18.

tétel
A hatásos előadásmód eszközei

A retorika szónoklattant, beszédtant jelent, de különböző korszakokban némileg

módosult a jelentése:
● volt, hogy a szövegek szerkesztésének tanát értették retorikán,
● máskor a szövegek hatáskeltő eszközeinek vizsgálatát.
A szónoklattan nemcsak a szöveggel, a beszéddel foglalkozik, hanem a jó szónok
ismérveivel is. Milyen a jó szónok? Az egyik ókori római szerző, Quintilianus szerint a jó
szónoknak két fő tulajdonsága van: hatásos és hiteles (azaz igazat mond). Ezenkívül is
számos egyéb erényt kell felmutatnia:
● hangja kellemes;
● viselkedése szerény, de határozott;
● alkalmazkodik a hallgatóság elvárásaihoz;
● tud szellemes, humoros lenni;
● az alkalomhoz illően öltözködik, nem trehányul, de nem is cifrán;
● nem beszél többet annál, mint amennyi éppen szükséges;
● őszintén érdeklődik az előadott téma, probléma iránt.
Egy példa a szónoki szövegre: Móricz Zsigmond beszéde Ady temetésén. Az elemzés
kiindulópontja, hogy Móricz nemcsak kollégája volt Adynak, hanem barátja is.
A beszédből azonban a személyes kötődés nem világlik ki: Móricz a költőtől búcsúzik,
nem a személytől.
A szöveg néhány sajátossága:
● ünnepélyesség: a végső búcsú helyzete és a költő nagysága is megjelenik a
szöveg fennkölt, ódai stílusában;
● költői nyelv: metaforák, érzelmileg erős szavak (gyászpompa, drágakincsei)
gyakori használata; színek metaforái (fekete, vörös, arany).
● ismétlések: az ismétlés mind a szónoki, mind a költői stílusnak fontos
alakzata, hatáskeltő eleme. Ebben a szövegben többet is megfigyelhetünk:
„hogy”-gyal keződő mondatok egymás után. A beszéd kezdetén a mondatok
élén a „költő” szó háromszori hangsúlyozása.
 ● Szónoki kérdés: „ki volt, akit ma ennyien állunk körül…” – a beszéd erre akar
lírai, érzelmes módon válaszolni.
A temetési beszéd fő célja talán az, hogy megmutassa a gyászoló tömegnek, hogy Ady
korszakalkotó, a magyarság történetében döntő fontosságú ember volt.

„Költő fekszik a ravatalon.

Költő jelenik meg a magasban, a halál által az élet fölé emelt gyászpompában, s vonja
magára a néptömegek figyelmét. Költő tündöklik fekete és vörös fényben a mai idők
véres és fekete ködén át.
Ady Endre a ravatalon.
Ki volt, akit ma ennyien állunk körül, hogy hódolatot adjunk neki, ma, mikor
megszűnt minden hódolat minden hatalom megszemélyesítői előtt. Hogy tömjént
gyújtsunk előtte, ma, mikor ki kell hunynia minden tömjénnek minden oltárokon. Hogy
szeretetünk aranyát s hálánk drágakincseit szórjuk elébe, ma, mikor nincs többé senki,
akit a tömegek fölött az aranynak és hatalomnak személyes uralma megillessen.
A forradalom költője, éppen az átalakult világszemlélet szellemi vezére fekszik
ravatalon, megilleti őt a lelkeknek minden hódolata, tömjéne és aranya. (…)
Emlékezzetek Ady Endrére, emeljétek fel az ő igéit, és hajtsátok végre az ő életének
törvényét!”
(Részlet Móricz Zsigmond Ady Endre ravatalánál mondott beszédéből)