… Madách Imre Az ember tragédiája
(idézetek)
Első szín
Az Úr
Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amíg elzúgtok lábaim alatt.
Lucifer:
Aztán mivégre az egész teremtés?
Dicsőségedre írtál költeményt.
… Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben,
S hiányzik az összhangzó értelem.
Az Úr:
Csak hódolat illet meg, nem birálat.
Lucifer:
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
… Mely mindég dicsér, rossznak mit se tart.
Lucifer volt e gátnak a neve,
Ki a tagadás ősi szelleme. –
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék,
Az élet mellett ott van a halál,
A boldogságnál a lehangolás,
A fénynél árnyék, kétség és remény. –
Ott állok, látod, hol te, mindenütt,
S ki így ösmérlek, még hódoljak-e?
… Ez az enyém. A nagy világ helyett
Együtt teremténk: osztályrészemet
Követelem.
Az Úr:
Éden fái közt
E két sudar fát a kellő középen
Megátkozom, aztán tiéd legyen.
Lucifer:
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr
vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.
Második szín
Lucifer:
1
Megesküvém vesztökre, veszniök kell.
…
Az nyer, aki mer.
…
Évához:
Oh, megállj, kecses hölgy!
Engedd egy percre, hogy csodáljalak.
Ádámhoz:
Üdvöz légy, szellem-testvér.
Te őt dicséred, ő téged kitart,
Megmondja, végy ebből és félj amattól,
Óv és vezet, mint gyapjas állatot,
Hogy eszmélj, szükséged nem is lehet.
…
Nemes, de terhes, önlábunkon állni.
…
Megúntam ott a második helyet,
Az egyhangú, szabályos életet,
Éretlen gyermek-hangu égi kart,
Küzdést kivánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.
…
A tett halála az okoskodás.
Az Úr szava:
Ádám, Ádám! elhagytál engemet,
Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.
Harmadik szín: Paradicsomon kívül
Ádám:
E tér lesz otthonom.
Lucifer:
A család s tulajdon
Lesz a világnak kettes mozgatója.
Ádám:
Önmagam levék
Enistenemmé, és amit kivívok,
Méltán enyém.
Éva:
Nekem meg büszkeségem az csupán,
Hogy a világnak anyja én leszek.
Lucifer:
Nem az idő halad: mi változunk.
…
Poretested is széthulland így, igaz,
De száz alakban újolag felélsz,
És nem kell újra semmit kezdened:
Ha vétkezél, fiadban bűnhödöl,
Köszvényedet őbenne folytatod,
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
… …
Bübájat szállítok reátok,
És a jövőnek végeig beláttok
Tünékeny álom képei alatt.
Negyedik szín: Egyiptom
Éva:
Hiába kéred azt,
Ki kínjainknak nem volt részese,
Nem ért, nem ért! – Halk a jajnak szava,
S a trón magas.
… Kilencedik szín: Párizs
Óh, nem hallod-e
A nép jaját? (a fáraónak mondja)
Ádám:
Hiú törekvés, dőre nagyravágy –
Fülembe cseng még: milljók egy miatt.
E millióknak kell érvényt szereznem.
Ötödik szín: Athén
Első demagóg:
Halld hát a vádat, nép! nagy Miltiádész
Eladta a hont.
Ádám:
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze.
Hatodik szín: Róma
Péter apostol:
Új eszmét hoznak, a testvériséget,
És az egyénnek felszabadulását,
Melyek meg fogják rázni a világot.
Ádám:
Fel hát csatázni, fel hát lelkesűlni
Az új tanért. Alkotni új világot,
Melynek virága a lovag-erény lesz,
Költészete az oltár oldalán
A felmagasztalt női ideál.
Hetedik szín: Konstantinápoly
Ádám:
Vezess, vezess új létre, Lucifer!
Csatára szálltam szent eszmék után,
S találtam átkot hitvány felfogásban.
… Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
2
Kifáradtam –pihenni akarok.
Nyolcadik szín: Prága
Éva:
János, nekem szükségem volna pénzre.
Ádám:
Egy fillérem sincs, mind elhordtad immár.
Nem fáradok-e éjet és napot,
Elárulom tudásomat miattad,
Megfertőzöm, midőn haszontalan
Időjóslást, horoszkópot csinálok”
…
Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis miért vonz? mert a jó sajátja,
Míg bűne a koré, mely szülte őt.
Ádám:
…véled egy darab
Menyország szállt le, s szentélyébe zár.
(Évának)
Tizedik szín: Prága
Lucifer:
Ezúttal a nyakazás elmarad.
Ádám:
Mi nagyszerű kép tárúlt fel szememnek!
Vak, aki Isten szikráját nem érti,
Ha vérrel és sárral volt is befenve.
Mi óriás volt bűne és erénye,
És mind a kettő mily bámúlatos.
Mert az erő nyomá rá bélyegét.
…
Ádám:
Az eszmék erősbek
A rossz anyagnál.
Tizenegyedik szín: London
Ádám:
Jerünk tehát, mit is nézzük tovább,
Hogyan silányul állattá az ember
…
Mit ér, ha a nyervágy, haszonlesés,
Olálkodik köztük, s önzéstelen
Emelkedettség nincsen már sehol.
Cigányasszony:
Jövőjét vágyta látni minden:
S szemét behúnyja most ijedten.
Éva:
Mit állsz, tátongó mélység lábaimnál!
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Mentője tár utat örök honomba,
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Tizenkettedik szín: Falanszter
Tudós:
Rajongó férfi és idegbeteg nő
Korcs nemzedéket szűl, ez nem helyes pár.
Tizenharmadik szín: Az Űr
A Föld szellemének szava:
Térj vissza, élsz – hágd át, megsemmisűlsz,
Ádám:
Testem tiéd tán, lelkem az enyém.
A Föld szellemének szava:
Ádám, Ádám, a végső perc közelg?
Térj vissza, a földön naggyá lehet,
Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten.
Ádám:
Élek megint. – Érzem, mert szenvedek,
De szenvedésem is édes nekem,
Oly iszonyatos az, megsemmisűlni. –
Óh, Lucifer! vezess földemre vissza,
Hol oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek.
… Karod erős – szived emelkedett:
A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga.
Tizennegyedik szín: Eszkimó-szín
Eszkimó:
Ha Isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen,
S több fóka.
Tizenötödik szín: Paradicsomon kívül
Ádám:
…az akarat szabad.
Kiérdemeltem ezt nagyon magamnak,
Lemondtam érte a paradicsomról.
Sokat tanultam álomképeimből,
Kiábrándúltam sokból, s most csupán
Tőlem függ, útam másképpen vezetni.
…
S azt mondom: vége a komédiának.
Éva:
…ami eddig kétséges vala,
Most biztosítva áll már: a jövő.
…
Anyának érzem, óh, Ádám, magam.
Ádám:
Uram, legyőztél. Ím, porban vagyok
Nélkűled, ellened hiába vívok.
Úr:
Emelkedjél, Ádám, ne légy levert,
Midőn látod, kegyembe veszlek újra.
Lucifer:
Mint látom, itt családi jelenet
Fejlődik, szép talán az érzelemnek,
De értelmemnek végtelen unalmas.
Legjobb elsompolyognom.
Ádám:
Óh mondd, óh mondd, minő sors vár
reám:
E szűkhatáru lét-e mindenem.
….
Megy-é előbbre fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Az Úr:
Végtelen a tér, mely munkára hív,
…
Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben – működjék tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár – az mit se tesz-
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz.-
Ádám:
Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!
Az Úr:
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!