MI A MODERN ?

modern – modernitás – modernizácó / posztmodern – posztmodernitás

 MI A MODERN ?

• „A modernus szó a keresztény

későlatin szóalkotása, amelyet a
modo, „most” szóból származtattak.
Először Gelasiusnál fordul elő, az
Epistulae Pontificumban (494-495).

• Szó szerinti értelemben minden kor

nevezheti magát újkorinak vagy
modernnek.

• Nyomatékos értelemben azonban egy

kor akkor nevezi magát modernnek,
ha a korábbival szemben a másságát,
a hagyománnyal való szakítását akarja
hangsúlyozni. Eddig háromszor
használták a szellemtörténet folyamán
ebben a nyomatékos értelemben a
„modern” szót.
 MI A MODERN ?

• Először a 14. és 15. század fordulóján,

a középkor vége felé. Az Ockham-féle
nominalizmus mint via moderna ekkor
helyezkedett szembe a hagyományos
középkori nagyskolasztikával. (…)

• Másodszor a 17. és a 18. század

fordulóján alkalmazták előszeretettel a
„modern” szót, a régiek és a modernek
vitájában (Querelle des Anciens et des
Modernes).

• Harmadszor a „modern” szó a 19.-ből a

20. századba való átmenet folyamán
merült fel.”

• Hegel volt az első, aki a modernitás

fogalmát világosan kifejtette → a
modernitás törés és folyamatosság
egyszerre.
 MODERNIZÁCIÓ

• A modernizáció fogalma az ötvenes

években alakult ki, és az esztétikai
jelentésnél jóval átfogóbb jelentése
van, a társadalom
racionalizálódásának folyamatára utal.
→ egymást erősítő kumulatív
folyamatok együttese:

• a tartalékok tőkésítése és bevetése,

• a termelőerők növekedése,
• a munka termelékenységének
növelése,
• a központosított politikai hatalom
létrehozása,
• a nemzeti öntudat kialakulása a
politikában, a polisz életében
• a művelődésben való részvétel
jogának terjedése,
• az értékek és normák laicizálódása
 MODERNIZÁCIÓ

• A modernizáció fogalma nem a marxi

hagyományokra épül, hanem Max
Weber racionalizáció-fogalmához áll
közel, amelyet Weber A protestáns
etika és a kapitalizmus szelleme c.
könyvének előszavában fogalmazott
meg.

• A racionalizáció arra irányul, hogy a

társadalom minél több területét – és
egyre nagyobb mértékben – vonják be
az ésszerű döntések hatókörébe.
(Max Weber példája a kapitalista
jellegű gazdaságra vonatkozóan a
tervszerű gazdálkodás.)

• Habermas szerint tulajdonképpen az

állami beavatkozás rendszeréről van
szó, amely a ’munkateljesítmény’
ideológiáját (Leistungsideologie) a
’minimális jólét’ biztosításával
kombinálja, s igyekszik a tömegeket
depolitizálni.
 MODERNIZÁCIÓ

• A racionalizáció eredménye a
társadalom struktúrájának hosszú távú
átalakulása, a tudományos és
technikai modernizáció
megvalósulása.

• A modernizáció elmélete a 20. század

ötvenes-hatvanas éveiben (a háború
utáni rekonstrukció dinamizmusában)
éri el legfigyelemreméltóbb
eredményeit.

• A modernizáció kritikája és kritikai

újraértelmezése pedig a 20. század
hetvenes-nyolcvanas éveiben
bontakozik ki, Jean Baudrillard, Gianni
Vattimo, Gilles Deleuze, Félix Guattari
és mások munkássága révén.
(Pl.: Gianni Vattimo: The End of Modernity, Trans.,1988)
 MODERNIZÁCIÓ

• A modernizáció hasznos fogalommá

válik, ha kiemeljük teleologikus és
elsősorban gazdasági
meghatározottságából, és ha nemcsak
politikai és gazdasági képződmények
szerkezeti változásait fogja át, hanem a
tudás, nyelvek, terek és
kommunikációk hálójának és magának
a szubjektivitásnak az
újraszerveződését is.
• Ha magunk mögött hagyjuk Weber,
Lukács, Simmel és mások munkáit,
valamint a „racionalizáció” és
„megtestesítés” kifejezésekből
származtatható összes vizsgálódást, a
modernizáció olyan logikáját állíthatjuk
fel, amely egészében mentes a
haladás vagy fejlődés gondolatától, és
amely nem lineáris átalakulásokat is
magába foglal.
 MODERNIZÁCIÓ

• Gianni Vattimo szerint a

modernizációnak pontosan e
poszthistorikus jegyei azok, melyek
által éppen az új folyamatos termelése
teszi lehetővé, hogy a dolgok
ugyanazok maradjanak.
• Az egyformaság logikája azonban
fordított viszonyban áll a
hagyományos formák stabilitásával.
• A modernizáció olyan folyamat,
amely révén a kapitalizmus
gyökerestül kitépi és elmozdíthatóvá
teszi mindazt, ami lehorgonyzott volt,
eltakarít és kipusztít mindent, ami
akadályozza az áramlást, és
pótolhatóvá teszi azt, ami egyedi.

(Jonathan Crary: A megfigyelő módszerei)

 MODERNIZÁCIÓ

• Ez éppúgy vonatkozik testekre,

jelekre, képekre, rokonsági
viszonyokra, vallási szokásokra és
nemzetiségekre, mint árucikkre, jólétre
és munkaerőre.
• A modernizáció új szükségletek , új
fogyasztás, és új termelés szüntelen
és önmagukat állandósító
megteremtésévé válik.
• Az emberi szubjektum távolról sem áll
e folyamaton kívül; mélyen
beleágyazódik. Például a 19. század
folyamán egymástól teljesen
elszigetelt és szokatlan városi tereken
belül kellett tevékenykednie, a vasúti
utazás, a távírás, az ipari termelés, a
tipográfia és vizuális információ
áramlásának perceptuális és időbeli
elcsúszásán belül.
CHARLES JENCKS, 2007 termelés társadalom tér/idő orientáció kultúra

neolitikus törzsi ciklikus helyi arisztokratikus

forradalom feudális város/birodalom

mezőgazdaság királyok, papok, Lassan változó és mezőgazdasági integrált/egységes

PREMODERN kézművesség katonák visszafordítható idő stílus
i.e. 10000 – i.sz. 1450 uralkodnak

szétszórt parasztok tér és idő zárt és integrált szerves kultúrák

szétválása

ipari kapitalista lineáris nemzeti polgári

forradalom

gyári/ipari polgári tulajdonos folyamatos és üzleti racionalitás uralkodó stílusok

MODERN tömegtermelés osztály és tömegkultúra
progresszív
1450-1960

központosított munkások a tér és az idő exkluzív a gépek kora

nyomása

információs „szocitalizmus” ciklikus és lineáris posztnacionalista ízlés/kultúrák

forradalom

irodaközpontú a „kognitariátus” gyorsan változó multinacionális sokféle

POSZTMODERN termelés mint osztály-féle pluralista tudás alapú
1960- eklektikus

decentralizált Irodisták a tér és az idő Befoglaló/-fogadó a jelek kora

(irodai dolgozók) szétrobbanása és nyitott
EVOLUTIONARY TREE OF 20TH CENTURY ARCHITECTURE
CHARLES JENCKS, 2007
Alfred H. Bart
Evolutionary Diagram

The arrows imply a teleology

leading
to MODERN ARCHITECTURE
and ABSTRACT ART

This became the canonic view

of modern art leading to
abstraction and modern
architecture, and the basis for
the collection at the Museum of
Modern Art.

Charles Jencks, 2007

 KLASSZIKUS – MODERN

• Klasszikus (platonikus) kultúra-

interpretáció: A teória olyan
röntgentekintet, mely a dolgokon
áthatolva megpillantja az örök
formákat.

• Modern (historizáló-historicista)
kultúra-interpretáció: …az ideák nem
megváltoztathatatlan formák, hanem
képlékeny, a divatnak (Mode)
alávetett, modellálható modellek –
ezért nevezik az újkort majdnem
minden nyelven modernnek. …nem
léteznek örök és változatlan értékek…
(se isteni, se természeti) – minden
érték konszenzus következménye…
…a teória többé már nem az ideák
szemlélését jelentette, hanem azok
kidolgozását.
(Vilém Flusser: Az információs társadalom mint földigiliszta)

Yves Klein, 1961

 TELEMATIKA – INFORMÁCIÓ

• Telematikus (informatikai-információs)
kultúra-interpretáció:
A telematika alapja egy olyan
antropológia, mely szerint az ember
nem valaki, hanem viszonyrendszerek
mikéntje, kapcsolódási lehetőségek
megvalósulása…
Az interszubjektív mező virtuális tér,
melyben az egyes indivíduumok
éppígy csomópontok, ahogy az anyag
is csomópont az energetikai térben.
Dialogikus kapcsolat alakul ki az
egykor távoli, most pedig egymáshoz
közel került emberek (és dolgok)
között. Vagyis, a jelen hatóterülete
megnő, minden jelenidejűvé válik.

(Vilém Flusser: Az információs társadalom mint földigiliszta)

Larry Clark, 1997

 MODERN – POSZTMODERN

• Minden idézhető. … Az álló idő

csendjében minden szép.

• A modernitás és a modernizmus
magva az a történetfilozófiailag
megalapozott követelés volt, mely
szerint a figyelmet az élet összes
területén a tudás és a jog
eredményeire és haladására kell
irányítani; hogy figyelmetlenségből –
mivel oly magától értetődőnek Marcel Duchamp, 1917/1964

látszottak – ne veszhessenek el ismét.

• Az idő ormainak elérésére törekvő és

önmagát igazoló kutatás azonban
fegyverré vált az önjelölt avantgarde-
ok kezében, akik tudni vélték, hogy mi
teszi az időt.

(Hannes Böhringer: Posztmodernitás)

Sherrie Levine, 1996

 MODERN – POSZTMODERN

• A posztmodernitással véget ért az idő

uralma és szingularitása is. A
történelemből történelmek sokasága
lett; a leírás- és elbeszélésmódok, és a
fejlődésmódok, az előre- és
visszalépések sokasága. Az idő
különböző magasságaiban mutatkozik,
korszakos határai szétfoszlanak. Az
egységesnek látszó korstílus az
alaposabb odafigyelés során
stíluspluralizmussá válik. Az idő, kivált
a jelen, megtévesztő sokféleségként
jelenik meg. (…)

• A szingularitás széthullása
fokozatosan ment végbe… Az
emberiség világtörténelmi
felszabadítása az egyes ember
önfelszabadítására és
önmegvalósítására, az egyéni identitás
és autenticitás keresésére
korlátozódott.
Bill Viola, 1996
(Hannes Böhringer: Posztmodernitás)
 KOMPLEXITÁS – SOKFÉLESÉG

• Ez a keresés mégis aporia-szerűen

végződött; az ember mindig a nem-
sajátságosra és nem-önmagára talált.
(…) …az ember csalódottan felhagyott
az autentikus keresésével; félkézről
elintézettnek vagy soha-nem-is-
voltnak, képzelődésnek nyilvánítva azt.

• sokaság, sokféleség, komplexitás –

mögöttük a teljesség, a túláradó és
kimeríthetetlen gazdagság teológiai
fogalma rejtőzik, ami túlmegy minden
képzeleten és megismerésen →
fenségességében szorongatóan
szép…

(Hannes Böhringer: Posztmodernitás)

Bill Viola, 1996

 ÁLLÓ IDŐ – MINDEN SZÉP

• Ezen a ponton az esztétikai

indifferencia filozófiaivá válik: minden
egyformán érvényes. És minden
azonosképpen szép. Minden szép
és jó, így, ahogy van – ha az idő áll.

• A történelemfilozófia, és vele a
modernizmus a történelem révén és
idővel ígéri a felszabadítást.

• A posztmodern már csak egyetlen

felszabadításra tesz ígéretet: az
időtől, a történelemtől és a
társadalomtól ígér szabadulást. … Az
idő nem ér véget, de megszűnik az
uralma, ha bensőjében az ember
leválik róla.

• Már nem a poliszok, hanem az egyes

emberek keresik a maguk filozófiai
alkotmányát. … a filozófusok az
epoché, az ataraxia és az apátia
erényét gyakorolják. Duane Hanson, 1969
 SZENVEDÉLY – SZORONGÁS

A szabadjára és magukra hagyott

városlakókon az intellektuális divatok
mintegy járványszerűen lesznek úrrá.
Egy roppant szimplifikáló szenvedély
terjed, amely bármin képes
megtapadni, még a megváltáson és a
terápián is. A szenvedélykészség
megfelel a szorongáskészségnek,
amely ugyancsak szenvedélyesen
törekszik minden eseménynek az
önmegerősítés érdekében való
kiküszöbölésére: engedélyt ad arra,
hogy a kusza valóságra kuszasággal
válaszoljunk, elveszítsük a fejünket,
és megtiltsuk magunknak az
„elgondolhatatlan”-ról való meditációt.
A Nyugat alkonyán érzett gyászt
eltörölte a világvégtől való fojtott
szorongás. Az elképzelések és
képzelgések azonban csak akkor
hasznosak, ha katartikus hatásuk van.

Olaf Martens, 1992 és Les Krims, 1984

 POSTHISTOIRE

• A posthistoire (az entrópia)… nem a

vég, hanem a történelem
újrafelfedezése – megszabadítva a
természettel való ellentététől és
kényszerű menetétől –, ami viharos és
változékony, komplexitásában
kiszámíthatatlan és fenséges, de
mentes a démonitól. Új, és egyúttal
régi történelem, posztmodern és
poszthistorikus, az idő megállítása
után újrafelfedezett történelem.

(Hannes Böhringer: Posztmodernitás)

• A posthistoire gondolata afféle

chiliazmus, a kezdődő végállapot
sejtelme, az ezeréves birodalom
eredeti középkori eszméjének
figyelemre méltó eltorzítása.

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)

Charles Ray, 1997, 1986
 PLENITUDO INTELLECTUS

• Joachim da Fiore ugyanis trinitárius

tagolásban látta a történelmet.

• Kezdetben volt a zsidó törvényadó

Isten korszaka, a STATUS
SCIENTIAE – a tudás/tudomány
állapota;

• erre következett a SAPIENTIA EX

PARTE – a részleges
ismeret/bölcsesség – státusza, a Fiú
korszaka, amiről Pál apostol szava
szól: „… töredékes az
ismeretünk...,amikor pedig eljön a
tökéletes, megszűnik, ami töredékes”
(1 Kor 13,9).

• Ez a Szentlélek harmadik
birodalmában, a PLENITUDO
INTELLECTUS – a tökéletes megértés
– idején történik.
Andres Serrano, 1987
 AZ IDŐ ORMAINAK OSTROMLÁSA

• Modern/avantgarde – az
élharcosságnak (…) elengedhetetlen
tartozéka volt az idő ormainak
ostromlása és az idő mindenkinél
előbb való ismerete, valamint fogalmi
vagy szimbolikus kifejezése.

• Az avantgarde művészek jogot

formáltak a korstílus, az új idő
kézjegyének megalkotására.

• A korszak egyetlen hatalmas,

egységesen stilizált Gesamkunstwerk-
nek látszott, mígnem a
művészettörténészek ráleltek a
„stíluspluralizmusra”, minden kor
heterogenitására.

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)

Piet Mondrian, 1921

 STÍLUSOK EGYMÁS MELLETT ÉLÉSE

• Posztmodern/poszthistorikus – a
stílus már nem egy meghatározott
korszak szignatúrája, nem korszerű
vagy korszerűtlen többé.

• „A lehetséges stílusok békés egymás

mellett élésének korszaka következik
be…” – (Gehlen).

• A kristályosodás korában csak az

kristályosodhat ki, ami már kialakult.
…semmi új sem fog történni

• A jövő iránti várakozás hiányában az

ember vigaszként a múlt felé fordul.
Nincs vesztenivaló… → „a tudás
archeológiája” (Foucault) – a terjedő
univerzális gyűjtögetés ideje/a
történészek ideje…

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben) ef Zámbó István, 1989

 DILETTANTIZMUS – AD HOC

• A művészek megkönnyebbülnek,
nem kell hordozniuk az avantgarde
terheit – (a történész déja vu-jét).
Rossz lelkiismeret nélkül válhatnak
eklektikussá: nyugodtan meríthetnek a
történelmi formák gazdag tárházából.

• A posztmodern művész dilettánssá

válik – (a tudósnak erre nincs
lehetősége) A posztmodern
eklekticizmus így javarészt a
véletlenen és az ötleteken alapul –
analektikus, ad-hoc jellegű (Jencks) és
vad. A posztmodern művész a
barkácsolóban talál magára, akinek
alakjában Lévi Strauss a „vad
gondolkodást” szemléltette.

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)

Tord Boontje
 EKLEKTIKA – KOLLÁZS

• (A 19. századnak még volt

„kulcsattitűdje”; historizmusa
enciklopédikusan képzett és reflektált
volt. A válogatás a stilisztikai
arányosság klasszikus kritériuma
szerint történt és a történelmi
összefüggéseket tükrözte.)
• tradicionális eklekticizmus –
klasszikus kritériumok…

• posztmodern eklekticizmus –
kollázs jellegű alkotások…
• → felfedezés, megtalálás, kiragadás,
gyűjtögetés, idézés, összeállítás…
(…és ez már rég nemcsak a művészi
tevékenységre érvényes…). Végül
maga a montőr, az összemontírozott
érzékelés szubjektuma is montázzsá
és kollázzsá vált. A skizofrén, a
centrum nélküli, hasadt személyiség Richard Hamilton, 1956

tűnik a posztmodernhez illő embernek.

 A FEJLŐDÉS PÁTOSZA

• AZ ÉPITÉSZET SZOROS
SZÖVETSÉGBEN A TECHNIKAI
FEJLŐDÉSSEL, UGYANOLYAN
ÉLCSAPAT VOLT A MODERNIZMUS
FELÉ MENETELŐK KÖZÖTT, MINT
AZ ATTÓL ELFELE VEZETŐ
MENETBEN.

• A funkcionalista építészet még a 19.

századi haladás, a technikai fejlődés Le Corbusier, 1922-1929
révén elérhető politikai és társadalmi
fejlődés pátoszából élt. A mérnök-
építész demiurgosz-nak, egy új világ
építőjének, eme építés, segítő-
közvetítő szellemének, vélte magát.

• üveg – acél – vasbeton → kristály és

drágakő szimbolika → Jelenések
Könyve: Mennyei Jeruzsálem…, ami a
középkori katedrális képében jelent
meg… Jakov Georgijevics Csernyikov, 1930-as évek
 FORM FOLLOWS FUNCTION

• …az új kor katedrálisai a

kristálypaloták és üveg-acél csarnokok
– még a BAUHAUS is dómépítő
műhelynek készült, és a katedrálisban
látta végső céljának, az egységes
stílusú (és korszerű / kor-szerű)
műtárgynak az előképét.
Az építészek tehát a modernizmusban
sem hagytak fel az új Jeruzsálem
építésével, csakhogy feladat
felfogásukban ez már nem tudatosult.
Joggal vélték azt, hogy az (égi)
szépség közvetlenül nem…
valósítható meg, hanem csakis
következményként és
kísérőjelenségként léphet fel:
FORM FOLLOWS FUNCTION.

• Majd Bruno Taut (emigrációban – 30-

as évek) a funkció fogalmát az
értelmesség funkcióra terjesztette ki →
VONATKOZÁSGAZDAGSÁG
Mies van der Rohe, 1954-1958
 ÖSSZETETTSÉG ÉS ELLENTMONDÁS

• Robert Venturi (1966) →

KOMPLEXITÁS

• „Az összetettség és ellentmondás

építészetének (…) inkább a nehezen
elérhető egységre kell törekednie a
sokrétűség terén, semmint könnyen
előállítható egységességre a
sokrétűség felszámolása árán.”

• A posthistoire idején a felfedezések

újrafelfedezések. …az összetettség /
komplexitás gondolata esetében is.
→ („complexio oppositorum”-ként
jellemezte H. Sedlmayr a katedrálist –
ez a minősítés a komplexitás-gondolat
teológiai eredetére utal.)

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)

Robert Venturi, 1972

 LESS IS MORE – LESS IS BORE

• LESS IS MORE:…arra a nehezen

megvalósítható komplexitásra utal,
mely visszatérés a korlátozáshoz, az
elemihez, az egyszerűhöz … a
rendszerelméletté kristályosodott
funkcionalizmus → összetettség
redukció (Niklas Luhman) →
REDUKCIONIZMUS

• LESS IS BORE:…a posztmodern

eklekticitása a már régtől fogva
ismertre emlékeztet – összetettség,
vonatkozásgazdagság,
kimeríthetetlenség minden idők óta a
természetutánzó művészet
kritériuma… → EKLEKTICIZMUS

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)

Robert Venturi, 1972

 FORM FOLLOWS…

• FORM FOLLOWS FUNCTION

• FORM FOLLOWS APPROACH

• FORM FOLLOWS FICTION

• FORM FOLLOWS FEAR

• FORM FOLLOWS FINESSE

• FORM FOLLOWS FINANCE

 REDUKCIÓ – EKLEKTIKA

• A redukcionizmus és eklekticizmus az
összetett világgal szembeni
posztmodern beállítottságként jelenik
meg.

• Az összetettség racionális
áttekinthetetlenségénél fogva egyrészt
rettenetesnek és katasztrofálisnak
látszik, és ezért permanens redukció
révén kell gátak közé szorítani, hogy
működjék. Giuseppe Terragni, 1932-1936

• De a tudomány és technokrácia révén

zajló összetettség-redukálás sem
kevésbé borzasztó…

• A másik irányból, éppen fordítva, arra

törekszenek, hogy a sokrétűséget a
redukáltságából esztétikai úton újra
felszabadítsák.

Quinlan Terry, 1997

 DEKORATÍV TELJESSÉG

• A szándék bármely fajtája… a

szándékoltat már eleve
meghatározottá teszi, és így a célul
kitűzött komplexitás veszít
gazdagságából. Ez pedig akaratlanul
is amolyan dekoratív teljességre,
megjátszott díszítményezésre,
keresettségre és erőltetettségre
vezet.

• És itt lép színre a rom. Romként

minden építmény komplexitása
megnövekszik…

• A rom-metaforában a történelmen túli

idő különféle elemei kereszteződnek:
az összetettség a mű- és
szubjektumfogalom felbomlásával, a
kollázs-jelleg a historizmussal és a
halálképzetekkel.
John Jerde, 1995
 ROM – SIVATAG

• …a rom nem más, mint egy

artefactum a „vissza a természethez”
vezető úton.

• A posthistoire élesebb és találóbb

képe a pusztaság. A posthistoire
mesterséges, a technikai elsivárodás
révén keletkezett pusztaság. … A
posthistoire betonsivatag.

• De hogyan válhat honossá az ember a

sivatagban, más szóval hogyan
lakozhat a pusztaságban ? Csakis
mint nomád, aki alkalmazkodik
környezetéhez, és azzal együttérző
közösségben él, végsőkig fokozott
figyelemmel és figyelmességgel.
(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)
 ÉPÍTÉS – LAKOZÁS – ÉRTÉK

• „az építés tulajdonképpen lakozás.”

Lakozni, pedig annyi, mint az ég és a
föld, az isteni és a halandó
„négyességének egyszerűségében”
élni. – ez megint csak összetettség, de
nem a rom, a(z) (építészeti) kifejezés
esztétikai összetettsége, hanem a
gondolkodásé.

(Hannes Böhringer: Romok a történelmen túli időben)

• Nem azért értékes, mert korszerű –

azért korszerű, mert értékes.
A művészet konkrét.

(Fülep Lajos: Célszerűség és művészet az építészetben)

Peter Zumthor, 1990-1994