Az orvosnál

Gyuri – Gy, Zoltán – Z, Ági – Á, Kriszti – K, Nelli – N

Gy: Ebből bevesz egy kávéskanállal és egy hét múlva olyan egészséges lesz, mint a makk.

N: Drága professzor úr, nagyon szépen köszönöm.

Z. (benyit) Egy úr keresi sürgős ügyben a professzor urat.

Gy: Ültesse le odakint egy percre.

N: Köszönöm szépen még egyszer. (borítékot ad a dokinak)

Gy: És a kedves férjének van valami panasza?

N: Ó, a férjemnek csak rám van panasza. Egyébként teljesen egészséges.

Z: (megint benyit) Elnézést kérek, az az úr nagyon-nagyon sürgős ügyben keresi a professzor

urat.

Gy: De ki az az úr?

Z: Én.

Gy: Maga?

Z: Én! Hát meddig várjak még? Hát ez magának egy perc?

Gy: Hát jó, csak egy pillanatra legyen olyan kedves.

Z: Jó, hát én várok.

Gy: (Nellihez) És a drága mama?

N: Anyósomra tetszik gondolni? Hát ő nagyon beteg.

Gy: Hát miért nem küldi el hozzám?

N: Isten őrizz, még utóbb őt is megtetszene gyógyítani. Egyébként nagyon jó a viszonyom az

anyósommal. Képzelje, 27 éve minden karácsonykor eljön hozzánk.

Gy: Igen???

N: Igen, az idén talán be is engedjük. Na viszont látásra!

Gy: Kezét csókolom. (Nelli ki, Gyuri hívja Zoltánt) Na , tessék bejönni.

Z: Nem merek.

Gy: Na jöjjön csak be, csak nem fél tőlem.

Z: Isten ments, csak szeretném megtudni: Nincs itt valahol egy nő a közelben?
Gy: Nő?

Z: Egy nő!

Gy: Nincs

Z: Biztos?

Gy: Jaj, de uram!

Z: Na jó, hát én bejövök, de aztán nehogy előkerüljön itt egy nő nekem, mert akkor én már itt
sem vagyok.

Gy: Ennyire fél a nőktől.

Z: Nagyon.

Gy: Na nyugodjon meg uram, a környéken sincs egy nő sem. De most már mondja meg, hogy
kicsoda maga?

Z: Ficek Ödön.

Gy: Nem a nevét kérdeztem, hanem, hogy mik a panaszai?

Z: Tessék talán helyet foglalni doktor úr.

Gy: Köszönöm….. Ja, tessék helyet foglalni. Nos?

Z: Doktor úr kérem, engem üldöznek a nők.

Gy: Üldözik a nők?

Z: Igen, a szerelmükkel halálra üldöznek a nők.

Gy: Magát?

Z: Engem. Doktor úr, nincs az a nő, aki két percen belül ne lenne szerelmes belém. Megyek
az utcán, jön velem szemben a nő és két percen belül halálra üldöz a szerelmével.

Gy: Hihetetlen!

Z: Miért volna hihetetlen, hát még leveleket is kapok. Fényképpel!!! Tessék elolvasni!

Gy: Sok szeretettel Ficeknek, szeretőd, Zsuzsi. Az ön esete egyedülálló uram.

Z: Ugye, ugye. A verseket már mutattam?

Gy: Verseket is írnak magához.

Z: Naná! Egy Ficeknek! Tessék parancsolni, itt van mindjárt az első: Két szomorú szemed néz
át rám a ködön, csak teérted élek, drága Ficek Ödön.

Gy: Szép!
Z: És akkor van itt egy másik is: Szívemet a bánat jaj, keresztül hatja, Ficekem, szerelmem,
légy gyermekem atyja.

Gy: Igazán remek.

Z: Az semmi, most jönnek a táviratok: Az esti tehervonattal érkezem, a Keletinél hétkor

okvetlenül várj, csókol a te Natáliád.

Gy: Ki az a Natália?

Z: Hát mit tudom én?

Gy: Hát akkor nem várta az állomáson?

Z: Egy nőt, aki teherrel érkezik? Mit lehet attól még várni?

Gy: Uram, én nem irigylem.

Z: Azt nem csodálom. Mit gondol, mit érez az ember, amikor sétál az utcán és százával
követik a szebbnél, szebb nők?

Gy: Magát követik az utcán a nők?

Z: Százával! És miket súgnak a fülembe! Szerelmem a tiéd vagyok! (énekel) ha megversz is

imádlak én! De súgva! Te vagy a fény az éjszakában!

Gy: Hát ilyesmit még életemben nem hallottam.

Z: Ide is követtek. Ma gyengébb napom volt, olyan húszan ha jöttek utánam. Az egyik most is
lent vár az utcán, sétálgat. Tessék megnézni doktor úr! (oda mennek az ablakhoz) tetszik látni
azt a kétméteres nőt az esernyővel?

Gy: Ő volt az?

Z: Mindjárt telefonálni fog. Most veszi elő a telefonját, most olvassa le a számot az orvosi
tábláról, mindjárt megszólal a telefon, mindjárt megszólal!

Gy: Ugyan kérem! (megszólal a telefon)

Z: Mit mondtam, mit mondtam!

Gy: Halló, Nyakasi doktor. Kicsodát? Azt a gyönyörű, csinos fiatalembert???? No de kérem
szépen!

Z: (kiveszi a telefont Gy kezéből) Engem hívnak, kérem! Haló, igen, én vagyok

kérem…..hogy micsoda……hogy maga ilyet kínál nekem, ez felháborító kérem….szó se
lehet róla, végeztem! Doktor úr, megnézné, hogy ott van-e még?

Gy: Igen, igen…..Ó, hát még mindig ott sétál a túlsó oldalon
Z: Csak azt tudnám, mit szeretnek rajtam annyira a nők! Nem vagyok egy kimondottan szép
ember.

Gy: Mi az, hogy nem szép. Maga kimondottan randa!

Z: Azért ne túlozzunk!

Gy: Először is azt kell megállapítanunk, hogy miért szeretik magát a nők. Mondja, nem lehet,
hogy a pénze miatt szeretik a nők?

Z: Az ki van zárva.

Gy: Pénzt nem ad a nőknek?

Z: Nem , elvből. Arról nem is beszélve, hogy nincs egy vasam se.

Gy: Akkor esetleg a munkája vonzza a nőket? Mi a foglalkozása?

Z: Jelenleg? Semmi.

Gy: És korábban mi volt?

Z: Ja korábban? Ugyan az!

Gy: Nem rendelkezik Ön magasabb szellemi képességekkel?

Z: Mit tetszik kérdezni?

Gy: Nem lehet-e az, hogy a magasabb szellemi képességeivel láncolja magához a nőket?

Z: Ja! Hát nem mondom doktor úr, néha áldom az eszemet, de ha egy szót sem szólok, akkor
is belém szeretnek.

Gy: Hát én nem tudom, mit csináljak magával!

Z: Doktor úr, könyörgöm, segítsen rajtam, én már nem győzöm lábbal, futni a nők elől.

Gy: (meglátja a laboratórium feliratot az ajtón) Ó, hát most jut eszembe. Már tudom, mit
csinálok magával: behívom az asszisztens nőmet, Irénkét.

Z: Akkor én megyek is.

Gy: Dehogy is megy. Figyelmeztetem, hogy nagyon nehéz dolga lesz. Irénke, csak a
munkájával törődik, utálja a férfiakat. Ez a nő még soha életében nem……

Z: Nálam fogja elkezdeni!

Gy: Most menjen ki. Én behívom Irénkét, azt mondom neki, hogy elmegyek pár percre.
Akkor maga jöjjön be, mondja neki, hogy engem keres.

Z: De doktor úr, egy ilyen kiéhezett nővel, aki még nem…..

Gy: Ide figyeljen, ha Irénke beleszeret magába, tőle meg fogjuk tudni, hogy mi az oka! Érti
már?

Z: Értem, de doktor úr ígérje meg, ha segítségért kiálltok, azonnal jön.

Gy: Jó, jó, csak menjen. (Z el, Gy bekopog az ajtón) Irénke! Legyen szíves egy pillanatra!

Á: Tessék, doktor úr!

Gy: Irénke, pár percre el kell mennem, kérem, maga addig maradjon itt.

Á: Igen is doktor úr!

Gy: És ha jönne egy beteg, kérem, ültesse le (Gy ki)

Á: Igen is doktor úr!

Z: (be) Bocsánat a doktor urat keresem.

Á: Üljön le, a doktor úr azonnal jön.

Z: Nem tetszene szólni a doktor úrnak, hogy nagyon sietek?

Á: Nem

Z: Pedig, ha tetszene neki szólni, engem biztos azonnal fogadna.

Á: Nem fogadná.

Z: Fogadjunk, hogy fogadna.

Á: Nem ……. (hosszú játék, Á beleszeret Z-be) Foglaljon helyet, a doktor úr jön…… csak
nem fél tőlem…. Én nem vagyok olyan nő, mint a többi

Z: Tudom, maga más….

Á: Nekem szivem van…

Z: Hogyne, meg mája is…. Hagyjuk ezt kérem…

Á: Hogy hívják?

Z: Ficek Ödön…. Jaj, nekem…..

Á: Jaj, nekem…..de gyönyörű neved van…Ficek…..Fickem!!!

Z: Jaj!

Á: Akarlak, ide figyelj, akarlak, a tiéd akarok lenni…

Z: Ne tessék forszírozni a dolgot…..

Á: De igen, de igen, jaj de édes vagy…..

Z: Tessék kérem engem elengedni…

Á: Nem engedlek…. Őrjíts meg, őrjíts meg….

Z: Az őrjítésen azt hiszem már túl vagyunk..

Á: Te kis nokedli, te

Z: Segítség!

Gy: (be) Irénke! Mi történt?

Z: Engem speciel kikloffoltak!

Á: Doktor úr, bejött ide ez a gyámoltalan ember és a doktor urat kereste.

Z: Ne arról beszéljen, hogy mit kerestem, arról beszéljen, hogy mit keresett az ölemben?

Gy: Hát erre vagyok kíváncsi én is Irénke, mit keresett maga egy vadidegen ember ölében?

Á: Hát maga ismer engem doktor úr, tudja jól, hogy én más vagyok, mint a többi nő, tudja,
hogy nekem van szívem. Ránéztem erre a szerencsétlen emberre, és rögtön tudtam, hogy őt
nem szereti senki.

Gy: Szóval ezért ölelgette?

Z: Ölelgetett? Doktor úr, egy ilyen ölelgetés nyolc napon túl gyógyul.

Á: De most, hogy már egymásra találtunk, együtt fogunk turbékolni. Bukkurú

Z: Erre ne tessék mérget venni.

Gy: No, Irénke….. nagyon szépen köszönjük Irénke, elmehet Irénke… Hát uram…

Á: Dönci, örökre a tiéd vagyok!

Gy: Uram, meg van a diagnózis! Önbe sajnálatból szeretnek bele a nők!

Z: Hát ebbe a sok sajnálatból én lassan belerokkanok!

Gy: A dolog sokkal egyszerűbb, mint ahogy hittük. Kicsit rendbe hozza magát és soha többé
nem fogják szeretni a nők, ezt elhiheti.

Z: Doktor úr, hogy hozzam én most magam rendbe?

Gy: Adok magának egy elegáns öltönyt, felveszi, bemegy a fürdőszobába, kicsit rendbe teszi
magát.

Z: Olyan elegáns leszek, mint egy ma született bárány? Jó, de régi ruhámat nem hagyom itt.

Gy: Miért nem?

Z: Hátha egyszer az életben még tetszeni szeretnék valakinek.

Gy: Na jó, míg meggondolja, én megkeresem a holmikat (ki)

Z: (táncol, igazgatja frizuráját, közben kopognak) tessék! (ajtót nyit)

K: (be) A doktor úr nincs itt?

Z: Csókolom a kezét, a doktor úr mindjárt jön.

K: Nem tudja véletlenül, hová ment?

Z: Miért fontos ez? Tessék, foglaljon helyet.

K: Inkább később visszajövök.

Z: Ne menjen el! Mit szól? Mit szól?

K: Mit akar tőlem?

Z: Hogyhogy mit akarok? Kettőt találhat.

K: A doktor úr magát biztos idegbajjal kezeli. De ne aggódjon, biztos tud segíteni magán.

Z: Hát várjon…nem tetszem magának?

K: Maga? De kérem, van nő, akinek tetszene egy férfi ilyen külsővel? (ki megy)

Z: Hol az az elegáns ruhám?

Gy: Tessék, hoztam magának a gyönyörű öltönyt.

Z: Doktor úr kérem, itt volt egy gyönyörű nő, aki végre nekem is tetszett. És képzelje el, nem
tetszettem neki a régi ruhámban.

Gy: Hát akkor vegye fel ezt, ebben majd biztosan tetszik. Ott a fürdőszoba, megmosakodik,
megfésülködik. (Z ki, K be)

Gy: Szervusz szívecském.

K: Szervusz, azért kerestelek, mert meg akartam kérdezni, hogy beálljak a kocsival, vagy
elmegyünk még ma este valahová?

Gy: Dehogy megyünk, szívem én már olyan fáradt vagyok, ne haragudj rám.

K: Istenem, már megint fáradt vagy. Esküszöm, hogy nekem van a legfáradtabb férjem a
világon.

Gy: Drágaságom ne haragudj, látástól vakulásig dolgozom.

Á: (be) Doktor úr kérem, én elmegyek.

Gy: De Irénke, miért akar elmenni?

Á: Mert néhány perccel ezelőtt én belevetettem magam egy férfi karjaiba.

K: Miről van szó?

Á: Bejött ide egy férfi, Bunda Irén ránézett és rögtön a férfi ölébe ült.

Gy: Jaj, Irénke, hát más nővel is előfordult, hogy beleült egy férfi ölébe…

Á: De Bunda Irénnel soha!

K: Milyen volt az a férfi, aki magát egy perc alatt meg tudta hódítani?

Á: Csak annyit tudok róla mondani, hogy ilyen férfi nincs több a világon. Tetszik tudni, én
járok moziba. Nézem a Svarceneggert, meg Robert Redfordot, de ilyen, mint Ficek Ödön,
ilyen nincs!

K: És történt maguk között valami?

Á: Sajnos nem, mert az utolsó pillanatban a doktor úr közbelépett.

Gy: Kicsim, ez egy különös eset. Feljött hozzám ez a férfi, elpanaszolta nekem, hogy a nők
első látásra bele szeretnek és nem bírja elviselni, hogy üldözik a nők.

K: Üldözik a nők?

Gy: Várj egy kicsikét. Nem akartam neki elhinni, ezért megkértem Irénkét, hogy segítsen
kicsit, próbálja ki. Hát az eredményt látod!

K: És hol van most ez a férfi?

Gy: Mindjárt bemutatom neked.

Á: Nem volt szép, hogy szerelmi ügyekben kísérleti nyúlnak használt. Én elmegyek. Egy
ilyen züllött nő nem lehet asszisztens! Még akkor se, ha Bunda Irénnek hívják! (Á ki)

Gy: Megpróbálom visszahozni. Irénke….(ki)

K: Férfi, akit üldöznek a nők! Ficek Ödön!

Z: (be) Na, itt vagyok!

K: Maga az?

Z: Ficek Ödön személyesen!

K: Egészen más embernek látom….

Z: Naná….

K: Egy igazi férfi!

Z: Tetőtől talpig….sőt, lehet hogy még annál tovább is.

K: Hallom, hogy első látásra minden nőt magába bolondít…

Z: Hát azért van olyan nő, aki csak a második látásra… Érti, hogy miről beszélek ugye?

K: Egy férfi, aki minden nőt meghódít, van ebben valami izgató.

Z: Maga tetszik nekem.

K: Nagyon?

Z: Még nagyonabb.

K: Akar velem találkozni?

Z: Hol, mikor?

K: (ír) Ötkor, ezen a címen. Te, Ficek! (ki)

Z: Ez a nő, receptre írta fel magát nekem.

Gy: (be) Na, hát minek örül olyan nagyon? Látom, jól érzi magát.

Z: Doktor úr, tud titkot tartani?

Gy: Hát persze hogy tudok!

Z: Tudja az a hölgy, akit említettem, az a gyönyörű hölgy szerelmes lett belém. Holnap ötkor
találkozunk.

Gy: Jaj, gratulálok!

Z: Köszönöm szépen doktor úr, hogy segített rajtam. Megyek is.

Gy: Jaj, várjon egy kicsit, szeretném még bemutatni a feleségemnek.

Z: Én ma már több nőt nem szeretnék látni….

Gy: Na, ne féljen, az én feleségem nem olyan nő

Z: Hát én azért nem nősülök meg soha. Én nem akarom állandóan azt lesni, hogy mikor csal
meg a feleségem.

Gy: Na, na, na, azért vannak tisztességes asszonyok is. Például az én feleségem egészen
biztos, hogy hű hozzám.

Z: Igen, hát egy ilyen hű asszonyt tényleg szeretnék látni. Amúgy én nagy szakértője vagyok
ennek. Csak ránézek egy asszonyra és rögtön megmondom, hogy hűűűű vagy nem hűűű.

Gy: Hát az én feleségemre nyugodtan ránézhet. Drágám! (kinyitja az ajtót és behívja K-t)

Z: A hölgy a doktor úr felesége? Hűűűű

Gy: Ugye hogy hű?

Z: Hűűű, de még mennyire hűűű (közben K háttérből mutatja, hogy öt óra)