kanadai epidemiol6giai adatok hasonlé ten- dencidkat mutatnak az amerikaiakhoz képest (Adlaf és mtsai, 1991), azzal a kilonbséggel, hogy itt a fogyasz- tés nOvekedési csticsa 1987-1989 k6z0tt alakult ki, ezt Kovette egy fokozatos fogyasatési csokkenés vala- mennyi kurrens szernél Eurépara vonatkoz6an sokkal kevesebb az infor- méci6, Gyakorlatilag ninesenek olyan tfog6 epidemi- coldgiai vizsgélatok, amelyek az. egész térségre vonat- koztathat6k, valészintileg a kép sokkal egyenetlenebb, mint az USA-ban. Kelet-Eurdpardl szinte semmit nem tudunk, de Nyugat-Eurspar6l is sokkal kevesebbet, mint a7 Egyesilt Allamokrél. Erdekes Osszehasonlitisi lehetSséget kindl egy spanyol-amerikai komparativ epidemiolgiai vizsgs- lat (Adrados, Harrison, 1992). A madridi 17-18 éves fiatalok cannabis- és heroinfogyasztésa hasonl6 az amerikai fiatalokhoz, ugyanakkor a spanyol iffak lé- nyegesen nagyobb szézaléka cigarettazik és fogyaszt féjdalomosillapitokat. Tranquillansokat és alkoholt is nagyobb mértékben fogyasztanak, mint az amerikai fiatalok. A problémaivok szamaban nines lényeges Kalonbség. Az amerikai fiatalok 2-3-szor gyakrabban fogyasztanak kokaint, hallucinogéneket, amphetami- nokat, inhalénsokat és steroidokat, mint a spanyolok. Szemben az USA-val, Spanyolorszdgban nem a koka- in, hanem a heroin a f6 probléma, A kokainhaszndlat sillyos szocislis és egészségiigyi problémakkal szbvé- dik (Adrados és Harrison, 1992). Angligban a helyzet hasonl6, bar @ kokain-, kilbndsen a crack-fogyasztés jelent6s emelkedést mutat (Strang és mtsai, 1990). Nor- vegidban a helyzet békésebbnek tdnik: « nyolevanas Evek eleje 6ta jelentés emelkedést egy drog fogyaszté- séban sem mértek. Itt a marihuéna a legnépszeribb drog (Irgens-Jensen, 1991). Ezeka felvillantott adatok is elzik, hogy Europs- ban a jelentegi droghelyzet lényegesen eltér az USA- belitdl. A kérdés az, hogy egyszertien id6beli megké- settségr6l van-e's26, vagy arrol, hogy az eur6pai orszé- Bok drogproblémai mindségileg mas fejldési vaganyokon futnak. AIDS ‘Ac atts daz ally deaghagyancs viszonya ax elmalt években rendkivili érdeklédést véltott ki a tudoményos é széles kizvéleményben. Az 1991, évi statisatikik szerint az ismert AIDS-esetck 22%-2 hete- roszexuilis intravénds drogfogyaszt6 (Centers for Di- sease Control, 1991). Bar a legisbb AIDS-eset tovabbra isa homoszexudlis 6s biszexudlis érfiak kOz6tttalélha- 16, kalondsen az USA egyes északkeletiéllamaiban na- ‘gyon gyakoriak az intravénds droghasznélatra vissza- vezethets AIDS-esetek (Update: AIDS, USA, 1990). 1991-ben az AIDS-es férfiak 27%-a, az AIDS.es dk 48%-2 intravénds drogfogyaszt6. Az AIDS-es fér- fiak 21%-a szdmolt be arr6l, hogy virusfertdzéséhez az intravénds drogfogyasztés volt az egyetlen Iehetséges dit. Masik 6% szerint a fert6zés mindkét médon beké- 8 SZENVEDELYBETEGSEGEK I. évi, 1. s2dm, 11-27 vetkezhetett,azaz homoszexuilis kontaktus és drogfo- gyasztds révén (Centers for Disease Control, 1991) Azoknak az ismert AIDS-eseteknek a szima, amelyek a HIV heteroszexuilis dtvitelével vannak osszefliggésben, jelentésen emelkednek. A ndk széma nagyobb, mint férfiaké. 1991-ben az AIDS-es nok 36,6-a szerezte heteroszexualis ton a fert6zést. E ndknek 8259%f-aférfintravénds drogfogyasztval val6 szexuslis aktus sorin szerezte a virust. A pedidtriai AIDS-esetek 84%-andla 12 éves vagy annil fiatalabb gyerekek anyju- kon keresztil kaptsk meg a fert6zést. Ezeknek az eseiek- nek a 69%-aban az anya vagy intravénds drogfogyasziis révén vagy intravénds drogrogyaszt6férfval val6 szexu- dlis kapesolat révén szerezte a_virust (Update: AIDS, USA, 1990, Centers for Disease Control, 1991) A fekete és spanyol lakossdg tinik a legves2élyez- tetettebbnek AIDS-re az intravénds drogiogyasziSk koz6tt. 1991-ben valamennyi fekete AIDSes 45% volt intravénds drogfogyaszt6. 6%-uk az: intravénds drogtogyasztas mellett homoszexualis kapcsolatot is fenntartott. A spanyol esetek 46%-a intravénds drogio- gyaszt6; 6%-uk még homoszexulis is (Centers for Disease Control, 1993). ‘Az AIDS-szOvéményben szenved6 intravénss drogfogyasztdk esetében a kifejlSdott AIDS-betegség Sokkal Stlyosabb lefolydsi, mint a homoszexudlisok esetében, mivel még hajlamosabbak silyos léguti fer- tézésekre és kevesebb hajlamot mutatnak Kaposi-sar. coméra, Preumocystis carinii pneumonia tobb mint az esetek felében kife6dik. A toxoplasmosis a leggyako- rib Kozponti idegrendszeri fertSzés lszzal vagy epi- lepszids fohamokkal (Shine, 1986). Igen nehéz az addik- tiv intavends drogfogyasztSknil diagnosztizsini é nyo- mon Kovetni az AIDS betegségének a progresszi6jst, mivel sok mas immunrendszertérints betegségik van Az orilis candidiasis 6! hasznlhat jele az. AIDS-rev fogékonysdgnak (Shine, 1986). Shine szerint a nitrithasz- nlat az. AIDS nem fggetlen rizik6tényezSfe, ugyanak kor a kokain még nazalisan alkalmazva is lehet olyan ‘ényer6, amely immunopatist indukal. A pszichoimmu- nologia AIDS-s2el is Osszefgg6 legdjabb eredményei r6l a kovetkez6 fejezetben sz4molunk be. New York City-ben 1987-ben a drogleszoktat6 programban részivev6 Kliensekb6l nyert.vérminték 57%-a HIV-pozitiv, mig San Antoniéban és Dél-Cali- fornidban a prevalencia réta csak 1-3% (AIDS and HIV in USA, 1989). Ez a kildnbség kitiné alkalmat ad a prevenciés tOrekvések sz4méra az alacsony prevalen- ij régiokban (Lange és mtsai, 1988), Tobb recens kutatés dsszpontosit az AIDS, a crack-kokainfogyasztds é a szexudlis viselkedés ko- zotti kapcsolatokra fekete és spanyol lakosség korében. Chaisson és mtsai (1989) 633 heteroszexudlis intravé- és drogfogyaszt6 HIV-infekcidjénak rizikétényez6it vizsgéltdk San Franciscéban, metadonkezelés kapesén. Tobbvaltozés elemzést haszndlva azt talélték, hogy a HIV-fertézés fiiggetlen prediktorai a kovetkez6k: feke- te szérmazds; fekete vagy spanyol szérmazss napi intravénds kokainfogyasziéssal; intravénés kokainfo- faszts; fekete szirmazs mindenfajta drog nagymér- fogyasztésaval metadonkezelésbe kerillés ett, va- lamint drogfogyasztés a_,shooting galleries’ -ben (Chaisson 65 mfsai, 1989). Buffum (1988) dsszefaggést talalt 2 kockazatkeres6 szexuilis viselkedésformak és a Iegktilonboz6bb szerek (pszichostimulénsok, szeda- tivumok, marihuéna, szerves oldészerek, pep és opio- idok) abiizusa kOz0tt. Javaslata szerint célzott kisebb- ségi esoportokban, crack fogyasztok korében célszeri preventiv, edukativ és terépiés programok révén mini- malizélni az AIDS heteroszexualis terjedését. AA saBkésben Iévd csavargé tizenéves fiatalok je- lentik az AIDS és drogfogyasztés szempontjabol az egyik legveszélyeztetetiebb csoportot. Egy e problémé- val fogialkoz6 tanulmény szerint a szex é a drogok ebben a csoportban szorosan dsszefonédnak 6s e2 je- Jenti az AIDS-kockézatot nsluk (NIDA Notes, 1990). Tobb kozlemény hangsilvozza a drogmegelbzés & kezelés jelentiségét az AIDS epidémia visszaszoritésdban (Hubbard & mtsai, 1988, Bourne, 1988, Barthwvell s msai 1989, Nathan és Karan, 1989, Zweben és Payte, 1990). Pszichoimmunolégia Rego tteznekarra vonathoes bizonytehok hogy az Spiumszarmazékok haszndlata egyitt jar a ferté- 2és é3 a logkilOnéélébb betegségek irinti fogékony siggal é még szorosabb kapesolatban éll az immu nolégiai elvaltozasokkal (Shafer és mtsai, 1990 1991). § bir e kOvetkezmények egyike-mésika a nem steril tik hasznalatabol, esetleg hidnyos téplélkozés- bol fakadhat, sokan hangstilyozz4k, hogy az Opium seérmazékok kézvetlen hatéssal vannak az immun- rendszerre, és ez magyarizza a fertO2ések és a rék gyakoribb el6fordulésat. Wybran és mtsai (1979) fe- deaték fel, hogy az emberi leukocyték in vitro morp- hinkezelése elnyomja az immunolégiai funkcié kulesfontosséga indikétordt, az E-rozettélést. Ezt az Osszefliggést vizudlisan is bizonyitotték. Meghatd- rortik, hogy mekkora a T-lymphociték kapacitésa arra, hogy juh vorésvértesteket kossenek meg peri- fridjuk kori, és agy vélték, hogy e jelenség hétterében a T-sejt membranjan lév6 vorosv érsejt-specifikus E-re- ceptor valtoz6 hozzaférhetésége all. Ezt kovet6en MeDonough-ék (1980) kimutattak, hogy a rozettdlési szint jeleni6sen alacsonyabb heroinistékndl, 6 ez a jelenség naloxonkezeléssel visszafordithats. A hosszi ‘av metadonkezelésre dilitott heroinistéknal mérsék- loddtt az E-rozetidlasi depresszi6 (Madden és mtsai, 1983). Donahoe-ék szerint az opioidok E-rozettalésra tett hatésa azzal magyarézhat6, hogy az. E-receptor Grvényesilésében relevans cytol6giai folyamatokat az. opioidok gétoljék. Az Opiumszarmazékok specifikus kolesénhatisba lépnek az Ereceptorok fel-ie irényul6 mikromozgésaval a membrén felszinén, ami fontos a slefedés” (capping) néven ismert immunolégiai folya- ‘mat sz4méra, amelyben a receptorokhoz kBt6d6 ligan- dokegy csoméban felhalmoz6dnaka membrénon (Do- rnahoe és mtsai, 19852, b). Encephalinokkal, alkohollal, kokainnal, marihu- anival é diazepammal végzett hasonl6 vizsgélatok tovabbi bizonyitékot szolgéltattak arra, hogy a recep- torok fel vagy le iranyulé mikroszkopikus elmozdula- sainak sltalanos biolégiai szignifikancisja van, a jelek szerint, a sejteknek a viselkedést aktivan befolyasol6 drogokra adott reakcisja szempontjébsl (Donahoe, 1988a ,b, 1988). Minthogy az 6piumszarmazékok ad- diktiv fogyaszt6indl gyakean lehet kimutatni a T-hel- perek arnydnak etentst Tszupresszor etek ez képest, és minthogy ezek a sejtek Kézponti elemei a killnfele fertézésekKel kapcsolatos immunreakciok- nak és a rék elleni védelemnek is, ha az opioidok valtozdsokat idéznek el6 ezekben a receptorokban, akkor az kozvetlen Osszeftiggésbe allhat az addikeis Allapotéba jutott személyek esdkkent immunkompe- tencisjaval (Shafer és mtsai, 1990-1991). Ugyanez a munkacsoport jutott arra a kivet- keztetésre, hogy az addikciét eldidéz6 drogoknak (opioidok, alkohol, kokain) immunmodulél6 és immunkiegyenlit6 hatésai vannak és kozvetlentil be- folydsoljék az AIDS-re val6 fogékonységot (Dona- hoe, 1988, 1989). Miutén egyes addiktiv opioidfogyasztoknal T- helper és T-szupresszor sejtarény-eltolédas nélkil fo- kozott mennyiségé OKT4-T-helper sejteket taldltak 6 ez az emelkedetiség mint az opioid abazus idétarta- ménak funkcidja linearis, azt feltételezik, hogy e me- chanizmus révén az opioid-addikcié exacerbéini képes az AIDS-re val6 hajlamot (Donahoe, 1989). Diagnosztika A cet évkten megvttorot a dependencia fo galma, és ez. a DSM-IIL-R-ben is kézzelfoghatov4 valt. Megingott a dependencia fiziolégiai természetének a kizdrOlagossdga;_ a multifokslis megkzelités vale irényad6vé (DSM-II-R, 1987). A telies diagnosztikai spektrum integralja a faggsség természetét és sdlyos- sagat,a képességhiény fajtdltés fokalt, valamint azokat a személyi és kOrnyezeti tényezdket, amelyek befolyé- soljéka szerhaszndlatot. Ez a modell jelentés mérték- ben eltér a régebbi kétplusG (fizikai-pszicholégiai) sémétl. Azaddiktiv korképek diagnOzisét nem a min- den vagy semmi logikéja vezérli, hanem az a felisme- és, hogy dependencia, az addikci6 € a kapesol6ds kképességproblémak kulénbézé mértékben lehetnek je- ena pacienseknél. Az ltalénos drog-dependencia szindréma fogalma valamennyi szerabdzusra al- Kalmazhat6 és lehet6vé teszi az addikcidk kulon- 626 fajtsinak, valtozatainak dsszehasonlitésdt a tiinettan ugyanazon dimenziéi mentén (Babor és misai, 1990). A pszichoaktiv szubsztancia-dependencia DSM- TLR diagnézisa a kovetkez6 kilenc kritérium kézil legalébb hérom kritérium meglétét feltételezi ~ Dézis és iddtartam: szerhasznélat nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig az eredetileg szdndé- olin ~Folyamatos vagy a drog utén, illetve sikertelen torekvések a fogyasztis abbahagyésira; ~ A szubsztancia beszerzésére, elfogyasztisara, illetvea drog hatisaib6l val6 kilabaldsra forditottjelen- {6s idémennyiség; ~ Id6szakos intoxikéci6 vagy elvonds jelent6sebb seerepelvarasok teljesitésekor vagy ha az veszélyes; "Cebkkend szocialis, foglalkozasbeli és rekredci- 6 aktivitésok; ~ A szethasznidlat folytatésa annak ellenére, hogy a hozz4 kapesol6d6 szocialis, pszichologiai vagy fizi- kai problémék fennélinak vagy visszatérnek, = Igény a szer adagjénak jelentds emelésére; ~Elvondsi tinetek = Gyakori szerfogyas2tés az elvondsi tinetek eny- hitése vagy elkerilése céljabsl. Ennekalapjéna pécienstszerfagg6neklehet diag- nosztizdini anéikil, hogy az elvonés, a tolerancia vagy a fizikai hatdsok Klasszikus tiinetei meglennének (Ka- ufman és McNaul, 1992). A DSM-IV. eléreléthatdlag folytatja majd ezta tendencist az egyatjénd betegségek fokozott hangstlyozaséval Pszichopatolégia elentés kutatisi eréfeszitések ellenére sem viligos az ‘Dk-okozati Osszefliggés a pszichopatologia és a drog- dependencia kéz6tt, és tiszta addiktiv személyiséget sem sikerilt korilhatérolni (Meyer, 1986, Butcher, 1988, Kosten és Kleber, 1988, Kaufman é McNaul, 1992). A modern elméletek a szerfogyaszt6kat hetero- én populaciOnak tekintik szdmos komorbid ledgazds- sal é utakkal az. addikcié felé (Kosten és Kleber, 1988, Rounsaville, 1988, Bukstein és mtsai, 1988). E ,kétszer diagnosztizdlt” paciensek a pszichiét- riai populicié 30-80%-4t, a szerfogyaszt6knak pedig tobb mint 80%-A¢ alkotjak (Kosten és Kleber, 1988). A legGjabb kutatésok a szerabiizust az affektiv betegségekkel (Siris és mtsai, 1988, Weiss és mtsai, 1988, Bukstein é mtsai, 1989, DeMilio, 1989, Satel és Gawin, 1989, Bunt és mtsai, 1990, Kleinman és mtsai, 1990), a szorongésos kérképekkel (Bukstein és misai, 1989, Darke és mtsai, 1992), az étkezési betegségekkel (Bukstein é mtsai, 1989), a schizophreniaval é mas pszichotikus betegséggel(Siris és mtsai, 1988, Bukstein ‘SZENVEDELYBETEGSEGEK L 6vf, 1. sam, 11-27 é misai, 1989, Bunt és mtsai, 1990, Tien é Anthony, 1990, Brady és mtsai, 1990), phobids betegségekkel (Kleinman és misai, 1990), posttraumés stress-beteg- séggel (Kosten és Kleber, 1988) és organikus pszicho- szindrémakkal (Kosten és Kleber, 1988) hozzak 6ssze- faggésbe. Serdaldk korében e2.a sor kiegészil a visel- kedési betegséggel (Conduct Disorder)(Bukstein és mtsai, 1989, DeMilio, 1989) és figyelemdeficit-zavarral (Loney, 1988, Weiss é mtsai, 1958, Bukstein és misai, 1989, Kellam & mtsai, 1989). ‘A személyiségzavarok széles spektruma is éssze- faggesbe hozhato a szerabiizussal: antiszociélis szemé- lyiségzavar (Meyer, 1989, Kleinman & mtsai, 1990, Bunt 6 mlsai, 1990, Gerstley é mtsai, 1990); borderline szemé- lyisegzavar (DeMilio, 1989, Kleinman é misai, 1990, Bunt é mtsai, 1990, Dulit és mtsai, 1990); nércisztikus személyiségzavar (Wurmser, 1984, DeMilio, 1989, Dulit 6 mtsai, 1990); passziv-agressziv személyiségzavar (Kle- inman 6 mtsai, 1990); onpusztt6 (self-defeating) szemé- lyiségzavar (Kleinman és misai, 1990); paranoid (DeMi- lio, 1988), schizoid (DeMilio, 1989) és schizotipalis (De- Milio, 1989, Bunt és mtsai, 1990) személyiségzaver. A Mentélhigiénés Epidemiologiai Korzet Nemze- i Intézete szerint a szerabiizusban szenved6k fele diagnosztizélhats lelki betegségben szenved (Rovner, 1990). 26%-uknak affektv betegsége, 28%-uknak szo- rongésos vagy panikbetegsége, 18%-uknak antiszocié- lis személyiségzavara é 7%-uknak schizophrénidja van. A pinikbetegségben szenved6k 36%-a és a kény- seeres személyinegaavarban szenveddk 33%2 Grog. abjizusban is szenved. Rovner szerint a marihudnasziv6k otsz0r hajla- mosabbak schizophrénia-diagnozist, négyszer hajla- mosabbak affektiv betegség diagnézisét é nyoleszor hajlamosabbak antiszocidlis személyiségzavar diagné- zisét kapni. Az alkohol- és drogrehabilitécids intéze- tekben kezeltek 50-60%%-2 komorbid pszichistriai be- tegséghen is szenved. A legnagyobb arénya komor dités a bortOnpopulécidban fordul el6, ahol a schizophrén vagy affektiv betegségben szenved6 bar- ténlak6k 90% énak van drog- vagy alkoholproblémaja, AzMMPLjellemzok egy része az addikci6 reakei- Gjaként felSdik Ki, mAsok feltehetéen megelézik a rendszeres drogfogyaszids kifeidését. Rounsaville (1988) kimutatta, hogy az addiktiv drogfogyasztés az egyetlen olyan pszichiatriai megbetegedés, amelynek KifelSdéséhiez ismert és konkrét konyezeti gens (tia drog) szukséges. Khantzian (1985) az addikcidk énme- dikalizdci6s hipotézisében feltételezi, hogy az egyén azért kerilli a drogok egy specislis csoportjét, hogy felulkerekedjen a féjdalmas érzelmi dllapoton. Khantzian szerint bar az addiktiv drogfogyasztok tobb szerrel Kisérleteznek, végiil egy drognal horgo- nyoznak le. Lényeges kilénbség van az opioidfo- gyasztOk & a kokainistak k6zdtt. El6bbiek az opioi- dok ,lagyits”, antiagressziv tulajdonsdgait keresik, a kokainfogyas2t6k affektiv betegségiket (depresszié- jukat) gyOgyitjsk, Pszichopatologiai tinetek nélkiil is kialakulhat kokainaddikci6. Lemere és Smith (1990) 292 addiktiv okainfogyaszt6 mintdjaban kevés komorbid betegsi get ugyanakkor magas szocio-Skonémiai stituszt és magas Szinvonald térsadalmi szerepviselkedést t tak. A vizsgélt csoport 13%-éban patolégia nélkali unipolétis hypoménias személyiségjegyeket taléltak. Affektiv betegségek. DeMilio (1989) szerint a depresszié volt a masodik legzvakoribb diagnézis 57 serdul6 kozdtt, akik szerfagedség és jérulékos pszi- chiatriai betegség miatt élltak klinikai kezelés alatt. 53f-ukndl mar kezdetben depressziot taléltak, két héttel a kezelés megkezdése utan 18%-uknAl tiszté26- dott a depresszié diagnézisa, mig 35%-nél tovabbra is fenndllt a syndroma. Kleinman és mtsai (1990) ambulénsan kezelt ko- kainisték 47%-at taléltdk depresszidsnak. A depresszi- ésoknél dohényzés, a marihuéna- és kokainfogyasztés jelentésen korabbi életkorban kezdédott, mint azokndl, akiknél nem taléltak depressziét. Ahogy a kokainfo. gyasztds éveinek sz4ma emelkedett, dgy nétt a dep- ressziv betegségre val6 hajlam, 149 kokainistindl Weiss és mtsai 27%-ban taléltak affektiv betegséget. Cyclothymids és bipoléris betegség seignifikénsan gyakrabban fordult elé kokainistaknal mint opioidfogyasztékndl vagy azoknél, akik kézponti idegrendszeri depress74nsokathaszndltak. A kokainis- ték els6foki rokonaindl jelent6sen nagyobb sz4mban taléltak affektiv betepséget. Siris é mtsai (1988) a jelenleg drogmentes, post- pszichotikus depressziGban szenved6 betegeknél 35%. ban taliltak kortorténetakben szerabizust. A szeraba- zus kérel6zményével rendelkez6 betegek jelentésen fiatalabbak, a depresszi6 tdbb és silyosabb tineteit mutatjék é& jobban reagélnak imipraminra. Bunt é misai (1990) szegény kokainfugg6 betegek csoportjé- ban 13%-ban taldltak affektiv betegséget, Satel és Ga- win (1989) két olyan esetet kéz6i, ahol a szezonélis hangulati nyomottssgnak megfeleléen fluktudlt a ko. kainfogyasziés és kokainéhség. Pszichotikus tinetek. Tien és Anthony (1990) az alkohol- & drogfogyasztést mint a pszichotikus élmé- nyek kockézati tényezOit vizsgélték longitudindlisan, 18 és 49 év kozbtt 4994 eset kozill a marihudna napi fogyasztbindl 2,4-szer nagyobb volt a pszich6zis koc- kézata, mint azokndl, akik marihuénat nem fogyasz- tottak. A napi kokainfogyasztés szintén jelentds nzik6. ényezdje volta szubjektiv pszichotikus élményeknek, bara parhuzamosan jelentkez6 marihuéna- és alkohol. haszndlat nem volt kulonvdlaszthat6, Az amphetamin- Pszichézis rendkivili kockézatarél japin kutatok sedmoltak be. A mésodik japén amphetaminhullim valamennyi esetének (76) 3%-dndl taléltak hallucinato- ros-paranoid syndromét (Sato, 1992, Sato és misai 1992). Az els amphetamin-epidémiinal 90-92%-0s volt a pszichézis incidenciaja (Sato, 1992) Figyelmi deficitzavar és viselkedési betegség, Kel- lam é misai (1989) szerint a fidk figyelemproblémai agressziv viselkedéshez vezetnek, amely serdul6kor- ban é valészindleg felnéttkorban a silyos drogfo. gyasztds fokozott kockézataval jér. Loney (1988) sze- Fint csakaz agressziv, lézad6 gyermekek azon csoport- ja vilik addiktiv szerfogyaszt6v4, akiknél viselkedési betegség és figyelmi deficit-hiperaktivitészavaristalal- hat6. DeMilio (1989) is ezt a hipotézist erésiti, mivel szerinte a viselkedési betegség a leggyakoribb diagn6- is volt 57, szerabizus miatt kezelésre keril6 serduil6- nél.E paciensek 42%-a meritette ki a viselkedési beteg- ség koitriumait, és a leggyakoribb multiplex diagn6zis a figyelemzavar 6s a viselkedési betegség volt ‘Személyiségzavarok. A gyermekkori viselkedést zavara feln6ttkori antiszocislis személyiségzavar eldz~ ménye, ez ut6bbi pedig az addiktiv drogfogyasztés gyakori velejérdja, A DSMAIl kritériumait hasznélé Kutatésok szerint a férfi opioid fogyaszt6k 40-50%- 4nd] talélhato antiszociélis személyisexzavar Gerstley, 41990). Az antiszocidlis személyiségzavar nemcsak dro- gabiizusra és alkoholizmusra prediktiv, hanem 2 si- Iyos, egész életet végighisérs kényszeres drogfiges- ségre is (Hesselbrock, 1986). Gerstley és mtsai (1990) szerint az. antiszocialis személyiségi addiktiv drogfogyasztéknak kétesoport- ja van. Az els6 csoport az. igazi pszichopatik” cso- porlja, kiknél megfigyelhetdka Kiasszikus pszichops- figs személyiségvondsok: bintudatra, szorongésra vagy Iojalitésra valo képtelenség; torekvés masok ma- nipuldlésdra az énhatdrok megovisa érdekében; nehézségek tartés emberi kapcsolatok kiépitésére. A mdsodik esoportot Gerstley-ék ,szimptomds pszicho- patdknak” nevezték el, mivel étmeneti stresszhelyze- tekben mutatnak csak antiszocialis viselkedést. ‘A borderline személyiségzavar egyik kritérium. a szerabizus, 137 borderline beteggel végzett vizs gélatban Dulit és mtsai (1990) amikor a kritériumok Kozal a szerabiizust kizdrték, a minta 23%-dban nem lehetett a borderline diagn6zist feléllitani. E csoport a tobi 77%-t61 abban kulénb6zott, hogy érettebb korban kerdltek eldszir kezelésre, kevesebb hospita- lizécion estek at, kevésbé hajlamosak atmeneti pszi- chotikus tinetekre, a borderline személyiségzavar diagnosztikai kritgriumaibol kevesebbel rendelkez- nek, kevésbé hajlamosak identitészavarra és aresséz vagy unalom tarts ér2ésére. A szerzék szerint ennél a csoportnil a szethaszndlat felelés a pszichopatolé- gidért, ‘Az MMPL-ban azonositottak egy addikcids skilat és egy serdiil6 addikci6s hajlam skalét (Butcher, 1988). Az addiktiv drogfogyaszt6k életstilusa sz4mos pszeudopozitiv vélaszt adhat az MMPT-itemekben (Kaufman és McNaul, 1992) Pszichodinamika A tors pscichoanatitnus elmelet« primi, ree ressziv (ordlis) vondsok és a drogok primitiv készteté- sekre tett hatdsainak jelentdségét emelte ki. Az jab przihodinamita elmeletek szerint legibly pseicho- logiai diszfunkci6 a drogabtizus és az. ehhez kapcsol6- d6 drogkeres6 viselkedésformak kovetkezménye & nem oka, mint hitték. A modem elméletek a drogfo- gyasztés élményeit 6 kovetkezménycit a fogyaszté Személyiségorganizacisjaval hozzak Osszefuggésbe (Treece és Khantzian, 1986). Khantzian és Mack (1983) azokra a fejl6dési és adaptiv tényezdkre helyezték a hangstlyt, amelyek a tapasztalatokat, az affektus-sza- bilyozdst, az emberi kapcsolatokat, az Onértékelést, @ vvéleményalkotést, a viselkedést, valamint a stresszke- 2elés képességét befolyssoljak. ‘Karakterologiai sebezhetdség. Treece & Khantzi- an szerint a drogabéusra val6 hajlam karakterol6giai jellemz6i a kovetKezk: a2 érzelmek érnyalatainak, foko- zatainak megélésében, megtapasztalisaban mutatkoz6 képességzavar, a distressz anticipaci6jénak zavara; véde- kezési mechanizmusok hoz nélkildzhetetlen affektiv szigndlok hasznélatdban megfigyelhets nehézsé- gek; alacsony Onértékelés rosszul integrélt belsd én- tirgyimagoklal; éretlen rigid védelmi é maladaptiv co- ping (stresszkezel6) mechanizmusokkal kapcsolatban lé- ‘v6 gondolkodasi és véleményalkotisi zavar. ‘Az éngondoskods kapacitészavara. A fenti ka- rakterjellemzdk vezetnek az 6ngondoskodésra valé ké- pesség stilyos defektusathoz, melyeket az énregulécié & az bnériskelés zavara jellemez. A drogfogvasztés silyos keizis sorén fejlédik ki, amelyben az alkalmaz- kkodési képességek elégtelenek és a narcisztikus sérulé- kkenység fokoz6dik (Weiss é Mirin, 1986). Ha a kabi- teszeres adaptéciés elénydket tapasztal fogyasztisa sorén, folytatja a drogozdst az addikci6 és/vagy de- pendencia kiteldéséig. Az addiktiv drogfogyasztés alapja egyrészt a regress7i6, masrészt a péciensnek az. az ésalelése, hogy a drog hozzésegit az élettani é pszichologiai funkei6k normal mukodéséhez. (Treece & Khantzian, 1986). Bizisdrogok. Khantzian (1985, 1990) megfigyelé- sei szerint - 6 ezzel sajst tapasztalatai y nek — a legtdbb addiktiv drogfogyaszt6 a drogok egy is csoportjt preferdlja. A kisérleti fazisban még keresgél. Amikor megéllapodik egy drog mellett (ez a bézisdrog), az addikcié Kialakulaséval’ sz4molnunk Kell. bazisdrog megtalélésa tehst szelekciés folyamat eredménye. A szelekci6 alapja valamilyen tirhetetlen, {6}dalmas érzelmi allapot. A bézisdrog ezen az éllapo- ton konnyit. Ebbél a néz6pontb61 a drogprobléma ‘onmedikalizéci6s folyamat. A kényszeres opioid-fo- gyasztok életak végéig szenvednek traumés séralése- iktdl és az erdszakt6l, amely alapélménytik, eldszir mint dldozatok, majd elkévet6k. Akut és kronikus indulatokkal, agressziv ér2ésekel kiiszk6dnek, melyek széttérik életiket és KOmnyezettiket fenyegetik. Az opioidokkal val6 tapasztalaiok hatésa alatt az addiktiv fogyaszt6k felfedezik, hogy indulataik, ellenséges vi- selkedésOk elttinik, A paciensek az opioidok hatését mint ,nyugalmat” irjékle, amely ,meglégyitja”, ,eler- nyeszti” dket, 6s elészir érzik magukat biztonségban (Khantzian és misai, 1990). Az addiktiv opioid- fogyaszt6knél tehdt személyiségfejl6désuk sorin i tenziv agresszi6 fejlédik ki (részben konstitucionéli- san, részben kornyezeti hatdsra), s ez kblesOnhatasba lép az inadekvat énstruktardval, amely képtelen arra, hogy visszatartsa az er6s affektusokat. Azért folya- modnak az opioidokhoz, mivel e drogok megkotik az, llenséges agressziét és hatésuk ellentétes a bels6 pszi- chologiai dezorganizécié és a kiils6, masok felél érkez6 ellenagresszi6 fenyegetésével. Félelem az intimitastel ‘Az alkoholnak, a minor 2 SZENVEDELYBETEGSEGEK I évf, {, sedm, 11-27. tranquillansoknak és szedato-hipnotikumoknak, szemben az opioidokkal, gétlésfelszabadité hatésuk van. Azok, akik e drogoktl figgenek, Khantzianék szerint, flnek a szoros emberi kapesolatoktél, az érzel- mi fiiggéségt6l és intimitast6l. Ezek mégiitta félelmek mgt mélyen gybkerez6 védekezési mechanizmusok llnak. Az izoléci6, az Uresség.ér2éseit6l titatva paciensek azért folyamodnak a drogokhoz, mert segi- tik dket a tagadas és splitting védekez6 mechanizmu- sainak feloldésaban és ha atmenetileg Is, de a drogok révén megtapasztalhatjak a szeretet é agresszié érzéseit Az addiktiv kokainfogyaszt6k energetizél6, sti- mulAlé sajStossdgai miatt fogyasztjak a szert a dep- resszid, a féradékonysig és az unalom feloldéséra, illetve ha a fogyasztok nagy energidkkal, belsé nyug- talansdggal rendelkeznek, a kokaint frusztrécios tolerancisjuk erdsitésére, asszertivitésuk fokozéséra hasznéljék. A stimulinsok unipoléris depressziés, cyclothymias vagy bipoléris depresszidban szenveds, illetve hypoman személyeknél fejtik ki hatésukat (Khantzian és mtsai, 1990). Pszichophobia, Krystal (1979) szerint a drogok a primitiv, nyomaszt6, preverbélis, differencidlatlan af- fektusok kezelésére alkalmasak. Ezekt6l az ers affek- tusoktsl val6 félelmek vezetnek az érzelmi kifejezés defektuséhoz (alexithymia). E jelenség leiréséra Wurmser (1987) bevezeti a pszichophobia fogalmét. Wurmser szerint is sok addiktiv drogfogyaszt6t vezet- nek konkrét félelmek: félelem a kotelezetiségektol, a kOrnyezeti hatdsokt6l, az érzelmi kapesolat dltali be- zartsagt6l. A pszichophobia kifejezés az introspekcié- t6l val6 félelemre helyezi a hangsalyt Pszichoterdpia Az acainuy dropiogyasts teripiss meghozelitet ek ot modelje Kulorithe® el (Brower & mai 1989) 3 toca tanuls a elegség, az Onmeditaizilén Ga Scouts modell. Az els négy modelink vannak cd. legesen poachoerdpis vonalkozssal A kognievisel Hceserpits nodssoreke tans! model roca pl Gloanaithus prichodinamleas mepkozelGck a2 On medikalizacés modellhez kapesolsdnale A 12 lepésen apulo onsegito médszerek rsrben a beeps, eben a hordis modell kepviseiic A peichotarmakolgil iranyzatk GontGen a betegssgonodelnerrtoznale ‘az addikty droglogyasztk korzerd perichote- rhpisjival foglalkoedszetadk (Beitman és miss, 1585, Brower és misai, 1969, Kaufman és MeNaul, 1992) tgyercimden landzsit trek az ekleticizmus mel TRU hangealyozva, hogy a pevichoterspiéshateko sagelasphlatokc (Rouncavil es meal, 1983, Wood tml, 1987, MeLallan Ge misi, 1983) edaig epyelien mmegkozaliés bizdrolagos jlentséget nem igazotdk a (BED eléissal szemben, ‘A Kautman és MeNaul sal javasltpszichot- sipids modell semiletdben melyen integra, a ters Plus fechnikik.teintetében pedig alapvetGen eek Eis. A modelinek harom faisa vans az absotinencia elérése, az absztinencia fenntartésa és a mély-pszicho- terdpia. Az absztinencia elérésére irdnyul6 szakaszban a gondos informaciégyéjtésre, a pontos szerz6déskoté- sekre é a szomatikus drtalmak azonnali kezelésére helyezik a hangsiilyt, kis addiktiv potencidllal rendel- ke26 gyégyszerek (ld. pszichofarmakoterdpia) rovid ideig tart alkalmazdsaval. Az absztinencia fenntarté- sinak els6 két évében szupportiv é kognitiv-viselk désterdpiés. megkbzelitést javasolnak. Véleményak szerint analtikus kezelésneK els6sorban mar esak ak- Kor van helye, ha tartés absztinencia és rendezett csa- lidi-munkahelyi viszonyok mér kialakultak. A mély- kezelés Wurmser elméleti ttmutatdsaira tamaszkod (Wurmser, 1987). Ennek lényege a rendkivili,analit- kusoktol szokatlan rugalmassig, a nagyon évatos in terpretdci6, a konfrontéci6kkertlése, és meleg, kedves, tapintatos terdpids atmoszféra. Wurmser az agresszi6t rem szembesitéssel, hanem a defenziv mechanizmu- sok & felettes én analizisével gyégyitja. Szerinte a terapeuténak nem a szuperego szerep elfogadaséra kell gondot forditania, hanem az indulatattételben pro- Jicélt szuperego funkciSkat Kell analizainia é nagy figyelmet kell forditania sajat viszont-indulatattételé- nek folyamatos kontroljara Pszichofarmakoterdpia A: saaint drogiogyasztok pzichofarmakotersp §ja szorosan igazodik azokhoz a neurobiolégiai isme- retekhez, amelyeket a neurotranszmitterekrOl é neu- roreceptorokrél az elmiilt években megszerezhettiink. Ebben a rovid atiekintésben a kérdéssel csak jelzész- szerien foglalkozunk. Az addiktiv drogfogyasztés is- mereteinek teljes spektrumahoz e kétdéskor is hozzé- tartozik, ‘A farmakolégiailag hatékony agenseket két cso- portra oszthatjuk: azokra, amelyek a gydgyulds akut féziséban a leghatékonyabbak mint drogéhség-

    You might also like