Lackfi János: A FEKETE ROUTER Szerhiba

Fel éppen most lépett.

“Apukám,
Szilágyi
Levelet
Örzsébet
Írtam a gyereknek,
E-mailjét megírta,
A szöveg
Emoti-
Hova tűnt?
Konokkal
Kihajítom eztet.”
Azt is telesírta.
“Letöröm
Fiának
Derekad,
Megy a mail
Ha a gépet bántod!
London városába,
Egy vagyon,
Ahol az
Aranyom,
Mosogat
Kérjük meg a Márkot!”
Egy setét kocsmába’.
“Értem én,
Szomszéd úr,
“Gyermekem, Hogy a cucc beégett,
Jól vagy-e Gőzöm sincs,
London városában? Mi a baj,
Megjött-e Hívják fel a céget!”
A csomag?
“Vinné el
Benne kis kolbász van!
E-mailem
Egyél ám! Bár valami angyal.
Nem fázol? Úgy talán
Van ott meleg holmi? Szót váltok
Inglisül Az én kisfiammal!”
Beszélsz már?
“Nyugalom,
Tudunk majd szkájpolni?
Asszonyom,
Kell-e pénz? Húzza ki a routert.
Idenézz, Hogy az mi?
Nem élünk nagy lábon, Kis doboz,
De amit Szíve attól bútelt.
Spórulunk,
Ne velem
Összeguberálom.
Visítson,
Hát az az Nem tehetek róla!
Egyetem? A vonal
Gyűjtesz a tandíjra? Működik,
S az a lány? Mint egy svájci óra.
Gwendoline…
Keressen,
Olyan, mint egy díva!”
Keressen
Kattintja Fekete dobozkát,
A küldést, Amelyben
Sürgeti a gépet, A zöld fény
Ám a rend- Éjjel is motoszkált.
Routere
Fekete,
Kutasson utána,
Másszon fel,
Nézzen be
Padlásra, kamrába.

És hogyha
Kihúzta,
Vár tíz másodpercet.
Akkor dug-
Ja vissza,
Hátha villog, serceg.”

Keresik,
Kutatják,
Kamrában, padláson!
Szegecselt
Gerinccel
Ki lesz, ki felmásszon?

Megnézik
Végül a
Beépített szekrényt.
A router
Ott gubbaszt
Leszidott gyerekként.

Kihúzzák,
Kapcsolják,
Delejes fény villan,
Az e-mail
Kiröppen,
A mailboxból vígan.

Pár perc sem

Telt belé,
Máris jött a válasz!
Mobilról
Elküldve,
Szívélyes és nyájas!

“Köszi a
Csomagot,
Kéne pénz is némi.”
“Ó, igen,
Jaj, igen,
Így csak ő tud kérni!”