Mágneses lebegtetés elve

2024. ÁPRILIS 1.
Tóth Attila
YG39L6
Bevezetés

Ahhoz, hogy megértsük a mágneses lebegtetési technológia születésének és fejlődésének

hátterét, fel kell idéznünk a gazdasági helyzetet és a közúti és légi közlekedési helyzetet,
amellyel a világ az 1960-as években szembesült. Az akkori világgazdaság fellendülőben volt,
ami a közúti és légi közlekedés zsúfoltságához vezetett. A légi közlekedés költségei az
emelkedő üzemanyag árak miatt egyre magasabbak lettek, a hagyományos vasúti rendszer
pedig széles körben úgy vélték elérte a csúcspontját. A vasút telítődésének egyik oka az volt,
hogy a síncsuklók 200 km/h alá korlátozták a vonatok haladási sebességét, valamint sokkot,
rezgést és környezeti zajt okoztak, amikor a kerekes járművek áthaladtak a síncsuklókon.
Csak az 1980-as évek közepén jelentek meg a nagysebességű vonatok, amelyek 300 km/h
sebességgel tudtak közlekedni. A nagyobb sebesség és nagyobb kényelem iránti növekvő
igény kielégítésére a távolsági közlekedés terén, amely energiahatékony és környezetbarát, új
generációs közlekedésre volt szükség – pontosabban egy olyan új rendszerre, amely 300-500
km/h sebességtartományban képes közlekedni. Ennek okát jól szemlélteti az 1.1 ábrán látható
egyenlő utazási görbe. A görbe azt sugallja, hogy a 200 és 1500 km közötti távolságon belül
az ebben a sebességtartományban közlekedni képes nagysebességű vonatok vonzóbbak
lehetnek, mint más közlekedési módok. A közelmúltban, amikor a kerekes-vasúti rendszerek
működési sebessége megközelítette a 400 km/h-t a mágneses és a kerekes-vasúti rendszerek
közötti sebességkülönbség egyre kisebb lett. A 400 km/h körüli sebességű kerekes-vasúti
rendszerek működtetése azonban még mindig kihívást jelent. A maglev jármű hagyományos
vasúti rendszeralternatívájaként jelent meg, amely képes volt legyőzni mind a sebesség
korlátokat, mind a környezeti problémákat. A felfüggesztés és a meghajtás az új generációs
járművek alapvető funkciói. A mágneses lebegtetési rendszerekben a mágneses mezők azok a
közegek, amelyek fizikai érintkezés nélkül képesek a két funkcióhoz szükséges erőket
előállítani. A mezőt egy mozgó elektromos töltés, pl. elektronok körül hozzák létre, és a
mezők közötti kölcsönhatás hozza létre a mechanikai vonzó vagy taszító erőket a kapcsolódó
tárgyakra. Az áramot vezető tekercs és az állandó mágnes a mágneses mezők előállításának
két igen széles körben használt módszere. A mágneses mező alapvető tulajdonságai a vonzó
és taszító erők létrehozása, az egymással szemben álló azonos és ellentétes polaritások
függvényében, amint azt az 1.2. ábra mutatja. A mágneses mezők által létrehozott kétféle erő
a mágneses lebegtetési rendszerek felfüggesztésében és meghajtásában résztvevő elsődleges
erők.
 1..1. ábra Egyenlő utazási görbék

1. 2. ábra Két mágnes közötti erők: a vonzó b taszító erők

A mágneses lebegtetés elve

A mágneses lebegtetési feladat egy olyan klasszikus szabályozási probléma, amelynek számos
gyakorlati alkalmazása van. Ilyen gyakorlati alkalmazás például a mágnesesen lebegtetett
vonatok, vagy az aktív mágneses csapágyazások, illetve aktív felfüggesztési rendszerek közúti
járműveknél. A levitációs eszközöknek számos előnyük van, így a mechanikai alkatrészek
közötti súrlódásos kopás hatásai elkerülhetők, amivel a mechanikai rendszerek életciklusai
meghosszabbítható.
A mágneses lebegtetés alapelve egy megfelelő feszültség kivezérlése az elektromágnes
számára a ferromágneses gömb lebegtetése érdekében. A gömb helyzetét érzékelő szenzor
használatával határozzuk meg, valamint mérjük a tekercsen átfolyóáram nagyságát is. A két
erő (gravitációs és az elektromágneses) egyensúlyi állapotát egy szabályzónak kell
fenntartania, így a gömb a gömb egy előre meghatározott előírt távolságra marad az
elektromágnestől.

A mágnes vasút típusai nagyjából az elektromágneses vonzórendszerek és az

elektrodinamikus taszító rendszerek közé sorolhatóak. A lebegtetési elveket egyszerűen vonzó
és taszító rendszerekbe soroljuk, hogy szinte az összes javasolt módszert bevonjuk. Bár a
lebegés és a felfüggesztés kifejezések jelentése némileg eltér, ebben a szövegben az előbbit
használjuk, hogy mindkettőt felölelje. A statikus permanens és a szupravezető mágnesek
reprezentatív taszító rendszerek. Ezeken kívül van két módszer a taszító erőkre, amelyek
akkor keletkeznek, amikor a két mágnes vezető lapok vagy tekercsek fölött mozog, amelyek a
jól ismert elektrodinamikus felfüggesztések. A vonzó típus magában foglalja az
elektromágnesek használatát, hogy a tekercsben lévő áramok folyamatos beállításával
fenntartsák a két tárgy közötti elválasztását. Ennél a módszernél a lebegés stabilitásához
visszacsatolt szabályozási hurokra van szükség. Természetesen a fenti taszító és vonzó
módszerek tetszőleges kombinációi létezhetnek. Itt fontos megjegyezni, hogy kétféle lineáris
motort használnak az érintkezés nélküli meghajtáshoz. A Lineáris indukciós motor elsősorban
kis sebességű meghajtásra, míg a Lineáris szinkronmotor kis és nagysebességű meghajtásra
egyaránt használható.
A mágnesvasutak szükségességének hátterét és alapvető lebegtetési módszereit korábban
ismertettem. A mágneses párnát a kerék-sín helyett használó, érintkezés nélküli jármű
bizonyos előnyökkel rendelkezik üzemeltetési és környezetvédelmi szempontból. Alacsony a
rezgés- és zajszintje, valamint a legkevesebb részecske. Ennél is fontosabb, hogy olyan
sebességek elérésére képes, amelyek a kerék és a sín közötti tapadóerővel hajtott
hagyományos gördülő járművekkel nem, vagy csak nehezen valósíthatók meg. Míg a
súrlódási erőt a jármű tömege és a súrlódási együttható korlátozza, függetlenül a
vontatómotorba bevitt teljesítménytől, a maglev rendszer lineáris motorja – különösen, ha
nem a fedélzeten, hanem a vezetőpályán van felszerelve – elegendő tolóerőt tud biztosítani a
járműnek ahhoz, hogy nagyon nagy sebességgel haladjon. A felső sebességet csak az
aerodinamikai erők korlátozzák. Az L0 szupravezető mágnesvasút-rendszer például 603 km/h
sebességet ért el. A sebesség és a környezeti előnyök miatt a mágnesvasút várhatóan a
hagyományos közúti és vasúti járművek és repülőgépek kiegészítő közlekedési módjává
válhat.
A japán L0 mágnesvasút tipikus elektrodinamikus rendszer, amely a járművön elhelyezett
szupravezető mágneseket és az oldalfalba szerelt földtekercseket használja
lebegtetésre/irányításra és meghajtásra. Ahogy a jármű a tekercsekhez képest mozog, a földi
tekercsekben áramot indukálnak, amelyek viszont mágneses tereket hoznak létre körülöttük.
A két mágneses mező lebegtető és oldalirányú terelőerőt hoz létre. E rendszer fő előnye, hogy
nem igényel aktív lebegtetést/irányítást. A jármű a közelmúltban a 42,8 km hosszú yamanashi
tesztpályán 603 km/h végsebességet ért el – ez rekordot jelent minden irányított jármű
esetében. A tervek szerint 2027-ben helyezik üzembe a Tokió és Nagoya közötti útvonalon.

A szupravezető mágneses levitáció egy olyan jelenség, amikor egy szupravezető anyagot
helyezünk egy mágneses térbe, és az anyag a mágneses erő hatására lebegni kezd. Ez a
jelenség a szupravezető anyagok speciális tulajdonságain alapul, amikor azokat hűtik egy
bizonyos hőmérséklet alá.
A szupravezető anyagok olyan anyagok, amelyek rendkívül alacsony hőmérsékleten
(általában a folyékony nitrogén vagy hélium hőmérsékletén) elveszítik elektromos
ellenállásukat. Ez azt jelenti, hogy az áram szabadon áramlik az anyagon keresztül anélkül,
hogy bármilyen energia veszteség keletkezne.
Amikor egy szupravezető anyagot helyezünk egy mágneses térbe, a mágneses erővonalak
behatolnak az anyagba. Az anyagban lévő szabad elektronok azonban olyan erős áramot
generálnak, amely ellensúlyozza a mágneses erőt, és így az anyag lebegni kezd a mágneses
térben. Ez a levitáció jelensége.
A szupravezető mágneses levitáció számos gyakorlati alkalmazással rendelkezik. Például a
szupravezető mágneseket használják a vonatok lebegő vasútjainak kialakításához. A vonatok
aljára szerelt szupravezető mágneseket és a pálya közötti mágneses tér segítségével a vonatok
súrlódás nélkül lebegnek a pályán, ami nagy sebességet és energiahatékonyságot eredményez.
Ezenkívül a szupravezető mágneses levitációt használják az orvostudományban is, például
MRI (mágneses rezonancia képalkotás) berendezésekben. A szupravezető mágnesek
segítségével a betegek testében lévő mágneses teret lehet létrehozni, amely segít a pontos
képalkotásban és a diagnózisban.
Összességében a szupravezető mágneses levitáció egy izgalmas és hasznos jelenség, amely
számos területen alkalmazható. A szupravezető anyagok speciális tulajdonságai lehetővé
teszik az anyagok speciális tulajdonságai lehetővé teszik az anyagok lebegését a mágneses
térben, ami új lehetőségeket nyit meg a technológia és az orvostudomány területén.

A ZeroN egy fizikai és digitális rendszer, mely képes számítógépes vezérlésű mágneses
lebegtetéssel a térben mozogni.

A széles körben alkalmazott állandó és szupravezető mágnesek és elektromágnesek végleges

és átfogó módon kerülnek bemutatásra. Az egyes mágneses lebegtetési rendszerek
jellegzetességei, előnyei és korlátai, valamint a fennálló problémák kerülnek ismertetésre.
Elektromágnesesség

A mágneses lebegtetés mágneses tárgyak közötti mágneses mezőkön keresztül valósul meg.
 Mágneses mező: A mágneses lebegtetési rendszerben a mágneses mező az a közeg,
amely a több száz tonnás, akár 600 km/h sebességgel futójátműrendszereket felemeli.
Mi a mágneses mező forrása? Ez elektromos töltések mozgását jelenti. A ~v
sebességgel mozgó q töltés mágneses mezőt hoz létre maga körül (2.1. ábra). A
mágneses mezőt a B (vektort) következőképpen határozzuk meg
2
B vektor =𝜇0qv(vektor)x(r(vektor)/r) / 4𝜋r

A (2.1 egyenletből a mező nagysága bármely B(vektor) mezőnél a következővel adódik

B=𝜇0⎥q⎪vsin𝛟/4𝜋r2

2.1. ábra Mozgó elektromos töltés által keltett mágneses mező

A (2.2) egyenlet szerint B arányos a q töltéssel és fordítottan arányos az r2. Ezt az

összefüggést azért érdemes megjegyezni, mert a mágneses erők arányosak B-vel. Sz
egyenletben szereplő I0 állandót később más kifejezésekkel ismertetjük. Az állandó
mágnesek és a mágnesszelepek is mágneses tereket hoznak létre (2.2 ábra). Ezeket a
mágneses tereket azonban a bennük lévő, mágneses anyagokból készült elektromos
töltések is előidézik. A mágneses mezőt mezővonalak alkotják. A mezővonalaknak
nincs eleje és vége, mindig zárt hurkokat alkotnak. A térbeli mező a 2.2. ábrán látható
módon térbeli. A mezővonalak az északi pólusból (N) indulnak és a déli pólusba (S)
lépnek be. A vonalak folytonosak, és nem találkoznak egymással.

2.2. ábra Mágneses mezők szolenoidban (balra) és állandó mágnesben (jobbra)

  Vonzó és taszítóerők: Vonzóerő keletkezik két mágnesezett tárgy között, amikor a
mezővonalak átmennek egymásból a másikba. Míg ha azonos pólusok állnak
egymással szemben, akkor a mezővonalak nyomást gyakorolnak egymásra, ami taszító
erőt eredményez közöttük. Ez a kétféle erő a mágneses lebegtetés alapja.
 Mágneses anyag: Egyes anyagok külső mágneses mezővel mágnesezhetők. A
leggyakoribb ilyen anyagtípusok a vas, nikkel, a kobalt és ezek ötvözeteinek többsége.
A ferromágneses anyagok rendelkeznek a legerősebb mágnesezési képességgel. A
diamágneses anyagok nem reagálnak az alkalmazott mágneses mezőre.
 A mágneses tér megváltozása: A mágneses mezőnek van egy olyan tulajdonsága, hogy
a permeábilisebb anyagokban kialakul.
 A fluxus és fluxus sűrűség: A mezővonalak sorozatát fluxusnak nevezzük, és a
mezővonalak száma az értéke. A fluxus értéke a mágneses tér erősségének
mérőszáma, mértékegysége pedig weber. A B fluxussűrűség a mágneses térre
merőlegesen egy egységnyi területre jutó fluxus. Egysége a tesla. A B értéket a
következő képpen fejezzük ki:
B=𝛟/A (wb/m^2)
 Áteresztőképesség (I): A mágneses permeabilitás azt mutatja meg, hogy egy adott
anyagban viszonylag milyen könnyű mágnesesmezőt létrehozni. Bármely anyag
relatív permeabilitása Ir ¼ I=I0 I0-hoz képest egy kényelmes módja a mágnesezettség
összehasonlításának.
 Elektromágnes: Az elektromágnes, amelyet a mágneses lebegtetési rendszerekben a
legszélesebb körben használnak, olyan mágnes, amelyben a mágneses mezőt
elektromos áram hozza létre.
 Lenz törvénye szerint, ha egy indukált áram folyik, annak iránya mindig olyan, hogy
ellentétes lesz az azt létrehozó változással.
 Induktivitás: Az elektromágnesességben és az elektronikában az induktivitás egy
vezető azon tulajdonsága, amely révén a rajta átfolyó áram változása feszültséget
indukál mind magában a vezetőben, mind a közeli vezetőkben.

Elektromágneses Lebegtetés

A szupravezető tekercs a forgó kerék köré tekercselt alumíniumlemez felé néz, és a folyékony
nitrogénnel töltött kriosztátban van. Ha a görgő forog, a tekercs relatív tangenciális sebessége
az alumíniumlemezhez képest változik, mint a transzlációs mozgásoknál. A relatív sebesség
miatt a mágneses tér nagyon nagy erőssége keringő örvényáramot indukál a vezetőképes
lemezben. Ez az örvényáram viszont mágneses mezőt indukál, amely Lenz törvénye szerint
szembeszáll a mozgó szupravezető mágnes által létrehozott mágneses térrel, és taszító és
húzóerőket hoz létre a szupravezető mágnesen.
A kényelem kedvéért a húzóerő 3-szorosára van skálázva. Két erő viselkedése megegyezik az
állandó mágnesével. A levitációs erő a sebesség növekedésével növekszik, közeledik a telítési
ponthoz. Másrészt a légellenállási erő körülbelül 20 km/h-ról csökken.
A lebegtetési erő-sebesség jellemzői azt mutatják, hogy kisebb sebességeknél az erő esetleg
nem elegendő a mágnes és a hozzá tartozó fogaskerekek felemeléséhez a vezetőlemezről. Azt
a sebességet, amikor a nettó emelőerő pozitív, kritikus sebességnek nevezzük. Az ilyen típusú
elektrodinamikus lebegtető rendszerekben a kritikus sebesség alatti műveletekhez kiegészítő
kerekes felfüggesztésre van szükség. Ez a kritikus sebesség a jármű tömegétől és a légrés
mágneses térerősségétől függ. A rendszer lebegtetése után a lebegtetés mindaddig fennmarad,
amíg a kritikus tér- és hőmérsékleti követelmények teljesülnek. Ennek a rendszernek jelentős
légrés fluxussűrűségre van szükséges ahhoz, hogy életképes legyen, ezért II-es típusú
szupravezető anyagokat választanak, alumíniumot használva a vezetőúthoz. Egy ilyen
kombinációnál a vezető lap által indukált erősebb mágneses tereket a szupravezető terei
elutasítják, így állandósult állapotban önstabilizáló levitációs erő jön létre. A fenti rendszerhez
csak az egyenáramú szupravezető mágnesek alkalmasak, mivel az AC gerjesztésű kemény
szupravezetők viszonylag nagy hiszterézisveszteséggel rendelkeznek. A gyakorlatban a
perzisztens áram amplitúdója a szupravezető hurokban csökken, mert nagyon kicsi a maradék
ellenállás. Ezenkívül a szupravezető hurkok körüli hűtőfolyadékot ki kell cserélni, hogy a
tekercsek hőmérséklete a kritikus hőmérséklet alatt maradjon. Ezenkívül az alumíniumlemez
bizonyos mértékű ohmos vesztesége hőt és mágneses ellenállást hoz létre a mozgó mágnesen.
A növekvő sebességgel csökkenő húzóerő természete életképessé teszi az elektrodinamikus
levitációs módszereket, különösen a nagyobb sebességgel közlekedő maglev vonatokban. Az
emelő-ellenállási erő felhasználható e maglev rendszer életképességének minőségi
mérőszámaként. Erről a húzóerőről és a dinamikával kapcsolatos tulajdonságairól később lesz
szó. Az alumíniumlemez feletti mozgó szupravezető tekercs elektrodinamikus lebegésének
könnyebb megértése érdekében a taszítóerő kifejezhető a mozgó tekercs és az alatta azonos
távolságra elhelyezkedő, ellentétes polaritású képzeletbeli tekercs közötti mágneses
kölcsönhatásban.

Lebegtetés

A 3.1 ábrán egy U-magos elektromágnes és egy ferromágneses reakciófelület

kombinációja látható az elektromágneses lebegtetés elvének szemléltetésére. Ezen elv
alapján a lebegés kifejezés azt jelenti, hogy a szabadon mozgó mágnes folyamatosan a
rögzített pályától távolabb lebeg. Az elektromágnes egyszerűen egy ferromágneses
magból, például acélból, és egy, a magra tekert áramvezető tekercsből áll.

3.1. ábra

Az elektromágnes által keltett mágneses mezők erőssége arányos a tekercs áramaival és

fordulatszámával. A magból származó mágneses fluxus a levegőnél nagyobb
áteresztőképességű fluxusutat képez a pályán keresztül. Ha a fluxusút zárva van, akkor két
test között vonzási erő keletkezik, a mágnes a pálya felé vonzódik. Ha a mágnestekercs
áramát úgy szabályozzuk, hogy állandó hézagot (légrést) tartson fenn, akkor az elektromágnes
a szabályozott vonzási erő hatására mechanikus kapcsolat nélkül felfüggeszthető. Ez az
elektromágneseken keresztüli levitáció elve. Ha ezt a koncepciót egy járműre alkalmazzuk
amelyben az emelőmágnesek a járműben vannak elhelyezve, a ferromágneses pálya pedig a
vezetőpálya alá van szerelve. Ha a járművet lineáris motor hajtja, miközben a távolságot a
mágnestekercs áramának beállításával megtartja, akkor kerekek nélkül futó maglev járművé
válik. Itt érdemes megjegyezni, hogy a mágnesek a pálya alatt helyezkednek el, ellentétben az
állandó és szupravezető mágnesrendszerek példáival. Ez a konfiguráció azt jelzi, hogy az
állandó távolságot fenntartó visszacsatoló vezérlőhurok a legkritikusabb eleme az ilyen típusú
maglev járművek teljesítményének. Továbbá azt sugallja, hogy bizonyos biztonsági
felszerelések szükségesek a biztonságos működéshez abban az esetben, ha a vezérelt
elektromágneses lebegőrendszerek rendellenesen működnek. Ha lineáris motort alkalmaznak
a felfüggesztett tárgy fizikai érintkezés nélküli mozgatására, a tárgy nem tud mozgatni a
keletkező részecskéket, különösen egy rendkívül tiszta helyiségben. a ferromágneses
anyagokból készült lebegtetett tárgyhoz nincs szükség tápegységre. Másrészt ennek a
rendszernek az egyik korlátja a nagyszámú elektromágnes, amely a pálya teljes hosszában van
felszerelve, mindegyik meghajtással és helyzetérzékelővel. Ez a koncepció használható LCD-
üvegek továbbítására rendkívül tiszta környezetben.

Ez a típus jelentősen eltér mind az állandó, mind a szupravezető mágnesektől. A két

mágnesezett test közötti vonzási erő kifejezését használjuk az erőt befolyásoló paraméterek
viszonyítására. Ha az áramerősséget állandónak tételezzük fel, akkor az erő a légrés
csökkenésével nő, és végül két test kapcsolódik a ferromágneses tárgyhoz (pályához).
Fordítva, az erő csökkenni fog a légrés növekedésével, ami a két tárgy szétválását
eredményezi. Következésképpen, ha az áramot állandónak tételezzük fel, ez a rendszer
eredendően instabil, és nem tart fenn állandó légrést. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen külső
erő zavara egyensúlyi helyzetben lép be a rendszerbe, akkor a két objektum vagy összetapad,
vagy elválik. Ez a tulajdonság azt sugallja, hogy a stabil felfüggesztés érdekében egy aktív
vezérlőeszközt kell beépíteni a rendszerbe, amely a mágnestekercsben lévő áramokat a
hézagokkal szabályozza. A vonzás típusú rendszerek stabilizálása érdekében a
vezérlőrendszer funkciója úgy módosítsa az elektromágnes erő-távolság karakterisztikáját,
hogy a vonzási erőnek a távolsághoz viszonyított meredeksége pozitív legyen. Az erő-
távolság jellemzők módosításának egyik módja az explicit módszer, amely külső érzékelővel
méri a távolságot vagy a távolságot (a továbbiakban „légrés”). A mágnes erősségét a
mágnestekercs áramát szabályozó pozíció-visszacsatoló hurok kompenzálja. A helyzethiba
visszacsatoló hurok úgy van kialakítva, hogy az elektromágneses vonzási erő arányos legyen
az egyensúlyi helyzet körüli légréssel.
Ezen elektromágneses levitációs rendszerek jellemzői a következőkben foglalhatók össze.
• Az eredendő instabilitás miatt a rendszert aktív vezérléssel stabilizálni kell.
• A légrés nagyon kicsi az állandó és szupravezető rendszerekhez képest, az energiafogyasztás
és a lineáris tartományon belüli működés miatt. A megfelelő légrés járműveknél 10 mm körül
van, és több
mm szállítószalagos alkalmazásokhoz.
• Mivel a rendszer képes beállítani a névleges helyzetet és korlátozni a
pozíció változása, képes a pozíció szabályozására, még magasan is
pontosság. Mint ilyen, nagy pontosságú műszerekhez is alkalmazható.
• A mágnestekercs áramának levezetésére szolgáló szabályozási törvény segítségével a
lebegtetési merevség és a csillapítás szabályozható. Ez a tulajdonság elfogadható utazási
kényelmet biztosít az utasszállító járművekben. Mint korábban említettük, mind az állandó,
mind a szupravezető rendszerek csillapítása nagyon alacsony,
és emellett nehéz csillapítást hozzáadni a rendszerekhez.
• Ez a rendszer szobahőmérsékleten is működhet, azaz nincs szükség kriosztátra.
• Az összeszerelés és karbantartás egyszerűbb, mert az erő akkor keletkezik, amikor a
áram folyik.
• Lebegtetés nulla sebességgel, azaz stacioner levitáció lehetséges.
• Kisebb légrései miatt kedvező tápellátás szükséges.
• Az elektromágneses rendszer megvalósítása gazdaságosan megvalósítható.
alacsonyabb költségű mérési és teljesítményelektronika fejlesztésével
eszközöket.
• Ezzel szemben kifinomult lebegtető rendszerre van szükség annak köszönhetően
eredendő instabilitás. Az irányítási rendszer megvalósításához elektronikára, mérés- és
vezérléselméletre, mechanikára, valamint más tudományágak szakértelmére van szükség.

Teljesítmény követelmény

Ha elektromágneseket használnak lebegtető rendszerként bármilyen formában, akkor a

teljesítménykövetelmények hasonlóak lehetnek a hagyományos közúti és vasúti járművek
elsődleges felfüggesztéséihez, amelyek gumiabroncsok vagy acélkerekek. Ezenkívül az
összes elsődleges járműfelfüggesztés, bármilyen formában, egyszerű lineáris vagy nem
lineáris rugós lengéscsillapító rendszerré egyszerűsíthető. Általában lineáris modellt
használnak először a tervezéshez és elemzéshez. A felfüggesztési rendszerek
kulcsparaméterei dinamikai szempontból a merevség és a csillapítás, amelyek megadják a
rendszer saját frekvenciáját és csillapítási arányát. Az elektromágneses mágneses
felfüggesztés tervezésénél a legfontosabb feladat a kívánt merevség és csillapítási
tulajdonságok elérése fizikai tulajdonságainak és szabályozási sémáinak beállításával. Az
utasszállító járművekben a megfelelő merevséget és csillapítást az utasok kényelme és a
pályatartási tulajdonságok határozzák meg. A sajátfrekvencia és csillapítási arány függvénye
az elektromágneses rendszerekben egyformán érvényesül az állandó és a szupravezető
rendszerekre is; az egyetlen különbség az, hogy az előbbi aktív felfüggesztés, az utóbbi
passzív.
Általánosságban elmondható, hogy a passzív és az aktív rendszerek előnyei és korlátai az
elektromágneses felfüggesztési rendszerekre egyaránt vonatkoznának. A két paraméter
gyakorlati jelentése egy elektromágneses rendszernél lényeges a tervezés és elemzés
szempontjából.
• Felfüggesztés stabilitása: Az elektromágneses rendszernek minden üzemi körülmény és
zavar esetén képesnek kell lennie felfüggeszteni. Ez a képesség az elsődleges
teljesítménykövetelmény. Az utasszállító járműveknél négy gerjesztési forrás létezik: (1) a
felfüggesztett terhelés változásai, (2) instabil aerodinamikai erők, (3) a vezetőpálya által
kiváltott rezgések és (4) a vezetőpálya egyenetlensége és elmozdulása. Annak ellenére, hogy a
relatív hatások az adott alkalmazásoktól függően eltérőek, a legtöbb zavar e négy forrás
valamelyikébe sorolható. Ezenkívül egy működési forgatókönyv, például egy sebességprofil
is hozzáadható. A rendszer tervezése előtt a statikus és dinamikus tervezési követelményeket
alaposan meg kell határozni, miután figyelembe vettük az összes fenti működési feltételt és
zavart. Következésképpen az elektromágneses rendszereknél megfelelő stabilitási ráhagyást
kell biztosítani.

https://mernokkapu.hu/mi-az-a-szupravezeto-magneses-levitacio/

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2013/11/a-szamitogeppel-vezerelt-magneses.html

Hyung-Suk Han/Dong-Sung Kim: Magnetic Levitation