A szlovákok története:

1918-1945
A szlovák népnév eredete:
A szlovákok (szlovákul: slovenský, régiesen: tótok) szlovák nyelvet beszélő nyugati szláv
népcsoport. Szlovákiában etnikai többséget alkotó nép, emellett Szlovákia államalkotó
népcsoportja.
Szlovákia története:
A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás
növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Azt lehet
mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai
szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam
iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. századra valósult meg,
mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást:
területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a
Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok.
Az osztrák-magyar kiegyezést követően a magyar politikai elit, de főként a kormány
magatartása a nemzetiségek kérdésében azt eredményezte, hogy a monarchia végnapjaira nem
maradt egyetlen szlovák politikus, illetve gondolkodó sem, aki kiállt volna a Magyar
Királyság mellett. A szlovák anyanyelvű nemesség nagyrészt elmagyarosodott, kisebb részt
szlovák érzelmű maradt a monarchia szétesése után is.[8]
A mai Szlovák Köztársaság területének történelmét tárgyalja, részben kiegészítve Kárpátalja
az első Csehszlovák Köztársaság alatti történelmével. A szlovák nép és a szlovákiai
kisebbségek történetét külön szócikkek taglalják. Ezen terület egy része a honfoglalást követő
államalapítástól, majd a késő középkor folyamán fokozatosan az egésze a Magyar
Királysághoz tartozott (kivéve egy időszakban az elzálogosított városokat), ezért a téma a
Kárpát-medence történelmének és a magyar történelemnek is szorosabban vett része.
Történelmét Kelet-Közép-Európa tágabb összefüggéseibe ágyazva is követni kell. A
kitekintések az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződéssel sem érhetnek véget (a
bécsi döntések, Csehszlovákia és az Európai Unióba való belépés miatt sem), hiszen ez a
terület a tágabb értelemben vett régió szerves részét képezi.
Gazdasági helyzetük:
1993-2010 között:
A rendszerváltás megélő keleti-blokk államaihoz hasonlóan Szlovákia gazdasága is
mélypontról indulhatott a növekedés irányába. Az 1990-1991-re meggyengülő csehszlovák
gazdasági kapcsolatok jelentős hatással voltak arra, hogy a függetlenné válást követően
Szlovákia milyen esélyekkel indulhat az önálló gazdaságszervezés útján. Hasonlóan a már
korábbi elemzésben bemutatott Jugoszláviához, itt is a föderáción belül nem voltak egyenlőek
a gazdasági lehetőségek. Míg Csehország lényegesen jobb helyzetben volt, köszönhetően a
nyersanyaglelőhelyeknek, a fejletteb ipari szektoroknak, addig a szlovák területen főként a
hadi,- energetikai- és vegyipari beruházások jelentettek némi fejlődésre utat engedő
lehetőséget . Fontos hozzátenni, hogy a három ágazatban végzett beruházást Prága szervezte
és bonyolította le az 1960-as évek végén, ezzel elősegítve a térség felzárkózását. A felsorolt
fejlesztések segítségével az 1980-as évek végére a szlovák részen összpontosult a teljes
csehszlovák hadiipari termelés 60%-a .Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az
ország gazdasági helyzete a régióban ne az egyik legrosszabbul teljesítő legyen.
Társadalmi viszonyaik:
A társadalmi kapcsolatok léte vagy hiánya, száma, összetétele, használhatósága és értéke
alapvet ő hatást gyakorol az egyén és a közösség mindennapi életére. A kapcsolati tőke (vagy
társadalmi őke) intenzíven növekvő szakirodalma lényegében életünk szinte összes területével
összefüggésbe hozta a jelenséget, és empirikus elemzéseken keresztül kimutatta a kapcsolati
tőke áldásos vagy éppen káros hatását.Például a munkavállalás során a korrupció az
egészségünk megőrzése az információs társadalom lehetőségei a bizalom és a
mikrotársadalmi integráció kapcsán. A témával foglalkozók rögtön beleütköznek két alapvet ő
problémába. Már maga a fogalom sem teljesen tisztázott, rengeteg egymást finomító, vagy
éppen egymásnak ellentmondó definícióval találkozhatunk. Másrészt az is zavart okozhat,
hogy a társadalmi tőke ernyőfogalma alatt egyszerre kaphatnak helyet az egyének
interperszonális kapcsolatai, az ezekb ől formálódó hálózatok, az egy csoporthoz való tartozás
tudata és funkciója, de a bizalom szintje és az altruista magatartás,vagy éppen a reciprocitás
is.