ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE

A Rákóczi-szabadságharc
(1703-1711) 9. rész
„Az Isteni Gondviselés elküldött engem pusz­
ta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó
szózatnak. Meghallatta ezt a kiáltást az ország
minden lakójával. A szabadság neve megmoz­
gatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert
fogtak a szabadság visszaszerzésére. ”
II. R ákóczi F erenc : E mlékiratok

Többször utaltunk már rá, hogy II. Rákóczi Ferenc a Habsburg-ellenes szervez­
kedés legelejétől döntő fontosságúnak tartotta külföldi nagyhatalom (nagyhatal­
mak) megnyerését ügyének, s e támogatás elnyerésére a szabadságharc nyolc esz­
tendeje alatt is újból és újból kíséreltet tett. Ennek szellemében a szabadságharc
kezdetétől nagy súlyt helyezett a külföld (mindenekelőtt Franciaország, illetve a
franciákkal szövetséges hatalmak) tájékoztatására, illetve arra, hogy a nemzet­
közi közvéleményt meggyőzze a magyar szabadságharc jogos és igazságos voltá­
ról. (Ne feledjük: a kurucoknak a törvényes királyuk elleni fegyveres felkelést kel­
lett megindokolniuk a keresztény világ előtt!)

ákóczi és környezete lényegében kal indokolta a politikai propaganda

R már 1703 második felétől hozzá­

kezdett e munkához, egy időben
a hadsereg szervezésével. Kétségtelen,
hogy az európai műveltségű Rákóczi és
környezetének legjelesebb tagjai csalha­
tatlan érzékkel ismerték fel az európai fe­
jedelmi udvarok, a közvélemény tájékoz­
tatásának fontosságát. Jóllehet e felisme­
résük - s a nyomában kibontakozó gya­
korlat - abban a korban már korántsem
volt egyedülálló.
A KURUCOK SZABADSÁGHARCA
ÉS A „NYILVÁNOSSÁG”
A kitűnő történész, Benda Kálmán egyik
tanulmányában olvashatjuk: „1705-ben
egy császárpárti röpirat az alábbi szavak­
szükséges voltát. »Bár nem az érvek ere­
jének kell tulajdonítani egy háború sike­
rét, mégis igaz, hogy ha a világot jól tá­
jékoztatjuk arról, miért van az egyik párt­
nak inkább igaza, mint a másiknak, ak­
kor arról a pártról még nagyobb megbe­
csüléssel beszélnek, és az érvek nyilván­
valósága nagyobb ellenszenvet kelt a
másik iránt, amelyről azt hiszik, hogy
nincs igaza; nagyobb türelemmel viselik
el a terheket, és inkább hajlandók szol­
gálni és segíteni őt ügye megvédésében.
Mindenesetre a fejedelmek tartoznak a
közönségnek az igazság bizonyításá­
val...«”73
A kurucok szabadságharcának okairól
és céljairól II. Rákóczi Ferenc Recru-
descunt diutina inclytae gentis Hungarae
vulnera... (Megújulnak a dicsőséges ma­
HADTÖRTÉNELEM
gyár nemzetnek régi sebei...) kezdetű
Manifesztuma tájékoztatta a korabeli Eu­
rópát. E fejedelmi pátens - amely tudat­
ta a világgal a Habsburg-ház törvénysze­
géseit, a magyar nemzeti sérelmeket és a
nyilvánosság elé tárta, hogy a magyarok
önvédelemből fogtak fegyvert - latinul
és magyarul is megjelent 1704 legelején.
Nagyszombatban, majd Debrecenben ki
is nyomtatták. Később - külföldön - len­
gyel, német, francia és holland nyelven is
kiadták, angol nyelvű kivonatot és török
fordítást is készítettek belőle.
„A fejedelem által sugalmazott, Ráday
(Pál) által szép latinsággal fogalmazott,
Rákóczitól saját kezűleg javított..., a
szabadságharc kezdetére datált... Recru-
descunt huszonegy pontban foglalva,
megrázó erővel és kérlelhetetlen logiká­
val tárta föl a Brezáni kiáltványban sum­
mázott sérelmeket, és jogi, történeti ér­
vekkel is megindokolta a harc jogossá­
gát. Hivatkozik Werbőczi Hármasköny­
vére, fölhasználja a bibliai és a klasszi­
kus példatárat, Vergiliust és Liviust idé­
zi. A magyar nemzet végső veszedelmé­
ben, régi szabadsága védelmében nyúlt
fegyverhez, mivel az Ausztriai Ház, ami­
óta csalárdul megszerezte a magyar ko­
ronát, mindig az ország szabadságának
eltiprására törekedett. Mégis sokan kirá­
lya elleni hűtlenséggel vádolják. Pedig az
uralkodóház tagjai vették semmibe kirá­
lyi hitlevelüket, rontották el a haza tör­
vényeit.”74
Idáig jutva, szakítsuk meg egy pilla­
natra az eddigi gondolatmenetet! „A fe­
jedelem által sugalmazott... Rákóczitól
saját kezűleg javított...”, idéztük az
imént Benda Kálmánt. A háromszáz esz­
tendeje a magyar történelem színpadára
lépett II. Rákóczi Ferenc portréjához fel­
tétlenül hozzátartozik az a köztudatban
alig-alig ismert tény, hogy a magyar mel­
lett latinul, németül és franciául is anya­
______________________________ 101
nyelvi szinten beszélő, író és olvasó П.
Rákóczi Ferenc, korának nagy tehetségű
írója volt. Sőt, a magyar irodalomtörténet
egyik legkiválóbb ismerője és művelője,
Hegedűs Géza szerint: „Kortársai között
ő volt a legnagyobb magyar író... a fran­
ciául írt Emlékiratok és a latinul írt
Vallomások vitathatatlanul irodalmunk
klasszikus alkotásai közé tartoznak...
Emberi példája, emlékének mozgósító
ereje, nemzeti múltunk nagyjainak arc­
képcsarnokában méltán elfoglalt helye,
valahogy háttérbe szorította az írás mű­
vészetét. Holott világirodalmibb nagyság
ő a jó hét évszázados magyar irodalom
nem is egy írójánál, költőjénél.”75 Te­
gyük még hozzá ehhez: a magyar iroda­
lomtörténet számon tartja II. Rákóczi Fe­
rencet, mint publicistát és politikai írót,
önéletírót, szónoklatok íróját s kiváló
szónokot, ének- és imádságszerzőt, sőt
hadtudományi írót, mindenekelőtt a Ha­
dakozó embernek tanító scholája című
műve alapján.76
MERCURIUS VERIDICUS EX
HUNGÁRIA
Visszatérve témánkhoz: a szabadságharc
nyolc esztendeje alatt Rákóczi fejedelem
több nagyobb terjedelmű, ünnepélyes
hangvételű kiadványt is kiadott, s ezeket
követei, illetve kancelláriája révén juttat­
ta el az európai fejedelmi udvarokba.
Tette ezt például 1704 őszén, a bécsi
udvarral folytatott első tárgyalások meg­
hiúsulásakor. Két évvel később, a nagy-
szombati tárgyalások megszakadása
után, a kuruc állam illetékesei a tárgyalá­
sok egész anyagát közreadták. Az 1707
júliusában megjelent kiáltványban pedig
a Habsburg-ház trónfosztását indokolták
meg - és így tovább. Már az első kiált­
ványok megjelenése után kiderült azon-
102
bán, hogy ezeknek a nagyobb terjedel­
mű, ünnepélyes hangú, valamely aktuális
kérdéshez vagy eseményhez kapcsolódó,
mai napilapok vezércikkeire emlékeztető
írásműveknek a megjelentetése - a kül­
földi „közvélemény” tájékoztatását ille­
tően - nem éri el a szükséges hatást.
„A háború és béke, a politikai és álla­
mi élet fontosabb eseményeiről, a min­
dennapok híreiről az 1600-as évek elejé­
től kezdve hírlapok tájékoztatták a köz­
véleményt. Ezek rendszeres időközben,
havonta, gyakran hetente jelentek meg,
többnyire kis nyolcadrét alakban, s a po­
litikai és katonai híreken kívül beszámol­
tak az udvari, társasági élet szenzációi­
ról, a csodás természeti tüneményekről,
égi jelekről, elemi csapásokról, gyilkos­
ságokról, boszorkányságokról is, általá­
ban mindenről, ami a kor emberét érde­
kelhette. Eleinte kizárólagosan üzleti vál­
lalkozások voltak, s politikai színezetük
az olvasóközönség hangulatához igazo­
dott. Ebben az időben a legfontosabbakat
már egy-egy állam, kormány pénzelte és
irányította, pártállásuk és híreiknek köz­
lése is tendenciózus volt. A korszak nagy
háborúja, a spanyol örökösödési háború
két részre osztotta Európát, s a francia la­
pok vagy a francia királlyal szövetséges
államok sajtója állandó feleselésben állt
a német birodalmi és a közvetlen Habs-
burg-irányítás alatt álló bécsi újságokkal.
A bécsi újság, a Wiennerisches Diarium
különösen sokat foglalkozott a magyar-
országi eseményekkel. A hazugságoktól
sem riadt vissza, ócsárolta, rágalmazta a
»rebellis« magyarokat, minden csetepa­
tét a császári seregek nagy győzelmeként
tüntetett fel, vagyis félrevezette a kuru-
cokkal rokonszenvezőket” - olvashatjuk
Benda Kálmán már idézett tanulmányá­
ban.77
Az ellenséges bécsi sajtó hírverését el­
lensúlyozandó, egyre nyilvánvalóbbá
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE
vált, hogy a háborúban álló magyar ál­
lamnak szüksége van egy rendszeresen
megjelenő kuruc újságra. Hamarosan
megszületett tehát az első magyarországi
hírlap, a Mercurius Hungaricus (Magyar-
országi Mercurius), második számától,
végleges nevén: Mercurius Veridicus ex
Hungária (Magyarországi Igazmondó
Mercurius). Ugyancsak Benda Kálmán­
tól tudjuk, hogy a kuruc újság kibocsátá­
sának ötlete gróf Esterházy Antal kuruc
tábornagytól származik, aki a fejedelem­
nek írt - 1705 áprilisában kelt - egyik le­
velében javasolta ezt Rákóczinak azért,
hogy „ne láttassák mind igaznak lenni
az, kit az idegen nemzet szokott promu-
gálni novellákban (megjelentetni újsá­
gokban)...”. Esterházy a hírlap rendsze­
res megjelentetését javasolta a fejede­
lemnek, s tájékoztatta őt arról, hogy ő
maga összeállított már egy újságot, me­
lyet jóváhagyás után külföldre is eljuttat­
na. Egyszersmind fölajánlotta, hogy -
mai szóval - szívesen vállalja a főszer­
kesztői tisztséget.
„Az Esterházy által összeállított, a le­
vélből kivehetően már ki is nyomtatott
újságot nem ismerjük, te tudjuk, hogy
csak részben íródott a külföld tájékozta­
tására, másik feladata »az országban la­
kók megvigasztalása« lett volna. A tá­
bornagy szerkesztői elveit is rögzítette a
levélben. »Kegyelmes Uram, ha szintén
mind igaznak nem találtatik is [amit
írunk] - azzal nem nagyot vétünk.«
Rákóczi azonnal felkarolta az Ester­
házy által felvetett ötletet, de változtatott
is rajta. Úgy vélte, az adott helyzetben a
legfontosabb a külföld tájékoztatása -
ezzel el is döntötte, hogy az újság latin
nyelvű legyen. Első lépésként utasította
tábornokait, hogy a fontosabb és érdeke­
sebb hadi eseményekről küldjenek be­
számolót a kancelláriába, hogy az újság­
ba beiktathassák őket. Az újság szerkesz­
HADTÖRTÉNELEM
tésével, írásával ugyanis a kancelláriai
igazgatót, legközvetlenebb munkatársát,
Ráday Pált bízta meg.”78
[A fejedelmi kancellária vezetője, Rá­
day Pál (1672-1733) - költő, politikai
író, a fejedelem bizalmas titkára és egyik
diplomatája - 1703 őszén csatlakozott
Rákóczihoz. Követeként tárgyalt Len­
gyelországban, Oroszországban, Svédor­
szágban és a Török Birodalomban. A ku­
ruc küldöttség vezetője volt a bécsi ud­
varral folytatott tárgyalásokon, 1704-ben
és 1708-ban. 1705-től öt éven át volt a
Mercurius Veridicus szerkesztője. 1712-
ben elfogadta az amnesztiát és hazatért.
A források szerint ő volt a magyarorszá­
gi református egyház első világi főgond­
noka. Tudatosan gyarapítón magán-
könyvtára lett az alapja a reformátusok
Ráday Könyvtárának. Nagy műveltségű,
kitűnő publicista volt, ő írta a szabadság-
harc valamennyi eddig emlegetett kiált­
ványát. Rákóczi ezért is jelölte őt a szer­
kesztői feladatra. Valamint azért, mert a
kancellária igazgatójaként a kezébe fu­
tottak össze az ország különböző részei­
ről érkező hírek, s emellett gyakorlati
végrehajtója volt a fejedelem külpoliti­
kai, diplomáciai elgondolásainak.]
„...Ráday... május elején követségbe
indult »az felséges svéciai udvarhoz és a
most választott lengyelországi királyhoz,
Szaniszlóhoz«, ahonnan csak hónapok
múlva tért volna vissza. Május 5-én
azonban meghalt I. Lipót császár-király,
s ezzel új helyzet állt elő a magyar és
nemzetközi viszonylatban. Rádayt gyors­
futárral visszarendelték a határról Eger­
be, új utasítása már meghagyta, hogy út­
közben Lőcsén nyomtassa ki az újságot,
így jelent meg a Mercurius Hunga-
ricus... első száma 1705. június 6-án,
Lőcsén, a Brewer-nyomdában.”79
(Csak az érdekesség kedvéért jegyez­
zük meg: az idézett forráshoz képest há­
______________________________ 103
rom évvel később - 1982-ben - megje­
lent Magyarország történeti kronológiájá
című négykötetes műben, amelynek fő-
szerkesztője ugyancsak Benda Kálmán
volt, a Mercurius Hungaricus megjelené­
sének dátuma: 1705. május 30. Úgy gon­
doljuk tehát, hogy ez utóbbi a pontos dá­
tum.)
A Mercurius első számát, valamint az
1705 augusztusában megjelenő második
számot igen jól fogadták a kurucokkal
rokonszenvező európai udvarokban.
Benda Kálmán írja, hogy az első szám
megjelenése után az akkor már Lengyel-
országban tartózkodó Ráday arról szá­
mol be, hogy „a Krakkóban lévő svéciai
komendáns-generál” hetenként kívánna
azzal kedveskedni XII. Károly svéd ki­
rálynak. A Mercurius második számának
megjelenését követően pedig Ráday Pál
levelet kapott Berlinből az udvari prédi­
kátortól: „Köszönöm a múltkori, Lipót-
vár környéki csatáról szóló tudósítást,
amelyből kiderült, hogy a magyarok
vesztesége korántsem volt akkora, mint a
hazug hír hirdette... továbbítottam Ilgen
[miniszter] őexelenciájának, és ő felol­
vasta a királynak.”
Rákóczi konstantinápolyi követe -
1705 októberében - így számolt be a
Mercurius portai fogadtatásáról a fejede­
lemnek. „Igaz dolog Kegyelmes Uram,
hogy az ellenség elég mocskosán hirdet­
te azt a vereskői aktust a mi részünkre.
De hogy a Nagyságod Mercirius Veri-
dicus-sa érkezett, minden hamis hírek le­
nyomattak, mivel azon kívül is a Porta
már sok ízben tapasztalván ilyen nyil­
vánvaló hazugságokban őket, nem sokat
hiszen nekik.” Bonnac márki, XIV. Lajos
király diplomatája a következőket írta a
fejedelemnek 1706 januárjában kelt leve­
lében: „Egy vagy két számát láttam a la­
tin nyelvű, nyomtatott Mercurius Ve-
ridicus-nak. Igen jó szolgálatot tenne
1 0 4 ______________________________
Fenséged ügyének, ha rendszeresen, he­
tenként egyszer, esetleg kétszer is megje­
lennék. A német és a holland újságok
ugyanis állandóan rossz híreket közölnek
Magyarországról, és mivel nincs, aki
megcáfolja őket, megzavarják az embe­
reket.”80
Ráday Pál már a Mercurius első szá­
mának megjelenése után javasolta a Rá­
kóczinak az újság hetenkénti megjelente­
tését. A fejedelem el is rendelte a heten­
kénti megjelentetést. A kuruc kor XIX.
századi jeles kutatója, Thaly Kálmán,
úgy is vélte, hogy a Mercurius ettől kezd­
ve folyamatosan megjelent hetenként.
Ám amint Benda Kálmán írta: „Ma már
levéltári adatok alapján igazolva látjuk,
hogy a Mercurius a fejedelmi rendelet el­
lenére sem vált [hetilappá].”81
Idáig jutva az Olvasó már bizonyára
megfogalmazta a kérdést: a Rákóczi-sza-
badságharcról szóló sorozatban miért
foglalkozunk ilyen viszonylag nagy terje­
delemben a Mercurius Veridicus ex
Hungária megjelenésének körülményei­
vel, fogadtatásával - és így tovább. Nos,
azért, mert egyrészt a Mercurius első szá­
mától az utolsóig majdnem kizárólag
csak katonai jelentéseket közölt, hadi ese­
ményekről, csatákról, a kuruc hadsereg
ilyen-olyan tevékenységéről tudósított,
kuruc tábornokokat mutatott be, utolsó
számaiban pedig a kuruc vitézek egyéni
helytállását is. Másrészt, mert 1709 végé­
től - mai kifejezéssel élve - a Mercurius
felelős kiadója, a fejedelem rendeletére,
Bercsényi Miklós, a kuruc hadak főgene­
rálisa volt. Magyarán: az ő kancelláriáján
szerkesztették. Mindezek miatt úgy vél­
jük: a Mercurius Veridicus-ban nemcsak
az első hazai hírlapot, de minden magyar
katonai lap ősét is tisztelhetjük.
A Mercurius ezernyi nehézség köze­
pette, háborús viszonyok között született
meg. Létére - szerkesztésére, kiadására -
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE
ez nyomta rá a bélyegét. Nemhogy nem
lett hetilappá, de a második szám megje­
lenése (1705. augusztus) után - a kedve­
ző fogadtatás, a fejedelem és Ráday
szándéka ellenére - nagyon nagy szüne­
tekkel jelent meg. Ahogyan Benda Kál­
mán írja: „Hogy... miért nem jelent meg,
csak találgathatjuk.” A legközelebbi
szám 1706 augusztusában látott napvilá­
got, amikor a Béccsel folytatott nagy-
szombati tárgyalások meghiúsultak, s
megindultak a kuruc hadműveletek.
„Arról azonban, hogy nyomtatásban
megjelent-e, biztos adatunk nincs - ol­
vasható Benda Kálmán tanulmányában.
Ezt követően két éven át ismét szüne­
telt a megjelenése, „nemcsak, hogy pél­
dány nem került elő, de szó sem esik ró­
la”. Nem kisebb eseményről, mint az
1707 júniusában lezajlott ónodi ország-
gyűlésről, ahol a magyar rendek detroni-
zálták a Habsburg-házat - amint koráb­
ban utaltunk már rá - kiáltvány tájékoz­
tatta az európai fejedelmi udvarokat. Az
1708. augusztusi, trencséni vesztett csata
után jelent meg az első magyarországi
hírlap következő száma. Ezzel le is zárult
a Mercurius Veridicus ex Hungária első
- Ráday Pál által írt és szerkesztett - kor­
szaka. Bercsényi Miklós támasztotta fel a
Mercuriust, amely 1710 januárjában,
februárjában és márciusában is megje­
lent. E számokat minden valószínűség
szerint a főgenerális titkára, Ebeczky Sá­
muel szerkesztette. A Mercurius utolsó
híre 1710. március huszonhatodikán kelt.
Az utolsó számot április ötödikén nyom­
tatták Bártfán.
„Ami a lap szerkesztését és irányát il­
leti” - olvashatjuk Benda Kálmán tanul­
mányában -, „azt mondhatjuk, hogy
mindvégig középúton haladt a tárgyilagos
történeti krónika és az irányított időszerű
közlemények között. Célja a külföld lehe­
tőleg kedvező tájékoztatása volt a ma­
HADTÖRTÉNELEM
gyarországi helyzetről. A kuruc veresé­
gek jelentőségét igyekezett csökkenteni,
a hadsereg kényszerű visszavonulásait
óvatosan körülírta, megmagyarázta, a
kellemetlen dolgokról nemegyszer telje­
sen hallgatott. Kitalált eseményeket azon­
ban nem közölt. Szépített, de nem
hazudott... Hogy a Mercurius hány pél­
dányban jelent meg, csak találgat­
hatjuk... az a valószínű, hogy legfeljebb
száz példányban nyomták. (...) Hatását
[tekintve]: külföldi diplomáciai körökben
szívesen olvasták, mert segített reálisab­
ban látni a magyarországi helyzetet. Si­
kerrel ellensúlyozta a császári lapok, fő­
leg a Weinnerisches Diarium túlzó híreit.
A külföldi udvarok tartózkodó magatartá­
sán persze nem tudott változtatni, a nagy­
hatalmi csoportosulások eleve meghatá­
rozták az egyes országok magatartását.
Brenner Márton, Rákóczi diplomatája
írta 1710-ben: »Ha gyöngének bizonyu-
______________________________ 105
lünk, javaink és életünk elvész, de
ügyünk igaz voltának bizonyításával leg­
alább becsületünket megmentjük.« Az
első magyarországi hírlap, az igazmondó
Mercurius, máig ható szószólója a kuru­
cok igazának, és védője becsületük­
nek.”81
GYŐRI LÁSZLÓ
A FELHASZNÁLT ÉS IDÉZETT
IRODALOM
73 Mercurius Veridicus 1705-1710. Benda Kálmán: Bevezető. Ma­
gyar Helikon, Bp., 1979. 7. oldal.
74 Rákóczi Ferenc: Vallomások - Emlékiratok. Utószó. Hopp La­
jos: Az író Rákóczi. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979.
816-817. oldal.
75 Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka. I. kötet. Tre­
zor Kiadó, Bp., 1992. 62-63. oldal.
76 Bővebben - Hopp Lajos: Az író Rákóczi. Uo., 806-971. oldal.
77 Benda Kálmán: uo., 8. oldal.
78 Az utóbbi két idézet forrása: Benda Kálmán, uo., 9. oldal.
79 Benda Kálmán: uo., 10. oldal.
80 Az idézett három levélrészletet forrása: Benda Kálmán, uo.,
11-12. oldal.
81 Benda Kálmán: uo., 14-15. oldal.