ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE

A Rákóczi-szabadságharc
(1703-1711) 10. rész
„Az Isteni Gondviselés elküldött engem pusz­
ta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó
szózatnak. Meghallatta ezt a kiáltást az ország
minden lakójával. A szabadság neve megmoz­
gatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert
fogtak a szabadság visszaszerzésére. ”
II. Rákóczi F erenc: Emlékiratok

А II. Rákóczi Ferenc és köre által - az 1705. évi szécsényi országgyűlés után,
a szövetkezett magyar rendek által - megfogalmazott nemzeti törekvések meg­
valósításának legfontosabb eszköze a kuruc nemzeti hadsereg volt. Nem vélet­
len tehát, hogy az idők folyamán a szabadságharc történetével foglalkozó tör­
ténészek, hadtörténészek - Szekfű Gyula, Markó Árpád, Julier Ferenc, Esze Ta­
más, Köpeczi Béla, R. Várkonyi Ágnes, Heckenast Gusztáv, Perjés Géza,
Czigány István, Mészáros Kálmán, Ságvári György és még sorolhatnánk —rész­
letesen foglalkoztak a kuruc hadsereg létrejöttének előzményeivel, megszerve­
zésének körülményeivel. A stratégiai és taktikai kérdésekkel, a kuruc kor had­
művészetével, a kuruc hadsereg szervezetével, felszerelésével, ellátásával, a
hadsereg - benne a tábornoki 5 a tisztikar - társadalmi összetételével, a veze­
tés problémáival, a kuruc hadsereg létszámának kérdéskörével, fegyelmével,
pontosabban: fegyelmi fogyatékosságával, a katonai szabályzatokkal, a regu­
láció kérdéskörével; Rákóczival, a hadseregszervezővel, a hadvezérrel - és így
tovább.

források egyöntetűen hangsú­

A
lyozzák, hogy a kuruc hadsereg
- amely fegyverre kelt jobbá­
gyokból, nemesekből, kisebb számban
szabadosokból, városi vagy mezővárosi
polgárokból, hivatásos katonákból (az új­
raéledő vitézi rend képviselőiből), vala­
mint külföldi zsoldosokból állt - nem
volt képes nagyobb csaták megnyerésére,
jóllehet a létszámot tekintve szinte min­
dig fölényben volt a magyarországi csá­
szári hadakkal szemben.
A SZABADSÁGHARC
HADSEREGÉRŐL
„Amíg a császári hadvezetés nem tudott
komolyabb létszámú haderőt bevetni Ma­
gyarországon, addig a kuruc hadvezetés
képes volt arra, hogy egy-egy vesztes csa­
ta vagy kudarcba fulladt hadművelet után
az ország egy más pontján indított táma­
dással helyreállítsa a nyílt összecsapások­
ban elszenvedett vereségek után megin­
gott hadászati egyensúlyt. Céljukat por-
HADTÖRTÉNELEM
tyázó, kis háborús taktikával érték el. Ezt
elsősorban a gyorsaságra, a mozgékony­
ságra és létszámfölényük kihasználására
építették. Egy-egy ilyen hadművelet al­
kalmával több lovasezredből seregtesteket
alakítottak, ezek támogatására gyalogsá­
got rendeltek, amelyet sokszor szekereken
szállítottak, így általában ott csaptak le vá­
ratlanul, ahol az ellenség gyenge erőkkel
rendelkezett. (...) Bár 1704-től a két fél
között viszonylagos hadászati erőegyen­
súly alakult ki, azonban a császári csapa­
tok korlátozott hadászati fölénye mindvé­
gig érezhető volt” - írja Czigány István.82
Ide kívánkoznak Heckenast Gusztáv so­
rai is. „A bátor és lelkes, de rosszul kikép­
zett és gyöngén fölszerelt kuruc seregnek
dicséretére válik, hogy éveken át eredmé­
nyesen tudott küzdeni a császáriak ellen,
és kezdeti hadászati fölényét is hosszú
időn át megőrizte. Persze ez csak azért volt
lehetséges, mert nem egyedül állt szemben
a Habsburg-hatalommal, és soha nem a
császári seregek egészével, nem is legjobb
alakulataival kellett megütköznie.”83
Az időben később keletkezett források
rendre hivatkoznak Markó Árpád hadtör­
ténésznek a kuruc hadsereg összetételére
vonatkozó megállapításaira.
„Rákóczi serege általában a következő­
képpen tagozódott. 1. Udvari hadak, Rá­
kóczi legjobban felszerelt, fegyverzett, fe­
gyelmezett seregcsoportja. Dragonyos,
karabélyos, huszár- és hajdúezredek és 3
kitűnő francia gránátos ezred. 2. Regulá­
ris hadak. A nagy kuruc sereg értékes, fe­
gyelmezettebb és megbízhatóbb része.
Ezeket az ezredeket 1705-ben állította
először össze, külön kiválasztott tisztek­
ből és legénységből, Forgách Simon tá­
bornagy. A reguláris hadak huszárokból,
gyalogharcra kiképzett lovasdrago-
nyosokból és hajdúkból állottak. Ide szá­
míthatjuk a Rákóczi zsoldjában harcoló
_______________________________ 93
idegen (német, svéd, lengyel) zsoldos­
csapatokat. 3. Irreguláris hadak. Ez volt a
kuruc sereg legnagyobb része, a 'mezei
hadak’, azaz az ország hadserege. Ezek a
hadak azonban használhatóság, felszere­
lés és fegyelem tekintetében az udvari és
reguláris hadaknál alacsonyabb színvona­
lon állottak. Nagyobb vereségek után, té­
len vagy aratás idejében széjjeloszlottak
és csak tavasszal gyűltek ismét össze.
Voltak ezeken kívül Rákóczi hadsereg­
ében különféle kiváltságos hadak, jászkun
csapatok, székelyek, városi és megyei ha­
dak. (...) nem mondhatjuk, hogy a kuruc
sereg vagy legalábbis annak tanultabb, fe­
gyelmezettebb része hadviselésre alkal­
matlan eszköz lett volna Rákóczi kezében.
A felkelés történetének lapjain igen sok
szép győzelemről és haditettről olvasha­
tunk, olyan küzdelmekről, nagyobb har­
cokról, amelyben a kuruc katona lelemé­
nyessége, bátorsága, gyors elszántsága és
vállalkozó kedve volt a döntő tényező.
Nagy csatákban a császári csapatok veze­
tése, harci fegyelme és gyakorlottsága
sokszor hihetetlenül kis áldozatok árán
szerezte meg a győzelmet, bár valamennyi
csatában a kumcok ereje sokszor lényege­
sen felülmúlta a császáriakét.”84
Idáig jutva érdemes megjegyezni, hogy
Markó Árpád is, más is - például Julier
Ferenc - arról ír, hogy Rákóczi hadsere­
gének létszáma időnként a 100 000 főt is
meghaladta. Nos, ezt a létszámot Hecke­
nast Gusztáv túlzottnak tartja, s az 1984-
ben megjelent Magyarország hadtörténe­
te című összefoglaló mű első kötetében le
is írja, hogy mi volt a kuruc hadsereg lét­
száma körüli tévedés oka.
„Bizonyosra vehetjük, hogy a legtöbb
katonája az 1705-1706-os években volt
Rákóczinak. О maga az emlékirataiban
75 000-re becsülte a legmagasabb létszá­
mot, ezzel lényegében egyezik Forgách
9 4 ________________________________
Ferenc emlékiratainak 77 000-es létszá­
ma. A kuruc seregben szolgáló La Maire
francia hadmérnök brigadéros XIV. La­
joshoz benyújtott emlékiratában több
mint 60 000 kuruc fegyveresről szól az
1705. évnél. Minthogy jól tudjuk, hogy a
kuruc csapatok létszáma rendkívüli mó­
don ingadozott, a katonák, ’ha az ütközet
szerencsés volt, hazatértek a zsákmány­
nyal, ha szerencsétlen, ugyancsak haza­
tértek családjuk megvigasztalására’, így
az egyes jelentésekben kimutatott lét­
számok néhány nap lefolyása alatt is hol
megduplázódtak, hol feleződtek, a fenti
becsléseket mértékadónak tekinthetjük.
Történetírásunk azonban realitásukat
csak újabban ismerte fel. A zavart egy
1706. augusztusi élelmezési létszámadat
okozta; eszerint a hadseregnek napi
116 700 porcióra volt szüksége. Régebbi
történetíróink megfeledkeztek róla, hogy
ez a szám nem jelenthet ugyanannyi ka­
tonát, mert csak a közkatonák kaptak egy
porciót naponta, magasabb ranggal több
porció járt. Szabályzat szerint a főgene­
rális 150, tábornagy 75, tábornok 30, bri­
gadéros 20, ezereskapitány a lovasságnál
10, a gyalogságnál 7 porciót kapott egy
napra stb. így a régebbi szakirodalomban
olvasható 100 000-es és még magasabb
létszámok félreértésen alapultak. A sza­
badságharc első éveinek 60-70 000-es
létszámait a későbbiekben nem sikerült
fenntartani. Hadtörténészeink 1707 vé­
gén 53 000, 1708 végén 34 000 főre be­
csülik Rákóczi hadseregét, ez a szám
1709-ben 30 000-re, 1710-ben 20 000-re
esett, a háború befejezésekor mintegy
18 000-en lehettek még a kurucok.”85
Miközben a Habsburg császári hadse­
regben - akárcsak más nyugat-európai
országok hadseregeiben, a hadügyben le­
zajlott mélyreható változások következ­
tében - a tűzfegyverek igen nagy száma
és a zárt vonalban harcoló, lőfegyverrel
ellátott, igen jól kiképzett, fegyelmezett
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE
gyalogság döntő fegyvernemmé válása
volt a jellemző, aközben Rákóczi hadse­
regében még mindig a lovasság - azon
belül is a könnyűlovasság - volt a fő
fegyvernem. Ennek megfelelően a csá­
szári hadsereg reguláris harcmódjával
szemben a kuruc hadsereg vezetői az ir-
reguláris, portyázó harcmódot tudták
szembeállítani. (A téma iránt érdeklődők
szíves figyelmébe ajánljuk Perjés Géza:
Taktika és stratégia a Rákóczi-szabad-
ságharcban című tanulmányát, amely Az
államiság megőrzése című kötetben ol­
vasható.)
Rákóczi tisztában volt a tűzfegyverek,
a tüzérség, a gyalogság jelentőségével.
Már a szabadságharc legelején felismerte,
hogy az általa vezetett harcot - „a hadi­
mesterségben ügyes, gyakorlott, harcias,
jól felszerelt és a háború minden kelléké­
vel ellátott hadak ellen” - csak jól szerve­
zett, egységes vezetés alatt álló, jó minő­
ségű fegyverzettel ellátott, reguláris had­
sereggel lehet sikerre vinni. Ám soha nem
sikerült reguláris kuruc hadsereget szer­
veznie - a korabeli magyarországi viszo­
nyok között ez nem is sikerülhetett neki
és környezetének. Ahogy Szekfű Gyula
megjegyzi: „Még messze volt a magyar
katonai zseni, akinek vaskezében, átható
kék szeme előtt az egyéni hősiességből, a
fürge portyákból 48-ban fegyelmezett,
zárt, modem magyar hadsereg lett.”
A fejedelem a szabadságharc végén is
hangoztatta - inkább már, mint a jövőben
követendő elvet -: „az német ellen regu­
láris had nélkül nem boldogulhatunk”.
Leveleiben, emlékirataiban sokszor pa­
naszkodott például arra, hogy a magyarok
szemében csak a lovas katona a katona.
„Csak a kutya jár gyalog...”, idézi tiszt­
jei véleményét. Egy nemesi származású
tiszt szégyennek tartotta volna, hogy „tal­
pasok” parancsnoka legyen. A lovaspor­
tyákon nevelkedett kuruc tisztek - pa­
naszkodott Rákóczi - alig tudták másra
HADTÖRTÉNELEM
használni a gyalogságot, mint a várak és
palánkok kapuinak őrzésére. A kor ma­
gyarjainak e felfogását jól tükrözi egy ak­
koriban divatos - minden bizonnyal két­
értelmű - szállóige, amely a források sze­
rint a kuruc várvédelem módszerének
foglalata is, és így hangzik: Lóra katona,
kapura hajdú, likra nemes ember! Vagyis,
hogy az ellenségtől körülvett várban a lo­
vasság (hiszen csak a lovas katona a ka­
tona) kirohanásra készen áll, a hajdúk
(a gyalogság) a kaput védik, a felfegyver­
zett nemesség pedig a falon ütött résnél
(a „liknál”) veri vissza az ellenséget.
S ha már a váraknál tartunk: Markó Ár­
pád úja, hogy a szabadságharc nyolc esz­
tendeje alatt közel 200 kisebb-nagyobb
várnak jutott szerep. Ezek közül huszonhat
maradt állandóan a császáriak kezében. Az
évek során, a Duna partja mentén, a kuru­
cok több földvárat, megerősített hídfőt épí­
tettek. Az állandó várak között Érsekújvár­
nak volt a legnagyobb szerepe a szabad­
ságharc idején, amelyet egy - a fejedelem
szolgálatában álló - francia hadmérnök ez­
redes épített újjá, az akkori idők világhírű
vártervezője, Vauban francia marsall rend­
szere szerint. Ugyancsak francia hadmér­
nökök voltak azok, akik megszervezték a
kuruc hadsereg tüzérségét, illetve felállí­
tották a kuruc hadsereg - mai kifejezéssel
élve - műszaki alakulatait, az árkászok,
utászok, hidászok csapatát. Ami Rákóczi
tüzérségét illeti: Markó Árpád szerint 1706
végén mintegy 6 ütegből állt. A kuruc tü­
zérség megszervezésében, az ágyúöntés
megindításában nagy érdemei voltak
Sréter János brigadérosnak, a fejedelem
tüzérségi felügyelőjének. 1704-ben előbb
Besztercebányán, majd Kassán szervezett
ágyúöntő műhelyt. A korabeli, magyaror­
szági szakmunkáshiányt igen jól mutatja,
hogy ez az egymástól meglehetősen távol
fekvő két üzem közös személyzettel dol­
gozott, a szakemberek a szükségnek meg­
felelően utazgattak ide-oda. Harmadik
_______________________________ 95
üzemet pedig nem lehetett felállítani, mert
nem találtak a vezetésére ágyúöntő mes­
tert. (Heckenast Gusztáv)
RÁKÓCZI ÉS A KURUC HADSEREG
Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy
П. Rákóczi Ferenc úgy (is) tekintett a ku­
ruc hadseregre, mint politikájának egyik
legfontosabb támaszára. A vezérlő fejede­
lem határozottan a magyar nemességre kí­
vánt támaszkodni céljai elérése érdekében,
jóllehet általában nem volt jó véleménnyel
erről a nemességről. Ám az idők folyamán
erősödő nemesi anarchizmussal szemben
(melyet jól ismert a kor Lengyelországá­
ból) nem támaszkodhatott a magyarorszá­
gi polgárságra - mint például XIV. Lajos
a maga országának polgáraira e polgár­
ság hiányában. Megfelelő ellensúlyt tehát
a kuruc hadsereg képezhetett. „Ebben a te­
kintetben a szabadságharc folyamán állan­
dó katonai szolgálatot teljesítő, részben
jobbágyi, részben kisnemesi eredetű har­
cosokból fokozatosan ismét külön társa­
dalmi réteggé fejlődő vitézlő rend vált Rá­
kóczi függetlenségre törekvő politikájának
legszilárdabb támaszává, amely a hanyat­
lás éveiben fegyveres erejével megakadá­
lyozta a nemesség elszakadását és szembe­
fordulását a szabadságharccal.”86 Rákóczi
fejedelem magánvagyonából a kezdetektől
hatalmas összegeket áldozott a hadainak -
mindenekelőtt udvari hadainak - felszere­
lésére, ellátására, a katonák zsoldjára. Ez
az áldozatkészség kevésbé volt jellemző a
kuruc főurakra, a kuruc állam vezető réte­
gének tagjaira. Jól példázza ezt egy kora­
beli anekdota. A nagyszombati béketár­
gyalások során Bercsényi Miklós vezette a
kuruc küldöttséget, a császári ház közvetí­
tői pedig Anglia és Hollandia követei vol­
tak. A heves Bercsényi egy alkalommal
megdühödött a makacsul alkudozó hol­
land követre, s kifakadt:
96
- Nem alkuszunk tovább, hollandus
uram, mert mi szabadságot s nem sajtot
keresünk!
A holland követ hidegvérrel válaszolt:
- Ha szabadságot kerestek, ne értékte­
len rézpénzt adjatok a katonáknak, ha­
nem vágjátok le a sok arany- és ezüst­
gombot, láncot mentétekről, abból veres­
setek pénzt, azzal fizessétek a vitézeket.
Lám, Hollandia is kivívta szabadságát,
de vezetői nem arany- és ezüstgombos,
hanem ólomgombos mentében jártak.
Rákóczit, a hadvezért, azt az államfér­
fit, aki minden komolyabb előképzettség
és hadi tapasztalat híján - ahogyan erre ő
maga is többször hivatkozik - e feladat
ellátására kényszerült, általában árnyal­
tan ítélik meg a hadtörténészek, a törté­
nészek. Itt és most két forrást idézünk.
Markó Árpád ezt írta: „Rákóczi had­
vezért működését nem kísérte hadisze­
rencse. Ennek oka egyrészt az, hogy nem
voltak valódi hadvezérei, ő maga pe­
dig... nem volt a szó szoros értelmében
vett született hadvezér. De megvolt ben­
ne a hadvezért kellékek legfontosabbika,
a helyes ítélőképesség, a nagyvonalú har­
cászati tervek iránti fogékonyság és a
céltudatos, okos következetesség. A fel­
kelés első percétől az utolsóig elsősorban
katonának érezte magát, leveleinek, ké­
sőbbi emlékiratainak állandó tartalma a
hadászat és harcászat és a hadvezetés
kérdésein való töprengés. Hibája, hogy
túlságosan elnéző volt tábornokai és al-
vezérei iránt.”87
Szekfű Gyula így írt Rákócziról: „Nem
született hadvezér: gyermekkorától elte­
kintve háborúban nem volt, mindössze
egyszer tartózkodott, 18 éves korában,
sógora, Aspermont altábornagy kíséreté­
ben néhány hónapig a rajnai harctéren,
úgy hogy katonai ismeretei igen felülete­
sek voltak, de a felkelés élén kötelesség­
ből a stratégia tudományát is megtanulta,
ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE
aminek alapján képes volt tábornokainak
rossz terveit elítélni, s helyettük néha jó
stratégiai gondolatokat kitermelni, me­
lyeket azonban haditanácsa többnyire el­
vetett, ő pedig engedékeny természeténél,
udvariasságánál fogva még legjobb tudo­
mása ellenére is elfogadta tábornokai vé­
leményét, melyeknek hibás voltát nem
egyszer maga is világosan látta. A hadve­
zér pillantása főként az ütközet kritikus
pillanataiban hiányzott nála, s ilyenkor,
ha a papíroson megállapított terv nem
volt keresztülvihető, tanácstalanul állott
és utasítás nélkül hagyta seregét. Mégis a
kuruc seregek mindent neki köszönhet­
tek. Ő állította őket össze... ő gondosko­
dott felszerelésükről, élelmükről, után­
pótlásukról, hadseregének minden tisztjét
személyesen ismerte vagy legalább pon­
tos tudomása volt képességeikről. És ez a
sereg, amelyről ő és hadi irodájának há­
rom-négy embere le nem vették szemü­
ket, mely az ő életének legnagyobb pozi­
tív teljesítménye, ... önálló nemzeti had­
sereg volt, minőről Zrínyi Miklós álmod­
ni sem mert, s amilyen Hunyadi Mátyás
és 48 között magyar földön soha nem
volt.”88
GYŐRI LÁSZLÓ
(Folytatjuk)
A FELHASZNÁLT ÉS IDÉZETT
IRODALOM
82 Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi-szabadság-
harcról. Czigány István: Háború a háborúban. Bp., 2002, Zrínyi
Kiadó, 151-152. oldal.
83 Magyarország hadtörténete. Főszerkesztő Liptai Ervin. Bp., 1984.
Zrínyi Katonai Kiadó. 360. oldal.
84 Markó Árpád: Magyarország hadtörténete. Bp., 1943. Országos
Közoktatási Tanács, 178-179. oldal. Reprint kiadás.
85 Magyarország hadtörténete I. kötet, 367. oldal.
86 Heckenast Gusztáv sorai: Magyarország hadtörténete I. kötet,
368. oldal.
87 Markó Árpád: uo„ 183-184, oldal.
88 Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet, IV. kötet, Bp.,
1935. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 285. oldal.