Kilencedik fejezet: Véletlen felejtés

Véletlen felejtés: amikor nem áll szándékunkban felejteni, mégis megtörténik

Motivált felejtés: különböző jelenségeket magába foglaló fogalom, idetartozik a szándékos felejtés és a
tudattalan motiváció által irányított felejtés is.

Kivételes emlékezőképesség
Hiperthimesztikus szindróma (Parker és mtsai): kontrollálhatatlan emlékezés

A felejtés alapelvei
Felejtési görbe/megtartási függvény: az emlékezeti megtartás logaritmikus csökkenése az eltelt idő
függvényében, elsőként Ebbinghaus írta le.
A közéleti eseményekkel kapcsolatban meglehetősen nagy mértékű a felejtés. Arcok és nevek párosítása
azonban még 30 év után is jól megy. Nevek felidézése fotók alapján viszont nehezebb.
„öröktár” (Bahrick): az alaposan megtanult anyagok esetében a felejtési görbe egy kezdeti esés után
kiegyenlítődik, és utána hosszú időn keresztül nem történik további érdemi felejtés. (idegennyelv)

A felejtés természete
A felismerés általában könnyeb, mint a felidézés.
Hozzáférhetőség/rendelkezésre állás (Tulving): akkor hozzáférhető egy emlék, ha az emlékezeti tárból
könnyedén előhívható egy adott pillanatban, míg a rendelkezésre állás azt jelenti, hogy egyáltalán jelen van-
e az emléknyom a memóriában. Tehát egy emléknyom rendelkezésünkre állhat a kognitív rendszerünkben,
de nem biztos hogy aktuálisan hozzáférhető.
Nehéz elkülöníteni a hozzáférhetőség problémáját a rendelkezésre állás nehézségétől. Amikor egy emlék
felidézhetőből már csak felismerhetővé válik, az az emléknyom gyengülését tükrözheti.

A felejtést akadályozó tényezők

Jost-szabály: ha két emlék egyformán erős egy adott pillanatban, akkor a kettő közül a régebbi lesz
tartósabb, ezt fogjuk lassabban elfelejteni.
Konszolidáció: időigényes folyamat, mely során egy új emléknyom fokozatosan összefonódik az emlékezet
szövedékével, és kölcsönös kapcsolatok jönnek létre a különböző komponensek között:
 Szinaptikus konszolidáció: az emléknyom megszilárdulása időbe telik, mert strukturális
változásoknak kell történniük az idegsejtek közötti szinaptikus kapcsolatokban
 Rendszerszintű konszolidáció: kezdetben a hippocampus végzi az emléknyomok tárolását és
előhívását, de a szerepe fokozatosan csökken, amíg idővel az agykéreg már önmaga is képessé válik
az emlékek előhívására
Azok az emlékek, amelyeket időről időre felidézünk, ellenállóbbá válnak a felejtéssel szemben, hasonlóan
azokhoz az alaposan megtanult információkhoz, amelyek Bahrick és munkatársai vizsgálatai szerint az
„öröktárba” kerülnek.

A véletlen felejtést elősegítő tényezők

A felejtésben olyan passzív folyamatok játszanak szerepet, amelyek a külvilágban vagy a személyben
történő változások melléktermékei.

Az idő múlása
Az emlékezeti teljesítmény az idő múlásával romlik, mivel az emléknyomok idővel elhalványulnak.
Nyomelhalványulási hipotézis: az emléknyomok fokozatos gyengülése pusztán az idő múlásának
következtében.
Az elhalványulás nem csak azt jelenti, hogy csökken az aktiváció, hanem meggyengülnek az emléknyom
strukturális elemei, ennek következtében egyes elemek közötti kapcsolatok, illetve maguk az elemek is
károsodnak.
Nehéz a nyomelhalványulást bizonyítani, mert:
 Úgy kellene demonstrálni, hogy kizárunk minden egyéb tényezőt, pl új emlékek elraktározását
 Ki kellene zárni a felidézést
  Az új emlékek elraktározását azért kellene kizárni, mert az új emlékek interferenciát okoznak, ami
gátolhatja az előhívást, így megint csak nem tudnánk tisztán a nyomelhalványulás hatását vizsgálni
Interferencia: az a jelenség, amikor egy emlék előhívását a hozzá kapcsolódó más emlékek akadályozzák

Az idővel kapcsolatos egyéb tényezők

A kutatók hajlanak afelé, hogy az idő inkább csak együtt jár valamilyen más tényezővel, ami valójában a
felejtést okozza.
 Az idő múlásával változik a kontextus, így a korábbi, más kontextusban átélt emlékek nehezebben
lesznek hozzáférhetőek
 Idővel sok, az eredetihez hasonló emlékünk keletkezik, melyek interferálhatnak az eredeti
emléknyommal
Kontextuális változás: idővel fokozatosan megváltozik a pillanatnyi kontextus, így a távolabbi emlékek
jobban fognak különbözni a jelenlegiektől, mint azok, amelyek még csak a közelmúltban történtek, így a
korábbi kontextus nem lesz már olyan hatékony hívóinger a régebbi emlékek számára.
Interferencia: hasonló emléknyomok tárolása rontja az előhívást.
Klasszikus interferenciahelyzet: ugyanaz a hívóinger több különböző célingerhez asszociálódik.
Versengési hipotézis: amikor egy hívóinger több célelemhez is kapcsolódik, akkor a célelemek
versengenek az eredeti célingerrel azért, hogy bekerüljenek a tudatba. Másképp: a közös hívóingerhez
kapcsolódó elemek automatikusan akadályozzák egymás előhívását, amikor a hívóinger megjelenik.
Hívóinger-túlterhelődési elv: a felidézési teljesítmény annál rosszabb lesz, minél több megjegyzendő
elemet társítanak egy adott hívóingerhez.

Interferenciajelenségek
Az új élmények tárolása interferálhat a régiek előhívásával, de ugyanígy a régi elemek is gátolhatják az
újakét.

Retroaktív interferencia
Retroaktív interferencia: az újonnan elsajátított információ gyakran akadályozza a hasonló régebbi
emlékek felidézését. A célinger eredeti megjegyzése és a tesztelés közötti időben új emléknyomokat is
elraktározunk az emlékezetünkbe és az új emlékek tárolásával kapcsolatos folyamatok valamilyen módon
rontják a régebbi elemek felidézésének képességét.
Vizsgálata: a kísérleti csoportnak meg kell tanulnia egy szópárokból álló első listát, majd egy második listát.
Az első lista szópárjainak hívószavai gyakran a második listában is előfordulnak, de másik válaszszóval
párosítva, így a kísérleti személyeknek ezt az új szót kell megtanulniuk a régi helyett. A második lista után
jön a tesztfázis, ahol a személyeknek megmutatják a szópárok első tagját és fel kell idézniük a párját. A
kontroll csoport csak az első listát kapja meg és egy irreleváns feladatot kell csinálnia, amíg a többiek a
második listát tanulják.
 Egy olyan második lista, amely erősen kapcsolódik az elsőhöz, rontja az első lista felidézését a
kontrollcsoporthoz képest
 Ha sokat ismételjük a második lista elemeit, az tovább rontja az első listára való emlékezést, minél
többet gyakoroljuk, annál jobban
(Barnes és Underwood)

Proaktív interferencia
Proaktív interferencia: a régebbi emlékek interferálnak az újabb emlékek ekőhívásával.
A proaktív interferencia paradigma néhány dologban tér csak el a retroaktív interferencia kísérleti
elrendezésétől:
 A második lista felidézését mérik és nem az első listáét
 A kontrollcsoportban a pihenő szakasz az első lista megtanulását helyettesíti és nem a második listáét
Ez lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk, a korábbi tanulás (első lista) hogyan nehezíti meg az új információk
felidézését (második) a kontrollhelyzethez képest, ahol nincs korábbi tanulás. Jobban megjelenik, ha a
felidézést mérik, mint ha a felismerést.
Részleges készlet-előhívás károsodás
Részleges készlet-előhívási károsodás: az a jelenség, amikor egy elemkészlet (pl szavak kategóriája vagy a
kikölcsönözni szándékozott filmek képzeletbeli listája) egy részének bemutatása akadályozza a készlet többi
elemének felidézését. A célelem előhívása amiatt szenved zavart, hogy ugyanabból a kategóriából több
hívóinger is rendelkezésünkre áll. (Slamecka)
Együttműködési gátlás: az a jelenség, amikor egy csoport tagjai közösen kevesebb emléket tudnak
felidézni, mint hogyha minden csoporttag egyénileg végzi a felidézést és az egyéni teljesítményeket
összegezzük.

Előhívás kiváltotta felejtés

Előhívás kiváltotta felejtés, Anderson és mtsai: bizonyos célelemek előhívása a hosszú távú emlékezetből
rontja a célelemhez kapcsolódó egyéb elemek későbbi felidézését. Tehát az emlékezés nem a felidézett elem
emlékét károsítja, hanem a felidézett elemhez kapcsolódó más emlékek vagy tények előhívását.
Előhívás-gyakorlási paradigma: az eljárás során először egyszerű verbális kategóriákat tanulnak meg a
kís.személyek, amelyeket később fel kell majd idézniük. Ezt követően bizonyos kategóriák bizonyos elemeit
ismételten fel kell idézniük. Gyakorlás után fel kell idézniük az összes elemet mindegyik kategóriából, amire
csak emlékeznek. Amit korábban előhívással gyakoroltak, jól fel tudták idézni. Az előhívás gyakorlása
javítja a gyakorolt elemek felidézését, de rontja a nem gyakorolt, de kapcsolódó elemekét.
Amikor társaságban elevenítjük fel a múltat, akkor önkéntelenül is a mesélővel összhangban idézzük fel az
eseményeket, így nálunk is meg fok jelenni az előhívás kiváltotta gátlás azokkal az eseményekkel
kapcsolatban, amelyeket a mesélő nem hoz szóba.

Az interferencia mechanizmusai
Asszociatív blokkolás: azért nem éri el a hívóinger a célelemet, mert újra és újra az erősebb versengő
válaszok váltódnak ki, míg a személy végül feladja az előhívási próbálkozásokat.
Közös hívóinger esetén az emlékek versengenek a tudatba való bejutásért. Az interferencia annál nagyobb,
minél erősebben kapcsolódik a versengő elem a hívóingerhez (Anderson – kapcsolaterősség-függő
versengés). Azért felejtjük el a gyakorolt kategóriák nem gyakorolt elemeit, mert az előhívás során a
hívóingernek a gyakorolt elemekhez fűződő kapcsolata lesz az erőteljesebb. Minél több emlék kapcsolódik
egy hívóingerhez, annál nagyobb lesz rá az esély, hogy véletlenül egy rossz választ idézünk fel, ami
beindítja a blokkolási folyamatot. – retroaktív interferencia
Asszociatív kitanulás/kitanulási elmélet (Melton és Irwin): az a feltételezés, hogy az ingert és az
emléknyomot összekötő asszociatív kapcsolat minden egyes alkalommal gyengül, amikor az emléket
tévesen, egy másik emléket keresve véletlenül idézzük fel. – retroaktív interferencia

Gátlás, mint felejtés oka

Az embereknek és más élőlényeknek is megvan az a képességük, hogy leállítsák a válaszreakcióikat, vagy
úgy, hogy egy alternatív reakció lép életbe, vagy úgy, hogy minden válasz leáll. A válasz leállítása egy
gátlási mechanizmuson keresztül történik, amely csökkenti a nem kívánt válasz aktivációját és hatását,
hasonló módon ahhoz, ahogy egy gátlás alá került neuron is kevéssé tud hatni más neuronokra.
A gátlási hipotézis szerint az előhívás során az interferencia legyőzésére fellépő igény az, ami kiváltja a
gátlást. Anderson és mtsai: variálták a versengő elemeket
aszerint, hogy kategóriájuk nagyon gyakori, vagy kevéssé
gyakori elemei voltak-e. – gátlás elsődleges célpontjai a
gyakori elemek
 Interferenciafüggőség: az előhívás kiváltotta
felejtést egy versengő elemből származó
interferencia hozza létre.
Az előhívás kiváltotta felejtés annak az erőfeszítésnek a
hatására jön létre, amit az interferencia legyőzése
érdekében teszünk, és nem a gyakorolt elemek
megerősödésének hatására. Ezt nevezzük az előhívás
kiváltotta felejtés erősségfüggetlenségének.
A véletlen felejtés funkcionális szemlélete
Kezdetben azt hitték, hogy az emberek a felejtés passzív elszenvedői, az emlékek olyan okok miatt vesznek
el, amelyek csak megtörténnek velünk, mint pl a környezetünk random változásai vagy az új emléknyomok
bekerülése a memóriánkba.
A gátló kontroll elmélete szerint a felejtés nagy része abból ered, hogy a versengő elemek miatt
kontrollálnunk kell az előhívási folyamatot. Ebből a nézőpontból a versengő elemek hozzáférhetőségének
csökkentése adaptív folyamat, hiszen egyrészt segíti a célelem előhívását, másrészt megkönnyíti
ugyanezeknek a célelem későbbi előhívását is, amivel a jövőbeli versengést is csökkenti.
A funkcionális elmélet a felejtést pozitív eredménynek tekinti és szerinte a megfelelően működő
emlékezetnek ugyanolyan jól kell tudnia felejteni, mint emlékezni.