János (1817-1882)

 költő, epikus alkotó, műfordító, elméletíró, irodalomszervező

 a 19. századi romantikus és népies magyar irodalom kimagasló alakja, már életében
halhatatlan
klasszikusnak számított
 kortársai voltak Petőfi Sándor, Jókai Mór, Madách Imre
 kiemelkedően magas színvonalúak a versei, az epikus művei és a balladái
Arany epikus művei
Arany az epikus (vagyis történetmesélő) alkotásait verses formában írta meg. A téma
leggyakrabban a krónikákból és mondákból ismert nemzeti múlt eseményei és alakjai,
melyeket Arany példaként állított a jelen számára.
epikus művei például: Az elveszett alkotmány (1845), Toldi-trilógia (1846-1879),
Buda halála (1863)
A Toldi-trilógia
Első darabja a Toldi, amely a Kisfaludy Társaság pályázatára készült, melyben
„költői beszély”-t, vagyis verses formájú történetmesélő művet kellett írni,
„melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, például Mátyás király,
Toldi Miklós, Kádár vitéz...stb. Forma és szellem népies legyen.” A Toldi elsöprő
sikert és felemelt pályadíjat hozott Arany Jánosnak. Műve őt az irodalom első
vonalába emelte, és elnyerte általa Petőfi Sándor barátságát is.
A művek a megírás sorrendjében:
 Toldi / 1846 / 12 ének / témája a fiatal Toldi Miklós felemelkedésének története
 Toldi estéje / 1847-48 / 6 ének / témája az öreg Toldi Miklós életének
hanyatlása, utolsó hőstette,
gyilkossága és halála
 Toldi szerelme / 1863-1879 / a történet középső része – témája a férfi Toldi
Miklós elhibázott,
tragikus szerelme Közös jegyek:
- A műfaj mindháromnál