Dr. Fatula Mihály, Dr.

Pap István,

Dr. Szabó László

KÖRNYEZETÜNK,
EGÉSZSÉGÜNK...
Dr. Fatula Mihály, Dr. Pap István,
Dr. Szabó László
Környezetünk, egészségünk...
 Kárpátaljai Magyar Könyvek

73
Sorozatszerkesztő: Dupka György

A kiadvány megjelenését a Magyar Köztársaság Művelődési

és Közoktatási Minisztériuma támogatta

Borító: Jankovics Mária

c Dr. Fatula Mihály, Dr. Pap István, Dr. Szabó László

Megjelent az Intermix Kiadó gondozásában

A kiadásért felel a kiadó igazgatója

Ungvár, 294000, Petőfi tér 14/72.

Tel.: 00-380-3122-3-71-76
ISBN 963 8352 23 x
ISSN 1022 02 83

Szedte és tördelte: Sándor Mária

Készült a Patent Rt.-ben
Felelős vezető: Negre Viktor
Rend. sz. 3948

Forgalomba kerül megállapodás szerinti áron

Dr. Fatula Mihály, Dr. Pap István,
Dr. Szabó László

KÖRNYEZETÜNK,
EGÉSZSÉGÜNK...

INTERMIX KIADÓ
UNGVÁR - BUDAPEST
MB 157.746

1997
 Előszó

„ Víz nélkül, madár nélkül, talaj nélkül nö-

vények és állatok nélkül, ugyanaz, mint
bolygó - emberek nélkül. Leszakítottam egy
virágot - elhervadt, megfogtam egy pillét -
elpusztult. És akkor jöttem rá, hogy a szé-
pet csak a szívemmel érinthetem meg. "
Prisvin

Felesleges és szükségtelen környezetvédelemmel foglalkozni

és erre hatalmas összegeket költeni, a környezet saját maga is
képes megvédeni önmagát, törvényeit és dinamikus változásait,
ha az ember durván és készakarva nem tenne meg mindent,
hogy ezt ostobán megakadályozza. Az igazi környezetvédelmet
a természet és környezet törvényeinek és folyamatainak megis-
merésében láttuk, valamint olyan bölcs viselkedésben és maga-
tartásban, mely nem okozhat visszafordíthatatlan károkat.
Az utóbbi öt évszázad alatt a Föld méhéből 50 milliárd tonna
szenet, 2 milliárd tonna vasércet, 20 millió tonna rezet és 20
ezer tonna aranyat bányáztak ki Minden földi lakosra 26 tonna
különböző ásvány jut. Hatalmas szám, de a legszomorúbb, hogy
e mennyiségnek csupán két százaléka válik hasznunkra, a többi
kárba vész és egyben szennyezi környezetűnket.
Az elmúlt öt évszázad alatt erdeink kétharmadát kipusztítot-
ták és az egykori 10 milliárd hektárból alig 3,7 milliárd ha ma-
radt. Szenvednek a tengerek is. Évente 5 ezer tonna higany,
több 10 millió tonna vas, kb. 6 millió tonna foszfát és 2 millió
tonna ólomvegyület kerül a tengervízbe, valamint kb. 3 millió
különböző szerves vegyi anyag. Ugyanez a sorsa 12 millió ton-
na olajnak is. Tudni kell, hogy 1 tonna olaj 12 km2-nyi felületet
borít be, megakadályozva a napfény és az oxigén behatolását a
 vízbe. 1 liter olaj 1 millió liter tengervizet alakít át „Holt-
tengerré".
Evenként bolygónkon 2,7 milliárd tonna kőszenet égetünk el
és majdnem ugyanannyi más fűtőanyagot. Ehhez 6 milliárd ton-
na oxigénre van szükség, melynek helyére ugyanennyi mérgező
anyag kerül légterünkbe. A 250 milliós gépkocsipark naponta a
levegőbejuttat fél millió tonna széngázt, 100 ezer tonna külön-
böző veszélyes szénhidrogént és kb. 30 ezer tonna nitrogénoxi-
dot. És nem szabad elfelejteni, hogy minden embernek naponta
kb. 25 kg. tiszta levegőre van szüksége.
Kárpátalján a környezeti tényezők már régen a közérdeklő-
dés központjában állnak. Akárcsak az ember egészsége és szá-
mos népbetegség is. A két világháború között például a tisztior-
vosi- és Zöldkereszt-szolgálatok által létrehívott laboratóriu-
mokban folytattak fontos és hasznos vizsgálatokat. Ezeket az
adatokat összesítette dr. Soós József professzor 1941-ben, ki-
egészítve saját rendkívül érdekes adataival
Nem maradt figyelmen kívül elődeink részéről számos, úgy-
nevezett népbetegség kutatása sem. Statisztikai adatok bizonyít-
ják, hogy a század elején lefolytatott lakossági szűrővizsgálatok
talán még hatásosabbak is voltak, mint a közelmúltban végzet-
tek.
Kárpátalja demográfiájáról még ennél is régebbi adatok áll-
nak rendelkezésünkre. Ezek ékesen bizonyítják, hogy már a 18.
században értették, nem lehet megelőzni a betegségeket és hat-
hatós segítséget nyújtani a szenvedőknek, ha nem ismerjük a
valós adatokat.
E munka folçg a Kárpátaljára jellemző úgynevezett „hiány-
betegségekkel" foglalkozik, azaz olyan állapotokkal és betegsé-
gekkel, amelyek egyes anyagok és tényezők hiánya vagy csök-
kenése miatt keletkezhetnek. Ám hiányról beszélhetünk akkor
is, ha életünkben, környezetünkben valami túlteng - vegyszer,
biológiai tényező, fizikai jelenség - hiszen ez a kívánatos, nor-
mális állapot hiányát is jelenti egyben, és a természeti jelenségek
kedvezőtlen hatására vagy emberi mulasztásra utal.
A környezet hatásai alól senki sem vonhatja ki magát, ebben
a földrajzi és politikai határok sem nyújtanak védelmet. E prob-
lémákat tehát csakis komplex módon, - összefogva mindazok-
kal, akik hasonló kérdésekkel foglalkoznak másutt, - belföldön
és külföldön, - lehet tanulmányozni és megoldani. Nem feledve,
hogy elsősorban saját házunkban kell rendet teremteni ahhoz,
hogy másoktól is ugyanezt váijuk eL
 Kárpátalja fpldrajzi helyzete, demográfiája és
adminisztratív beosztása

Kárpátaljának olyan a földrajzi helyzete, hogy tulajdonkép-

pen mintául szolgálhat bármelyik orvosföldrajzi tanulmány el-
végzéséhez. Aránylag kicsiny területen fekszik (12,8 ezer km2),
Európa szívében, az Északkeleti Kárpátok déli lejtőin és a Nagy
Magyar Alföld északkeleti nyúlványain a 47°55' - 49°05'
északi szélesség és a 22° 10' - 24°37' keleti hosszúság között,
ahol 110-166 métertől 2058 méterig minden tengerszint feletti
magasság előfordul
Kárpátaljának az is jellemzője, hogy geomorfológiai és
orvosföldrajzi szempontból tájegységekre bontható, melyek a
környezet állapotát és a lakosság életkörülményeit meghatáro-
zóan befolyásolják.
Északkeleten megyénk Ukrajna Lemberg és Ivano-Fran-
kovszk megyéivel határos. Északnyugaton Lengyelországgal,
nyugaton Szlovákiával, délen Magyarországgal és Romániával
Maga Kárpátalja az évszázadok során többféle politikai kép-
ződményhez tartozott. 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia
része volt, utána 20 évig Csehszlovákia egyik tartománya,
1938-1944. között Magyarországhoz csatolták vissza, de 1939.
tavaszán egy része néhány napig Kárpátukrajna néven önállósá-
got kapott. 1944. októberében foglalta el e területet a szovjet
hadsereg.
1991 óta Kárpátalja az önállósodott Ukrajna egyik megyéje.
Székhelye a 130 ezer lakosú Ungvár. Ezen kívül még 12 város-
unk, 28 nagyközségünk és 558 más lakott településünk van,
melyek 13 adminisztratív járáshoz tartoznak (Ungvár és Mun-
kács kivételével, ahol önálló polgármesteri hivatalok működ-
nek).
 1992-ben 1 millió 288 ezer lakost tartottak nyüván, ebből kb.
13% a magyarajkú. Az utóbbi 10 év alatt a lakosság száma
8,7%-kal nőtt, bár különösen ebben az időszakban folyt (és fo-
lyik) a magyar-német és zsidó őslakosok tömeges kivándorlása.
A természetes szaporodás bizonyos növekedése mellett ez azt
jelenti, hogy a szülőföldjüket elhagyók helyét fokozatosan elfog-
lalják a keletről ide települő ukránok, oroszok, kaukázusiak és
közép ázsiaiak. Kárpátalja déli és délnyugati sík- és dombvidéki
tájain, az összterület valamivel több, mint egyharmadán össz-
pontosul az egész lakosság 60-65%-a. Az Északkeleti Kárpátok
lejtőin és a Tisza mellékfolyóinak hegyekkel övezett völgyeiben
aránylag kevesen laknak, és itt a lakosság összetétele is kevésbé
változékony.
Az utóbbi 10 év alatt a munkaképes lakosság száma csupán
28 ezerrel nőtt, ami biztos mértékben az átlagéletkor növekedé-
sével kapcsolatos. Ez egyáltalán nem nevezhető kedvező jelen-
ségnek, hiszen a nyugdíjra jogosultak számának növekedése
mellett, ugyanez sokkal mérsékeltebben tapasztalható a munka-
képes rétegnél, valamint a serdülők és gyermekek körében. (3,2
és 1%)
Kárpátalján jelenleg kevesebb a férfi, mint a nő (48,3%), bár
az utóbbi négy év alatt a helyzet valamit javulni látszik. Emel-
kedik a diplomások száma is. Folytatódik a családok számának
növekedése (évente 0,6%-kal), de még mindig sok a magányos
férfi (11,3 ezer) és nő (28,6 ezer). A családok több, mint felé-
ben csupán egy gyermek születik, kettőnél több gyereket csupán
6,6% család nevel. Magas a válások száma (437 ezrelék). Az
199l-es adatok alapján Kárpátalján a születési index 16 ezrelék,
a halálozási mutató 9,4, a gyermekhalandóság pedig 12,8. Vá-
rosokban a lakosság 42%-a lakik és ez az arány emelkedő ten-
denciát mutat.
 Említettük, hogy megyénkben kb. 13% magyarajkú lakos
található. Ez nagyjából 170 ezer fo. Rajtuk kívül még 75 más
nemzetiséget is nyilvántartanak: ukránokat, oroszokat, szlová-
kokat. zsidókat, románokat, németeket, cigányokat, fehér oro-
szokat, örményeket, grúzokat.
A lakosság 98,8%-a anyanyelvének tekinti nemzetisége nyel-
vét. de oroszul és ukránul az összlakosság 4/5-e ért és beszél.
Talán ez az évszázadok óta tartó nyelvi bábel is „oka v annak,
hogy ez egy aránylag nyugodt vidék, ahol a problémákat igye-
keznek civilizált és békés eszközökkel megoldani. Még a mai
igen nehéz és komplikált helyzetben is.
A környező országokkal és megyékkel szűkebb hazánkat
vasútvonalak és közutak kötik össze, de van két nemzetközi
forgalomra is alkalmas repülőterünk, Ungvárott és Munkácson.
Vidékünket keresztül-kasul átszelik a magasfeszültségű villany-,
telefon-, valamint olaj- és gázvezetékek, nem kis gondot okozva
a környezetnek és a helyi lakosságnak.
A vasútvonalak hossza 616 km., kb. fele villamosított (Csap-
Ungvár-Szianki, Csap-Bátyú-Munkács-Lawoczne). Vasúton
Nyugat- és Kelet-Európa bármelyik fővárosa elérhető, de vasút
köti össze Ungvárt megyénk minden járási központjával is
(kivéve Ökörmezőt). Az utak hossza több, mint 22 ezer km.
Kb. 1700 km-nyi közút aszfaltos, a többi is kövezett. A busz-
közlekedés (bár jelenleg igencsak akadozik) érint gyakorlatilag
minden települést, de autóbusszal el lehet jutni a szomszédos or-
szágokba és megyékbe is.
Megyén belüli légiközlekedés nincs, hacsak a helikopteres
orvosi mentőszolgálatot, a mezőgazdasági növényvédelmet nem
tekintjük annak. Viszont légi úton elérhető a volt Szovjetunió
bármely nagyobb városa, de Budapest, Debrecen, Pozsony és
Prága is.
 A magasfeszültségű Béke-villanyvezetéken kívül 200 km. vá-
rosi telefon-távíró vonalunk is van, több, mint 100 ezer önmű-
ködő telefonállomással. Megyénket átszeli a Kalus-Tiszaújváros
etilénvezeték, valamint az Urengoj-Ungvár, a Testvériség és a
Szojuz olaj- és gázvezetékek.
Említettük, hogy függetlenül az adminisztratív és politikai
beosztástól, Kárpátalját különböző tájegységekre is bonthatjuk.
Részletesebb adatokat a következő fejezetben találhat az olvasó.
A síkvidék nyugati része a Csap-Munkácsi alföldi részen te-
rül el 1 10-250 méter tengerszint feletti magasságban, valamint a
Beregi dombháton és a Borzsea-menti teraszos részeken. A talaj
itt a régi talaj és a mederalji alhivion keveréke. A vidék északi
részén barna eredeti porhanyós talajokat is találhatunk. Jellemző
tulajdonsága megyénk e részének a magnézium túltengése a
környezetben és a fhiorhiány. Néhány helyen elég magas a mo-
libdén szintje és kevés a jód. Megyei viszonylatban itt van a
legtöbb szántóföld, de sok a steppe-típusú legelő is. A mezőgaz-
daságra a gomba, gyümölcs és szőlőtermesztés a jellemző.
Itt található a megye négy legnagyobb városa és itt van a
legtöbb ipari létesítmény. A népsűrűség felülmúlja a 100 főt
km2-enként. Aránylag sok az idős ember (4,3—4,5 80 éven felüli
10 ezer lakosra számítva). Jellemző a magas fogszuvasodási
mutató a gyermekek és felnőttek körében, valamint ugyanaz a
rövidlátás tekintetében. Sok olyan település van e tájegységben,
ahol magas az epekő és a cukorbetegek és a különböző dagana-
toktól szenvedők száma. Jellemző a síkvidék nyugati részére a
sok hipertóniás beteg, valamint helyenként a golyva.
A síkvidék keleti fele keskeny csíkot alkot a Tisza jobb part-
ján a Huszt-Aknaszlatinai katlanban. Itt a talaj főleg bama erdei,
valamint porhanyós réti talaj. Itt is jellemző a magnéziumtúlten-
gés, valamint a fluor- és a jódhiány. E vidéken is a földművelés
 a legelteijedtebb tevékenység, ezenkívül pedig a kertgazdaság,
ami a termés feldolgozására szakosodott ipar telepítésével páro-
sul. Az aránylag csekély legelésre alkalmas terület miatt az álla-
tokat nyáron a havasi legelőkre terelik. Ipari üzemek itt is van-
nak, bár lényegesen kevesebb, mint a nyugati helységekben.
A népsűrűség 80-90 fő km2-enként, a 80 éven felüliek száma
10 ezer lakosra számítva valamivel több, mint a síkvidék nyugati
részén (5). A betegségek közül szembeötlő a sok szuvas fog,
rövidlátók nagy száma, valamink a magas vérnyomás, a golyva,
a daganatok és a különböző polinózisok (allergiás állapot) elter-
jedése.
A dombvidék, 250 és 400 méter magasságban az Ungvár-
Huszt-gerinc mentén húzódik, északra a síkvidéktől és délre a
hegyvidéki tájegységtől. A dombvidék is két részre bontható
(nyugat és kelet), de itt több szempontból ennek a tagozódásnak
kevés a jelentősége. Itt találjuk havasok erdőkkel borított déli
lejtőin az ún. egzotikus szakadékokat. A talaj főleg barna erdei
talaj, a folyóvölgyekben a réti, kevésbé porhanyós talaj a legel-
teijedtebb.
Itt gyakori az ásványi anyagok és a nyomelemek hiánya, bár
helyenként a vizek az átlagnál több bórt tartalmaznak. A domb-
vidékre az is jellemző, hogy itt a növények és az állati termékek
kevesebb vitamint tartalmaznak, mint a síkvidéken, ezért a la-
kosság körében vitaminhiány is kialakulhat. Az emberek főleg
földműveléssel és haszonállat tartással foglalkoznak, de van itt
számos fa- és fémipari üzem is.-
A dombvidéken km2-enként 70-80 ember lakik, közülük
2,8-2,9 10 ezrelék az idős ember. A vidék legnagyobb részén
sok golyvás, veseköves és fogszúvas beteget jegyeznek, elteijedt
a polinózis és magas a rövidlátók száma. A nyugati részben ma-
gasabb a megyei átlagnál a daganatos megbetegedések száma és
 a hipotóniában (alacsony vérnyomás) szenvedőké, keleten vi-
szont szembeötlik az aránylag magas hipertóniamutató.
A hegyvidék a Kárpátok gerincének déli részén terül el, ma-
gában foglalva a vízválasztó havasokat, valamint a 400-tól 2058
méterig terjedő erdős és erdő mentes lejtőket is. A vidék legke-
letibb csücskében található büszkeségünk - a 2058 méter magas
Hoverla-csúcs, de ide tartoznak a Tisza és mellékfolyóinak for-
rásvidékei is.
A hegyvidék nyugati részének talaja erdei savanyú talajok, a
porhanyóság különböző fokozataival. A folyóvölgyekben itt is
találunk réti talajokat. Helyenként jellemző a talajokban a
molibdéntúltengés, de a többi ásványi anyag és nyomelem itt
alig van jelen. Megyei viszonylatban itt a legkifejezettebb a vi-
taminhiány. Az emberek főleg állattenyésztéssel és fakitermelés-
sel foglalkoznak, bár az utóbbi évtizedek alatt létesült itt nem
egy más jellegű ipari üzem is. A népsűrűség itt alacsonyabb,
mint a sík- vagy dombvidéken, az idős ember aránya is az (2,0-
2,5 tízezrelék). Sok a golyvás és fogszúvas ember, aránylag ala-
csony a vesekövekkel bajlódók száma. A magas hipotóniás,
polinózisos, daganatos és rövidlátási mutatókhoz itt hozzájön
még a vérszegénység, de helyenként a magasvérnyomás és az
asztma is.
Kárpátaljai viszonylatban a hegyvidék keleti részén a legzor-
dabbak a klímatikai viszonyok, ami érthető, hiszen itt nem egy
1,5 ezren felüli hegycsúcs és vonulat található. A talaj összetéte-
le olyan, mint a hegyvidék nyugati részén. Itt szinte minden az
ásványi anyagok és a nyomelemek, valamint a vitaminok hiá-
nyára utaL A népsűrűség 30 és 50 fő körül mozog km2-enként,
aránylag kevés a nagyobb település. A lakott települések itt a
szűk folyóvölgyekben találhatóak, de a házak sok km. hosszan
felkapaszkodnak a hegyekbe. Az idős emberek száma igen ala-
csony: 10 ezerre csupán 1,5-2,7 fő. Földművelésre alkalmas te-
rület híján itt főleg állattenyésztéssel foglalkozik a lakosság.
Alig találunk itt vesekőbeteget, annál több a golyva és a fog-
szuvasodás, de jellemző erre a vidékre a vérszegénység, a sok
alacsony és magas vérnyomástól szenvedő ember, a rövidlátók,
asztmabetegek, epekövesek és a polinózisos betegek jelentős
száma.
 Időjárás, klíma

Kárpátalja időjárását és éghajlatát főleg az Atlanti-óceán és a

Földközi-tenger felől jövő légáramlatok befolyásolják, de szere-
pet játszik, igaz a Kárpátok gerincei által moderálva, az orosz
síkság és a kontinentális Ázsia klímája is. Az atlanti ciklonok és
anticiklonok főleg enyhe és nedves levegőt hoznak, ezért a telek
általában nem nagyon hidegek, a nyarak viszont eléggé forróak,
bár ilyenkor sem csekély a csapadék.
Legenyhébb éghajlata a sík vidéknek van. Itt a júliusi sokévi
átlaghőmérséklet 21,6 és 26,8 °C között van, a januári -14,0°C
és -16,3°C között. Abszolút minimumként a sík vidéken a mí-
nusz 33,8-at tüntetik fel, a legmagasabban mért hőmérséklet vi-
szont 39,3°C. Az évi csapadékmennyiség átlagban 737-979
mm
A dombvidéken júliusban 22,8-23,0°C-os átlagot mérnek,
januárban 15,5-15,8°C nulla alatt. A csapadékátlag itt 807-980
mm. A hegyekben a nyári átlag 18,2-20,8°C, télen fagypont
alatt 17,8-18,3°C. Érdekes, hogy 850 m. magasság fölött a júli-
usi átlag csupán 12-15°C, a januári - mínusz 16-18°C. A he-
gyekben esik a legtöbb eső, hull a legtöbb hó - 885-1373 mm.
A valaha mért legmagasabb hőmérséklet a dombvidéken -
+38,1°C, a hegyekben - +37,2°C, a legalacsonyabb pedig -32,9
és -38,0°C.
A Tisza völgyében a sík vidék nyugati részén a tavasz első
jeleni már februárban jelentkeznek, másutt és a hegyekben -
csak márciusban, tavasszal gyakori a hőmérsékleti ingadozás,
sőt április közepéig - május elejéig éjszakai fagyok is előfordul-
hatnak. A nyarak általában tartósan melegek, sőt számos kániku-
lai napot is feljegyeznek a krónikák.
 A sík vidéken a valódi nyár május első felétől szeptember
közepéig tart, a hegyekben ez az évszak jócskán lerövidül
(június eleje-augusztus vége). A magasabb hegyekben már rö-
videbb a nyár (július második fele-augusztus eleje). Ezért aztán
a növények vegetációs időszaka is különböző, a sík vidéken
évente átlagban 236 nap, a dombvidéken 202, és a hegyekben
csupán 166.
Az évszakok közül a nyarak a legcsapadékosabbak, különö-
sen a hegyvidéken. A júniusi-júliusi zivatarok gyakran duzzaszt-
ják meg a hegyi folyókat. Átlagban 18-20 nyári zivataros vagy
záporos napunk szokott lenni A levegő relatív nedvessége me-
gyénkben nyáron 72 és 82% között van. Az ingadozások évsza-
konként és vidékenként jelentősek.
A nyári hónapokat fokozatosan követi az ősz, bár még ilyen-
kor is kellemes meleg szokott lenni. A sík vidéken szeptember-
ben és októberben a középhőmérséklet 9,2-15,6°C és a nyugati
részeken általában kevés az eső. A magasabb hegyekben már
novemberben le szokott esni az első hó, hogy majd december
elején (síkság), vagy november második felében (dombvidék és
hegyvidék) két-három hónapra teljesen jogába lépjen „tél-
tábornok".
A telek Kárpátalján általában enyhék, gyakoriak a fagy- és
hómentes időszakok. Januárban mínusz 39 és plusz 13 °C kö-
zött minden hőmérséklet elképzelhető. A sík- és dombvidéken a
hótakaró eléggé labilis, a hegyekben sokkal stabilabb, meg szo-
kott maradni A síkságon a legnagyobb hóvastagság 30-40 cm.,
a hegyekben viszont a három métert is meghaladja.
február közepétől a hó már olvadni szokott, de ez csak az
alacsonyabb helyeken van így. A hegyek között, főleg az er-
dőkkel borított részeken még április végén, május közepén is
vannak hófoltok. Mindez, valamint a tavaszi esős időszak az
oka, hogy februárban-márciusban folyóinkon tavaszi árhullá-
mok vonulnak le, eléggé gyakran okozva komoly gondokat a
lakosság számára. De lehetnek árvizek késő ősszel is, hiszen a
hegyekben ilyenkor esik az évi csapadékátlag jelentős része.
A megye meteorológiai szolgálata több mint egy évszázada
méri és jegyzi a vidék időjárási adatait. A csapadék évi 427-
1805 mm.; napsütéses órák száma (évente) 1630-1982 óra; a
fagymentes napok száma (évente) 243-334; a hótakaró vastag-
sága 10-334 cm.
A határértékek jelentős ingadozásai elsősorban a települések
különböző tengerszint feletti magasságával magyarázhatóak. A
Kárpátok hegyvonulatai befolyásolják a széljárások irányait,
melyek ezért nagyjából követik a hegyi folyóvölgyek északke-
let-délnyugati irányát, bár kétségtelenül léteznek más befolyáso-
ló tényezők is.
így a meteorológiai állomások sokéves adatai alapján
Ungvárott, Munkácson, Beregszászon, Nagyszőlősön és Pere-
csenyben a délkelet felől fújó szelek a leggyakoribbak, Huszton
és Técsőn a keleti és északkeleti szelek.
 A talaj állapota

A Kárpátalján található talajok általában fiataloknak tekinthe-

tők. Keletkezésüket és összetételüket az egykor innen levonult
tengervíz határozta meg. Bár jellemző, hogy az itteni talajok
változatosak szerkezetük szempontjából, mégis teljesen reális
hét övezetre bontani őket, melyek nagyjából északkelet felől
délnyugat felé húzódnak, egy-máshoz viszonyítva többé-kevésbé
párhuzamosan.
Gyakorlati jelentősége leginkább annak van, hogy a megye
területén a talajok szinte mindenütt aránylag kevés agyagot tar-
talmaznak és inkább apró kavicsból és homokból állnak. Nos,
éppen a kavics és a homok jelenlétével magyarázható, hogy tala-
jok könnyen áteresztik a szennyet az alsóbb'vízrétegek felé.
Kárpátalja fent említett hét geológiai övezete a következő:
О
1. A Gorgánok /fliss hegyek/
2. A Kárpátok központi depressziója
3. A havasok /poloninák/ fliss-hegyei és a máramarosi kristá-
lyos pala
4. A Belső Kárpátok depressziója
5. A Vihorlát-Gutini vulkanikus vonulat
6. Az előhegyek /dombvidék/
7. A Kárpátaljai síkvidék
A Gorgánok megyénk legmagasabban fekvő övezete, vízvá-
lasztó szerepe is van az északkeleti Kárpátok tetején a Tisza, a
Dnyeszter és mellékfolyóik között. Az övezetet 839 és 974
méter magasságban hat szoros szeli át, összekötve Kárpátalját
közutakkal és vasútvonalakkal Nyugat-UkrajnávaL
A következő két övezet is a hegyvidéki tájegységhez tarto-
zik. Itt találjuk a megyénkre oly jellemző havasokat is, azaz a
magashegyi, kiterjedten többé-kevésbé lapos és csekély növény-
zetű legelöket 1482 és 1679 méter között.
A Belső Kárpátok depressziója már a dombvidéket idézi, de
földrajzilag a hegyek közé ékelődik be. A Kőrösmezői és
Máramarosi Katlanokról van szó elsősorban, de ez a hegyvonu-
lat szervesen kötődik a megye nyugati és középső részében elte-
rülő 400-500 méter magas Vihorlát-Gutini dombos előhegyek-
hez. Maguk az előhegyek helyenként /Ungvár, Munkács,
Beregszász, Nagyszőlős, Huszt/' beékelődnek a délen-
délnyugaton fekvő sík vidék panorámájába, kissé változatosabbá
téve az utóbbi 110-140 méter magasságát.
Néhány mondat a talajok szerkezetéről. A kárpátaljai talajok
főleg allúviumos (hordalékos) és delúviumos (üledékes) réte-
gekből állnak, az egyes tájegységekre jellemző változatosságok-
kal A síkságon a gyepes, a gyepes-porhanyós (podzol) és a réti
talajok a legelterjedtebbek, a dombokon a porhanyós és barna
talajok, a hegyek között pedig a szürke erdei, valamint a gyepes
bama talajok. Mint már említettük, e talajok mind laza szerkeze-
tűek és nagy vízáteresztőképességgel rendelkeznek.
A Föld méhe Kárpátalján sok kincset rejt: Földgázt, olajat,
kősót, barnaszenet, vasércet, higanyt, aranyat és más színes fé-
met, ezenkívül márványt, mészkövet, ipari anyagot, bazaltot,
andezitet, kaolint, ceolitot, dacitot, riolitot, mordenitet, tufát,
számos festékalapanyagot, perlitet stb. Akad pala is jelentős
mennyiségben.
A talajok fizikai állapotát és kémiai összetételét annyiban,
amennyiben ez kapcsolatba hozható a lakosság egészségi állapo-
tával, magunk is vizsgáltuk. 348 helység talajmintáit elemeztük,
méghozzá a 15-30 cm. mélyen fekvő réteget.
Megyénkben a talajok egészségügyi szempontból igen sérü-
lékenyek, hiszen százalékban kifejezve kb. ötven százalék a
nagy szemcséjű kavics és a homokos poriianyós talaj. A nagy-
szemcséjű talajok jellemző tulajdonsága, hogy aránylag sok
szerves anyagot tartalmaznak (10—16%)és magas az oxidációs
mutatójuk (>lg/kg), valamint könnyen áteresztik a mélyebb
vízhordó rétegek irányába a nitrogénszármazékokat, a klorido-
kat és a szulfátokat. Egyébként maga az emberi tevékenység
tette olyanná, amilyen. Mindez elsősorban a sík vidéki talajokra
vonatkozik, ami fölöttébb érthető, hiszen a többi település min-
den szennye is előbb-utóbb idekerül. És ehhez alaposan hozzájá-
rul az itteni ipar valamint a mezőgazdaságban felhasznált műtrá-
gya és növényvédőszerek.
Meghatározó szerepe van a talajok savasságának vagy lúgos-
ságának. Ezt a talaj pH-ja alapján állapíthatjuk meg a legegysze-
rűbben. Nos, talajaink többségének pH-ja 5 és 7 között van, az-
az semleges vagy enyhén savas reakcióról beszélhetünk.
Nagy általánosságban a kárpátaljai talajok viszonylag szegé-
nyek ásványi anyagokban és nyomelemekben, mármint azok-
ban, melyek egészségünk szempontjából jelentőséggel bírnak.
Ennek következtében ez nem egy endemikus emberi- és állatbe-
tegség forrása lehet. Ám kiderült, hogy ezzel együtt egy egész
sor településen vagy azok környékén az ásványi anyagok és
nyomelemek mennyisége egészen jelentős, ami pedig szintén
nem közömbös egészségünk szempontjából, csupán ellenkező
vonatkozásban. Tizenöt olyan ásványi anyagot és nyomelemet
találtunk, melyek Kárpátalja talajaiban túltengnek. Figyelemre
méltó, hogy a legtöbb településen az átlagnál magasabb mangán-
tartalmat találtunk a talajban. Az is érdekes, hogy a huszti járási
Osándorfalva talajában nyolc nyomelem van jelentős mennyi-
ségben. Visken öt, Munkácson négy, akárcsak Técsőn.
 Az egészség szempontjából egyáltalán nem közömbös a
króm, a higany és az ólom jelenléte a környezetben. így a talaj-
ban is. Pedig ez számos település talajmintáira jellemző.
De egyben az is fontos, hogy a megye jelentős részén a talaj-
ból egy egész sor ásványi anyag és nyomelem hiányzik. Ezek
közé tartozik a kobalt, a jód, a réz, a fluor, a nikkel, a cink,
melyekre pedig szervezetünknek feltétlenül szüksége van. Ezért
oly fontos komolyan összevetni a talajviszonyokat egészségi ál-
lapotunkkal.
Külön kell szólni a talaj természetes és mesterségesen meg-
növelt nitráttartalmáról. Természetes körülmények között
Kárpátalja területének túlnyomó részén a nitrátmennyiség elha-
nyagolható lehetne, ha nem gondoskodnánk róla állandóan,
hogy a műtrágyák és a növényvédő szerek által tetemesen meg
ne növeljük.
Az ENSZ által engedélyezett 550 mezőgazdasági növényvé-
dő szer közül az elmúlt évtizedek során Kárpátalján 440-et
használtak és ezek közül 282 (64,1%) mérgező és növeli a talaj
nitráttartalmát. Minden hektár földbe megyénkben évente átla-
gosan 9,4 kg. méreg kerül és ezen kívül még 168 kg. műtrágya
is. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a talaj teljesen át van itatva
különböző, az egészségre egyáltalán nem közömbös vegyi
anyagokkal.
A legutóbbi adatok szerint (1992) a gazdaságok raktáraiban
164 tonna betiltott vagy soha nem engedélyezett növényvédő
szer halmozódott fel. Nagyobb részüket fedél nélkül, közvetle-
nül a mezőkön, a csillagos ég alatt tárolják.
A műtrágyát is nyakra-főre alkalmazzák, pedig talán a keve-
sebb többet érne, ha a növénytermesztési technológia lenne más,
mint amilyen. Bizonyítékként talán csak egy példa: a volt
Szovjetunió területén átlagban 114 mázsa/hektár műtrágya kerül
a talajba, Nyugaton ez a szám száz mázsa alatt van. Ott mégis
több, mint kétszer magasabb termésátlaggal büszkélkedhetnek.
Érdemes-e tehát az egészségünket kockáztatni? És emellett ne
felejtsük el, hogy majdnem 15 ezer különböző herbicidet is al-
kalmaznak világszerte, azaz minden négyzetméter talaj felületre
átlagban 30 mg. jut.
Mindez, amiről eddig szó volt, a talaj felső rétegére vonat-
kozik. A talaj ennél mélyebb rétegei egészségügyileg kedve-
zőbbnek látszanak, hiszen kevésbé függnek a mesterségesen
bevitt szennyeződésektől és inkább kapcsolódnak az eredeti
geológiai komponensekhez. Említésre méltó egyben, hogy a 30
cm-nél mélyebb talajréteg akárcsak a felszíni, igen kevés
nyomelemet tartalmaz.
A talaj mikrobiológiai vonatkozásban is számos érdekes
adattal szolgál Általában az olyan talajokat nevezzük tisztának,
ahol 1 grammnyi mennyiségben maximálisan 9 Escherichia coli
és ugyanennyi Enteroccoccus található, viszont hiányoznak a
kórokozó bacilusok, valamint a férgek. Ha e szempontból mi-
nősítjük a mi talajainkat, úgy egy mintát sem lehet megfelelőnek
tekinteni, hiszen még a gyermekjátszóterek homokjában is ki-
mutatható számos kórokozó enterobaktérium, vírus és termé-
szetesen férgek, ami faecalis szennyeződésre utal.
A vizsgált talajminták 30%-ában 5 féle kórokozó coccus,
baktérium és vírus volt, 18%-ában enterovirus is. Ascaris petét a
talajminták 57,1 %-a tartalmaz. Ezen adatokat lehetetlen bizo-
nyos tájegységekhez kötni, mivel nagyjából egész megyénkre
érvényesek.
 Vizeink
/folyók, tavak, vízgyűjtők, ivóvíz, ásványvíz/

A víz a szervezet legfőbb tartozéka. Egy 65 kg. súlyú ember

testében átlagban 40 liter víz halmozódik fel (61,5%), és ebből
kb. 25 liter a sejtekben található. Minél fiatalabbak vagyunk, an-
nál több vízből van a testünk. Egy háromhónapos magzat 95%
vízből áll, az újszülöttnél ez a mennyiség már csupán 70%, a
felnőtteknél 55-60%, az aggastyánnál 50%-nál is kevesebb.
A szervezet víztartalma igencsak különböző. PL a csontok és
a zsírszövet alig 22-41% vizet tartalmaznak, a vese és az agy
szürke állománya 82-85%-ot. A vér, a nyirok, a nyál, a gyo-
momedv, az epe, a könny, a verejték, a vizelet és a
gerincvelőfolyadék majdnem teljesen vízből áll. (87-95%). A
szervezet biokémiai és más folyamatai víz nélkül elképzelhetet-
lenek. Az oxiredukciós folyamatok, a diszperzió, az izotónia, az
ozmózis, a hőmérsékleti egyensúly vagy a sejtek struktúrájának
fenntartása vízmentes közegben lehetetlen. A víz anyagcseréje
az élő szervezetben végbemenő folyamatok talán legfontosabbi-
ka. Még a környezet alacsony hőmérséklete és a mozgáskorlá-
tozás sem lehet akadálya annak, hogy egy felnőtt ember naponta
a vizelettel, a széklettel és a kilélegzett levegővel kb. 2,5 liter vi-
zet válasszon ki. Magas hőmérsékleten és fizikai erő kifejtése
közben ez a mennyiség lényegesen emelkedik.
Nos, ezért van az embernek szüksége vízbevitelre, méghozzá
legalább 2,5-3 literre naponta, táplálék híján 70-75 napig is el-
élhetünk, víz nélkül 10-15 napnál tovább nem bújuk ki. Az
anyagcsere keservesen bár, de akkor is folyik, ha az elfogyasz-
tott szénhidrátok, zsírok és fehéije a szükséglet csupán felét fe-
dezik, de már 10-12%-os vízhiány esetén komoly zavarok ke-
letkezhetnek, 20-25%-os vízveszteség pedig már halált okoz.
 A vízszükségletünk 85%-át az ivóvíz és az élelmiszerek biz-
tosítják. A többi - kb. 300-400 gramm naponta - a sejtek pro-
duktuma. 100 Joule szénhidrát, zsír vagy fehérje melléktermé-
keként 3 gramm vizet is biztosít a szervezet számára.
A vízszükségletet és a vízkiválasztást a szomjúságérzés szabá-
lyozza, melynek az agyban külön központja van. Normális kö-
rülmények között a vese 1,2-1,5 liter vizet választ ki, a bőr 0,3-
2,5 litert, a tüdő és a belek 0,3 litert. Ilyenkor beszélünk a víz-
háztartás egyensúlyáról.
Egy felnőtt ember napi vízszükséglete 40 ml/kg., a csecse-
mőknéljóval magasabb, 120-150 ml/kg. A gyakorlatban ez így
realizálódik: 0,8-1 liter ivóvíz, tea, kávé, szörpök, italok, ezen-
kívül 0,35-0,4 liter mint levesek, 0,7 liter szilárd élelmiszerek
révén és 0,35-0,4 liter a szervezetben keletkezik.
Persze a víztartalék, valamint a bevitt és kiválasztott víz
mennyisége sokban fiigg az ásványi anyagok anyagcseréjétől és
még egy egész sor más tényezőtől. A konyhasó például akadá-
lyozza a víz kiválasztását, a kálium és kalcium ellenkező hatás-
sal bír. A szomjúságot bármilyen víz nem tudja oltani, ugyanis
csak akkor érezzük a vizet ízletesnek, ha minőségileg is megfelel
a követelményeknek és ezzel együtt nem tartalmaz a szervezetre
káros anyagokat vagy kórokozókat.
A víz kémiai képlete igen egyszerűnek tűnik: H 2 0 vagyis
H-O-H, azaz két hidrogén atom kötődik egy oxigénatomhoz.
Ám ez az egyszerűség nem egészen egyértelmű. Az a tény
ugyanis, hogy víz önmagában, benne oldott anyagok nélkül, a
természetben nem létezik, számos problémát vet fel, amelynek
elsősorban egészségügyi vonatkozásai vannak.
A talajból és a levegőből a legkülönbözőbb anyagok kerül-
hetnek a vízbe, melyek egy részről természetes állapotát hatá-
rozzák meg, más részről szennyeződésről árulkodnak, vagy ar-
 róL, hogy ez vagy az a víz nem képes biztosítani a szervezet
szükségletét olyan anyagok vonatkozásában, amelyek a víz ré-
vén kerülnek szervezetünkbe.
A szervetlen anyagok közül a víz mindig tartalmaz kalciumot
és magnéziumot, melyek a keménységüket határozzák meg,
valamint kloridokat, szulfátokat és vasat. Az utóbbit egészen
jelentós mennyiségben is. De állandó komponensei a víznek a
nyomelemek. Ezek hiánya okozhat számos olyan betegséget,
amelyeket hiánybeteségként ismerünk.
A víz ammóniumot, nitriteket és nitrátokat is tartalmazhat,
melyek akárcsak a talajban, szennyezettségre utalnak. De szer-
ves vegyületek is jócskán bekerülhetnek a vízbe (főleg a felszíni
vízrétegekbe), valamint élő korróziók és különböző mérgek. A
mélyből feltörő vizek rendszerint gázokkal dúsítottak, és ez
nemcsak az ásványvizekre érvényes.
A víz összetételének szabványosítását elsősorban az ivóvízre
vonatkoztatják és ez érthető is. A volt Szovjetunió területén lé-
vő országokban jelenleg is érvényes a 2874-82. sz. szabvány. E
szerint az ivóvíz átlátszó, színtelen és szagtalan legyen, valamint
frissítő és kellemes ízű. A jó víz hőmérséklete 7 és 12°C között
ingadozhat. A szabvány behatárolja számos vegyi anyag felső
értékét is a vízben.
Miként hat a szervezetre a különböző összetételű víz? Köz-
ismert, hogy a magas ásványianyag-tartalmú víz - pl. a tenger-
víz - heveny gyomor- és bélhurutot okoz, megbolygatja a sav-
bázis-egyensúlyt, legyengíti és szinte kiszárítja a szervezetet,
növeli a szomjúságot, szívelégtelenséghez vezet és mindez vég-
eredményben végez a beteggel
Ha olyan vizet iszunk, melyben magas a kloridok mennyisé-
ge, ez a gyomorsav képződést gátolja, csökkenti a vizelet kivá-
lasztást, emeli a vérnyomást, szív- és vesezavarokat okoz. A
szulfátok hasmenést idéznek eló. A vas sárgás-rőtes színezetet
kölcsönöz a víznek, jellegzetes ízt és barna kicsapódást okoz, de
mindez nem veszélyes egészségünkre, ellenkezőleg, a vas igen
hasznos vegyületeket alkot.
Annál inkább nemkívánatosak a nitritek és a nitrátok, főleg a
kútvizekben, mivel a vérszegénység egyik különösen a csecse-
mőkre veszélyes fajtáját - a methaemoglobinaemiát - idézik elő.
Az ammóniajelenlét a vizekben viszont mindig friss szennyező-
désről árulkodik, hiszen a nitritek és a nitrátok gyakran éppen a
vízben lévő ammónium-ionokból jönnek létre.
Leggyakrabban a nyomelemek hiányától szenvedünk. A jód,
fluor és vashiány általában előbb-utóbb golyvához, fogszuvaso-
dáshoz vagy vérszegénységhez vezet. Ám számos nyomelem pl.
a berillium, az alumínium, a stroncium, az arzén, a molibdén, a
szelén vagy a króm - képes megmérgezni a szervezetet.
A víz keménysége az egészségre nem annyira veszélyes, mint
az ilyen vízzel állandóan érintkező berendezésekre. Ugyanis
oldhatatlan anyagok keletkeznek, ezek kicsapódó rétegeket ké-
peznek és használhatatlanná teszik a berendezéseket. A kemény
víz elősegíti a vesekőképződést, betömi a bőr pólusait és ez
utóbbi ingert válthat ki a bőr részéről (allergia) valamint gátolja
a bőr lélegzését. A túl lágy víz, pl. az esővíz, íztelen, ezért fo-
gyasztásra alkalmatlan.
Jelentős a víz epidemiológiai (járványügyi) szerepe is. Az
ENSZ Egészségügyi Világszervezete szerint a fejlődő országok-
ban évente fél milliárd ember szenved a vizek által közvetített
fertőző betegségekben. Nálunk sem lebecsülendő a vizeknek ez
a szerepe, ami az alábbiakból is érthető lesz.
Kárpátalját sűrűn behálózzák a folyók és a patakok. Össz-
számuk 9429, össz-hosszuk 19793 km. A Tisza Kárpátalján
ered. Majd megyénk területén 262 km. hosszan folyik, ebből
közvetlenül a román és magyar határon 107 km-en. A Latorca
hossza megyénkben 144 km, az Ungé 107 km, a Borzsáé 106
km, a többi 152 folyó hossza 10 és 100 km között van, a pata-
kok és patakocskák 10 km-nél rövidebbek.
Az egész megye a Felső-Tisza vízgyűjtő medencéjéhez tar-
tozik, és minden kárpátaljai felszíni víz előbb-utóbb a Tiszába
kerül. A Tisza eredetét két helyen találjuk. A Fekete-Tisza a
Svidovec északkeleti gerincén ered, 1400 méter magasságban, a
Fehér-Tisza viszont a Feketehegy délnyugati lejtőjén, 1650 mé-
ter magasan. Találkozásuk után, néhány km-rel északra
Rahótól, már mint a Tiszáról beszélhetünk. A dunai torkolatáig
a Tisza 967 km. hosszú, ebből Kárpátaljára és határára kb. egy-
negyede esik.
Télen a kárpátaljai folyók csak rövid időre fagynak be. Van-
nak olyan teleink, amikor a jégtakaró többször is elolvad, majd
újra képződik. De olyasmi is előfordul, hogy jég egyáltalán nem
képződik, pl. a sebes folyású hegyi folyószakaszokon. Itt már a
legzordabb tél sem képes jégpáncélt alkotni, mivel a folyók itt
sebesek és nagy az esésük. Tegyük hozzá, hogy Kárpátalja
egyik folyója sem hajózható, beleértve a Tiszát is.
A fojyók vízhozama megyénként az év folyamán igen széles
határok között mozog: a sokévi átlag egynegyedétől a hétszere-
séig terjedhet.
A legnagyobb számokat e tekintetben a folyók alsó szakasza-
in mérik, azaz a legsűrűbben lakott területeken. Itt árvizek tulaj-
donképpen az év minden szakaszában keletkezhetnek. A leg-
utóbbi 1992 októberében-novemberében volt, és főleg a Felső
Tisza, a Ung és a Latorca völgyében pusztított.
A hegyi folyókon számos vízesés van. A legnagyobbak és a
legszebbek a rónafíirdői - a Turica folyón, a tuijamezői - a
 Sipot patakon, a berezniki - a Borza folyón, és a kékesfurdői -
a Kékes patakon.
A jégkorszak maradványai a kárpátaljai tavak, melyek több-
sége az 1000 méter feletti hegyeken terül el. Összesen 69 tavát
tartunk nyílván, összfelületük 122 hektár. A legszebb, legneve-
zetesebb és legnagyobb tavunk a Szineveri tó az ökörmezői já-
rásban, Szloboda és Felső Szinevér között, a Talabor eredetétől
nem messze. A kb. 7 hektáros és helyenként 16-20 méter mély-
ségű tó vize hegyi patakokból táplálkozik, és úgy keletkezett,
hogy egykor a patakok útját hegymosás zárta eL Jelenleg a tó
vize föld alatti utakon szivárog a Talabor folyóba.
Számos mesterséges vízgyűjtő is található a megyénkben.
Közülük a legnagyobb a mintegy 20 km2-nyi és kb. 25 millió m3
vizet tartalmazó Talabor-Nagyági vízgyűjtő Alsó-Kalocsa és
Egermező között, a Talabor folyó medrében. E vízgyűjtő vizét
egy 5 km-es földalatti mesterséges csatornán át a Nagyágba ve-
zetik. Ez a folyó légvonalban innen úgy 300 méterrel lejjebb
folyik. Idekerül a vízgyűjtő vize, de előbb az Alsóbisztra kör-
nyékén felépült vízerőmű turbináit táplálja.
Szinte minden járásban (legtöbb a munkácsi és ilosvai járá-
sokban) vannak ezen kívül mesterséges halastavak, melyek vizét
üdülésre, öntözésre, itatásra, valamint a helyi vízvezetékek ellá-
tására is hasznosítják. Ezek a vízfelületek jelentősen befolyásol-
ják a közeli települések mikroklímáját, de hatékonyak árvízvé-
delmi szempontból is.
A folyók, tavak és vízgyűjtők vizének tisztaságát jelentősen
befolyásolják a szennyvizek, valamint a felhalmozódó szilárd
szennyező anyagok. Ezek igen könnyen érintkezésbe juthatnak
a vizekkel, hiszen igen sok helyen nincsenek sem szennyvíztisztí-
tó telepek, sem olyan helyek, ahol a szemetet és a hulladékot
hatékonyan semlegesítenék vagy átdolgozás után hasznosítanák.
 Kárpátalján 8 város és 5 más település csatornázott. Évente
35 millió m3 szennyvíz keletkezik, aminek alig egyharmada ke-
rül az ú.n. tisztító berendezésekre. A gyakorlatban tehát minden
lakosunk naponta átlagban 150 liter szennyvizet „produkál" és
ennyivel „dúsítja" a felszíni vizeket. A mezőgazdasági szennyvíz
a felhasznált víz kb. felét jelenti.
Minden felszíni és felszín alatti víz fő ellensége az ipari
szennyvíz. Nálunk is ez a helyzet, főleg az utóbbi évtizedek so-
rán, hiszen ekkor telepítettek Kárpátaljára egy egész sor új üze-
met és persze tovább működnek a hagyományosan kárpátaljai
fafeldolgozó, vegyi, élelmiszergyártó és konzervipari üzemek. A
három vegyi gyár (Perecseny-ben, Szolyván és Nagybocskón),
valamint a rahói kartonpapírgyár naponta összesen kb. 60 ezer
m3 igen szennyezett vizet bocsát a Tiszába, a Latorcába és az
Ungba, és legalább kétszer annyit a különböző folyókba - a fél-
száz műszer- és gépgyár. Az utóbbiak szennyvize a galvanizáló
részlegek mérgező anyagaival telített.
Legveszélyesebbek közülük a kátrányszármazékok és a ne-
héz fémvegyületek. A felszíni vizek ezeket az anyagokat nem-
csak közvetlenül a gyárak közelében tartalmazzák, hanem a fo-
lyók folyása mentén sokkal lejjebb is, sőt a mélyebb vízrétegek-
ben is bekerülhetnek, még az ásványvízforrásokba is.
Kimondottan ellenségei felszíni vizeinknek a közlekedési
eszközök, hiszen a folyékony energiahordozók és kenőanyagok
jelentős mennyiségben „gazdagítják" vizeinket.
A kórházak, szanatóriumok és üdülők szennyvize is a fo-
lyókba kerül Bár összesen csupán napi 5 ezer m3 szennyvízről
van szó, melyeknek úgy egyharmada azért áthalad a tisztító be-
rendezéseken, veszélyességük mégis jelentős. És nem csak
azért, mivel a berendezések hatékonysága igencsak megkérdője-
lezhető, hanem azért is, mivel ezek a vizek fertőzésgócként is
 szolgálhatnak. Statisztikai adatok szerint egy-egy lakos szerve-
zetébe átlagban évente 133 kg. mérgező szerves és szervetlen
anyag jut a szennyvizekből
A másik szennyező forrás a szemét és a hulladék. Pl.
Ungvárott egy év alatt minden lakos átlagban 2 m3 szemetet hoz
létre, azaz összesen 200 ezer m3. Ezt mintegy 135 ezer km2 út-
felületről és 110 ezer m2 zöldterületről kell (kellene) összeszed-
ni
Sajnos a szeméttárolás és szemétfeldolgozás nálunk egyálta-
lán nincs megoldva, ezért a talajt és vizeinket komolyan veszé-
lyeztető tényezőként kezeljük a szemetet és a hulladékot. Ezt a
tényt talán a legkifejezőbben két példával illusztrálhatjuk. A
munkácsi vasúti pályaudvaron éveken át rakodtak vagonokba és
vagonokból uránércet, és ebből jócskán jutott a talajba és a vi-
zekbe is. Bátyú állomása környékén pedig emberi mulasztás kö-
vetkeztében sok éven át különböző vegyszerek, műtrágya, vas-
érc, réz, szén és cement „gazdagította" a talajt és a vizeket.
Egészségügyi szempontból a felszíni vizeket két osztályba
szokták sorolni. Az olyan folyókkal tavakkal és vízgyűjtőkkel
szemben, ahonnan a vízvezetéki vizet nyerik, magasabb köve-
telményeket támasztanak, mint az olyan vizek iránt, amelyek
csupán fürdésre, sportolásra, üdülésre, vagy halászatra használ-
nak. Az ide vonatkozó szabvány 25 legfontosabb mutatót említ,
melyek felölelik a vizek fizikai, kémiai biokémiai biológiai
toxikológiai és bakteorológiai állapotát.
E szempontok figyelembevételével legfontosabb felszíni vize-
ink 27 szakaszon szennyezettek és 14 szakaszon erősen szeny-
nyezettek. Hosszúságukban ez kb. 340 km. szennyezett és 110
km. erősen szennyezett folyó- és partszakaszt jelent, azaz e
vízfelületek területének több, mint felét. Feltételezve azt, hogy a
felszíni vizekből táplálkozó vízmüvek megfelelően tisztítják a
 vizet, az is tény, hogy megyénk lakosságának mintegy 6%-a
minden tisztítás nélkül használja ivásra és háztartási célokra a
felszíni vizeket. Ami nem egészen veszélytelen és következ-
ménymentes.
Megjegyezzük, hogy Ungvárott összesen 88 olyan objektum
van, ahonnan szennyvíz juthat a csatornarendszerbe vagyis a fel-
színi vizekbe.
A városi tisztító berendezés kapacitása évi 25 millió m3,
emellett viszont kénytelen befogadni 8 miihóval többet és még
9,5 millió m3 esővizet is, valamint az utcákról és a terekről a
csatornákba kerülő szennyt. Mindezen kívül minden tisztító be-
rendezést megkerülve kerül a folyóvízbe még 1 millió m3 szeny-
nyező anyag.
Ungvár legjelentékenyebb szennyvízforrásai, akárcsak másutt
az ipari üzemek. De ezeken kívül a kórházak, tudományos lé-
tesítmények, mosodák és fürdők, turistaközpontok, valamint a
kaszárnyák is sok szennyvizet képeznek, akárcsak természetesen
a lakótelepek és a lakóházak. És mint már nem egyszer hangoz-
tattuk, a tisztítás mértéke elégtelen, tehát ezt a folyóvizek minő-
sége sínyli meg elsősorban és ezután pedig mindnyájunk egész-
sége.
Másik jelentős vízforrásunk a felszín alatt található. Elsősor-
ban az édesvizekről van szó, de ide tartoznak a kárpátaljai ás-
ványvizek is. Az édesvizek Kárpátalja lakosságának vízellátásá-
ban, főleg faluhelyeken, komoly szerepet játszanak. Igaz, ez
még távol áll pl. Dániától vagy Máltától, ahol az ivóvizet kizáró-
lag kutakból nyerik, de Tunisztól is, ahol ez a szám 95% körül
mozog, s az USA-tól (90%) vagy Belgiumtól (83%).
Kárpátalján összesen kb. 100 ezer köves, betongyűrűkből ki-
rakott vagy csőkutunk van. Ezek mélysége másfél métertől 30-
40 méterig teijed, de vannak még mélyebb kútjaink is. Többsé-
güket vagy magánházak portáján találjuk, vagy üzemek és gaz-
daságok területén. Itt vagy a helyi (lokális) vízvezetékeket táp-
lálják, vagy mint kerekes kutak, esetleg kézi pumpák
(szivattyúk) működnek és szolgáltatják az éltető vizet. A kisebb-
nagyobb vízvezeték-rendszerekben is szerepet játszanak a fel-
szín alatti édesvizek. Kb. 700 ilyen kútról van szó, főleg 5-20
méter mélységű artézi kutakról.
Érdemes néhány gondolatot szentelni Kárpátalja vízrajzának,
ugyanis főleg ez határozza meg vízkészleteinket és az ivóvíz
minőségét. Nos, vízellátási szempontból a sík vidék nagyjából a
Csap-Munkácsi Aknaszlatinai horpadáson terül el. A geológu-
sok és a hidrológusok véleménye szerint legnagyobb perspektí-
vája a negyedkori allúviumos üledéken keletkezett Csap-
Munkácsi területnek van, de nem elhanyagolható az Aknaszla-
tinai miocén rétegek legfelső, jól átmosott része sem.
A sík vidéket teljesen magába foglalja, tehát az allúviumos
homok, kavics- és tufa-andezitréteg, de a folyóvölgyekben ez a
képződmény átterjed a domb- és hegyvidéki tájegységekre is.
A homok és kavics felett általában agyagréteget találunk,
melynek mélysége 1-15 méterig teijedhet. Aknaszlatina térsé-
gében ez a réteg eléri a 35 métert, a munkácsi járásban akár há-
romszor ennyi is lehet. A folyóvölgyekben az allúvium 1-5
méter között ingadozik, de a hegyi katlanokban elérheti a 15-20
métert is. A legtöbb helyen az artézi vizek nyomásmentesek, de
a jól záró agyagréteg okozhat jelentős víznyomást is. Tegyük
még hozzá, hogy a vízréteg ebben a tájegységben általában 10-
25 méteres, de pL Ungvár körzetében lehet akár 5-10-szer na-
gyobb.
A síkvidéki édesvizekben 0,2-0,5 g/l ásványi anyagok (sót)
találunk, de keleten a vizekben felhalmozódott konyhasó miatt
az allúviumos vizek mineralizációja ezen értékek 10-20-szorosa
is lehet. A beregi és kaszonyi dombok környékén az ivóvíz vas-
tartalma elérheti a 15 mg/l-t, sőt felszökhet 60-ig is. Használat
előtt ezeket a vizeket ajánlatos vastalanítani
A vizek keménysége itt 4-5,5 mgeq/L, mikrobaszám (össz-
bacihis) 30-40 körül mozog literenként, a coli-titer 100 ml-nél
nagyobb. Általában normálisnak tekintjük, ha az ivóvízben
hidrokarbonát-, kalcium- és magnézium-, valamint molibdén-,
mangán-, szilícium- és kobalt-ionok fordulnak elő. Viszont a sík
vidéki vizeknek igen alacsony a fluor-, jód-, réz-, nikkel-, cink-,
bór-, króm-, bróm- és foszfor tartalma. De az utóbbi elemek
tetemes mennyiségben is bekerülnek az ivóvízbe az ipari szeny-
nyeződések következményeként, ami viszont különböző kelle-
metlenségeket, sőt betegségeket is előidézhet.
A sík vidéki vizek szinte védtelenek a szennyeződés szem-
pontjából. Az agyagréteg alig védi ezeket a vizeket a felszínen
folyó folyamatoktól, amit a kémia és mikrobiológiai analízisek
adatai is bizonyítanak.
Még talán annyit, hogy a sík vidéken találjuk a legkevesebb
ásványvízforrást Kárpátalján, összesen 35-öt. Ezek főleg az
Ungvár- és Saján-környéki hidrokarbonát-kalciumos ásványvi-
zek körébe tartoznak.
A dombvidék a sík vidéktől északra és északkeletre terül el a
Vihorlát-Gutini hegyvidék keretében, 15-20 km. szélességben
és kb. 120 km. hosszan. Az itteni ivóvizek a gutim és buzsorai
hegyi képződményekből származnak, melyek az egykori vul-
kanikus gyűrődmények maradványai Alapjuk andezit, bazalt és
tufa, több rétegből állnak, helyenként agyagból is. A víz 0-tól
300 méter mélységig található, a vízhozam sokban függ a talaj
törésvonalainak nagyságától, valamint a technikai jelenségektől.
A kutak és a források vizei szivattyúkkal kerülnek a felszínre
(0,5-20 l/s) vagy anélkül (0,7-9 l/s).
 E vizek mineralizációja általában 500mg/l alatt van, a ke-
ménységük sem magasabb 7 mgeq/l-néL A legtöbb víz hidro-
gén-ion-koncentrációja 7,0, azaz a semleges körül van, de talál-
ható itt néhány enyhén savas ivóvíz is. Ami a vizek összetételét
illeti, a vastartalom átlagban magasabb, mint a sík vidéken és
ugyanez vonatkozik a kloridokra, hidrokarbonátokra, valamint a
szilíciumra. Ám a többi ásványi anyag és nyomelem ugyanolyan
hiánycikknek számít a dombvidéki vizekben, mint a síkságiak-
ban. Ez különösen vonatkozik a dombvidék keleti részére.
A dombvidéki ivóvizek mennyisége és minősége sokban függ
a klímatikai és időjárási viszonyoktól. E tekintetben első helyen
áll a csapadékmennyiség. A csapadék nemcsak a vízhozamot
befolyásolja lényegesen (öt-tízszeres ingadozások lehetségesek),
hanem a víz összetetelét is. Érdekes, hogy mindennek ellenére a
dombvidéki édesvizek aránylag tiszták.
Kárpátalja dombvidéki tájegysége, főleg a központi rész, igen
gazdag ásványi vizekben. Több, mint 120 kút és forrás a
kékesfürdői, szolyvai, szőlősrosztokai, talabori valamint a
kövesligeti lelőhelyeken központosul. A vizek többsége hidro-
karbonát-nátriumos és enyhén lúgos víz, de akadnak hidrokar-
bonát-klorid-nátriumos, klorid-hidrokarbonát-nátriumos, klorid-
szulfát-nátriumos és klorid-nátriumos vizek is, valamint kénhid-
rogént és metént tartalmazók.
A hegyvidéki tájegység északon és északkeleten a Kárpátok
fő gerincét öleli magába, vízrajzi szempontból ennek a rendkívül
tagolt területnek különböző vidékei igencsak magukon viselik
sajátságos tulajdonságaikat. A legmagasabban fekvő települések
vízellátása főleg a 0,1-0,5 l/s vízhozamú források biztosítják.
Ezek az általában pH 7,0 körüli vizek 100-400 mg/l ásványi
anyagot tartalmaznak.
 A nyugati és központi részeken helyenként viszonylag magas
klorid- és szulfátrétegeket találunk, valamint jódot, krómot és
mangánt is. A többi ásványi anyag és nyomelem viszont szinte
alig van jelen a vízben, vagy egyáltalán nincs. Ez annak köszön-
hető, hogy a légköri jelenségek, főleg az évi 1000 mm-en felüli
csapadék hatása itt meghatározó jellegű.
A hegyvidéki települések környékén találjuk megyénk ás-
ványvízkészletének több mint felét (200 felett). Legtöbbjük ön-
erőből vagy nyomás alatt kerül a felszínre, források vagy artézi
kutakként. Négy nagyobb csoportot alkotnak - Uzsok, Ökör-
mező, Királymező és Tiszaborkút térségében. A vizek különbö-
ző típusúak, legtöbbjük a Narzán-, Vízköz- és Dzsulfin-típushoz
tartozik, összetételükben hidrokarbonát-kalcium-nátriumos vi-
zek, elég magas vastartalommal A tiszaborkúti vizek ezen kívül
jelentős arzén mennyiséggel is „büszkélkedhetnek". A helyi la-
kosság ezeket a vizeket igen széleskörűen használja évszázadok
óta, minden látható és észlelhető következmény nélkül isszák is.
Az ásványvizek nagyobb mélységből törnek elő vagy hozzák
őket felszínre, mint a legtöbb édesvíz. Ez általában meg is mu-
tatkozik egészségügyi mutatóikon. Az ásványvizeket általában
világszerte nem vetik alá a különböző tisztítási rendszereknek,
az édesvizek legnagyobb hányada viszont rászorul erre a proce-
dúrára, méghozzá elsősorban fertőtlenítésre.
A 70-80-as években nálunk nem csak a közhasználatú vízve-
zetéki vizet fertőtlenítették (ez az állapot jelenleg is érvényben
van), hanem a magánkutak vizét is. Erre szolgáltak az ú.n. fer-
tőtlenítő patronok, melyeket annak idején Huszton gyártottak.
A patronok kb. 30 cm. hosszú és 10 cm. átmérőjű speciális po-
rózus kerámiából készült hengerek voltak, amelyek szilárd fer-
tőtlenítő szerrel (klórmész, kloramin) töltöttek meg, fedelekkel
lezárták és huzalokon leeresztették a kútvízbe. A fertőtlenítő
anyagok a henger pólusain át szivárogtak a vízbe, megfelelő
szinten tartva annak klórtartalmát (0,1-0,3 mg/L). A patronok
hatása kb. egy hónapig vok megfelelő, ezután újratölteni vagy
cserélni kellett őket.
Nos, mindennek eredményeképpen a kutak többségének vi-
zét sikerük megszabadítani a fertőző bacilusoktól. Sajnos jelen-
leg fertőtlenítő szer- és patronhiány miatt ezt a módszert már
szinte egyáltalán nem alkalmazzák, ami természetesen a vizek
rossz minősége miatt elsősorban a fogyasztókat sújtja.
Igaz, a nagyobb városok és települések központi vízvezetékei
vizét jelenleg is különböző módszerek segítségével (klórgáz,
ózon, ultraibolya sugarak) fertőtlenítik, de itt is előfordulhatnak
különböző okok miatt kimaradások. Mindenesetre a régebbi kö-
zegészségügyi követelmények a vízvezetéki víz minőségét ille-
tően (2874-82. sz. GOSZT, azaz Szovjet Allami Szabvány) je-
lenleg is érvényesek.
Ami a vizek természetes nitráttartalmát illeti, úgy a geológiai
törések következtében egyes mélyebb kutak vizében jelentős
vagy igen magas a nitrátok mennyisége (50-150 mg/L között),
gyakorlatilag az egész megyéről van szó, hiszen ilyen kutak
minden járásban előfordulnak. Ez pedig egyáltalán nem elha-
nyagolható probléma, mivel ezen kutak vize ivásra és főzésre
tökéletesen alkalmatlanok. Annál is inkább, mivel a szakiroda-
lomban szereplő adatok szerint főzéskor a víz nitráttartalma nö-
vekszik.
Nem kisebb a jelentősége annak sem, hogy gyakorlatilag
minden kútvíz szennyeződhet mesterségesen oda bekerülő nit-
rogénszármazékkal is és így a mi tevékenységünk következté-
ben nő meg a víz nitráttartalma. Olyan esetek is előfordulnak,
hogy nitrátokat találunk 60-80 méter mély kutakban.
 Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete 20 mg/l-ben állapí-
totta meg az ivóvízben a nitrátok felső határát. V. Petuchov
(1973) szerint már 24 mg/L nitrát a vízben képes methanemog-
lobinaeniát előidézni Nem fölösleges ezért talán, hogy Kanadá-
ban a nitrátok felső határát 10 mg/l-ben szabják meg, ami 4,5-
szer kevesebb, mint a nálunk elfogadott érték.
Ha figyelembe vesszük, hogy a szervezet felső nitrátszintjét
kb. 5 mg/kg-ban szabják meg, ez azt jelenti, hogy naponta 300-
500 mg-nál több nitrát nem kerülhet be szervezetünkbe. Sajnos
erre is, mint oly sok másra, általában fittyet hánynak, és még az
ivóvíz nitrátszennyezettségének felső határát is úgy szabják meg
(hivatalosan), hogy az egészségünknek kárt okozzon.
 Levegő, zaj, sugárzási szint, elektromágneses tér

A földbolygót övező gázréteget légtérnek nevezzük. Ennek

magassága kb. 1 km. Lélegzésre alkalmas levegőt csupán a lég-
tér alsó rétegében találunk, ahol a levegő összetétele nagyjából
állandó: 77,9% nitrogén, 20,7% oxigén, 0,9% argon, 0,47%
vízgőz (pára), 0,03% széndioxid, valamint elenyésző mennyi-
ségben neon, kripron, xenon, hélium, hidrogén, por és nem kór-
okozó bacilusok.
A különösen tiszta levegő zivatarok után ózont, hidrogénper-
oxidot, radont, salétromsavat is tartalmaz. A szennyezett leve-
gőben ezen felül, vagy éppen ezen anyagok kárára több száz
más szilárd és gáznemű anyagot vagy vegyületet is kimutatha-
tunk. A mezei, erdei, hegyi vagy tengeri levegőt általában tisz-
tábbnak tekintjük, mint a települések levegőjét, hiszen az utóbbi
helyeken szennyezőleg hatnak a gyárak, a közlekedési eszkö-
zök, az utak pora, a szemét, a hulladék.
Normális körülmények között, azaz fagyponton és 1013 hPa
légnyomás esetében egy liter levegő súlya 1,293 gramm és ösz-
szetétele stabil. Igaz, ez főleg a légtér felső rétegeire érvényes,
hiszen ha oda is jut egy-egy szennyező anyag, az óriási levegő-
mennyiség azonnal képes feldolgozni és semlegesíteni ezt a ká-
ros tényezőt és megóvni a légréteget. Amikor tehát levegőszeny-
nyeződésről beszélünk, ezt csupán a pár száz méternyi alsó ré-
tegre vonatkoztatjuk.
Nézzük meg röviden, milyen szerepet játszanak az ember
életében a levegő különböző összetevői A nitrogének e szem-
pontból szinte egyáltalán nincsen jelentősége. A levegő nitrogén-
tartalma nagyjából állandó. Ennél sokkal fontosabb szerepe van
az oxigénnek, hiszen egy egészséges felnőtt ember napi oxigén-
szükséglete 0,5-0,7 m3, amit percenkénti 16-18 légzéssel kb. 13
 m3 levegőből nyer. A légtér oxigéntartalékai szinte kimeríthetet-
lenek, hiszen súlyban kifejezve a levegő a vizek és a földkéreg
felső része mintegy 50%-ában oxigénből állnak.
Mint említettük, a tiszta levegő 20,7% oxigént tartalmaz. Ha
ez a mennyiség 3-4%-kal csökken, légszomj, hipoxaemia és
hipoxia lép fel, a 7-8%-nyi csökkenés viszont már életveszélyes.
Csupán érdekességként említjük, hogy a kilégzett levegő csak
15,5-18% oxigént tartalmaz.
A vízgőzről itt nem érdemes részletesebben beszélni, hiszen
ennek inkább klímatikai vonatkozásai vannak. Annál fontosabb
a levegőben lévő széndioxid szerepe. Földalatti tartalékokból
felszabaduló széndioxid, egyetemben azzal a széndioxid meny-
nyiséggel, amely az égések során és az élőlények kilégzésével
keletkezik, nem halmozódik fel a levegőben, hanem beépül a
tengervizekben keletkező karbonátba és a növényi fotoszintézis
egyik fo tárgya lesz.
Ha a zárt helységben emelkedik a levegő C0 2 tartalma, ez a
szellőzés hiányára utal, hiszen a kilégzett levegő 2,5-5% szén-
dioxidot tartalmaz és ehhez csatlakozik az égés (fűtés) folyamán
keletkező C0 2 Az ember levernek és fáradtnak érzi magát, ha a
levegő 0,06-0,07% széndioxidot tartalmaz, ha pedig ez a szám
eléri a 0,1%-ot, életveszély áll fenn.
A levegő szennyezettsége világszerte egyre súlyosabb prob-
léma, hiszen ebben az ipar, a közlekedés, a hagyományos fűtési
módszerek, a széleskörű emberi tevékenység, a szemét és a
hulladékhegyek stb. alaposan besegítenek.
A szennyező anyagok négy különböző formában lehetnek
jelen a levegőben: gázok, pára, aeroszol és por alakjában. Az ae-
roszol a párának köd formájában való kicsapódását jelenti,
méghozzá alacsony hőmérsékleten. Az aeroszol tartalmazhat
nemcsak gáznemű és folyékony anyagokat, hanem 0,00001
mm-nél kisebb átmérőjű szilárd testeket is. Tulajdonképpen a
port is aeroszolnak tekinthetjük, csupán a szilárd részecskék
nagysága 0,00001 mm-nél nagyobb. A levegőbe kerülő sok gáz
közül elsősorban a kénszármazékoknak, széngáznak, nitrogén-
oxidoknak és a klórnak van jelentősége. A sósav és a kénsav
mint pára van jelen a levegőben, akárcsak a gyantás anyagok. A
port, a füstöt és a kormot, mint a levegő mechanikai szennye-
zőit említhetjük.
A szén- és a fatüzelésű kemencék főleg hamut és kéndioxidot
bocsátanak ki, de jelentős mennyiségű széngázt is termelnek. A
vegyi gyárak körzetében elsősorban különböző szerves és szer-
vetlen vegyületek okoznak gondot, pl. az oldószerek, a kátrány,
az éterek és észterek, a 3,4-benzpirén, a festékek, a sósav és
kénsav, a nitrogéndioxidok, a kénhidrogének, a klór, valamint
egy egész sor nehéz fémvegyület. A közlekedési eszközök
nyomán széngáz, benzingőz, telítetlen szénhidrogének, aldehi-
dek, kéndioxid, ólomszármazékok és még jó néhány más mér-
gező anyag marad az utcák és terek levegőjében. Egészségünk
szempontjából mindegyiknek komoly jelentősége van, de talán a
legfélelmetesebb a korom és a 3,4-benzpirén, melyeket
kancerogén anyagoknak minősítenek. Erősen befolyásolja a le-
vegő állapotát a kéndioxid. Ez a gáz majdnem 2,3-szor súlyo-
sabb a levegőnél, ezért a légtér legalsó rétegében gyűlik össze. A
tiszta levegőben a kéndioxid mennyisége nem lépi túl a 0,01
mg/m3-t, egyes nagyvárosokban viszont akár 50-100-szoros
értékeket is mérnek. Nos, ezért van, hogy a városlakók gyakran
panaszkodnak légúti zavarokra, légszomjra, fejfájásra, sokan
köhögnek, csuklanak, baj van a hangszálaikkal, begyullad szem-
nyálkahártyájuk. Mindebben a főbűnös a levegőben található
S0 2 .
 A nitrogénoxidok családjába közvetlenül 5 nitrogénszárma-
zék tartozik. Ezek főleg az ipari tevékenység produktumai, de
mennyiségük a levegőben növekednek záporok és zivatarok
után is. Fontos, hogy a nitrogénoxidok víz hatására salétrom-
savvá alakulnak át. Ugyanez mellékesen a kéndioxid sorsa is
nedves közegben (kénes sav keletkezik). Nos, ez a két szervet-
len sav az alapanya az ú.n. savas esőknek, melyek manapság
megyénket sem kerülik eL A tapasztalatok alapján már 0,1
mg/m3-es MO2 érték a levegőben nehezíti a légzést, köhögést
okoz és szívpanaszokat idéz elő.
Nagy veszélyt jelent egészségünkre a szénmonoxid (széngáz,
CO), mely minden égés mellékterméke. Manapság a legtöbb
széngázt a fűtésen és az iparon kívül a gépkocsik kipufogócsö-
vei bocsátják ki Bár ez a gáz könnyebb a levegőnél (fajsúlya
0,967), mégis jelentős mennyiségben képes felhalmozódni a
forgalmas utak, utcák és terek levegőjében. A szellőzetlen, zárt
helységben (pincékben különböző anyagok eijedésekor, kályha-
fűtésű helységekben, garázsban) úgyszintén nagy mennyiségű
szénmonoxid halmozódhat fel
Az érvényes szabvány szerint a levegő CO tartalma nem lép-
heti túl a 3 mg/m3-t. Amikor ez a szint emelkedik, a széngáz
belép a vérben keringő oxigén helyére, és így az anyagcsere
egyik igen fontos láncszeme - az oxihemoglobm - helyett
kapbooxihemoglobin keletkezik, ami heveny oxigénhiányt idéz
elő minden ebből származó következménnyel egyetemben. Az
említett 3 mg/m3-es szint túllépése, - akárcsak néhány másod-
percig - már biztos halált jelent.
Kárpátalján a vegyi anyagok közül talán legnagyobb jelentő-
ségük a kátrányoknak van. Ide a fenolt, a xiloh és a krezoh so-
roljuk. Ezek az anyagok belélegezve kancerogén hatással bír-
nak. izgatják a bőrt és a nyálkahártyát. A kátrányok vegyi gyá-
raink szervezetünkre nagyon ártalmas melléktermékei.
Nagy ellenségünk a por és a korom is. Az utóbbi rákkeltő
hatásáról sok kísérlet tanúskodik. A por pedig, főleg szervetlen
összetevői miatt, szintén egyik legnagyobb ellenségünk. Szinte
az egész periódusos rendszer jelen van a porban, de tartalmaz
szerves anyagokat is, bacihisokat is. A zöldövezetben átlagban
0,01 mg/m3 port mérnek. Lakott területen 0,02-0,15-öt. A
nagyvárosokban egy év alatt km2-ként akár 1,5 ezer tonna por is
lerakódhat, azaz inkább állandóan kavarog a levegőben. Ez
utóbbinak azért van megkülönböztetett jelentősége, mert а рог a
levegőben szétszólja és elnyeli a napsugarakat, méghozzá első-
sorban a rövidebb hullámhosszúakat, amelyek a legaktívabb bio-
lógiai hatással bírnak. Ebben főleg a legkisebb - 0,001-0,1 mik-
rométer átmérőjű - porszemcséknek van szerepük, hiszen ezek
gyakorlatilag sohasem ülepednek le.
Érdekes még, hogy a belélegzett port a légutak nagy részben
felfogják, bizonyos mértékben közömbösítik is. A por egy ré-
szét lenyeljük és később a széklettel kiválasztjuk. Veszélyes vi-
szont a bőrfelületre lerakódó por, valamint az, amely a hörgők
és az alveolák falára tapad, hiszen ezek eltömik a pólusokat és
kikapcsolódik a lélegzésből egy bizonyos tüdőterület. Csökkenti
a por a szervezet immunfolyamatait is, mérgezések okozója le-
het (pl. a szilikózis), allergiát okoz és fertőző betegségeket köz-
vetíthet.
Rontja helyzetünket, hogy • az ember érzékszerveivel igen
rosszul érzékeli a levegőben lévő szennyező anyagokat. A szén-
gázt például egyáltalán nem képes észlelni, a nitrogénszáimazé-
kokat csupán 200 mg/m3 felett, a kéndioxidot 15, a kátrányt 5
mg/m3-nél magasabb szinten, tehát az orrunkra ebben a tekin-
tetben egyáltalán nem bízhatjuk egészségünket - mi több, éle-
tünket!
Tényként fogadható el, hogy sok más iparorientáltságú vi-
dékkel ellentétben Kárpátalját úgy tekintik, mint egy tiszta leve-
gőjű zöldövezetet. Ebben van is talán valami igazság, bár az
életben minden viszonylagos. Aki egy füstöt okádó gyárkémény
környékén vagy egy szeméttelep közelében lakik, netán lakásá-
nak ablakai egy forgalmas útkereszteződésre nyünak, annak bi-
zonyára más a véleménye. Ez utóbbi alátámasztására talán ele-
gendő két példa: az első a benzinre vonatkozik. 100 liter benzin
elégetésekor 2 kg-nyi méreg kerül a légtérbe. Átszámítva ezt az
adatot a gépkocsiforgalomra és megyénk egész területére, évi
150-170 ezer tonnát kapunk. Adjuk ehhez hozzá az évi 25 ezer
tonna különböző mérgező oxidot, valamint a 32 ezer tonna
nitrátvegyületet!
Mindez azt jelenti, hogy a nem egész 13 ezer km2-nyi me-
gyénk felületére évente több, mint 200 ezer tonna mérgező gáz,
pára, aeroszol és por rakódik le, vagyis km2-ként 15,4 tonna.
A második példa sem kevésbé elrettentő. Minden kárpátaljai
lakos szervezetébe csupán a tüdején keresztül évente 45 kg
nitrátvegyület kerül be. Ennek nagyobb része az enzimek és a
bacilusok hatására még mérgezőbb nitritekké alakulnak át. Igaz,
ebből a majdnem fél mázsából 25 kg előbb-utóbb különböző
utakon elhagyja a szervezetet, de a fennmaradó mennyiség is
éppen elegendő, hogy alaposan aláássa az egészségünket.
Most pedig nézzük meg, hogy mi minden befolyásolja
Kárpátalja levegőjének összetételét. Az 199 l-es évet véve ala-
pul, mint olyan évet, amikor az ipari létesítmények még teljes
kapacitással működtek, nos ebben az évben kb. 300 üzem és
gyár 30 ezer tonnájával járult hozzá a levegő szennyezéséhez.
Ebből" a mennyiségből Ungvár légterébe 2500 tonna jutott
Munkácséba 2200, Beregszászba 1400, Nagyszőlősbe 1000,
Szolyváéba 4400, Perecsenyébe 1900 és Husztéba 1500 tonna.
Eg}' lakosra számítva megyénkben átlagban 24,6 kg légszennye-
ző anyag jut, de Perecsenyben már 44,7 kg, Szolyván pedig
82,3 kg.
A lakókörzetekben nagyjából ugyanannyi, van mégtöbb
szennyező anyag található a levegőben, mint az ipari övezetek-
ben. Kivétek csupán a nitrogéndioxidok képeznek, melyek
mennyisége itt kevesebb. A zöldövezetek levegője sem ideális,
hiszen a számok kb. az egyharmad határán vannak, az ipari öve-
zetekhez képest.
Mindez elég könnyen megmagyarázható. Egyrészről me-
gyénkben a legtöbb helységben az ipari létesítmények közvetle-
nül a lakótelep közelében vannak, másrészről elég kevés a sza-
bad zöld terület, amely a szennyeződést megszűri és elnyeli
Ezen kívül pedig a légszennyeződés jelentős hányada a közúti
közlekedésre esik.
A kárpátaljai фаг egyik sajátossága, és erről már volt szó, a
három speciális vegyi gyár, melyek főleg a fa száraz lepárlásával
számos keresett szerves és szervetlen anyagot állítanak elő.
Melléktermékként ezekben a gyárakban kátrányszármazékok
keletkeznek, melyek nem csak a vizekbe és a talajba kerülnek
be, de szép számmal a levegőbe is.
E gyárak több, mint 100 éve épültek, gyakorlatilag Pere-
cseny, Szolyva és Nagybocskó belterületén. És bár azóta nem
egyszer modernizálták őket, ez mégsem elég ahhoz, hogy nem
okozzanak komoly gondot az ott lakó embereknek és a környe-
zetnek egyaránt.
A levegő kátránytartalmát a szabvány 0,01 mg/m3-ben ma-
ximálja, azaz ezt az értéket nem lehetne, szabad túllépni Nos,
gyakorlatilag Perecseny, Szolyva és Nagybocskó egész területén
 rendszeresen 5-10-szeres túllépést tapasztalunk és vannak olyan
időszakok, mikor még ennél is magasabb értékeket mérnek.
A levegőben található ólomvegyületek elsősorban a közleke-
dési eszközök révén kerülnek a légtérbe, hisz az ólommentes
benzin időtlen idők óta hiánycikk, ezért ki-ki azt használ, amit
be tud szerezni.
Köztudott, hogy 1 kg benzin elégetése a motor helyben való
járatásakor 0,3 gramm ólmot képez. A jármű 15 km-es sebesség
mellett már 0,87 gramm ólmot bocsát ki a levegőbe literenként,
40 km-es sebesség mellett pedig 0,9 grammot. Tekintve, hogy a
szabvány 0,7 mikrogramm ólomvegyületet enged meg 1 m3 le-
vegőben, figyelembe véve a közlekedés nagyságát és a
gépkocsimotorok valamint a benzin minőségét, ezt sokszorosan
túllépik.
De a közlekedési eszközök nem csak ólmot termelne. A ki-
pufogó gázok mintegy 200 különböző anyagokból állnak, és
ezek túlnyomó többsége igen mérgező. Ezek közé tartozik a
széngáz, a nitrogénoxidok egész csokra, a telítetlen szénhidro-
gének sora, a policiklikus szénhidrogének és sok más vegyület.
Ugyanakkor a benzin égéséhez oxigénre van szükség, amit a
motor a levegőből von el. Egy-egy autó átlagban egy év alatt
800 kg CO-t használ és 4000 kg oxigént. Rémes adat!
Most pedig nézzük meg, hogy mennyi minden kerül be
Ungvár légterébe. Évente 45 tonna S0 2 , 275 tonna NO, 1285
tonna CO, 235 tonna különböző szénhidrogén, 45 tonna alde-
hid, 19 tonna korom és 360 kg ólomszármazék. A fenti mennyi-
ségekhez adjuk hozzá még azokat a számokat, amelyek a vá-
roson áthaladó nem helyi közlekedési eszközök révén keletkez-
nek. 1991-ben ez 8,5 ezer személygépkocsit, 3500 teherautót és
autóbuszt, valamint 100-nál több más járművet jelentett. Vajon
kibír-e ennyi megterhelést a város légtere. Annál is inkább, mi-
vei bár úgy tartjuk, hogy a földgáz felhasználása fűtésre és ház-
tartási- ipari célokra bizonyos mértékben tehermentesítette a le-
vegőt, a szén- és fafutés melléktermékeiből, mégis az évi 145
ezér tonna felhasznált földgáz és a 7 ezer tonna palackos gáz a
levegőből elvon 620 ezer tonna oxigént és kb. 400 ezer tonna
széndioxidot juttat oda. Ahhoz, hogy az oxigénháztartás egyen-
súlyban maradjon és fotoszintézis úton az oxigén újratermelőd-
jön, évente kb. 600 ezer tonna friss biotömegnek (növényeknek)
kell képződnie. Mi képes ezt biztosítani? Egy hektárnyi erdő -
évente csupán 6,4 tonna oxigént termel, a többi város és város-
környéki zöld terület kb. 5-ször ennyit. További számolás he-
lyett inkább azt ajánljuk, hogy óvjuk meg minden kivágásra, el-
pusztításra ítélt fát és növényt és egyben igyekezzünk technikai
és szervezési módszerekkel is csökkenteni a levegő szennyező-
dését.
Mit mondhatunk tehát Kárpátalja levegőjének összetételéről?
Mindent figyelembe véve a 27 település mindegyikének levegője
széngázzal erősen szennyezett és az oxidációs mutató is, mely a
szerves anyagok jelenlétét bizonyítja a levegőben. Királymező
kivételével mindenütt magasabb a megengedett maximum két-
szeresénél a por és az oxidációs mutató is. Minden vizsgált tele-
pülésen szintén meghaladja a megengedett mennyiség kétszere-
sét. Tíz helységben az ötszöröse, Rekeszen pedig, ahol kőbánya
és kőfeldolgozó üzem működik, több, mint hétszeres.
Tizenkét mutató közül Ungvárott 9 viszonylatban erősen
szennyezett a levegő, Munkácson, Nagyszőlősön, Nagyberez-
nán, Volócon, Técsőn, Bustyaházán és Nagybocskón is majd-
nem ugyanez a helyzet. Ugyancsak erősen szennyezett levegő-
ben élnek Beregszász, Perecseny, Szolyva, Rekesz, Ökörmező,
Taracköz és Rahó lakói is.
 Mindez azt jelenti, hogy a vizsgált települések több mint
55%-ában a levegő erősen szennyezett. Olyan helységeket vi-
szont, ahol a helyi lakosok jó levegőt lélegeznek be, nem talál-
tunk. Talán a legkedvezőbb a helyzet e tekintetben Csapon,
Nagydobronyban és Királymezőn, bár a levegő széngáz- por- és
hamutartalma, valamint az oxidációs mutató itt is több, mint
kétszerese a felső határnak.

Tulajdonképpen a zaj is a levegőhöz tartozik, hiszen légüres

térben zaj sincs. Évszázadunk második felét az ú.n. motorizáci-
ós zaj is jellemzi. Eluralkodtak a zajos gépek és műszerek, nem
is beszélve a közlekedési eszközök tömegérőL A szakirodalom-
ban temérdek munka foglalkozik a zajjal, mint korunk egyik
meghatározó tényezőjével, az emberekkel szembeni káros hatá-
saival egyetemben. Ezzel kapcsolatban az évek során kidolgoz-
tak számos zajmegelőző, enyhítő vagy kiküszöbölő intézkedést,
de nyíltan bevallhatjuk, vajmi kevés eredménnyel.
De mit is nevezünk zajnak? A fizikusok meghatározása sze-
rint a kaotikus levegőhullámzást, amelyek bizonyos frekvenciá-
ját az emberi fül is érzékeli, mégpedig különbözőképpen. Ehhez
tudni kell, hogy a zaj, mint a hang egyik válfaja, kétféle tulaj-
donsággal rendelkezik. Van erőssége, melynek egysége a „bel",
valamint frekvenciája, amit „hertz"-ben mérnek
A „bel" olyan relatív egység, amely ezt jelzi, hányszoros
hang (zaj) növekedést érzékel a fül, annak ha fizikai ereje tízsze-
resére nő. A zajmérő műszerek „decibel"-ben mérik a zaj erejét,
méghozzá ú.n. „A" beállításban, mely legközelebb áll az emberi
fül hallástartományához, és azt „dB"-vei jelzik.
Életünkhöz a zaj annyira hozzátartozik, hogy zajmentes kö-
rülmények között az élet huzamosabb ideig lehetetlen. Bizonyí-
tott tény, hogy 30 dB-es zajos háttérre feltétlenül szükségünk
van és 60 dB az a Jfelső határ, amit az emberi fül következmé-
nyek nélkül hozamosabb ideig képes elviselni. Ez még a 70 <ffi-
re is érvényes, csak rövidebb időszakra, pl egyes munkafázisok
elvégzésének idejére. Ami viszont 70 dB-n felül éri az emberi
fület, az kimondottan káros, és 95 dB-n felül már szervi elválto-
zásokat is tapasztalunk a fülben, a vérkeringési szerveknél és az
idegrendszerben.
Ami a hang (zaj) frekvenciáit illeti, úgy fülünk az 500-4000
Hz (hertz) közötti hangokra (zajokra) a legfogékonyabb, de ér-
zékek a 16-20 ezer Hz-es frekvenciát is. A zajt frekvenciaszem-
pontból három kategóriába soroljuk: 350 Hz-ig alacsony, 350-
800 Hz között közepes, 800 felett magas frekvenciájú zajra. Ez
a besorolás határozza meg az alacsony, közepes vagy magas
hangokat (zajokat). Köztudott, hogy az alacsony hangokat és az
ilyen minőségű zajt a szervezet jobban képes elviselni, mint a
magasokat.
Kárpátalja lakott területeinek zajtérképe először 25 évvel ez-
előtt készült el Ugyanakkor vizsgáltuk a közutak zajszintjét is,
és ezzel egyidőben először folyt forgalomszámlálás is. Ezt a
munkát azóta folyamatosan végzik a közegészségügyi szolgálat
szakemberei, valamint a rendőrök.
A zajszint télen magasabb, mint nyáron, bár a közúti közle-
kedés sűrűsége ennek pont a fordítottja. Alapul véve azt a tényt,
hogy a 60 dB-es erősségű zajt tekintjük az elfogadható felső
határnak, úgy a mért maximális adatok télen-nyáron minden te-
lepülésen ennél lényegesebben magasabbak. Ugyanez vonatko-
zik az átlagos zajszintre is.
Tudjuk, hogy a 70 dB-es zaj már képes elváltozásokat
okozni a szervezetben. Nos, ilyen átlagok érintik egész éven át
az ungváriakat, a munkácsiakat, a beregszásziakat, a szolyvaia-
 Mindez azt jelenti, hogy a vizsgált települések több mint
55%-ában a levegő erősen szennyezett. Olyan helységeket vi-
szont, ahol a helyi lakosok jó levegőt lélegeznek be, nem talál-
tunk. Talán a legkedvezőbb a helyzet e tekintetben Csapon,
Nagydobronyban és Királymezőn, bár a levegő széngáz- por- és
hamutartalma, valamint az oxidációs mutató itt is több, mint
kétszerese a felső határnak.

Tulajdonképpen a zaj is a levegőhöz tartozik, hiszen légüres

térben zaj sincs. Évszázadunk második felét az ú.n. motorizáci-
ós zaj is jellemzi. Eluralkodtak a zajos gépek és műszerek, nem
is beszélve a közlekedési eszközök tömegéről A szakirodalom-
ban temérdek munka foglalkozik a zajjal, mint korunk egyik
meghatározó tényezőjével, az emberekkel szembeni káros hatá-
saival egyetemben. Ezzel kapcsolatban az évek során kidolgoz-
tak számos zajmegelőző, enyhítő vagy kiküszöbölő intézkedést,
de nyíltan bevallhatjuk, vajmi kevés eredménnyel
De mit is nevezünk zajnak? A fizikusok meghatározása sze-
rint a kaotikus levegőhullámzást, amelyek bizonyos frekvenciá-
ját az emberi fül is érzékeli, mégpedig különbözőképpen. Ehhez
tudni kell, hogy a zaj, mint a hang egyik válfaja, kétféle tulaj-
donsággal rendelkezik. Van erőssége, melynek egysége a „bel",
valamint frekvenciája, amit „hertz"-ben mérnek.
A „bel" olyan relatív egység, amely ezt jelzi, hányszoros
hang (zaj) növekedést érzékel a fül, annak ha fizikai ereje tízsze-
resére nő. A zajmérő műszerek „decibef'-ben mérik a zaj erejét,
méghozzá ú.n. „A" beállításban, mely legközelebb áll az emberi
fül hallástartományához, és azt „dB"-vei jelzik.
Életünkhöz a zaj annyira hozzátartozik, hogy zajmentes kö-
rülmények között az élet huzamosabb ideig lehetetlen. Bizonyí-
tott tény, hogy 30 dB-es zajos háttérre feltétlenül szükségünk
zekbe, a levegőbe és az élelmiszerekbe kerülve érik őket. Ez a
folyamat sok millió éve tart, minden veszélyes hatás nélkül
Annál fontosabb mindaz, ami a XX. század folyamán törté-
nik e téren, ugyanis az ember tevékenysége folytán gondosko-
dott arról hogy ez a természetes sugárzási szint alaposan meg-
növekedjen (tudományos kísérletek, gyógykezelés, hadiipar,
energiagazdálkodás stb.). Manapság a különböző sugárforrások
szorosan kapcsolódnak mindennapi életünkhöz. Komoly ve-
szélytényezők lehetnek nemcsak teljesen normális körülmények
között hanem főleg akkor, amikor a különböző radioaktív izo-
tópok hanyagság vagy hiba következtében kiszabadulnak.
A radioaktív anyagok által kisugárzott energiát a környezet
elnyeli majd onnan bekerül szervezetünkbe és komoly elválto-
zásokat okozhat a sejtekben és szövetekben. A veszélyforrások
közül a sugárzás a legpusztítóbb hatású. Ebben talán az a legve-
szélyesebb. hogy érzékszerveinkkel nem vagyunk képesek érzé-
kelni ezérf szinte korlátlan sugárdózis érhet bennünket minden
kezdeti reakció nélkül.
A tünetek csak egy bizonyos idő után (latens, burkok perió-
dus) jelentkeznek, akkor viszont a betegség már visszafordítha-
tatlan. És van még egy harmadik veszélyes jellemzője a sugárha-
tásnak: a különböző időközökben elnyelt sugáradagok halmo-
zódnak és bár a felezési idő miatt bizonyos mennyiségük csök-
kenhet, mégis fellép egy olyan stádium, amikor a heveny (akut)
vagy idük (krónikus) sugárbetegség szomorú realitássá válik.
Heveny sugárbetegség 10—100 rem ekvivalens sugárdózis
hatására keletkezik. A betegségnek ciklikus lefolyása van és álta-
lában igen gyorsan végez a beteggel. Idük sugárbetegségről be-
szélünk, ha valaki folyamatosan kap kismennyiségű sugárdózi-
sokat.
 A veszélytelen háttérsugárzás egy év alatt halmozható dózisa
125 millirem. A napi 0,1-0,5 rem sugárdózis, még ha nagy fele-
zési idővel rendelkező radionuklid révén is kapja valaki, már
idült betegséget okozhat. Szervezetünk képes látható elváltozá-
sok nélkül elviselni még akár huzamosabb ideig is napi 20-50
mremet, de már 100 mrem daganatos betegségeket válthat ki,
ennek négy-ötszörös adagja pedig feltétlenül halálos. Az is
fontosnak látszik, hogy a különböző szervek különbözőképpen
reagálnak ugyanarra a sugárdózisra. Legérzékenyebbek a szem,
a nemi szervek, a csontvelő, valamint a központi idegrendsze-
rek, legellenállóbbak a mellkas és a lábak.
Kárpátalján a légköri sugárzásnak azért van jelentősége, mi-
vel területünkre is kihatott a csernobili robbanás. Igaz, ennek
hatása álunk nem volt olyan hatalmas, mint az erőműhöz köze-
lebb eső teriileteken, mégsem lehet teljesen figyelmen kívül
hagyni. Ennek ékes bizonyítéka az az 1986 májusában végzett
méréssorozat, mely az akkori mikroröntgen/óra-szintet rögzítet-
te 100-150 m magasságban 155 lakott település felett. Az ak-
kori értékek 1986. május 2-án 140-700 mkr/h között mozog-
tak. 100 mkr/h-t maghaladó sugárzási szintet az ungvári járás-
ban - 8-ban, a técsői járásban 3-ban, és a rahói járásban 4-ben.
Ez összesen 35 települést jelent, vagyis 22,6%-ot a 155 település
viszonylatában.
Az utóbbi 3 járásban 12 olyan kisebb-nagyobb területet jelöl-
tek be, ahol a sugárzás értéke 500-1000 mkr/h között volt. Te-
gyük hozzá, hogy a csernobili katasztrófa előtt 13 mkr/h feletti
adatokat egyszer sem regisztráltak.
Május végére a helyzet többé-kevésbé stabilizálódott és 24-
én, azaz majdnem egy hónappal a robbanás után, Beregszászon,
Alsóvereckén, Ökörmezőn, és Alsóhidegpatakon 20 mkr/h-t
mértek, Nagyberezna felett 23-at, Ungvárott 26-ot és Huszton
30-at.
1990-ben megismételték a 4 év előtti méréseket, kiszélesítve
azokat és a volóci, ökörmezői és técsői járások legészakibb ré-
szén néhány cézium (Cs137) szennyezett foltot találtak, melyek
értéke 0,5-1 Ci/km2 volt. Ugyanebben az időben a Csap-
Munkács-Bátyú-Beregszász-Tiszaújlak-Nagyszőlős vonalon a
gamma- és röntgensugárzás 15 mkr/h alatt volt.
Érdemes néhány mondatot ejteni a normális, azaz az egész-
ségre veszélytelen állapotról. Nos, 1986 előtt a Szovjetunióban a
lakott területek részére az ú.n. „normális" gamma-hátteret 8-12
mkr/h-ban rögzítették, 1991-ben Ukrajnában egy speciális tör-
vény értelmében pedig 1-5 mkr/h között. Mellékesen zárt hely-
ségekben az elfogadott és megengedett sugárzási adag 45
mkr/h. Ez úgy lett megállapítva, hogy ha valaki naponta 8 órát
tölt ilyen körülmények között, úgy 1 mCi (0,1 rem) sugárzással
töltődik fel, ami még következmények nélkül megengedhető.
Az 199l-es ukrán törvény értelmében a talaj és a többi kö-
zeg, mellyel az emberek közvetlen kapcsolatban vannak, 0,02-
0,1 Ci/km2 Cs137-et tartalmazhat, valamint 0,005-0,01 Ci/km2
Sr^-et.
1991-ben ismét részletes sugárzásmérés folyt. Ezúttal a geo-
fizikai szolgálat szakemberei, akárcsak egy évvel előtte mások,
nemcsak az általános sugárzási szintet mérték mikroröntgen/óra
egységben, hanem a cézium és stroncium mennyiségét is
Ci/km2-ben.
A 28 érdekeh település közül csupán kettőben (Radvánka és
Tiszaásvány az ungvári járásban) mértek 20 mkr/h alatti szintet,
a többi településen ennél magasabbat.
Az adatok bizonyítják, hogy évekkel a csernobili robbanás
után is Kárpátalja-szerte magasabb a megengedettnél a sugárzási
szint. A legmagasabb értéket Nagydobronyban, Szélesionkán,
Tarackrasznán és különösen Dombon mérték. Ez az egész való-
ban hátborzongató!

A föld mágnesen mezóit és vonalait még 1600-ban fedezte

fel W. Gilbert. Egy évszázaddal később E. Halley elkészítette a
Föld első mágneses térképét. Manapság bolygónk mágneses te-
reiről többé-kevésbé világos elképzeléseink és ismereteink van-
nak. Azt is tudjuk, hogy a mágneses erő az emberek egészségét
lényegesen nem befolyásolja.
Annál nagyobb a jelentősége annak az elektromágneses tér-
nek, mely az ember tevékenysége folytán jön létre, és melynek
forrásait a rádió- és tévéállomások és rendszerek, rádiólokáto-
rok és radarok valamint a magasfeszültségű villamosvezetékek
alkotják. Bizonyított, hogy ezen objektumok közvetlen közelé-
ben elektromágneses hullámok képződnek, és az elektromágne-
ses tér negatívan hat a szervezetre.
Az elektromos tér erősségének (energiájának) nagyságát a
villamosvezetékek esetében volt/méterben (V/m) a mágneses
térerősséget pedig amper/méterben (A/m) mérik. Az első egység
az elektromosságra a második a mágnesességre utaL Ha a rádió-
és tévéberendezésekről van szó, úgy egy másik egységet hasz-
nálnak: az energianyaláb sűrűségét, és ezt Watt/négyzetméter-
ben (W/m2) fejezik ki A két egység közötti összegfüggés a kö-
vetkező: V/m=VW/m2x 37,7.
Az 1984-ben érvényes szovjet szabvány szerint lakóhelysé-
gekben 0,5 kV/m az elektromos tér megengedett feszültsége,
lakóterületeken ennek a mennyiségnek a kétszerese, lakóterüle-
ten kívül 5 kV/m, a magasfeszültségű vezetékek alatt 10 kV/m.
Azt is kimondja a szabvány, hogy már 1 kV/m felett megfelelő
óvintézkedéseket kell tenni az emberek egészségének védelmé-
 ben. Építkezni, lakni, tevékenykedni csak a vezetékektől megfe-
lelő távolságban lehet: 330 kV-os vezeték esetében 20 m-re,
500 kV esetében 30 m-re, 750 Kv-nál 40 m-re és 1150 kV ese-
tében 55 m-re.
A rádióadók erőssége is széles skálán mozog: vannak 5 kW
alattiak és jóval 100 kW felettiek is. A tévéadók ebben a tekin-
tetben „szerényebbek": 5/2,5 kW és 50/15 kW között mozog-
nak. A rádió- és tévéantennák elektromos tere körkörös nyalá-
bot alkot, tehát eltér a villamosvezetékek lineális terétől.
A megfelelő szabvány szerint lakóterületeken 5 mkW/cm2 a
megengedett felső határ az ultrarövid hullámok esetében, 2-10
W/m2 a rövid- közé- és hosszúhullámúaké. Ugyancsak megha-
tározták a lakóházak megengedett legkisebb távolságát a rádió-
és tévéműsorszóró berendezésektől. Az előbbiek részére az
erősségtől függően 10-4500 m, az utóbbiaknak viszont 50-
1000 m. A rádiólokátorokhoz képest is szabvány ózva van a la-
kóházak távolsága, méghozzá típusóktól függően 250-2800 m.
Kárpátalját keresztül-kasul szelik a magasfeszültségű
elekromos vezetékek. A négy legnagyobb teljesítőképességű
vonal északkeletről délnyugat felé halad. Számos helyen a veze-
tékeket közvetlenül a lakóházak szomszédságában vezették,
nem egy esetben egyenesen felettük. A szabványt, mely szerint
a vezeték az épületek között bizonyos távolságot be kell tartani,
szinte sehol sem veszik figyelembe. Pedig a vidékünkön 10-750
kV-ig mindenféle vezeték előfordul
A megyei községügyi állomás szakemberei 1992-ben 318
mérést végeztek a magasfeszültségű távvezetékek körzeteiben
és 34 esetben (10,7%) a szabványnál magasabb értékeket talál-
tak. A legveszélyeztetettebbeknek 4 település lakói minősültek:
Skurató és Beregrákos a munkácsi járásban, Izvorhut (szolyvai
járás) és Majdanka (ökörmezői járás).
 E településeken a mért értékeke 1,2-3,4-szer voltak maga-
sabbak a megengedett maximális szintnél. Az első 3 településen
a baj okozója a 750 kW-os vezeték, Majdankán a 400 kW-os.
Tudományos és gyakorlati megfigyelések szerint, ha az ember
naponta 5-10 órát tartózkodik legalább 0,5 V/m-es elektromos
térben, bár külsőleg semmi elváltozást nem észlel, előbb-utóbb
fiziológiai és biokémiai rendellenességekkel kell számolnia.
Az elektromos tér másik fontos, a manapság elteijedt forrásai
a rádiólokátorok, a tévé- és rádióadó antennái, a közvetítő ál-
lomások, valamint maguk a tv-készülékek, komputerek és más
elektronikai műszerek. Utóbbiak, ha rendeltetésük szerint és
helyesen üzemeltetik őket, veszélytelenek a környezetre és az
emberekre, nem így a többi elektromágnesen hullámforrás.
A 12.100 6/84. sz. szabvány szerint ezek az elektromágneses
térforrások nem indukálhatnak 20 mikrowatt/cm2-nél magasabb
teret az emberek tevékenységének ilL lakóházainak környezeté-
ben. De ezekre a forrásokra is érvényes a már előbb említett
2971-84. sz. szabvány által engedélyezett 0,2-8,0 W/m elekt-
romágneses térerősség. A szakértői vizsgálatok viszont megál-
lapították, hogy az ungvári járási Császlócon az ottani rádióál-
lomás a felső határt 1,5-szer szárnyalja túl, Kereknyén 1,5-2,5-
szer. A munkácsi járásban az elekromágneses térforrások hatása
Alsóschönbornban észlelhető a leginkább - 5-szőröse a megen-
gedett szintnek, de Munkács belvárosában is ugyanennyi A
Técsővel szomszédos Lázokon is. A szabvány szerint megenge-
dett értéknek a másfélszerese az elektromágneses tér erőssége.
Mindezek a tények mégegyszer felhívhatják a figyelmünket
arra, hogy az elektromágneses térre komolyabban oda kellene
figyelni, rendszeresen vizsgálni az értékeket és mindent elkö-
vetni annak érdekében, hogy a lakosság mentesüljön ennek a té-
nyezőnek a negatív hatásaitól. Erre reális lehetőség van.
 Közegészségügyi összefüggések és társadalmi
megítélések

Az ökológia a társadalmi közgondolkodás szerves részévé

vált. A széles tömegeket a közvetlen veszélyérzet, és a jövő
nemzedékek sorsáért érzett felelősség készteti állásfoglalásra és
vitára, a szakembereket pedig cselekvésre.
A sokféle környezeti terhelés hatása a természeti értékek
csökkenésében, a gazdasági veszteségekben és ami talán a legfá-
jóbb, egészségkárosodásban jelentkezik. A gazdasági kár tete-
mes, világviszonylatban az össztermék 3-5%-a, de bizonyára
ennél jóval szélesebb az egészségre káros környezeti kockázati
tényezők köre.
Egyes településeken bizonyos betegségek nagyobb gyakori-
sága figyelhető meg. Ez nemcsak anyagi terhet jelent az egész-
ségügynek és a családoknak, hanem az érintett régiókban szá-
mottevően rontja a közhangulatot is. Ennek reális voltát bizo-
nyítja, hogy a világ lakosságának legalább 15%-a él és dolgozik
kedvezőtlen vagy káros környezeti viszonyok között.
Közismert, hogy e tekintetben Kárpátalja nincs az „élvonal-
ban", ám elégedettségre mégsincs okunk. Bizonyítékul szolgál
az alábbi táblázat, mely azt szemlélteti, hogy megyénkben
1990-1994 között hányan kényszerültek arra, hogy betegség
vagy egyéb okok miatt rokkantsági nyugdíjért folyamodjanak.
 Betegségfajta: 10 ezer munkásra és alkalma-
zottra számítva
Szív és érrendszeri betegségek: 20,3
Daganatok: 11,4
Balesetek, sérülések: 7,5
Légúti megbetegedések: 5,3
Ideg - és elmebetegségek: 1,9
Tuberkulózis: 1,7
A tápcsatorna betegségei: 1,6
Más betegségek és okok: 2.4
Összesen: 52,1

Látható tehát, hogy az utóbbi 5 év alatt a munkaképes kor-

ban lévők több, mint 0,5%-a lett rokkant. Közel 2/3-ad részük-
nél a közvetlen ok a szív- és érbetegségek, valamint a daganatok
képezték. Ebben a kárpátaljai adatok megegyeznek a máshol
jegyzett statisztikai adatokkal.
A többi betegség és okozat közül a baleseteket és a sérülése-
ket nem kötjük a környezeti tényezőkhöz, annál inkább a légúti
megbetegedéseket (0,05%), valamint a munkahelyi és szakmai
ártalmak következtében fellépő betegségeket.
Az utóbbiakról adatokat publikálni a szovjet éra évtizedei
alatt tilos volt. Most, amikor úgy látszik, változott a helyzet, si-
került felkutatnunk számos többé-kevésbé valós adatot. Kide-
rült, hogy 1981-1991. között megyénkben a megbetegedések-
nek 37,2%-a a munkahelyeken tapasztalható kedvezőtlen
mikroklímatikai és fizikai tényezők következménye, a poros le-
vegő miatt 28,1%-ban, a munkások túlterheltsége miatt 16,8%-
ban, mérgező anyagok hatásaiból kifolyólag 15,2%-ban, bioló-
giai tényezők és fertőzések miatt 2,3%-ban és más okok miatt
 0,4%-ban. Világos tehát, hogy a környezetnek itt is bűnös sze-
repe van!
Az emberi szervezet életfunkcióihoz szükséges anyagok
10%-a származik a vízből, 20%-a a levegőből, a többi pedig a
táplálékból Ugyanilyen arányban kerülnek a szervezetbe az ide-
gen. áros komponensek is. Az utóbbiak közül a legnagyobb ve-
szélyt a biológiailag aktív vegyületek jelentik, melyek a legfon-
tosabb életfolyamatokat befolyásolják vagy károsítják.
A Kárpátaljához hasonló gazdasági fejlettségű országokban
az idült, nem fertőző (szomatikus) betegségek következtében
bekövetkezett halálesetek 20-25%-ban kiváltó tényezőként a
környezeti ártalmakat jelölhetjük meg. Ezek befolyásolják a la-
kosság általános egészségi állapotát, meghatározott kórképek és
betegségek kialakulásához vezetnek és következményeik gazda-
sági szinten is megjelennek (táppénz, kiesett munkaidő, rokkant-
ság stb.).
Kétségtelen, hogy a környezeti ártalmak és bizonyos beteg-
ségek közötti összefüggések multifaktoriálisak. Ezért az egész-
ségkárosodást kiváltó okokat csakis körültekintően és komplex
módon lehet vizsgáim. Az ivóvíz természetes vagy mesterséges
eredetű, biológiailag aktív anyagai, a települések levegőjének
szennyezettsége, a veszélyes hulladékok ártalmas összetevői,
valamint a zaj, a sugárzás stb. károssá úgy válnak, ha helytelen
életmódra és stresszhatásokra rakódnak rá.
Vannak ezzel kapcsolatos saját megfigyeléseink is. 1986-
1991 között végeztünk szociológiai vizsgálódásokat, és megál-
lapítottuk, hogy az egészség fogalmát, mint eszmei és fizikai ál-
lapotot nem mindenki értékeh egyformán. Ez sokban függ a
megkérdezettek életkorától, valamint műveltségi szintjétől
4077 egyén töltött ki kérdőívet, 2099 férfi és 1978 nő. 806-
an voltak a 20 éven aluliak, 1820-an a 20-40 év közöttiek, 1207
ember kora 41-60 év között volt, a többi 244 egyén 60 éven
felüli Felsőfokú végzettséggel rendelkezett 1666 férfi és nő,
középiskolával 1215 ember, 1196 egyén pedig még nem fejezte
be iskoláit.
Kiderült, hogy a 20 éven aluliakat egészségük állapota szinte
egyáltalán nem érdekli (0,25% pozitív válasz), annál inkább az
idős korúakat (98,8%). Az egyetemi vagy főiskolai végzettsé-
gűek között az egészségükre különösen figyelők aránya elég
magas (81,9%), a középiskolai végzetséggel rendelkezők köré-
ben azonban csupán 35,5%-os.
Érdekesnek tűnik, hogy a megkérdezettek csupán 27,2%-a
vallja magát egészségesnek (ebből 23% városlakó és 31,2% fa-
lusi ember), a többiek panaszkodtak egészségükre. Az utóbbiak
közül 47%-ban különböző idült betegségek okoztak gondot.
Kiderült, hogy a megkérdezettek közül igen sokan nem tö-
rődnek eléggé egészségükkel, de akarva-akaratlanul még rontják
is azt. így például a férfiak 66%-a dohányzott, 17,5%-a megitta
a napi szeszadagját. A nők körében érthetően ezek a számok
valamivel alacsonyabbak voltak: 19,7% dohányos, 0,6% beval-
lott alkoholista. Saját véleményük szerint egészségtelenül él
77% férfi és 41,7% nő. A megkérdezettek csupán 23,2%-a tor-
názott rendszeresen vagy űzött valamilyen sportot.
Ha már a szociológiáról esett szó, még egy kísérletet ismerte-
tünk, mely közvetlenül kötődik a környezeti állapothoz. 265
Kárpátalja különböző településein élő lakost kérdeztünk meg,
hogy mi a véleményük lakóhelyük levegőjének minőségéről és
annak hatásáról egészségükre. A megkérdezettek (133 férfi és
132 nő) 72,2%-a földszintes lakásban lakott, a többiek különbö-
ző emeleteken. 41,1%-ban a lakások ablakai az utcára nyíltak, a
többieknél az udvarra vagy ide is, oda is. 98 megkérdezett
(36,9%) erősen szennyezetnek minősítette lakóhelye levegőjét,
 füstösnek, büdösnek, porosnak és kormosnak taláha. A pana-
szok sokszínűek voltak: betegséget vált ki 3,8%, kellemetlen
szagok teijengenek 16,9%, csípi a szemet 13,6%, köhögésre in-
gerel 7,9%, fejfájást 15,2%, émelygést 3%, hányingert 2%
okoz. álmatlansághoz vezet 8,9%, fáradékonyságot idéz elö
26,9%. idegesít 0,4%. Ám a megkérdezett 265 egyén közül pa-
naszaik miatt csupán 20-an fordultak orvoshoz.
Miben látták még az emberek a mikroklímatikai tényezők
káros hatását? Abban, hogy akadályozza a napozást, a lakások
szellőztetését, bejön a lakásba a füst, a korom és a büdösség, le-
hetetlen kiteríteni a ruhát, szennyeződnek az ablakok, tönkre-
megy a növényzet stb. A legfőbb bajforrásnak a közlekedési
eszközöket tekintették: 43,1%, és csak ezután sorolták az erő-
müveket és a házak kéményeit: 31,4%, valamint az ipari léte-
sítményeket: 18,2%. A megkérdezettek véleménye szerint az
utóbbi 5-6 év alatt a helyzetjelentősen romlott: 61,2%.
Ennek â lakossági megítélésnek pedig realitás alapja van. Sa-
ját adataink és a hivatalos szervek vizsgálatai alapján Kárpátalján
jelenleg az ivóvizek 32,9%-a nem felel meg az ivóvízre vonat-
kozó előírásoknak. A magas nitráttartalmú vizek számos meg-
betegedést okoztak, főleg a csecsemők körében, de a betegsé-
gek eredete alig tisztázódott. A vizsgálatok arra is utalnak, hogy
az ivóvíz magas nitráttartalma mtrozammná alakulva emésztő-
szervi rosszindulatú daganatok kialakulását is előidézheti
A felszíni vízszivattyúzással nyert vízben klórozás hatására -
a fertőtlenítés szempontjából értékes szabad aktív klórból - fo-
kozott mennyiségű szerves anyag jelenlétében rákkeltő hatású,
az ú.n. THM-vegyületek képződhetnek. A vizek bakteorológiai
szennyezettsége is egyre gyakrabban előfordul. Ismét felütik
fejüket az egykor dúló vérhas és hastífuszjárványok, nincs ki-
zárva a kolera felbukkanása sem. Szorosan kötődik a víz minő-
 ségéhez a fertőző vírusos májgyulladás is. Minderről pedig, saj-
nos, nem csak elméletileg, hanem szűkebb hazánkban -
Kárpátalján - manapság mint kegyetlen realitásokról beszélhe-
tünk.
A levegőszennyezettség kiteij edtségére utal, hogy a lakosság
majdnem fele jelentősen szennyezett levegőjű településeken él.
Az elmúlt 10 év alatt az idült hörghurutos betegek gyakorisága
2,5-szeresére, az asztmás betegek száma 5-szőrösére nőtt. A
tüdőtumor okozta halálesetek száma 1955-1981 között több,
mint 3-szorosára emelkedett.
Különösen veszélyesek a kéndioxid és a nitrogéntartalmú gá-
zok, mert a víz megkötése révén savakká alakulnak és a nyálka-
hártya hámsejtjeit károsítva tartós irritációt, fertőzési lehetősé-
geket teremtenek. A ciklimek közül a legveszélyesebb az ólom
és a kadmium, melyek nemcsak azokat veszélyeztetik, akik
közvetlenül érintkeznek velük, hanem a teljesen „ártatlan" la-
kosságot is.
A lakott települések szilárd vagy folyékony hulladékai, va-
lamint egyes ipari és mezőgazdasági hulladékok betegségkeltő
mikroorganizmusokat tartalmazhatnak. így közvetlenül vagy
más környezeti elemeken keresztül (víz, talaj, levegő, élővilág)
közvetlen is fertőzéseket okozhatnak. A hulladékok fertőző és
mérgező anyagai elsősorban az ivóvíz útján válnak veszélyessé,
de összetevőik hatásmechanizmusától függően heveny vagy
idült mérgezéssé, mutagén, teratogén vagy karcinogén hatás
kockázatát is jelentik.
Az élelmiszerekben előforduló leggyakoribb biológiai aktív
anyagok a műtrágyából eredő nitrátok, növényvédőszerek, ne-
hézfémek, fertőtlenítőszerek, mosószerek és kórokozó mikro-
organizmusok, valamint a vírusok. A levegőből leülepedő anya-
gok is megjelenhetnek az élelmiszerekben (ólom, radioaktív
anyagok stb.).
Tekintettel arra, hogy a kockázati tényezők és a betegségek
kialakulása között 20-40 év is eltelhet, a helyi lakosság ezred-
forduló utáni egészségi állapotának javításához a környezeti ár-
talmak hatásos csökkentése szükséges már a jelen időben, nagy
figyelmet fordítva e munka hatásosságának jelentős emelésére.
E cél elérésére hivatottak a különböző államilag támogatott és
ellenőrzött programok, melyek átfogóan felemelik e témakört
és gondoskodnak anyagi és személyi- tárgyi végrehajtásukról
Ukrajnában jelenleg e tekintetben 2.5. sz. állami program teljesí-
tése van folyamatban, melynek I. sz. fejezete közvetlenül érint
ökológusokat és egészségügyieket egyaránt.
Mi a lényege ennek a programfejezetnek? Elsősorban az,
hogy igyekszik szervesen összekapcsolni a környezetet a lakos-
ság egészségi állapotával Három fő részből áll:
1. Olyan rendszerek és mutatók keresését szorgalmazza,
melyek segítségével komplex módon értékelhető a kör-
nyezet minősége;
2. Olyan feltételek kidolgozását irányozza elő, melyek alap-
ján ökológiai biztonságunk szempontjából egyes területek
vagy egész régiók besorolhatók;
3. Ukrajna ökológiai és egészségügyi koncepcióját szándé-
kozik megalkotni
A Kárpátaljára vonatkozó programrész kidolgozását az
Ungvárott működő Ökológiai Tudományos Központra bízták.
Jelenleg a munka folyamatban van. Már sikerült létrehoznunk
egy évtizedekre kiteijedő adatbankot, és az anyagot folyamato-
san, számítógépek segítségével dolgozzuk fel
Bár Ukrajnában, akárcsak ezelőtt a Szovjetunióban és a népi
demokráciában, az ú.n. környezetvédelembe sok pénzt injekci-
 óztak be, és jelenleg is nagyjából ez a helyzet, az elért eredmé-
nyek nincsenek ezzel összhangban. Világosan látható, hogy nem
(nemcsak) a pénz mennyiségétől függ az eredmény, hanem in-
kább a szervezettségtől és a hozzáállástól
Japánban az államháztartás összbevételének 4-5%-át költik a
környezet megóvására és még ezt is kevésnek találják. Az USA-
ban e célra csupán 0,8% jut, mégsem célszerű összehasonlítani
az ottani és az ukrajnai állapotokat.
Mint már említettük, a lakosság megnyilvánulásaiból foko-
zódó környezeti problémaérzékenységére lehet következtetni,
ugyanis a környezet megóvásának szükségessége a társadalmi
tudat részévé vált. A környezet állapotából fakadó veszélyérzet
a társadalom széles rétegeiben felerősítette a nyitottságot és a
cselekvőkészséget.
A környezettel szembeni társadalmi elvárások ma már egyre
határozottabban irányulnak a minőségi jellemzőkre, ami az ér-
tékrend határozott megváltozását és átalakulását jellemzi A jó
közérzetet biztosító környezetminőség igényét nem lehet csupán
piaci és állami eszközök felhasználásával megoldani, hanem
szükséges a társadalom együttműködése, mid a célok kitűzésé-
ben, mind pedig azok cselekvő megvalósításában.
 Kárpátaljai betegségstatisztika

Ebben a fejezetben nem fertőző, ú.n. szomatikus betegségek-

ről lesz szó. Egészen biztos, hogy nem mindegyikük kötődik
szorosan a környezeti tényezőhöz, ám manapság az orvostudo-
mány egyre inkább nem egyetlen tényezőben látja a betegségek
okait, hanem sok ok összefonódásaként, egyáltalán nem lehet
ezeket sem kizárni.
Betegstatisztikai adatokkal a 40-es évek elejétől rendelke-
zünk, azaz még a szovjet éra előtti évekből, egészen 1994. végé-
ig-
A számok elsősorban arról árulkodnak, hogy általában Uk-
rajnában 1000 lakosra számítva lényegesen több a beteg ember,
mint nálunk. A gyerekek között több a beteg, mint a felnőttek
között. A leggyakrabban előforduló betegségek és betegségcso-
portok a felnőtteknél a légutak és légzőszervek betegségei, a
vérkeringési rendszer betegségei, és az emésztőszervek megbe-
tegedései Magas ezenkívül az idegrendszer és az érzékszervek
megbetegedéseinek az aránya is, valamint a magas vérnyomás-
ban szenvedőké. A gyerekeknél is a légutak és légzőszervek
betegségei a legelterjedtebbek. Ezenkívül még az emésztőszer-
vek betegségei okoznak gondokat, valamint az idegrendszer és
az érzékszervek megbetegedései, a bőrbetegségek, az elmezava-
rok, a vérszegénység, az endokrin rendszer betegségei, táplálko-
zási rendellenességek és az anyagcsere betegségei Magas a fer-
tőző betegségek száma is és az élősdik által kiváltott betegsége-
ké. A felnőtteknél 1991-ben a 20 év előtti adatokhoz viszonyít-
va 35 vizsgált betegség közül 30-nál magasabb értékeket kap-
tunk. Csupán epeútgyulladás, cukorbetegség és tireotoxikózis
fordult elő 1991-ben kevesebbszer, mint 1971-ben. A gyerme-
keknél valamivel kedvezőbb a helyzet e téren, mint a felnőttek-
nél, ugyanis náluk 11 betegség gyakorisága csökkent 1971-hez
viszonyítva, míg 21 betegség fordult elö gyakrabban. Nyugta-
lanító, hogy a növekvő tendenciát mutató betegségek között
vannak a szívbetegségek és légzőszervi megbetegedések. Köz-
tudott, hogy ezek szint mindegyike szorosan kötődik a környe-
zethez és annak változásaihoz.
Érdekes annak tisztázása is, hogy miképpen alakul a nők
egészsége a magzatok és a csecsemők egészsége tükrében.

Betegség (1000 főre vetítve) Kárpátalja Ukrajna

Vérszegénység: 61,0 64,0
A terhesség kései toxikózisa 46,0 66,0
Vetélések 342,0 596,0
ebből spontán vetélés 44,0 40,0
Koraszülések 49,0 35,0
Szülések komplikációkkal 507,0 564,0
Halva születések 8,5 8,7
A koraszülött csecsemők halandósága 29,0 53,7
Csecsemőhalandóság 3,5 5,0

Látható, hogy a legtöbb mutatónál Kárpátalján jobb a hely-

zet, mint Ukrajnában. Viszont nálunk magasabb, mint Ukrajná-
ban a spontán vetélések száma, a koraszülés és a magzathalan-
dóság.
Mindez nagyjából azt bizonyítja, hogy szűkebb hazánkban
aránylag kedvezőbbek a környezeti körülmények, mint Ukraj-
nában és ez pozitívan befolyásolja a nők szervezetében végbe-
menő élettani folyamatokat: a megtermékenyítést, a terhesség
lefolyását, a magzat fejlődését és megszületését. Ám, ha ezeket
a mutatókat a magyar vagy a cseh vagy a szlovák adatokkal
vetjük össze, már nem ilyen rózsás a helyzet és kiderül, hogy bi-
zony alaposan lemaradtunk mögöttük.
Érdekes lehet az olyan öröklött betegségek statisztikája is,
melyek a csontrendszer fejlődésével kapcsolatosak. Az 1972-
1980-as adatok átlagát közöljük 10 ezer főre számítva:

Betegség (10000 fore vetítve) Kárpátalja Ukrajna

Nyúlajak, farkastorok 0,5 0,7
Görbe nyak 1,1 1,8
Púposság 1,6 2,0
Csípőficam 11,0 11,8
Lúdtalp 1,2 1,7

E betegségek keletkezésében is kedvezőbbnek látszanak a

kárpátaljai viszonyok az ukrajnainál.
Nincs szándékunkban közvetlen párhuzamot vonni egyes já-
rások környezeti rendellenességi és a lakosság körében regiszt-
rált betegségek között. Ez így nem is lenne helyes, hiszen vi-
szonylag nagy területekről van szó és így egy-egy járás keretén
belül különböző tájegységekről. Ahhoz, hogy ez többé-kevésbé
demonstratív legyen és az adatok közötti kapcsolatok korrelatí-
vak, kisebb körzetekben kell vizsgálódnunk: egy-egy településen
vagy néhány szomszédos falut, közösséget felölelő területen.
Szerencsére erre mód nyüik, mivel az orvosellátási körzetek így
vannak kialakítva és így ezek hivatalos betegségstatisztikáját fel
lehet használni.
A statisztikából elsősorban az látható, hogy a felnőtteknél és
a gyerekeknél a leggyakoribb a légúti gyulladások. A felnőttek-
nél ezen kívül gyakori a különböző ideggyulladások, a kötőhár-
tya-gyulladás, valamint a magas vérnyomás és a reuma. 14 éves
korig a hörghurutokon kívül a tüdőgyulladás az, ami a legtöbb
egészségügyi problémát okozza. A magas vérnyomás és a szív-
infarktus a gyerekeknél szinte egyáltalán nem fordul elő.
A felnőttek körében a légúti gyulladások a legeheijedtebbek
Munkácson, Alsóhidegpatakon és Ökörmezőn, a gyerekeknél
Nagybereznán, Beregszászon, Huszton és Szolyván. E beteg-
ségcsoport szempontjából a legkedvezőbb a helyzet Perecseny-
ben, Nagyszőlősön, Beregszászban és flosván (felnőttek), va-
lamint ugyanitt (Beregszász kivételével) s úgyszintén Volócon
és Alsóvereckén (gyermekek).
A legtöbb felnőtt tüdőgyulladást Szolyva és flosva adja, a
gyermekek között Nagyberezna, Huszt és Szolyva. Az asztma-
betegség, melynek allergikus eredete bizonyított, főleg a
perecsenyi és técsői felnőttek és a nagyszőlősi gyerekek körében
magas.
A magas vérnyomásúak számát illetően a beregszásziak,
rahóiak és husztiak vezeti a listát, Ungvárott és Szolyván viszont
több, mint háromszor gyakoribb a szívinfarktus, mint a többi
vizsgált településen. Az aktív reuma főleg az ungvári felnőtteket
és a rahói, ilosvai és szolyvai gyermekeket sújtja.
A reumás izületi gyulladások száma aránylag nem magas, ki-
véve Husztot és Rahót. A vesegyulladások szempontjából meg
kell említeni a huszti és rahói gyerekeknél tapasztalt aránylag
magas számokat. Az ideggyulladások terén az első három helyet
a felnőttek között Ökörmező, Alsóhidegpatak és Valóc foglalják
el, szemkötőhártya-gyulladás szempontjából pedig Rahó, Bereg-
szász és Szolyva. A fülgyulladás gyakorisága a felnőtteknél és a
gyerekeknél Rahón a legmagasabb.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a felnőttek betegségstatiszti-
káját illetően a legkedvezőtlenebb a helyzet Rahón és Szolyván,
a legkedvezőbb Nagyszőlősön, Nagybereznán, Alsóvereckén és
Oroszmokrán. A gyerekeknél az átlagos helyzet jobbnak látszik,
mint a felnőtteknél. Aránylag a legkedvezőtlenebb betegségsta-
tisztikája a huszti, rahói és szolyvai gyermekeknek van, a ked-
vező póluson viszont az ungvári, munkácsi, perecsenyi, valóci,
alsóvereckei, ökörmezei, alsóhidegpataki, técsői és oroszmokrai
gyermekek állnak.
A Huszt környékén található Ósándorfalva talajmintáit és az
ottani kutak vizét magas kloridtartalmuk miatt már említettük.
Nos, mivel a konyhasó és a magas vérnyomás között egyenes az
összefüggés (Fatula M., 1968, 1990; Postnov J., 1972; Freis E.,
1976; Merzon K., 1981), érdekesnek tűnt megvizsgálni, miként
alakul a betegségstatisztika ebben a közösségben, melynek lélek-
száma összesen 1307 fő.
Osándorfalván a megvizsgált 240 lakos 87,8%-ának magas a
vérnyomása és a megkérdezettek több, mint a fele, különböző
szívrendszeri valamint emésztőszervi megbetegedésben szenved.
A légúti Megbetegedések száma viszont aránylag nem magas,
amint a vesebetegek száma sem.
E fahi lakosainak szervezetébe naponta átlagban 20-24 g
konyhasó kerül, ami a normális mennyiségnek (5 g) majdnem
ötszöröse. A környező falvakban is több konyhasót fogyaszta-
nak az ottani lakosok, mint az optimális mennyiség, de ez az
ósándorfalvai mennyiséghez képest alacsony (7,5-9 g).
E fahi lakosainak só érzékenysége is más, mint a szomszédos
falvak lakosainál. Ezt úgy lehet megállapítani, hogy különböző
töménységű sós oldatok közül ki kell választani azt a legkisebb
töménységet, melyet a nyelv sósnak érez Normális körülmé-
nyek között ez a töménység 0,3-0,5%-os sóoldatot jelent. Nos,
Osándorfalván 0,3% alatti adatokat csupán 1,3%-ban találtunk,
0,5% felettieket viszont 82,1%-ban. A többi faluban mért ada-
tok - megfelelően - a következők voltak: 10,9-9,7%.
Ósándorfalván a 0,3-0,5%-os sóoldatot a lakosság nem egész
1/5-e érzékeli (17,9%), míg a többi községben 81,3%.
Rendkívül érdekes adatokat nyerünk tehát Ósándorfalván,
melyek tökéletesen bizonyítják a környezet és a lakosság egész-
sége között lévő kapcsolatokat.
A következőkben 38 betegség és betegségcsoport kárpátaljai
elteijedését vizsgáljuk, méghozzá mikrokörzetre bontva a me-
gye területét. A táblázatban a körzetek központjainak mintegy a
felét tüntettük fel (sorszámozva) és' mellettük azokat a betegsé-
geket (számokkal jelölve), melyek az 1970-1971. évi adatok
átlagai alapján itt jelentősek.

A vizsgált betegségek és betegségcsoportok

1. Felsőlégúti gyulladás
2. Tüdőgyulladás
3. Tüdőtágulás
4. Nem tuberkolótikus gennyes tüdőbetegségek
5. Aktív reuma
6. Reumás izületi gyulladás
7. Sztenokardia
8. Veleszületett (öröklött) szívrendellenességek
9. Mérgezés
10.Gyomoihurut
11. Gyomor- és nyombélfekély
12.A hasnyálmirigy betegségei
13. Epehóly ag-gyuüadás
14.Fehérvérűség
15. Tireotoxikózis
16. Vesegyulladás
17.Neurózis
18. Az agy erek betegségei
19. Ideggyulladás
20.Elmezavarok
21. Epilepszia
22. Idült alkoholizmus
23. Szemkötőhárty a-gyulladás
24.Gahikóma
25.Idült fülgyulladás
26.Bőrgyulladás, ekcéma
27. A csontok, az izmok és a kötőszövet betegségei
28.Érszűkület
29.Visszérgyulladás
30. Fejlődési rendellenességek
3 l.Méhnyakerrózió
32.Petefészekgyulladás
33.Menstruációs zavarok
34. Jóindulatú daganatok
35.Végbélrák
36.Máhrák
37.Emlőrák
38.Egések, balesetek

Helységek Betegségek sorszámai

1. Ungvár 12 14 22 24 26 27 34 37 38 38x
2. Csap 24
3. Császlóc 24
4. Nagydobrony 37
5. Szerednye 31
6. Munkács 11 12 13 14 22 27 37 38 38x
7. Beregszőlős 37
8. Beregszász 1x2x5x 11 13 14 20 24 27 29
30x 37 38 38x
9. Vári 2x11 13 38
lO.Nagy szőlős 12 15 17 22 27 37
ll.Csemató 17 19x31
12.Perecseny • 12 14 17 21x22 27 35 37
13.Szolyva 7 17 20 22 27 29 35 38 38x
14.Bányafahi 17 27 38x
15.Dombostelek 17 27 28 38x
16. Hársfalva 1120x22 27 28 38x
17.Kerecke 8x 17 27
18.Malmos 11 27 38x
19.Polena 17 22 27 38x
20.Zajgó 20 20x 27
21.Dosva 2x 8x 12 14 27 38 38x
22.Kovácsrét 22 37 38 38x
23.Nagyrákóc 22 38x
24.Huszt 2x6 12 13 14 17 20 2122 27 28
38 38x
25.Alsószelistye 22 38x
26.Berezna 27 38 38x
27.Ökörmező 12 14 20 38 38x
28.Alsókalocsa 38x
29.Alsószmevér 38x
30.1szka 7
31.Majdánka 357
32.Taracköz 1x 10 11 12 31 33 38x
33.Uglya 20 38x
34.Rahó lx 2x 12 20 22 27 28 29 31 37
38 38x
 35.Feketetisza 27 31
36.Felsőapsa 27
37. Gyertyánliget 16 27 28 32
38.Kaszómező 27 33
39.Középapsa 2x 7 27
40.Kőrösmezó 27 31
41. Mezőhát 19 22 27 28 32
42.Nagybocskó 27 29 37
43. Terebesfejérpatak 7 10 19 22 23 23x 28 29
44.Tiszabogdány 27
45.Tiszaborkút 15 18 25x31 33

Megjegyzés: x=gyermekeknél 14 éves korig

Bízunk benne, hogy a táblázat eléggé szemléletes, bár bizo-

nyos következtetések csak hosszabb tanulmányozás után vonha-
tók le. Mindenesetre az első látásra is elmondható, hogy
Kárpátalja településem (mikrokörzetében) a 38 betegség vagy
betegségcsoport valamelyike megtalálható az átlagnál magasabb
mennyiségben Az is figyelemre méltó, hogy a járási székhelyen
sűrűbben betegednek meg a lakosok, mint a kisebb települése-
ken.
Az említett betegségek, bármennyire komolyak és súlyosak
lehetnek egy-egy egyén vagy az egész társadalom számára,
mégis aránylag kevesebb gondot jelentenek, mint néhány más
betegség. Ez utóbbiakat általában manapság eheijedésük és
okozataik miatt népbetegségnek, szociális betegségeknek vagy
endenikus betegségeknek nevezzük, ami csak aláhúzza jelentő-
ségüket a mai társadalom számára.
Kárpátalja szempontjából, sok más régióhoz hasonlóan a kö-
vetkező betegségekről van szó: asztma betegség, szívinfarktus,
magas vérnyomás betegség, alacsony vérnyomás, fogszuvaso-
dás, epekőbetegség, vashiányos vérszegénység, polinózis, goly-
va, cukorbetegség, vesekőbetegség, rövidlátás, tüdőrák és gyo-
morrák. A következőkben ezen betegségek statisztikai vizsgála-
tairól lesz szó, Kárpátalja mikrokörzeteiben, az 1971-1990. évi
adatok alapján. Felnőttekről és gyermekekről lesz szó. Az ada-
tokat 10 ezer főre számítottuk ki, kivéve a fogszuvasodásra és
rövidlátásra vonatkozó adatokat, amelyek %-ban vannak meg-
adva (a megvizsgáltakhoz viszonyítva). A kárpátaljai adatokat
az ukrajnai adatokkal vetettük össze.
A táblázatban az átlageredményeket mutatjuk be, a kárpátal-
jai és ukrajnai adatokat, külön a felnőttekre és a gyermekekre
vonatkoztatva.

Betegség: Kárpátalja Ukrajna

Felnőtt Gyerek Felnőtt Gyerek
Asztmabetegség 20,0 20,8 16,5 20,8
Szívinfarktus 3,9 0,0 5,1 0,1
Magas vérnyomás 58,9 3,3 59,9 0,9
Alacsony vérnyomás 15,9 1,4 7,5 0,1
Fogszuvasodás 76,1 83,7 55,0 83,6
Epekő betegség 8,2 0,0 5,9 0,2
Vashiányos vérszegénység 6,3 15,5 6,1 18,6
Polinózis 11,2 7,6 9,5 3,2
Golyva 24,2 7,5 25,7 8.9
Cukorbetegség 21,5 3,3 35,4 4,4
Vesekőbetegség 1,4 0,0 1Д 0,1
Rövidlátás 53,6 61,4 54,0 67,8
Tüdőrák 28,1 0,0 45,3 0,0
Gyomorrák 29,7 0,0 26,7 0,0
 Szembeötlő, hogy a felsorolt 14 betegség közül a felnőttek-
nél az átlagos adatok Kárpátalján 8-nál magasabbak, mint Uk-
rajnában, a többi 6-nál alacsonyabbak. A gyermekeknél ez az
arány egy kicsit másképpen alakul, mivel itt a legtöbb betegség-
nél kisebb számok szerepelnek, mint a felnőtteknél.
Az előző táblázatban szereplő 14 betegséget tájegységenként
is figyeljük. Ezek közül a sík vidéken 10-nek a mutatói a legala-
csonyabbak. Itt viszont a szívinfarktus, az epekőbetegség és a
cukorbetegség fordul elő a leggyakrabban. A hegyvidék jelleg-
zetes betegsége a magas-, valamint az alacsony vérnyomás, a
vashiányos vérszegénység és a golyva. A dombvidéken találjuk
a legtöbb asztmabeteget.
A gyermekek helyzete majdnem minden vizsgák betegség
szempontjából a legkedvezőbb szintén a sík vidéken, a legrosz-
szabb viszont a hegyvidéken.
 A fertőző betegségek elterjedése

A laikus és a felületes szemlélő számára a fertőző betegsé-

geknek nincsenek közvetlenül kapcsolatai a környezettel, hiszen
majdnem mindegyiknek ismert a kórokozója, a betegség kiala-
kulásának a folyamata és a gyógyulás feltételei. Mégis vitat-
kozni kell e megállapítással, hiszen egyik fertőző betegségről
sem lehet, elmondani, hogy a kórokozó baciluson vagy víruson
stb. kívül e betegségek kialakulásához más feltételre rúncs szük-
ség.
Bizonyítékként talán annyit, hogy leszámítva a bacilushordo-
zókat, minden fertőző betegség közvetlen kapcsolatban van a
levegővel, a vízzel, a talajjal vagy az élelmiszerekkel, vagyis a
környezettel
Megyénkben a fertőző betegségek eheijedéséről szóló beteg-
ségstatisztikát 1946-tól vezetik. Annak idején a közegészségügyi
és járványmegelőző állomásoknak tulajdonképpen az volt a fel-
adatuk, hogy képet kapjanak a háború utáni állapotokróL De
Kárpátalja azzal is büszkélkedhet, hogy régebbi adataink is van-
nak, méghozzá 1910-től kezdve, az akkori „Zöldkereszt-
szolgálat", valamint az Ungvári Közegészségügyi Intézet jóvol-
tából
Nos, ezeket az adatokat sikerült összegyűjtenünk és a beteg-
ségek garmadából kiválasztani és tanulmányozni a 32 legfonto-
sabb és legelterjedtebb betegséget. Mielőtt azonban részletekbe
bocsátkoznánk, szeretnénk kihangsúlyozni egy szembeötlő tör-
vényszerűséget. Arról van szó, hogy Kárpátalján a szovjet éra
előtt fertőző betegségek elterjedése lényegesen alacsonyabb
volt, mint 1946. után. Viszont ettől az évtől kezdve a legtöbb
tanulmányozott betegség csökkenő tendenciát mutatott, ami kb.
a '80-as évek közepéig tartott
 Ezután egy újabb fokozatos emelkedésről beszélhetünk, ami
gyakorlatilag a mai napig tart. Azt is érdemes megemlíteni, hogy
az évek során egyes betegségek majdnem vagy teljesen meg-
szűntek. PL a difléria, a Heine-medin kór, a malária, a tífuszok,
a szamárköhögés, az agyhártyagyulladás, a tetanusz stb., ám az
utóbbi 6-8 év alatt néhány újra megjelent. Vajon mi mással ma-
gyarázható ez, mint a negatív környezeti hatások halmozódásá-
val?
Most pedig nézzük meg, mi a konkrét helyzet? Elsőnek az
kiütéses tífusz eheijedését vizsgáljuk. Már az első világháború
előtti években 8-10 megbetegedést jegyeztek fel évente, ami
100 ezer lakosra számítva 1,2-1,6. 1941. után (a háború követ-
kezményeként) ez a szám a többszörösére emelkedett. 1941.
14,9; 1942. 36,5; 1944. 61,9; 1946. 339,7. Az ezutáni időszak-
ban a kiütéses tífusz intenzitása megyénkben csökkent (8-10-
szeresen). A '60-as években 3,0 alatti számokat találunk, 1974.
után pedig 1,0 alatt, 1977-től kezdve 0-0,3 között.
A kiütéses tífuszt a tetvek teijesztik. A tetvességről szóló
adatokat bizonyos fenntartással kell kezelni, hiszen ha hinnünk is
kell a lakosság körében végzett vizsgálatok lekiismeretességé-
ben, a valós adatokat a múltban elég gyakran kozmetikázták.
Nos, talán ezzel is magyarázható, hogy egyenes összefüggést
kimutatni a tífusz elteijedése és a tetvesség között a kárpátaljai
adatok alapján nem lehet.
A háború utáni években és az ezt követő évtizedekben a kiü-
téses tífuszos betegek száma és a tetvesség egyaránt csökkent,
ám ez a tetvesség esetében egyáltalán nem olyan jelentős, mint a
tífusznál. Pl. 1946-1951. között a tetvesek száma 428,2
százezrelékről 346,2-re csökkent, azaz kb. 12%-val, a tífusz
339,7-ről 4,7-re, azaz majdnem 73-szorosan. A későbbi évek-
ben tífuszos betegeket alig találunk, ám a tetvek elég stabilan
tartották magukat és 1982-tól a tetvesek száma még emelkedett
is, az előző másfél évtizedhez viszonyítva.
Az is figyelmet érdemel, hogy a kiütéses tífusz szempontjá-
ból kedvezőbb járásokban az átlagos tetvesség jóval magasabb
(195,6-312,7 között), mint az olyan járásokban, ahol a legtöbb
tífuszos beteget tartották nyilván (161,8-188,3). Jegyezzük
meg, hogy az ukrajnai „tetvességi adatok" 2-3-szor magasab-
bak, mint a kárpátaljaiak.
A malária különös figyelmet nálunk talán nem is érdemelne,
hiszen 1981. óta itt, ez a szúnyogok által teij esztett betegség is-
meretlen. De nem ismeretlen sok más közeli és távoli országban.
Ukrajna területén 1910-ben a lakosság 2,3%-a volt maláriás,
1930-ban már 6,3%-a, és még '48-ban is maradt 1,1%. 1946-
1994. között az átlagos maláriaszínt 83,9 százezrelék volt.
Ugyanakkor Kárpátalján az átlag ebben az időszakban 10,7-
szer kisebb volt, azaz 6,9, de ez a szám is csak 1952-ig jellem-
ző, amikor 15,5-90,0 között ingadoztak az évi átlagok. 1953-
ban még 7,4 százezrelék volt a maláriások száma, 1954-ben 6,4;
1955-ben 1,8; 1956-ban 1,4; utána pedig napjainkig 0-0,1. Igaz,
1957-től kezdve az ukrajnai átlag is 0,1.
A hegyvidéken a maláriát 1953-ban számolták fel, a dombvi-
déken két évvel később, 1957-ben pedig a síksági településeken.
Igaz, még ezután is Ungvárott l - l eset is előfordult, a beregszá-
szi, ökörmezői és técsői járásokban, de ezeket rendszerint be-
hurcolták. Ha viszont az '50-es évek előtti időszakot nézzük,
úgy a sík vidéki járásokban a maláriaszint majdnem 6-szor ma-
gasabb volt, mint a dombvidéken vagy a hegyvidéken (17,3; 3,6
és 3,1 százezer főre).
A malária esetében a környezeti tényezők döntő szerepet ját-
szanak, hiszen akkor, amikor ez a betegség elteijedt voh me-
gyénkben, az ungvári, munkácsi és beregszászi járás jó része
 még mocsaras vok, és kedvező terepet nyújtott az Anopheles-
szúnyog szaporodásához.
A fertőző betegségek következő csoportját az ú.n. cseppfer-
tőzések alkotják. Idetartozik elsősorban a nátha, valamint a
többi heveny légúti fertőzés és a tüdőtuberkulózis. Az utóbbi
betegség az orvostudományban egy külön szakágat képez. Ér-
demes megemlíteni, hogy a múltban nálunk és külföldön jó né-
hányszor jelentették, hogy a tuberkulózist felszámolták (vagy
legalábbis a felszámolás küszöbén állunk), ám kiderült, hogy ez
az idő mégsincs belátható közelségben.
1946-1994 között a tüdőtuberkulózisos betegek száma
ugyan nálunk fokozatosan csökkent és Ukrajnában nagyjából ez
a helyzet, de a jelenlegi állapot egyáltalán nem megnyugtató. Pl.
az 1946. évi adat 100 ezer főre számítva Kárpátalján 224,6 volt,
Ukrajnában 315,6, 1994-ben 34,2 és 68,5. Tehát majdnem fél
évszázad alatt nálunk csaknem 7-szeres a csökkenés, Ukrajná-
ban 4,6-szoros. Ha pedig a megbetegedések számának átlagát
nézzük, az 1946-1994-es időszakban, úgy Kárpátalján ez a
szám 100,9 százezrelék, Ukrajnában 152,9.
Ami a tüdőgumókor tájegységek szerinti statisztikáját illeti,
úgy a sík vidéki átlag 108,5; a dombvidéki 120,0 és a hegyvidé-
ké 101,1. Ungvár városa, Munkács, valamint a Perecsenyi járás
TBC-szempontjából kedvező helyet foglalnak el a statisztikában
(82-92 beteg 100 ezer fóré számítva), az ilosvai járás viszonyt
az utolsó helyen kullog (184,4).
Csupán érdekességként említjük, hogy 1910-ben Kárpátalja
lakosságának 0,13%-a szenvedett tüdőtuberkulózisban, 1944-
ben pedig már majdnem 0,2%.
A fertőző betegségek közül a nátha adja a legnagyobb sta-
tisztikai ingadozásokat. 1910-1994. között Kárpátalján a nát-
 havimsokkal fertőzöttek száma évente 22-8943 között mozgott
(százezer fore számítva).
Mint érdekességet említjük, hogy az 1910-1944. között, de
azután is Ungvárott állandóan több volt a náthás beteg, mint a
nagyjából ugyanolyan nagyságú Munkácson. A legmagasabb
megbetegedési szám 1962-ben volt, de járványosnak tekinthet-
jük az 1958-1959., 1963-1964., 1969-1970., 1973-1975., va-
lamint az 1977. éveket is. A háború után tehát Kárpátalján há-
rom olyan időszak volt, amikor a üáthavírusok arattak: 1957-
1964., 1969-1971. valamint 1973-1977. között.
Ha szűkebb hazánkban tájegységenként vizsgáljuk a nátha-
statisztikát, úgy figyelemre méltó törvényszerűséget nemigen
tudunk felfedezni. Ha az 1946-1994-es időszak megyei átlagát
2181,6 százezreléknek vesszük, a sík vidéken ez a szám 2742,9;
a dombvidéken 1990,0; a hegyek között pedig 1722,3. Az uk-
rajnai átlag 2449,9. Az 1957-1964-es időszakban a legtöbb nát-
hás beteg a síkvidéki városokból jelentkezett, viszont 1973-
1977. között a hegyvidékről Ha a járások szempontjából vizs-
gáljuk a náthajárványokat, úgy mennyiségileg az ungvári,
nagyszőlősi, szolyvai és rahói járások vezetnek. A települések
viszonylatában pedig Ungvár és Munkács vannak az élvonalban.
Tünetileg a felsőlégutak fertőzéses (meghűléses) betegségei
alig különböznek a náthátóL Ez egy igen elteijedt betegségcso-
port, melyet számos bacihis vagy vírus vált kL Kárpátaljai ada-
tokkal e betegségekről 1941. óta rendelkezünk. Az ukrajnai
adatok lényegesen szélesebb skálában ingadoznak a különböző
időszakokban, mint a kárpátaljaiak. így, ukrajnai viszonylatban
a legalacsonyabb számot 1951-ben regisztrálták (2570
százezrelék), a legmagasabbat 1970-ben (22078). Kárpátalján
ugyanez: 4220 1966-ban és 13131 1980-ban.
 A cseppfertőzéses betegségek sorába tartozik néhány ú.n.
antropogén gyermekbetegség is. Közös bennük az, hogy a
megelőző oltásokkal kordában tarthatók, meg lehet akadályozni
a járványokat, sőt, gyakorlatilag bizonyos területeken ezek a
betegségek akár teljesen megszüntethetők.
A torokgyíkot és a Heine-medin kórt leszámítva, az ukrajnai
adatok magasabbak, mint a kárpátaljaiak. A mumpsz és a bá-
rányhimlő kivételével minden betegség mutatója a sík vidéken a
legmagasabb.
Az Egészségügyi Világszervezet javaslata alapján a gyerme-
kek legalább 95%-át be kell oltani még csecsemőkorban, a to-
vábbiakban pedig újraoltani. Csak így teremthető meg ugyanis
az immunitás magas szintje, ami kizárja a járványt.
Nálunk viszont az emberek fegyelmezetlenek és elvesztették
nemcsak óvatosság- és félelemérzetüket, hanem lelkiismeretüket
is. Mi mással magyarázható ugyanis az, hogy sokan különböző
érveket hangoztatva, kivonják magukat (gyermekeiket) az oltá-
sokból, köztük nem egy orvos is. Mindezért súlyos árat kellett
és kell fizetniük: csökkent az immunitás, a gyerekek ellenálló-
képessége és így olyan, régen elfeledett betegségek bukkannak
újra fel, melyekről valóban azt hittük, hogy már végeztünk ve-
lük. Az elmondottak elsősorban a torokgyíkra (difiéria) vonat-
koznak, de érvényesek a Heine-medin kórra (gyermekbénulás)
is. Az utóbbiról érdemes néhány riasztó adatot közölni. Eszerint
az utóbbi 10 év során világszerte évente 260 ezer új megbetege-
dés fordul elő, és emellett 10 millió ember viseli e szörnyű be-
tegség nyomait.
Érdekes a szamárköhögés dinamikája a megyében az évek
folyamán. 1970-ig évente 112-407 beteget kezeltek (100 ezer
főre számítva), ezután ez a mutató 0,5-0,19-re csökkent. De a
betegség terén is vannak olyan járások, ahol a helyzet nem meg-
nyugtató (Ungvár és Munkács, perecsenyi, huszti, nagybereznai
és ökörmezői járások). Az agyhártyagyulladás terén még az
utóbbi évek folyamán is, amikor a helyzet pedig egész Kárpátal-
ján lényegesen javult, a javulás a legkisebb Ungvárott, valamint
a perecsenyi és szolyvai járásokban.
Vannak ú.n. kedvezőtlen időszakok, amikor sok a beteg. A
vörheny szempontjából az 1954-1973. között volt, a kanyaró
főleg 1948-1968. között aratott, sok mumpszos beteg esett az
1954-1960-as és az 1968-1988-as időszakra, a bárányhimlős
betegek száma pedig 1964. előtt kisebb voh, mint azután. Az
elmondottak egész Kárpátaljára vonatkoznak, de a legmagasabb
betegségstatisztika a Nagybereznai járásban volt.
A következő betegségcsoport: az emésztőszervi fertőzések.
Ide soroljuk a hastífuszt és a paratífuszokat, szalmonellózist, a
vérhast, a májgyulladást, valamint a bélférgek által kiváltott be-
tegségeket.
Kezdjük a hastífusszal. Ukrajnában 1946-1958. között 11,5-
90,0 százezreléknyi ilyen beteget kezeltek, de ha az egész hábo-
rú utáni időszakot vesszük, akkor csak 9,6-ot. Kárpátalján a
'40-es évek első felében 100 ezer lakosra számítva 40,0-46,3
hasüfiiszos betegünk voh, majd 1946-ban 90,7; 1947-ben 39,8;
és ettől kezdve egészen 1961-ig 10-20 százezrelék között. A
'60-as évek elejétől kezdve fokozatosan csökkent a tífuszos be-
tegek száma, bár ekkor is voltak olyan évek, amikor magas
számok jelentkezetek (1964-ben 14,1; 1970-ben 32,5 voh a
megyei szint). Az utóbbi 5-6 év 0,2-0,3 százezreléket ad, de
1993-ban megint lényeges növekedés tapasztalható, hiszen a
szolyvai hastífuszjárvány alaposan gondoskodott erről. A hastí-
fusz kárpátaljai dinamikáját a következő táblázat mutatja:
 Tájegység 1946-1961 1962-1992 1946-1992
Sík vidék 21,6 3,7 11,5
Dombvidék 14,5 2,2 6,5
Hegyvidék 17,5 6,8 10,8
Kárpátalja 21,2 4,4 10,2
Ukrajna 21,6 3,2 9?6

Figyelmet érdemelnek a megye súlyos tífuszjárványai, ame-

lyekről manapság már nyíltan beszélhetünk és kimondhatjuk,
hogy főleg a nem megfelelő ivóvízellátással, a csatomázás hiá-
nyosságaival, valamint az élelmiszerek fertőzöttségével magya-
rázhatók. Ez volt a helyzet Rahón (I960., 1961., 1964., 1970.,
1972 ), Huszton (1964., 1966.), Szolyván (1962., 1978., 1993),
az ungvári és munkácsi járásokban (1964., 1968., 1974., 1978.),
valamint Ökörmezőn (1962., 1964., 1969., 1972., 1974.). Saj-
nos ez a veszély jelenleg is fennáll!
Ha a tífúszstatisztika szempontjából megyénkben jobb a
helyzet, mint Ukrajnában, a paratífúszok szemszögéből pont
fordított a helyzet Kárpátalján (1,8 százezrelék, Ukrajnába 0,7).
Igaz, Kárpátalján és Ukrajnában egyaránt akadnak 4,0 feletti
mutatók is. PL Técsőn 1973-ban, üosván pedig 1979-ben volt
számottevő paratífúszjárvány (34-37 százezrelék). Különben a
sík vidéki átlag (0,9) magasabb, mint a dombvidéki (0,7) vagy a
hegyvidéki (0,3).
A tífusz és a paratífúsz kórokozói a szalmonella-bacihiscso-
portba tartoznak. De ennek a csoportnak vannak más számunk-
ra egyáltalán nem közömbös képviselői, melyek súlyos gyomor-
és bélfertőzéseket okozhatnak. E betegségek megyei átlaga a
háború utáni csaknem fél évszázadban valamivel magasabb,
mint Ukrajnában (15,5 és 11,9 százezrelék). Főleg Ungvárott és
Munkácson, valamint az ungvári és munkácsi, beregszászi,
ilosvai, huszti, valóci és rahói járásokban volt számottevő szal-
monellafertőzés (20-75 százezrelék között). A sok éves sík vi-
déki átlag 18,9; a dombvidéki 11,8; a hegyvidéki 13,4.
Érdekes, hogy a háború utáni időszak első felében jóval ke-
vesebb szalmonellás betegről kellett gondoskodni, mint 1976.
óta (12,7 és 21,8 százezrelék). Ebben valószínűleg a diagnoszti-
ka fejlődése is szerepet játszik, de a tehenek, juhok és sertések
tartása körüli rendellenességek és hiányosságok is.
Ukrajnában a vérhas szinte már népbetegségnek számit, hi-
szen óriási az átlag (206,4 százezrelék). A háború utáni kárpátal-
jai adatok e szám mellett igencsak szerénynek tűnik (89,2). De
Ukrajnában voltak olyan időszakok, amikor az évi átlag 400 fe-
lett volt; nálunk is akadtak 400 feletti adatok. Tehát nekünk
sincs okunk az elégedettségre. Annál is inkább, mivel az ungvári
átlag 1946-1994. között 267,3; a munkácsi 169,2; de az ungvári
és a szolyvai járások átlaga is 100 százezrelék fölött vannak. A
legkedvezőbb a véihashelyzet az ökörmezői és técsői járások-
ban - 40 százezrelék alatt.
A vérhasról még talán annyit, hogy a sík vidéken a háború
utáni átlag 119,3; a dombvidéken 79,8 és a hegyvidéken 61,6.
Ám minden tájegység „büszkélkedhet" a maga járványival, ami-
kor 5-10-szeresére emelkedtek a betegségmutatók.
1910-től 1944-ig megyénkben a májgyulladásos betegek
száma 54,0-ról 72,9-re emelkedett (százezer főre számítva), az-
az az emelkedés kb. 74 százalékos. 1946-tól napjainkig a me-
gyei átlag 193,6 százezrelék, Ukrajnában ugyanez idő alatt
206,2. A legmagasabb számokat nálunk a síkság adta (205,9) a
legkevesebbet a hegyi települések (179,0). A dombvidéki adatok
e két mutató között állnak (202,5). Ha a járásokban és a két
megyei jogú városban vizsgáljuk a vírusos hepatitisz statisztiká-
ját, úgy a legmagasabb számot (271,8) a szolyvai járásban kap-
juk, valamint Munkácson (261,6) és a beregszászi járásban
(230,6). A legkedvezőbb a helyzet a májgyulladás tekintetében a
perecsenyi és ökörmezői járásban (160 százezrelék körül).
A vírusos májgyulladáson kívül van ennek a betegségnek egy
külön formája - a szérium-hepatitisz vagy szérumsárgaság. Ezt
a betegségformát csak a hatvanas évek közepétől ismerték el,
mint önálló betegséget, ugyanis akkoriban bizonyították be,
hogy kétféle kórokozóról van szó: az A-vírusról (a májgyulla-
dás kórokozója), és a B-vímsról (a szérumhepatitisz előidézője),
tünetekben alig különbözik egymástól a két betegség, viszont
mindkettőnek más a patogenézise, azaz a betegségek keletkezé-
se és maga a fertőzés folyamata. Az A-virus rendszerint a táp-
csatomán jut be a szervezetbe, а В-vírus viszont csakis úgy,
hogy bejut a véráramba (injekció, sérülés, nemi kapcsolat).
Kárpátalján a szérum-hepatitiszt 1965-től jegyzik hivatalo-
san, de egyes járásokban még ennél is későbben. Nos, ezért hiá-
nyosak a régebbi adataink is. Azt mindenesetre meg lehet állapí-
tani, hogy jelenleg Ukrajnában ez a betegség eheijedtebb, mint
Kárpátalján, ugyanis az 1965-1994-es átlag Ukrajnában 47,1
százezrelék, nálunk, pontosan tízzel kevesebb. Igaz, 1972-től
1980-ig Ukrajnában regisztráltak kevesebb ilyen beteget, mint
nálunk. Az utóbbi 10 év alatt viszont nagyjából kétszer, 2-2,5-
szer kevesebb a szérum-hepatitiszes beteg Kárpátalján, mint Uk-
rajnán.
Ha a szérum-hepatitisz évenkénti dinamikáját nézzük, láthat-
juk, hogy Kárpátalján 1975-1985. között volt magasabb a bete-
gek száma, az átlaghoz viszonyítva. Ukrajnában pedig 1977-től
kezdve napjainkig. Az is figyelemre méltó, hogy megyénkben a
betegek számát tekintve a sík vidék vezet (46,4-es százezrelék),
benne főleg Ungvár (78,3), az ungvári járás (78,3), valamint a
nagyszőlősi járás (63,9). A dombvidéki településeken kisebb az
 átlag (31,4), a legkisebb viszont a hegyvidéken (25,7), főleg a
volóci, ökörmezői és rahói járásokban 20 százezreléknyi szá-
mokkal
A bélférgek által kiváltott ú.n. helmintózist csak fekételesen
soroljuk az emésztőszervi fertőzések közé, hiszen maguk a kór-
okozók nem tartoznak abba az osztályba, ahová a többi kór-
okozó, és a betegség lefolyásában, gyógyításában stb. is sok sa-
játosság van. Mégis idekívánkoznak a bélférgek is, hiszen köze-
gészségügyileg és a környezet szerepét tekintve, számos közös
vonás van a helmintózis és a többi idetartozó betegség között.
Ha Ukrajnával hasonlítjuk össze Kárpátalját, a bélférgek di-
agnosztikája szempontjából, úgy megállapíthatjuk, hogy nálunk
sokkal több összhelmintózist és aszkaridózist, viszont lényege-
sen kevesebb trichocefalózist és enterobiózist mutatnak ki, mint
Ukrajnában. Kétségtelenül sok fíigg itt a vizsgálatokat végzők
lekiismeretességétől és felkészültségétől, de a legfontosabb sze-
rep mégis a környezetnek és az emberek tudatosságának jut,
pontosabban annak, mennyire tartják fontosnak a tisztaságot
maguk körül. Dyen vetületben kell vizsgálnunk az egyes tájegy-
ségekre vonatkozó adatokat is.
Mielőtt tovább lépnénk, azt minden esetre el kell mondani,
hogy a bélféreginvázió terén a vezető szerep kétségtelenül
Ungvárnak és Munkácsnak, valamint a perecsenyi, szolyvai,
huszti, nagyberemai, valóci és técsői járásoknak jut. Az is lé-
nyeges, hogy 1946-tól kezdve a mai napig állandóan és fokoza-
tosan csökken azon egyének száma, akinél a székletben bélfér-
geket találnak. Összességében ez a csökkenés 4-8-szoros. A
legszemléletesebb a csökkenés az évtizedek folyamán Ungvá-
rott, Munkácson, a perecsenyi, nagybereznai, ökörmezői és a
rahói járásokban.
 A riihnek és a gombásodásnak is közvetlen köze van a kör-
nyezethez és a tisztasághoz. Kissé talán megnyugtató, hogy a
kárpátaljai adatok e betegségekről lényegesen alacsonyabbak,
mint Ukrajnában. 100 ezer lakosra számítva Ukrajnában (a há-
ború utáni időszakot nézve) 149,0 rühes egyént találtak, vala-
mint 49,0 gombásodást. Kárpátalján az 1946. és 1994-es átlag
60,4 és 23,0.
A sík vidéki járásokban az átlag nálunk 83,3 rühes, és 35,0
gombás megbetegedés. Ugyanezek az adatok a dombvidéken
36,3 és 15,3; a hegyvidéken 46,6 és 15,2. A legtöbb rühes beteg
Ungvárott és Munkácson található (243,1 és 116,9 százezre-
lék), de az ungvári és munkácsi járás lakosai körében is a me-
gyei átlagnál magasabb értékeket kapunk. A gombák terén is ez
a két város és járás vezet, de hozzájuk csatolható a magas szá-
mok miatt a perecsenyi és ökörmezői járás is.
A nemi betegségek közül csak a vérbajt (szifiliszt) és a kan-
akót (gonorrholát) említjük. Az AIDS terén a vizsgálatok csak
néhány éve kezdődtek úgy a megyében, mint Ukrajnában is, te-
hát e téren statisztikailag megbízható adat még nincs. Van vi-
szont a vérbajról és a kankóról, melyeket már 1910-ben kutat-
ták. Találtak is akkor egy-egy kankós beteget Ungvárott és
Munkácson egyaránt, vérbajt akkor még nem (csak 1926-ban
bukkant fel Ungvárott az első két vérbajos). 1944-ben viszont a
vérbaj megyei átlaga már 1,8 százezrelék volt, a kankóé 1,1.
A háború után aztán számottevően emelkedtek a statisztikai
adatok, és 196-ban már 5,8 százezrelék vérbajos, valamint 8,9
százezrelék kankós beteggel gyűlt meg a baja az akkori orvo-
soknak. A vérbajosok száma ezután fokozatosan csökkent
(egészen 2 százezrelék alá), mígnem az utóbbi 3 év alatt újra bi-
zonyos emelkedés állt elő (2,7). A kankó viszont nem csökkent,
 hanem ellenkezőleg, 1946. óta állandóan emelkedik és az utóbbi
4-5 évben stabilan tartja a 40 feletti százezreléket.
Ha az egész háború utáni időszak átlagát vizsgáljuk, úgy
mindkét betegség átlaga Ukrajnában jóval magasabb, mint szű-
kebb hazánkban (vérbaj 2,5 és 7,8 százezrelék, kankó 22,6 és
51,4 százezrelék). Ha tájegységnyi szemszögből nézzük a nemi
betegségek elteijedését Kárpátalján, úgy kétségtelen a sík vidék
vezető szerepe: 3,4 százezrelék vérbajos és 28,3 százezrelék
kanakós beteg. A dombvidéki átlagos adatok: 1,8 és 21,3; a
hegyvidéken 2,3 és 14,9.
A városok és járások sorát mindkét nemi betegség eheijedése
szempontjából Ungvár vezeti, de a rahói járás nem sokkal ma-
rad el a megyei székhelytől A vérbajos betegek számát tekintve
a munkácsi járás is az élvonalban van, akárcsak a kankó eseté-
ben Munkács, a beregszászi és perecsenyi járások.
Az eddig tárgyalt fertőző betegségek az ú.n. antropogén cso-
porthoz tartoznak, ahol az ember e betegségek kórokozóinak és
közvetítőinek legfőbb gazdája. De ezen kívül van még egy igen
fontos és szerteágazó betegségcsoport, ahol a kórokozók állatok
közvetítésével juthatnak be az emberi szervezetbe. A zoonóz (ez
az elnevezésük e betegségeknek, utalva eredetükre) fertőzések
sorába tartozik a közismerten súlyos problémákat okozó teta-
nusz, melynek a levegőmentes körülményeket kedvelő kóroko-
zója leggyakrabban a talajjal vagy a porszemekkel együtt a sé-
rült bőrön, nyálkahártyán át kerül a véráramba.
Az 1946-1994-es átlag Ukrajnában 0,91; Kárpátalján 0,71
százezrelék. Örvendetes, hogy sem nálunk, sem Ukrajnában
1987-től napjainkig tetanusz nem fordult elő. Ez egyben azt is
jelenti, hogy e statisztikai elmefúttatás csupán a távoli és közeli
múltidőre érvényes. Bár pL a valóci járásban soha nem fordult
még elő tetanusz, az ökörmezői járásban is csak elvétve. Ked-
vezőnek látszik a hçlyzet a huszti és técsői járásokban is, viszont
a legmagasabb értékeket a munkácsi (1,75 százezrelék), ungvári
(1,31) és nagyszőlősi (1,21) járások produkálják. Ha tájegysé-
genként nézzük a tetanusz gyakoriságát, úgy a sík vidék vezet
(0,87) a dombvidék (0,55) és a hegyvidék (0,34) előtt.
Ami a többi zoonóz fertőzéses betegséget illeti, úgy kimerítő
információ áll rendelkezésünkre, hiszen e kérdések tanulmányo-
zásával és a betegségek és járványok felszámolásával az Ungvári
Közegészségügyi Intézet szakemberei már a háború előtt is
foglalkoztak, azután pedig míg 1964-ben ezt az intézményt fel
nem számolták, szintén sokat tettek. Manapság a megyei
KÖJÁL egyik munkakörébe tartozik e feladatok megoldása.
Összefoglalva mindazt, ami érdeklődésre tarthat számot, el-
mondhatjuk, hogy három féle betegségről van szó: 1. Ezek kór-
okozói csakis a mezőgazdasági haszonállatoknál mutathatók ki.
Ilyen betegség pL a lépfene és a brucellózis; 2. A kórokozók
főleg a természetben találhatók, az ember pedig a háziállatokon
és vadállatokon keresztüljuthat velük kapcsolatba. Ide tartozik a
veszettség a leptoszpirózis, a trichinellózis, az agyvelőgyulladás,
a Q-láz stb.; 3. A kórokozók kizárólag vadállatok közvetítésével
teijednek. Ilyen betegségek többek között az Amur-folyó vidé-
kén elteijedt ú.n. haemorrhagiás láz, melyet Kárpátaljára is
„sikerült" behurcolni
E betegségcsoport orvosföldrajzi elhelyezkedését Kárpátalján
V. Mescsenkó (1993.) tolmácsolásában közöljük, aki különben
elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a betegségstatisz-
tikai adatokat rendszerezte és közreműködött értelmezésükben.
Nos, megyénk hegyvidékének nyugati felét úgy is jellemez-
hetjük, mint az agyvelőgyulladás, a sárgaságmentes leptoszpiró-
zis, valamint a haemorrhagiás láz gócát, de itt fordul elő a
trichinellózis és a veszettség zöme is. A hegyvidék keleti felében
viszont számolni kell a leptoszpirózissal és a haemorrhagiás láz-
zal A dombvidék e szempontból kedvező terepet nyújt a lépfe-
ne, a veszettség, a brocellózis és ugyancsak haemorrhagiás láz
eheijedésének. A sík vidék jellemzője a zoonóz szempontjából
az, hogy itt olyan betegségek találhatók, mint a veszettség, a
lépfene, a sárgaságmentes leptoszpirózis, a brucellózis, valamint
a trichinellózis és néhány más betegség, de ez a tájegység kör-
nyezeti tulajdonságaival egyetemben mégsem nevezhető specifi-
kusnak, azaz olyannak, amely kedvez az állatok által közvetített
fertőző betegségek teijesztésének az emberek között.
 A környezettanulmányozás és az egészségvédelem
problémái és dilemmái

A környezettanulmányozás, akárcsak az egészségvédelem,

nem olcsó mulatság. Sohasem volt az, ma sem lehet szponzo-
rokra bízni vagy közadakozásból előteremteni a költségeket. Ez
függetlenül rendszertől vagy világnézettől, állami feladat! Az vi-
szont már az érem másik oldala, hogy hogyan költsék, költik el
a pénzt, hogy értelme és haszna legyen. E fejezetben főleg erről
szeretnék elmélkedni, felhasználva a nemzetközi szakirodalom
ötleteit, valamint saját tapasztalataimat.
Elsősorban azt kell leszögezni, hogy az elmúlt (jelen) időszak
ú.n. „környezetvédelme", de az egészségvédelem is, szervezeti-
leg túlméretezett és a mesterségesen felduzzasztott apparátus
munkaképtelen. Tulajdonképpen ez a fő oka annak, hogy az a
viszonylag°nem kevés pénz, melyek nálunk (és másutt is) kör-
nyezetvédelem címén és egészségvédelemre fordítanak, több-
nyire értelmetlenül szétfolyik és alig hoz valami gyakorlati
eredményt.
Már volt róla szó, hogy a környezettanulmányozás végső
célja az egészségvédelem, mivel az a logikus, hogy az ember
saját hasznára aknázza ki a természet kincseit, gondolva termé-
szetesen a holnapra és a holnaputánra is. Ehelyett többnyire a
két véglet között bukdácsolva azt is tiltjuk, aminek egészségünk,
boldogulásunk és jólétünk szempontjából nagyon is értelme len-
ne, de szemet hunyunk olyasmi felett, ami káros, sőt veszélyes,
mivel egy-egy „fontos" személy vagy szervezet érdekeit kíván-
ja.
Ez talán példák nélkül is érthető, mégis egy-egy példát mind-
két végletből érdemes megemlíteni Ha ránézünk a mai Német-
ország térképére, az „Autobahnok" sűrű hálózatát látjuk.
 Ugyanez a helyzet Olaszországban, Franciaországban vagy akár
Japánban is. Az autópályák hozzá tartoznak civilizált XX. szá-
zad végi életünkhöz, és ebben ott senki sem lát semmi kivetniva-
lót.
Bezzeg nálunk, amikor felmerült a mindenképpen Kárpátalja
számára előnyös és kitüntető ötlet, hogy a transzeurópai Lissza-
bon-Kijevi autóút a megyén keresztül vezessen, azonnal előjöt-
tek a „zöldek" és a környezet, a növények és az állatok kipusztí-
tásával kezdtek érvelni a terv ellen. Úgy látszik, csak a mi kör-
nyezetvédőink éberek, a nyugatiak és a keletiek - nem. Szerin-
tünk ezek az emberek sokkal eredményesebben hasznosíthatnák
hazafiasságukat és energiájukat, ha mesterséges és mondvacsi-
nált problémák helyett a valódiak megoldásában vennének részt.
Szót lehetne emelni például a katonai támaszpontok ellen
fönn a havasok tetején, a határzónában, vagy a települések köz-
pontjaiban, ahol tetemes területeke vontak és vonnak ki a köz-
használatból és talán évtizedekre megmérgezték a talajt, a vize-
ket és a levegőt.
Müyennek képzeljük el azt a rendszert, mely a környezettel
és az egészségünkkel foglalkozik majd?
, Elsősorban embercentrikusnak, mozgékonynak, modernnek
és ha tetszi, láthatatlannak. Igen, szinte láthatatlannak, akárcsak
a jó játékvezetőt, aki nincs előtérben és észrevétlenül működik -
közmegelégedésre. Nos, üyeneknek kell lenniük a jó környezet-
védelmi- és egészségügyi szervezeteknek.
Tulajdonképpen semmi merőben újat nem ajánlunk, csupán a
jelenkori világszínvonalhoz igazodva visszaállítani mindazt, ami
itt a háború előtt sikeresen működött és ami másutt teljesen ter-
mészetesnek tűnik, talán az is lényeges, hogy kárpátaljai vi-
szonylatokban gondolkodunk, mert számunkra elsősorban ez
fontos. De ami jó és eredményes, azt bátran vegyük át és fejlesz-
szük tovább, báibol találták ki
Dióhéjban tehát a következőket ajánljuk. Az egyetemi or-
vosképzést a nyugati (vagy a '20-as évekbeli orosz és ukrán)
egyetemek mintájára kell átszervezni Egyetemre csak az „elit"
mehet, és csakis gimnáziumi végzettséggel (első szűrő). A jö-
vendő medikus 2-3 egyetemi év után baccalaureusi címet nyer-
het, ami feljogosítja középfokú egészségügyi tevékenységre
(asszisztens, ápolónő, védőnő stb.).
A tehetséges diákok (második szűrő) továbbtanulnak és 3-4
újabb évfolyam után magisteri címet kapnak. Ha viszont a dok-
tori (dr.) fokozatot is meg kívánják szerezni, ezután szakvizsgát
tehetnek és tudományos értekezést írnak (harmadik szűrő) a je-
lenlegi kandidátusi disszertáció mintájára. A kandidátusi és
doktori disszertációk viszont értelmüket vesztik. Jelenleg Kár-
pátalján egyébként is hiányoznak a komoly, tudományos kísérle-
tek folytatásához szükséges feltételek. Ezért megpályázva ala-
pítványokat és más lehetőségeket igénybe véve, a tehetségeket a
környező országok, Európa vagy Amerika tudományos köz-
pontjaiba kell irányítani
Jelenleg Kárpátaljának évente átlagban 20-25, maximum 40
új orvosra van szüksége. Ungvárott az egyetemi orvostovább-
képzésnek ebből kell kiindulnia. Ám nem a felvételit kell korlá-
tozni, hanem gyökeresen emelni az oktatás színvonalát és meg-
szigorítani a követelményeket.
Az orvosi kar és a klinikák színvonalát, szakemberellátását és
kapcsolatait, más intézményekkel a határon belül és kívül, gyö-
keresen javítani kelL Az oktatás állami nyelven folyjon, de ha
igény van rá, nemzetiségi csoportokat kell kialakítani Doktori
diplomát csakis az kaphasson, aki sikeres államvizsgát tesz egy
világnyelvből (az oroszon kívül).
 A klinikai tanszékek vezetői egyben megfelelő klinikák igaz-
gató főorvosi állásait is betöltik. Ez világszerte jól bevált, miért
legyen nálunk másképpen?
Orvostovábbképzés szempontjából nekünk a legmegfelelőbb-
nek a finn minta látszik: mindenki részére félévenként kötelező
egy négy napos képzés, méghozzá csakis ott, ahol erre előzőleg
minden feltételt megteremtettek. Kárpátalján jelenleg nem léte-
zik ilyen bázis, de egyenlőre talán nincs is rá szükség, hiszen
akár belföldön, akár külföldön, könnyen elérhetők az ilyenek.
A jelenlegi egészségügyi ellátásból csupán azt érdemes meg-
hagyni, hogy szükség esetén minden település lakója a legrövi-
debb időn belül kaphasson segítséget. Aki viszont helyben nem
kezelhető, minél előbb kerüljön szakorvoshoz. Am ehhez az or-
vosok részére közlekedési lehetőségeket, azaz gépkocsit kell
biztosítani és ez nem tekinthető luxusnak vagy kiváltságnak.
Az egészségügyi ellátásnak legyenek különböző formái, a
magánpraxisból kezdve a magánklinikákon át egészen orvos-
csoportok tevékenységéig állami kórházban. Mindennek elen-
gedhetetlen feltételei a magas szakmai tudás, a modern műsze-
rek és módszerek alkalmazása, valamint a céltudatos kezelés.
Az orvosi etikáról nem is érdemes beszélni, hiszen külföldön,
aki vét ellene, maguk a kollégái vetik ki maguk közüL
A rendelők (poliklinikák) legyenek könnyen hozzáférhetőek,
mentesek a gigantomániától és a túlzott központosítástóL Sok-
kal nagyobb hasznot hajt a lakótömbi, üzemi, iskolai, óvodai
vagy falusi orvos, mint egy gyakorlatilag elérhetetlen távoli
központi rendelő orvosa. Vissza kell állítani a családi orvos in-
tézményét a szó igazi értelmében és mai követelményekkel, el-
várásokkal megtölteni e fogalom tartalmát.
Hatalmas kórházakra nincs szükség. Optimálisnak tekintenek
egy-egy 60-100 ágyas kórházat, de maximálisan szakosítva és
műszerezve, hiszen nálunk közel fekszenek egymáshoz a telepü-
lések és az úthálózat is aránylag jó.
A kórházakat fölösleges egymásnak alá- és fölérendelni.
Ezért feleslegesek az egészségügyi osztályok és főosztályok is.
Minden kórház önálló intézmény legyen és teljesen önellátó. Az
igazgató-főorvos csakis egészségügyi problémákkal foglalkoz-
zon, valamint személyzeti ügyekkel Akárcsak külföldön, ná-
lunk is be kell vezetni, hogy minden más kérdést a gazdasági
igazgató old meg.
Az ügyintézést maximálisan komputerizálni kell, akárcsak a
laboratóriumi és műszeres vizsgálatokat, a gyógyszerellátást és a
statisztikai adatok feldolgozását. Az egészségügyi intézmények
minden berendezését és felszerelését közvetítők kiiktatásával
saját maguk szerezzék be.
Az állami támogatáson kívül az egészségügyet támogathatja
a hadiipar, a turizmusból származó jövedelem és főleg a beteg-
biztosítás. Az utóbbi Kárpátalján egykor sikeres működött. A
biztosító fedezte a betegek ellátását, ő pótolta a munkakiesés
költségeit, fizette a szülési- és gyermekgondozási szabadságot,
az üdültetést és a nyugdíjakat. Mindezt vissza kell állítani és
egyben meghagyni a rászorulók és a nembiztosítottak ingyenes,
vagyis állami költségen való ellátását.
Meg kell szüntetni a beteglap-rendszert, hiszen ennek egész-
ségügyi haszna és jelentősége igen kevés. A betegbiztosítási
rendszer amúgy is kizáija a betegséggel és munkakieséssel való
visszaéléseket, hiszen ha pl. egy üzemben vagy vállalatnál keve-
sebb a beteg, a megtakarított összeget a biztosító a munkakö-
rülmények és a szociális helyzet javítására fordítja.
Elfogadhatatlan az egészségügyben a norma- és instrukciós-
rendszer. Csupán azt kell meghagyni, ami a diagnosztika és a
gyógykezelés szempontjából elengedhetetlen. Az utóbbiakat vi-
 szont törvényesíteni kell, és betartásukat a legszigorúbban, ható-
ságilag ellenőrizni. Radikálisan csökkenteni kell a jelentések és
beszámolók számát, hiszen a komputerizáció legtöbbjüket úgyis
fölöslegessé teszi. így mellékesen a Jóindulatú" adatmódosítás
is kiküszöbölhető. Bármilyen adatgyűjtés vagy statisztikai ösz-
szegzés kizárólag a statisztikai hivatal joga és feladata.
Ha majd kielégítően megoldódik az egészségügy állami
szubvenciója, valamint beindul a biztosítási rendszer, feltétlenül
rendezni kell az egészségügyiek fizetését is. Differenciált fizetés-
re van szükség, ami csakis az elvégzett munkától, a képesítéstől
és a hozzáállástól függhet. Ebben játsszon szerepet a szabad
orvosválasztás keretében az orvos népszerűsége is (negyedik
szűrő). A fizetés tükrözze a munka szükségességét is, mivel
megengedhetetlen, hogy bárki olyasmiért kapjon juttatást, amire
nincs szükség vagy igény. A fizetések rendezése idővel meg-
szüntetheti a visszaéléseket és a hálapénzt.
Továbbra is megcáfolhatatlan tényként kell elfogadni azt az
elvet, hogy jobb a betegséget megelőzni, mint kezelni Valamint
azt, hogy az egészség és a környezet elválaszthatatlanok egy-
mástól Minden olyan intézményt, mely a környezettel, a beteg-
ségek megelőzésével, az élet- és munkakörülmények javításával
foglalkozik, össze kell vonni, függetleníteni és kiiktatni más
szervek hatása alól
Hasonlóan az egészségügyi osztályhoz, nincs szükség a me-
gyei közegészségügyi és járványmegelőző állomásra (KÖJÁL)
sem. A járási KÖJÁL-okat, kiteijesztve hatáskörüket a területü-
kön lévő városokra is, közegészségügyi szolgálatként (vagy más
elnevezéssel) kell fenntartani Csökkenteni kell adminisztrációs
részlegeiket és alaposan megerősíteni laboratóriumaikat. Műkö-
désük tanácsadásra és véleményezésre korlátozódjon, méghozzá
nemcsak járványügyi, hanem minden ú.n. endemikus és népbe-
 tegség kérdésében. Meg kell szüntetni ellenőrzési és büntető jo-
gaikat, ami természetszerűleg átszáll a jogi szervekre.
Környezetvédelemre - mint már néhányszor említettük - , a
fogalom eddigi értelmezésében nincs szükség hiszen a termé-
szet és a környezet képes lenne kiválóan megvédeni önmagát,
ha az ember jó gazdaként és ésszerűen használná fel és viszo-
nyulna hozzá. Igaz, ehhez mindenkit meg kellene ismertetni a
természet törvényeivel és azokkal a következményekkel, me-
lyek megszegésükből erednek.
A jelenlegi természetvédelmi rendszer szervezetileg teljesen
elhibázott. A sok különböző állami, vállalati és társadalmi szerv
és szervezet tevékenysége zavaros, sokszor fedi vagy keresztezi
egymást és hiányzik a konkrét felelős. Legtöbbjükre nincs szük-
ség.
A közegészségügyieken kívül (komoly laboratóriumi és mű-
szerese háttérrel) csupán a meteorológiai szolgálat életképes to-
vábbra is, melynek funkciói hagyományosak és nemzetközileg
elismertek. Ebbe a sorba tartozik a Vöröskereszt is, bár ennek a
szervezetnek az alapszabályát hozzá kell igazítani a nemzetközi
gyakorlathoz.
Orvoskamarai szakmai társulásra van igény, de szinte minden
adminisztráció mellőzésével. A Kamara elsősorban érdekvéde-
lemmel foglalkozzon, egyének és csoportok tevékenységének
népszerűsítésével, bizonyos mértékben továbbképzéssel, a la-
kosság körében végzendő felvilágosítással, valamint a kényes és
vitás kérdések etikai rendezésével
A természeti kincsek ésszerű kiaknázása kizárólag az állam
joga és feladata: Az állam erre bárkinek adhat koncessziót, de
azok élveznek elsőséget, akiknek területén a kincsek (erdő,
gyógyvízforrások, üdülők stb.) találhatók. A kincsek ésszerű ki-
aknázását és felhasználását érvényes törvények biztosítsák.
 Az egészség és a környezet elválaszthatatlanok a testnevelés
és a sport problémáitól. A versenyszerű sportolások kívül alapo-
san oda kell figyelni és támogatni kell a tömegsportot, valamint
a szabadidő ésszerű felhasználását. Megyénk természete és kör-
nyezete erre szinte korlátlan lehetőségeket biztosít.
Gondoskodni kell a növény- és állatvilág megóvásáróL Ez
szorosan kapcsolódjon a lakosság ésszerű táplálkozásának érvé-
nyesítéséhez, ami minden állampolgár törvény által biztosított
joga kell, hogy legyen.
Fönt vázolt állásfoglalás kidolgozásában komoly szerepet
vállalt dr. Andruch Mihály. A koncepció életképességét és gya-
korlati értékét bizonyítandó, szeretnék néhány olyan problémára
felhívni a figyelmet, ahol az ökológiai és a medicina szorosan
kötődik és szinte elválaszthatatlan egymástól
Kezdjük talán azzal hogy manapság legalább 25 olyan be-
tegség létezik, melynek keletkezésében és terjedésében a kör-
nyezeti ártalmaknak vezető szerepük van. Ezen kívül kb.
ugyanennyi betegség öröklődik és ebből is jócskán kiveszi részét
az ökológia. A következő táblázatokban ismertetjük azokat a
tényezőket, amelyek leginkább befolyásolják a különböző be-
tegségcsoportok gyakoriságát. (A táblázat összeállításában részt
vett dr. Popadinec Ludmilla.)

Betegségcsoport Tényezők
A levegőben található NO, SO2, CO, és H2S,
kátrány, benzol, etilén, propilén, butilén, am-
móniaszármazékok, zsírsav, higany
A szív és az érrendszer A vízben lévő kloridok, nitritek, nitrátok, Ca
betegségei A talajba bevitt növényvédő szerek és műtrágya
A környezetben a Ca, Mg, Fe, Ba, Cd, Co, Cr,
Cu, Mn, Sr, V, Zn hiánya vagy túltengése
Kedvezőtlen légköri viszonyok (nedvesség,
légmozgás, légnyomásingadozás, napfényhiány,
 Betegségcsoport Tényezők
időjárási változások)
Zaj, elektromágneses tér, rossz lakásviszonyok
A levegőben található No, SO2, CO, SÍO2, por,
kátrány, ammónia, kloridok, szénhidrogének,
Légzőszervi megbetege- akreolin, fotooxidánsok, higany
dések A talajba bevitt növényvédő szerek és műtrágya
Kedvezőtlen légköri viszonyok (nedvesség,
légmozgás, időjárási változások)
Rossz lakásviszonyok
A levegőben található NO, H2S, CS2, por, klori-
dok, kátrány
A kemény víz
Emésztőszervi betegsé- A talajba bevitt növényvédő szerek és műtrágya
gek A környezetben a nyomelemek hiánya vagy túl-
tengése
Zaj
Rossz lakásviszonyok
A levegőben található CO, CO2, H2S, CS^ NO,
SO2, etilén, mutilén, amilén, szénhidrogének
A kemény víz
A vese és a nemiszervek A talajba bevitt növényvédő szerek és műtrágya
betegségei A környezetben a Ca, Fe, Co, Cu, J, Mn, Zn hi-
ánya vagy túltengése, a Pb túltengése
Elektromágneses tér
A levegőben található NO, SO2, CO, H2S,
nitritek, nitrátok, szénhidrogének, etilén,
propilén, amilén
A vér és a vérképzőszer- A vízben lévő nitritek és nitrátok
vek betegségei A talajba bevitt növényvédő szerek és műtrágya
A környezetben Co, Cr, lantanidok hiánya vagy
túltengése
Elektromágneses tér
Napfényhiány,
Zaj, elektromágneses tér
 Betegségcsoport Tényezők
A levegőben található NO, SO2, CO, SÍO2, H2S,
formaldehid, higany
A vízben lévő ásványi anyagok, a króm túlten-
Ideg és elmebetegsége, gése
érzékszervi megbetege- A talajba bevitt növényvédő szerek és műtrágya
dések Kedvezőtlen légköri viszonyok (nedvesség, lég-
nyomásingadozás, magas hőmérséklet, időjá-
rási változások)
Zaj, elektromágneses tér
Rossz lakásviszonyok
A levegő szennyezettsége
A bőr és zsírszövet be- A környezetben a nyomelemek hiánya vagy túl-
tegségei tengése
Napfényhiány
A légkörben található kancerogén anyagok,
akrolein, NO, ózon, SO2, CS?, CO, H2S, for-
maldehid, szerves peroxidok, szénhidrogé-
nek, etilén, butilén, amüén
A vízben levő kloroxidok, szulfátok és Ca
A talajba bevitt növényvédőszerek és a talaj
Daganatos betegségek magas ásványianyagtartalma
A környezetben a Ca, Mg, Co, Cu, Mn, Mo, Zn
és a lantanidok hiánya vagy túltengése
Kedvezőtlen légköri viszonyok (nevesség, lég-
nyomás ingadozás, alacsony vagy magas
hőmérséklet, napfényhiány, savas eső, por-
felhő)
A veleszületett betegsé- A légkör szennyezettsége
gek A talajba bevitt növényvédő szerek
Zaj és elektromágneses tér

A táblázat adataihoz annyit lehet hozzáfűzni, hogy a ténye-

zők közül bármelyik, ha huzamosabb ideig hat, akár egyedül is
képes befolyásolni a megfelelő betegségcsoport vagy egyes be-
tegségek kialakulását.
 A környezet helyzetének romlása a demográfiai mozgásokon
keresztül is hat a betegségstatisztikára. Kárpátalján pl az utóbbi
időben ( egy évtized alatt) a születések száma 18,8 ezrelékről
16,0-ra csökkent. Különösen magas ez a csökkenés Ungvár vá-
rosában, az ungvári, nagyszőlősi, szolyvai, valóci, ökörmezői,
técsői és rahói járásokban. A megyében átlagban évente 2500
gyerekkel születik kevesebb, mint a '80-as évek elején.
Ugyanakkor növekvő tendenciát mutat a halálozás (1980-ban
9,2 ezrelék 1991-ben 9,4). Itt is Ungvár vezet, de Munkács, az
ungvári és rahói járások is az élvonalban vannak. Ha a halálozási
okokat nézzük, akkor a szív- és érbetegségek foglalják el az első
helyet, majd a daganatos betegségek következnek, ezeket pedig
a légzőszervi megbetegedések, a balesetek és a sérülések köve-
tik
Ha a betegségek számának alakulását nézzük 1980-ban és
1991-ben, akkor is növekedést látunk a vizsgált időszak folya-
mán. Itt a legaggasztóbb a helyzet a légzőszervi betegségek, a
gyomorfekély, a cukorbetegség, a reuma valamint a daganatos
betegségek terén. Az onkológiai esetek száma az évtized alatt
16,1%-kal, a gyomorfekélyben szenvedőké 24,4%-kal, a reuma
áldozataié 26,8%-kal, a cukorbetegek száma 31,9%-kal, és a
légzőszervi rendellenességekkel bajlódó betegeké 43,2%-kal
nőtt. Aggasztó, hogy 15%-kal emelkedett a rákos daganatok
következtében elhalálozott egyének tábora.
Hol legsúlyosabb a helyzet? Ungvárott, Munkácson, a
munkácsi, perecsenyi, szolyvai, ilosvai, huszti, nagybereznai,
valóci, ökörmezei, técsői és rahói járásokban, azaz tulajdonkép-
pen szinte az egész megye területén.
A fenti betegségek az ú.n. ökológiai patológia kategóriájába
soroljuk. B. Velicskovszki akadémikus véleménye szerint
(1991.) itt arról van szó, hogy az emberi tevékenység komoly
 elváltozásokat idézett elő a környezetben, méghozzá olyan
mértékben, hogy az antropogén és technogén negatív hatások
most már lassan felülmúlják azt a szintet, amihez még lehetséges
az emberi szervezet adaptációja, azaz amit az ember még elvisel
objektív elváltozások nélkül
A légnyomásban a légköri ártalmak hatnak az emberi egész-
ségre, hiszen a levegővel vagyunk a legszorosabb kapcsolatban.
A víz, a talaj és az élelmiszerek, bár nélkülük sem bújuk ki hu-
zamosabb ideig, mégis csak ezután következnek.
Az emberi evolúció különböző szakaszaiban sok változás
történt a környezet összetételében, csupán egy valami - még-
hozzá egy igen fontos láncszem - , maradt változatlanul: az ide-
gen (mérgező, káros) anyagok az ú.n. xenobiotikumok, elsősor-
ban a tápcsatornán át jutottak be a szervezetünkbe. Igen ám, de
ott útjukat állta egy szigorú őr - a máj.
Az utóbbi időben komoly változásoknak vagyunk tanúi A
légkörbe kibocsátott sok millió tonna por, széngáz, kéndioxid és
egy sor más vegyi anyag és vegyület szinte korlátlanul bekerül a
véráramba, hiszen a felső légutak mikroszkopikus bolyhait nem
hasonlíthatjuk össze a máj komplikált laboratóriumával
Jelenleg a xenobiotikumok kb. fele a légutakon keresztül ke-
rül be a szervezetünkbe. Igaz, a szervezet kissé hozzájuk szo-
kott, bár általában hevesebben reagál jelenlétükre. Mégis az im-
munitás, az ellenállóképesség csökkenése következtében elsza-
porodtak a felső légúti betegségek, a tüdőgyulladás, az asztmás
betegség és a tüdőrák.
A xenobiotikumoknak és származékainak a légúti betegsége-
ken kívül számos más betegséghez is közük van. PL a mérgezé-
sekhez, az allergiákhoz (polinózishoz), az autoimmun állapo-
tokhoz, a rosszindulatú elváltozásokhoz, a vérsejtek abnormális
 formáihoz, a reprodukciós rendellenességekhez, valamint az idő
előtti öregedéshez.
Sürgősen tennünk kell tehát valamit e probléma megoldása
érdekében, vagy legalább enyhíteni kell hatásukat. A modern
biokémia, genetika és higiénia szerencsére rendelkezik ilyen
módszerekkel, csak tudni és akarni kell őket alkalmazni De eh-
hez szemléletváltozásra van szükség, méghozzá elsősorban azok
részéről, akik országos szinten hivatottak döntéseket hozni,
Jelenleg a toxokológiában elfogadott az a módszer, hogy
legelőször megállapítják egyes anyagok ú.n. „legmagasabb
megengedett szintjét'' (LMSZ) a környezetben. Ám pusztán
ennyi kevés ahhoz, hogy hatékony megelőző intézkedést foga-
natosíthassunk az ökológiával szorosan összekapcsolt betegsé-
gek teijedésének megakadályozására.
Ugyanis, ha két vagy több anyag hosszabb ideig együttesen
hat, úgy ez a hatás sokkal erősebb, mintha egyszerűen összead-
juk mindegyikük hatását külön-külön. A célból tehát, hogy
csökkentsük vagy megszüntessük az anyagok káros hatását,
nem csak le kell szállítani az LMSZ-t, hanem oda kell hatni,
hogy lehetőleg kevesebb káros anyaggal kerüljünk kapcsolatba.
Elsősorban a növényvédő szerek tömkelegét kellene átros-
tálni és csupán azokat megtartani, amelyek a legkevésbé veszé-
lyesek. Bár ezek olyan tömegben teijedtek el, hogy még a ke-
vésbé károsakat is „mennyiségileg" ássák alá egészségünket. ÉS
ugyanez vonatkozik az élelmiszer iparban használt adalék anya-
gokra, sok gyógyszerre, és nem utolsó sorban a szintetikus mo-
sószerekre.
Az ökológiai patológia eredetére, gyökereire tehát egyre in-
kább fény derül. Most már tehát minél előbb cselekedni kellene,
mivel minden nap lemaradás még inkább csökkenti az ember
állóképességét, valamint az asszilációs lehetőségeit a kialakult
helyzetben. De ilyen körülmények között késnek az új gyógy-
módok is, bár jegyezzük meg, hogy a kutatások azért folynak.
Az egyik ilyen irányzatot endoökológiának nevezik. Itt arról
van szó, hogy a környezeti ártalmak nemcsak a gócokhoz közel
lakókat veszélyeztetik, hanem azokat is, aki sokszáz km-nyire
élnek és tevékenykednek (lsd. a savas esőket, az afrikai porfel-
hőket, a radioaktív szennyezéseket stb.). A szél és a víz által
mozgatott xenobiotikumok tulajdonképpen mindenkit elérhet-
nek a földön.
A mérgezés további folyamatai pedig már teljesen érthetőek:
a káros anyagok oldódnak a sejteket körülvevő folyékony kö-
zegben, mérgező hártyával vonják be azokat, majd beléjük ha-
tolnak. Itt aztán elindul egy biokémiai folyamat, aminek utolsó
szakasza a betegség. Ezt a stádiumot nevezi J. Levin professzor
(1971.) endoökológiai kritériumnak.
Ezt az állapotot manapság már eléggé jól megismerték. Ide
tartozik többek között az, hogy pL az újonnan alakult farmer-
gazdaságokban olyan kórokozókra bukkantak, melyek eddig
ezen a tájon nem is fordultak elő. így került a Kárpátok vidéké-
re az a kullancsok által teijesztett vírus is, mely eddig csak a
Távol-Keleten okozott agyvelőgyulladást.
De a vezetéki vízben is egyre több az olyan bacihis, mely
fittyet hány a klórozásra. Akárcsak a kolorádóbogár, mely
egyenesen beépítette testébe a növényvédő szereket. Sőt már
olyan törzsekkel is találkozhatunk, melyek peszticidek hiányá-
ban pusztulnak el. Az Aháj-hegységben egyre gyakoribb a sár-
gaságban szenvedő újszülött. Vírust itt sem sikerült kitenyész-
teni. Vajon nem arról van itt szó, hogy az anyaméh érzékeli az
ökológiai katasztrófa közeledtét, és önkéntelenül védekezik?
Problémák és dilemmák... Vajon megtaláljuk-e valaha is a
kielégítő válaszokat? És főleg az emberiség sorsát eldönteni hi-
vatott kielégítő megoldást? Egyenlőre mindez csupa kérdőjel!
Bízzunk benne, hogy nem a pusztába kiáltott szó?! Emberek,
ébredjünk! Holnap vagy holnapután talán már késő lesz!
Am ezt a fejezetet és a könyvet mégsem szeretném úgy befe-
jezni, hogy ne mondjunk valami biztatót. Ez pedig az, hogy sok
függ tőlünk, magunktól is, hiszen köztudott, hogy egészségünk
nagyjából négy fő tényezőtől függ:
- genetikai kód 40%
- környezeti hatások 10%
- az orvostudomány tevékenysége 10%
- életforma és mentalitás 40%
A genetikai kódot szüleitől, őseitől mindenki készen kapja, és
erre különösebben hatni nem tudunk. A környezeti hatásokról
elég sok szó esett. Itt legfeljebb a 10% tűnik kevésnek. Mint
ahogy az orvosi tevékenységre vonatkozó ugyancsak 10%. De
sajnos manapság az orvostudomány többre nem képes! A ne-
gyedik sor viszont teljesen ránk van bízva, és csakis tőlünk függ,
hogyan élünk vele.
A tudományos futurológiát figyelembe véve, ami jövőkuta-
tást jelent, L. Bikov és I. Gundrov kutatásai alapján (1992.), két
tanáccsal szeretnénk szolgálni. Az elsőnek a lényege az alábbi
táblázatban van összefoglalva:
Igen Valószí- Alig Nem
nűleg
Ideges vagyok 1 2 3 4
Gyakran vannak kríziseim 1 2 3 4
Túlzottan leköt a munkám 1 2 3 4
Túlhajszolt az életvitelem 1 2 3 4
Idegesítenek az emberek 1 2 3 4
Esetenként kimerült vagyok 1 2 3 4
Családi problémáim vannak 1 2 3 4
 Soronként ki-ki a megfelelő számot keretezze be. Adjuk ösz-
sze a bekeretezett számokat, és az eredményt osszuk el héttel A
kapott érték elbírálása külön történik férfiak és nők részére:
Férfiak: 1-2; Nők: 1-1,82:
Feszített életritmus, stresszes veszély, főleg 40-en túl
Csökkenteni kellene a tempót, mert különben bajok
lesznek
Férfiak: 2,1-3; Nők 1,83-2,82:
A középutat kedveli, de időnként kijön a sodrábóL
Többet pihenjen, és vegye észre az élet szép oldalait is.
Férfiak: 3,1-4; Nők 2,83-4:
Gazdaságosan él és dolgozik, tudja élvezni az életet.
Gondot fordít egészségére.
A másik teszt 14 mutatót vesz figyelembe. Ezek a 20. sz. áb-
rán láthatók. Az értékelés itt úgy történik, hogy 100%-nak vesz-
szük a pozitív színezetű válaszokat és a nem egészen megfelelő-
eket vagy a negatív válaszokat 60, 30 és 0 százalékosnak. A ka-
pott értékeket, minden mutatónál külön, felrajzoljuk egy kör
megfelelő sugarára és a pontokat összekötjük. Egy mértani tes-
tet kapunk, melynek nagysága és alakja jellemzést adhat élet-
formánkról mentalitásunkról és hangulatunkról.
A 20. sz. ábra egy-egy kedvező (A) és kedvezőtlen (B) pél-
dát mutat be. Az első esetben egy életvidám, szinte boldog em-
ber tulajdonságait látjuk, ahol az ábra egy kinyílt virágsziromra
hasonlít. Ennek másik pólusa а В ábrán látható „tigrisbőr", mely
mintha mindnyájunk segítségéért esdekelne.
Tehát, hölgyeim és uraim, tanulmányozza ki-ki természetét,
tulajdonságait és viszonyát környezetéveL Próbáljunk úgy élni
hogy életünk egy illatos virágsziromra hasonlítson. Előbb-utóbb
ebben hinni keh, megjön majd a külső segítség is!
 Terjedelmes utószó... térképpel

A környezettanulmányozásunk tehát végső célja a természeti

erőforrások számbavétele és felhasználása, valamint az ezzel
kapcsolatos környezeti terhelések és a lakosságra nehezedő ha-
tások mechanizmusának megismerése, szabályozása és kiküszö-
bölése. Bár az elmúlt időszak (több, mint két évtized) alatt sok
feladatot sikerül elvégezni és komoly ismeretanyagra szert tenni,
jelenleg mégsem rendelkezünk teljes értékű ismeretekkel.
Reálisan csak arra vállalkozhatunk, hogy számba vesszük az
alapvető környezeti elemek (talaj, víz, légkör) helyzetét és hatá-
sát az élet minőségére, az életkörülményekre és az emberek
egészségére. Ezt pedig úgy tehetjük meg a legszemléletesebben,
ha hosszabb időszakok folyamán végzett tanulmányozás
(monitoring) eredményeit térképek segítségével igyekszünk be-
mutatni. El a módszer manapság világszerte elfogadott és egy
viszonylag fiatal tudományág, az orvosfoldrajz egyik fontos
módszere.
Manapság számos régió, terület, országrész és ország rendel-
kezik ú.n. ökológiai térképekkel, melyeknek nemcsak elméleti,
de gyakorlati hasznuk is van. Véleményünk szerint most már
Kárpátalján is rendelkezünk elég anyaggal egy ilyen térkép
megalkotásához. Összesítettük tehát a talaj, a vizek és a levegő
állapotáról szóló adatainkat és megszerkesztettünk egy ilyen
térképet.
A térkép azon a széles körben elfogadott elven alapul, hogy
közegészségügyi szempontból kategorizáljuk megyénk területét.
Általában négyféle állapotot szoktak megkülönböztetni:
1. Ökológiai szempontból normális területeknek tekintjük az
olyan településeket vagy járásokat, ahol a talaj, a vizek és
a levegő nem tartalmaz szennyező anyagokat, nincs mér-
 hető radioaktív sugárzás, nem károsodik a növényzet és a
vízháztartás, nem csökken az őshonos állatok száma, nem
növekszik az emberek betegségstatisztikája és kedvezően
alakulnak a demográfiai mutatók.
2. Területek, ahol számolni kell a rizikó-tényezőkkel. Itt
nagy a valószínűsége annak, hogy véletlen vagy törvény-
szerű hatások következtében eltérések mutatkoznak a
környezetben és az emberek egészségében.
3. Ökológiai szempontból veszélyesnek minősített területek.
Itt főleg az ember tevékenysége következtében olyan hir-
telen vagy hosszabb időn át kifejlődő elváltozásokkal kell
számolni, melyek a környezet részleges pusztulásához ve-
zetnek, statisztikailag bizonyíthatóan emelkedik a lakosság
betegségi színije és halálozási indexe, genetikai elváltozá-
sok lépnek fel, változik a terület klímája. Jellemzője ennek
az állapotnak az, hogy ha még idejében közbelépünk, a
negatív hatás megállítható.
4. A negyedik stádium a katasztrófa-állapot, ahol mindaz,
ami jellemző a megelőző állapotokra, fennáll, de itt már
visszafordíthatatlanul Mint meghatározó tulajdonság itt
szót érdemel az élőlények degradációja és pusztulása, va-
lamint az, hogy a környezet és az emberek már nem képe-
sek kilábalni ebből az állapotból
Kárpátalján szerencsére csak az első három stádiumról lehet
szó, pontosabban főleg a második és harmadik fokozatról. Bár a
több évtizedes rombolás és kaotikus állapot (ami a mai napig
tart) alaposan megviselték a természetet, a környezetet és a la-
kosságot (és ehhez alaposan hozzájárult Csernobil), főleg a Kár-
pátok gerince és az itteni erdők eddig még megvédtek minket a
számottevő kataklizmáktól Bár egyáltalán nem lehetünk nyu-
godtak és nem ülhetünk ölbetett kézzel babérainkon. Ennek bi-
 zonyítéka az is, hogy gyakorlatilag nincs olyan területe me-
gyénknek, ahol ökológiai szempontból mindent normálisnak ta-
lálunk.
A fentieket figyelembe véve az ökológiai helyzet a vizek és a
levegő szempontjából „viszonylagosan tiszta", „szennyezett" és
„erősen szennyezett" kategóriákba soroltuk. Viszonylagosan
tisztának tekintettük az olyan területeket, ahol nincsenek veszé-
lyes gócok, de a környezet már bizonyos mértékben érzékeli a
kedvezőtlen hatásokat, hiszen ezek a levegő mozgásai által te-
temes távolságra is képesek eljutni és belepni a talajt és a vízfelü-
leteket.
A szennyezett területeken a káros tényezők a megengedettnél
nagyobb mennyiségben találhatók és ez az állapot állandónak
tekinthető. Csak mennyiségileg különbözik ez az erősen szeny-
nyezett állapottól, amikor előfordul a szennyezés tízszerese-
húszszorosa is a megengedett mennyiségnek. Az ilyen állapot
jelentősen kihat a lakosok életkörülményeire.
A talaj szennyezettségét külön dififerenciáljuk aszerint, mi-
lyen anyagokkal történik: szerves vagy szervetlen anyagokkal,
az utóbbiak keretén belül nitrátokkal, ólommal vagy más nehéz
fémmeL
Külön jeleztük a radioaktív szennyezést, bár, mint említettük,
Kárpátalján ez nem jelentős, a csernobili katasztrófa után ezt fi-
gyelmen kívül hagyni lehetetlen. És ezenkívül lehetnek más for-
rásai is e környezetszennyezésnek.
Kárpátalja ökológiai térképét, akárcsak a többi ábrát amely e
kötetben szerepel igyekeztünk úgy megszerkeszteni, hogy köz-
érthető legyen. Ebben valamiféle missziót látunk és egyik esz-
közét annak, hogy az egyszerű állampolgárral megismertessük
az ökológia lényegét és fontosságát. Tudjuk és belátjuk, hogy
hibátlan alkotás nem létezik. Nos, ezért is szeretnénk megkérni
mindenkit, akinek keze ügyébe kerül ez a könyv, hogy észrevé-
teleit tegye meg, hiszen ezzel a közügyet segíti.
Végezetül szeretnénk Káipátalja járási székhelyeit és néhány
más fontosabb települést ökológiai szempontból, figyelembe vé-
ve a fönt hangoztatott érveket és szempontokat, kategorizálni.
Ez egy teljesen új és sajátságos módszer, melyet kelet-szibériai
tudósok dolgoztak ki és mely komplex módon hivatott rangso-
rolni a településeket, figyelembe véve a főbb környezeti ártal-
makat. A kapott eredmény a 22. sz. ábrán látható.
Abban, hogy ez a könyv létrejöjjön, a szerzőn kívül jó né-
hány szakember közreműködött. Néhányukról már esett szó.
Ide kívánkozik dr. Kacsala Larissza, ki számos táblázat adatait
állította össze, valamint Hafiák Ludmilla, aki ugyancsak közre-
működött az adatok feldolgozásában. De elévülhetetlen érde-
meket szerzett az ábrák szerkesztésében és kidolgozásában is.
 1. sz. ábra
UNGVÁR ZAJTÉRKÉPE
1991
 6. ábra
AZ UNGVÁRI SZENNYVÍZHELYZET
 Tartalom

Előszó 5
Kárpátaljaföldrajzihelyzete, demográfiája és adminisztratív
beosztása . 8
Időjárás, klíma 15
A talaj állapota 18
Vizeink /folyók, tavak, vízgyűjtők, ivóvíz, ásványvíz/ 23
Levegő, zaj, sugárzási szint, elektromágneses tér 38
Közegészségügyi összefüggések és társadalmi megítélések 56
Kárpátaljai betegségstatisztika 64
A fertőző betegségek elterjedése 75
A környezettanulmányozás és az egészségvédelem problémái
és dilemmái . 90
Terjedelmes utószó... térképpel 106
Dr. Fatula Mihály, Dr. Pap István, Dr. Szabó László * KÖRNYEZETÜNK, EGÉSZSÉGÜNK...