Annie Marion MacLean and the Chicago

Schools of Sociology 1894 1934 1st

Edition Mary Jo Deegan
Visit to download the full and correct content document:
https://textbookfull.com/product/annie-marion-maclean-and-the-chicago-schools-of-so
ciology-1894-1934-1st-edition-mary-jo-deegan/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Mary Wroth and Shakespeare Routledge Studies in

Shakespeare 1st Edition Paul Salzman Marion Wayne
Davies

https://textbookfull.com/product/mary-wroth-and-shakespeare-
routledge-studies-in-shakespeare-1st-edition-paul-salzman-marion-
wayne-davies/

Advanced Assessment Interpreting Findings and

Formulating Differential Diagnoses Mary Jo Goolsby

https://textbookfull.com/product/advanced-assessment-
interpreting-findings-and-formulating-differential-diagnoses-
mary-jo-goolsby/

Promoting Active Lifestyles in Schools With Web

Resource 1st Edition Jo Harris

https://textbookfull.com/product/promoting-active-lifestyles-in-
schools-with-web-resource-1st-edition-jo-harris/

The Routledge Handbook of Translation and Philosophy

1st Edition Annie Delaney

https://textbookfull.com/product/the-routledge-handbook-of-
translation-and-philosophy-1st-edition-annie-delaney/
Desegregating Chicago s Public Schools Policy
Implementation Politics and Protest 1965 1985 1st
Edition Dionne Danns (Auth.)

https://textbookfull.com/product/desegregating-chicago-s-public-
schools-policy-implementation-politics-and-protest-1965-1985-1st-
edition-dionne-danns-auth/

House of Bones 1st Edition Annie Hauxwell

https://textbookfull.com/product/house-of-bones-1st-edition-
annie-hauxwell/

Winds of Change Heart Lake 1 1st Edition Jo Grafford

Grafford Jo

https://textbookfull.com/product/winds-of-change-heart-
lake-1-1st-edition-jo-grafford-grafford-jo/

The Chicago Manual of Style, 17th edition The

University Of Chicago Press Editorial Staff

https://textbookfull.com/product/the-chicago-manual-of-
style-17th-edition-the-university-of-chicago-press-editorial-
staff/

Ottonian Queenship 1st Edition Simon Maclean

https://textbookfull.com/product/ottonian-queenship-1st-edition-
simon-maclean/
Copyright © 2014 by Transaction Publishers, New Brunswick, New
Jersey.

All rights reserved under International and Pan-American Copyright

Conventions. No part of this book may be reproduced or transmit-
ted in any form or by any means, electronic or mechanical, including
photocopy, recording, or any information storage and retrieval system,
without prior permission in writing from the publisher. All inquiries
should be addressed to Transaction Publishers, 10 Corporate Place
South, Piscataway, New Jersey 08854. www.transactionpub.com

This book is printed on acid-free paper that meets the American National
Standard for Permanence of Paper for Printed Library Materials.

Library of Congress Catalog Number: 2013012445

ISBN: 978-1-4128-5288-3
Printed in the United States of America

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Deegan, Mary Jo, 1946-

Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology,
1894–1934 / Mary Jo Deegan.
pages cm.
ISBN 978-1-4128-5288-3
1. MacLean, Annie Marion. 2. Sociologists—United States—
Biography. 3. Chicago school of sociology. 4. Sociology—United
States. I. Title.
HM479.M325D44 2014
301.092—dc23
[B]
2013012445
To Joleen Deats and Lori Ratzlaff
for their years of friendship
and dedicated service
 Contents
List of Tables xi

Preface xiii

1. Annie Marion MacLean and Sociology at the

University of Chicago and Hull-House 1

2. The Real Annie of Prince Edward Island 11

3. MacLean, Feminist Pragmatism, and the Schools of

Sociology at the University of Chicago and Hull-House 57

4. Women and the Sociology of Work and Occupations:

Fusing the HHSS, the CSS, and Critical
Qualitative Methods 105
Reading 4A: Two Weeks in Department Stores 118
Reading 4B: The Sweat-Shop in Summer 124
Reading 4C: The Diary of a Domestic Drudge 130
Reading 4D: With Oregon Hop Pickers 134
Reading 4E: The Chicago Garment Makers 138

5. Women and the Sociology of Work and Occupations:

Fusing the HHSS, the CSS, and Critical
Quantitative Methods 143
Reading 5A: Life in the Pennsylvania Coal Fields, with
Particular Reference to Women 159
Reading 5B: Industrial Conditions for Women 164
6. Women’s Labor Unions and the Feminist Pragmatist
Welfare State: Fusing the FCSS and the HHSS 167
Reading 6A: Factory Legislation for Women in the
United States 174
Reading 6B: France and Welfare Services 177
Reading 6C: Trade Unionism versus Welfare Work
for Women 179
Reading 6D: Restrictions on the Freedom of Speech of
Wage-Earning Women 180

7. Women’s Organizations and the Sociology of Social

Movements: Fusing the FCSS and the HHSS 183
Reading 7A: Social Service—A New Profession
for Women 203
Reading 7B: A Progressive Club of Working Women 203
Reading 7C: Homes for Young Women:
The Eleanor Clubs of Chicago 205
Reading 7D: Fifty Years of the Y.W.C.A. 208

8. The Sociology of Immigration and Race Relations:

Fusing the HHSRR and the CSRR 211
Reading 8A: A Town in Florida 219
Reading 8B: Where Color Lines Are Drawn 223

9. Socioautobiography: Disability and Everyday

Life—Perfecting the Critical Experiential Method 229
Reading 9A: Diagnosing the Disease of Mary Ann 249
Reading 9B: Cheero! 252
Reading 9C: This Way Lies Happiness 257

10. Socioautobiography: Teaching and Everyday

Life Perfecting the Experiential Method 263
Reading 10A: The Plight of the Rich Man in
a Democracy 271
 Reading 10B: “Love My Dog!” 272
Reading 10C: Twenty Years of Sociology
by Correspondence 275
Reading 10D: Conveying Personality at Long Range 277
Reading 10E: A Teacher 279
Reading 10F: Albion Woodbury Small:
An Appreciation 279

11. MacLean’s Legacy to Sociology and Society 283

Appendices 301

Bibliography 317

Index 343
 List of Tables
Table 3.1. Male Sociologists in the CSS, 1892–1934, and
Their Relationships with Annie Marion MacLean
and the Women of the HHSS. 71

Table 3.2. The Female Chicago School of Sociology (FCSS)

and the Hull-House School of Sociology (HHSS),
1889–1934. 75

Table 4D. Nationality, Age, Home, Occupation, and

Reason for Coming to Hop Field for Female
Migrant Workers. 137

Table 6A. The Increase in Number of Women Workers

Relative to Men by Year, 1850–1890. 175
 Preface

Many, many people helped in the preparation of this manuscript

which has taken over thirty-five years to complete. I can only acknowl-
edge a few of them here but everyone’s help is appreciated greatly. In
the late 1970s, several people helped me discover MacLean materials
during my early studies of women in sociology. The late Archie Motley
aided with the Mary E. McDowell papers at the Chicago Historical
Society in Chicago, Illinois, where a letter from MacLean to McDowell
was found. A now unknown archivist guided my work in the E. A. Ross
papers, at the Wisconsin State Historical Society in Madison, Wisconsin
in the late 1970s where a letter from MacLean to E. A. Ross was dis-
covered. These few resources appeared to be the only archival records
remaining of this extraordinary women, but this situation improved
dramatically after 2007.
All the archivists at the facilities listed in the bibliography provided
many services and skills during this research. Eugene T. Neely, Uni-
versity Archivist and Special Collections Librarian at Swirbul Library,
Adelphi University, and his student assistant Fawn Abt provided mate-
rials from Adelphi University including the beautiful, scanned picture
of MacLean in her academic gown ca. 1912. Thanks also to Tanya
Zanish-Belecher, Associate Professor; Michele Christian, Associate
Professor and University Records Analyst; and Becky S. Jordan, Refer-
ence Specialist, in the Special Collections Department, Parks Library,
Iowa State University, Ames, Iowa for information on (Jessie) Mildred
MacLean’s service at that university. The largest holding of family let-
ters from Annie, Mildred, and Haddon MacLean are in the MacLean
family papers, a subset of the Harris Family papers, located at the
magnificent Newberry Library in Chicago. The staff at the Newberry
Library, Roger, and Julie Baskes Department of Special Collections,
especially Alison Hinderliter, Manuscripts, and Archives Librarian,
were extremely helpful. Emily Victorson from History Works, Inc. pro-
vided several dramatic pictures of Haddon and Pearl Harris MacLean
xiii
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

as well as guidance concerning the use of the Harris Family papers.

Thanks also to Daniel Meyer from the University of Chicago, Associate
Director and University Archivist at the Special Collections Research
Center, Regenstein Library, for permission to publish photographs from
their collection. Meyer pursued leads to MacLean for many years at
the University of Chicago with little success, and his perseverance and
good humor on this and other projects are vital. The Department of
Registration and Records provided me with a copy of the University
transcript of Annie Marion MacLean, thanks to the supportive letter
from the late Morris Janowitz, the Chicago sociologist and my irascible
mentor. Janowitz’s editorial role in the Heritage of Sociology series
at the University of Chicago press influenced my format in this book
which includes original research and readings. Patricia Townsend,
University Archivist; Wendy Robicheau, Assistant University Archivist;
and Bethany Jost, Assistant, at Acadia University Archives and Special
Collections, Vaughn Memorial Library, Acadia University, Wolfville,
Nova Scotia, Canada, were extremely helpful in a very rushed visit. They
helped me piece together the preparatory and undergraduate years of
the MacLean siblings and obtain a copy of Heather MacMillan’s (1987)
unpublished Senor Honors thesis, Annie Marion MacLean: The Public
Career of a Maritime Progressive in the United States, 1896–1934, which
led to her graduation with Honours in History at Acadia University,
Wolfville, Nova Scotia, Canada. This thesis was my most useful lit-
erature on MacLean and I wanted to balance my criticisms of it in my
manuscript with a note of recognition for its excellent scholarship and
innovative analysis. Thanks go also to the staff at the New Brunswick
University Archives, at the New Brunswick University Library, New
Brunswick University, who helped me during a time when the archives
were not open. They obtained a copy of MacLean’s 1900 publication,
“Location of the Acadians in Nova Scotia,” which was my first frag-
ment from her doctoral dissertation. My visit to the Acadia archives
was aided by my participation at Qualitatives 2008, the Twenty-Fifth
Anniversary, which helped defray the costs of travel to the charming
campus of New Brunswick University in Fredericton, New Brunswick.
Jacqueline Low, Gary Bowden, Deborah van den Hoonaard, and Andy
Scott graciously extended the invitation for this conference. Gail Grieb,
Archives Specialist, at duPont Ball Library, Stetson University, kindly
searched their archives and provided extremely helpful material over
the two years of MacLean’s tenure on the faculty there and as their first
Dean of Women. The University of Notre Dame and their Department
xiv
 Preface

of Sociology; Rory McVeigh, the Chair; and the Hesbergh Library

helped me obtain a number of obscure items that were crucial to this
book during a semester as a Visiting Schola.
Virginia Kemp Fish and I discussed MacLean’s life and work in the
late 1970s. We presented separate papers at sessions of the Midwest
Sociological Society at that time while we worked to help found the
Midwest Sociologists for Women in Society. We also published sepa-
rate articles on MacLean as a result of that cooperation. My colleague
Susan Wortmann also has been involved with MacLean’s work and
helped me analyze and discuss recent ideas about her. She generously
permitted me to use her MacLean correspondence and copy of Mary
Ann’s Malady.
I am most fortunate in having talented and congenial help in the
physical preparation of this manuscript. Joleen Deats and Lori Ratzlaff
have been skillful and cheerful over the many years of our association.
Both of them have helped complete the manuscript which is a huge
undertaking. With gratitude and admiration, I dedicate this book to
Joleen and Lori.
My mother the late Ida May Deegan loved Anne of Green Gables and
Prince Edward Island throughout her life. In 1965, our family traveled
to the island to see Anne’s home, as do millions of tourists similarly in-
spired by these novels. The island has changed dramatically since then,
although it remains a fascinating land of great beauty that I revisited in
the summer of 2008. Earlier, in 1997, Michael R. Hill, my life-partner,
and I traveled to the Isle of Skye, the land of Annie Marion MacLean’s
ancestors. The similarities and differences between these isles remain
striking and provided me with more experiential understanding of
MacLean’s family and their pioneering immigrations.
Michael R. Hill provided constant support and much deserved
criticism of all drafts. Because of some physical limitations on me,
I rely considerably on his time and energy yet his strength has been
unwavering.
Mary Jo Deegan
University of Nebraska-Lincoln

xv
 1
Annie Marion MacLean and
Sociology at the University of
Chicago and Hull-House

The work of which I am to speak was undertaken in all seriousness

with the hope that it might throw some light upon the evolution of
the ready-made clothing industry, and thus incidentally aid the
Consumers’ League in its crusade against sweated garments, and
in this way to awaken in the minds of buyers an appreciation of the
danger lurking near them.
—MacLean 1903, 290

Annie Marion MacLean was a vigorous and creative exponent of the

forceful, founding spirit of Chicago sociologists. As a graduate of the
department of sociology at the University of Chicago1 with a MA in
1897 and a PhD in 1900, and as a member of its extension faculty from
1903 until her death in 1934, MacLean became one of the founders of
the discipline (Faris 1967; Kurtz 1984). She represented the “Chicago
school of sociology” (CSS) during these exciting and tumultuous times
when both the profession and the city of Chicago were experiencing
explosive growth and change. The city had been rebuilt after the Great
Chicago Fire of 1871 which had leveled large portions of it, including
the downtown. Chicago triumphantly emerged from this tragedy and
became the epicenter of new money, transportation, immigration,
industrialization, urbanization, as well as crime and corruption.
MacLean was an ally and friend of other sociologists in Chicago who
worked both as students and faculty at the university and at another
world-class institution, the social settlement Hull-House (Deegan
1978, 1988a). Hull-House, headed by the charismatic sociologist
and Nobel Laureate Jane Addams, opened its doors to its neighbors
and the tumultuous chaos of the poor and immigrants looking for
1
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

a new life in 1889. They wanted a chance to make a home and find
employment in this promising, already legendary, city on the prairie.
This social settlement was the home to another way of doing sociol-
ogy, the Hull-House school of sociology (HHSS). MacLean benefited
from both institution’s professional visions and practices, two schools
of sociology in Chicago.
MacLean gained international fame as an expert on working women,
using innovative ideas to expand their options and respond to their need
for social justice. At the height of her reputation, in 1911, she contracted
infectious rheumatism and was forced to spend more than twenty
years in a sickroom. Despite this devastating physical restriction, she
continued to write books and articles, to teach through correspondence
courses, and to hone her skills as a beloved friend and family member
who enjoyed life. This book is the story of this remarkable woman.
Introducing MacLean
In the spring of 1869, Annie was born on St. Peter’s Bay on Prince
Edward Island (P.E.I.) in Canada.2 This small and geographically isolated
island could be lush in the summertime but bitterly icy and wind-swept
in the winter. Located on the continental edge of North America, this
became the home to hardy immigrants from other stunning yet harsh
lands—the Isles of Mull and Skye. These islands are part of the Inner
Hebrides, found off the coast of Scotland. Like the celebrated but
mythical Anne of Green Gables,3 this real island girl, Annie Marion
MacLean, burned with the desire for education, new worlds to conquer,
and making her mark on the world.
Her grandparents and their communities journeyed from Scotland
to the New World where they carved out farms and homes and estab-
lished the hamlets of Orwell and Uigg. Here, her parents were born,
her father in Orwell and her mother in Uigg, just a mile or so apart.
They were devout Baptists, and ultimately her father became a minister
in that religion.
Their daughter Annie became part of the first generation of “new
women,” educated women who wanted to bring women into public life
and social equality with men (Smith-Rosenberg 1985). She attended the
Baptist-affiliated Acadia Seminary, a preparatory school, followed by
undergraduate and graduate training at Acadia University in Wolfville,
Nova Scotia (NS). After earning her first master’s degree, Annie im-
mediately turned to new challenges and worlds to conquer. Hundreds
of miles away and in another country, she found what she wanted: at
2
 Annie Marion MacLean and Sociology

another Baptist-affiliated academy, the University of Chicago. It was

then an educational experiment, located on the Midwestern prairie
on the edge of Lake Michigan. From the day the University opened
in the fall of 1892, it was coeducational and on the forefront of aca-
demic innovations, including the new-fangled subject of “sociology.”
A few months later, in the summer of 1893, the World’s Columbian
Exposition boasted that their White City by the lake was more stunning
and impressive than any other World’s Fair4 and people flocked to the
city’s rough-hewn promises for wealth and a new life.
By 1894, Annie Marion MacLean had heard about these wonders on
the American prairies from her brother, Haddon MacLean, who had
enrolled at the untried University in 1892. She was ready to join these
pioneers in higher education, and she wrote the University for admis-
sion as a graduate student in the exciting new field of sociology. But it
took her two more years to garner enough resources, by teaching at Mt.
Carroll Seminary in Illinois, before she could begin her doctoral studies
(Forbes 1900, 303). She then headed for the University of Chicago to
make her name and help the world become a better place.
Thus, the life of MacLean reveals the city, society, and groups she
studied as well as the extraordinary world of sociologists from the
two most powerful centers in the new discipline who dramatically
shaped their profession and nation.5 MacLean was pivotal in creating
a powerful and coherent epistemology and practice concerning race,
class, and gender during the classical era of the discipline. She analyzed
immigration; the city and rural life; women’s work and occupations;
social movements; race relations; pedagogy; distance education; and
her lived experience of physical disability. She also actively participated
in the foundation of the feminist pragmatist welfare state in the United
States. She was an organic intellectual and pragmatist who helped
women, especially working women, find new homes in the modern
world (West 1989).
She used qualitative, experiential, and quantitative methodologies
making her a leader in the development of data collection techniques.
This mixed methods approach characterized both the HHSS and the
CSS. Many of her qualitative studies were predecessors to later works
including Edwin Sutherland’s (1937) now famous use of the case study,
contemporary critical ethnography (J. Thomas 1993), and feminist
ethnography (Naples 2003).
She was among the earliest sociologists in the world to embark
on a professional career. Her work was influenced profoundly by the
3
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

gender segregated Victorian era, by her graduate training at the most

eminent center for the discipline, the University of Chicago, and her
alliance with sociologists from another famous sociological institution,
Hull-House. She was a professional during the golden era of women
in sociology and part of an elaborate Chicago female world of love
and ritual, a world where single, highly educated, and talented women
worked together to create new opportunities for all people (Deegan
1988a, 1991, 1995, 1996). Her areas of expertise were profoundly in-
fluenced by these historical factors. She embodied the expectations of
religious, never-married women that early male sociologists consid-
ered ideal, but her mind and ambitions exceeded the confines of her
“proper place.”
MacLean’s work has contemporary significance, for she has exam-
ined the areas of race, class, disability, and gender—subjects again on
the forefront of intellectual debate. Similarly, she analyzed the politics
of work and occupations, examined women’s relation to the state, and
raised questions about quantitative, qualitative, and experiential ways to
analyze social life. This is the first book-length study of this outstanding
intellectual.
The Outline of the Chapters
MacLean’s biography is the focus of Chapter 2. Although I discuss
her life and career throughout the book, this chapter provides a narra-
tive for her thoughts and praxis. The conceptual and applied apparatus
accompanying the CSS and HHSS are presented systematically in
Chapter 3. The remaining chapters focus on MacLean’s work organized
by topic areas.
Women’s status in the marketplace was a central question to Ma-
cLean and the focus of Chapters 4 to 6. MacLean also played a signifi-
cant role in the development of ethnographic studies in the CSS (see
Chapter 4). Although this is often considered a trademark technique
for data collection in the CSS after 1920, MacLean used it over two
decades earlier. Her careful, early use of what is now called “participant
observation” was powerful and precedent-setting (Platt 1996). She
studied “Two Weeks in Department Stores” (1899a, 1899b; Reading 4A),
“The Sweat-Shop in Summer” (1903a; Reading 4B), and “The Diary of
a Domestic Drudge” (1905c; Reading 4C). Her analyses of “Women in
the Industrial World” (1905d) and vignettes in “Silhouettes from Life”
(1905e) directly influenced the subsequent work of Sutherland, whom
she introduced to sociology in 1906.
4
 Annie Marion MacLean and Sociology

One of her more acclaimed ethnographies, and a subsequent chapter

in Wage-Earning Women (1910a, 99–115), was her work “With Oregon
Hop Pickers” (1909c; Reading 4D), published in the leading profes-
sional journal, the American Journal of Sociology (AJS). She brought
her own standpoint and experience to these studies, employing a
feminist experiential method characteristic of the HHSS rediscovered
by Shulamit Reinharz in 1992. “Chicago Garment Workers” is a brief
report of a central thrust of both the HHSS and CSS on labor unions
in Chicago’s booming industry (1910d; Reading 4E). MacLean’s (1923e)
“Four Months in a Model Factory” again documents that her sympathies
resided with laborers and not with capitalists.
Critical quantitative methods, including MacLean’s political goals,
are part of her perspective and the topic of Chapter 5. Her greatest
intellectual achievement, Wage-Earning Women (1910a), drew on her
participatory background and an impressive team of investigators.
MacLean used the women’s sociology network to hire a research staff
that included twenty-nine women. This massive study surveyed 13,500
women laborers employed in 400 institutions in more than twenty cit-
ies. Amy Tanner, a Chicago-trained sociologist, played a major role in
collecting the data to study “Life in the Pennsylvania Coal Fields, with
Particular Reference to Women” (MacLean 1908a, 1910a; Reading
5A). MacLean summarized all this work in an “Abstract of an Address
on Industrial Conditions for Women” for an international meeting of
women held in Toronto, Canada (1910b; Reading 5B). After publish-
ing Wage-Earning Women in 1910, she created a more popular version
in Women Workers and Society in 1916(a) with recommendation to
improve the lives of working women.
Changes in Gender and Race Relations and Their Social Movements
MacLean studied the sociology of social movements in labor, the
welfare state, social science, and women. She was strongly influenced
by Florence Kelley, a Hull-House resident, sociologist, and lawyer,
who studied and helped shape women’s labor legislation. MacLean’s
master’s thesis and first major sociology publication (1897a, Reading
6A), “Factory Legislation for Women in the United States,” emerged
directly from her contacts with Kelley. Her next work, done with the
Chicago sociologist Charles R. Henderson, reviewed the welfare ser-
vices in “France” (1904, Reading 6B). MacLean (1906b) summarized
“Methods of Industrial Betterment” in the pages of the YWCA maga-
zine, Evangel, finding labor unions to be strong advocates for women.
5
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

She participated in the “Discussion of James B. Reynolds, ‘Reason-

able Restrictions upon Freedom of Speech’” in the 1915(c) American
Sociological Society (now the American Sociological Association, or
ASA as it is referred to here) meeting where she concentrated on the
liberal rights of working women to organize against capitalists’ injustice
(1915b Reading 6D). She wrote about “Trade Unionism Versus Welfare
Work for Women” (1915a, Reading 6C), as an example of industrial
betterment. She published her ideas and experiences while being “On
Picket Duty” in 1923(e), although she had had these experiences in
1906 before the onset of her disability.
Women’s organizations permeate MacLean’s activities, and these are
analyzed in Chapter 7. A significant early pamphlet on Public and Social
Service as Vocations for College Women was compiled and written by a
committee of the Association of Collegiate Alumnae, including Alice
Peublot Norton, Sophonisba Breckinridge, MacLean, Mary Morrison,
and Angeline Loesch (1904). This was part of a national effort to expand
the opportunities for educated women’s paid labor.
Women’s work in sociology often resulted in new occupations mak-
ing “Social Service—A New Profession for Women” (1910c; Reading
7A), and MacLean spoke on this topic several times. The selection on
this issue is from an abstract of a speech before a Toronto, Canada,
audience in 1909. Another national initiative was finding affordable and
safe housing for these laborers. MacLean summarized these efforts in
1905 (1905j; Reading 7B), praising in particular the work of the Jane
Club at Hull-House. In 1914, she concentrated on the Eleanor Clubs
of Chicago (1914b; Reading 7C). Her work for the YWCA was evident
in Wage-Earning Women, discussed earlier. She also celebrated the
fifty years of association work among young women in 1916 (1916a,
1916b; Reading 7D).
The study of race relations between Whites and African Americans
was a significant specialization for the men and women of the Chicago
school of race relations (CSRR) and the Hull-House school of race rela-
tions (HHSRR). MacLean also shared this scholarly and moral concern
in her alliance with the great sociologist W.E.B. DuBois and the National
Association for the Advancement of Colored People (NAACP; Deegan
2002a, 2002b). In 1903(b), she conducted one of the first community
studies of a black town (Reading 8A) that she presented at DuBois’
Atlanta Conference along with her graduate school friends, Monroe
Work and Richard Wright, Jr. They, too, were trained in the CSRR
and participated in the HHSRR. Her community study was one of the
6
 Annie Marion MacLean and Sociology

earliest ethnographies of the CSRR and linked DuBois, the University of

Chicago, and Hull-House. MacLean (1922b; Reading 8B) studied Afri-
can Americans again when she analyzed “the color line” (DuBois 1903a)
for the popular, political journal, the Survey. This article dealt with the
aftermath of World War I (WWI), especially for Blacks moving from
the rural South to the urban North in the Great Migration (Grossman
1989). Her work here and elsewhere explored the pragmatist concept
of “social reconstruction” which fascinated both Dewey (1920) and
Mead (Deegan 2008a). Significantly, she published this work following
a period of bitter political unrest in the United States, including a “red
scare” that vilified Addams and many other female sociologists who
were pacifists during WWI.
MacLean’s concern with labor, discussed in Chapters 5 and 6, was a
consistent thread in her books on immigration, her other major area of
study, again echoing the interests of both the HHSS and the CSS (Faris
1967; Thomas and Znaniecki 1918–1920/1958; Chapter 6). She wrote
two books, Modern Immigration (MacLean 1925a) and Our Neighbors
(MacLean 1922a) for popular audiences. Of the two, Our Neighbors
(MacLean 1922a) is the more “folksy” book. Here, MacLean focused
on the cooperative aspects of democracy. Despite her simplification
of democratic principles, the book reveals the humanity often hidden
by abstract statistics.
In 1911, MacLean began a long odyssey with a deeply debilitating
disability. She took a leave of absence from her position at Adelphi
University in 1912, but she never returned to a full-time classroom
position despite her Herculean efforts to do so. She probably resigned
in 1914, although the exact date of her academic withdrawal is un-
certain. She continued to struggle with her position at the YWCA for
a slightly longer period and retired from her full-time, professional
work there in 1916. Thus, by 1916, she was an invalid whose extreme
physical demands led to her mother being “worn out from nursing her
daughter” and the latter’s death by a heart attack (“Spanish Fiesta for
Pasadena” 1916).
Using the experiential method, MacLean wrote anonymously about
her devastating disease in several books and articles. First, she wrote
Mary Ann’s Malady (1914a; selections in Reading 9A), a privately pub-
lished book. This is an astute, sometimes humorous, and biting study of
male doctors, female nurses, bureaucracy, and medical organizations,
especially hospitals. She followed this book with Cheero! (1918a; selec-
tions in Reading 9B), published through the YWCA’s Woman’s Press
7
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

which is a slightly more light-hearted account of seeking help from

doctors named “A to Z” who had vastly different recommendations,
none of which helped the patient. Cartoon drawings accompany the
manuscript with MacLean apparently the model for the caricatures.
In 1923(a), the Woman’s Press published a small pamphlet called
This Way Lies Happiness. A poem introduced the essay, where MacLean
reflected on her noisy city street in Evanston, Illinois, that she heard
from her bed.

Though chained to this for year on year,

My spirit finds it quiet here.
I have a tree, a flower, a vine,
A bit of sky and air like wine.
With these, despite the city’s din,
My mind can calm itself within.

For my own joy I thus devise

Cool, quiet streets like Paradise!

The body of the pamphlet was a copy of MacLean’s short article with
the same title and published in the semi-popular magazine, Open Court
(1923b; Reading 9C). This essay contains her mature self reflection on
physical disability after her painful struggle to accept the end of her
physically active professional life. Although she continued to occasion-
ally write and publish after 1925, and always taught correspondence
courses, her world-class leadership as a founding sociologist was basi-
cally over.
Again drawing on her experiences, MacLean wrote her everyday life
in a series of essays. Thus, she analyzed the situation of her brother
Haddon who became an extremely wealthy man and stood by Annie
emotionally and financially after the onset of her disability. Although
she was unwavering in her commitment to workers’ rights, she sym-
pathized with “The Plight of the Rich Man in a Democracy,” a position
similar to her brother’s who could be attacked by workers and social
reformers alike (1915b; Reading 10A). MacLean also enjoyed a life-long
companionship with a series of pets, and her popular essay “Love My
Dog!” (1925b; Reading 10B) conveys this special bond. It is an early
human-animal analysis.
Her central and personal commitment to teaching is the focus of
“Twenty Years of Sociology by Correspondence” (1923c; Reading 10C)
and “College by Correspondence” (1927). The former is more formal

8
 Annie Marion MacLean and Sociology

and for an AJS audience of her peers while the latter is a popular and
more personal article in Scribner’s Magazine. MacLean passionately
argues that distance education is a valid form of interaction between
the teacher and student and applies pragmatism as an interpretive lens
in “Conveying Personality at Long Range” (1930; Reading 10D). She
also honored another, anonymous teacher in a short, laudatory essay
(MacLean 1924; Reading 10E).
MacLean (1926; Reading 10F) reflected on her deep friendship with
her mentor, Albion W. Small, in her obituary for him published in
AJS. This was a major honor for MacLean who was one of dozens of
former graduate students. Here, she attests to his loyalty and support
during her time of crisis from her debilitating disease. In addition to
their shared Baptist backgrounds, intellectual interests, and ties to
the University of Chicago, her praise for Small emerged partially from
their mutual relationships to the Harris family of banking fame (see
discussion in Chapter 2).
In the final section, Chapter 11, I assess “Annie Marion MacLean
and Her Legacy to Sociology and Society.”
Conclusion
Annie Marion MacLean was a brilliant, humorous, and trail-blazing
sociologist. She drew on the strengths of the renowned social settle-
ment Hull-House and the daring, new educational laboratory at the
University of Chicago. She was a Chicago sociologist who fused the
work and methods of Addams and her allies with those of powerful
academics who founded the discipline.
Although MacLean worked closely with women’s community groups
and institutions, she yearned to be a faculty member in the academy.
Barred from a full-time faculty position with access to sociology
graduate students, first by sex discrimination and later by illness and
disability, MacLean transcended her limitations. Compared to the
other sociologists of her era, MacLean was methodologically more
advanced. She used statistics as well as participant observation, in-
terviews, case studies, and experiential analysis. She was a pioneer
scholar in work and occupations, urban life, social movements, race
relations, and immigrants—specializations in the CSS usually attributed
to later male sociologists. As the granddaughter of immigrants herself,
she focused on this experience and that of other people living on the
margins of power. She was an organic intellectual and a prolific author.
She explored several distinct areas of social behavior and developed a
9
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

sophisticated examination of the multiple effects of class, race, gender,

and disability.
Despite institutionalized sexism and disease, MacLean accomplished
significant research and was integral to two sociology traditions in Chi-
cago, one in the academy and the other in social settlements. MacLean
journeyed from the rural Maritime provinces in Canada and spent most
of her professional life in the two largest cities in the United States:
Chicago and New York. She left her sheltered childhood to become
a new woman on the frontier of women’s higher education. Devas-
tated by disease, she reflected on the problems of physical disability
and triumphed over them. Her spirit, insight, and stamina should be
celebrated, as well as her overt scholarly accomplishments. Her story
begins where she was born and spent her childhood.
Notes
1. MacLean earned an AB in 1893 and a MA in 1894 from Acadia University
in Canada, and a second MA in 1897 and a PhD in 1900 from the University
of Chicago.
2. This birth date comes from MacLean’s transcript at the University of
Chicago. It fits with her biography, too, but this is not as reliable as a birth
certificate. My thanks to the late Morris Janowitz for helping me to obtain
the transcript.
3. Anne of Green Gables is a fictional character from Prince Edward Island.
Her story takes place around the same years that Annie Marion MacLean
lived. There are many parallels between their lives, and the fictional one has
generated many festivals and hundreds of thousands of annual visitors to
the Island to commemorate these childhood tales. MacLean, obviously, is
the much more interesting and complex character.
4. Jane Addams (1910a) dramatically discusses the adventures of this genera-
tion of college-educated women.
5. As a Canadian and a long-time resident in the United States, MacLean
was part of both countries and their societies. Thus, she also represented
“Canadian sociology.” MacLean’s extraordinary work in Canadian sociology
is the subject of another volume on her ideas and practices that is being
prepared by Michael R. Hill and myself.

10
 2
The Real Annie of Prince
Edward Island

The air was fresh and crisp, and little smoke-blue mists curled through
the valleys and floated off from the hills. Sometimes the road went
through woods where maples were beginning to hang out scarlet
banners; sometimes it crossed rivers on bridges. . . .; sometimes it
wound around along a harbor shore and passed by a little cluster
of weather gray fishing huts; again it mounted to hills whence a far
sweep of curving upland or misty-blue sky could be seen; but wherever
it went there was much of interest to discuss.
—Montgomery, 1908/1992, 291

Mere traces of MacLean’s early life remain, but a bit of imagination

helps fill in this picture. A few reference books and her obituaries
(“MacLean, Annie Marion” 1914, 1943; “Death Takes an Educator”
1934; “Annie Marion MacLean” 1934, 1943) contain limited biographi-
cal materials. A charming book review she wrote around 1917 or 1918
recalls her happy childhood days in Nova Scotia (NS) fulfilling my
expectations of what her early life was like in the Maritimes (MacLean,
“Towne on Acadia, Reviewed by an Expert,” Appendix D).
Fortunately, her adult biography is documented better. The biggest
cache of correspondence is found in the Harris family papers which
contain a significant deposit of her brother Haddon MacLean’s family
papers, located at the Newberry Library in Chicago. In the biographi-
cal section of this chapter devoted to a discussion of the extraordinary
MacLean family, I adopt their first names to clarify and simplify the
narrative. After this section I revive the professional convention of
referring to Annie as “MacLean.”
A few letters from Annie’s parents to her brother Haddon allow us
to peek into their parents now largely forgotten lives. Annie’s letters
to her siblings and their letters to her provide even more information.

11
 Annie Marion MacLean and the Chicago Schools of Sociology, 1894–1934

As Annie’s physical strength declined, especially after 1912, when she

was forty-three years of age, her brother Haddon stepped into the la-
cunae caused by her lack of employment, diagnosis, and stable home.
Haddon’s correspondence from 1911 to 1916 helps us understand the
dramatic changes taking place in Annie’s life and career.
Her biography is augmented, too, by her ideas and research which were
reported in the popular press. These items supply a few more clues to who
she was. Finally, her own writings provide a great deal of information
about her experiences, and a detailed picture of portions of her mature
life and thoughts. From these myriad sources we now know that Annie’s
early life echoed that of the fictional Anne of Green Gables with the
important caveat that Annie Marion MacLean was a living human being
who accomplished great deeds while Anne of Green Gables is an im-
portant figure who resides only in people’s hearts and imaginations.
Annie of Prince Edward Island, 1869–1884
Annie was born on 4 March 1869, which was then the inauguration
day for American Presidents. She somewhat facetiously wrote that this
auspicious date caused her to dream as a child that she was fated to
hold that position (MacLean 1932). Like her parents and siblings, Annie
was born on a distant isle, P. E. I., in a Maritime Province in Canada.
Buffeted by wind and waves, P. E. I. was a rural, sparsely settled land.
Farm life was often brutal and filled with hardship, now documented in
the Country Life Museum in Orwell, P. E. I., the hamlet where Annie’s
father was born. This island of the North located on the continental
edge of North America was the home of hardy settlers from the similarly
beautiful and harsh Scottish Isles of Mull and Skye.
Family Ties from Scotland
Duncan G. McLeod, a maternal great uncle of Annie and a lawyer
in Charlottetown, P. E. I., wrote a long genealogical letter to her sister
Millie at a time when the MacLeans were considering a trip to Skye
(Duncan McLeod to Miss MacLean [Millie], 19 July 1901, “Millie
Correspondence,” Harris-MacLean Family Papers, Series 2: MacLean
Family Papers, 1882–1064. Midwest Manuscript Collection, The New-
berry Library, Chicago hereafter referred to as “Family papers,” box 27,
folder 382). Millie, in turn, sent McLeod’s letter to Haddon (Millie to
Haddon, Saturday, n.d., Family papers, box 27, folder 382). McLeod’s
missive was informative and sharply observant: He traced the family’s
fruitful journey from Scotland to P. E. I.

12
Another random document with
no related content on Scribd:
emberek mennyire hajlanak az elhirtelenkedésre, sőt
tapintatlanságra; fölteszik, hogy mindenki olyan lelkiállapotban van,
mint ők és meglepetést keltenek, visszautasításban van részük ott,
ahol rokonérzést várnak. Az átlaglélek rendszerint úgy van
megalkotva, hogy rendezett középszerűséggel szemléli a világot és
minden eltérést ettől többnyire és az első pillanatban csak
magasabbra vagy mélyebbre hangolt megzavarásként érez.
Szenes mindjárt megismert, amint a kerti úton eléje álltam.
– Te vagy? Ó te! Hát megint találkozunk! Ezt sohasem hittem
volna, és hozzá még itt, itt a szárazon.
Szemmelláthatóan zavarban volt és hangosan és kissé hadarva
beszélt. Úgy éreztem, mintha azon iparkodnék, hogy egyszerre
mondhasson el nekem mindent, ami távollétünk hosszú ideje alatt
mozgatta és vezette. Amellett egészen világosan látható volt, hogy
bűnösnek tudja magát, ami eleinte csaknem meghatott és ami
komikus ellentétben volt nagyon méltóságos és erősen kidomborodó
polgári megjelenésével.
– Hát így van… Hogy vagy? Te is… te is elértél valamit?
– Nem, – feleltem, – én még mindig ide-oda járok és ott maradok,
ahol kedvem telik. Nekem nincs házam sehol.
– Olyan a külsőd, mintha régen úton volnál. – Tetőtől-talpig
végigmért és úgy látszott, hogy külsőm kínosan érinti. – De gyere be
kérlek, légy üdvözölve házamban.
Mennyire megnyomta az utolsó szót!
– Tessék, tessék, – mondta buzgóan, a bejáratnál kissé
meghajolt, azután maga ment be elsőnek a házba.
Akkor az utcán biztosabban léptél föl, gondoltam.
Úgy láttam, hogy küzködik magával, voltaképpen milyen
álláspontot kell velem szemben elfoglalnia és mintha nem tudta
volna eldönteni, vajjon régi utcai pajtása viszontlátásának e különös
helyzetében őt éri-e nagyobb tisztesség vagy engem.
Szembetűnően ingadozott a büszkeség közt, hogy a hazátlan
idegent a maga tűzhelyénél fogadhatja és a kivánság közt, hogy
észrevehető szerénységgel kettős értéket adhasson a szememben
mindannak, amit szerzett.
A tornácon különös alkotmány állott, amelyről zergebakagancsok
nyúltak szét mindenfelé és Szemes rá akarta akasztani köpenyemet
erre az ilyen célra a legmegfelelőbben berendezett készülékre, de
nem volt köpenyem. «Vagy úgy…» mondta, de megnyugodott, mert
figyelemre méltattam zergebakakasztófáját.
– Csinos darab, – mondtam.
– És hasznos, hasznos, – kiáltotta vidáman.
Úgy látszott, hogy kezdjük egymást megérteni. A lakószoba,
amelybe vezetett, nem volt kedvesség híján, bár berendezéséből
csekély ízlésre és kicsinyes gondosság túltengésére lehetett
következtetni. A zöldes tompa világítás, amelyet az ablakok előtt
emelkedő magas fenyőfafal terjesztett, a biztosság jóleső látszatát
keltette. Egy másik ablak szép nyílt kilátást nyújtott a hegyláncra és
előterére, amely a nappali fény ezüstjében csillogott.
– Jó dolgod van itt, – mondtam.
Valamit kellett mondanom, mert Szemes láthatólag egyre
elfogultabb lett és meglepetésemre most először vettem észre, hogy
szégyenli kedvező helyzetét, mintha ez igazságtalanság volna velem
szemben. Szinte egészen határozottan láttam, hogy nem csalódom
ebben a föltevésemben és azért így szóltam:
– Távollétem hosszú ideje alatt mindig meglehetősen jó sorom
volt. Nincs ugyan biztosított otthonom, aminőt te szereztél
magadnak, de helyette nagy világot láttam. Bizonyára te sem első
kapásra rendezted ennyire az életedet, akkoriban még nem
integetett nekünk a nyugalom.
A mult e fölemlítése mintha megtörte volna a fagyosságát.
 – Hja, akkor… – mondta lassan Szemes, – ama napok, az azt
követő évek és a ma közt sok élmény van! Mindent elmondok neked,
– folytatta hirtelenül új buzgalommal, – éppen neked, hiszen te
megérted, mert akkor ismerted multam és helyzetemet; mostani
életem emberei nem ismerik és semmi sem csábít, hogy velük erről
beszéljek, mert csak akkor ismerik és értik meg az emberek az utcát,
ha életük egy részét ott töltötték. Én börtönben ültem…
Hirtelen elhallgatott és körülnézett a szobában, mintha attól félne,
hogy valami hallgatódzó megzavarja. Úgy látszott, hogy hirtelen
visszatér a múltba, egyik világból a másikba ugrik át és a kettőt nem
tudja egymással összeegyeztetni. Azután azonban olyan határozott
megkönnyebbüléssel nevetett föl, mintha évek óta kínok közt várta
volna azt a napot, amelyen régi élete egyik társának megteheti ezt a
vallomást.
De mielőtt beszélni kezdett, házigazdaként szorgoskodott és
különböző figyelmességekben részesített. Az egyik
sarokszekrényből szögletes üveget szedett elő és közben
végigsimítgatta, valószínűleg mert poros volt és ragyogó szemmel
nézett rám, amikor két kis poharat tele töltött az üvegben levő
folyadékkal.
– Fenyőpálinka, – mondá és várakozóan figyelt, miközben
barátságosan unszolgatva biccentett.
Magakészítette fenyőpálinka volt. Már pedig én nem szeretem a
fenyőpálinkát és különösen azt nem, amelyik otthon készült.
Rendszerint nyomdászok vagy tűrhető viszonyok közt élő
kisiparosok vagy hivatalnokcsaládok tagjai foglalkoznak ennek az
italnak készítésével és ezek azután hajlandók is minden alkalommal
kinálgatni. Ha meglátják a vendéget, hozzája sietnek, kényszerítik,
hogy megízlelje otthon készült fenyőpálinkájukat és nagyon
bőkezüeknek mutatkoznak, mert maguk már régen meggyőződtek
arról, mily kellemetlen ízű a fenyőpálinka és mily ritkán sikerül.
Így Szemes sem nyúlt a poharához, de olyan válogatott
kifejezésekkel dícsérte az italt, aminőket tőle sohasem hallottam.
Zöldes volt a színe. Szivart is hozott, de megijedtem tőle, mert
világosbarna és meglehetősen vékony volt; nehéz a hű jellemzése,
mert nem szabad föltételezni, hogy mindenki ért a dohányhoz, de ez
borzalmas szivar volt. A nemdohányzók szoktak ilyet kinálgatni,
különösen ha vallásos érzelmű emberek és ajándékukkal ritka
szabadelvűség nagylelkűsége kapcsolódik össze, nemcsak hogy
megtűrik másoknál a gyűlölt bűnt, nem, a fölkínálással még
jószívűeknek is mutatják magukat. De akaratlanul elérik azt, hogy
rövid idő mulva a megajándékozott is bűnnek mondja a dohányzást.
Mialatt leírom az e pillanatokra való visszaemlékezést, a
részletek elmondása önkéntelenül olyan hangot diktál, amely
teljesen megfelel akkori hangulatomnak. A léleknek környezetével
való kiegyenlítetlensége gyakran elégedetlenséget hagy hátra,
amely haragban vagy ellenállhatatlan gúnyolódó kedvben keres
magának utat, mert észszerű módon nem lehet az összhangot
megteremteni. Ha társalgásunk folyamán Szemes új helyzetét
egykori helyzetével hasonlítottam össze, úgy éreztem, mintha tudtán
kivül és belső akarás nélkül került volna úgy az egyikbe mint a
másikba. De mégis titokzatosnak tűnt föl előttem, milyen alapon
történt meg ez a különös átváltozás. Elbeszélése előtt nem ismertem
még Szemest annyira, hogy csak úgy egyszerűen meg tudtam volna
érteni, hogy neki és a hozzája hasonló embereknek sokkal kevésbbé
tisztult a fölfogásuk a dolgokról, semhogy minden
lelkiismeretfurdalás nélkül ne tudnának beleilleszkedni minden
helyzetbe, amelyet az élet útján a sors fölajánl nekik. Ha évekkel
előbb Szemesben az utca lelkiismeretes élősdisége tolakodott elém,
most mint elősködő lelkiismeretes embert ismertem meg, akit
életének új változata mindenre rávett, de semmiről meg nem
győzőtt. A társadalom megveti vagy megbünteti azt az embert, aki
az utca bizonytalanságába téved, de elismeréssel van az iránt, aki a
társadalmi korlátok biztossága közé téved és mindkét esetben a
helyzet megvizsgálása nélkül itél. Az emberi természetet vizsgálva
azonban mindkét lépés éppen úgy lehet ésszerű mint ésszerütlen és
egyformán eléri a büntetés mindkét tévedőt, ha természetes
rendeltetésétől távolodik el.
Mialatt Szemes mindenféle zavaros dologgal hozakodott elő,
körülnéztem a szobában és az ott lévő tárgyak úgy hatottak rám,
mint történetének illusztrációi, mint dekorativ képei valami
rajzolónak, aki gondos tanulmányozással kikutatta és biztossággal
fölismerte ennek az embernek a lényét. Előttem a békazöld tapétától
elütően magaslott fenhéjázó háta egy pamlagnak, amely fénylő,
sötétbarna fából készült és amelynek cifraságaiban diadalt ült a
természeti törvények megcsufolása. A díszítményeket fölfelé
rendszertelenül összevissza rovátkolt lécre erősített és kis
csatornácskákkal átszelt golyók zárták le, amelyek a világgömböt
jelképezték különböző egyenlítőkkel és csak annyiban voltak
bájosak, amennyiben szilárd elhelyezésükkel megcsalták azt a
reménykedésemet, hogy bárcsak legurulnának. Jobbra és balra
pöffeszkedően két ívelt díszítmény terpeszkedett, csigaalakjuk volt
és az alvó polip karjaira emlékeztettek. Közöttük merev tulipánok
virágos csoportja volt elhelyezve, amelyek négyesével más-másfelé
fordultak és úgy fényezésükkel, mint faragásukkal csodálatot
keltettek. Az összbenyomás sokfélesége azonban nem merűlt ki a
teremtő természet gazdagságának ez utánzásában, hanem alkalom
nyílt arra is, hogy ezek mellett az esztetikaiaknak tervezett élvezetek
mellett még gyakorlati szükségleteket is ki lehessen elégiteni, mert
úgy a faragott tulipánok közt, mint a világgömbök mellett fülkék és
kis szegélyek díszelegtek vagy hely volt hagyva arra, hogy
mindenféle használati vagy szükségleti tárgyat oda lehessen állítani
vagy állandóan ott lehessen tartani. Mindezt kellőképpen kihasználta
egy gondos kéz, mert sokféle tárgyat vettem észre, így egy japán
vázát, egy bibliát, egy agyagból készült disznót, amelyet a hátán
levő barátságos nyílás takarékpénztárnak jelzett, egy pávatollat és
egy pipát Luther Márton színes képével. A többi tárgyra már nem
emlékszem, különben is nagyobbára papirbokréták mögé voltak
elrejtve, még csak egy időjósló házikóról tudok, parafatetővel és két
vidám tarka alakkal, amelyek mozgó deszkácskán tengely körül
tudtak forogni.
A szoba többi bútora hozzáillett ehhez a pamlaghoz és
stílusához. Nem akarom mind leírni, mert a legtöbb ember tudja,
hogy a polgári társaság e részének otthona földíszítésére nézve mily
különösen sokoldalú és egyáltalán nem megállapodott kivánságai
vannak. Bármily csekély személyes vonatkozásban volt is Szemes
szobájának a részleteivel, mégis észrevettem határozott örömét a
külsőségeken, ami minden gondolat fényét kioltja, mint a langyos
zápor a hamúban levő szikrácskát, de lényének megváltozását még
e jelenségnél is világosabban mutatták azok a célzások, amelyeket
életének lefolyására tett. Mialatt beszélt, puhán és lassan
dörzsölgette nagy vörös kezét és ha olyan részlethez ért, amelyet
fontosnak tartott, lélektelen meghittséggel nézett reám. A
legbosszantóbb azonban az a felsőbbség volt, amelyet egyre jobban
mutatott és a melynek állandóan új tápot talált hallgatásomban,
elfogultságomban, vagy poros ruhámban. Egyszer nyugtalanná
lévén megdöbbenésem kifejezése következtében, amit az
alkalomnál fogva, amikor megnyilvánult, nem magyarázhatott
föltétlenül a maga előnyére, abbahagyta a beszédet, jó magasról a
vállamra bocsátotta nagy kezét és elnéző figyelmeztetéssel így szólt:
– Sokan jönnek hozzám, hogy tanácsot kérjenek és így még
ifjúságom tévedése is javára válik magamnak és másoknak. De csak
ez juttatja olykor eszembe az akkori napokat; rossz, elveszett ember
voltam.
– Most hát jó ember vagy? – kérdeztem kétségbeesetten
nekiiramodva a vidámságnak, de olyan érzéssel, aminővel fülledt
levegőjű szoba ablakát tépi föl az ember.
– Jó? – ismételte jelentőségteljesen és észrevehető
szemrehányással a magam túlhevülése ellen. – Ki mondhatja magát
jónak, régi cimbora?
Úgy tett, mintha magamról mondtam volna.
– Börtönben voltam, – folytatta mesterkélt megfontoltsággal és
mintha az jutna az eszébe, hogy nekem még felvilágosítással
tartozik, hozzáfűzte: – Egy napon azután egy tiszteletremétól ember
jött a cellámba. Áldott legyen az emléke! Én tudniillik lopást követtem
el, olyat, amely kitudódott.
– Egy pap?
– Igen, – felelte Szemes határozottan és bátran vallva, – persze
hogy pap volt. Nemcsak, hogy eljárt az érdekemben, úgy hogy
büntetésem egy részét elengedték, hanem utat mutatott egészen új
élethez és lehetővé tette belépésemet a művelt emberek közé. Most
van feleségem és gyermekem, házacskám nagyobb kertecskével,
pompás méhészetem, amely szépen hoz, biztosságom van és van
mire támaszkodnom és mindig jókedvű vagyok, amióta tudom, hogy
a helyes úton járok. Bevallom neked, hogy akkor eleinte abban a
reménységben hallgattam meg azt a derék embert, hogy
fölhasználhatom őt, színleg mindenben igazat adtam neki, úgy
beszéltem és cselekedtem, ahogyan ő akarta és kivánta, titokban
pedig kinevettem. De lassanként beláttam, milyen jó sora volt abban
a világban, amelyért síkra szállott, milyen jól érezte magát benne és
megértettem, hogy megvolt az igazi képzettsége, amellyel elérhet
valamit az ember. Mindene, a nyakkendőtől a cipőig, egyszerű volt,
de olyan rendes, olyan kifogástalan, megtudta becsülni mindennek
az értékét, megértett és ápolt mindent, valóban, ő lebírta az élet
veszedelmeit és győztesen került ki belőlük, mindig megelégedett
volt.
Olykor még ma is azon gondolkodom, vajjon mi tartott vissza
attól, hogy ott hagyjam Szemest, önkínzó kiváncsiság volt,
különösségeknek némileg gyanús élvezete és bizonyára végzetes
vonzalom, hogy ott maradjak, ahol minden elnézéssel szemben
megvetésem vert gyökeret és tapasztalataim kertjében kövér
gyommá fejlődött. Tudom, hogy Szemesben annál kevesebb
örömöm telt, minél tovább voltam vele együtt, sőt szenvedtem
miatta, de nagyon csábított, hogy szabadjára engedjem,
elkeseredett útálattal élveztem őt és mint valami édeskés italt, amely
anélkül hogy ártalmas lenne, rosszullétet okoz és ezt a növekedő
rosszullétemet egyre nagyobb elégtétellel láttam. Iránta való jogos
ellenérzésemnek egyetlen bizonyítéka volt ez, amellyel habár
csupán magamnak, szolgálhattam?
– Nem néznénk meg a méhecskéket? – kérdezte egyszerre csak
Szemes, végigsimogatta szakállát és fölkelt. Ringatódzó léptekkel
végigmérte a szobát. – Azoktól is tanulhatsz, – folytatta, –
szorgalmas, élénk népség, amely rendet tart a maga módján, ha az
ember a segítségére van és útba irányítja. Csaknem ötven erős
családom van, negyvennyolc, hogy az igazat mondjam.
 Hej, ha nekem csak egyetlenegy volna, gondoltam.
És mialatt a ház mögött levő rét szűk útjain haladtunk, tiszta
kavicson piciny kerítések közt, amelyek a fűnek nem engedték meg,
hogy tovább terjeszkedjék, mint ameddig szabad, az embernek
pedig, hogy a fűre lépjen, a hatalmas, veszedelmes életre
gondoltam. Az életre, rohanó árjaival és halált rejtegető
szakadékaival, szédítő magaslataival, amelyeknek kápráztató
fényessége, míg a lelket gyönyörködteti, elveszi az ember szemének
világát, az életre, tengereivel és tüzeivel, viharával és pompás
napjával. Inkább fojtom a lelkemet szégyenbe és megaláztatásba,
semhogy a te világod árnyéka elsötétítse, inkább kínszenvedés közt
meggyalázom és utolsó csepp véremmel bűnben pocsékolom el.
– Tü, tü, tü, mondogatta Szemes lágyan és gyöngéden és
kényelmesen mozgatva ujjait, a levegőből valamit magához
csalogatott. De csalogatásának nem volt eredménye.
– Hát ez micsoda? – kérdeztem, készen arra, hogy megfojtsam.
– Engem nagyon jól ismernek a méhecskéim, – oktatott ki
jóakaróm, akin meglátszott, hogy a legteljesebben élvezi a jólétét, –
de te, maradj hátra és vigyázz! Csak a minap vettem el tőlük mézet,
az igaz, hogy mértékkel és jól vigyázva arra, mennyire van még
szükségük maguknak az állatkáknak, de nekünk embereknek ezt
nem egyhamar felejtik el és bosszujokat gyakran nem azon töltik ki,
aki a mézüket elvette. Sokat sem szabad azonban nekik meghagyni,
különben ellustulnak a fickók és a készből élnek.
E fölismerése jogosultságától elkápráztatva, hangosan és
hosszasan nevetett. Ekkor egyébiránt föltűnt nekem, hogy a
nadrágja nagyon rövid volt, de mégis le volt eresztve a cipőjéig.
Ezáltal a nadrág fenekének gömbölyüsége valamivel mélyebbre
esett, mint ahol a kigömbölyödés tekintélyes megteremtője volt és ez
az eltolódás Szemes apró lépteivel együtt annyira korlátozta mozgó
vagy pihenő alakját, hogy mély szánalommal lettem volna iránta, ha
minden részvétet, még ezt a fajtájút is, el nem riasztotta volna az,
hogy megelégülést érez, azon is, ami szánnivaló.
 Félrehajtott fejjel szemlélte számokkal ellátott, egyenlő alakú és
egyforma nagyságú kaptárainak tekintélyes sorát. Eközben
meggörbített mutatóujjával gyöngéden, vagy harmincszor és
meglehetősen gyorsan az orrát dörzsölgette. Végre kényeskedő
óvatossággal hátulról kinyitotta az egyik kaptárt és kis üvegablakon
át megmutatta a belsejét és mialatt mindenfélét beszélt nagyszerű
édességről és a derék népecske élénk serénykedéséről, egy
pillanatra föltárult szemem előtt és gondolataimban a méhek
államának csodája és valami okból dühös lettem.
Künn a napfényben a méhek nyári hangja zúgott, a kaptárok közt
levő egyik kis nyíláson a zöld tájékot, tágas messzeségben a hegyek
havas csúcsait és az ezüstös kék ég egy darabját láttam csillogni.
– Nem igaz? – kérdezte Szemes, – nem igaz?
Egy mézszállító ládikával babrálgatott, szinte büntetendő áhitattal
ismerve minden szerszám hasznosságát. A pléhedényt védő
zsinórok és pálcikák olyan gondosan voltak megőrizve és
összefűzve, mint ahogyan az öreg anyóka a kotyvalékát őrzi, minden
mozdulata, amellyel valamely szerszámot használt, mintha lágyan
és barátságosan ezt hirdette volna: mégis csak szép dolog, hogy
nekünk embereknek van ollócskánk, kalapácskánk, tartós zsinórunk,
szakszerűen megkötött csomócskánk vagy hurkocskánk és végre
pompás póstánk, amelyhez biztos út visz és amely mindent
becsületesen elszállít rendeltetésének helyére.
De miként a dolgok külsején való ez az aljas kedvtelés alapjában
nem csak siralmas, hanem esztelen is, éppen úgy rendetlenség és
hanyagság mellett mindenütt a legkinosabb pontosságot láttam,
szorgos tisztaságot piszok és elhanyagoltság mellett, olyan volt
mindez egymás mellett, mint a fényesre tisztított kilincs a görbe,
megrothadt ajtón, vagy mint az ő dédelgetett teste a lecsúszott
nadrágban.
A korlátolt eszű uralkodó önelégült biztosságával beszélt a
méhek hasznosságáról, amelyeknek családait korholta vagy dícsérte
aszerint, hogy mennyit hordanak és hirtelen ismét fölismertem benne
az utca régi Szemesét. Még mindig irigység és megalázás beszélt
belőle, bármily fontoskodva hangoztatta és mutogatta az
ellenkezőjét.
Az életnek ama javait, melyeket egykor, évekkel ezelőtt mutatott
és buzgalommal ajánlott nekem, éppen úgy lopta és jogtalanul voltak
a birtokában, mint azok, melyeket ma mondott a magáénak. És
annál buzgóbban ajánlotta nekem, minél inkább el akarta hitetni,
hogy valóban a birtokában vannak. Nem lopta meg ma éppen úgy a
kispolgári társaságot, mint ahogyan akkor az utcát lopta meg? Még
mindig másokat dolgoztatott a maga javára és minden lényt, minden
tárgyat a fölhasználhatósága szerint értékelt. Nem azon a gyarló
módon uralkodott a méhein, amely félreismeri alattvalóinak
szabadságát és amit elértek, a maga érdemének tartotta? Ahogyan
egykor szabadságának a fogságban való elvesztésével bosszulta
meg magát rajta alantos utcai gazsága, úgy ma új fogságban
bűnhődött, amért viszonya életének jelenségeihez gazul sekélyes
volt, megakadt a dolgok külsőségén, mint a pókhálóban a rovar,
amely szabadnak tartja magát, mert lebeg és csak azért nem zuhan
le, mert megakadt.
Rohamos sietséggel távoztam, nem hallottam semmi kivánságát
és semmi búcsúszavát. Lábam alatt a kavics mintha meggyötört
kötelességérzetében csikorgott volna, a kertiajtó szigorúan és
céljamegszabottan csörömpölt. De künn szél fútt a hegyekről és
gondolatomban és lelkemben javaim legcsekélyebbje mérhetetlen
gazdagságnak tűnt fel, nemes nevet adtam a nyomorúságnak és a
föltörekvő est harmatában és égi aranyában mintha az emberek
fájdalma csillogott volna.
 MÁSODIK FEJEZET.

A nyári éj.

Emlékszem a tölgyekre, alattuk a régi úttal, amelyen

nemzedékek jártak nemzedékek után, a fehér házra a sík gyep
mögött, amely zöld szőnyegként terűlt el a külső lépcső előtt és a
virágzó rózsákra. A tölgyek árnyéka lecsalt az országút poros
szalagjáról, bárha estére járt az idő és nem volt már meleg. «Itt
menj», mondta egy belső hang és semmi sem akadályozott meg
abban, hogy szót fogadjak. Föltekintettem a tölgyek koronájára és a
fákkal beszélgettem. Kis idő mulva a tölgyágak kúsza zöldje körül,
mint fátyol mögül halvány női arc, kibukkant a világos házfal egy
darabja és az esti szellő felém hozta a rózsák illatát. Női hang
nagyon bensőséges és szomorú éneke hallatszott. Még sütött a
nap…
A sűrű parkot magas kőfal vette körül, amelyet az időjárás
szürkévé tett és megrepesztett, de csak kivül, alapjában azonban
szilárdan és megingathatatlanul állott és a kerti bokrok zöld és
virágos felhője áttolakodott a peremén. Láttam aranyesőt és jázmint,
a bodza fehér tányérját is és vadrózsát. A kaput jobbról és balról két
oszlop támogatta, amelyeken régi és szürke kőgolyók pihentek, mint
rég elmult időkből itt maradt két deres fej. A vaskapu borostyán- és
tölgylevelek művészileg megkovácsolt fonadékait mutatta, amelyek
erősen és tetszetősen kapaszkodtak egymásba és a kilátás, amelyet
a házra és előterére nyújtott, elbájolt, ment valami jótett. A lenyugvó
nap ott kacérkodott az ablakok magas üvegében, amelyek
egyszerűek voltak és nagyok és teljes összhangban a fehér
üvegajtóval és a csak kevéssé lejtős palatetővel. Növelte e lakóhely
tekintélyességét a házon magasan túlnyúló fák koronáinak kerete.
Ez adott neki igazán jó külsőt, mert csak akkor van meg az
összhang a természet és a beléje illesztett emberi mű közt, ha a fák
túlmagaslanak a házon, amely köztük áll és csak akkor sugárzik ki
valamely telepből a biztosság érzete, amely magához vonz és azt a
bizonyosságot kelti bennünk, hogy embereknek ad otthont.
Ekkor újra hallatszott az ének és nem tudtam megkülönböztetni,
hegedűt hallok-e vagy női hangot. Megállottam, egy kapu
fakerítésén át messzire beláttam a parkba és a ház oldalán gyepes
téren, magas jávorfák alatt ümneplőbe öltözött jókedvű emberek
kedves asztali társaságát láttam. Boros poharakkal és finom
edénnyel volt az asztal megterítve és bőségének, gazdagságának
és élvezetének csillogó képe körül jókedvűen, tetszésük szerint
csoportosultak a vendégek itt széken, ott hintaszéken, távolabb állva
vagy a füvön pihenve. Kissé messzebb viruló juniusi rózsa bokra
előtt fehérruhás leány állott az esti világításban és hegedűlt. Ruhája
egyszerű volt és csaknem minden ránc nélkül, úgy, hogy
fényözönként hatott, amely a rózsaágról szakadt alá, hogy itt lenn a
zenétől elvarázsolt földbe sülyedjen.
A szívem szárnyat kapott és boldogságtól reszketett. Nem
tudtam ezeknek az embereknek egyikét sem külön vizsgálni vagy
bírálgatni, az egész jelenség nyügözött le mint valami kép, amelyen
a mester szeretete boldogító nyárnak adott pompás alakot.
Elfelejtettem életem szegénységét, el minden nyomorúságomat és
forrásként buzogott föl lelkemben a remény. Határozottan tudom,
hogy nem vagyok csöppet sem irigy és nem kivántam magamnak
semmit a javakból, melyek megleptek, hanem hogy az emberi öröm
fölvillanása nyügözött le. Gondolataimba elmélyedve nem vettem
észre, hogy a kerítésen innen szűk ösvényen egy ember közeledett
és nagyon megijedtem, mikor hirtelen ezekkel a leereszkedő
szavakkal szólított meg:
– No mesterlegény, mit gondolsz azokról az emberekről, ők a
boldogok, vagy te vagy-e az?
 A kérdező viselkedésén meglátszott, hogy már hosszabb idő óta
figyelhetett engem és ezt következtettem kérdéséből is, amely
tetszett nekem, mert elárulta, hogy arcomról le kellett olvasnia
megindultságomat. Minden inkább mint friss és egészséges arca is
megfogott, amelyen gondolatteljes lemondás kifejezése ült. Kitünően
volt öltözve, de kicsinyes pepecselés nélkül, kabátjának fekete
posztója csodálatosan kifejezésteljesen és méltóságosan ütött el a
bokrok zöld erdejétől, vakítóan fehér ingét a mellény szélével együtt
nehéz aranylánc körítette és kezét nagy opállal díszített pompás
gyűrű ékesítette.
Úgy látszott az idegen csodálta, hogy bár nem árultam el
zavarodottságot, mégis habozok a felelettel, de sem elsietett
válaszra, sem elfogultságra nem láttam okot. A látszólag
kedvezőtlen helyzetet, amelyben vele szemben voltam, csak azért
vállaltam, mert akartam és amit magamnak kivántam és kerestem,
sokkal értékesebbnek tűnt föl nekem, mint az, ami az ő alakján
elkápráztathatott volna. Nem hiszem ugyan, hogy ilyen bizonyosság
mindig védelmet nyújt az elfogultság ellen, mert föllépésünk
biztossága nem függ a külvilághoz való viszonyunktól, hanem csakis
saját lelkünk rendjének és tisztaságának állapotát teremti meg, ami
mindig változik. Ezért van az, hogy valamely helyzet ma erősnek és
elszántnak talál, míg vele rokon vagy hozzája hasonló holnap
teljesen tehetetlenül lep meg bennünket. Szabadon és könnyen
verhetett tehát a szívem, mert nyugodtan és kitérve így válaszoltam:
– Ha igazán választ vár a kérdésére, akkor másképpen kell a
kérdését föltennie.
– Te jó vagy, – felelte gyorsan, – igazán jó! Nézze meg az ember
ezt a mesterlegényt. Tehát azt gondolod…
Közelebb lépett hozzám és a szemembe nézett. Úgy vettem
észre, mintha anélkül, hogy valójában tudná, hálás nekem, mert
ellenállásom kiragadta a magával való foglalkozásból.
– Hát hogyan kellene a kérdésemet föltennem?
 – Nem szabad olyan vállveregetve kérdezned, – mondám. –
Bárhol is tesznek föl ilyen kérdést, a felelettel többnyire csak port
hintenek a kérdező szemébe vagy pedig olyan választ kap, amely
csak a kabátját és aranygyűrűs vállveregető kezét tiszteli.
Az idegen egy pillanatra hüvösen és várakozva nézett reám,
azután gyorsan ezt kérdezte:
– Akarod ezt a gyűrűt?
És valóban lehúzta az ujjáról. Kinevettem és ezt mondtam:
– Milyen könnyű győzelmekhez lehetsz te hozzászokva.
Ezzel folytatni akartam utamat, de ő kinyitotta a kaput, utánam
jött és kezét nyújtotta.
– Lépjen be, kérem. Ne menjen el most, amikor abban a
tudatban hagyna magamra, hogy igazságtalanságot követtem el
önnel szemben.
Kezet szorítottunk és együtt a kertbe léptünk. Egy keskeny
mellékúton, amelyet mint valami lugast, teljesen beborított a fák
zöldje, pad állott, ahonnan anélkül, hogy bennünket látni lehetett
volna, áttekinthettük a tágas pázsitot és az asztaltársaságot.
– Nem tudom, mi késztet arra, hogy az ön társaságát kérjem, –
kezdte kis idő mulva megváltozott hangon a szomszédom. – Amily
kevéssé gyaníthattam, hogy önben emberi társra találok, annyira
kérem, engedje meg, hogy most csakis ennek tekinthessem.
Bocsássa meg, ügyetlenül fejezem ki magamat, de talán megérzi,
mit gondolok. Hadd bízzam egyidőre önben, az idegenben, ha már
éppen az imént idegenül hagytam el azt, amiben bíztam. Ne tartson
attól, hogy visszaélek önnel. Szava a szívem mélyén talált, igaz,
könnyű győzelmekhez vagyok hozzászokva, de tudja meg, hogy
életem vereségét gyászolom és könnyű győzelmeim boldogságát
ugyanazzal az elhatározással dobtam el magamtól, mint amellyel
előbb ezt a gyűrűt ajánlottam föl önnek.
– Kivánom, hogy visszakapja, mint e gyűrűt.
 – Ne haragudjék, de ezt a gyűrűt az ön tulajdonának tekintem.
– Ezzel azt akarja tudtomra adni, hogy nem tartja fontosnak,
hogy a könnyű győzelmek ama boldogsága ismét visszatérjen
önhöz.
Gondolatban helyeselte szavaimat, amelyekből mintha csak a
hozzájárulást érezte volna ki, de nem a benne rejlő visszautasítást.
– Talán csodálkozik azon, – folytatta kis elgondolkozás után, –
hogy olyan őszinte vagyok önnel szemben?
– Bizonyára ilyen szokott ön lenni ott, ahol nehézzé válik a
győzelem.
Úgy látszott, hogy e feleletem nyugodt elviselésére némi erőt
kellett vennie a lelkén, de barátságosan és lassan mégis ezt mondta:
– Nem kellene magát lebecsülnie.
Erre elhatároztam, hogy többé nem vértezem föl magamat e férfi
ellen, mert fölismerni véltem, hogy szerencsétlen. Később
megtudtam, hogy nem tévedtem. Szomszédom nyugodtan és
elgondolkodva szemlélte az asztali társáságot, a derűlt kép
világossága mint a fény magára vonta a szemét és tekintetem
követte az övét. Hamar észrevettem, hogy az a leány, aki hegedűlt,
nemcsak a társaságnak volt a középpontja, hanem szomszédom
gondolatai is vele foglalkoztak. Megéreztem, hogy az aggodalom, a
kétségbeesés és a magamegvetés közt való az a veszedelmes
hányodás bántja, amely már gyakran sokkal többet árult el a lélek
mélyéből, mint a legbecsületesebb akarat őszinte vallomása.
– Az ön külseje egyre annak elfeledésére csábít, hogy ön nem
az, aminek látszik, Isten tudja, miféle okokból csavarog, maga
különös ember. Amikor először megláttam, azt gondoltam, ez éppen
jókor jön, irigysége meg fog vigasztalni, amikor odaátra néz, bízik
annak a világban az értékében, mellyel én torkig vagyok. Igaz,
kicsinyes elégtétel, ha azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy egy
koldust látunk vágyakozni az után, amit mi fájdalommal, undorral és
csalódással eldobtunk, de némiképpen mégis kárpótolva érezzük
magunkat, mert azt hisszük, hogy szabadságunkban áll a megvetés.
Amikor azonban beszélni hallottam önt és megéreztem, hogy
anélkül, hogy valaha is az öné lett volna, könnyű szívvel le tud
mondani valamiről, aminek túlbecsülése engem megrontott,
elhatároztam, hogy egészen más irányban használom föl önt.
Gondoljon amit akar, de hagyjon beszélni. Odaát azt állítják, hogy
egy «bizonyos dolog» hiányzik nekem. Tudja talán, mi az a
«bizonyos dolog»? Becsülik jó tulajdonságaimat, de a «bizonyos
dolog» hiányzik… a jó tulajdonságok egyáltalán nem fontosak.
Megértettem, hogy ezzel alapjában véve nem intézett hozzám
kérdést, hanem állított valamit és hogy nem adhattam volna olyan
választ, amelyet szomszédom már régen magától is ne tudott volna.
Amikor e szavait mondta, gúnytól és elkeseredett tisztelettől
valósággal eltorzult az arca. Ezt kérdeztem:
– Mióta ismeri ezt a leányt?
– Igen, – felelte, – igen, erről a leányról van szó.
A leány felé néztem, figyelmesen vizsgálgattam, mialatt
szomszédom folytatta:
– Eljegyzését ünnepli ma azzal a férfival, akinek ősz fejét oldalról
láthatja a lakáj mellett, aki éppen bort tölt az asztal végén. Ön éppen
jókor jött ehhez az ünnephez és én, ha szabad így kifejeznem
magamat, némiképpen megkésve, hogy megkiméljem önt és
magamat olyan dolgok kínos részletezésétől, amelyeknek
fejtegetésétől az érdekelt személy végeredményben csak az igen-t
vagy a nem-et hallja ki. Engem nem hagytak kétségben a «nem»
határozottsága felől, de mert gyermekkorunk óta barátok voltunk,
megtörtént, hogy megokolást követeltem, amelynek értelméről máig
sem szerezhettem teljes biztosságot. Nézzen rám, ahogyan itt ülök
ön mellett, minden megvan, a legfontosabb is, csak egy bizonyos
dolog nincs meg, így szól az itélet. Ön érti, mit gondolhatnak az alatt
a bizonyos dolog alatt?
– Ha választ kellene adnom, ismernem kellene a hölgyet.
 – Ezt kivánom is. Engedje meg, hogy okaimat ne mondjam el.
Megvan a bátorsága, hogy átjöjjön velem a társasághoz?
Ezt feleltem:
– Ahhoz nem kell bátorság, de én csak zavarni fogom a
társaságot, senkinek sem lesz kedvére a látogatásom és a hölgyek
és urak rossz néven fogják venni.
Nyugodtan mondtam ezt, de biztosságomnak egyszerre vége
szakadt. Kisérőm várakozásteljesen és gonoszul mosolygott, de
nem rajtam. Átmentünk a pázsitos téren, két farkaskutya bukkant föl
és nekünk rohant, de vezetőm szavára azonnal megnyugodtak és
hozzája csatlakoztak, velem pedig nem törődtek többé. Hát talán e
háznak az ura, gondoltam és mindenre elszántam magamat, mert
arról volt szó, hogy egy nagy sereg bámuló arc és kiváncsi szem elé
állják. Egy inas néhány gyors lépéssel felénk tartott, valószinűleg,
hogy átvegyen a gazdájától, de ótalmazóm a szeme pillantásával
félreparancsolta, mire, akit a pillantás ért, mintha hirtelenül
láthatatlan akadályt került volna ki és eloldalgott fönhéjázó és gőgös
mosollyal, amelyben több megvetés volt, mint amekkorát akár olyan
ember is mutathat, akinek joga van hozzá. Bár nem csekély izgalom
fogott el, mégis pontosan emlékszem a most következett
részletekre.
– Új vendéget hoztam ünnepünkre, – mondta kisérőm
meglehetősen kimérten és szimpatikus határozottsággal, amely
annál inkább helyén volt, mert minden arcról kiváncsiságon és
érdeklődésen kivül visszautasítást, sőt meglepetést és fölháborodást
is le lehetett olvasni. Ezt annál érthetőbbnek kall találni, mert a ruha,
amelyben beállítottam, föltünő ellentétbe sodort e finom társaság
ismertető jeleivel. Nyitott vászonkabát volt rajtam, a nyakamon
kendő, alatta szines ing, a nadrágomat őv tartotta, alsó széle, mint
ahogyan az eresz jégcsapjai a földdel keresnek érintkezést, a cipőm
porába lógott és a kalapomat egy falusi lelkésztől kaptam, aki már
nem sokra becsülte, bár nagyon nagy volt. Magamvágta fűzfabot volt
velem és oldalt a karom alatt egy darab vásznon a batyúm lógott. A
vászon foltozott volt és a csomója a vállamon kuporgott mint valami
nagy, szőrös poloska. Emlékszem, hogy már ahogyan a magány
mindenféle ostobaságra veszi rá az embert, útközben párbeszédet
folytattam vállam e lovagjával, az is lehet, hogy azért, mert egyszer
amikor még nem szoktam volt meg, bogárnak hittem.
Kétségbeesésféle fogott el és ez adott nekem biztosságot. Azt
gondoltam, hogy rosszabbul már nem állhatok, mint ahogyan most
állok és anélkül, hogy következtetésemnek megokolást kerestem
volna, föltettem, hogy tehát jobbra kell fordulnia mindennek. Az ősz
szakállú öregebb úr, akiről a barátom azt mondta, hogy ő a vőlegény,
hintaszékében kissé fölemelkedve, barátságos integetéssel a kezét
nyújtotta, de szemlátomást nem is várta, hogy elfogadjam a kezét és
helyet mutatott egy fehérlábú vörös plüss-széken.
– Foglaljon helyet fiatal ember, szivesen látjuk…
Haragos pillantással odaintett egy inast, aki ahelyett hogy engem
a székhez vezetett volna, amit valószínüleg tennie kellett volna,
odasietett a parancsolóhoz és alázatosan zsebre vágott egy
meglehetősen hangos «szamár» szót, azután csöndben eltávozott
anélkül, hogy csak egy arcizma is megrándult volna.
Egy öreg hölgy mellett ültem le, aki fekete selyembe volt öltözve
és a csipkék, fodrok és bodrok olyan rendkivüli gazdagsága lógott
rajta, hogy mint a madár, szinte tollal borítottnak tűnt föl. Amikor
leültem, alig észrevehetően félrehajolt és mosolyával a többiek
mosolyát iparkodott elfogni. Nyilván bizalmatlan volt és zavarában ez
a szerencsétlenség is érte, hogy társakat kereső
feszélyezettségében jóakaróm szép barátnője mellé ült, akinek
nyugodt arcáról lepattant a mosolya és elhalt, mint az ablaküvegbe
ütődő pillangó, csak még sokkal gyorsabban. Fehér keztyűbe
bújtatott hatalmas kéz poharat tolt elém és félig megtöltötte borral.
Védelmezőmre pillantva ezt feleltem az öreg úrnak:
– Az úton találkoztunk és elfogadtam a meghívást, amellyel az ön
családi ünnepének részese meglepett. Remélem, nem zavarok
senkit azalatt, míg ezt a bort e nap boldogjainak boldogságára
ürítem.
 – Bravó! – mondta az öreg úr.
Ez a fölkiáltás teljesen visszaadta biztosságomat, de nem a
benne rejlő elismerés okából. Azt gondoltam, hogy ha én lennék ily
vidám társaság ura, sokkal szeretetreméltóbb házigazda lennék, az
utca szegény csavargójával, akinek engem gondoltak, mindenekelőtt
egyet éreztetnék, szabadságom fényét és örömét. Kiváltságos
helyzetem lelkét és igazát, de nem külső látszatát, úri voltom szabad
nyugodtságát mutatnám ki, amely nem nyilatkozhatik meg másban,
mint abban a műveltségben, amely az emberben először mindig az
embert látja meg és nem árulja el, mekkora gondot okoz neki a
maga állásának helyes képviselése és az idegenének helyes
értékelése.
Fönn az asztalfőn egy öreg hölgy, minő elég volt ebben a
társaságban, így szólt a szomszédjához:
– Hogyan beszél ez a legényke! Nézze meg az ember…
Néhány fiatal úr, aki nyílt csoportban állott a szép menyasszony
körül, olyan föltünő tapintatos volt, hogy csaknem kínossá vált.
Személyem iránt való fölismerhető érdeklődésükkel nyilván nem
akarták elrabolni biztosságomat és ezért méltánylandó erőködéssel
valami messzieső dologról beszéltek, de észrevettem, hogy őket
sem nagyon érdekelte és hogy egyik sem hallgatott a másikra. Nem
lehetett kétségbe vonni, hogy a barátom meggondolatlanul járt el és
senkinek sem szerzett örömet emberbaráti buzgalmával. De azt
hiszem, be kell ismernem, hogy néhányan talán érezték, hogy
egészen más okok vezették őt, mint a jótékonyság gyakorlásának
egyszerű hajlama és az is igaz lehet, hogy az ünnepi öröm
hangulata, amely ezt a társaságot egyesítette, már amúgy is valami
titkos aggodalom vagy elidegenkedés nyomásától szenvedett és már
előbb is kényszeredett volt.
Szomszédnőm felém fordult, de csak immel-ámmal:
– Nem akar kényelembe helyezkedni? – kérdezte és nyeles
szemüveget tartott a szeme elé.
 Hát kényelembe helyezkedtem, mihez csak a batyumat
választhattam. A poloskacsomónál egy inas ujja hegyével megfogta
és akkora gondossággal tette a fűre, hogy igazi gyönyörűségem telt
benne.
Most egy ládika szivarral kínáltak meg. Igaz, hogy figyelmesek
voltak irántam. De amikor már bele akartam nyúlni, belső
szememmel hirtelen megláttam magamat, amint utcai rongyaimban
párnás széken ülök, szájamban szivarral, mely többet ér mint a
kabátom és nagyobb, mint a tekintélyem. Éreztem, hogy ez a külföldi
szivar szétrombolta volna egyéniségem körvonalait és hogy
nevetségessé váltam volna, amikor pedig alkalmam nyílt arra, hogy
a magam viszonyainak keretében egész maradjak. Ekkor erőm és
ellenállásom fölhevülésében elhatároztam, hogy a magam
szerepében biztosabbnak mutatom magamat, mint aminőnek azok a
magukéban bizonyulnak, félretoltam a ládikát és a
mellényzsebemből két ujjammal kitünő szivarcsutkát kotortam elő,
amelyet délről tettem el az erdőben tervezett esti pihenőre. Ugyanott
régi divatú gyújtó sovány csomóját is találtam, az egyiket hidegvérrel
végigrántottam a nadrágomon, rágyújtottam a jó bagóra és füstbe
meg kénbe burkolva, hálát adva az Istennek, körülnéztem, de
anélkül, hogy tekintetemmel bárkit is kihívtam volna.
Mellettem az inas térde reszketett, kisegítettem nagy bajából úgy,
hogy néma kéréssel eléje toltam kiürített poharamat.
Tisztességtudóan bólintott és ezuttal egészen megtöltötte.
Az észrevehető csöndben, amely egy pillanatra beállott,
boldognak éreztem magamat, de akkor nem értettem meg teljesen,
miért. Az a határozatlan érzésem támadt azonban, hogy a társaság
nevetése letompította cselekedetem hatását és hogy figyelembe
kellett volna vennem a nevetés okát, ha nem akartam
tapintatlanabbnak bizonyulni, mind a birálóim. A mellettem ülő tollas
hölgy elhagyta helyét és a pázsiton virágot kezdett szedni. Egy
másik hölgy a közelemben, aki fiatal volt és szőke, fölkelt és
elmenekült. Csupa aggodalommal tekintettem utána, azután
szemem a vezetőmével találkozott. Komolyan és várakozva nézett
reám, de nem titkos feszültség nélkül. Kedvemre volt a hallgatása.