[az Palkó nótájára]

1 Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod,

Felséges Úr Isten, és kemény ostorod,

Kivel tagaimot,

Bűneimért nékem igen ostorozod.

2 Alázatos szívvel, Uram, téged kérlek,

Ellenem felemelt kezeidet tarts meg,

Szent Isten, könnyíts meg,

Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg!

3 Láttam bűneimet, kikkel életemben

Vétkeztem ellened, vitt ördög az bűnben

És az test az tőrben,

De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.

4 Anyámnak méhében bűnben fogantattam,

Kiből noha tőled kimosogattattam,

De gyarlón maradtam

És annak utána visszatántorodtam.

5 Soksága bűnömnek rettegtet éngemet,

Csak irgalmasságod biztatja szívemet,

Siratván bűnömet,

És szívből óhajtom kegyelmességedet.

6 Senki nincsen, Uram, ki bűn nélkül éljen,

Mert még az igaz is hétszer ő napjában

Béesik az bűnben,

De szent lelked, azki ismét felemeljen.

7 Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtűl,

Kivel rakva vagyok talpig mind tetétűl,

De kegyességedtűl

Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtúl.

8 Bocsásd meg kötelét inkább ajakimnak,

Kik szüntelen téged felmagasztaljanak,

Hálákat adjanak,

Jóvoltodért néked híven szolgáljanak.

9 Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni,

Irgalmasságodért nagy hálákat adni,

Rólad emlékezni,

Gondolatim rajtad mindenkor tartani.

10 Légyen ez énnékem az én bűneimért,

Nagyobbal is néked mert tartozom ezért,

Nagy sok vétkeimért

Éngem el nem vetél sok álnokságimért.

11 Ím, ha bűneimből ki nem térek vala,

Vagy hogy vétkeimből ki nem emelsz vala,

Ím, mint vészek vala,

Örök kárhozatra tántorodom vala.

12 Néked azért nyelvem híven énekeljen,

Elvött jovaidért tégedet dicsérjen

És holtig tiszteljen,

Hogy annak utána örökké élhessen!

13 Tanúságra szerzé ez verseket öszve,

Kinek neve vagyon az versek fejébe,

Magát megesmérte,

Ajánlja is magát Istennek kezébe.