Szovjet-orosz tanulmányok

III/A/1. Milyen okok és körülmények vezettek a szovjet típusú társadalmi rend

szovjetunióbeli kudarcához és a szovjet államkeret 1991 végi felbomlásához?

(Sztálin: 1922-53, Hruscsov: 1953-64, Brezsnyev: 1964-82, Andropov: 1982-84, Csernyenko:

1984-85, Gorbacsov: 1985-91)
1. Előzmények: a Szovjetunió helyzete a 70-80-as években – Problémák:
a,
- gyengülő gazdasági teljesítmény: gazdasági növekedés, termelés bővítésének
üteme fokozatosan lassul (1971/75-ben 5,7%-os növekedés, 80-as elején már csak
3,6%)  ötéves tervek egyetlen fontos paraméterét sem tudták teljesíteni
- mezőgazdaságban is elmaradás: főként minőségi gondok voltak (jellemző volt:
alacsony minőségű termékek és berendezések tömeggyártásban)
- gabonaszükségletek nagy részét külföldről kellett beszerezni
- tanulmányt is készítettek a szovjet gazdaság állapotáról (1979. Kirillin
miniszterelnök-helyettes), de ekkor még nem volt igény a változtatásra a vezetőség
részéről (Politikai Bizottság – legfelsőbb politikai vezetés)

b,
- 70-es évek végére Moszkva külpolitikai helyzete is kedvezőtlenül alakult:
- 1979. afganisztáni beavatkozás (személyi veszteség: 10 év alatt >14e halott,
anyagi terhek: évi 3-4 md dollár)+már a bevonuláskor látták, hogy a helyzeten
nem tudnak változtatni; nemzetközi tiltakozás  teljes külpolitikai elszigeteltség
(1979. Bécs – SALT-2 aláírása – Brezsnyev-Carter, de utána 6 évig nincs Szu-
USA csúcs)  konfrontációs szakasz (Reagan keményen fellépett a Szu ellen)
- 70-es évek elején olajár-robbanás  Szu növelte kőolaj-exportját+bevételeit (de: a
„könnyen szerzett pénzek” félrevezetők: eltompították a politikai és gazdasági
vezetés veszélyérzetét, késleltették a reformokat)
- 1985/86. kőolaj ára esett: 10md dollárral rövidítette meg Moszkvát
- lengyel válság: újabb szovjet intervenció az afganisztáni helyzet miatt nem
jöhetett szóba, de Szu nem akarta elveszíteni Lo-t, ezért: jelentős pénzügyi
támogatással próbálták stabilizálni (pénzügyi gyorssegély 1980/81 között 4,5md
dollár – Jaruzelski-kormánynak)

c,
- szovjet vezetés gerontokratikus természete (átlagéletkor 70 felett)

2. Gorbacsov – kezdeti reformok: „kísérletezések időszaka”

- Gorbacsov előtt már Andropov (korábbi KGB vezető) is felismerte, hogy reform
kell a gazdaság élénkítésére (harc a „fegyelem megbomlása” és a korrupció ellen:
forradalom a személyi politikában, szocializmus-kép felülvizsgálata,
munkafegyelem)

1
 - átfogó reformfolyamat Gorbacsovval kezdődött:
- 1987 elejére lecserélték a Politikai Bizottság tagjainak 70%-át, a területi
párbizottságok 60%-át
- fő cél: gazdasági fejlődés felgyorsítása (kezdetben még nem cél a teljes
strukturális átalakítás!) – fegyelem és rend helyreállítása:
- alkoholellenes kampány: céllal ellentétes hatást érték el (nem csökkent a
társadalom alkoholfogyasztása, pusztítást vitt végbe több bortermelő vidéken is pl.
Grúzia, Moldávia, elterjedt az otthoni szeszfőzés, általános cukorhiány alakult ki)
– 27 md dolláros veszteség
- „állami termékátviteli rendszer” = „goszprijomka” (késztermékek minőségi
vizsgálata és átvétele egy állami felügyelet feladatává vált  de kiderült, hogy
lényeges minőségjavulást nem tudtak elérni vele + a szovjet vállalatok többsége
még a hazai szabványok betartására is képtelen volt, nem hogy a nemzetközire)
+goszprijomka a korrupció „melegágya” lett
- gépgyártás élénkítése  várt élénkülés itt is elmaradt, pedig sok pénzt fektettek
bele
- ez az időszak volt a „várakozások forradalma” (’85/86): sok ígéret, ami később
nem teljesült (rendeletek és törvények a rászorulók helyzetének javítására,
lakhatási problémák megoldása, közegészségügy javítása, infrastrukturális
fejlesztések)
- 1986. Lakás-2000 program: ígéret, hogy 2000-re minden szovjet családnak lesz
saját lakása
- regionális különbségek (voltak olyan közép-ázsiai köztársaságok, ahol pl. a
rendelőintézetekben sem volt meleg víz)
- a közegészségügy általános állapotát még az ország központi, fejlettebb területein
is súlyos gondok jellemezték
-  a szociális problémák megoldásához nem volt elég a politikai akarat, nem volt
elég forrás (rengeteg pénz elment az afganisztáni háborúra, a lengyel válságra, a
gépgyártás élénkítésére, az alkoholellenes kampányra, a csernobili
következményekre+olajáresés miatt bevételkiesés). Mikor a lakosság rájött, hogy a
tervek többsége nem kivitelezhető (az életkörülmények csak tovább romlottak), a
szovjet társadalom jelentős része 1988/89-től elfordult Gorbacsovtól

3. Gorbacsov – „mélyebb” reformok 86-tól (peresztrojka)

- az intézkedések sikertelenségéből látható volt, hogy nem elég a gazdasági

gyorsítás, strukturális átalakítás kell. De: a reformok iránt elkötelezetteknek két
csoportja alakult ki: elég a gazdasági átalakítás (mennyiség helyett a minőség
legyen a cél) vs. politikai életet is át kell szervezni (társadalmi aktivitás növelése)
- 1987. SZKP Kongresszus a második álláspontot fogadta el. Átalakítás elemei:
- „glasznoszty”=nyilvánosság (független igazságszolgáltatás, szólás, lelkiismereti
és gyülekezési szabadság)
- glasznoszty fontosságában nagy szerepet játszott a csernobili atomerőmű
katasztrófája is: 1986. ápr. 25-26. erőmű-robbanás; a tragédiát több napig
eltitkolták, ez később felvetette a politikai vezetés társadalom iránti felelősségének
problémáját is (Csernobil a gorbacsovi korszak fontos szakaszhatára volt – ezután
a Szu politikai tekintetben is más lett)

2
 - szovjetek (tanácsok) szerepének növelése, választási rendszer átalakítása (kötelező
többes jelölés bevezetése)  89/90-re beérő folyamat, ami a szovjet politikai
rendszert jelentősen átalakította
- pártszervezeteket társadalmi kontroll alá kell vonni
- hivatalosan is elismerték: Szu-ban a 30-as években olyan „adminisztratív-
parancsuralmi” rendszer jött létre, ami nem csak a gazdaság működését, hanem a
politikai és kulturális területek életét is súlyosan deformálta ( „desztalinizáció”
megindult)
- megindult a szovjet korszak történetének feltárása
- cél: szocializmus legyen hatékonyabb, versenyképesebb, humánusabb („emberarcú
szocializmus”)

4. Külpolitika Gorbacsov idején

- világpolitikai környezet javítása belpolitikai érdek is volt

- szovjet külpolitikai doktrína Gorbacsov előtt: proletár internacionalizmus, békés
egymás mellett élés
- új elem: választás szabadságának tézise (minden ország szabadon dönthet
politikai és társadalmi fejlődésének jellegéről)
- személyi változások: 1985. Gromikó helyett az új külügyminiszter Sevarnadze lett
- 1985. genfi csúcstalálkozó: helyreállt az érintkezés USA-Szu között, innentől
kezdve gyakori találkozók
- Kelet-Közép-Európa: Gorbacsovék ekkor még nem érzékeltek problémát a
térségben
- Brezsnyev-doktrína érvényesült eddig a térségben: korlátozott szuverenitás (relatív
önállóság a belpolitikában, de a Szu-hoz való viszonyukat nem kérdőjelezhetik
meg)
- Gorbacsovnak teher volt a nemzetközi kommunista mozgalom irányítói szerepe
(feleslegesnek tartotta a szocialista országok vezetőivel tartott tanácskozásokat és
kerülte is azokat), a térség már nem volt annyira fontos a Szu vezetőségnek, mint
korábban
- egyre gyakrabban nyilatkoztak szovjet politikusok és a kommunista pártok
önállóságát, a „nemzeti adottságok” figyelembe vételét hangsúlyozták
- 1988. márc. Gorbacsov jugoszláviai beszéde: Moszkva tiszteletben tartja a
minden országot megillető „függetlenség és szuverenitás” elvét, és minden ország
megválaszthatja társadalmi fejlődésének módját 
- 1988 nyár Gorbacsov beszéde: nincs többé Brezsnyev-doktrína, helyette:
„Sinatra-doktrína” – szabad út megválasztása (de Gorbacsov azt gondolta, hogy a
szocializmuson belül maradnak az államok – Gorbacsovi illúzió: Közös Európai
Ház – nyugat és kelet közeledése)
- leszerelés, kivonulás KKE-ből (Csehszlovákia, NDK, Magyarország,
Lengyelország)
- 1986. afganisztáni kivonulás ügye a Politikai Bizottság előtt  csapatkivonás
1988/89  Kínával rendeződött a viszony+kedvezőbb nemzetközi megítélés (De:
Gorbacsov Szu-beli népszerűsége csökkent)
- „új politikai gondolkodás”: emberi jogok, hatalommegosztás, civil társadalom
megjelent
- 87/88: szovjet sajtó sokkal bátrabb – önkritika megjelent
- 1989-91 között nemzetközi szinten is elvesztette a kezdeményező szerepet a Szu
3
 - új típusú nemzetközi magatartás: ENSZ BT-ben a szovjet képviselő az Irakot
elítélő, fegyveres szankciót kilátásba helyező határozat mellett szavazott
- 1991. START-1 (stratégiai támadó fegyverekről szóló megállapodás,
csökkentették a felek interkontinentális ballisztikus rakétáinak számát 30-40%-kal)

5. Politikai ellenfelek megjelenése – a XIX. pártkonferencia

- 1988 nyár XIX. pártkonferencia jelentős: megindult Gorbacsov ellenfeleinek

politikai szerveződése
- konferencia célja: politikai rendszer átalakítását meghatározni, a
reformfolyamatokat felgyorsítani, „szocialista jogállamot” létrehozni
- két új államhatalmi intézmény felállítása: Népképviselők Kongresszusa (évente
2x ülésezik, 2250 fő), Parlament (folyamatosan ülésezik, kongresszusi
képviselőkből választott)
- egyesítették az azonos szinteknek megfelelő tanácsi és pártvezetői tisztségeket
(pártvezetők csak megfelelő társadalmi támogatottság mellett tölthették be pártbeli
tisztségüket)
- 1989. márc. Népképviselők Kongresszusának első választása (Jelcin a saját
választókerületében 90%-kal nyert – pártapparátus súlyos vereségét jelentette 
politikai hatalom megingott  könnyen tudott radikális ellenzék alakulni)
- Moszkva lemondott a más országok belügyeibe történő beavatkozásról  a
szovjet vezetés sorra adta fel a pártállam működésének és működtetésének
ideológiai alapjait (proletár internacionalizmus, kommunista párt irányító szerepe
stb.)
- Gorbacsov reformpolitikáját a konferencián minden oldalról támadták (jobboldal:
ortodox kommunisták – változást nem akarók – élükön Ligacsov; baloldal:
reformok gyorsaságával elégedetlen „demokraták” – élükön Jelcin)
- +még a bírálók között megjelentek a különböző társadalmi csoportok is
(társadalom spontán, alulról jövő demokratizálódása megkezdődött)
- egyre több tüntetés a rendszer ellen
- 1988 végére az ország gazdasági helyzete tovább romlott

6. Elszakadási törekvések

- felrobbant az „etnikai bomba”: véres etnikai konfliktusok kezdődtek 1988-tól

(Hegyi Karabah – azeri-örmény, szumgajti örmények elleni pogrom, Üzbegisztán,
Moldávia, Kazahsztán, Abházia, Dél-Oszétia)
- szecessziós törekvések a birodalom peremén: először balti köztársaságok, Grúzia,
orosz nacionalizmus
- Balti köztársaságok: 1988-tól meg akarták ismerni a Szu-hoz csatolás
körülményeit (Molotov-Ribbentrop paktum)  Szu félt, hogy mit találnak,
struccpolitikát folytatott
- M-R paktum 50. évfordulóján: 2 millió emberes élő lánc – tüntetés, tiltakozás a
paktum ellen
- 1989. dec. litván kommunista párt kivált az SZKP-ból, 1990. litván törvény a
„Független Litván Állam helyreállításáról”
- 1991. a három balti államot „elbocsátották” a Szu-ból
-
4
7. Társadalom

- új tulajdonosi csoport kialakult; előzmény: 88-as törvény, ami a vegyes vállalatok

alapítását engedélyezte (így jött létre pl. a gázipari minisztériumból a Gazprom)
- 90 elején: óriási hiány (cukor, tea, szappan stb.), még konzerv sincs
- hiány miatt „cserekereskedelem” +jegyrendszer bevezetése
- demokratizálás feleslegesnek tűnt, csak nehézséget okozott: nem működtek
rendesen a hivatalok, nehézkes ügyintézés (rendkívüli állapotot kellett volna
elrendelni)
- óriási költségvetési hiány, aranytartalék csökkent, külső államadósság nőtt

8. Felbomlás

- A Balti államok kiválásánál érezte Gorbacsov, hogy esik szét a Szu, ezért: elnöki
rendszert akart bevezetni – Szovjet Államfői Intézmény (cél az ország
irányíthatóságának visszaállítása, politikai és gazdasági folyamatok feletti
ellenőrzés)
- Gorbacsovot megválasztották elnöknek (’90 márc.), de a „demokratáknak” az volt
a feltétele, hogy cserébe töröljék a szovjet alkotmány 6. cikkét (SZKP vezető
szerepe  innentől lehetőség van pártalapításra)
- 1989 végétől: erősödő orosz nacionalizmus: 1990 tavaszán: létrejött az
Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság (ez még először nem
jelentette a Szu-ból való kiválást)
- felgyorsultak a dezintegrációs folyamatok
- emiatt Gorbacsov (elkeseredett) próbálkozása: tartsanak népszavazást a Szu
jövőjéről:
- 1991. március 17. a megújított szovjet föderációt 76% támogatta
- orosz részről cserébe: népszavazáson még egy kérdés: legyen-e elnöki rendszer
Oroszországban: lett, az elnökválasztást Jelcin megnyerte
- Jelcin a beiktatása után betiltotta a pártok munkahelyi működését (kommunista
párt ellen irányult)  Szu vezetés félt, hogy ez példa lesz a többi tagállam számára
is
- Gorbacsov következő kísérlete: legyen új szövetségi szerződés (tárgyalás erről
Novo-Ogarjevoban) – jelentős jogköröket kaptak volna a tagköztársaságok, de ez
nem volt elég legtöbbjüknek (de ’91 augusztusában aláírták Moszkvában – 8
tagköztársaság)
- bizalmas megbeszélés Gorbacsov, Jelcin és Nazarbajev (kazah elnök) között:
megegyeztek, hogy Gorbacsov nyári szabadságáról hazatérve személyi
változtatásokat hajt végre  ezt a beszélgetést a KGB lehallgatta és
nyilvánosságra hozta
- Gorbacsov elleni puccs: megalakult a Rendkívüli Állapotot Felügyelő Állami
Bizottság: átvették a hatalmat (azt mondták, hogy Gorbacsov betegsége miatt már
nem képes a vezetésre): rendkívüli állapotot vezettek be (azok az emberek voltak a
bizottságban, akiket Gorbacsov el akart távolítani) – céljuk az volt, hogy, hogy ne
szülessen meg az új szövetségi szerződés, a Szu-t egyben akarták tartani
- DE: a Bizottság nem élvezett társadalmi támogatást  politikai vereséget
szenvedtek
- Gorbacsov visszatért, de elveszítette a politikai folyamatok feletti ellenőrzést
- Ukrajnában népszavazás decemberben: többség a függetlenségre szavazott
5
 - megindult a szétválási folyamat (jogi és politikai keret kidolgozása):
- 1991. dec. 7. háromoldalú megállapodás a Szu „felszámolásáról”: Oroszország –
Jelcin, Ukrajna – Kravcsuk és Belorusszia – Suskievics rögzítették, hogy a „Szu
mint nemzetközi jogi alany és geoplotikai realitás megszűnt létezni” (Gorbacsov
pedig lemondott)
- ez a három állam hozta létre a Független Államok Közösségét a Szu felbomlással
egy időben (dec. 8.)

III/A/2. - A Szovjetunió felbomlását követően a függetlenné vált Oroszországnak milyen

kihívásokkal – megoldásra váró feladatokkal – kellett szembenéznie?

Az új államkeret egy új probléma volt. Új feladatokkal kellett szembenézni: a demokratikus

politikai átmenet és a piacgazdaság bevezetésének a problémáival. Ehhez új elitekre, új
intézményrendszerre volt szükség. Az újonnan létrejött államoknak nehezebb volt a dolguk.

Az új államkeret:

Az új határok problémáját jelentette. Az új határok a volt szovjet tagköztársaságok határaival

egyeztek meg. Mégis a legtöbb határnál konfliktusok robbantak ki. A volt adminisztratív
határokat módosítani akarták.

Az új orosz határokat ellenőrizni kellett, ami nem volt könnyű feladat, mivel hosszú új
szárazföldi határok keletkeztek. Az új kisebbségek kérdése jelent meg.  25.000.000 orosz
rekedt Oroszországon kívül, a legnagyobb arányban Ukrajnában: 11.000.000-an.

Felvetődött az állampolgárság kérdése.  Nulla megoldás: Minden új állam a szétválás

pillanatában felajánlotta a területén élőknek az állampolgárságot, kivéve Észtországot és
Lettországot. Ezek nem adtak állampolgárságot, mivel a népesség 30%-a orosz volt.  Az
észt parlamenti választásokból kiszorultak a képviselők.

Az adósság kérdése: 60-80 milliárd dollár volt a Szovjetunió adósságállománya a

felbomláskor. Kire fog ez szállni?  Oroszország felvállalta az egyetemleges felelősséget az
adósságra. A legtöbben ezt elfogadták, kivéve Belorusszia és Ukrajna, de ennek ellenére nem
segítettek a fizetéstörlesztésben. A 2000-es évek közepére Oroszország kifizette az adósságát.

A katonai erő kérdése: Hagyományos és nukleáris erők. A felbomláskor Belorusszia, Ukrajna

és Kazahsztán is atomhatalommá vált. Ez nagy felelősséget és anyagi terheket jelentett
számukra. A Szovjetuniót felbomlasztó „breszti béke” egyik pontja kimondta, hogy a
felbomlás során atomhatalommá vált országok lemondanak erről a státuszukról. Erre
garanciákat vállaltak és az 1990-es évek elejére le is szerelték a nukleáris fegyverkészleteiket.
A hagyományos haderők, amik az új szuverén államok területén maradtak, azok a kezükbe
kerültek.

Oroszország a Szovjetunió területének több mint ¾-ét örökölte meg, északabbra tolódott az
ország. Ebből európai részen ¼-e volt, ahol a lakosság 80%-a összpontosult, a lakosság 20%-a
pedig az ország ázsiai ¾-ében tartózkodott.

6
A szovjet gazdaság kicsivel több mint felét örökölte. A negyedét Ukrajna, a másik negyedet a
többi állam.

A katonai haderő 80%-át örökölte.  Felszöktek a katonai kiadások, a szovjet GDP 10%-át
költötték erre, míg az orosz GDP 18%-át kellett ráfordítani. Évek alatt sikerült lenyomniuk a
hadsereg létszámát.

A piacgazdaságra való áttérés:

1991 őszén strukturális változások kerültek bevezetésre Jelcin által. Jelcin lett a
miniszterelnök és az államelnök egy személyben. 1992 júniusáig volt miniszterelnök is.

A kormányon belül két blokk alakult ki:

1. Gennady Burbulisz miniszterelnök helyettes, akihez a bel-, kül-, ideológiai és

kulturális ügyek tartoztak.

2. Jegor Gajdar gazdasági blokkja, akik a sokk-terápia alkalmazását támogatták.

Gajdarék vacilláltak, mivel volt már egy 500 napos program is előkészítve, ami egy
szociálliberális program volt, a gajdari sokk-terápia pedig liberális program volt, radikális
lépésekkel.

Végül Gajdar meggyőzte Jelcint az ő álláspontjáról. Három nagy alapja volt ennek a tervnek,
1992 januárjától:

1. Árak liberalizálása.  1992 májusában felszabadították az árakat, egy-két kivétellel.

1992 végére 300%-os inflációt vártak, de e helyett 1000%-os lett.  A rubel
elértéktelenedett, nem lehetett a megtakarításokból semmit sem venni. Az infláció
évekig több mint 1000%-os maradt.

2. A kereskedelem liberalizálása.  Ennek során de-bürokratizálódás kezdődött,

átalakult a hétköznapi élet.

3. Privatizáció.  Kuponos privatizációt vezettek be.  Mindenki kapott egy érték

szerinti kupont az ipari vagyonból. Ezeket a névértékén jóval alacsonyabb áron
vásárolták fel bizonyos csoportok. A felvásárlók ezekből állami vállalatokat vásároltak
fel. A föld privatizációja nem valósult meg.

1992 júliusában reformprogramot adott ki a kormány:

- A gazdaság deregulációja. Az adminisztratív kontroll feloldása, de-bürokratizáció.

- A pénzügyi rendszer stabilizálása. Az infláció miatt ez nem sikerült.

- Privatizáció. A piacgazdaság hátterének kialakítása. Nem lettek törvényi keretbe

foglalva, így nem tudott hatékonyan működni.  Új tulajdonosi elitet akartak
létrehozni, ami politikailag hűséges marad.

7
 - Aktív szociálpolitika. Ezért nem tettek sokat, noha a népesség fele kevesebb, mint
egy dollárból élt.

- Gazdasági transzformáció. Az aránytalanul magas nehézipar leépítése. Az ipar nagy

arányban hadiipari termékek gyártására volt berendezkedve, ezt át kellett alakítani más
termékek gyártására. Gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat kellett kiépíteni, ami az
előző rendszerrel együtt összeomlott.

- Árcsökkentés.

A költségvetési hiány elszabadult. A Szovjetunió idején a GDP 20%-a volt a költségvetés,

1993-ra viszont csak 3%. A központi bank politikája ellentétes volt a kormány politikájával
1992-1993-ban. Gátat állított az átmenet sikere elé.

1992-ben az új adónemek bevezetése megtörtént. Aktív vámpolitikával a belső energiaellátást

kívánták megvédeni. Megszüntették az állami megrendeléseket, a vállalatok
kereskedelempolitikája új helyzet elé állt, amihez a legtöbb nem is tudott alkalmazkodni. 
Csődök, elbocsátások, korrupció.  A GDP 18%-al visszaesett. A gyárak bezárásával új
jelenség ütötte fel a fejét: a munkanélküliség.

A sokk-terápia kiváltotta politikai konfliktusok:

Reformellenesség és nemzetiségi mozgolódások gyengítették a kormány munkáját. Az orosz

föderációtól a peremvidékek függetlenedni akartak vagy legalább több jogot akartak,
autonómiát. Az 1990-es években ezeket nagyjából letörték, kivéve a csecsen lázadást.
Csecsenföld erősen függetlenedni akart.  Orosz rendvédelmi szerveket küldtek oda, de az
akció sikertelen volt. 1994-ig stagnált a csecsen kérdés. 1992-1993 között Moszkva próbálta a
nemzetiségi mozgalmakat letörni, de a központ gyengesége miatt ez nem sikerült.

Politikai instabilitás jellemezte Oroszországot. A sokk-terápia sikertelenségét senki sem

akarta magára vállalni. 1992 végén Gajdar miniszterelnök jelölt lett, Jelcin helyett, de ezt a
Parlament elvetette.  Gajdar megbízott miniszterelnök lett. 1992 végén Viktor
Csernomirgyin lett a miniszterelnök. Jurij Szkokovra az orosz nemzetbiztonsági bizottság
létrehozásával lett megbízva, ez egyfajta nemzetbiztonsági tanács lett amerikai mintára.

1992-től éles politikai konfliktus alakult ki a Parlamentben, a sikertelen gazdaságpolitika

miatt. 1993 elején Jelcin egy prezidenciális rendszer bevezetését tűzte ki célul. Népszavazásra
bocsátotta az ügyet, bízott a még mindig tartó népszerűségében. Ez egy négy-kérdéses
népszavazás volt:

1. Támogatja e Borisz Jelcin politikáját?

2. Támogatja e a kormányzat reformpolitikáját?

3. Kíván e idő előtti elnökválasztást?

4. Kíván e idő előtti parlamenti választásokat?

8
Ha mindegyikre, kivéve a harmadikra igen lesz a válasz, akkor sikeres lesz a népszavazás. Az
első kérdésre messze a legtöbben igent válaszoltak, a második is igen lett, a harmadikra nem
lett a válasz és a negyedikre szintén nemet válaszoltak. Mindenesetre erősítette az elnöki
rendszert.

Új alkotmányon kezdtek el dolgozni. Egy tanácsadó szakértő testület szövegezte meg és 1993
nyarára lett készen, augusztus végén nyilvánosságra hozták.

1993. szeptember 21. Az 1400. elnöki rendelet kiadása.  Jelcin a helyi és központi hatalom
szintjén a szovjet tanácsok működését felfüggesztette. Ez érzékenyen érintette a Parlamentet,
utcai zavargások törtek ki.  Október 4-én szükségállapotot hirdettek, az orosz Parlamentet
tankok lőtték.  Elfogták az ellenzéki politikusokat.

Új parlamenti választásokat írtak ki 1993 őszén. Az első orosz választás volt ez, ami megfelelt
a választási alapelveknek. December 12-én az új alkotmányról is népszavazást írtak ki, az
elfogadása esetén kétkamarás parlamentet hoznak létre.  A két kamara együtt a Szövetségi
Gyűlés. A felsőház: Szövetségi Tanács, az alsóház: Állami Duma.

A politikai következmények, az orosz alkotmány:

Az Állami Dumába vegyes választási rendszerrel 450 főt választottak be. Listás és egyéni
választókerületek alapján, 5%-os küszöbbel kerültek be a képviselők. Az első választás után
csak fele mandátumidőt kaptak a képviselők, két év után újra választásokat tartanak.

A Szövetségi Tanácsba is közvetlenül választottak. 89 föderatív területből áll Oroszország és

ezekből kettő-kettő képviselő jutott be a felsőházba (178 tag). Később a helyi kormányzók és
a helyi közügyek elnökei kerülnek be, mint képviselők.

Az új alkotmány kiépítette a prezidenciális politikai rendszert. Az elnök jogkörébe tartozott a

törvénykezdeményezés: A javaslatot a Duma tárgyalja meg, majd a Felsőház is. Amennyiben
azt elfogadták az elnöknek ellenjegyeznie kell, de van vétójoga. Ha azzal él, akkor a javaslat
visszakerül az Alsóházba, de 2/3-os többséggel feloldható a vétó.

Az elnök gyakorlatilag elmozdíthatatlan lett. Betegség miatt, halál esetén és törvénysértés

felelősségének a megállapítása esetén lehet leváltani.

A kormányfő munkáját az elnök ellenőrzi. A külügyminiszter, belügyminiszter, védelmi

miniszter és a titkosszolgálat igazgatójára az elnök tesz javaslatot, így neki felelősek.

A Parlament összetétele nem befolyásolja a kormány összetételét. A Parlament hagyja jóvá a

miniszterelnök személyét és a kormány összetételét. Ha háromszor nem fogadja el
valamelyiket, akkor az elnök feloszlatja a Parlamentet.

A gazdasági következmények:

Az 1990-es években a poszt-szovjet térség rendkívüli gazdasági hanyatlást produkált, amire

békeidőben még nem volt példa. Az orosz gazdaság 1990-hez képest, az 1990-es évek

9
közepén csak a 60%-át teljesítette. Visszaesett az olajkitermelés, ami csak 1999-től kezdett
újra emelkedni. Kisebb mértékben, de a földgázkitermelés is visszaesett.

A mezőgazdaságban művelt területek csökkentek.  A gabonatermelés visszaszorult,

csökkent az állatállomány, ez pedig a tejtermelésre is kihatott. Gyakorlatilag az orosz
gazdasági kapacitás 30 évet visszafejlődött.

A külkereskedelmi aktivitás azonban növekedett. Az energiahordozók exportja növekedett.

Az ipari termékek exportja csökkent, mivel a kelet-európai piacok elvesztek, ill.
felvevőképességük vissza is szorult. A vámpolitika gyenge volt, a csempészet virágzott, a
tőkekivitel jelentős volt.  Az exporttermékek ellenértékét nem hozták vissza, kint tartották.

A rubel rendkívüli mértékben elértéktelenedett. A központi bank próbált interveniálni, de

1994 októberében ezt befejezte.  Az árfolyam összeomlott és tovább zuhant a rubel értéke.

A központi költségvetés 1995-re drámaivá vált, de utána már nem csökkent. 1993-tól a
kormány rövid futamidejű értékpapírok kibocsátásával próbálkozott, 1994-től ezeket
külföldiek is megvehették. Azonban 1995-ben az állampapírok eladásából befolyó összeg a
GDP csak 0,5%-át tették ki.

1994-1998 között 150.000 vállalatot privatizáltak, de ebből nem sok bevétel származott, az új
tulajdonosi réteg létrehozása volt a cél.

1994 őszén IMF és WB tárgyalásokat folytattak hitellehetőségről. Az IMF komoly feltételeket

szabott: az energiaszektor liberalizálása; infláció csökkentése, a havi infláció nem lehet 1%-os
(1995-ben az éves infláció 60%-os, 1996-ban 25%-os volt); a költségvetési hiányt 1995
végére 6,5% alá kell vinni.

1995 márciusában a megállapodás megszületett és aláírták a felek. Ezzel Oroszország

6.700.000 dollárt kapott, havi átutalásokban. Moszkva megkapta a kölcsönt, de a feltételekből
egyiket sem volt képes megvalósítani. 1996. november és 1997. június között euró-
kötvényeket bocsátottak ki, hogy kezelni tudják a költségvetési hiányt.

III/A/3. - Mutassa be Putyin első két elnöki ciklusának (2000–2008) orosz külpolitikáját!

1999 közepén Jelcin utódjának a kijelölése napirendi ponton volt. Az utódnak lojálisnak kell
lennie Jelcinhez, a családjához, a politikai köréhez és az oligarchákhoz. A hatalom
átörökítésének békésen kell lefolynia, a társadalmi békének meg kell maradnia.

Az utód végül is Vlagyimir Putyin lett, aki 1999 augusztusában megbízott miniszterelnök
lett, egyúttal a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója és a Nemzetbiztonsági Tanács
titkára. Rendkívül befolyásos pozíciókat tudott a magáénak. Putyin politikailag ismeretlen
volt, a népszerűsége minimális volt, de decemberre kezdett növekedni, főleg a második
csecsen háború miatt.

10
1999. december 31-én Jelcin lemondott az elnökségről és Putyin vette át a hatalmat, mint
ügyvezető elnök. Kiírták a választásokat: 2000 márciusára.  Putyin már az elsőfordulóban
megkapta a szavazatok több mint felét (53%).

Putyin mögött egy hármas szövetség bontakozott ki, aminek az elnöki pozícióját köszönhette:

1. Politikai és adminisztratív elit, technokraták, nyugatos beállítódásúak.

2. A „jelcini család”: a tehetős oligarchák.

3. Titkosszolgálat. Ez egy új elem volt, Jelcin mögött nem állt ez, az első kettő igen.

Oroszország és a Nyugat konszolidációja (2001-2003):

A szakértői elit szerint 1991-et követően többpólusú lett a világ, de sajnos Oroszország nem
pólusképző hatalom. Se politikailag, se kulturálisan, de gazdaságilag nincs meg ehhez a
lehetősége.  Melyik pólushoz csatlakozzon akkor?  Nyugat-Európához. Putyin elfogadta
ezt az alapvetést. A külpolitikájának a jövőbeli irányai:

- Oroszország a tényleges képességéhez méri a szándékait. Nem globális tényező kíván

lenni.

- Az orosz politika európai fordulata. Oroszország, mint az USA stratégiai partnere nem
racionális jövőkép.

Putyin végiglátogatta az európai kulcs-fővárosokat elnöksége elején. Európa négy-öt

nagyállamát helyezik az előtérbe, a nemzetállamiság fontosabb, mint az Európai Unió. 
Elsőnek nemzetállami szinten kell kapcsolatokat építeni.

Az USA-ban Clinton elnöksége a végéhez közeledett. Oroszország számított Al Gore

győzelmére az elnökválasztásokon, vele jó kapcsolatokat ápoltak. George W. Bush
kampánya azonban erősen orosz ellenes volt, jelentéktelen nemzetközi szereplőnek tüntette
fel.

2001. február 4-5. Münchenben biztonságpolitikai konferencia volt, ahol Oroszország is

képviseltette magát. Szergej Ivanov képviselte Moszkvát. Ő a nemzetbiztonsági tanács
vezetője, akit Putyin nevezett ki. Tervezték, hogy az amerikai képviselővel kapcsolatba
lépnek, de nem sikerült.

Robert Philip Hanssen ügy: FBI ügynök volt, aki 1979-2001 között a Szovjetuniónak, majd
Oroszországnak kémkedett. Szergej Tretyakov az orosz külügyi hírszolgálat tisztviselője
2000-2001 fordulóján átállt az USA-hoz és segítségével találták meg Hanssent. 2001
februárjában letartóztatták.

2001 nyarán Bush és Putyin találkozott Ljubljanában. Ez után Németország az orosz

stabilizációs programot jól értékelte. Berlin és Róma sok tőkével rendelkezett
Oroszországban. 2001 júniusában Gerhard Schröder és Silvio Berlusconi Oroszország
NATO tagságának a lehetőségét latolgatta.

11
2001. szeptember 11-e után Putyin felvette a kapcsolatot Bush-sal, az együttműködést
ajánlotta. Az első orosz sajtótájékoztatón felvették a kapcsolatot Vjacseszlav Trubnyikov
külügyminiszter helyettessel, aki Thomas R. Pickering-el egy válságbizottságot alkotott.

Oroszország nem vett részt az Afganisztán elleni harcokban, de az ellenzéket Moszkva látta el
fegyverekkel. Az orosz légteret és szárazföldi útvonalakat megnyitották az utánpótlások és a
hírszerzés számára.

Washington viszonya ezután megváltozott Moszkva felé. Oroszország egyszerre volt jóban
Európával és az USA-val. Ez egyedi eset volt, 2001-2003 között állt fenn. Moszkva felvetette,
hogy tartósan demilitarizálni kell Oroszországot és a Nyugatot, mert a konfliktusok nem
nőhetnek katonai szintekig.

Az orosz nyugatias liberális csoportok úgy vélték, hogy Oroszország 10-15 éven belül akár
uniós tagállammá is válhat. Ez egy középtávú stratégiai cél, olyan jogi környezetet kell
teremteni, ami ezt a célt elérhetővé teszi.

2003. május-június. Szentpétervár 300. évfordulójának ünnepsége volt. A világpolitika

nagyjai mind Szentpétervárra mentek. EU-Oroszország csúcstalálkozót is tartottak.  A
jövőbeli tagság elfogadható opció. A 4 közös térség koncepcióját is elfogadták:

1. A közös gazdasági térség.

2. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség

(demokratikus berendezkedés).

3. A közös külbiztonsági térség.

4. A közös kutatási, oktatási és kulturális térség.

A 4 közös térség koncepciója az előszobát jelentette volna az uniós tagjelöltséghez, Putyin

azonban erről a témáról nem adott ki nyilatkozatot, így nem volt hivatalos cél.
Oroszországnak akkor lenne érdeke ezeket teljesíteni, ha a tagságot ténylegesen akarná, de
2003 végére kifejezte, hogy nem célja az uniós tagság megszerzése.

2001-2003 között Oroszország és a Nyugat kapcsolata kifejezetten jó volt. 2003 után az iraki
intervenció után kezdtek a kapcsolatok megromlani. Azonban az iraki háború felvitte az
energiaárakat, ami kedvezett Oroszországnak.

Az ukrán narancsos forradalom (2004-2005):

2004. november – 2005. január között volt az ukrajnai narancsos forradalom. Ukrajnában
elnökválasztások voltak, amitől az ukrán külpolitika jövőbeli iránya függött. Ukrajna a
Nyugat felé orientálódik e vagy sem? Oroszország célja volt, hogy ezt megakadályozza. A
Nyugat a saját jelöltjét támogatta a választásokon: Viktor Juscsenko-t és Julija Timosenko-
t. Moszkva Juscsenko ellenfelét Viktor Janukovicsot támogatta.

Október 31-én az első fordulóban csupán 0,64% volt a két jelölt között, Juscsenko javára. A
november 21-i második fordulót Janukovics nyerte meg (49,5%), amit csalásnak tekintettek és
12
utcai demonstrációkra került sor, mire a választást megismételték, nemzetközi
megfigyelőkkel.  December 26-án a megismételt második fordulót Juscsenko nyerte meg
(52%).

Az ukrán politikai rendszer fél-elnöki rendszer lett az alkotmánymódosítással. Oroszország

vereségként élte ezt meg. Félő volt, hogy ez a módszert Oroszországban is alkalmazható
lehet, így belpolitikai felkészülés kezdődött el, ennek kiküszöbölésére. 2005 elején az orosz
rendszert megszigorították.

Az amerikai-orosz konfliktus kiújulása (2005-2008):

2006-2007-ben az USA politikájában előtérbe került az orosz gazdasági fellendülés.

Megpróbálják azt lefékezni. Az USA kritikája felerősödött Oroszország felé. A rakétapajzs
gondolatát restaurálják Lengyelország és Csehország bevonásával.

2006. november 23-án Londonban megmérgezték Alexander Litvinyenko, volt KGB kémet.
Az ügy nem tisztázott a mai napig. Egyesek Putyint gyanúsították, hogy az ő utasítására
történt, de ez gyenge lábakon áll, miért lett volna ennek értelme ennyi idő után? (Letartóztatás
elől 2000-ben menekült el Londonba.)  Valószínűleg valakik Moszkvára akarták terelni a
gyilkosságot, bár ettől lehet, hogy az utasítás Moszkvából jött, csak nem Putyintól. Ebben az
időben volt a vita az alkotmánymódosításról, hogy Putyin harmadjára is elnök lehessen. A
Putyin melletti csoportok lehettek az ötletgazdák, de ez csak feltételezés.

2006 decemberében meghalt a türkmén elnök Szaparmurat Nyijaov és utóda 2007-től a volt
fogorvosa, Gurbanguly Berdimuhamedow lett. Az USA ebben politikai lehetőséget látott és
felújították a Nabucco projectet.1

Az USA kritizálta az autoriter jellegű kormányzást, amivel a nemzetközi közösség is egyet

értett. A demokratikus deficit kritikája érte Oroszországot.

2007 elején a rakétapajzs tervekben az oroszok nem katonai fenyegetést láttak, hanem az
előzetes tájékoztatást hiányolták, nehezményezték, rossz néven vették.

2007 októberében Strobe Talbott amerikai orosz tanácsadó, Clinton mellett dolgozott, a
Kongresszus külügyi bizottságában a rakétapajzs terv kockázatáról beszélt, hogy Bush ezzel
fegyvert adott Moszkva kezébe.  Az amerikai politikai osztály is kétségekkel teli volt a
rakétapajzs üggyel kapcsolatban. 2007-2008 között az USA és Oroszország között a
bizalmatlanság egyre fokozódott.

Az orosz-grúz háború (2008):

Grúziában sok autonóm képződmény van: Adzsária és Abházia autonóm köztársaságok. Az

adzsár nép igazából iszla-mizált grúzok, az igazi grúzok pedig ortodoxok. Felekezeti és nem

1
Az orosz földgáztól való európai függést küszöbölné ki. Törökországon, Bulgárián, Románián és
Magyarországon át Ausztriáig haladna a gázvezeték, ami azerbajdzsáni, kazahsztáni, türkmenisztáni, egyiptomi
és szíriai eredetű földgázt is eljuttathatna az EU területére. 2017-re lehet kész.
13
etnikai különbség van közöttük. De az oszétok (alánok) már etnikailag különböznek a
grúzoktól, de felekezetileg egyek, ők is ortodoxok. Az abházok viszont felekezetileg és
etnikailag is különböznek a grúzoktól, ők muszlimok.

1992-1993-ban volt az abház-grúz háború, ami során az abház közösség jelentős részét
megölték. A megegyezés nagyon nehéz a közösségek és Grúzia között. Két lehetősége van
Grúziának a megegyezésre: Az országot kívánatos és vonzó területté kell tennie, hogy az
integrációt elfogadják; vagy teheti erőszakkal is, de azt Oroszország nem hagyná.

2008-tól a grúz kormány erős nyugati fordulatot vett a demokrácia felé és nyitott a NATO
keleti bővítése felé is. Oroszország megtett mindent, hogy feszült helyzet alakuljon ki
Grúziával.

Augusztus 7-én Grúzia megtámadta Dél-Oszétiát. Ezzel együtt az orosz békefenntartókat i

támadás érte, így Oroszország megindult Grúzia ellen, megállították a grúzokat. Az oroszok
bevonultak Grúziába.

Franciaország erősen tiltakozott az orosz intervenció ellen. A Nyugat szerint Oroszország

provokálta ki a konfliktust.  Az orosz-nyugati kapcsolatok elhidegültek.

Oroszország hibái voltak, hogy a grúz törzsterületekre is betört és a háború után, ti. augusztus
16-a után, 25-én elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét. Ezzel Moszkva nehézséget
okozott magának a nyugati kapcsolataiban.

Bár egy uniós vizsgálóbizottság 2009. szeptember 30-án adta ki hivatalos álláspontját, amiben
kijelenti, hogy a konfliktus miatt Grúzia volt a felelős és nem igaz az az állítása, hogy
Oroszország előzően már támadást intézett ellene.

III/A/4. Milyen okok és körülmények vezettek az első, illetve második csecsen

háborúhoz?

1994 decemberében indult el a csecsenföldi háború, a hónap második felében a fővárost,

Groznijt ostromolják (25ezer áldozat minimum). Példa arra, hogyan ne vívjunk tankokkal
városi harcot.

Orosz társadalom ellenzése mellett zajlik, estéről estére hozzák a tévétársaságok a riportokat.
2 fontos konkrét esemény: 95. június közepe, Bugyonnovszk, dél-orosz kisváros, június 14-
19: több mint 2ezer embert túszul ejtő csecsen akció (Samil Baszajev vezetésével) –
Csecsenföldön kívül próbálnak visszavágni, szövetségi erők kudarcot vallanak, nem sikerül a
túszejtőket elfogni – belügyminisztert, és szövetségi biztonsági szolgálat vezetőit Jelcin fel is
menti.
14
95 júliusa és augusztusa közt felfüggesztik a katonai műveleteket Csecsenföldön –
diplomáciai megoldásra törekszenek, de ez nem sikeres

95 nyarán van egy átmeneti szünet, de 95 második felétől felújulnak a harcok, 96 tavaszára
egyre inkább megerősödnek a csecsen erők. (vámszabad terület, repülőforgalmát nem tudják
kontrollálni az oroszok)

96 elejének emlékezetes eseménye április 21: meggyilkolják a csecsen elnököt (Dzsohar

Dudajev). Bemérték a műholdas beszélgetését, és két vadászbombázóval kilőtték (az
oroszok). Helyére az alelnök, Zelimhan Jandarbijev lép.

95-96-ra kialakult 3 csecsen ellenálló csoport:

- valóban szeparatisták: elszakadnának Oroszországtól és önálló államként élnének

tovább, a 97 januárjában elnöknek választott Aszlan Maszhadov lesz a jelképes alakja
- iszlamista hevületű fellépők: 2. háborúban meghatározók lesznek, nagy kaukázusi
kalifátus kialakítása a céljuk, Jandarbijev az egyik nagy alakja
- kifejezetten bandita lelkű csecsenek, akikkel szemben a csecsen társadalom is
bizalmatlanná válik, már 96-ban éppúgy pokolba kívánta őket, mint a szövetségi
erőket

Ideiglenes elnök lesz Jandarbijev.

Jelcin a kampányban megígéri, hogy véget vet majd a háborúnak és ezt meg is teszi majd

Erős harcok folynak, és 96. augusztus 6-án a csecsen erők visszafoglalják Groznijt.

Augusztus 30, Haszavjurt: Maszhadov (csecsen katonai erők főparancsnoka) és Alekszandr

Lebegy táborok (Nemzetbiztonsági Tanács vezetője és Jelcin nemzetbiztonsági főtanácsadója)
megkötik az egyezményt:

- záros határidőn belül kivonják a szövetségi erőket Csecsenföldről

- csecsen újjáépítés finanszírozása szövetségi költségvetés forrásaiból (háború közben is
kiutalták a nyugdíjakat pl.)
- 5 éves moratórium arra, h hogy alakul Csecsenföld alkotmányos helyzete

96 novembere és decembere közt teljesen elhagyják a szövetségi erők a területet, 99. október
1-ig Csecsenföldet magára hagyták. 97 jan. 27-én elnökválasztásokat tartanak, Moszkva

15
legitimnek tekinti a választást, és a 3 legfontosabb jelöltből Maszhadovot támogatja, őt is
választják meg, 2005. márc. 8-ig ő lesz az elnök (őt is megölik).

Május 12-én béke-megállapodást is aláír Moszkva és Groznij.

2. csecsen háború

Dagesztáni vezetés eldönti, hogy engedetlen iszlamista csoportok ellen odaküldenek két
rendőrt, hogy tegyenek rendet, de továbbra is engedetlenek maradnak ezek a csoportok.
Eredménye, hogy egy 1500 fős csecsen csapat betör erre a területre, mert muszlim kalifátust
szeretnének létrehozni.

Nagy információs háború dúl, ezért egymásnak ellentmondó hírek jelennek meg.

Egyik verzió: kis csecsen háborún keresztül próbálta volna meg a hatalom stabilizálni a
helyzetét. Szeptemberben 4 lakóházrobbantás – ebben két moszkvai 10 emeltes lakóház –,
ahol egyből csecsen elkövetőkről beszélnek, de nem lehet tudni, hogy valójában mi történt.

Hexogénnel követik el a robbantásokat: úgy néz ki, mint a kristálycukor. Egy városban az
egyik ház aljában helyeznek el hasonló/ilyen anyagot, ahol lakossági bejelentés után
szövetségi biztonsági embereket fognak el, de azt mondják később, hogy ez csak éberségi
gyakorlat volt.

Csecsenföldön bevezetik a saría törvénykezést, nyilvános kivégzéseket is tartottak – Or. Kéri

a csecsenektől Baszaev kiadatását, de megtagadják -> háború – 100e katonát vezényelnek ki,
kb 5-6e csecsen áldozatról tudunk

A robbantások miatt az orosz közvélemény ezúttal a háború mellett volt – Putyin itt vált
ismertté – erős megfogalmazások, médiamegjelenés – 2000-ben elnökké is választják –
Putyinhoz közeli csoport is támogatta

A 2. háború nem megy le a tévében, de nagyon sok embertelen cselekményt elkövettek

mindkét oldalon, több túszejtés és terrorakció történt Or. Területén, az orosz vezetés
kijelentette, hogy semmiképpen nem tárgyalnak most a csecsenekkel

16
A második háború egészen 2004ig húzódott, addig orosz katonai felügyelet volt
Csecsenföldön, eközben történtek a fent említett merényletek. Az oroszok a 2000 utáni
katonai akciókat titokban igyekeztek elvégezni, 2001 szept 11 után az egészet a terrorellenes
háború részeként igyekeztek feltüntetni.

III/A/5. Milyen gazdasági és politikai következményekkel járt Oroszországban a globális

pénzügyi válság 2008-2009-es hulláma?

Problémák számokban:

- 2000-2007ig a GDP növekedés 10% körül volt, ez 2008-ban 6%-ra csökkent, 2009-
ben pedig már 4%os visszaesés következett be
- 2008 őszétől néhány hónapig a kormányzati politika az volt, hogy nem hagynak orosz
cégeket külföldi kézbe jutni, így nagy hiteleket voltak kénytelenek folyósítani. Ezt a
poltitikát abbahagyták, de ettől függetlenül az ország tartalékai jelentősen (200 mrd
dollárral) apadtak.
- A tőkekivonás mértéke 2009-ben 29 mrd dollárra rúgott, ez később folyamatosan
csökkent, majd a 4,5-5 mrd dolláros szinten állt meg, amely hosszú távon is
tarthatónak mondható

Nemzetközi tartalékok

Az orosz jegybank 2008-tól folyamatosan igyekezett védeni a rubel árfolyamát, de ennek

ellenére az drasztikus mértékű értékvesztésen ment át, egy év alatt 50%-kal esett vissza a
dollárhoz mért értéke, miközben az intervenciós próbálkozások majdnem 60mrd dollárjába
került a jegybanknak.

A tartalékszerkezet ötféle aktívumtípusban van lekötve – külföldi állampapírok, értékpapírok,

amelyekért az USA valamelyik intézménye felelős, vagy Nki szervezet áll érte jót, repro-
műveletekben tartott aktívumok, külföldi bankok számláján tartott pénzek, aranyrudak –
mindegyik csökkent a válság alatt.

17
A rubel elértéktelenedése

Ez főképp az olaj árának csökkenése miatt alakult ki. Or. 2000-től kezdődően egyre inkább
függ az olaj és a földgáz világpiaci árának alakulásától. Míg ez az arány 2000-ben még csak
az export 30%át tette ki, mára ez 65-re nőtt és a szövetségi költségvetés bevételeinek fele is
ezekkel az energiahordozókkal van valamilyen kapcsolatban, így érthető, hogy a csökkenés
igen nagy hatást gyakorol a gazdaságra és a korm. Kiadásokra is. 2008 elején a gyors
árnövekedés után a hordónkénti ár 140 dollárról 40-re esett vissza, ami főképp spekulációs
műveletekkel indokolható (sem a kereslet, sem az előállítási költségek nem változtak nagyot)

Ennek hatására a kitermelés és a beruházás is lassult a kulcsszektorban, ami az elavuló

technológia miatt volt probléma. Ennek kapcsán 2009-ben nagyjából 130 mrd dollárnyi
veszteség érte a központi költségvetést és évekre visszavetette a 2007-ben tetőző orosz kőolaj
és földgázkibocsátást, mivel az elmaradt befektetések nagyban megnehezítik a termelést a
jövőben.

A rubel 2008-tól kezdve a dollárhoz képest 50%ot vesztett az értékéből, ami inflációs hatást
váltott ki a belpiacokon. A jegybanknak folyamatosan fel kellett emelnie az
„árfolyamfolyosó” felső határát (lebegési sáv).

A tőzsde problémái

A fenti problémák kapcsán az orosz árutőzsde 70%ot vesztett az értékéből a válság során. A
kormány jelentős forrásokat biztosított az értékpapírok védelmére, ami elég volt arra, hogy
stabilizálja a piacokat, de arra már nem, hogy meg is fordítsa a folyamatot. A tőzsdei
problémák azonban nem a legjelentősebbek, mivel az orosz cégek jelentős része nem megy ki
a tőzsdére, ahogy azt a nyugati gazdaságokban megszokhattuk.

A szövetségi költségvetés

A válság során a költségvetést több ízben is lényegesen módosítani kellett valamint a

kormány egyre nagyobb hatalmat kapott a költségvetés felett a parlament beleegyezésével.
2009 elején már szabadon variálhatott a ktsgvetési tételek között, bár a főösszeget nem
változtathatta meg. A kormány így több fontos népjóléti alaphoz is hozzáfért, de még ezzel
együtt is a kiadási oldal jóval meghaladta a bevételit, mivel a 13e mrd rublere rúgó bevételek
mellett alapból 9e mrd rubel kiadás gyűlt fel a költségvetésben, emellett kellett volna még

18
nagyjából 6,5e mrd rubelért válságot kezelni és a kormány a szociális ígéreteiből sem volt
hajlandó engedni, ami a különböző állami cégek kimentésével együtt elérte a 2e mrd rubelt.

A költségvetési hiány így egészen példátlan, 25%-os szintet ütött meg 2009-ben, ami utoljára
a SZU felbomlása utáni évben volt jellemző.

A kiadási tételek a későbbiekben tovább növekedtek, valamint a GDP növekedési

előrejelzések is hibásnak bizonyultak, mivel a kormány 90 dollár/hordó körüli olajárral
számolt, miközben az nem emelkedett 40-50 dollár fölé. Az előrejelzések a sorozatos
problémák miatt negatívba fordultak 2009-ben, minden ágazat visszaesett és a kormány
kénytelen volt mind a jóléti, mind az infrastrukturális ígéreteiből engedni.

Válságkezelési technikák

A válság tehát meglehetősen érzékenyen érintette Oroszországot, a kőolaj és a földgáz árának

visszaesése visszavetette a gazdaságot és csökkentette a kormányzati bevételeket, az infláció
meglódult és a tartalékok drasztikusan csökkentek. Az orosz kormány a kihívásokra a „kézi
vezérléssel” reagált, azaz a me. Saját irányítása alá vonta a válságkezelési lépéseket. (A helyi
elemzők sokszor példálóztak Szaúd-Arábiával, ahol a ktsgvetés még nagyobb %-a függ a
kőolajtól, és ahol mégis sikerült a válságkezelési csomagokkal a GDP növekedést a pozitív
tartományban tartani.)

A válságkezelés ilyetén megoldását többen is élesen bírálták, mivel a támogatások politikai

szempontok alapján kerültek kiosztásra. A megmentett cégek jelentős része a kormányhoz
közel álló oligarchákhoz tartozik. A kiadások csökkentése főképp a jóléti kiadásokkal
kapcsolatban jöhet szóba. Az élelmiszeripar fejlesztése csökkentheti a folyó fizetési mérleg
kiadási oldalát és az importfüggőséget.

Az állam 2009 tavasza után elkezdte visszafogni a vállalati kimentéseket, de még mindig
jelenetős összegeket fordít a kormányközeli vállalatokra. A másik, eddig nem látott módszer a
cégek tartozásának részvényekben történő kifizetése, azaz a kormány szorult helyzetében
kénytelen volt megengedni, hogy külföldi cégek kezébe kerülhessenek olyan staratégiai
fontosságú cégek papírjai, mint amilyen a RUSAL, vagy a BazEl.

A válság politikai következményei

19
A putyini rendszert a „második elit” – a bürokrácia és a politika második vonala alapvetően
nemtetszéssel figyeli. Ezen az attitűdön a válságkezelés oligarchákat támogató részei (ld.
Feljebb) még tovább rontott, elképzelhető, hogy valamiféle, a demokrácia irányába mutató
folyamat kezdődik, de nagyon sok idő kell még elteljen, mielőtt ez kiérne a nyilvános térbe.

Egy másik politikai következmény, hogy, bár a putyini rendszer egyelőre erről az oldalról
sincs egyelőre fenyegetve, a felső vezetésben is egyre egyértelműbb a megosztottság, és erről
a nyilvánosság is értesült. (vita a válság mélységéről, az energiadependenciáról stb.)

Medvegyev 2009 után egyre többször tett békülékeny gesztust az ellenzék felé, azonban
kérdés, hogy ezek őszintéknek tekinthetőek-e, vagy inkább csak a Putyintól való
megkülönböztethetőség szándéka áll mögötte.

Szovjet-orosz 5. tétel: Hogyan hatott a 2008-2009-es világgazdasági válság

Oroszországra? Hogyan reagált a gazdasági vezetés?
Az orosz gazdaság jellegénél fogva igencsak érzékeny a világpiac változásaira különösen a
nyersanyagok (kőolaj, földgáz stb...) áraira. A gazdasági válság így Oroszországot is
meglehetősen kellemetlenül érintette. Ez egybeesett Putyin elnöki mandátumának végével
(viszont átvette a miniszterelnöki pozíciót) és Medvegyev mandátumának kezdetével.
Gazdasági válság hatásai:
 2009-ben 7%-os visszaesés
 Ipari termelés 15%-os visszaesése
 Globális nyersanyagáresés
 Értéktőzsde összeomlása (kb.: 70% értékvesztés)
 Munkanélküliség ismételt megugrása (12%)

Válságkezelés:
 Bankok likviditásának erősítése a reálágazat hitelezésére koncentrálva
 Reálszektor támogatása kedvezményes állami hitelekkel
 A stabilizációs alap (olajbevételek 40 USD fölötti része) tartalékait a válságkezelésre
csoportosították át
 Általánosságban elmondható, hogy Oroszországot keményen érintette a válság de a kezelő
intézkedések illetve a putyini időszak tartalékai korlátozták a károkat → Oroszország nem
omlott össze
Medvegyev modernizációs programja:
 Előre Oroszország!: gazdasági program
o Technikai és technológiai fejlődés
o Népességszám csökkenés kezelése
o Fejlettebb egészségügyi rendszer létrehozása
o Hadsereg fejlesztése
 Technikai és technológiai fejlődés: 5 megjelölt prioritás: hatékonyabb energiatechnológiák
(termelés és felhasználás), atomtechnológia, információs technológia, gyógyászati
technológiák, űrtechnológia (hozzákapcsolva a telekommunikációt)
 Cél: csökkenteni Oroszország függését a nyersanyagexporttól

20
 Általános vélekedés szerint Medvegyev elkötelezettebb az orosz gazdaság diverzifikálása
mellett mint Putyin volt (Putyin védelmében viszont mindenképp megjegyzendő, hogy ő
húzta ki Oroszországot abból a gazdasági kátyúból amiben Jelcin hagyta)
 Jelenleg a terv még kevés konkrétan látható eredményt hozott

21