11.

tétel: Jókai Mór:

A sárga rózsa (1825-1904)

Magyar irodalom-Jókai kései kisregénye, 1893-ból.- A kisregény nem történelmi, romantikus időket idéz
fel, témáját és figuráit a korabeliparaszti világból meríti.-A regény megírásának előzménye az író 1889-es
hortobágyi látogatása. Az itt eltöltöttidő után írta meg nagyobb lélegzetű munkáját Hortobágy
címmel, amelyben akisregény valamennyi motívuma megtalálható. - A civilizáció vívmányai előtt
játszódik, amikor még nem volt vasút a Hortobágyon. - Három fő összetevője van a történetnek: a
balladaszerű cselekmény, a néprajzileírások és a paraszti idillből vett életképek. -A történet alapja:
Decsi Sándor (csikósbojtár), Lacza Ferkó (gulyásbojtár) és Klárikaszerelmi háromszöge. Decsi és Lacza
versenyeznek a hortobágyi kocsmáros Klárijáért,akit a kertjében termő sárga rózsájáról, magát is sárga
rózsának neveztek. A lánymindkét bojtárt hitegette. Egy cigányasszony tanácsára Klári a
"nadrágujjasemberkéből" (nadragulyás) adott inni Sándornak, mert úgy érezte szerelmük
elhidegül.Ezután a lány tudatlanságában megmérgezte Sándort, akit az állatorvos mentett meg.A lány
azonnal bevallotta a bűnét, és segített ápolni a súlyosan megmérgezett férfit. Avizsgálóbíró előtt a Sándor
(a csikós) hazudott arról, hogy ki mérgezte meg őt. Ekkorhazudott életében először. Lacza Ferkó ezt
megtudta végül a két legény között pusztaipárbajra került sor, amelyben a Sándor győzött. A lány a
súlyosabban sérült legénytápolta, pedig a győztest szerette. Ezt Sándor nem tudja elviselni ezért inkább
elvágtat,bele a viharba. - A szereplők még a természeti ember karakterjegyeit viselik magukon, még
továbbélnek bennük a nemzeti jellem vonásai. Jókai még azt az utolsó pillanatot ábrázolja,amikor még a
nemzeti típus autentikus mivoltában fellelhető, amikor a kívülről érkezőkulturális hatásokhoz
asszimilálódni képtelen embertípus végképp eltűnik. Az utolsójelenetben Decsi Sándor és Lacza Ferkó
még utoljára összecsapnak, majd a győztescsikóslegény mitikus figurája eltűnik a pusztai viharban. -
Decsit igazságérzete vezeti minden tettében, gyűlöli a hazugságot: ezért lesz katona, svégül Klárit is azért
taszítja el, mert hazudik. És mégis, a hazugságot is vállalja,csakhogy a lánynak ne essék bántódása
akaratlan, buta vétke miatt. Ferkó (agulyáslegény) inkább sunyi okosságára bízza magát tetteiben.
Klári jelleme egyszerrekacér, könnyelmű és bűnbánó. A következmény: a lány elveszíti mindkét
udvarlóját.-A regény a népdalokat még élő kommunikációs formaként használó természeti embervilágát
differenciáltan ábrázolja: a pusztai emberek közötti különbségek a természetrendjét képezik. A pusztai
hierarchia legmagasabb fokán a csikósok állnak, őketkövetik a gulyások, majd a juhászok, s végül a
kondások következnek. A rangsornemcsak az erőviszonyokat képezi. -A gulyásbojtár (Lacza) és a
csikósbojtár (Decsi) egymás mellé helyezett történeteiegyaránt elbukásukról, őszinteségük
felszámolásáról szól. - A hazugsággal jellemzett civilizáció behatol a természeti világba, és az első
hazugságután lerombolja annak őszinteségét. Lacza hazugsággal menekül a katonaság elől,hazudik a
gulyát megvásárolni szándékozó uraknak, majd ellopja az egész gulyát.Laczához képest Decsi csak
fázisbeli eltérésben van: míg Lacza a cselekedet előttromlott meg, addig Decsi valamivel később. Ő
elment katonának, csak akkor hazudik,amikor szerelmét, Klárikát kell mentenie a bíróságon.
Ezután ő is hazudikszámadójának, és tulajdonképpen Lacza Ferkóvá alakul.

- A gulyás és a csikós jó barátok voltak mindaddig, amíg össze nem kaptak a kocsmároslányán, Klárikán. A
lány és a virág, amit róla neveztek el, idegen a pusztában. Avirágot egy idegen hozta „Belgaországból”, a
lányt egy ismeretlen hagyta a csárdaküszöbén. Klári idegensége már külsején észrevehető: a
pirospozsgás pusztailányokkal ellentétben, az ő arca halványsárga. Számára a hazugság természetes, s
bárérti az érte küzdő fiúk dilemmáját, mégis gyakran tép a sárga rózsából, és tűzi másférfiak kalapjára. A
pusztában az őszinteség és tettetés egymást kizáró fogalmak.-A civilizáció és természetiség ellentétét a fő
cselekményen kívül Jókai több irányból ismegragadja. Egyfelől a pusztára érkező idegenek
perspektívájából tekint rá. A bécsifestő szavai a nyugati kultúrához viszonyítják a látványt. - Jókai a
narrációval ironizálja a természeti ember bukásának tragikumát. A narrációbizonyos elemek ismétlődő
előfordulására épül, és csak ezek mozaikszerűösszeillesztéséből állítható össze a történet
viszonyrendszere. Az átértelmezőismétlések átszövik az egész szöveget. Például: a pusztán tőzeggel
tüzelnek, ami amarha ürüléke, és az elbeszélői kommentár szerint „az árva tőzeg füstjének illatakedves
ember és barom orrának.” Később ezt a véleményét ironizálja, amikor egysvájci emigráns, hogy
otthon érezze magát, tőzeget éget. Az elbeszélő korábbikijelentését, miszerint a tőzeg illata
kellemes, a pusztai perspektíva felé tolja az, hogya komp utasai szerint ez nem is illat, hanem szag. Az
elbeszélő ilyen módon hol apusztai perspektívát, hol a pusztára érkező idegenek perspektíváját
képviseli. (apusztai embernek a tőzeg illata kellemes az idegeneknek szag)- A korabeli kritika elsősorban
az életképszerű jelenetezés „hitelességére” figyelt fel,miközben Jókai a pusztai ember, a nemzeti jellem
világát úgy utalja a múltba, hogyújbóli elérhetőségének lehetőségét elveti. (a pusztai ember már a múlté
és többé nemelérhető)