The Family Business Group

Phenomenon: Emergence and

Complexities Marita Rautiainen
Visit to download the full and correct content document:
https://textbookfull.com/product/the-family-business-group-phenomenon-emergence-
and-complexities-marita-rautiainen/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

The emergence of routines : entrepreneurship,

organization, and business history 1st Edition Raff

https://textbookfull.com/product/the-emergence-of-routines-
entrepreneurship-organization-and-business-history-1st-edition-
raff/

Understanding the family business : exploring the

differences between family and nonfamily businesses
Second Edition Keanon J. Alderson

https://textbookfull.com/product/understanding-the-family-
business-exploring-the-differences-between-family-and-nonfamily-
businesses-second-edition-keanon-j-alderson/

Family and business during the Industrial Revolution

1st Edition Barker

https://textbookfull.com/product/family-and-business-during-the-
industrial-revolution-1st-edition-barker/

Business is business reality checks for family owned

companies First Edition Bruske

https://textbookfull.com/product/business-is-business-reality-
checks-for-family-owned-companies-first-edition-bruske/
Practices of Looking: An Introduction to Visual Culture
Marita Sturken

https://textbookfull.com/product/practices-of-looking-an-
introduction-to-visual-culture-marita-sturken/

The Kimball Group reader relentlessly practical tools

for data warehousing and business intelligence
remastered collection Ralph Kimball

https://textbookfull.com/product/the-kimball-group-reader-
relentlessly-practical-tools-for-data-warehousing-and-business-
intelligence-remastered-collection-ralph-kimball/

Entrepreneurship and Family Business Vitality:

Surviving and Flourishing in the Long Term José Manuel
Saiz-Álvarez

https://textbookfull.com/product/entrepreneurship-and-family-
business-vitality-surviving-and-flourishing-in-the-long-term-
jose-manuel-saiz-alvarez/

The Statistical Stability Phenomenon 1st Edition Igor

I. Gorban (Auth.)

https://textbookfull.com/product/the-statistical-stability-
phenomenon-1st-edition-igor-i-gorban-auth/

International Sport Marketing Routledge Research in

Sport Business and Management 1st Edition Taylor &
Francis Group

https://textbookfull.com/product/international-sport-marketing-
routledge-research-in-sport-business-and-management-1st-edition-
taylor-francis-group/
Edited by
Marita Rautiainen · Peter Rosa · Timo Pihkala
Maria José Parada · Allan Discua Cruz

The Family Business

Group Phenomenon
Emergence and
Complexities
The Family Business Group Phenomenon
 Marita Rautiainen • Peter Rosa
Timo Pihkala • Maria José Parada
Allan Discua Cruz
Editors

The Family Business

Group Phenomenon
Emergence and Complexities
Editors
Marita Rautiainen Peter Rosa
School of Engineering Science Business School
Lappeenranta University of Technology University of Edinburgh
Lahti, Finland Edinburgh, UK

Timo Pihkala Maria José Parada

School of Engineering Science Strategy and General Management
Lappeenranta University of Technology Department
Lahti, Finland ESADE Business School
Barcelona, Spain
Allan Discua Cruz
Department of Entrepreneurship and
Strategy
Lancaster University Management School
Lancaster, UK

ISBN 978-3-319-98541-1    ISBN 978-3-319-98542-8 (eBook)

https://doi.org/10.1007/978-3-319-98542-8

Library of Congress Control Number: 2018957330

© The Editor(s) (if applicable) and The Author(s) 2019

This work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively licensed by the Publisher, whether
the whole or part of the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of
illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and trans-
mission or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or
dissimilar methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication
does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from the relevant
protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this book
are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or
the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or for any
errors or omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to jurisdictional
claims in published maps and institutional affiliations.

This Palgrave Macmillan imprint is published by the registered company Springer Nature Switzerland AG
The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland
 Acknowledgements

This book would not have been possible without the families who invited
us into their business lives. We have seen family businesses of all sizes
from all over the world. We are grateful to all of those family members
with whom we have had the pleasure to work during this and other
related projects that helped us to compile this book.
Writing a book requires the work of large numbers of people. It is
important to us as editors in this developing professional field to acknowl-
edge the influence and contributions of our colleagues. We want to thank
all the authors who gave their valuable data, time and effort in writing
and finishing different chapters of this book.
During the years of research, there has been financial support of several
kinds. In Finland, Foundation for Entrepreneurship Research and
Foundation for Economic Education have supported the research of this
topic in several projects, as has George David’s Endowment in funding
activities of the Edinburgh University Business School research in this
book. Special thanks to the Department of Entrepreneurship and Strategy
at Lancaster University Management School for continued support. We
are particularly grateful to the Department of Strategy and General
Management at ESADE and the STEP project in Spain.
The Palgrave Macmillan press has our sincere thanks for helping us
turn our research into a publication.

v
 Contents

1 Introduction: Presenting the Case for Studying the

Emergence and Development of Family Business Groups   1
Peter Rosa, Marita Rautiainen, Timo Pihkala,
Maria José Parada, and Allan Discua Cruz
1.1 The Vision and Organization of the Book   7
References 11

Part I Theoretical and Methodological Reflections   15

2 Theoretical Insights into the Nature, Diversity and

Persistence of Business Groups  17
Peter Rosa and Timo Pihkala
2.1 Introduction  17
2.2 The Emergence of Business Groups and the Role of
Portfolio Entrepreneurship  22
2.3 Conclusion  30
References 31

vii
viii Contents

3 The Methodological Challenges of Researching ­Family-­

Owned Business Groups  37
Peter Rosa, Marita Rautiainen, and Timo Pihkala
3.1 Introduction  37
3.2 Methodological Challenge 1: Identifying and Refining
Key Research Questions and Theories  39
3.3 Methodological Challenge 2: Definitional Challenges  40
3.3.1 Unpacking the Definitional Complexities of
Business Groups and Family Business
Groups 41
3.3.2 Unpacking the Complexities of Legal
Entities and Affiliates  43
3.3.3 Defining Portfolio Entrepreneurship  46
3.4 Methodological Challenge 3: Family Business
Databases Amenable to Rigorous Statistical Analysis
Are Difficult to Find and Access  48
3.5 Methodological Challenge 4: The Phenomenon Is a
Difficult Process to Research Rigorously Over Time  52
3.6 Methodological Challenge 5: Researchers of Family
Business Groups and Portfolios Encounter the
Challenges of Mapping, Recording and Analysing
Complexity 55
3.6.1 Identifying, Describing and Mapping
Complex Family Business Groups  57
3.7 Conclusion  60
References 60

Part II The Emergence of Family Business Groups Through

Portfolio Entrepreneurship   63

4 The Emergence of a Family Business Group: The Role of

Portfolio Entrepreneurship  65
Marita Rautiainen and Timo Pihkala
4.1 Introduction  65
 Contents ix

4.2 Business Group Emergence Through Portfolio

Entrepreneurship: A Case Study  67
4.2.1 The Portfolio Entrepreneur  67
4.2.2 The Entrepreneurial Model for
Diversification 68
4.2.3 The Emergence of a Family Business  72
4.2.4 Balancing Entrepreneurship and Retaining
Wealth 74
4.3 Discussion of the Case Study  75
4.3.1 Building the Portfolio  75
4.3.2 The Characteristics of Family Business
Entrepreneurship and Business Group  79
4.3.3 The Complex Group Structure, Organized
According to the Family Members  80
4.4 Conclusion  83
References 84

5 Managing Portfolio Entrepreneurship: A Case Study  89

Donato Iacobucci and Peter Rosa
5.1 Introduction  89
5.2 Research Method  93
5.3 The Pigini Group: History Outline  95
5.4 New Venture Creation and Entrepreneurial Team
Formation100
5.5 The Dynamics of Entrepreneurial Teams in
Knowledge-­Intensive Businesses 105
5.6 Conclusions 107
References108

6 Entrepreneurial Growth Through Portfolio

Entrepreneurship: The Entrepreneurial Career Ladder 111
Peter Rosa
6.1 Introduction 111
6.2 Learning from Indigenous Entrepreneurship 115
6.3 East African Indigenous Entrepreneurship Systems 117
x Contents

6.4 Conceptualising the Entrepreneurial Career Ladder

(ECL)120
6.5 Case Studies to Illustrate the “Ladder Process” at
Work126
6.5.1 Case Study One: Moses the Skinner 126
6.5.2 Case Study Two: Jeremiah Butchery: Fred
Ngombo (Name Changed) 127
6.5.3 Case Study Three: Sudhir Ruparelia: Starting
Again Through Cash Flow and Property 129
6.5.4 Case Four: The ECL and a Trans-­
generational Ugandan Family—The
Madhvanis131
6.6 Business Failure 134
6.7 Case Examples of a Mismatch of Entrepreneurial and
Business Levels 135
6.7.1 Analysis 136
6.8 Example of Squandering Inheritance by Starting at
the Wrong Level 137
6.8.1 Analysis 138
6.9 Conclusion 138
References143

7 Resourcefulness and Informal Economy: From

Pluriactivity to Portfolio Entrepreneurship 145
Naveed Akhter and Ernestine Ning
7.1 Introduction 145
7.2 Theoretical Background 147
7.2.1 Pluriactivity and Portfolio Entrepreneurship 147
7.2.2 Informal Economies and Entrepreneurial
Resourcefulness152
7.3 Proposition Development 156
7.4 Discussion 163
7.4.1 Further Research 165
7.4.2 Concluding Remarks 165
References166
 Contents xi

Part III Complexity and the Development of Family Business

Groups 175

8 The Dynamics and Complexity of Family Business Groups 177

Kajari Mukherjee, Marita Rautiainen, Timo Pihkala, and
Peter Rosa
8.1 Introduction 177
8.2 Family Business Group Complexity 180
8.3 Research Methodology 182
8.4 The Empirical Setting 183
8.5 Conceptualizing the Case Family Business Group as a
Complex Adaptive System 190
8.6 Accepting the Complexity of the Family Business
Group194
8.7 Conclusion 195
References197

9 Understanding the Dynamics of Business Group

Development: A Transgenerational Perspective 201
Maria José Parada, Naveed Akhter, Rodrigo Basco,
Allan Discua Cruz, and Sarah Fitz-Koch
9.1 Introduction 202
9.2 Literature Review 203
9.2.1 Family Firms 203
9.2.2 Transgenerational Entrepreneurship and
Family Business Groups 205
9.3 Method and Case Analysis 208
9.4 Discussion 211
9.4.1 Ability to Transform the Business Model 212
9.4.2 Ownership Concentration 213
9.4.3 Familiness 214
9.4.4 Entrepreneurial Orientation 214
9.4.5 Value Transformation 215
9.5 Conclusion 216
References217
xii Contents

10 Deciphering Ownership of Family Business Groups 223

Timo Pihkala, Sanjay Goel, Marita Rautiainen,
Kajari Mukherjee, and Markku Ikävalko
10.1 Introduction 223
10.2 About the Concept of Ownership 226
10.3 Family Business Group as a Set of Legal Ownership 227
10.3.1 The Benefits of Controlling the Business
and Its Resources in Family Business Groups 228
10.3.2 The Benefits of Including Outside Investors
in the Distinct Businesses in the Group 230
10.3.3 The Benefit of Operating on the Levels of
Collective Ownership and Individual
Ownership231
10.4 Emotional and Social Benefits of Owning a Family
Business Group 233
10.4.1 The Benefits of Owning Family Business
Group on Personal Goals 234
10.4.2 The Benefits of Family Business Group
Ownership on Family Cohesion and
Business Continuity 236
10.4.3 Social Benefits of Owning a Family Business
Group239
10.5 Managing the Complexity of the Ownership of
Family Business Groups 240
10.6 Future Directions for Research 243
10.7 Conclusions 245
References247

11 Governance in Family Business Groups: Resolving

Multiple Contingencies to Sustain Entrepreneurial
Capability 253
Sanjay Goel, Tuuli Ikäheimonen, and Marita Rautiainen
11.1 Introduction 253
11.2 The Meaning of the Context and Goals for
Governance255
 Contents xiii

11.2.1 Family Business Governance 257

11.2.2 FBGs Emerge for a Variety of Reasons 259
11.2.3 Goals Create the Basis for Governance 263
11.2.4 A Governance System Consists of Structures,
Mechanisms and Processes 266
11.3 FBG Governance 267
11.4 Discussion and Future Research 274
11.5 Conclusions 278
References280

Part IV Family Business Groups in Different Local Contexts 285

12 The Contribution of Family Business Groups to the Local

Innovation Environment 287
Suvi Konsti-Laakso, Jussi Heikkilä, Marita Rautiainen,
Satu Rinkinen, and Naveed Akhter
12.1 Introduction 287
12.2 Family Business Groups and Innovation 288
12.3 Family Businesses in a Regional Innovation System 291
12.4 Methodology and Data 294
12.5 Case Lahti: Description and Empirical Findings 297
12.5.1 The Characteristics of the Lahti Region 297
12.5.2 Measuring Innovation Activity of Family
Business Groups in Lahti 298
12.6 Discussion and Conclusions 305
12.6.1 Limitations 307
References308

13 Resilience and Family Business Groups in Unstable

Economies 315
Allan Discua Cruz, Rodrigo Basco, Maria José Parada, Antonio
Malfense Fierro, and Cristina Alvarado-Alvarez
13.1 Introduction 316
13.2 Literature Analysis 317
xiv Contents

13.2.1 Resilience 317

13.2.2 The Family Business and Resilience 321
13.2.3 Uncertain Environments, Risk and
Instability323
13.3 A Model to Understand Family Portfolio
Entrepreneurship in Uncertain Contexts 325
13.3.1 Risk Mitigation Strategies and Resources 329
13.4 Methodological Approach 331
13.4.1 Honduras: Distribution Group: Asturias
Family332
13.4.2 Venezuela: Agricultural-Based Group: Perez
Diaz Family 333
13.4.3 Sharjah: Diversified Portfolio Group:
Al-Qassimi Family 335
13.4.4 Malawi: Tambala Portfolio—Tambala
Family336
13.5 Analysis 337
13.6 Conclusion and Future Research 343
References346

14 Entrepreneurship and Rural Family Identity:

Understanding Portfolio Development in a Family Farm
Business 353
Sarah Fitz-Koch, Sarah Cooper, and Allan Discua Cruz
14.1 Introduction 353
14.2 A Brief Review of Portfolio Entrepreneurship and Its
Role in the Family Business 356
14.3 Identity and the Family Business 358
14.4 Portfolio Development and Family Business: A Case
Illustration of the Svensson Farming Family 361
14.4.1 Farming and the Family Business 361
14.4.2 The Svensson Business Family 363
14.5 Understanding Portfolio Development in the Family
Business365
 Contents xv

14.5.1 Family Involvement and Identity Structures 366

14.5.2 The Cognitive Element of Identity 371
14.5.3 The Affective Element of Identity 373
14.6 Discussion and Conclusion 374
References377

Part V Conclusion 385

15 Conclusions: Researching Family Business Groups:

Lessons Learned and Avenues for Further Research 387
Peter Rosa, Marita Rautiainen, Timo Pihkala,
Maria José Parada, and Allan Discua Cruz
15.1 Limitations and Further Research 394

Index 397
 Notes on Contributors

Naveed Akhter is an Assistant Professor of Entrepreneurship and Strategy at

Jönköping International Business School, Jönköping University, Sweden. He is
affiliated with Centre for Family Enterprise and Ownership (CeFEO). Naveed’s
research is published in Human Relations, Strategic Entrepreneurship Journal and
Journal of Small Business Management. He is also an affiliate of EU-ASIA Institute
ESSCA School of Management, France.
Cristina Alvarado-Alvarez is a psychologist with extensive experience as a family
business consultant in issues as communication, family governance, family constitu-
tions and conflict management. Currently she is a doctoral candidate in Psychology
of Communication and Change Programme of UAB. Also, she has been a visiting
student at Cox Family Enterprise Center at Kennesaw State University.
Rodrigo Basco is an Associate Professor at American University of Sharjah
(AUS) and holds the Sheikh Saoud bin Khalid bin Khalid Al-Qassimi Chair in
Family Business, School of Business Administration, United Arab Emirates. As
part of a fourth-generation family-owned Argentinean firm, Rodrigo has always
been interested in the nuances of family businesses. His research focuses on
entrepreneurship, management and regional development with special interest
in family firms, and he has taught economics, management and family business
courses at universities in Spain, Chile and Germany.
Sarah Cooper is a Chair of Entrepreneurship and Enterprise Development,
University of Edinburgh Business School, the University of Edinburgh, Scotland,
UK. Previously she held positions as a Senior Lecturer in Entrepreneurship,

xvii
xviii Notes on Contributors

Hunter Centre for Entrepreneurship at the University of Strathclyde, and as a

Lecturer in Strategy at Heriot-Watt University, Edinburgh.
Sarah’s main research interests lie in entrepreneurship, new venture creation
and individual motivation and capability to engage in entrepreneurial behav-
iour. Much of her recent work explores learning and knowledge transfer, in par-
ticular the role of networks/networking, on the development of male- and
female-owned ventures, including agricultural enterprises.
Allan Discua Cruz is a Lecturer at the Entrepreneurship, Strategy and
Innovation Department in Lancaster University Management School (UK). He
has published in journals such as Entrepreneurship Theory and Practice,
Entrepreneurship & Regional Development, Journal of Family Business Strategy and
Business History around portfolio entrepreneurship and family business groups.
Sarah Fitz-Koch is a doctoral candidate in Entrepreneurship at the Swedish
University of Agricultural Sciences (SLU) in the Department of Work Science,
Business Economics and Environmental Psychology. Sarah started her doctoral
studies at the Swedish University of Agricultural Science in November 2015.
Her research focuses on entrepreneurship and small family businesses in the
agricultural sector. Her current projects examine the relationship between entre-
preneurship and well-being of families and individuals, as well as lifestyle and
portfolio businesses of entrepreneurial families. Before her doctoral studies,
Sarah studied Business and Economics at the University of Tübingen in Germany
and received her MSc in Strategic Entrepreneurship from Jönköping International
Business School in Sweden. Her recent work has been published in
Entrepreneurship Theory and Practice and Journal of Small Business Management.
Sanjay Goel is an Associate Professor of Strategic Management and
Entrepreneurship at the University of Minnesota Duluth. His research interests
are in the broad area of governance, family business, corporate strategy and
entrepreneurship. He was born in Dehradun, India.
Jussi Heikkilä is a project researcher at the Jyväskylä University School of
Business and Economics (JSBE). His research focuses on economics of innova-
tion and intellectual property rights.
Donato Iacobucci is a Professor at the Università Politecnica delle Marche. His
research has focused on three main areas, business group formation, growth and
governance, and entrepreneurship and cluster agglomeration and firm
­performance. He has published articles in leading entrepreneurship journals on
portfolio entrepreneurship.
 Notes on Contributors xix

Tuuli Ikäheimonen works with funding and research policy issues and is the
Deputy Director of Entrepreneurship Master Programme at the Lappeenranta
University of Technology (LUT), Finland. She has a strong background in fam-
ily businesses and family business research, especially in the fields of family busi-
ness ownership, governance and board of directors.
Markku Ikävalko is an Associate Professor at Lappeenranta University of
Technology and has been working at the university since 1999. From August
2017 onwards, he has focused on building of J. Hyneman Center, a prototype
laboratory for LUT students, and academic tasks related to strategy, entrepre-
neurship, SME management and ownership. He has decades-long consulting
experience on SMEs, strategy issues and organizational development.
Suvi Konsti-Laakso works as a project researcher in Lappeenranta University
of Technology, LUT Lahti. Her research interest relates to innovation research,
particularly on user co-creation, innovation networks and living labs. Her forth-
coming doctoral dissertation focuses on user co-creation. In addition, she is an
experienced project manager in multi-disciplinary research environment.
Antonio Malfense Fierro is a practically minded academic, active in start-up
advisory services. His research focuses on large-scale, entrepreneur-owned
business portfolios and family business and risk (Africa and other contexts). His
capabilities extend to the development, design and undertaking of bespoke mar-
ket research in challenging contexts, and executive education in the areas of
business opportunities/challenges.
Kajari Mukherjee is an Associate Professor in Indian Institute of Management
Indore (IIM Indore). Her area of research spans three distinct arenas, namely,
organization design using paradigm of complexity theory, corporate social
responsibility and family business firms. She has authored books, articles, case
studies and conference papers in these areas. She holds MSc (Mathematics),
PGDRM (IRMA) and PhD from Tata Institute of Science (TISS). Prior to join-
ing academics in 2012, she had two decades of corporate experience. She is one
of the 12 senior managers of India selected for Chevening scholarships (UK) in
2004.
Ernestine Ning is a PhD student at the University of Edinburgh Business
School. She is researching the nature and role of family networks and their
effects on the entrepreneurial performance of pluriactive female entrepreneurs in
Cameroon.
xx Notes on Contributors

Maria José Parada is a Lecturer at the Department of Strategy and General

Management at ESADE and co-Director of the ESADE Family Business Lab.
She holds PhD from Jönköping International Business School and PhD from
ESADE Business School, and she teaches family business courses, strategy and
entrepreneurship in different programmes. She has been a visiting researcher of
the INSEAD Global Leadership Centre in France and a visiting scholar in HEC
Paris. Her research mainly focuses on transgenerational entrepreneurship, gover-
nance structures, professionalization, values, NextGen development and family
businesses in developing economies.
Timo Pihkala is a Professor of Entrepreneurship at Lappeenranta University of
Technology (LUT) since 2001. Since 1994, he has made research on different
topics related to entrepreneurship, including entrepreneurship education, SME
innovation, small business networks, family businesses and ownership, and
regional innovation systems. Currently, he operates as the Head of
Entrepreneurship Master Programme at LUT. In family business research, he
focuses on the relationship between entrepreneurship and ownership, especially
on the portfolio entrepreneurship phenomenon and ownership in business
governance.
Marita Rautiainen is a post-doctoral researcher at School of Engineering
Science, Lappeenranta University of Technology (LUT). Her research focuses
on integrating family business groups and historical perspectives for a better
understanding of the nature of family business group development. In addition,
her research interests include systemic innovation, business transformation and
ownership. She has a strong background as an entrepreneur and a researcher of
entrepreneurship. She teaches entrepreneurship theory and family business
entrepreneurship. She has several years of experience working in her own family
business as well as being an independent entrepreneur.
Satu Rinkinen works as a post-doctoral researcher at Lappeenranta University
of Technology, LUT School of Engineering Science. Her research interests
include innovation policy, regional innovation systems and regional develop-
ment. Her doctoral dissertation focused on innovation policy’s concept evolu-
tion and regional renewal.
Peter Rosa is the George David Emeritus Professor of Entrepreneurship and
Family Business at the University of Edinburgh. He has a special research i­ nterest
in portfolio entrepreneurship and family business groups in Europe and East
Africa.
 List of Figures

Fig. 3.1 Part of the Nurminen family business portfolio genogram

­covering 1990–2003 59
Fig. 4.1 Family business group development from 1960 to 2017 76
Fig. 5.1 The Pigini Group in 2011 (Pigini Group Annual Report 2011) 95
Fig. 6.1 The entrepreneurial career ladder 123
Fig. 6.2 The development of Moses’s portfolio 127
Fig. 6.3 Fred Ngombo’s portfolio 128
Fig. 6.4 Sudhir Ruparelia’s starting portfolio 130
Fig. 6.5 Summarised and simplified emergence of the Madhvani ­family
business portfolio 133
Fig. 6.6 The ECL growth process 141
Fig. 8.1 Business group structure and ownership connections after first
group restructuring in 2002 185
Fig. 8.2 Business group structure and ownership connections after
­second group restructuring in 2010 188
Fig. 9.1 Entrepreneurial dynamics in business families (number of
businesses). (Source: European STEP report 2017) 205
Fig. 9.2 Development of the business group. (Source: authors) 211
Fig. 9.3 Business model evolution. (Source: Labor Case 2007) 212
Fig. 9.4 Business group diversification. (Source: authors) 213
Fig. 9.5 Entrepreneurial orientation of Labor Co. (Source: Labor Case
2007)215
Fig. 11.1 Dimensions of family business group governance 268

xxi
xxii List of Figures

Fig. 11.2 The evolution of a family business group 271

Fig. 12.1 Scope of the study (Adapted and modified from Autio 1998) 294
Fig. 12.2 Patent and UM filings by applicants located in Lahti 300
Fig. 12.3 Design rights filings by applicants located in Lahti 301
Fig. 12.4 Trademark filings by applicants located in Lahti 302
Fig. 13.1 The interplay between risk and the environment model
(Source: Malfense Fierro (2012, 261)) 326
Fig. 14.1 Portfolio development in the Svensson business family 367
 List of Tables

Table 5.1 Chronology of the main events 96

Table 6.1 The entrepreneurial career Sheth Allidina Visram (1851–
1916) East Africa’s first large-scale portfolio entrepreneur 119
Table 6.2 Major pitfalls in climbing the ladder 135
Table 10.1 The benefits of family business group ownership 228
Table 10.2 Emotional and social benefits of owning a family business
group235
Table 11.1 Governance system consists of structures, mechanisms and
processes267
Table 12.1 Data sources 296
Table 12.2 Descriptive statistics for 15 largest cities in Finland 299
Table 12.3 The most active applicants of patents and UMs 303
Table 12.4 The most active applicants for design rights 304
Table 12.5 The most active applicants for trademarks 305
Table 13.1 Strategies identified by Malfense Fierro (2012) 328
Table 13.2 Strategies vs resources in family business groups studied 339
Table 14.1 The family’s business portfolio 366
Table 14.2 ­Identity structure of family members, the set of identities
that is chronically salient to each family member in her/his
day-to-day work 370

xxiii
 1
Introduction: Presenting the Case
for Studying the Emergence
and Development of Family Business
Groups
Peter Rosa, Marita Rautiainen, Timo Pihkala,
Maria José Parada, and Allan Discua Cruz

Richard Branson, perhaps the UK’s best-known entrepreneur, owns more

than sixty different companies (www.virgin.com). There are Virgin com-
panies operating in most areas of the world, covering a bewildering v­ ariety

P. Rosa
Business School, University of Edinburgh, Edinburgh, UK
e-mail: peter.rosa@ed.ac.uk
M. Rautiainen (*) • T. Pihkala
School of Engineering Science, Lappeenranta University of Technology, Lahti, Finland
e-mail: marita.rautiainen@lut.fi; timo.pihkala@lut.fi
M. J. Parada
Strategy and General Management Department, ESADE Business School,
Barcelona, Spain
e-mail: mariajose.parada@esade.edu
A. Discua Cruz
Department of Entrepreneurship and Strategy, Lancaster University
Management School, Lancaster, UK
e-mail: a.discuacruz@lancaster.ac.uk
© The Author(s) 2019 1
M. Rautiainen et al. (eds.), The Family Business Group Phenomenon,
https://doi.org/10.1007/978-3-319-98542-8_1
2 P. Rosa et al.

of sectors (financial services, health and wellness, music and entertain-

ment, telecoms and media, travel and leisure). The only things that con-
nect a company like Virgin Trains and Virgin Balloon Flights, for example,
are the Virgin brand name and the ownership of Richard Branson. To
decipher the full spectrum of Virgin companies and how they developed
from Richard Branson’s first venture in 1960 would be a complex and
difficult exercise. Over the years, there are joint ventures, acquisitions,
divestments, failures, as well as a consistent string of new ventures.
Although Richard Branson appears as a lone entrepreneur heading the
group, the Virgin website proudly proclaims the Virgin Group as ‘a fam-
ily-owned growth capital investor’.
The Virgin Group is but one example of thousands of entrepreneur-­
founded family businesses that appear as single businesses in their public-
ity, but are in fact groups of legally independent businesses bound
together by shared family ownership and management control. The most
complex are large family businesses that have existed for several genera-
tions and which have developed sizeable business portfolios over the
years. The Nurminen family in Finland, for example, has built up an
extensive portfolio of companies since its origins in the late nineteenth
century (Rautiainen 2012). Family business groups exist all over the
world and appear to thrive in many different business environments and
settings. Masulis et al. (2011) in a broad cross-national study found that
an average of 19 per cent of firms listed on the world’s stock exchanges
were family-owned or controlled business groups and that the proportion
was as high as 40 per cent in countries with emerging markets. Their
study only referred to listed companies. There are many other large pri-
vately owned business groups not listed as public companies. As they are
not listed on stock exchanges, their activities are less visible.
Since the 1970s, there has been considerable research on large business
groups. Research has particularly centred on three core questions: Why
do business groups exist? Does a business group structure enhance per-
formance, and if so, in which context? Are the overall effects of business
groups in the wider economy and society positive? Carney et al. (2011),
in a meta-analysis of 141 research studies on business groups in 28 coun-
tries, have concluded ‘that affiliation diminishes firm performance in
general, but also that affiliates are comparatively better off in contexts
 Introduction: Presenting the Case for Studying the Emergence… 3

with underdeveloped financial and labour market institutions … Overall,

our results indicate that affiliate performance reflects complex processes
and motivations’ (Carney et al. 2011, p. 437). A consensus has emerged
on four issues (Carney et al. 2011):

1. That business groups are groups of firms which consist of a number of

legally independent firms bound together by formal and informal ties
and which are subject to coordinated action (Khana and Rivkin 2001).
2. That business groups commonly occur in all capitalist-based countries
where larger firms are permitted and operate (Yiu et al. 2007).
3. That there is a large diversity of forms of business groups, some of
which, such as conglomerates, are more complex than the traditional
multi-divisional form of corporate organization where a parent com-
pany owns and coordinates a group of smaller companies.
4. That business groups are especially common in developing countries
where market failures, poor regulatory and legal institutions, and cor-
ruption encourage internalization of transactions and the spreading of
risk through smaller legally independent companies rather than in one
large unaffiliated one. Research on business groups in emerging mar-
kets has proliferated as emerging countries have grown in economic
importance (Khanna and Palepu 1997, 2000a, b; Yaprak and
Karademir 2010).

A number of questions arise from the prevalence and complexity of

large-­scale business groups. How much diversity is there in the scale and
nature of business groups, and how does this diversity reflect differing
regulatory and market contexts in different sectors, countries and regions?
How have complex business groups arisen, and why do they continue to
persist and exist in a modern corporate business environment where the
fashion has been a preference for concentration and specialization rather
than unrelated diversification? How much more complex are family busi-
ness groups than non-family corporate groups? Why do large family busi-
ness groups vary in prevalence in different parts of the world? In particular,
why do they seem more numerous in developing countries?
Large family business groups represent a low proportion of the total stock
of family businesses, but in some countries they can account for a sizeable
4 P. Rosa et al.

proportion of annual economic growth and job generation. In Uganda, for

example, one family group alone, the Madhvani Group, are the largest pri-
vate sector employers and taxpayers in Uganda (Balunywa 2009). Their 27
companies in Uganda are themselves part of a wider family conglomerate
that operates in many other countries. The Sawiris family in Egypt is the
largest private sector contributor to its economy, with its global Orascom
Group specializing in construction, telecommunications and tourism
(Hatem 2012). In the Far East, family business groups such as Sony,
Samsung, Mitsubishi and Alibaba are leading global companies. Even in the
USA, what appear to be single corporations are, on closer inspection, entre-
preneur-led business groups. The Microsoft Corporation, for example, has
acquired 209 companies since its foundation, has divested 64 and has size-
able interests in 32 other companies.
It is our contention in this book that the ‘complex processes and moti-
vations’ observed in many corporate business groups are greatly magni-
fied where entrepreneurs and families are involved in the business. It is
only recently that any attention has been paid to large family business
groups (Masulis et al. 2011). The family business group researchers have
begun to assess how far business group organizations are different in fam-
ily firms; how far cross-cutting family motivations and ownership com-
plicate the scale, nature and forms of a business group; and whether there
are problems and advantages unique to family businesses in the way a
business group is structured.
In every country, the largest number of businesses are small- to
medium-scale family businesses, many of which are structured as small
business groups. In their Scottish study, Rosa and Scott (1999) estimated
that over a quarter of all businesses registered as companies were groups,
funded by an entrepreneur or a family, and that nearly a fifth of partner-
ships were associated with more than one firm. In developing countries
too, ownership of multiple enterprises has been observed to be common
in the small- and micro-business sectors (McGaffey 1987; Kiggundu
2002; Rosa et al. 2006). Why are such families not concentrating on
growing a single business rather than (apparently) dissipating their ener-
gies among two or more enterprises? What advantages does a small group
have over a single venture? Is opting for a multiple enterprise organiza-
tion more advantageous in some contexts than in others? How far do
 Introduction: Presenting the Case for Studying the Emergence… 5

family ownership and goals complicate the management of a business

group even at a small scale of operation? Put another way, does having
family make it easier to delegate responsibility to family members when
separate companies are started and developed from the core business?
The mainstream studies on business groups have focused almost exclu-
sively on large-scale firms listed on the world’s stock exchanges. There has
been less attention paid to whether business groups are also relevant to
non-listed businesses or to smaller businesses. Little of the mainstream
management research on business groups, whether family-based or not,
has considered how business groups are formed in the first place. How a
business group has formed from small beginnings to its current complex
form is a different question from why it continues to persist and thrive
once a firm has reached a large size. To answer the question requires a
more holistic approach, including the consideration of business groups in
smaller (usually family) firms and even of the activities of individual
entrepreneurs.
A growing volume of research on smaller entrepreneur and family
business groups has been undertaken since the 1990s (reviewed by
Ucsbasaran et al. 2008). These studies have demonstrated that the devel-
opment of small business groups is driven mainly by entrepreneurial
growth, in which entrepreneurs or entrepreneurial families grow their
businesses by adding new ventures as new opportunities are accessed.
This process has been termed ‘portfolio entrepreneurship’ (Birley and
Westhead 1993; Scott and Rosa 1999; Rosa 1998). However, interest in
portfolio entrepreneurship and smaller business groups, despite having
burgeoned since the 1980s, is still a niche specialization within the
broader field of entrepreneurship.
This entrepreneurship-based literature on portfolio entrepreneurship has
developed in parallel to the mainstream management literature on business
groups. On the one hand, management researchers investigating large-scale
business groups have tended to assume that business groups are either nonex-
istent or at best embryonic in the small firm sector. As the portfolio entrepre-
neurship research has focused primarily on smaller firms, it has failed to
attract the attention of mainstream management researchers on business
groups. On the other hand, researchers on portfolio entrepreneurship, by
focusing on smaller firms, have not accessed the mainstream business group
6 P. Rosa et al.

research, as they may have perceived that most of the management literature
on business groups may be less relevant in a smaller firm context (Iacobucci
2002). Interest in large-scale portfolio entrepreneurship (as displayed by
entrepreneurs and families who have developed large business groups) is only
a recent research development and is still at a pioneering stage. A number of
empirical studies have been conducted since the late 2000s on large-scale
portfolio entrepreneurs and large family business groups. These include
Balunywa’s (2009) and Malfense Fierro’s (2012) research on Ugandan and
Malawi portfolio entrepreneurs, Hatem’s (2012) research on the internation-
alization of large-scale portfolio entrepreneurs and families in the MENA
region, Rautiainen’s (2012) analysis of large-scale Finnish family business
groups and Discua Cruz’s research on family entrepreneurial teams in
Honduras (Discua Cruz 2010, 2012). These studies have demonstrated that
portfolio entrepreneurship continues to play a significant role in the contin-
ued development and renewal of large business groups, particularly large
family business groups. Its role is not confined to the early stages of business
group development when the businesses were much smaller in scale.
During the development of research into business groups and portfo-
lio entrepreneurship, family business researchers have pursued research
agendas that have overlooked the existence or prevalence of family busi-
ness groups. Instead, they have tended to concentrate their interests on
family strategy and lifecycle issues such as long-term stewardship and
orientation, overcoming problems of succession and family conflicts, and
understanding the interface between business and family. Family business
researchers have overwhelmingly treated and defined family businesses in
their analyses as single firms, rather than as groups of businesses (Rosa
et al. 2014). In setting their research agendas, the complexities of family
ownership, in particular, have not been prioritized. It is only in recent
years that family business researchers have begun to take an interest in
family business group structures, in transgenerational portfolio entrepre-
neurship and in the role of ownership in differentiating family business
groups from non-family groups (Rosa et al. 2014).
In this book, we feel that understanding the formation, nature and com-
plexity of family business groups requires a holistic understanding and inte-
gration of mainstream management business group research with research
on portfolio entrepreneurship, transgenerational family business research
 Introduction: Presenting the Case for Studying the Emergence… 7

and family ownership. We demonstrate that ‘business groups’ exist in forms

that are not just large scale, but also small scale and even rudimentary. At
one extreme, micro-scale entrepreneurs form ‘proto-­groups’ of diversified
very small and informal enterprises in response to new opportunities which
could fall under the label ‘pluriactivity’, defined by Hetland as ‘the diversi-
fication of activities carried out by one household on and off the holding,
in order to secure the household’s economy and welfare’ (Hetland 1986,
p. 385). Even at this micro-level, the importance of the family household,
not the individual, as the unit of analysis has been stressed (Carter et al.
2004). At the other extreme are highly complex large transgenerational
family business groups with over a hundred companies and intricate sys-
tems of ownership across many family members, including some non-fam-
ily members. The neat well-organized multi-divisional forms of business
groups are contrasted by messy horizontal and loosely organized business
groups when family groups are examined. Many family business groups
reflect the outcomes of differing and often conflicting family business and
ownership agendas and strategies, and it is these issues that make large fam-
ily business groups more complex than corporate groups.
Therefore, a fuller understanding of family business groups requires not
only blending and integrating these different strands of research, but also
widening the scope of the research agenda to answer a greater range of ques-
tions. These would include the role of ownership in increasing the com-
plexity of family business groups, to take a more holistic view of the field by
discussing family business groups and portfolio entrepreneurship at differ-
ent scales of size, different regional and industrial contexts, and to assess the
overall contribution of family business groups to the economy and society.
The structure of the book is designed to illustrate this wider perspective.

1.1 The Vision and Organization of the Book

Considerable research on business groups in the management organiza-
tional fields, a growing interest in family business groups and a smaller
body of research on portfolio entrepreneurship and smaller business
groups have largely run parallel to each other and need to draw insights
from each other. Placing greater emphasis on how family and portfolio
8 P. Rosa et al.

entrepreneurship affect the emergence and persistence of business groups

provides an opportunity to do this. Family business groups exist at all
scales, from some of the largest business groups in the world to small
proto-business groups in the small- and micro-business sectors. Each
scale has fundamentally different specialist requirements for efficient and
profitable business management, but family business groups have two
things in common, irrespective of scale. They are associated with family
ownership and family management to varying degrees and exhibit entre-
preneurial behaviours and processes at all levels of scale.
The vision of the book is to further our understanding of the interac-
tion of family and entrepreneurship in the development and manage-
ment of business groups. Understanding this interaction is an area of
research that has received little attention in either the mainstream man-
agement or entrepreneurship literatures. In attempting to achieve this,
the book contains contributions addressing one of four themes:

1. The theories and challenges of researching family-owned business

groups (Chaps. 2 and 3). As a phenomenon, the family business
group reflects characteristics that have been modelled within organiza-
tion theory, strategic management and sociology. In Chap. 2, the the-
oretical basis for the understanding of the family business group
phenomenon is covered. However, it seems evident that research on
family business groups has been rather sparse. One of the reasons that
family business groups have not been more extensively researched is
because there are methodological challenges that researchers on non-­
family business groups do not encounter. Rosa, Rautiainen and Pihkala
in Chap. 3 describe these challenges and summarize attempts made to
try and overcome them.
2. The emergence of business groups through portfolio entrepre-
neurship (Chaps. 4, 5, 6 and 7). As Granovetter (2005) noted, the
emergence of business groups in general and the role of portfolio
entrepreneurship in their emergence have not received much atten-
tion. This complex issue requires looking at their emergence at differ-
ent scales and in different contexts. Rautiainen and Pihkala have spent
some years researching large-scale family business groups in Finland.
In Chap. 4, they examine through a single case study the emergence
Another random document with
no related content on Scribd:
 Az igazságügyminiszter és államügyész jajongásai nem igen
látszanak előttem igazoltnak. A miniszter csak azért panaszolkodik,
mert 9000 ügydarab van keze alatt. Ezt könnyen elvégezhetné, akár
az általános elv szerint, hogy t. i. a jelöltek közül azokat nevezné ki,
akik neki legkontárabbaknak látszanak, akár a szokáshoz híven
azokat, akik neki leginkább be vannak ajánlva.
Ami pedig az államügyészt illeti, – ő kissé ironikus, ami neki
szellemességnek látszik, de amely a legmulattatóbb naivitás jegyét
viseli magán. Azt mondja az államügyész: «Úgy látszik meg van
engedve, hogy a választás útján betöltött hivatalok minden
hivatalnoki képesség nélkülszolgáljanak azon utként, amelyen a
díjazott hivatalokhoz rendszerint eljutni lehet. Hát aztán! Kiválólag
demokratikus irány az, hogy minden szakszerű képesség hiánya
jelöl a hivatalokra, minthogy ez a szelleme magának a
demokráciának. Hát a törvényhozói vagy kormányzói képesség tesz
bennünket választóvá?
Az is kiválólag demokratikus irány, hogy a választás útján
betöltött tisztségek a díjazott hivatalokhoz vezetnek, minthogy
demokratikus elvek szerint, az összes díjazott hivatalokat s végül az
összes hivatalokat választás útján kellene betölteni. Ez az
államügyész arisztokrata.
Ami pedig azon kölcsönös szolgálatokat illeti, melyeket a
békebíró, mint maire a képviselőnek és amelyeket a képviselő a
békebírónak tesz, egyszerűen az egész államrendszer. A rendszer
ebben áll: a képviselők kegyeket osztogatnak azért, hogy
megválasztassanak és újból megválasztassanak; a befolyásos
választók pedig részint személyes, részint hivatalos befolyásukat a
képviselők szolgálatára bocsájtják, hogy kegyekben részesüljenek;
tehát együtt bloc-ot képeznek.
De hát mit akarna az államügyész? Más rendszert? De kérem
szépen ez a másik rendszer bármilyen lenne is, nem lenne
demokrácia vagy legalább is nem lenne demokratikus demokrácia.
És azt sem tudom, hogy az államügyész, mit ért a köztársasági
uralom jó hírneve alatt. A köztársasági uralom jó hírneve abban áll,
hogy a köztársaság úgy tekintessék, mint amely megvalósítja az
összes demokratikus elveket; hát a demokratikus elvek sohasem
voltak tökéletesebben megvalósítva, mint a fenti példában, amely
nagyon érdekes, hogy felkeltse és felhívja a szociológusok
elmélkedéseit.
 VIII.

EGYÉB KONTÁRSÁG.

Említettem, hogy a kontárság kultusza kitörölhetetlen folt s

mételyezés folytán terjed, eléggé természetes, hogy
meghonosodván, járványossá válik s bejutván magába az állam
központjába, vagyis alkotmányába, befészkeli magát a szokásokba
és erkölcsökbe.
Tudjuk, hogy a szinház az élet utánzata és hogy talán az élet
még inkább utánzata a szinháznak; éppen így származnak a
törvények az erkölcsökből, nemkülönben sőt még inkább az
erkölcsök a törvényekből. «Az embereket különböző dolgok
irányítják», mondja Montesquieu. «Az éghajlat, a vallás, a törvények,
a kormányzat alapelvei, a megtörtént dolgok példái, az erkölcsök, a
különböző modorok, amelyekből végeredményben kialakul a
közszellem» és ezen különböző dolgok között, melyek az embereket
irányítják, megvan a hatások és visszahatások kölcsönös sorozata.
Leggyakrabban az erkölcsök szerzik a törvényeket kiváltképen a
demokráciában, ami egyébiránt nagyon sajnálatos; de
Montesquieunek igaza van, midőn még ezt is mondja: «Az erkölcsök
képviselik a törvényeket, a különböző modorok pedig az
erkölcsöket», és hogy a törvények legalább is «hozzájárulhatnak az
erkölcsök és a különböző modorok alakításához», sőt «valamely nép
jellemének kialakulásához is», s hogy a római nép erkölcseinek egy
része a császárságtól számítva, becsben tartotta az önkényes
hatalom létezését és hogy az angol nép erkölcseinek egy része
megbecsüli alkotmányukat és törvényeiket.
 Tudjuk, hogy Nagy Péter, az oroszok cárja a törvények által
alaposan módosította népének ha nem is jellemét, de legalább is
annak szokásait és erkölcseit.
A törvények szokásokat, – a szokások pedig erkölcsöket szülnek.
«Ezzel a jellem» nem változott és azt hiszem, soha semmi által sem
fog megváltozni; de úgy látszik, hogy megváltoztatható s legalább is
meg van változtatva az által, hogy némely részeit – melyek vissza
voltak szorítva – felszabadították, némely részeit pedig – melyek
szabadok voltak a maguk kiterjedésében – visszaszorították, tehát itt
tetszés szerinti beavatkozás történt. Nyilvánvaló, hogy az a törvény,
amely eltörölte az elsőszülöttségi jogot, egyáltalában nem változtatta
meg a nemzet jellemét, de megváltoztatta ezáltal az erkölcsöket,
amelyek bizonyos mértékben visszahatással voltak magára a
nemzet jellemére is. Érezni a gyermekkortól kezdve, már a szülői
háznál, hogy van egy fellebbvaló, aki bizonyos irányban uralkodik
felettünk, aki a születés jogánál fogva több mint mi vagyunk, ez egy
sajátságos észjárást fog kelteni. Világos, hogy azokban az
országokban, amelyekben szabad végrendelkezési-jog létezik,
egészen másfélék lesznek a családi erkölcsök, mint azon
országban, ahol a gyermeket úgy tekintik, mint a családi vagyon
társtulajdonosát.
Megjegyezték, hogy a házasság felbontását megengedő törvény
óta, amely egyébiránt nagyon szükséges volt, – bár ez a
szükségesség nagyon szomorú – sokkal több, sőt
összehasonlíthatatlanul sokkal több a valókereset, mint amennyi volt
ezelőtt az elkülönítési kereset. Azért van ez így, mert az elkülönítés
csupán viszonylagos felszabadítást s csupán fél-felszabadítást ad, s
mert abban a meggyőződésben voltak, hogy nem érdemes ily
csekélység miatt magukat izgalmaknak kitenni? Nem hiszem, mert
midőn egy elviselhetetlen járomról van szó, természetes, hogy annyi
erőfeszítést tegyünk annak alapos meglazítására, mint amennyit
tennénk annak eltávolítására.
Azt hiszem az igazság az, hogy a polgári törvény fennállása s
annak a vallási törvényekkel való összhangja a házassági ügyekre
vonatkozólag, az egyeseknek különleges gondolkodásmódot ad,
mely szerint a házasságot úgy tekintik, mint valami szent dolgot s
mint olyan köteléket, amelyet eltépni szégyen és amelyet tényleg
nem is volnánk képesek eltépni, csak akkor, ha mindenképen
kényszerítve és erőszakolva volnánk arra, jóformán az egész életen
át tartó büntetés terhe mellett. A házasság felbontását elrendelő
törvényt atyáink így hívták volna: törvényes «indiscretio»,
megszüntette a szégyenérzetet. Kivéve azon esetet, midőn a vallási
érzület erős, a házasfelek nem töprengnek többé a házasság
felbontásának erkölcsi következményei felett, – minden szégyen
nélkül elválnak. Előállott a cselekvés szabadsága: a szégyenérzet
lent maradt, a szabadság, vagy az új egyesülés vágya
felülkerekedett. Ennek a cselekvési szabadságnak a törvény volt az
oka, azon törvény, amely új erkölcsök eredménye volt, de amely
azután fennállása alatt maga is új erkölcsöket teremtett, avagy
kiterjesztette és elhintette azokat, amelyek alakulóban voltak.
Így terjeszti ki és hinti el a demokrácia a kontárság szeretetét,
amely jellemző vonása és mintegy főképessége. A görög bölcsészek
között hagyományos játék volt, hogy vidámsággal fessék meg a
demokratikus erkölcsöket, hogy úgy mondjuk a családi és egyéni
erkölcsöket, amelyeket úgy fogtak fel, mint a demokratikus állam
által sugallt és fenntartott erkölcsöket. E tekintetben mindnyájan
vetélkednek Aristophanessel:68 «Meg vagyok elégedve
magammal», mondja Xenophonnak69 egy alakja: «mert szegény
vagyok, amíg gazdag voltam, arra voltam kötelezve, hogy udvaroljak
a rágalmazóknak, jól tudván, hogy inkább képes vagyok eltűrni a
rosszat, mint velük rosszat tenni. Azután meg a köztársaság mindig
újabb összegeket követelt tőlem, amelyeknek fizetése alól nem
voltam képes magam kivonni. Mióta szegény vagyok, tekintélyt
szereztem magamnak; senki sem fenyeget, én fenyegetek másokat,
szabadon járok kelek s ott maradok, ahol akarok. A gazdagok
meghajolnak előttem és utat engednek nekem. Rabszolga voltam,
most király vagyok, adót fizettem a köztársaságnak, most ő táplál
engem; nem félek attól többé, hogy veszítek, nyerni remélek…»
Éppen így mulatozik Platon: «Ezen kormányforma valóban a
legszebb látszattal bír az összes kormányformák közt és a
jellemeknek ezen pazar változatossága csodálatos eredménynek
látszhatnék… Első tekintetre hozva ítéletet, nemde igen kellemes és
kényelmes állapot az, midőn bármily nagyok is érdemeink valamely
közhivatal betöltésére, nem vagyunk ebben meggátolva s ha úgy
akarjuk s szeszélyünk ezt hozza magával, hogy bíróvá vagy
tisztviselővé legyünk, nem vagyunk alárendelve semmiféle
tekintélynek? Nemde csodálatos, még az a gyöngédség is, amellyel
itt némely elítélttel bánnak? nem láttad-e a halálra vagy
száműzetésre ítélt ilyfajta embereket olyan állapotban, midőn
bentmaradva az országban a hősök járásával és magatartásával
nyilvánosan járnak-kelnek, mintha senkisem figyelne reájok? És
ezen alapelvek, amelyeket előadtunk, oly nagy tisztelettel javasolván
tervet köztársaságunk számára, midőn biztosítottuk, hogy hacsak
nincs valaki természeti előnyökkel megáldva, ha nem élt
gyermekjátékai óta javak közepette és tiszteségben és ha nem
végzett azután komoly tanulmányokat, sohasem lesz erényes; ezen
alapelvek, mily nagylelkű leereszkedés, a gondolatoknak mily
bősége tünteti fel demokratáinkat azon megvetésben, amellyel ez
elvek ellen viseltetnek! Mily nagy fölénnyel tiporják lábbal ezen
alapelveket, sohasem vevén fáradságot maguknak, hogy
megvizsgálják, milyen műveltséggel bírtak azok, akik belevetették
magukat az események mozgalmaiba! Ellenkezőleg mennyi
buzgóság azok fogadására, azok ünneplésére, feltéve, hogy a nép
érdekei lelkes támogatóinak adják ki magukat. Ez igen nagy
kegyességet tételez fel. Ilyenek más hasonlókkal együtt a
demokrácia előnyei. Nagyon kellemes kormányzat az, ahol
egyenlőség uralkodik úgy az egyenlőtlen – mint az egyenlő dolgok
közt… (Tehát) amidőn egy demokratikus államot, melyet a
szabadság égető szomjúsága emészt, rossz pohárnokok
kormányoznak, akik a szabadság borát neki egészen tisztán töltik és
itatják egészen a részegségig, ha ekkor a kormányzók nem
tanusítják vele szemben azon szolgálatkészséget, hogy annyi
szabadságot adjanak neki, mint amennyit kíván, akkor a nép
bevádolja és megbünteti őket, azon ürügy alatt, hogy árulók, akik
oligarchiára törekesznek… kérkedik az egyenlőséggel s tiszteletben
tartja azt az egyenlőséget, amely a hatóságokat a polgárokkal
zavarja össze. Lehetséges-e ezután, hogy egy ehhez hasonló
államban a szabadság szelleme mindenre ki ne terjedjen?
Lehetséges-e, hogy a függetlenség és anarchia szelleme be ne
hatoljon a család belsejébe…? (És ily módon) az atyák
hozzászoknak gyermekeikkel akként bánni, mint hozzájuk
hasonlókkal, sőt félni tőlük, a gyermekek pedig, hogy magukat az
atyjukkal egyenlőnek tekintsék s hogy ne tiszteljék és ne féljék őket.
A polgárok és a közönséges honlakosok, sőt az idegenek is
ugyanazon jogokra vágyakoznak… És a tanítómesterek ebben az
államban félnek tanítványaiktól és kímélik őket, ezek pedig
gúnyolódnak tanítómestereik és nevelőik felett. A fiatal emberek
egyenlő lábon akarnak állni az öregekkel, az öregek pedig
leereszkednek a fiatal emberek modorához és megtanulják utánozni
a fiatal emberek magatartását, attól félve, nehogy mord és zsarnoki
jellemű embereknek tartassanak… És meg kell jegyeznünk, hogy a
szabadság és egyenlőség milyen fokán vannak a férfiak és nők
között lévő viszonyok. Alig hinnénk, hacsak nem láttuk volna, hogy
az állatok – még azok is, amelyek az emberek használatára vannak
rendelve, mennyivel szabadabbak e tekintetben, mint máshol. A kis
kutyák – és ez közmondás – egyenlő lábon állnak úrnőikkel és a
lovak meg a szamarak hozzászokván ahhoz, hogy emelt fővel
járjanak, minden tartózkodás nélkül összeütköznek azokkal, akikkel
találkoznak, ha ki nem térnek előlük».
Aristoteles ezen kérdésben hűtlenné válik kedves módszeréhez,
amely abban állott, hogy mindig ellenkezőjét mondja annak, amit
Platon; semmi gyöngédséggel sem viseltetik – miként már láttuk –
az arisztokrácia iránt. Igen hideg, ritkán humoros, sohasem
gunyoros velök szemben, nem tünteti fel őket sötét színben, mint
Platon, de egyáltalán nem is kíméli őket.
Először is határozottan a rabszolgaság híve. Ebben nem
különbözik egyetlen régi bölcsésztől sem, kivéve félig-meddig
Senecát;70 de a rabszolgaság híve azon makacssággal és eréllyel,
amely neki valóban külön sajátsága. Szerinte a rabszolgaság nem
csupán egyik alakja az emberi társadalomnak, hanem annak
egyedüli lényeges és teljesen elengedhetetlen alapköve.
 Egy fokkal feljebb menve, a mesterembereket és művészeket a
félrabszolgák egyik fajtájának tartja. Történetileg bizonyos, hogy
csupán a romlottságba sülyedt demokráciákban adták meg nekik a
polgárjogot és elméletileg is állítja, hogy a jó köztársaság nem fog
nekik adni polgárjogot. «Némely népnél a mesterembereket
egyáltalában nem bocsátották a demokrácia túlzása előtt a
közhivatalokhoz… A régi időben bizonyos népek úgy tekintették a
kézműveseket és művészeket, mint rabszolgákat, vagy idegeneket;
és azért tekintik még mai napság is a kézművesek és művészek
legnagyobb részét ilyeneknek. Hogy ilyenek léteznek, ez azért van,
mert a minta-állam sohasem fogja fölvenni a kézműveseket és
művészeket a polgárok sorába…»
Kétségtelen, hogy a demokrácia – ha szigorúan vesszük –
kormányforma («… ha ugyan a demokráciát a kormányformák közé
számítjuk…»); valóban lehetséges az, hogy azok, akik a sokaságot
alkotják, jóllehet közülök nem mindegyik kimagasló ember,
győzedelmeskednek, amikor együtt vannak, a kiválóakon, – nem
mint egyének, hanem, mint tömeg… Ime, ez az oka, hogy miért ítéli
meg jobban a sokaság a zenészek és költők műveit; mert egyiket
megbecsüli egy részük, a másikat a másik részük és mindeniket
megbecsülik mindnyájan. (Jegyezzük meg, hogy mindig
demokraciáról beszél, amelynek sem a rabszolgák, sem az artisanok
nem részesei). Kétségtelenül úgy tekinthetjük a demokráciát, mint az
elfajzott kormányformák legtűrhetőbbikét és Platon «jóllehet más
álláspontra helyezkedik (mint Aristoteles), igen helyes
következtetéssel mondja, hogy a demokrácia legrosszabb a jó
kormányformák közt, de a legjobb a rossz kormányformák közt». De
nehéz is nem úgy tekinteni a demokráciát, mint szociológiai
tévedést. Téves, hogy az állam kivan elégítve azzal, ha «a polgárok
sorába emelt minden embert, a hasznosakat is, akikre az állam
fennállása céljából szüksége van». Azon igen érezhető hibája van,
hogy nem képes valami alkotmányos módon elviselni és kebelében
megőrizni a kiváló embereket. A demokráciában «ha valamely
polgár érdemei folytán annyira kiváló, vagy ha több polgár annyira
kimagasló, hogy sem érdemeiket, sem befolyásukat a többiekével
nem lehet összehasonlítani, ez esetben többé őket nem lehet úgy
tekinteni, mint akik az állam részét képezik. Igazságtalanság volna
velük szemben, ha őket – akik annyira felette állanak másoknak –
egyenrangúaknak tekintenék. Az ilyfajta lényt mintegy Istennek
kellene tekinteni az emberek közt. Jól látjuk, hogy a törvények csak
azok számára szükségesek, akik születésüknél vagy képességüknél
fogva egyenlők és hogy azok számára, akik e tekintetben a többiek
fölött állanak, egyáltalában nincs törvény: törvényeik saját
maguknak; aki számukra szabályokat akarna hozni, nevetségessé
tenné magát; és talán joggal mondhatnák neki azt, amit
Antisthenes71 oroszlánai feleltek a nyulaknak, akik az összes állatok
között való egyenlőség ügye mellett tartottak védbeszédet. Ezen
indokból hozták be a cserépszavazatot72 (ostracismust) azon
demokratikus államokba, amelyek sokkal inkább féltékenyek az
egyenlőségre, mint a többi más államok. Mihelyt valamely polgár
hitele, gazdagsága vagy bámulóinak száma, avagy összes politikai
befolyása által a többiek fölé látszott emelkedni, utólérte az
ostracismus őt és eltávollította az államból. Úgy volt mint Hercules,
akit az argonauták kitettek, minthogy Argo hajójuk kijelentette, hogy
túlságosan nehéz s nem bírná el».

Thrasibulus Milete zsarnoka,73 Periandertől, Corinthus

zsarnokától, aki egyike volt Görögország hét bölcseinek, a
kormányzásra vonatkozólag tanácsot kért. Periander nem válaszolt
semmit, hanem egy búzavetést egyenlővé tett azáltal, hogy levágta
azon kalászokat, amelyek kiemelkedtek a többiek közül. «Nem
csupán a zsarnokok teszik ezt, akiknek ez érdekük, épen így megy
ez véghez az olygarchikus és demokratikus államokban is; az
ostracismus többé-kevésbé ugyanazon eredményeket fogja
előidézni itt is, megakadályozván a polgárokat, hogy nagyon
magasra emelkedjenek azzal, hogy száműzi őket».
Ez itt mint a demokrácia alkotmányos kényszereszköze
jelentkezik.
Alapjában véve nincs mindig kényszerítve arra, hogy eltávolítsa,
avagy leüttesse a búzakalászokat, száműzheti őket befelé, – hogy
úgy mondjuk vagyis rendszeresen megtagad minden emelkedést,
sőt minden társadalmi tevékenységet azon embertől, aki kiemelkedik
bármily módon, akár születésénél, gazdagságánál, erényénél, vagy
képességénél fogva. Ez a «néma» ostracismus, miként a nép
mondja. Megjegyeztem néhányszor, hogy az első demokrácia alatt
XVI. Lajost guillotin által végezték ki, mert el akarta hagyni az állam
területét, és hogy a harmadik demokrácia alatt az unokáit kiűzték az
állam területéről, mert ott akartak maradni. Ez az ostracismus, amely
még nincs tisztában önmagával, amely ellentmond önmagának, mert
ingadozik. Még keresi a helyes utat, még ingadozik, de
megállapodva oda jut, hogy az elnyomásnak ilyen vagy olyan
rendszere által tehetetlenségbe vezeti vissza mindazokat, akik
kisebb vagy nagyobb egyéni képesség által többé-kevésbé a közös
színvonal fölé emelkednek. Ez az ostracismus, amely – hogy így
fejezzük ki magunkat – a demokráciák fiziológiai szerve. Ha
alkalmaztatik igaz, hogy megcsonkítja az országot, de mellőzve,
önmagát tenné tehetetlenné.
Aristoteles gyakran felveti azt a kérdést, hogy ki «a kitünő
ember». A kitünő ember szerinte abban különbözik a tömegből
kiválasztott embertől, amiben a szépség a csunyaságtól, amiben
valamely szép festmény a valóságtól, habár bír is némely
töredékeivel a szépségnek, amelyek a valódiban megvannak… Igaz
az, hogy mindenféle népnél mindig ugyanaz lesz a különbség a
tömeg és a kiválasztottak kis száma között? Ez, ami bizonytalan, de
nem baj… A mi észrevételünk igaz marad (hogy az általunk mondott
különbség létezik). Tájékoztat-e ezen feltett kérdés megoldására,
hogy milyen hatalommal kell felruházni a polgárok tömegét? A főbb
hatóságokhoz engedni őket nem ad elég biztonságot, mert attól kell
felni, hogy igazságtalanságot követnek el becsületesség hiányában,
vagy tévedésbe esnek belátás hiánya miatt. Másrészről pedig,
kizárni őket az összes hivatalokból azon veszéllyel járna, hogy
nagyon sok ellenséget szereznének az államnak. A sokaság részére
tehát az maradna, hogy a sokaság a tanácskozásokban vegyen
részt… Emellett volt Solon is… Ámde – jól felfogva – ezen
osztálynak minden polgára képtelen ítéletet mondani.
De nem egyedül a «kitünő ember» van terhére a
demokráciáknak, terhére van az államon és kormányzaton kívül álló
minden fajtája az egyéni és collektiv erőknek.
 Ha visszaemlékezünk arra, hogy Aristoteles a kiélezett állapotú
demokraciát a zsarnoksággal azonosította, – érdekes lesz rövidesen
rámutatni azon képre, amelyet a zsarnokság eszközeiről megrajzol:
«elnyomni azokat, akik valamiben kiválók, – mondja Aristoteles –
megölni azokat, akik kegyes érzelmekkel bírnak, nem engedni meg
sem a közös ünnepi lakomákat, sem a barátok társaságait, sem az
oktatást (kivéve azt, amit ő ad), sem egyéb hasonló dolgot, elkerülni
mindazon szokásokat, amelyek rendszerint alkalmasak arra, hogy a
léleknek és önérzetnek nagyságát szüljék, nem tűrni meg sem a
gyűléseket, sem egyéb egyesületeket, ahol az emberek eltöltik üres
idejöket, mindent elkövetni arra, hogy a polgárok, amennyire csak
lehetséges, ne ismerjék egymást». Aristoteles következtetései
személyileg arisztokratikusak. «A tökéletes állam igen kényelmetlen
akadályt tüntet föl. Mit kell azon esetekben tennie, midőn valamely
kiválóságot nyilvánvalólag elismernek, amely kiválóság nem a
rendszerint fennforgó előnyökben áll – milyenek az erő, a gazdagság
vagy pedig a pártfelek nagy száma, hanem az erényben? valójában
mit kell neki tennie? Mert végre is nem mondhatjuk azt, hogy ki kell
tiltani az államból azt, aki ilynemű módon kiváló, másrészt meg
szintén nem lehet őt alávetni a hatalomnak, ez annyi volna, mintha
Jupiternek akarnánk parancsolni és vele a hatalmat megosztani. Az
egyetlen elfogadható elv: járuljon mindenki szívből hozzá – ami
természetesnek is látszik – hogy neki engedelmeskedjék és hogy az
államban olyanokra ruházzák a felsőbbséget, akik ő hozzá
hasonlítanak». Azonban, hogy úgy mondjuk, s tárgyilagosan fogva
fel a dolgot, s szembehelyezkedve a különböző kormányformákkal,
amelyek az emberiséget megosztják, – Aristoteles más eredményre
jutott, mint amilyenhez nekünk lesz alkalmunk jutni és amelyet
kellőleg meg fogunk világítani.
A modern írók közül Rousseau, aki azt állította, hogy nem volt
demokrata és igaza is volt, mert amit «demokráciának» nevez, az az
athéni uralom, vagyis a közvetlen kormányzat, amit ő egyáltalában
nem kívánt; Rousseau, aki társadalmi szerződésében (Contrat-
social) – dacára némely ellentmondásnak és homályosságnak, –
legtökéletesebb javaslatát adta meg a demokratikus kormányzatnak,
a szónak általunk vett értelmében – de akiről még biztosan nem
tudhatjuk, vajjon kifejezetten demokrata-e, minthogy nem tudjuk, mit
ért «polgár» alatt, vajjon ez a közönség-e, vagy csupán csak a
nemzetnek egy valóban nagyon számos osztálya; Rousseau többet
beszélt, mint bárki más, nem ugyan határozottan a demokráciának
az erkölcsökre való befolyásáról, hanem, hogy így mondjuk, a
demokráciának a jó erkölcsökkel való megegyezéséről. Egyenlőség,
megelégedés, egyszerűség, ime ezeket találjuk szerinte azon
államokban, amelyek, sem nem királyságok, sem nem
arisztokraciák, sem nem plutokráciák; úgy látszik, hogy az erénynek
ugyanazon forrásából – amely azt okozza, hogy némely nép az
egyenlőséget, a megelégedést és az egyszerűséget szereti – ered
egy az arisztokráciát, plutokráciát és királyságot kizáró uralom;
szeressétek az egyszerűseget, megelégedést és egyenlőséget s
nagyon valószínű, hogy demokratikus köztársaságban vagy
érezhetően demokráciában éltek. Azt hiszem, ez a lehető
legpártatlanabb s legvilágosabb foglalata – amit valaki nyujthat –
Rousseau mindig szigorú formák közé visszahúzodó tanításának.
E tekintetben sokkal hűségesebb tanítványa volt
Montesquieunek, mintsem ezt beismeri. Mindaz, amit elmondtam,
betűszerint bennfoglaltatik Montesquieunek mindazon fejezeteiben,
amelyek a demokráciára vonatkoznak és híres tétele, miszerint «a
köztársaságok alapelve az erény», midőn az erény szónak külön
értelmet tulajdonít, nem egyéb, mint az egyenlőségnek,
egyszerűségnek és megelégedésnek, – ezen hármas
tökéletességnek – összefoglalása, mert Montesquieu az «erény»
kifejezését majd szoros, majd tág értelemben veszi, majd annak a
politikai erény (polgárerény és hazafiság) értelmét tulajdonítja, majd
annak a tulajdonképeni értelemben vett erény (egyszerűség,
megelégedés, takarékosság, egyenlőség) értelmét adja – és ezen
utóbbi esetben Montesquieu és Rousseau teljesen megegyeznek.
Csakhogy Montesquien megvilágítja, mint minden kormányzatot,
a hanyatló demokráciát is azzal, hogy bemutatja – anélkül, hogy
idézné – azon képet, melyet arról Platon megrajzolt s amelyet már
fentebb láttunk, – ezt írja: «A hatóságok munkáját a nép akarván
végezni, nem tiszteli azokat többé; a tanács határozatai előtte nem
bírván többé súllyal – nem tiszteli többé a szenátorokat,
következésképen az öregeket sem. Ha pedig nem tiszteljük az
öregeket, nem fogjuk többé tisztelni atyáinkat sem, a férjek sem
lesznek többé méltók a becsülésre s a tanítóknak sem fognak
engedelmeskedni. Mindenki szeretni fogja ezen szabadosságot, és
mindenkinek nehezére fog esni, eltűrni a parancsokat és
engedelmességet. Az asszonyok, a gyermekek és a rabszolgák
többé senkinek sem engedelmeskednek. Nem lesznek többé
erkölcsök, nem lesz többé rendszeretet, végül erény sem».
Ami a demokrácia közerkölcseiről a demokratikus államban
uralkodó magán-, családi és személyes erkölcsökre való átmenetet
illeti, vajjon észreveszi az olvasó, hogy a köz- és magánélet
fogyatkozásainak közös gyökere van? Ezen közös gyökér a
hivatottság félreismerése, elfelejtése és megvetése. Ha a
növendékek megvetik tanítóikat, a fiatal emberek az öregeket, a
feleségek férjeiket, az idegenek a polgárokat, az elítéltek
ítélőbíróikat, a fiak atyjukat, – ez azért van, mert a hivatottság ideája
eltünt, mert a növendékek nem érzik tanáraik tudományos
felsőbbségét, a fiatalemberek az öregeknek az élettapasztalatokon
nyugvó felsőbbségét, a feleségek férjeiknek felsőbbségét a
gyakorlati élet szempontjából véve, az idegenek a polgároknak
felsőbbségét a nemzeti hagyományok szempontjából véve, az
elítéltek bíráik erkölcsi felsőbbségét és a fiak atyjuknak tudományos
élettapasztalatokon nyugvó, polgárias és erkölcsi felsőbbségét.
És hogyan bírnának ezen érzelmekkel, hogy lehetnének ezen
érzelmek marandók és állandók, mikor maga az állam a
hivatottsággal való nemtörődésre van alapítva, s annyira magára a
kontárság tiszteletére és annak folytonos, maradandó és általános
szükségletére, hogy azt úgy tekintse, mint útmutatót és mint
vezetőt?
Ilymódon a közerkölcsök tekintélyes befolyással vannak a
magánerkölcsökre, a szó tulajdonképeni értelmében vett erkölcsökre
és hogy a családba és «külvilágba» a polgároknak egymásközötti
mindennapi viszonyaiba belopódzkodik apródonként az
erkölcsöknek azon ellazulása, amelyet Platon szellemesen «az
egyenlő és a nem egyenlő dolgok között való egyenlőségnek»
nevez. Amit a demokratikus állam kezdetben a családba bevisz,
vagy amit kegyel, az a két nem közt való egyenlőség,
következésképen a feleség tiszteletlensége a férjjel szemben.
Jegyezzük meg, hogy alapjában véve ezen gondolat nagyon
igazságos, azonban a hivatottság kérdésével kapcsolatosan már
nem. Az asszony tökéletesen egyenlő a férfival az észbeli
tehetségek tekintetében a civilizáció állapotában, ahol egyedül az
észbeli tehetségek számítanak, az asszony tökéletesen egyenlő a
férfival. A társadalmi életben ugyanazon hivatalokhoz kell
hozzábocsátani őt mint a férfit, a tudás és tanultság ugyanazon
feltételei mellett; ámde világos, hogy a családban, valamint minden
vállalatban szükséges: 1. a munkamegosztás a hivatottság szerint,
2. egy hivatásos fő elismerése. Ez azon törvény, amelyet a
demokratikus uralomban a feleségek állandóan félreismernek. Nem
engedik meg a munkának külső- és házimunkára való megosztását
és beavatkozást követelnek maguknak a külsőmunkába, a férj
foglalkozásába, amelyet talán igen jól végeznének el, ha az ő
feladatuk volna és ha nem volna nekik más tennivalójuk, mint ez,
amelyet elrontanak és tönkretesznek abban a hitben, hogy itt oly
dologba ártják magukat, amely nem hivatásuk, holott más dolognak
a helyes ellátása a feladatuk. Nem tűrik meg, hogy a férj vezesse a
vállalatot s nem csupán társak, de főnökök akarnak lenni. Ez a
megegyezésszerű vagy a kötelemszerű hivatottság megvetése. A
feleség kétségtelenül épp oly jó pénzbeszedő volna, mint férje; de
attól a pillanattól kezdve, midőn kettős terhet vesz magára, úgymint
a pénzbeszedést és a házvezetést, hogy az, aki a házat vezeti
foglalkozzék a pénzbeszedéssel is, ez éppen olyan rossz volna,
mintha az, aki pénzbeszedéssel van megterhelve, a konyhával és az
élelmiszerek bevásárlásával foglalkoznék; itt a megegyezésszerű és
a kötelemszerű hivatottságot kell tiszteletben tartani, amely a szokás
és gyakorlat által igen gyakran egészen valóságos és realis
hivatottsággá válik, amelyet akadályoz, alterál és megbont az idegen
beavatkozás.
Az asszonyok különösen a kötelemszerű hivatottságnak nem is
álcázott megvetése, – majd meg a családfő szerepének
megszerzése és félreismerése által napról-napra, pillanatról-
pillanatra rászoktatják a gyermekeket atyjuk megvetésére. A
gyermekek a demokráciában mintegy atyjuk és anyjuk megvetésére
vannak nevelve. Valóban erre nincs más kifejezés, bármily
ártatlanok és jók legyenek is szándékaik. Vegyük csak számba: a
demokrácia mindenekelőtt tagadja ezen főhivatottságot, az
elhunytak képességét az élők vezetésére és irányítására; lényeges
és alapvető elveinek egyike, hogy az élő nemzedék ne legyen
megkötve a megelőző nemzedékek által. Milyen következtetést
vonjanak le a gyermekek akár ezen alapelvből, akár ezen alapelvnek
összes alkalmazásaiból, amelyet maguk körül látnak, ha nem azt,
hogy semmiben sincsenek lekötve az őket megelőzött
nemzedéknek, vagyis atyjuknak és anyjuknak?
A gyermekek természetesen már így is sok, vagy elég
hajlandósággal bírnak arra, hogy szülőiket kevés becsülésben
tartsák. Büszkék fizikai felsőségükre és arra, hogy ők emelkednek,
míg szülőik hanyatlanak, áthatva a modern emberiség azon
általános előítéletétől, hogy mindig előhaladás van és
következésképen, hogy ami tegnapról van, végeredményben mindig
alsóbbrendű annál, ami máról van; ezenkívül – amint mindig hittem –
valamely nemezis által sarkalva, amely arról van meggyőződve,
hogy az emberi tudás és hatalom nagyon gyorsan haladna előre, ha
a gyermekek éppen ott vennék fel a láncszemet, hol atyáik elejtették
és nem azon kezdenék, hogy eltöröljenek mindent, amit atyáik
csináltak, hogy azután mindent újra kezdjenek: az oka annak, hogy
az épület mindig az alapozásnál marad; a gyermekek mindezen
okokból természetes hajlandósággal bírnak arra, hogy szüleikkel
mint Cassandrákkal74 bánjanak el. A demokrácia tehát még
hozzáteszi ezen tanítást is, hogy a nemzedékek függetlenek
egymástól és hogy az elhunytaknak nincs semmi tanítani valójuk az
élőknek.
Azután meg mivel a demokrácia először is ezen eszmén
nyugszik, majd pedig azon eszmén, hogy az állam mindennek ura,
elvonja a gyermeket a családtól annyira, amennyire csak lehet. «A
demokrácia gyermektolvaj-kötéltáncos», – mondja Sokrates
humorisztikus dialogjai valamelyikében. – «Elvonja a gyermeket
családjától, játéka közben elvezeti messzire és nem engedi meg
neki többé családját viszontlátni, különböző idegen nyelvekre tanítja,
tagjait kificamítja és szétszedi, kifesti, idegen jelmezbe öltözteti át,
megismerteti az akrobataság minden titkaival s képessé teszi
megjelenni a közönség előtt, hogy fordulatokkal mulattasson.»
Annyi bizonyos, hogy a demokrácia különösen arra törekszik,
hogy a gyermeket családjától elvonja, hogy neki kijelölt nevelést
adjon és nem olyat, aminőt szülei választanának s arra tanítja, hogy
nem kell hitelt adni a szülők oktatásának. Tagadja a szülők
hivatottságát, helyettesíti azt a magáéval s arról biztosít, hogy
egyedül az övé jó.
Ez a demokratikus uralomban a szülők és gyermekek
különválasztását előidéző főokok egyike.
Azt mondhatják, hogy a demokráciának nem sikerül mindig azon
törekvése, hogy a gyermekeket atyjuktól elkülönítse, mert semmi
sem akadályozza meg a gyermeket abban, hogy ne viseltessék
tanárai iránt ugyanazon kicsinyléssel, amellyel szülei iránt különböző
okokból viseltetik.
Mi sem igazabb, mert a demokrácia általános elvei nem
kevésbbé fogják okozni a tanulóknak a tanítók iránti lebecsülését,
mint a gyermekeknek a szülők lekicsinylését.
A tanítót éppen úgy tekinti a növendék, mint a multat, amely nem
köti a jelent, mint olyan multat, amely a haladás törvénye szerint
sokkal alsóbbrendű a létezőnél. Igaz, de a küzdelem az iskolában a
szülők ellen, akik otthon az iskola ellen küzdenek, a gyermeket olyan
személyiséggé formálja, aki ezen ellentétes befolyások között
egyáltalában nem is részesült nevelésben. Úgy lesz vele, mint azon
gyermek, aki saját családjában nyer tanítást egy mindenekfelett hivő
anya és egy atheista atya példájából. Nem nevelték; semminemű
nevelésben nem részesült. Az egyedüli nevelés – és hogy úgy
mondjuk – a szülők általános eszméinek átplántálása a fiakba, a
családi nevelésben áll, támogatva azon tanítómesterek által adott
nevelés által, akiket a család saját szellemének megfelelőleg választ
ki. Határozottan ez az, amire a demokrácia egyáltalában nem akarja
elhatározni magát.
 A demokratikus uralomban az öregeket még kevésbbé tisztelik
és becsülik. Még egy hivatottság, amelyet kifejezetten tagadnak és
eltávolítanak. Értekezést kellene írni, – amely eléggé különös volna
– az öregek nagyságáról és hanyatlásáról. Az öregeknek nincs mit
dicsekedniök a civilizációval. Az ősidőkben – miként mai napság a
vad népeknél – az öregek királyok. A gerontokrácia (öregek uralma)
a legrégibb kormányforma. Ez eléggé érthető, mert az ősidőkben az
összes tudomány a tapasztalat, tehát az öregek rendelkeznek
ekként az állam összes történeti, társadalmi és politikai
tudományával. Részesülnek is igen nagy becsületben és a
legnagyobb tisztelettel, a legnagyobb figyelemmel – majdnem
babonával – hallgatják meg őket. Nietzsche75 visszakívánja ezen
időket, midőn ezt mondja: «a nemesség jele, az arisztokrácia jele: az
öregek tisztelete.» És visszakívánja ezen nézetének alapját is midőn
hozzáteszi: «az öregek tiszteletben tartása: a hagyományok
tiszteletben tartása.» Azért fogadták el ösztönszerűleg az
elhunytaknak az élők fölötti kormányzatát; amit az öregekben
megbecsültek az, hogy az öregek csak félig haltak meg:

Le vieillard qui rémonte à la source première,

Entre aux jours éternels et sort des jours changeants;
Et l’on voit de la flamme aux yeux des jeunes gens
Mais aux yeux du vieillard on voit de la lumière.3)

Az öreg később a királysággal, vagy az olygarchiával, vagy az

arisztokráciával megosztozott az állami ügyek kormányzatán és
megtartotta majdnem egészen a jogi ügyek intézését. Megbecsülték
erkölcsi és szakszerű hivatottságát. Erkölcsi hivatottsága ezen
korszak emberei előtt abban állott, hogy szenvedélyei kihaltak és
ítélete érdeknélkül való volt annyira, amennyire egy emberi ítélet
lehetett. Még önfejűsége sem volt rossz, sőt inkább jó, mint rossz.
Mentes az ingadozás, a szeszély, a kedélyizgalomtól és attól, hogy
könnyen engedelmeskedjék a befolyásoknak. Szakszerű
hivatottsága is jelentős, mert sokat látott, sokat megőrzött
emlékezetében, sok összehasonlítást tett és mintegy öntudatlanul az
esetek élőtárháza lett. A történelem pedig végeredményben kevés
eltéréssel, mindig újra kezdi a dolgokat, előtte tehát minden felmerült
eset ismert és régi, amely nem ejti csudálkozásba és amelyre mindig
rendelkezik megoldással, mivel csupán ezek enyhe módosításáról
és alkalmazásáról van szó.
De ez az igen régi időkben volt így.
Ami az öreg tekintélyét apródonkint aláásta, az a könyv. A könyv
a megszerzett tudományt, a jogot, a jogtudományt kétségtelenül
jobban magában foglalja, mint az öregek. A fiatal emberek egy szép
napon ezt mondták: mivel könyveink vannak, nincs többé
szükségünk az öregekre.
Ez tévedés volt; a könyvből szerzett tudomány sohasem egyéb,
mint az élőtudomány segédeszköze, azon tudomány, amely teljesen
össze van vegyítve és kombinálva az élő gondolkozással, amely azt
hajlékonnyá teszi és újra átgondolva igazolja. A könyv béna tudós; a
tudós pedig könyv, aki folytatja a gondolkozást és gondolatainak
leírását.
De ezen gondolatok nem voltak egyáltalán kényszerítő erejűek, a
könyv pedig rosszul bánt az öreggel, aki nem volt többé a nemzet
könyvtára.
Még később különböző okokból a tiszteletben tartott öreg
nevetségessé vált. Készségesen megengedjük, hogy rászolgált erre:
mert önfejű, maniakus, fecsegő, mesélő, unalmas, veszekedő és
kellemetlen megjelenésű. A vígjátékírók ellesték és magukhoz
kaparították nagyon is realis hibáikat, a legérzékenyebb ütéseket
mérték rájuk. Minthogy a közönség többsége fiatal emberekből áll,
először mert több a fiatal ember, mint az öreg, azután meg mert az
öregek kevésbé látogatják a színházat: a vígjátékírók biztosak voltak
a könnyű sikerben, nevetségessé tévén az öregeket, vagyis inkább
csupán a nevetségest tüntetvén fel, amellyel tényleg fel vannak
díszítve.
Athénben, Rómában, talán máshol is az öreg volt egyike a
legfonákabb személyiségeknek. Ezek a dolgok – miként Rousseau
helyesen jegyezte meg – nagy visszhangot keltettek az erkölcsök
körében. Miután a nevetséges személyiségek közé sorozzák és mint
nevetséges alak hagyományossá vált, elesett az öreg társadalmi
tekintélyétől. Ciceronak de Senectute című művében igen jól látjuk,
hogy az író visszatartja az áradatot, visszahatást gyakorol, rehabilitál
és egy olyan személyiség mellett, aki többé nem rokonszenves,
enyhítő körülményekről szónokol.
Megjegyzendő, hogy még a középkori hőskölteményekben is
maga Nagy Károly – a virító szakálú császár76 – igen gyakran játsza
a nevetséges személyiség szerepét. A hőskölteményen megérzik a
verses elbeszélés szomszédsága.
A XVII. és XVIII. században a renaissanceval – nem mondom
mindig – de leggyakrabban dunnyogó figura az öreg.

Molière,77 aki inkább követője Aristophanesnek és Plautusnak, 78

mint Terentiusnak,79 éppen annyira ostora az öregségnek, mint a
«nevetségesnek» («le fléau du ridicule»); üldözi az öreget, mint
kutya a zsákmányát és sem verseiben, sem prózájában sohasem
hagy neki békét. Ezen igazsággal Rousseau-nak és leányának
tartozunk, mert megkisérlették helyreállítani az öregember
becsületét. Rousseau szép helyet biztosít neki műveiben, a leánya
pedig tág teret és tiszteletreméltó helyet biztosít neki nyilvános
szertartásai és nemzeti ünnepeiben. Lacedemonra és a kezdetleges
Rómára való őskori visszaemlékezések ezek, nemkülönben a XIV.
és XV. Lajos kora elleni visszahatás formáinak egyike.
A győzedelmes demokrácia ellenben a tekintély utolsó fokára
helyezte az öreget. Elfelejtette Montesquieu tanácsát: hogy a
demokráciában (lásd az összefüggő szöveget Lois V. 8.) «semmi
sem tartja inkább épségben az erkölcsöket, mint a fiatalemberek
szélsőségig menő alárendeltsége az öregekkel szemben.
Mindketten féken tartatnak, azok az öregek iránt érzett tisztelet által,
ezek dedig az önbecsérzet által» (és amelyet a fiatal embereknek az
öregek iránt érzett tisztelete fenn fog tartani).
A demokrácia elfelejtette ezen tanácsot, mert nem hisz a
hagyományokban és kissé túlságosan bízik a haladásban.
 Az öregek természetszerű istápolói a hagyománynak s meg kell
engedni, hogy az a hibájuk, miszerint nem valami nagyon bíznak a
haladásban. Éppen ezért az ő befolyásuk kitünő korrektivum volna
olyan uralomban és olyan általános gondolkozásmód mellett, ahol a
multat lekicsinylik és minden változást haladásnak tekintenek. De a
demokrácia egyáltalában nem ismeri el a korrektivum szükségét és
előtte az öreg nem egyéb ellenségnél. Azonkívül, hogy
hagyománytisztelő és kevésbé szomjúhozza a haladást,
általánosságban szereti a tiszteletet, először is azért, mert
önmagáért szereti, azután meg szereti a vallásért, a dicsőségért, az
országért, a nemzeti történelemért. A demokrácia nem szereti a
tiszteletet, félve hogy ezen érzelem nem csupán őreá, de másokra is
ki fog terjedni.
– De hát mit kíván magának?
– Egyáltalában nem a tiszteletet, hanem a hevületet, a
szenvedélyt, a szeretetet, a hódolatot. Mindenki szereti, hogy olyan
érzelmekkel viseltessenek iránta, amilyeneket önmaga érez. A
tömeg nem tisztel, hanem szeret, felhevül, lelkesedik, fanatizálódik;
s még azt sem tiszteli, akit szeret.
Egészen természetes, hogy a nép nem szereti az öregeket; a
nép fiatal ember. Észrevettétek-e, hogy Horatiusnak minden vonása,
melyekkel a fiatal embert festi, tökéletesen alkalmazható a népre:

Imberbis juvenis, tandem custode remoto,

Gaudet equis canibusque et aprici gramine campi;
Cereus in vitium flecti, monitoribus asper,
Utilium tardus provisor, prodigus æris,
Sublimis, cupidusque et amata relinquere pernix.»80

«Az ifjú végre felszabadulva az őrizet alól, lovakról, kutyákról és

a Mars-mezőről álmodik, viasz a bűn kísértéseivel és merev az
intésekkel szemben; kevéssé foglalkozik a hasznos készletek
beszerzésével, pazarul bánik a pénzzel, vakmerő, vágyaiban
forrongó és mindig kész gyorsan elhagyni, akit szeretett.»