A FURFANGOS GARABONCIÁS

Zenés mesejáték

Írta: Horváth Árpád Imre

Zene: Tóth János István

S Z E R E P L Ő K:

Garabonciás: Eszes Szabolcs

Kár Mári, a varjú: Füzesi Klári
Rettenetes Farkas: Dorner Gyula
Fondorlatos Róka: Ondrik János
Kacagó Lidérc: Dorner Ottília,
Cseh Fruzsina

Történik: az erdei tisztáson a mocsár mellett.

1
 Garabonciás, a vidám
vándorlegény hosszú útja során
megérkezik az erdei tisztáshoz,
ahol az árnyékos fa alatt megpihen,
és el is szundikál A környéken
leselkedő három „jó barát”, a
farkas a róka és a varjú észre
veszik az alvó legényt, és
összefognak ellene, hogy elrabolják tőle mesés kincseit, a varázslatos
köpönyegét, mellyel szélvihart kavarhat, a hétmérföldes csizmáját, amivel
országokat, tengereket léphet át és a varázsgyűrűjét melynek erejével még a
holdat is, lecsavarhatja, mint a
tök lámpást.
Ám éppen arra kóricál az erdő
vidám lidérce, és kacagásával
úgy ráijeszt a settenkedőkre,
hogy azok hanyatt – homlok
elmenekülnek.
Az ifjú igen hálás a segítségért,
és közösen elhatározzák, hogy csapdát állítanak a gonoszoknak.
Kár Mári a varjú is hozzájuk szegődik, mert
a Lidérc okos tanácsára már neki nincs
szüksége arra, hogy barátkozzon a rókával
meg a farkassal. Így együttes erővel túl
járnak az ostoba farkas és az okoskodó róka
eszén. A varjú rábeszélésére az
összeesküvők farkas vermet ásnak, hogy a
Garabonciást elfogják.

2
A Lidérc elcsalja
Őket „bárányka”
képében, és az
egymással is
viaskodó vadak
kénytelenek
beleegyezni a
varjú ajánlatába,
hogy kötélhúzással döntsék el, hogy melyiküké legyen a sok kincs. Butaságuk
révén észre sem veszik, hogy Kár Mári, Garabonciás segítségével túl járt az
eszükön, mert a kötelet körül tekerte a nagy tölgyfa körül, és így az ostobák
önmagukat rángatják! A Róka és a Farkas annyira összezavarodnak, hogy a saját
maguk által ásott verem fenekén kötnek ki:
„ mert aki másnak vermet ás, maga esik bele!