Az attitűdök és szerepük a jellem kialakulásában alapvető fontosságúak.

Az
attitűdök nem csupán rövid távú vélemények vagy reakciók, hanem hosszú
távú, állandó viszonyulások, melyek meghatározzák, hogyan reagálunk és
hogyan viselkedünk különböző helyzetekben.

Az attitűdök kialakulása folyamatossága és azoknak az életünk különböző

szakaszaiban való változása jelentősen befolyásolja a jellem alakulását. Ezek az
attitűdök lehetnek személyesek vagy társadalmiak, és mind pozitív, mind
negatív töltéssel bírhatnak. Az attitűdök a viselkedésünket is befolyásolják,
kiválasztva a megfelelő reakciókat a különböző helyzetekben.

Az attitűdök közötti kapcsolatok, valamint azok kölcsönhatása a jellem

alakulásában kiemelkedő fontosságú. Egyéni attitűdjeink nemcsak saját
viselkedésünket formálják, hanem befolyásolják a körülöttünk lévő emberek
attitűdjeit és viselkedését is. Ebben az értelemben az attitűdök és a viselkedés
kölcsönösen meghatározzák egymást.

A jellem kialakulása nemcsak az egyén belső folyamatain alapul, hanem a

társadalmi kapcsolatrendszerekhez való adaptáció révén is formálódik. A
gyermekkorban és serdülőkorban kialakult attitűdök és viselkedési minták
nagyban meghatározzák a felnőttkori jellemet és az egyén társadalmi
adaptációját.

Az attitűdök és viselkedési minták általánosságban az értékrendünk

tükröződései, és ezáltal jelentősen befolyásolják jellemünket. Ha például
felnőttként deviáns vagy a társadalmi normákat semmibevevő viselkedést
tanúsítunk, az megteremti a gyenge vagy problémás jellem kialakulásának a
veszélyét azokban, akik felnéznek ránk vagy hozzánk közel állnak.

Összességében az attitűdök és viselkedési minták állandó kölcsönhatása és

fejlődése alapvető fontosságú a jellem kialakulásában és formálódásában. Ez a
folyamat mindig aktív és dinamikus, és szorosan kapcsolódik ahhoz, hogyan
adaptálódunk és reagálunk a körülöttünk lévő társadalmi és kulturális
kontextusra.